Kapu, 2014. november-december (26. évfolyam, 11-12. szám)

KULTÚRA - Viczián Sándor: Ezüstdió

KULTÚRA ezért kellett később emigrálnia. Eljön Munkácsra Reményi Ede és egy kis szer­vezési baki van: nincs zongorakísérő. A munkácsiak Ung megyéből elhozzák a grófot, a fantasztikus zeneszerzőt, zongo­raművészt és hegedűművészt, Plotényi Nándort, hogy már segítse ki őket. Nagyszerűen sikerül ez a koncert, egy életre szóló barátság szövődik közöttük és Reményi haláláig Plotényi kíséri őt mindenhová. Nagyon érdekes. Reményi az a zeneköltő, aki felfedezi Brahmsot, és azért van Brahmsnak a gyönyörű Magyar táncai, mert Reményi Edén keresztül ismeri meg a magyar életnek a muzsikáját, a magyar éltnek a rezdülése­it. Zárszóként a sportról szeretnék egy érdekességet a figyelmükbe ajánlani. Most volt a Brazil VB. Tudják-e, hogy a focisport nem volt népsport a 20-as, 30- as években? Kicsit profi sportnak tekin­tették. Kicsit lenézett sportnak tekintet­ték azzal együtt, hogy jó volt ez a mag, de nem volt népsport. Hómann Bálint, amikor kultuszminiszter 1939-ben, ő mondja azt a kollégáinak, hogy népsporttá kellene átalakítani, mert nagyszerű közösségépítő ereje van a foci­nak, és ugyanakkor edzi is a fiatalságot. Egy óriási kampány indul el. A magyar­­országi iskolák nyolcvan százalékát rábe­szélik arra, hogy legyen foci és legyen egy megmérettetési lehetőség. Hómann Bálinték kitalálják a Szent László Vándorkupát, Vándordíját. Ez volt a középiskolás korosztály legnívósabb focidíja. Fantasztikus sportélet indul be, és ennek eredménye az, hogy később Puskásék, Hidegkútiék, az Aranycsapat kinő a földből, és olyan erős lesz, hogy azt az Angliát veri agyon a Wemblayben, amely Angliát kilenc­venkilenc éven keresztül senki nem tudott megverni! Volt egy átgondolt kormánypolitika és felépítették a dol­got. Azért jó ezt munkácsiként elmon­dani, mert három évig Munkácson volt a Szent László Emlékkupa. 1940-ben volt az első kiírás, a Munkácsi Kereskedelmi Akadémia győzött. 1941- ben a Ruszin Gimnázium vitte a pálmát, és 1942-ben is a ruszinok voltak az első helyen. Jó ezt elmondani, hogy három évig Munkács megmutatta a világnak azt, hogy lehet ezt így is csinálni. Rengeteg kincs, érték van. A politika sátáni gonoszsága csinálta azt, hogy nagyon mesterségesen tudtak bennün­ket elvágni. De nézzék meg! ilyen Trianon, ilyen Versailles után, ilyen szögesdrótok után itt vagyunk. Ennek a nemzetnek van jövője. Ez a nemzet az életre van predesztinálva, csak a kishi­tűségünkön kéne túltenni magunkat, és észrevenni, hogy a Teremtő akar tőlünk valamit. Viczián Sándor Ezüstdió A­mikor a decemberi reggelek egymást követően sokasod­nak a Karácsony előtti forgalomban, a nap ráérősen mosolyog a világűrben, elfelejti kinyitni a szemét. - így is jó! - legyintek, majd letörlöm az ablaküvegre fényképezett leheletemet. Az udvaron mozdulatlanul fagyoskodnak az eperfák. Egyik oldalukon meztelenségüket az örökzöld moha takarja, a másik oldalukat pedig az éjszaka folyamán lehullott friss hó. - Pendelyesre vetkőztek a fák! - kiáltottam, miközben a ter­mészet furcsa viselkedésén gondolkodtam. Hamula bácsi mesélte egyszer a boltosnak - onnan tudom, hogy mit jelent a pendelyesre vetkőzés -, amikor az ő felesé­ge, a Vituka, lavórban mosakszik, sohasem veszi le magáról a pendelyt. Amikor elöl mossa a kebleit, meg a kiscicáját, akkor egy ügyes mozdulattal a hátára dobja a pendelyt. Amikor meg a hátsóját pucolja, akkor a pendelyt pedig az állkapcsa alá szo­rítja. Csak azt nem értem - kérdezte az öreg önmagától miért szégyenlős ez az asszony? Majd megrázta a fejét. Ismét bepárásodott az ablaküveg. Ekkor becsuktam a szemem, majd emlékezetből lerajzoltam a tavalyi karácsonyfát. A szomszéd hangos tüsszentése fölébresztett az álmodozásból, és persze kicsalogatott az udvarra. - Jó reggelt, Poldi bácsi! - köszöntem. Megfáztunk, megfáztunk? - érdeklődtem.

Next