Kapu, 1990. április (3. évfolyam, 4. szám)
Restár Sándor és Parcsami Gábor versei
VERS RESTÁR SÁNDOR PARCSAMI GÁBOR Felszabadulás Itt jártak a mutatványosok a katasztrófa lehetősége mindig magával ragad a napi népnapi politika dzsungelében a nemzeti felmentést ontja a lóvátételi bizottság zsebemben molotov koktélt iszom — a túloldali bisztróban fülemben heterogén tücsökmuzsika húzza a vipera-zenekar húzza méregfogamat felszabadulás ☆ jegyet váltok a tudatalattira bérletet a változásra rendszerezem — a rendszerváltozást míg múltamba nézek MÍG — 21-esemről a távolból felvillan a kulák-szigetcsoport Záhonynál elzárom a Csapot (málenkij robot) hegyes halomba dőlök felszabadulás ☆ leülök „az események partján” nem vagyok cirill-urak pártján bekapcsolom CW-rádióm (Camping Wengh) ha jól sejtem ez nem a tiszaszederkényi veteránkórus nem is a battonyai „barátunk és rokonai” — angolul énekelnek a refrént már tudom: RED ARMY GO HOME! mutatványosok jöttek városunkba: — nagy banzáj lesz — suttogtak az utcák s két nap szabadságot kértek a gyárkémények telefonösszeköttetést építettek ki a sarkok között és mesterlövészeket képeztek át virágdobálásra levegőillatosítóval elérték: „hogy valami van a levegőben” — már a levegőben is! Nyelved kellene kiöltened a magány nem kopogtat csak belép te még meg is tiszteled poharadba töltőd bor helyett * száz lépés a magány kilencvenkilenc a halál * szótlan ember nincs csak magányos * hogy nyomot hagyj valahol nyelved kellene kiöltened tudják te vagy ❖ az ember a mosogatást legbelül érzi csak a külsejét inkább sminkeli * a magányra nincs tanúv 3