Kapu, 2016. augusztus (28. évfolyam, 8. szám)

KULTÚRA - Sarusi Mihály: Feketevágás a szőlőhegyen

Tiszt­­a, ez az! Halkan, majd én előre megyek!... Második honvéd, megkerülöd a pincét, nehogy másik kijárata is legyen, ha találsz valami gyanúsat, maradsz, figyelsz, de lőni nem kell, csak ha menekülőre fogják a dolgot! Innen élve senki sem futhat el! Csak úgy, a büntetést megúszva... lepuf­­fantod, mint a nyulat! Jól mondtad, nyúl... De a cél, ne felejtsétek: nyakon csípni őket! Ami ennél is fontosabb: a hús, a zsír, a többi disznóság lefoglalása! Mindent viszünk! Semmit sem hagyhatunk. Feketén vágták, engedély nélkül, úgyhogy az a legkevesebb, hogy mindent elveszünk tőlük! Semmit sem hagyunk nekik. Katona A vájlingot is visszük? A húsdarálót, a belet, a... Tiszt Pofa be, arról nincs szó! Ilyenkor marhulni? Várjál csak, érjünk haza, tudom isten... Álljon, honvéd, a helyére!!!... Akkor minden rendben, tudják, honvédok, mi a teendő?!... Csitt... (s mintha az elvtárs izgulna a legjobban) Matyi (fegyverét szorítva, magában, magának) Már Lenin meg­mondta, ahogy a ’szemináriumon’ hallhattuk, Szo­gyelaty? Hát, ez. Kifosztani az embereket. Katona (halkan, oda) Hallgass, te hülye!... Matyi (suttogva, társának, félre) Nem hallja, eltelt az ’akciójá­val’... Katona Élnek el, de, figyelj... Tiszt Akció: in­dul! (és belöki a boros pince ajtaját) Mind (be a betört ajtón a présház előterébe) Föl a kezekkel!... Ne babráljon... Aggyisten! Szín : pince belső előtere (háttérkép­­a fellegekben­: a három templom gumibotkerítéssel, géppisztolyokkal) Tiszt kezeket föl! Adják meg magukat! (s a tiszt mögött betó­dul a pince előtti présházi előtérbe az őrjárat)... Gazdáram, tegye le azt a kést, mondom föl a kezekkel! Paraszt­­elejti a kést, amivel eddig az asztalon lévő húst aprította, és fölteszi a kezét, ahogy a felesége is, aki szintén a szűk helyiség­ben tüsténkedik) Jaj... Szent Isten... Parasztja (kiszaladna, az anyja lökte az ajtó felé, de nyakon csí­pik) Ne bántson, bácsi, nem csináltam semmit! Ne... Tiszt ’Nem csináltál semmit’, te valóban nem, te még kiskorú vagy, de amit apád, anyád elkövetett... Azért bizony felelni kell!... Na, csak tartsa fönn a kezét, ’gazdáram’, a ’gazdasszony’ nemkülönben, állj, vagy lövök?! A bitang mindenét ennek a kulák világnak, engedély nélkül zabálni akarnak, a városi meg haljon éhen? A munkásemberek a városban éheznek, a kulá­­kok meg dúskálnak az efféle javakban... (és már lökné is le a húst az asztalról, borítaná föl a béllel teli vödröt a lábával, lőné szét az egész kócerájt a tiszt elvtárs a nagy-nagy dühében dühöng­ve) Katona Főhadnagy elvtárs, a hús kell a népgazdaságnak... Tiszt Kuss... Akarom mondani igazad van. (és igazít egyet az antantszíján)... Akkor most árulják el, mit csinálnak itt? Tán nem akarják letagadni, amit mindkét szemünkkel látunk? Ő is a két szemével (mutat sorra katonáira), meg ő is a két szemé­vel. Az már hány szem is?... Na, mit?! (szögezi a ’gazda’ mellé­nek a pisztolyát) Hogy robbanna föl ez az egész kulák bagázs! Meg különben is, szerencsétlen, miért nem kért vágási enge­délyt? Paraszt Meg sem kérdezte, hol az engedély... És ha lenne? Mert igenis van! (bátorítja magát az első ijedség után) Tiszt Nem szemtelenkedünk. A bejelentő világosan a tud­tunkra adta... Paraszt ’Bejelentő’. Tiszt Nem bratyizunk, és főleg nem pofázunk! Akkor, hol a vágási engedély, hol van?! Mutassa, nagy okos. Paraszt Elfelejtettük kihozni. Tiszt Haha... Beküldjem valamelyik katonámat a ’szülői házba’ a faluba, hogy elhozza? Parasztasszony Inkább ne. Paraszt Nincs! Tiszt Nem megmondtam?! Szóval engedély nélküli vágás... Kimeríti a törvény... Matyi Majd még fölsorolja... Katona Ha tudná... Paraszt (kezd fölocsúdni kábulatából) Százados elvtárs, mi nem kulákok vagyunk, nekünk semmink sincs, csak a kis házunk a kicsi udvarral, ahol ezt a disznót fölneveltük, a kicsi kertünk, ahol megterem a családnak a zöldség, gyümölcs... Ha enge­déllyel vágunk, a beszolgáltatás elviszi a zsírt, az asszony akkor mivel főz, a gyerekeknek mit kenünk a kenyerére?! Százados úr... Tiszt Talán elvtárs, nem?! Ideje lenne megtanulnotok... Bár igazad van, engem te csak ne ’elvtársazz’, nektek én Úr vagyok! Parasztasszony Úgy is néz ki. Úgy viselkedik, mint a háború­ s kép: Fertőzött bennszülöttek kezelése -Kittenberger Kálmán utazásai során KAPU XXVIII. évfolyam * 2016.8.

Next