Kapu, 2008. február (21. évfolyam, 2. szám)

INTERJÚ -RIPORT-DOKUMENTUM - Frigyesy Ágnes: Emlékezés a vértanúhalált halt Brenner János atyára

ezért nem vállalják a paraszti életfor­mát, még akkor sem, ha más munká­juk sincs. Ezért maradt mára a 950 lel­kes Bobán mindössze hét szarvasmar­hatartó gazda. S ezenkívül az állattar­táshoz manapság komoly összegeket felemésztő befektetésre is szükség van. Gépparkot kell fenntartani a fejőgép­től kezdve a gabona- és a takarmány­termesztésben használatos munkagé­pekig, amit a fiatalok többsége képte­len megfizetni. Beszélgetőtársam évente két-három bikát és ugyan­ennyi üszőt hizlal, csakhogy például a hat-hét mázsás hí­zóbika kilójáért ti­zenöt esztendővel ezelőtt 320 forin­tot adtak, s most is csak 360 forintot. A felvásárlók ezen a téren is mono­polhelyzetet te­remtettek maguk­nak, összebeszél­nek egymással, ők szabják meg az ára­kat. Ennek issza meg a levét a ma­gyar paraszt, s ezért menekülnek a fiatalok a paraszti életforma elől, mondja a bobai gazda. Tehén helyett mobil Nemes József azonban a nehézségek ellenére is tovább gazdálkodik, tartja a szarvasmarhákat, mert szereti az ál­latokat, a földet, s meg aztán 61 éves fejjel mihez is kezdhetne. Jelenleg öt fejős tehene, három bikaborjúja és öt üszője áll az istállóban. S amint mondja, se ünnepe, se pihenője nin­csen, mert ennyi állat gondozása min­den idejét kitölti. Bobai tartózkodásunk idején az ut­cán mindennap harsány hangon megszólalt autó gépzenéje: Oda me­gyünk lakni, ahol tejet kapni. A falu­ba, ahol nem is olyan régen még majdnem minden paraszt istállójá­ban tehenek kérődztek, most egy tá­volabbi településről szállítják a tejet. A valamikor tavasztól őszig szarvas­­marhák legeltetésére is használt bo­ltai dűlőutakat a nyárutóra fölveri a hónaljig érő gaz és fű. INTERJÚ- RIPORT- DOKUMENTUM Nemes József tehenei indulnak a legelőre (Fotó: Hering József) Emlékezés a vértanúhalált halt Brenner János atyára Ötven esztendeje gyilkolták meg a papi hivatás mártírját A 20. század első éveiben egy édesanya, Brenner Tóbiás szombathelyi polgármester fe­lesége, nagyon sokat imádkozott azért, hogy József fiuk, aki kilencedik gyermekként jött a világra 1903-ban, pap legyen. A szombathelyi édesanya imáit úgy hallgatta meg Isten, hogy nem az ő gyermeke, hanem annak há­rom fia lett pap - írja Brenner János vértanúról szóló írásában Horváth Ist­ván Sándor. Brenner János 1931. december 27- én született Szombathelyen a család régi házában. A ferences Szent Erzsé­­bet-templomban keresztelték meg az év utolsó napján. Brenner János a püspöki iskolának lett tanulója szülővárosában. Ebben az időben történt, hogy iskolatársaival együtt előadták Szent Tarzíciusz vér­tanúnak, a ministránsok védőszentjé­nek történetét. János ragaszkodott ah­hoz, hogy ő játszhassa Tarzíciusz sze­repét. Gyermekként még nem gon­dolta, hogy egyszer őrá is ugyanez a sors vár. Évekkel később már fiatal pap volt, amikor egy éjszaka állítóla­gos beteghez hívták. Útközben megtá­madták és megölték. János atya, a ma­gyar Tarzíciusz is a szíve fölött vitte az oltáriszentséget, amikor a beteghez ment, és utolsó erejével védte az Úr testét, miközben kioltották életét. „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem” 1950. augusztus 5-én Brenner Já­nos ezt írja lelki naplójába: ,A szerze­tesélet feladata kialakítani magunk­ban Krisztust.” Ebből kitűnik, hogy vi­lágosan látja a papi hivatás lényegét: lemond saját életéről, hogy Jézus él­hessen benne. Szent Pál apostol felis­merése minden pap számára megha­tározó és elérendő cél: „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él ben­nem” (Gál 2,20). 1950. augusztus 19-én Brenner Já­nos 18 társával együtt magára öltötte a novíciusok fehér ruháját. Ekkor kap­ 2008. 02

Next