Kapu, 2016. augusztus (28. évfolyam, 8. szám)
KULTÚRA - Sarusi Mihály: Feketevágás a szőlőhegyen
KAPU XXVIII. évfolyam előtt az uradalom hajcsárja. Tiszt Meg se hallom, mert még rosszabbul jársz, asszony! Velünk nem lehet kukoricázni! Avós fiúkkal... Matyi Hallod, ez ávós! Katona (egymás közt, halkan) Volt... Valamit csinált, idetették. Most ezért akar mindenkin túltenni. Mit gondolsz, mit kap, ha ez a feketevágás dolog jól sül el? Kap még egy csillagot. Nekünk meg adnak két hét jutalomszabadságot... Matyi De hát ez a rendőrség dolga volna! Még a végén mi szorulunk miatta. Csak mert a parancsát követjük. Katona Nem kell betojni, valahogy kimászunk belőle. Matyi Csak emberileg is... Mert ebben részt venni! Katona Igyekszünk, nem?! Tiszt A paraszt sunyi, egy szavát sem szabad elhinni! A parasztnak a bőre alatt is zsír van... Majd mi teszünk róla!... És ez a szőlő, présházzal, nem a tiétek?! Hogy lenne saját szőlője, pincéje nincstelen zsellérembernek?! Hogy lenne!? A legszívesebben szétpofoznám ezt a bitang kukák népséget! Úgy hazudtok, mint a vízfolyás... Azt mondják, a paraszt mindent kibír! Matyi Ebben igazad van. Csak nehogy megunja... (mondja, magának) Paraszt Nem a miénk, nagybátyámé! Tiszt Nekem meg Rácsisd az unokabátyám!... Mit hazudsz?! Úgyis utána járunk, és akkor még csúnyább vége lesz a dolognak. Belekevernéd a drága kulák nagybátyádat is?! Menni akartok mindnyájan Recskre, a Hortobágyra? Vagy csak Pentelére egy kis kényszermunkára?! Mi?!?! Kubikolni valamelyik ’erőműhöz’. Parasztasszony .. .Meg a négy gyermekünk, akiknek enni kell adni! (szólal meg az asszony, leejtvén föltartott kezéből a disznó belsőségeit, könyörgésre veszi) Százados elvtárs, magának is van családja, vannak gyermekei, vagy ha nincsenek, van anyja, vannak testvérei, és biztos nem bankár fia tetszik lenni... Katona Nem százados, főhadnagy, (unja meg a 'századosozást’) Tiszt Tényleg nem gyáros az apám. Csak asztalossegéd a városban. De ez nem ide tartozik!... Matyi Eredetileg ő is azt az ipart tanulta ki. Ha kitanulta volna! Mert akkor nem itt rontaná a levegőt. Katona Ingyenélőként jobban érzi magát. Más nyakán, államén, pártén, akárkién, csak here módra... Ne kelljen dolgozni! Csak ütni. Mert ő a ’munkásosztály vasökle’, (mondják, mondják, magukban) Matyi Halkabban... Tiszt Hagyd el, menyecske... Nem ez a lényeg! Ember, a lényegre! Ne hadoválj itt nekem! A feketekereskedelemről beszélj, mert hogy biztos a feketepiacra szánod, hogy aztán aranyra váltsd... Matyi Jó hogy nem azt mondod: „Hé, paraszt!” Mert ezeknek... Ha rajtuk áll, a lényeg semmit sem változott. Paraszt .. .Aranyra? Ha ezt a disznót is elveszik tőlünk, éhen halnak a gyerekeink! Mehetünk világgá koldulni... (majdnem sír) Parasztasszony Nem látod, hogy ezeknek nem számít, kit küldenek koldusbotra? Bankárt, gyárost, fölbirtokost, vagy ágrólszakadtat? Nem látja rajtunk, hogy olyan szegények vagyunk, mint a templom egere?! (tördeli