Kapu, 2017. szeptember (29. évfolyam, 9. szám)

INTERJÚ/RIPORT/DOKUMENTUM - Gy. Pap Zsolt: Egy nagyvállalat tündöklése, vergődése ..., és kimúlása

KAPU XXIX. évfolyam * 2017.09. más - a termeléssel nem közvetlenül összefüggő vállalati létesítménytől (üdülők), hiába spontán privatizálták a vegyes vállalatokban levő saját részt.­­Az ezekből származó bevételekből pró­bálták ugyanis „átvészelni” a nehéz idő­ket visszavonhatatlanul kialakult az eladósodás és felmerült a magánosítás (privatizáció) esélye.­ Az 1992. közepén kinevezett csődbiztos, aki az iparágon kívüli terü­letről jött - noha a gumigyártáshoz semmit sem értett, de - jó gazdasági szakember hírében állt. Az új vezérigaz­gató nem habozott beszüntetni az új viszonyok mellett veszteségesen gyárt­ható termékek gyártását (gumimatrac, stb.), ill. bezárni, vagy eladni a veszte­ségesen működő, a bedolgozó üzemrész­­legeket és ezzel is jelentősen - mintegy felére csökkenteni­­ a vállalat létszá­mát. A vállalat teljes átszervezés után 1993-ban RT-vé alakult. Kialakították a Holding-rendszert is, amelynek következményeként kb. húsz kft. tarto­zott az RT alá. A korábban is keresett termé­keket - acélradiál-betétes teher- és a mezőgazdasági gépek gumiabroncskö­penyei, légrugók, szállító hevederek, tengeri olajkitermelő és szállító tömlők — sikerült továbbra is a nyugat-európai, ill. az utóbbiakat a világpiacon értéke­síteni. Sajnos ahhoz, hogy korszerűbb gyártási technológiákat lehessen beve­zetni olyan jelentős beruházásra lett volna szükség, amihez sem pénz, sem olyan darabszámú sorozat, ill. azt felvevő piac nem állt rendelkezésre. Ezért az acélbetétes gumiabroncsköpenyek gyár­tásának alapvető korszerűsítésére nem, vagy csak részlegesen (Firestone techn.) kerülhetett sor. Az ezzel kapcsolatos további tervek, elképzelések megvaló­síthatatlanok maradtak. A tulajdonos, a magyar állam, az RT-vá alakulással egyidőben a válla­latot besorolta az adóskonszolidációban részesülők közé, amellyel nemcsak tehermentesítette, megszabadította a hatalmas adósság nyomasztó terhétől (kamatok), hanem ezzel privatizáció­képesé is tette. A koncentrált piac miatt hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a TAURUS aligha tud a multi cégek között egyedül megállni a lábán, előbb­­utóbb valamelyikhez csatlakozva kell biztosítatnia a jövőjét. Ezért lassan meg kellett barátkoznia a gondolattal, hogy privatizálni kell! Ezt azonban - noha korábbi jó híre követeztében volt rá érdeklődés - sokáig akadályozta a nagy adósság, valamint az, hogy a vevők többnyire csak egy-egy részét kívánták megvenni. A vállalat vezetősége és tulajdonosa is egyaránt - a „kimazsolá­­zás” megakadályozása érdekében — ragaszkodott — egyébként nagyon helyesen - ahhoz, hogy a Nagyvállalat csak egyben eladó! Az adósság „eltűnése” után komoly érdeklődőként a francia MICHELIN és a német CONTINEN­TAL lépett fel, amelyek közül végül is­­ 1996 őszén — az előbbi került ki győz­tesként! Őt azonban tulajdonképpen csak a „majom”, azaz az abroncsok - teher - (Budapest) és a mezőgazdasági gép­ (Nyíregyháza) gyártása érdekelte igazán. Ennek tulajdonítható az, hogy azonnal kezdett megszabadulni a szá­mára felesleges gyártási profiloktól, így történhetett, hogy a vétel után - alig egy nappal(!) - már tovább is adta a szegedi szállító heveder és műszaki tömlőgyártást a PHOENIX cégnek, így kerülte meg az eladó, vagyis a magyar állam kikötését. (Ez következett be a továbbiakban a nyíregyházi­ és a váci gyárnál is.) Ezzel a hajdan 100 főt foglal­koztató TAURUS sorsa megpecsételő­dött. A TAURUS egy része­­ a hajdani Bp.-i abroncs (CORDATIC) Gyár, a Tuzséri CARBONPACK, a Nyíregyházi (PÁLMA) Gyár egyik fele továbbra is a Micheliné maradt, míg a másik része — a Szegedi (EMERGE) tel­jes egészében, a Nyíregyházi Gyár másik fele, valamint a Váci (HEURÉ­KA) Gyár egyik fele a PHOENIX cégé lett. A Bp.-i abroncsgyár még hosszabb ideig - csaknem 20 évig - a Taurus márkanevet is használva - gyár­totta az acél-radiál betétes teher abroncsköpenyeket. (Itt a gyártelep régi - az abroncsgyártásban szerepet nem játszó - épületeit lebontatta.) Továbbfejlesztésre azonban - a terüle­tet fekvése miatt — alkalmatlannak tartva, a gyártást 2015-ben beszüntette. Gépeit leszerelte és vagy selejtezte, vagy más országban működő gyárában állította üzembe. Ezzel a magyar gumi­gyártás központi 133 éves telephelye, amely a cég történelmi magvát jelen­tette, megszűnt létezni! Épületei azóta is üre­sen, kihasználatlanul állnak, pedig a 60-as évek végén épült, korszerű épületei - iro­dai, vagy tervezési célra is egyaránt — hasznosíthatók lennének. Hátsó, közvetlenül a vasúti pályák mellett levő gyártó csarnokai pedig akár kevés anyagigényű, de érté­kes, napjainkban is sűrűn és egyre terjedő felhasználású pneumatikus­ és hidraulikus rendszerekhez nélkülözhetet­len, értékes és nagy üzembiz­­tosságú, közepes- és nagynyo­mású műszaki tömlők gyártásá­ra is alkalmas lenne. Ezek vásárolt - a kör­nyezetet nem szennyező - kau­­csuk keverékekből, korszerű gyártástechnológiával - nagy hosszúságban, folyamatosan vulkanizálva - gyárthatók len­nének, majd meghatározott hosszukban — hét végén a hasz­nálati nyomásnak ellenálló csat­lakozóval szerelve - kerülhetnek a felhasználóhoz-Egy ilyen, minimális élőmunka igényű, környezet­kímélő, a legkorszerűbb tech­nológia szerinti gyártás bein­dítása — a minden közművel és energiaszolgáltatással ellá­tott, számottevő átépítést se igénylő gyártás megvalósítása biztosan megérné egy magyar - akár állami tulajdonú - vál­lalatnak is! Ezzel mintegy fel­támasztva, ill. folytatva azt a korábban évtizedekig végzett, de egy évtizeddel ezelőtt - a korszerűtlen technológia miatt megszüntetett - szegedi hidraulika tömlőgyártást, amelynek nemcsak hazai fel­vevőpiaca volt, hanem jelen­tős mértékű exportra is jutott. Ehhez azonban visz­­sza kellene vásárolni valószí­nűleg - mivel a jelenlegi tulajdonosa (Michelin) ugyanis már évek óta nem tud mit kezdeni vele, mert egyéb polgári célra (lakótelep) a fekvése miatt nem hasznosít­ható­­ kedvező áron az évek óta üresen álló gyártelepet.

Next