Kapu, 1995. február (8. évfolyam, 2. szám)
VILÁGSZERTE - KISEBBSÉGBEN - Bíró József: Csendkutatás
Az emlékérem adományozása jogszabályban kötött A Kapu 1994. 10-11. számában dr. Bodolay Géza hosszú, tájékoztató jellegű cikket írtA Görgey zászlóaljról. A cikk közlése valóban hasznos, mert feltárja a zászlóalj tagjainak - akik főként egyetemisták voltak, de ipari tanulók és parasztfiatalok is csatlakoztak hozzájuk szörnyű kálváriáját. Az életveszedelmet folyamatosan vállaló fiatalok mindent elkövettek, hogy megcáfolják azt a szándékosan is terjesztett vádat: Magyarország a náci Németország utolsó csatlósa volt. Annál inkább szembetűnő, hogy emellett személyi támadásra is felhasználja a Kapu nyújtotta nyilvánosság lehetőségeit. Azt állítja, hogy kifogásoltam a Görgey-összejövetelekre meghívott előadók pártpolitikai összetételét. Ez így igaz, és ezt elnöki jogkörömnél fogva jogosan meg is tehettem. A meghívottak - az egyetlen Gadó György kivételével - valamennyien MSZMP tagok voltak. Ha pártok felettinek tartunk egy társadalmi szövetséget, akkor erre ügyelnünk kell. A lekommunistázás már csak azért sem felel meg a valóságnak, mert ezt Bíró Zoltánról, akit nagy csinnadrattával zártak ki az „egypártból” - igazán nem lehet elmondani. A többi név is (Schiffer János, Szűrös Mátyás, Vitányi Iván) elsősorban a szociáldemokrata vonalat jelenti. Ettől függetlenül az előadók pártállása túlságosan egysíkúnak tűnt. Pozsgayt pedig többször is szerepeltette! Akkor még nem ismertem a hátteret: Bodolayt jelölték a Pozsgay-párt országos listáján. Igaz, csak az 57. helyen, de hát úgy látszik, még ezért is meg kellett fizetnie. Azt is hozzá kell tennem: meg lehet valakit úgy is hívni, hogy a meghívott eleve ne fogadhassa el a meghívást... Másik nagy panasza, hogy a Görgeysták nem kapták meg a Független és Demokratikus Magyarországért Emlékérmet. Az egykori Görgeysták nemcsak anyagilag állnak sajnos rosszul, hanem a jogszabályok értelmezésével is. Bodolay például nem képes megérteni, hogy ezt az emlékérmet csak annak lehet adományozni, aki 1945. május 9-ig jelentkezett az új demokratikus hadseregbe, amelyet a Németországnak szóló hadüzenetünk után állítottak fel. A Görgeystákat „jutalmul” rögtön hadifogságba vágták és az új magyar hadsereg helyett Focsaniba kerültek. Felesleges olyasmit panaszolni, amiről tudni kell, hogy sajnos nem alkalmazható rájuk. Azt is meg kell kérdeznem, mivel igazolja zsarnoki irányba történő fejlődésemet? Ezt csak úgy kijelenteni, bizonyítás nélkül, bizony rágalomjellegű. (Éppen ezért erre a szerkesztőségnek is figyelmeztetni kellett volna őt!) Azt is illett volna elmondania magáról, hogy már nem főtitkára a szövetségnek, mert - saját szavai szerint - nem tudta ellátni a főtitkári feladatait (más irányú elfoglaltsága miatt). Sajnálom, hogy mindezekkel egyáltalán foglalkoznom kellett, de csak így kerek a kép! Tisztelettel Zimányi Tibor a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség elnöke Ki kérjen bocsánatot? A Slovenská republika szlovákiai folyóirat az 1994. augusztus 10-i számában úgy véli, hogy a magyaroknak két kérdésben kellene bocsánatot kérnie a szlovákoktól: 1. Az 1848-49. évi szlovák szabadságharc elfojtása, vezetőik üldözése miatt. Véleményünk szerint a szlovákoknak kellene bocsánatot kérni a magyar szabadságharc hátbatámadása miatt. Stúr, Hodza, Daxner vezette a fegyvereseket. 2. A Matica slovenská 1875. évi bezárása miatt. A Maticát a magyar kormány túlzóan magyarellenes, pánszláv szelleme miatt zárta be. E szervezetre jellemző volt, hogy eredeti címerében a felirat nem magyarul és szlovákul, hanem oroszul és szlovákul olvasható. A lap hallgat arról, hogy az ötvenes években a csehszlovák kormány is bezáratta a Maticát túlzó nacionalizmusa miatt. Nem szól arról, hogy a Matica utódaként szlovák „Muzeálna spolocnost”, azaz Múzeumi Társaság alakulhatott, Budapesten pedig 1885- ben Magyarországi Tót Közművelődési Egyesület. 3. Kelet-Szlovákia 1939-es magyar katonai megszállása miatt. 1939-ben valóban amolyan hadüzenet nélküli magyar-szlovák háború volt Kárpátalja megszállása idején, amikor a magyar katonaság harccal tolta ki a határt egészen Szobránc vidékéig. A magyar repülők Igló repülőterét bombázták. 4. A Szlovák Nemzeti Felkelés leverésében való részvételért. Tudomásunk szerint a leverésben nem vett részt a magyar honvédség, sőt több ezer magyar küzdött a felkelők soraiban. Ők akkor még nem tudhatták, hogy a felkelés irányítóinak terveiben már szerepelt a magyarság kitelepítése Szlovákiából. 5. Az erőszakos elmagyarosítás miatt az 1868-as nemzetiségi törvény alapján, amely szerint csak egy „egységes magyar nemzetnek” kell léteznie. Az 1868-as törvény biztosította a nemzetiségi jogokat. Más kérdés, hogy a törvényt nem tartották be, erős magyarosítás folyt. Az „egységes politikai nemzet" fogalmát nem a magyarok találták ki. Egyébként a nemzetiségi törvény elismerte a nemzetiségeket. Még talán annyit, hogy nemcsak Tiszáék tagadták szlovák nemzet létezését (mint nemzetiséget elismerték ők is), Benesék is csak csehszlovák nemzetről beszéltek. 6. 1897 után magyarosították a helységneveket. A szlovákok nem ezt tették, amikor pl. Bősből cinikusan Gabcikovót csináltak? 7. A 150-es éves elnyomás miatt, ami ma is van. Igaz, hogy volt erős magyarosítás, de nem 150 éven át, ma pedig nincs ilyen. U. i. (befejezésül:) A szlovákok bocsánatot kérhetnének a második világháború utáni olyan magyarüldözés miatt, amire az említett 150 év alatt nem volt példa! Vagy mindkét nemzet mondja most azt, hogy „nem mi voltunk”? Petik Rezső ny. tanár