Kapu, 2008. február (21. évfolyam, 2. szám)
INTERJÚ -RIPORT-DOKUMENTUM - Frigyesy Ágnes: Emlékezés a vértanúhalált halt Brenner János atyára
ezért nem vállalják a paraszti életformát, még akkor sem, ha más munkájuk sincs. Ezért maradt mára a 950 lelkes Bobán mindössze hét szarvasmarhatartó gazda. S ezenkívül az állattartáshoz manapság komoly összegeket felemésztő befektetésre is szükség van. Gépparkot kell fenntartani a fejőgéptől kezdve a gabona- és a takarmánytermesztésben használatos munkagépekig, amit a fiatalok többsége képtelen megfizetni. Beszélgetőtársam évente két-három bikát és ugyanennyi üszőt hizlal, csakhogy például a hat-hét mázsás hízóbika kilójáért tizenöt esztendővel ezelőtt 320 forintot adtak, s most is csak 360 forintot. A felvásárlók ezen a téren is monopolhelyzetet teremtettek maguknak, összebeszélnek egymással, ők szabják meg az árakat. Ennek issza meg a levét a magyar paraszt, s ezért menekülnek a fiatalok a paraszti életforma elől, mondja a bobai gazda. Tehén helyett mobil Nemes József azonban a nehézségek ellenére is tovább gazdálkodik, tartja a szarvasmarhákat, mert szereti az állatokat, a földet, s meg aztán 61 éves fejjel mihez is kezdhetne. Jelenleg öt fejős tehene, három bikaborjúja és öt üszője áll az istállóban. S amint mondja, se ünnepe, se pihenője nincsen, mert ennyi állat gondozása minden idejét kitölti. Bobai tartózkodásunk idején az utcán mindennap harsány hangon megszólalt autó gépzenéje: Oda megyünk lakni, ahol tejet kapni. A faluba, ahol nem is olyan régen még majdnem minden paraszt istállójában tehenek kérődztek, most egy távolabbi településről szállítják a tejet. A valamikor tavasztól őszig szarvasmarhák legeltetésére is használt boltai dűlőutakat a nyárutóra fölveri a hónaljig érő gaz és fű. INTERJÚ- RIPORT- DOKUMENTUM Nemes József tehenei indulnak a legelőre (Fotó: Hering József) Emlékezés a vértanúhalált halt Brenner János atyára Ötven esztendeje gyilkolták meg a papi hivatás mártírját A 20. század első éveiben egy édesanya, Brenner Tóbiás szombathelyi polgármester felesége, nagyon sokat imádkozott azért, hogy József fiuk, aki kilencedik gyermekként jött a világra 1903-ban, pap legyen. A szombathelyi édesanya imáit úgy hallgatta meg Isten, hogy nem az ő gyermeke, hanem annak három fia lett pap - írja Brenner János vértanúról szóló írásában Horváth István Sándor. Brenner János 1931. december 27- én született Szombathelyen a család régi házában. A ferences Szent Erzsébet-templomban keresztelték meg az év utolsó napján. Brenner János a püspöki iskolának lett tanulója szülővárosában. Ebben az időben történt, hogy iskolatársaival együtt előadták Szent Tarzíciusz vértanúnak, a ministránsok védőszentjének történetét. János ragaszkodott ahhoz, hogy ő játszhassa Tarzíciusz szerepét. Gyermekként még nem gondolta, hogy egyszer őrá is ugyanez a sors vár. Évekkel később már fiatal pap volt, amikor egy éjszaka állítólagos beteghez hívták. Útközben megtámadták és megölték. János atya, a magyar Tarzíciusz is a szíve fölött vitte az oltáriszentséget, amikor a beteghez ment, és utolsó erejével védte az Úr testét, miközben kioltották életét. „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” 1950. augusztus 5-én Brenner János ezt írja lelki naplójába: ,A szerzetesélet feladata kialakítani magunkban Krisztust.” Ebből kitűnik, hogy világosan látja a papi hivatás lényegét: lemond saját életéről, hogy Jézus élhessen benne. Szent Pál apostol felismerése minden pap számára meghatározó és elérendő cél: „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” (Gál 2,20). 1950. augusztus 19-én Brenner János 18 társával együtt magára öltötte a novíciusok fehér ruháját. Ekkor kap 2008. 02