Kapu, 1992. március (5. évfolyam, 3. szám)

KULTÚRA - Bánkúty Miklós: Kunyhó-konyha - Egy magyar múzeum Izraelben

Kunyhó-konyha (ízletes hadiételek - Szakái László kiadása, Jánoshalma 1991.) Rendkívül érdekes könyvet újí­tott fel és adott ki Szakái László, az ismert jánoshalmi vendéglős, aki nemcsak gyakorlatban, de tá­jékozottsága, felkészültsége okán is jeles tudósa a gasztronómiának. Madár Imréné a második világhá­ború előestéjén szerzette ma is fi­gyelemre érdemes tanácsok tárhá­zának bizonyuló szakácskönyvét, az ízletes h­adiételek­et. No, nem éppen háborús felhasználhatósága miatt olyan izgalmas ez a gyűjte­mény. Bájos naivitásáról tesz e té­ren tanúbizonyságot a jóságos szerzőasszony. Ilyen tüneménye­ket ír: „tojás, tej, tejfel, túró, vaj bőven lesz; marhahús állandóan beszerezhető; amíg a Duna-Tisza folyik országunkban, halunk min­dig lesz; Kárpátalja, Erdély kime­ríthetetlen vad állománya rendel­kezésünkre áll...” Meg hogy: „A magyar háziasszony nehezen tud belenyugodni abba, hogy egy kis fánkkal,­ palacsintával, kirántott szeletekkel, finoman mártogatni való „szaft”-os pörkölttel ne tud­jon szolgálni családjának.” Az aranyszívű hölgy nem tud­hatta, hogy egy igazán praktikus könyvben inkább afféle recepteket kellett volna megadnia, mint: „Uborkaleves halfejekkel”, vagy „Rántott fikuszlevelek”, „térké­­pésztáska-ragu”, netán „Lóbőr-to­­kány pincelakó módra”. Hasznos lett volna egy fejezet „Mit legel­jünk?” címmel is. Mert ez a hábo­rú éppen abból forgatott ki ben­nünket, amit oly állandónak és mindig adottnak szerettünk volna hinni. S ez, sajnos nem csupán a marhahúsra vonatkozik. Hogy a könyv mai megjelente­tése mégis roppant hasznos, azt viszont aligha kell bizonygatnom. Állapotunk most nem háborús, csak éppen a népesség jelentőseb­­bik fele halad a lerongyolódás biz­tos útján. Számukra (számunkra) igazi szenzációkkal szolgál ez a kollekció. A „Mákos kukorica”, a „Csontleves babbal”, vagy a „Hadi krémsajt” részeiről sürgősen ki­próbálandó. Bánkúty Miklós KULTÚRA Egy magyar múzeum Izraelben Levelet kaptam Izraelből, Josef Lustig úrtól. Eljutott hozzá a Kapu múlt évi 8-9-10-11. száma, ame­lyekben az én cikksorozatom jelent meg Érdekességek zsidó származású nevezetes magyarokról címen. S ez nagyon hasznos, érdekes volt számá­ra. Mert az ő ügyvezető igazgatósága alatt működik Sasad városában A MAGYAR NYELVTERÜLETRŐL SZÁRMAZÓ ZSIDÓSÁG EMLÉK­MÚZEUMA. És Lustig úr elküldte néhány ki­adványukat és egy cikket, amelyek ismertetik e múzeum tevékenységét. Alapcéljuk, hogy bemutassák a ma­gyar zsidóság gazdasági és kulturális életét most és a múltban, az óhazá­ban és bárhol a nagyvilágban. Ezt ír­ja - többek között - az egyik brosúra: „A magyar nyelvterületről származó zsidóság óriási kulturális hagyomá­nya nincs benne a mai izraeli közön­ség tudatában. Pedig ennek a zsidó­ságnak - Magyarország, Bácska, Burgenland, Erdély, Kárpátalja, Szlovákia területén - ezeréves hagyo­mánya van, s a mi nemzedékünknek egyedüli és utolsó lehetősége, hogy e hagyományokat, amelyek felmérhe­tetlenül sokat adtak az európai és a magyar kultúrának - sőt, az egész világ kultúrájának - megmentse a pusztulástól, s a jövő nemzedéknek megőrizze. ” A múzeum 5-6 évi gyűjtő-előké­szítés után 1990-ben nyílt meg a Sa­fad város által adományozott, olaj- és fenyőfákkal övezett szép kis ház­ban. E bájos, ősi város a fenséges Ga­lilea hegyei által körülzárt vidék köz­pontja. Történelme 2000 éves, Josep­hus Flavius is megemlítette, mint a rómaiak elleni lázadásban szerepelt erődítményt. A múzeum körül kialakult egy ba­ráti kör, amely alapot létesített az épület korszerűsítésére, és Izraelben, de azon kívül is mozgalmat indított az alap anyagi bővítésére. A baráti kör egy tagjának több ezer dolláros adományából film is készült, amely „a magyar zsidóság múltjának leglé­nyegesebb szellemi és gazdasági vo­natkozásait ismerteti”. A filmet a múzeum megnyitásának első évfor­dulóján rendezett ünnepségen mu­tatták be, 1991 augusztusában. Egy másik adományból modern audiovi­zuális termet nyitottak meg. A múzeum jelenleg több mint 3000 tárgyat birtokol. Szívesen fo­gadnának további dokumentumokat is - eredetiben vagy másolatban - a Kárpát-medencéből származó ma­gyar nyelvű zsidóság történelméből: képeket, könyveket, kéziratokat, új­ságokat, leveleket, kegytárgyakat, művészi alkotásokat, monográfiákat, vagy akár egyéni emlékezéseket is. Cí­mük: EO.B. 68, Safad 13100, Izrael. R. Gy. I. Szívesen adunk helyet e kérésnek, hogy ezt az egyedülálló feladatot vál­laló múzeumot gazdagítani segítsük. KAPU/71

Next