Kapu, 1999. augusztus (12. évfolyam, 8. szám)

EGYETEMES TALÁNYOK - Az ősi magyar mágikus világlátás fennmaradt nyomai - 2. rész

A TITOKFEJTŐ-VHK Körök TEVÉKENYSÉGÉNEK SZELLEMI ALAPJAI AZ ŐSI MxqyxK MXqiKUS vilXc­XtXs FCM­MXRvXDT NyoMXi 2. RÉSZ Érdekes, de a végső alapelveket - ahogy a közelebbi vizsgálat ezt kimutatja - már ismerték a régi görögök is. A mai világban olyannyira általános a szellem beszűkülése, hogy a legtöbb tudós sem számol azzal, hogy az élettelenség, a fizika alapelveiből nem vezethető le az élet és az értelem léte és viselkedése. A természettudomány óriási mértékben beszű­kült. Amíg a régi görögöknél a fizika jelentette a természettu­dományt és a természetbölcseletet együttesen, és minden létező viselkedésére keresett magyarázatot, addig ma többek között Heisenberg, Einstein és Hawking azt a vélekedést terjesztik, hogy az ember lényegében élettelen anyag, amelynek viselkedése hamarosan kiszámolható lesz. A természetbölcselet p pedig szinte nem is létezik, nem azért, mert annyira bölcsek lennének a fizikusok, fordítva, mert a Természet átfogó összefüggéseit egyre kevésbé kutatják. A fogyasztói társadalomban a természetbúvár fogalma is "kimegy a divatból", egy rég letűnt kor mókás alakjának tüntetik fel a betokosodott szemlélet elkötelezett érvényesítői. Elterelik a figyelmet a tudomány eredeti feladatáról, a Természet egységes, átfogó, az embert is magába foglaló megismeréséről. Ha az emberek nem szemlélik átfogóan a világot, kevésbé tűnik szembe az élettelenség alapelvének szűkkörű érvénye, és így a materializmus térhódítása foly­tatódhat. Csakhogy az élettelenség alapelve mellett létezik az élet alapelve, a Bauer-elv, amit Bauer Ervin angol, német, orosz és magyar nyelven is publikált - de a diadalmasan ellaposodó, egyre inkább a szűklátó­körűségben kimerülő modern "tudományos" szemlélet ezt majdnem tökéletes érdektelenséggel fogadta. Azzal, hogy a Világegyetem természetének, a Természet lényegének kutatását titokban megtagadta a modern "tudomány", feladta az átfogó, lényegi megismerés célját, és ezzel leglényegesebb alapjában vált tudománytalanná, materialista babonává, saját alapállásának értelem­tagadó, mechanikus, gépies alkalmazójává. A régi görögök annyit még felfogtak Hellasz őslakói, a pelazgok, és a közép-ázsiai káldeusok magaskultúrájából, hogy a világot négy alapelv kormányozza: az élettelen világot megelevenítő "ekszisz" (létezés), a növények világát megelevenítő "natura" (természet), az állatok világát mege­levenítő "psziché" (lélek) és az emberek világát megelevenítő "nousz" (értelem) alapelvei. Ez a felismerés az évezredek távo­lából világítja meg a mai nyugati kultúra alacsony szellemi szintjét. Az ember lényege az értelem. Addig ember az ember, amíg képes látni, mit cselekszik, vakon az ember bábuvá, anyaggá válik, képes leesni egyetlen lépcsőfokon is, és egyetemes talányok összetörni magát, ha bekötik szemét, ha ködbe vezetik. Az Értelem az Ember alapelve, nem az élettelen anyag, nem a pénz, sem a ködbe burkolózó misztikus isten, se semmi más. Az Értelem az Ember kozmikus elvének megvalósulása. A régi görögök a Kozmoszt a létezők ornumentumának, legfőbb ékességének, díszének tekintették. A Kozmosz alatt a Világegyetem értelmi rendjét, a Világegyetem változásait irányító értelmet értették. Ez a Kozmosz-felfogás is a szkíta méd-párthus-káldeus magaskultúrák hatását tükrözi. Érdekes, milyen mélységekbe pillanthatunk be, ha a magyar "világ" szó jelentését megvizsgáljuk. A "világ" a magyarban a CSELEKVŐ FÉNY fogalma. Az a fény, amely cselekszik, világ, világot vet, világít, világot. Mi az, ami a mi emberi világunkat egyedül képes megvilágítani? Semmi más, mint az értelem. Az ész ugyanis, bármennyire is igyekszik a mai nyugati szemlélet ezt beárnyékolni, elködösíteni, valójában igenis rendelkezik erővel, és ez az értelem megvilágító ereje. Éle­tünkben a cselekvő értelem a fény, ennek kell megmutatnia az utat, ahogy a sötétben is csak úgy tudunk tájékozódni, ha utunkat megvilágítja a fény. A világ tehát lényegi rokonságot mutat az értelemmel. A világ attól világ, hogy értelemként is létezik, hogy világítani képes, hogy képes arra, amire az értelem, és hogy ez a tulajdonsága a lényege. Világunk tud valamit, képes valamire, képes saját természetének megvilá­gítására. A Kozmosz a világ értelmi természete, értelmi lényege, a Közös Világ. Amihez közöm van. A létezők legfőbb ékessége, világa. Világunk, ha valóban cselekvő fény, cselek­szik, saját természetét kibontja, terem, tehát virágzik. A világ úgy cselekszik, mint az értelem, képes egyről kettőre jutni, képes kiteljesedni. De nézzük, és lássuk is meg, miféle világ­látás jellemezte évezredekkel ezelőtt a szkíta világ egyes kultúrköreit! A magyarság ősi kultúrkörének vallásai a Világmindenségről A zoroasztrikus kozmológia Két vallást vizsgálok meg: a zoroasztrizmust és a maniche­­izmust. Mindkettő a magyarság ősi kultúrközpontjaiban fejlődött ki. Először bemutatok egy rövid részletet a zo­­roasztrizmus szent könyvéből, a Zend-Avesztából, hogy szemléltessem ennek a világlátásnak közvetlen bensőséges­­ségét, lelki gazdagságát, emberi élményszerűségét, ami annyira hiányzik a mai vallásokból. "Életem legmélységesebb titka, óh én Istenem, hogy minden létezőnek benső értelme Te vagy, hogy kezdet és végezet, e világ létele és benső valója mind Te belőled való! Hogy e világ értelmének leggyönyörűbb gondolata Te vagy, legjobb érzetünknek a legbensőbb magja, és örök forrása a hullámzó élet végtelen árjának." (idézet a Zend-Avesztából, Zajti Ferenc fordításában) 46 Kapu 99/08

Next