Kapu, 2016. augusztus (28. évfolyam, 8. szám)

KULTÚRA - Sarusi Mihály: Feketevágás a szőlőhegyen

KAPU XXVIII. évfolyam legyek. Mert ha nem nyomorgatnának, már saját traktorunk lenne... Beszolgáltatás a háború alatt is volt, csak akkor nem az orosznak vitték, a német igényeit kellett kielégíteni... Disznót kettőt, hármat vágtunk, amíg apám itthon volt. Elvitték katonának, a háborúban ott maradt, azóta jó, ha egyre, nagy néha kettőre futja. Tiszt Maguk ott hátul mért maradnak le?! Utánam, a hét­­szenségit. Matyi Értettük... Katona És ha csak ugrasztanak bennünket, főhadnagy elvtárs? A följelentő rosszat akar a szomszédjának, vetélytársának? Láttunk már ilyet. Tiszt Katona, jegyezze meg: itt csak én pofázhatok! Csönd legyen, még meghallják, hogy jövünk és eltüntetik a nyomo­kat! Akkor aztán baszhatjuk. És nem ’besúgó’-tól, hanem név­telen levélből értesültünk a közellátási bűncselekményről. Másik katona (magának) Disznóvágás nyomait eltüntetni... nem akármi! Sok disznótort átélt már a tovaris... Tiszt Mondott valamit?! Másik katona Nem, semmit, főhadnagy elvtárs! Csak csönd­ben kifújtam az orrom... Tiszt Persze kivágtad a cselédkönyvet! De annak nyoma marad, és azzal leleplezzük magunkat! (kuncog, eltelve a humo­­rától az ávós tiszt, és maga is bemutatja az orrfúvást ’orosz módra’) Másik katona (még halkabban, valóban csak magának) Na, ennek sem volt gyerekszobája... Katona Mért, neked tán volt? Tiszt Mondtam, hogy pofa be! Tartsátok a pofázmányotok, mert megugrasztjuk ezeket a csaló gazembereket!... Nem a mi dolgunk a feketevágást elkövetők üldözése, elkapása, tettenéré­se, kihallgatása, törvényszéki megmérése és dutyiba zárása, de mit lehet tenni? Távol, közel sehol illetékes - a rendőrünk elég gyöngekezű, szinte ’ezekkel’ tart! — majd én rendet csinálok, tudom isten! Nem vágunk csak úgy sutyiban sertésjószágot! Matyi (valóban csak magában) Disznót, te disznó... (majd ham­­asabban, hogy hallja az elvtárs is) Feketevágás, fuj! Katona Még ha te is kapnál egy kis kóstolót! Tiszt Körtepálinkával kezdve az egészet... Aztán jöhet a kol­bász! Másik katona Kolbász!... Mi is kapunk? Tiszt Kaptok egy frászt. Ha hozzá mertek nyúlni, megnézhe­titek magatok. Kell a Népköztársaságnak. Katona Annak nagyon. Másik katona Hogy rakná belé... Matyi (igen halkan) Meg nem mukkanok, mert elevenen lenyelem az ’elvtársat’... Még hogy bűn, ha valaki enni akar... Vágni, mert éhesek a gyermekei... Tiszt Nem motyogunk, elvtársak!... Az a pince nem a mi pin­cénk? Másik katona És, főhadnagy elvtárs, a borukat megkóstolhat­juk? Tiszt Hogyne, majd kvaterkázunk a közélelmezés ellenségei­vel! Adok én nekik... De nektek is, ha nem fogjátok be, még valaki fölébred a pincesoron a részegségéből és fut riadóztatni a feketevágókat, zug pálinkafőzőket, fegyverrejtegetőket, nép­ellenes összeesküvőket, magát a sötétben bujkáló imperializ­must.... Matyi Fuj. Tiszt Hogy mondta, katona?! Matyi Mondom fuj. Mert én is utálom őket, főhadnagy elv­társ. Tiszt Az más, honvéd baj­társ. Akarom mondani elvtárs. Matyi Hagymás. Tiszt Nem értem. Matyi Kozmás. Tiszt Nekem itt ne motyogj, beszélj érthetően, hangosabban, a kutya úristenit! Matyi Így valóban észrevesznek bennünket, főhadnagy elv­társ. Tiszt Ja, igazad van. Honvéd, mondom, kuss legyen! Matyi Lenin erre, arra. (halkan, hogy ne értse az elvtárs) Tiszt Nem megmondtam? Katona .. .Ez? (szagol bele a légbe) Akár az is lehet. Valami erős cefreszagot már előbb éreztem, de nem mertem szólni. Tiszt Nyilván akkor, amikor a pálinkát kezdtük emlegetni! Hahaha... (nevetgél megint, igaz, halkacskán, az ávós, hogy neki milyen humora van) Na jó, nem csak a körte, de a szilva, a barack... Matyi Amelyik a-val kezdődik. Másik katona A törköly-, a meggy-, a bodzapálinka... Tiszt Bodza nincs is! Katona Állítólag néhol azzal is sikerrel próbálkoznak! Matyi ’Micsurin’. Tiszt Azt elhiszem, attól az is kitelik! Hogy mit nem tudnak a szovjet elvtársak ott a tajgában!... Rendben, Matyi hon­véd, ezért a mondásáért kap két nap eltávozást! Matyi Két nap? (halkabban) Azt hittem, dutyit... Az eltáv nem elég arra, hogy vissza is érjek. Egy nap oda, egy vissza az út. Legalább még egy nap kell, szabadság, hogy egy kicsit ott­hon lehessek. Tiszt A jó édes anyád szoknyája mellett, vagy a szomszédlányé alá bújva...! Arról szó sem lehet. De majd megtárgyaljuk. Ha megoldjuk ezt a harci feladatot! De, honvéd elvtárs, az előbb jól feleltél! Ezért megjutalmazlak. Pláne, ha sikerül elkapni ezt a mocskos csavargó kihágó azért a disznajával... És ha hozol nekem egy kis szilvapálinkát!" Mert az a kedvencem. Abból mit ne tudnék meginni... Na, hozol, vagy se?! Matyi Főhadnagy elvtárs, tisztelettel jelentem, egy demizson­­nal hozok! Másik honvéd Én kettővel, ha kapok egy hét szabadságot. Katona Én meg... Tiszt Eség volt, fiúk, a bratyizásból! Amit megmondtam, kész. Figyeld, elvtárs, az utat! Ott valami mintha... Katona Valóban... Matyi Hogyne, kutyaszar. Tiszt­­aj! Hogy az a... Letakarítod! Honvéd elvtárs, ahogy visszaérünk a körletbe, nekiállsz, letisztítod, tisztára sikálod, fényesre kúrod és úgy teszed az ajtóm elé! Értem?! Mind Értettem! ...főhadnagy elvtárs! Tiszt Akkor jó__De ha jól számolom, az már ott az a pince... Csak csöndben! Csitt, a kurva életbe. Matyi Már Sztálin elvtárs megmondta. Tiszt Még a végén elszalasztjuk. Katona A nyulat. Tiszt Azt, a szájba vágott öreganyádat... Matyi (magában) Még a végén kiderül, hogy tényleg nincs humora a főhadnagynak... Csak teszi magát. De azt ügye­sen... Élvezi a hangját... A ’jó kedvét’... Csak egyszer el ne vegyem neki... Kár, hogy eddig éleslövészeten még nem kerültem a hátába... A fronton könnyebb lenne, de oda tán mégse kívánkozzon az ember...

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék