Kapu, 2001. május (14. évfolyam, 5. szám)

■ gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula jelentés: Erdélyi István egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar tőlünk délre: Rózsa-Flores Eduardo főmunkatársak: Nádor István Siposhegyi Péter könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Folpress Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Várlaki Imre ügyvezető igazgató Kiadó: A Magyar a magyarért Alapítvány kiadásért felel Brády Zoltán a kiadó és szerkesztőség címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. tel: 30 30 710, 30 30 711 fax: 30 30 712 csekkszámlaszám:­­­AÉB Rt. 10560000-74274101 -01010107 terjeszti a Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóság, a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888x e-mail Kapuszer@mail.datanet.hu internet http://w3.datanet.hu/--mkapu edves Olvasó ismét egy tavasz nélküli nyár hömpölyög a kertem fölött, pompá­ba menekültek a bokrok. Már reggel párás bőrrel küzdve írom e so­rokat a szaletlimben, azaz a kerti lakomban. Az öregedés szimptó­­mái: egyre több időt töltök a kertben és az orvosaimnál. A növénye­ket szeretem, gyógyászokhoz muszáj járnom, mert így hatvanéve­sen a fájdalom új és új testrészeimet fedezi fel. Nem vagyok Voltaire regényéből Panglos mester, hogy műveljem kertemet, nem menekü­lök oda a világ elől - mint javasolta a Candide-ban. Viszont egyre többet gondolkodom a világunk dolgairól, hisz új és új kihívások (no ezt a szót sem így használtuk húsz évvel ezelőtt) döbbentenek rá, hogy vagy megváltozott, vagy változik a világ rendje és nehezen tu­dok alkalmazkodni hozzá. Tiltakozom az embertelenség és az er­kölcstelenség ellen - vagy csak tényleg öregszem, meszes vércsator­nák szűkítik felfogásomat. Már régóta izgat és nehezen élem át, amiről alább elkezdek egy értekezést. A Magyar Sajtó Becstelen Voltáról A magyar sajtónak két változással kell megküzdenie. Az első, hogy tizenkét éve megszűnt a cenzúra, ami felrobbantotta a lefagyasztott gondolatokat, és fék nélkül már mindent meg lehet írni. A másik, a vi­lágszerte burjánzó globalizáció, s a médiának (miközben politikai nagyhatalommá vált) fő célja, a nyereség növelése lett. Úgy érzem, eme oltáron hamvadt el az erkölcs, a becsület és a csúsztatás nélküli igazság. S nem a többpártrendszeren. Ezt nagyon fájlalom. Hála Is­tennek ismerem belülről ezt a moldkot hisz négy évig rádiós, négy évig televíziós, majd négy évig ifjúság lapos voltam, aztán négy éven át az Új Tükör hetilapot boldogítottam, és 1988-ban csináltam meg a KAPU-t, mint első független lapot. Ugyanakkor az elmúlt három évti­zedben, legalább 250 újságírót "képeztem" ki műhelyemben akik szét­szóródtak a nyilvánosság fórumaiban, s már néhány főszerkesztőt is tisztelhetek közöttük. Tehát ma is megvannak az információs csator­náim, a régieket megőriztem. Persze abból sem csináltam titkot, és ezt muszáj elővezetnem (mert sajnos divat, hogy mások vezetik elő) hogy magánéletem is eltért a polgári megszokásoktól, házasságaim száma sem az a megszokott mennyiség. Átéltem a hatvanas, hetvenes évek erkölcsi változásait, és nem csak a rendőrségen (politikai moti­váció) hanem kommunában is éltem, nem titokban hanem diszkréten. Ezt muszáj volt az alábbiak miatt megemlítenem. Manapság a magyar sajtó és személyiségei a múlt és jelen alsónadrágjaiban és bugyijaiban kotorásznak. Egyébként két dolog volt amit komolyan vettem: a mun­kámat és a fiaimat. Sőt a kisebbiket 13 éves korában magamhoz vet­tem és nappal kispolgári viselkedést, miliőt erőltettem magamra, hogy megfelelő környezetben éljen a gyermekem. Munkámat mindig vehemensen, magányosan, klikkeken kívül műveltem, és csatangol­tam, az országban, a fővárosban, nappalokban, az éjszakákban. Mi­niszterekkel, káderekkel, papokkal, bűnözőkkel és svihákokkal tar­tottam a kapcsolatot... és ezek még ma is működnek, sőt újakat sze­reztem be. Új rendszer, új emberek, új funkciók. Ezeket az ismeretségeket sohasem a "partikon" lehet megszerezni. Megkönnyí­tette helyzetemet, hogy régen sem voltam párttag és most sem vagyok az. Elég sokszor előfordult szerkesztőségemben, hogy volt elitélt talál­kozott fogvatartójával. Például egyszer Farkas Vladimír volt ÁVH-s vezetőt (kinek meakulpázó sorozatait közöltem) összehoztam a Lon­donból hazalátogató Gorka Pállal, akit az ötvenes években kémkedé­sért ítéltek el, és azt állította, hogy valóban kémkedett. Sajnos már rég rájöttem hogy egy messziről jött ember azt mond amit akar. Sokszor becsaptak. Tehát úgy rendeztem, hogy véletlenül találkozzanak a szerkesztőségben. Gorka Pál, aki visszaköltözött Sopronba valóban kémkedett a britek javára. És egyik kihallgatója Farkas Vladimír volt.

Next