Kapu, 2006. május (19. évfolyam, 5. szám)

INTERJÚ-RIPORT -DOKUMENTUM - Sipka Tamás: A lendület tétova elmebaja

INTERJÚ- RIPORT- DOKUMENTUM: A LENDÜLET TÉTOVA ELMEBAJA „Kicsi a kereszt, a halálfej nagy. Bár a jelet a világ tette rád, lettél tetovált. Tetovált kép, tetovált nép, a tetovált szép. ” (Hobo Blues Band, 1982) K­ötött rap-sapkás fészer magya­rázza tévécsatornák tucatján, hogy neki azt mondta az anyja, hogy ő a legjobb fej a világon, az atty szerint viszont ilyen külsővel az élet­ben nem talál rendes munkát. A pir­­szinggel tűzdelt, tetkóval dekorált ifjú frappáns konklúzióként megállapítja, hogy mindkettőjüknek igaza van, s ezért nyitja meg tetoválószalonját. Hogy nyomatékot adjon gondolatme­netének, egyetemes jelet alkalmaz, középső ujját feltartva. Persze biztosan csak közművelődé­si, pedagógiai szándék vezeti a film készítőit, hiszen ez a bemutatás végül is EU-konform... Tanuljon az a tévé­néző gyerek. És különben is. Ez csak egy reklám­film. Igaz, közérdekű. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Lendület honlapjára hívja fel a figyelmet. Itten állítólag válogatni lehet a vállalkozási lehetőségek tengeréből. A lendület, mint régi szakrális szoci bűvszó ezúttal is kecsegtető. Talán még az is kiderülhet, hogyan jut hő­sünk pont egy sarokházi üzlethelyi­séghez. Bár az legalábbis külsőleg elég lepukkant. De hát ő már tudja, hogy a lendület-program ehhez is nyújt támogatást. Hiszen azzal azért minden, a kisinget már levetett állam­polgár tisztában van, hogy a magyar gazdaság húzóágazata a tetoválóipar. Nagyszerű, 1981-es albuma címével már a Rolling Stones is arra buzdít, hogy Tattoo You, vagyis Tetováltasd magad. Ők csak tudták, hiszen a bá­nyászsztrájk leverésével épp lendület­ben volt az angol gazdaság. Meg már több száz éve. Maga a hazai Lendület portál az át­lagembernek nem mond semmit. Megkockáztatható, szakembereknek sem. A pályázati lehetőségek kódszá­mok tömege, ám ahhoz nincs elegen­dő információ, mit is takar a rejtjele­zés. Rájuk kattintva sem lehet többet megtudni, mert az oldalak sem szol­gálnak magyarázattal. A kis- és középvállalkozások kínála­ta szegényes és hervadt. Az étlapon mezőgazdaság, cigányság foglalkozta­tása, gépműszer-beszerzés és számító­­gépes programok szerepelnek, így ál­talános címszavakban. Ellenben külön fejezetet szentelnek a már sikeresen pályázó vállalkozók­nak. Ez a rész sem bővebb, mint a kí­nálat, de legalább ugyanolyan köze­pes általánosságokkal íródott. Ami a semmitmondást illeti, a köz­érdekű televíziós felhívás (az anyja szerint a világon a legjobb fej, az atyec szerint úgy soha rendes munkát nem kapó) hőse is csak bonyolult, legalább tizenhét algoritmusból álló desif­­fírozás után tudhatja meg, hogy a bá­natban is kaphat majd Lendület-pénzt tetoválószalonj­ához. Ugyanis a GKM portáljáról azért kide­rült: a Széchenyi-kártya is lemerülőben van. Lehet, hogy már előrelátón ezért mutatta fel jobbja középső ujját?... Pedig a tetoválás-szolgáltatásra mind égetőbb szükség van. Derült ki a napokban az egyik kereskedelmi tévé­csatornánk anyázásban és köpködés­­ben kulmináló kibeszélőshowjából. A sorstragédiát magában hordozó konfliktust az jelentette egy házaspár esetében, hogy az asszonyka szeretne még több tetoválást magára, ám a des­­pota ap­juknak már elege van ebből. A meglévők mellé még szeretne egy olyat is a harmadik lapockájára - vagy ilyesmi -, amit maga rajzolt. Az asszony büszkén meséli, hogy kisfiúknak is mennyire tetszik a tetoválás, és már ő is firkálgatja magát a tollal. Szeretné­nek is még egy kisbabát. De! És itt lett a fater meglőve. Az asszony ugyanis csak akkor megy bele a nemzésbe, ha megcsináltathatja újabb, nagyobb tetkóját. Az ifjú magyar férj méltalan­­kodik: ő is szeretne még babát, bár manap sokba kerül, s ilyen zsarolások után az asszony olyan lesz, mint egy katedrálisi freskó, miközben születik egy futballcsapatra való gyerekük. Pedig nem gondolkodik szépen. Bár minden magyar ifi párnál ez len­ne a zsarolási alap! Gondoljunk bele! A tetoválási hullám milyen hasznos le­hetne a drasztikus népesedéscsökke­nés megállításában... Arról már nem is beszélve, hogy a prognózis szerint elbocsátás előtt álló 40 ezer pedagógust is lehetne foglal­koztatni. Átképzik magukat, s mivel az elitiskolákon kívül órarendben, anyagban, teremben csak agyonzsú­folt, gyorstalpaló szűkös népiskolák lesznek, miközben gyönyörű sárká­nyokat, vagy ValóVilág-hősöket éget­nek a gyerekek bőrébe, még taníthat­nák is őket osztásra, szorzásra, meg hogy hol lakott itt Vörösmarty Mihály. Lendület kérdése az egész. „A Lendület edzőpályán, ott kezdő­dött minden, Mikor megláttalak a bővített keret­ben. Álltál a kezdőkörben Csauszínű dresszben! Halálos pillantásod, ez lett a vesztem... ” Szóval ezt már megénekelte Dolly is, még a Hungária színeiben. Ugyan Végzetes Futballistaként még nem Fletót emleget, hanem egy bizonyos Sanyit, aki oly hideg volt hozzá, s csak játszik vele, lepasszolva, mint egy lab­dát gólhelyzetben. Péntekről szombatra el is hajítja: „Hová a sok láz, remény? Ugrott, mint egy totónyeremény... ” - szól a bánat. Való, el kell ismernie: „Érted bolondult a stadion, ha be­hajtottál luxuskocsidon. ” Az Oly sokáig voltunk lenn HBB- album tetoválódala, mint a Hungária Aréna című korongja, még 1982-ben született. Lehet, hogy látnokok voltak? A tetoválásra és a lendületre szük­ség van a helyi politikában is. Például ötvöződött most, az országgyűlési vá­lasztások idején is. Békásmegyer tele volt olyan kis plakátokkal, melyeken dr. Badacsonyi Szabolcs SZDSZ-es or­szággyűlési jelölt testére rátetoválták - minő montázs - a vörös (hajú) Donáth László (MSZP-induló) arcké­pét. Közös a jövőnk! kísérőszöveggel. Persze, ezt biztos csak kóborkutya (Kopaszkutya) pfuskakás szélsősége­sek találták ki. Meg­ragasztották az éj leple alatt telefonfülkék üvegére, há­zak falára... Különben a példaként említett HBB-dal végén Deák Bill Gyula int a tétova, majd dübörgő, lendületes tétova eredményre: „S a tű csak futott, és a haverok rö­högve olvasták: Hülye vagyok!" Sipka Tamás KAPU XIX. ÉVFOLYAM

Next