Kapu, 2017. szeptember (29. évfolyam, 9. szám)
INTERJÚ/RIPORT/DOKUMENTUM - Gy. Pap Zsolt: Egy nagyvállalat tündöklése, vergődése ..., és kimúlása
KAPU XXIX. évfolyam * 2017.09. más - a termeléssel nem közvetlenül összefüggő vállalati létesítménytől (üdülők), hiába spontán privatizálták a vegyes vállalatokban levő saját részt.Az ezekből származó bevételekből próbálták ugyanis „átvészelni” a nehéz időket visszavonhatatlanul kialakult az eladósodás és felmerült a magánosítás (privatizáció) esélye. Az 1992. közepén kinevezett csődbiztos, aki az iparágon kívüli területről jött - noha a gumigyártáshoz semmit sem értett, de - jó gazdasági szakember hírében állt. Az új vezérigazgató nem habozott beszüntetni az új viszonyok mellett veszteségesen gyártható termékek gyártását (gumimatrac, stb.), ill. bezárni, vagy eladni a veszteségesen működő, a bedolgozó üzemrészlegeket és ezzel is jelentősen - mintegy felére csökkenteni a vállalat létszámát. A vállalat teljes átszervezés után 1993-ban RT-vé alakult. Kialakították a Holding-rendszert is, amelynek következményeként kb. húsz kft. tartozott az RT alá. A korábban is keresett termékeket - acélradiál-betétes teher- és a mezőgazdasági gépek gumiabroncsköpenyei, légrugók, szállító hevederek, tengeri olajkitermelő és szállító tömlők — sikerült továbbra is a nyugat-európai, ill. az utóbbiakat a világpiacon értékesíteni. Sajnos ahhoz, hogy korszerűbb gyártási technológiákat lehessen bevezetni olyan jelentős beruházásra lett volna szükség, amihez sem pénz, sem olyan darabszámú sorozat, ill. azt felvevő piac nem állt rendelkezésre. Ezért az acélbetétes gumiabroncsköpenyek gyártásának alapvető korszerűsítésére nem, vagy csak részlegesen (Firestone techn.) kerülhetett sor. Az ezzel kapcsolatos további tervek, elképzelések megvalósíthatatlanok maradtak. A tulajdonos, a magyar állam, az RT-vá alakulással egyidőben a vállalatot besorolta az adóskonszolidációban részesülők közé, amellyel nemcsak tehermentesítette, megszabadította a hatalmas adósság nyomasztó terhétől (kamatok), hanem ezzel privatizációképesé is tette. A koncentrált piac miatt hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a TAURUS aligha tud a multi cégek között egyedül megállni a lábán, előbbutóbb valamelyikhez csatlakozva kell biztosítatnia a jövőjét. Ezért lassan meg kellett barátkoznia a gondolattal, hogy privatizálni kell! Ezt azonban - noha korábbi jó híre követeztében volt rá érdeklődés - sokáig akadályozta a nagy adósság, valamint az, hogy a vevők többnyire csak egy-egy részét kívánták megvenni. A vállalat vezetősége és tulajdonosa is egyaránt - a „kimazsolázás” megakadályozása érdekében — ragaszkodott — egyébként nagyon helyesen - ahhoz, hogy a Nagyvállalat csak egyben eladó! Az adósság „eltűnése” után komoly érdeklődőként a francia MICHELIN és a német CONTINENTAL lépett fel, amelyek közül végül is 1996 őszén — az előbbi került ki győztesként! Őt azonban tulajdonképpen csak a „majom”, azaz az abroncsok - teher - (Budapest) és a mezőgazdasági gép (Nyíregyháza) gyártása érdekelte igazán. Ennek tulajdonítható az, hogy azonnal kezdett megszabadulni a számára felesleges gyártási profiloktól, így történhetett, hogy a vétel után - alig egy nappal(!) - már tovább is adta a szegedi szállító heveder és műszaki tömlőgyártást a PHOENIX cégnek, így kerülte meg az eladó, vagyis a magyar állam kikötését. (Ez következett be a továbbiakban a nyíregyházi és a váci gyárnál is.) Ezzel a hajdan 100 főt foglalkoztató TAURUS sorsa megpecsételődött. A TAURUS egy része a hajdani Bp.-i abroncs (CORDATIC) Gyár, a Tuzséri CARBONPACK, a Nyíregyházi (PÁLMA) Gyár egyik fele továbbra is a Micheliné maradt, míg a másik része — a Szegedi (EMERGE) teljes egészében, a Nyíregyházi Gyár másik fele, valamint a Váci (HEURÉKA) Gyár egyik fele a PHOENIX cégé lett. A Bp.-i abroncsgyár még hosszabb ideig - csaknem 20 évig - a Taurus márkanevet is használva - gyártotta az acél-radiál betétes teher abroncsköpenyeket. (Itt a gyártelep régi - az abroncsgyártásban szerepet nem játszó - épületeit lebontatta.) Továbbfejlesztésre azonban - a területet fekvése miatt — alkalmatlannak tartva, a gyártást 2015-ben beszüntette. Gépeit leszerelte és vagy selejtezte, vagy más országban működő gyárában állította üzembe. Ezzel a magyar gumigyártás központi 133 éves telephelye, amely a cég történelmi magvát jelentette, megszűnt létezni! Épületei azóta is üresen, kihasználatlanul állnak, pedig a 60-as évek végén épült, korszerű épületei - irodai, vagy tervezési célra is egyaránt — hasznosíthatók lennének. Hátsó, közvetlenül a vasúti pályák mellett levő gyártó csarnokai pedig akár kevés anyagigényű, de értékes, napjainkban is sűrűn és egyre terjedő felhasználású pneumatikus és hidraulikus rendszerekhez nélkülözhetetlen, értékes és nagy üzembiztosságú, közepes- és nagynyomású műszaki tömlők gyártására is alkalmas lenne. Ezek vásárolt - a környezetet nem szennyező - kaucsuk keverékekből, korszerű gyártástechnológiával - nagy hosszúságban, folyamatosan vulkanizálva - gyárthatók lennének, majd meghatározott hosszukban — hét végén a használati nyomásnak ellenálló csatlakozóval szerelve - kerülhetnek a felhasználóhoz-Egy ilyen, minimális élőmunka igényű, környezetkímélő, a legkorszerűbb technológia szerinti gyártás beindítása — a minden közművel és energiaszolgáltatással ellátott, számottevő átépítést se igénylő gyártás megvalósítása biztosan megérné egy magyar - akár állami tulajdonú - vállalatnak is! Ezzel mintegy feltámasztva, ill. folytatva azt a korábban évtizedekig végzett, de egy évtizeddel ezelőtt - a korszerűtlen technológia miatt megszüntetett - szegedi hidraulika tömlőgyártást, amelynek nemcsak hazai felvevőpiaca volt, hanem jelentős mértékű exportra is jutott. Ehhez azonban viszsza kellene vásárolni valószínűleg - mivel a jelenlegi tulajdonosa (Michelin) ugyanis már évek óta nem tud mit kezdeni vele, mert egyéb polgári célra (lakótelep) a fekvése miatt nem hasznosítható kedvező áron az évek óta üresen álló gyártelepet.