Kapu, 2012. november-december (25. évfolyam, 11-12. szám)

KÁRPÁTMEDENCEITISZ - Komjáthy László: Tiszai árvizek a szabályozás megkezdésétől napjainkig

12. Dr. Komjáthy László TISZAI ÁRVIZEK A SZABÁLYOZÁS MEGKEZDÉSÉTŐL NAPJAINKIG A Föld összes lakosságának mintegy 10%-át veszélyeztetik az árvizek, melyek sokszor emberéleteket is követelnek. Az elmúlt 15 év alatt még Európában is közel négyezer halálos áldozata volt az árvízi elöntéseknek. Hazánk a Kárpát-medence legmélyén fekvő, zömében sík területű ország, ezért a környező hegyvidéki víz­gyűjtőkről érkező, nálunk levonuló árhullá­mok, a hóolvadásból vagy nagy csapadé­kokból keletkező belvízi elöntések miatt víz­kár veszélyezettségünk Európában igen nagy. Látható, hogy árvizek tekintetében Magyarország rendkívül kiszolgáltatott a szomszédos országokból érkező lefolyás­nak, azonban a hazai területek lefolyásvi­szonyait sem sikerült még kielégítően szabá­lyozni, tekintve, hogy Magyarország csak­nem egynegyede a mértékadó árvízszint alatt helyezkedik el, ahol 700 településen 2,5 millió ember él. Országosan a települések 40 %-a erő­­­­sen, mintegy 80 %-a valamilyen mérték­ben veszélyeztetett a vizek kártételeitől. A következő cikkben Dr. Komjáthy László a Tisza folyón bekövetkező árvízi szabályozás szükségszerűségét kívánja bemutatni a kezdetektől napjainkig. Schmidt Petra rovatvezető Hazánk a Duna vízgyűjtőjén, a Föld egyik legzártabb hegykoszorújának köz­ponti medencéje, a Kárpát-medence legmélyén helyezkedik el. Területének több mint 80 százaléka kettőszáz méter alatt található, így az elöntésnek kitett területük aránya igen nagy. Éghajlatunk mérsékelt, de erős kontinentális hatás érvényesül, így nagyon nehéz az időjárás előrejelzése. Az évenkénti átlagos csa­padékmennyiség 600 milliméter. A csa­padék területi eloszlása egyenlőtlen. Az ország vízkészletének 95 százaléka országhatárról túlról érkezik, ez vízkár­elhárítási szempontból jelent számunkra fokozott feladatokat. A Felső-Tisza és mellékfolyói egyik évszakban sem apadnak ki, forrásaik bővizűek, az esőkből és az elolvadó hóból jelentékeny hányad jut a folyók­ba. A téli csapadék nem különösen nagy mennyiségű. Általában február-március táján egyszerre nagyobb vízmennyiséget adva kezd olvadni. Ez az időszak egészen áprilisig tart. Mindez hozzájárul a Tiszán leggyakrabban előforduló tavaszi árhul­lámhoz, rosszabb esetben árhullám soro­zathoz. Az eső formájában lehulló csa­padéknak május-június táján van a maximuma, majd ez ismétlődik ősszel, október folyamán. Az ár- és belvizek együttesen Magyarországon a művelt területek 2/3-át fenyegetik, így a gazda­ságra gyakorolt hatása igen nagy lehet. Hazánkban 4200 km árvízvédelmi töltés van. Az árterületeken 628 település (60 KAPU XXV. ÉVFOLYAM *MÁV palota

Next