Kapu, 1996. október (9. évfolyam, 10. szám)
KULTÚRA - Nádor István: Orbán Viktor az Írószövetségben
78 E Orbán Viktor az írószövetségben Nádor István tudósítása Pomogáts Béla, az írószövetség elnöke köszöntötte szeptember végén a székházba látogató fiatal politikust, aki csupán 30 percet késett a rá várakozó közel 200 — nála jóval korosabb — író, költő, műfordító Móricz Zsigmond korbeli programjáról. Pomogáts Béla elmondta, hogy az írószövetség párbeszédet kezdett a politikai pártokkal, de ezen túl ő maga is a FIDESZ-Magyar Polgári Párt egyik alapítványának elnöke. Mindez nem cáfolja azt, hogy az írószövetség politikától mentes, pártsemleges szervezet kíván maradni, ami rendkívül veszélyes is, hiszen egyik politikai párt sem fog kiállni — e pénzszűke helyzetben — az irodalmi nyilvánosságért, a folyóiratért vagy magáért a szövetségért sem. A Parlament Európai Integrációs Bizottsága és a FIDESZ Magyar Polgári Párt elnöke rövid úton megnyerte a rá hosszasan várakozók szimpátiáját. —A várakozás még magasabbra tette a mércét velem szemben. A FIDESZ tagjai tudják, hogy az irodalom, az írók nem csupán az olvasóközönség igényének kielégítését szolgálják, hanem a magyar írásbeliség kezdetétől fogva az irodalompolitizálás is a haza szolgálatában. Nem elég azonban a nyilvánvaló kultúrpolitikai tényeket megismerni, meg kell látnunk azt is, hogy a magyar kultúra elleni hecckampány mindennapi feladata egyes jól fizetett köröknek. Ha csak a társadalmi hierarchia tetején lévő, igen vékony réteg egy része érti, igényli és élvezi, amiről és amit a magyar írók, költők megalkotnak, azt jelenti, hogy a középosztály lesüllyedt. Vigyáznunk kell arra, nehogy a kívülről vezérelt fogyasztói embertípus legyen a modell, amelyik az elektronikus médián keresztül fogyasztja csupán az információt. Könnyen előfordulhat, hogy itt áll az összeomlás idején tíz és félmillió identitászavarral küszködő magányos ember, akiktől az összetartozás érzését vette és veszi el az a néhány évtized, amelyet megéltünk a Duna-Tisza táján. Van-e ennek felelőse? — tette fel a szónoki kérdést a pártelnök, és határozottan bírálta a multikultúra ideológiává emelését, mert szerinte azt hangsúlyozza a “virágozzák minden virág’’ gyakorlat, hogy nincs 1100 éves szellemi örökség, nem lehet hivatásunk a hagyományőrzés, és nincsenek meghatározva a prioritások. A magyar kultúrpolitika másik jelszava: a másság. Ez ellen nem védekezni kell, hiszen nem támadás, hanem a hatalmi érdekszféra kiterjesztésének eszköze a másság hangsúlyozása. — Én nem vagyok más! Ha én magyar vagyok és az országban élő, magyarul beszélő állampolgártársam azt hangsúlyozza, hogy ő más, az a közvélemény jelentős részét megbántja. Mert azt mondják az emberek: jó, jó, de néha velünk is foglalkozhatna már a magyar kultúrpolitika. Álságos blöff a másság — igaz néhány párt vezető politikusa nem tud vele mit kezdeni — de Fideszes nyelven csak azt mondhatom: átverés ez. Természetes az, hogy senki nem tudja elfogadni a másság fogalmát, ha előbb nem határozza meg önmagát. Az elmúlt évtizedek nem segítették ennek az önmeghatározásnak a megvalósulását. Ebben különös restanciái vannak a kultúrpolitikának is. Megjegyzendő, hogy a szomszédos országok egyikében sem merült fel a másság ideológiája csupán Magyarországon, ahol is az érdekérvényesítést egyik kulcsszavává vált. Ha ez előtt válasz nélkül meghajolunk, az oda vezethet, hogy a másság ideológiájának rémuralma során a gazdasági, kulturális fejlődésünk akad es illetve stagnál, ahogy az utóbbi években történik... — Soha nem kaptunk segítséget — vallotta meg Orbán Viktor saját ifjúságára emlékezve — sem az iskolától, sem a tanárok többségétől, hogy válaszolhassunk arra a kérdésre: mi kik vagyunk, honnan jöttünk, hová megyünk? Ezért mondom azt, hogy a mai kultúrpolitika olyan célrendszert határozott meg, amivel én és barátaim nem tudunk azonosulni — hangzott el a fiatalos, ámde kemény ellenzéki bírálat a képviselő szájából. És itt felsorolta Orbán Viktor azokat a tévhiteket, amelyekkel a mai sajtó próbálja a szelet kifogni a nemzet vitorláiból. Az Európai Unióhoz való csatlakozás nem követeli meg identitásunk föladását. Önmeghatározásunk kategóriái továbbra is érvényesek maradnak, mint ahogy a hollandok ma is hollandok, a franciák franciák. Az Európai Uniót — állapította meg a parlament integrációs bizottságának elnöke — éppen az különbözteti meg az USA-tól, hogy nemzetek vannak benne. Az Európai Unióban minden tagország képviselője az anyanyelvén szólalhat meg, minden dokumentum a résztvevő tagországok nyelvén is elkészül. Nagy elismerés övezte a fiatal politikus eszmefuttatását, amikor logikus érvekkel bizonyította be, hogy a mai kulturális irányítás csődhöz vezet, ha még van a jelenleginél is mélyebb burka az országvesztés poklának. — Energiaszegény országunkban a gyorsított gazdasági fejlődés lehetősége csak bennünk van. Minden olyan nép, amely a felemelkedést tűzte ki célul, az oktatáson és a közművelődésen keresztül tudta elérni kimagasló eredményeit. “Minél szegényebb vagy, fordíts annál többet a kultúrára!” Nálunk ennek éppen ellenkezője történik, és ez nem véletlen, hanem tudatos károkozás, hiszen a mai vezető politikusok hangoztatták évekkel ezelőtt az ázsiai kis tigrisek, vagy Japán példáját. Obersovszky Gyula volt az első hozzászóló, aki úgy érzi, megtalálta korábban elveszejtett önmagát, mert néhány éve az 56-os csoportok egymásnak estek és ott akarták folytatni, ahol az összeütközések sorozata abbamaradt november 4-én. Távolságtartó magatartása most oldódni látszik, hiszen “ha a többszörös milliomos visszasírja ifjúságát, hiábavaló törekvés, de ha az idősek keresik a fiatalokban a természetes szövetséget, annak lehet eredménye.” Mi történt a Magyar Narancs és a FIDESZ vezetése között, kérdezett rá a veterán forradalmár. — A Magyar Narancsot a FIDESZ alapította meg, ám a lap körül gyülekeztek az amerikai balliberális fiúk, akik a pápalátogatástól kezdődően látványosan leváltak a pártról. A politikai irányítás maradt a pártvezetés kezében, a Magyar Narancstól elvált az utunk. Úgy is lehetne fogalmazni: áthidalhatatlan távolság választja el a fiatalságot, a pártot és vezetést ettől a korábban nagy reményekkel indított újságtól. KULTÚRA