a kezét, s öleli a hozzá bújó rettegő kisfiát) Parasztfiú (nekiugrik a tisztnek) Nem csináltunk semmit! Tiszt (nyakon üti a gyereket) Ez is jól kezdi, ilyenekből lesznek az imperialisták kémjei. Erre tanítják a gyereküket, erre?! Matyi (géppisztolyát fölemeli, majd, talán, mégse) Mocskos állat! Parasztasszony (fölnyalábolja a fiát, magához téríti) Gazemberek... Ehhez értetek, a gyöngébbet bántani! Tudom Isten, ha nem lennének itt az oroszok, nem lenne ekkora pofátok! Tiszt Hallottátok?! Katonák, maguk lesznek a tanúi ennek az esetnek. Megnyugodhat, néném asszony, maga is megy a dutyiba. És örüljön, ha megússza pár évvel! A testvéri Szovjetunió gyalázása miatt. Megáll az ész, így beszélni a felszabadítóinkról... Ekkora hálátlanságot, mert hogy állítólag ’szegény’ emberek, akiknek ’se ingük, se gatyájuk’, de közben a sötétben itt dőzsölnek... Na, meg ez az, ’Isten’, akkor már ’templom’ is! Jó, hogy emlegetni tetszik. Aztán meg szokta gyónni a bűneit a pap bácsinak? Azt is, hogy feketén vág disznót, megkerülve az állami hatóságokat? Meggyónja? Mert akkor holnap a pap bácsihoz vezet az első utunk, őt is elviszszük, mert ezzel lelepleztük, el tetszett árulni! Parasztasszony Szűz Anyám! Paraszt Ezt nem kellett volna... Matyi (alig hallatóan, dühtől remegve) Befogod a pofád! Katona (csak hogy a másik hallja) Ne őrülj meg... Másik katona (betoppan) Kint minden rendben, főhadnagy elvtárs! Tiszt Az jó, mert itt nem! Maradj kint, őrködj, (mintha higgadna) Na, most mi legyen ezzel a cuccal? Nekem kell a disznó elszállításáról gondoskodnom?... Ti hogy vittétek volna haza a húst? Halljam! Másik katona Igenis! (és visszamegy) Tiszt Szóval nem árulják el... Katona (mutat Matyi honvédra), nézzen szét, mibe lehet a húst rakni! Egy-kettő... Te pedig menj, segíts összecsomagolni... (és gumibotjával a parasztember hátára húz) Paraszt Jaj! (összeesik) Matyi Te piszkos gazember! Azt bántod, akinek semmije sincs? Attól veszed el, akinek amúgy sem nagyon jut? Nesze, állat, nesze... (és hatalmasat rúg a tisztbe, rámegy, de a társa lefogja) Katona Ne őrülj meg!... Másik katona (a zajra, kiabálásra beront) Mit csináltok, megvesztetek? Matyi Meg, Parasztasszony Jaj, lelkem... (ugrik a férjéhez segíteni) Mama (bevánszorog a pince előterébe, kezében vödör, válláról lóg a bél) Mit csináltok, gyerekek? Hallottam valami zajt, meg nagyjából úgyis végeztem a bél mosásával, mert a sarat már kiürítettem, tisztogatni itt is tudom, nem fogtok kiszaladni a bűztől... Hát te, fiam, mi lett? Parasztfiú Látja mama, a katona agyonütötte! Mama Mondom, a kakát kint hagytam. Ne félj, elástam. Parasztfiú De mama, nem látja, verik apámat! (ordít az öregasszony fülébe) Mama A kolbászt nem adom! (és azzal a tisztre borítja a vödör belet) Jó étvágyat! Majd eleszed az unokáim elől... Katona öreganyám!... Matyi Inkább ápold a ’tisztedet’... Tűnjünk el, de gyorsan! *Részlet a szerző készülő ötvenhatos drámájából.