Kapu, 2017. szeptember (29. évfolyam, 9. szám)
INTERJÚ/RIPORT/DOKUMENTUM - Gy. Pap Zsolt: Egy nagyvállalat tündöklése, vergődése ..., és kimúlása
oumentum rítert adok Amennyiben ma már iparszerű gyártást sem engedélyeznének, akkor kiváló elhelyezési lehetőséget kínálna a jelenleg és még évtizedig „hontalanná” vált Közlekedési Múzeumnak és nagyméretű, értékes gyűjteményének. (Erre vonatkozó javaslatot a Főigazgatónak megküldtem!) A másik, szintén a MICHELIN tulajdonába került a 60-as években „zöldmezős” beruházásként létesült nyíregyházi gyár , amely a fővárosban megszűnésre, lebontásra ítélt PALMA gyár nevét és eredetileg annak gyártás- és termékprofilját vitte tovább. Majd (1979-től) - licence alapján - a nyugati piacon is keresett nagyméretű, mezőgazdasági abroncsköpenyek gyártása mellett egyéb járműipari gumitermékeket (légrugó, csuklós harmonika, stb.) gyártott. Az új tulajdonos azonban itt is igyekezett a nem abroncs termékektől megszabadulni, így azok gyártását a PHOENIX cégnek adta el, amely idővel továbbadta ezeket részben a CONTINENTAL, részben a HÜBNER cégnek. Az előbbi a régi gyártelepen működik, az utóbbi pedig új területen építette fel az üzemét, így a gyárnak csak azt a részét tartotta meg, amely a nagyméretű, mezőgazdasági gépekhez és targoncákhoz használt abroncsköpenyeket gyártotta. A gyártást azonban később áthelyezte (2004) egy külföldi gyárába és a helyén személy abroncsköpeny gyártást alakított ki (2005). Jelenleg különleges, különösen nagyteljesítményű, felső kategóriájú — sport, négykerék meghajtású, terepjáró — gépkocsik (Porsche, Land-Rover, Volvo, stb.) első szerelésére használt köpenyeket gyártanak. A harmadik, szintén vidéki, Szegedi Gumigyár — amely annak idején, a 60-as években szintén a vidéki ipartelepítési program keretében, zöldmezős beruházásként jött létre - 1965- ben két főtermékének — szállítóheveder és a műszaki tömlők gyártásával — tovább működött, mintegy 30 évig, a privatizációig. Az 1985-ben nyugalomba vonult gyárigazgatót - aki 20 évig sikeresen vezette a gyárat követők sűrűn váltották egymást az igazgatói székbe, egészen a privatizáció (1996). '91 -től ugyanis itt is nehéz évek következtek, de végül sikerült úrrá lenni rajtuk. Ezt vitte be a privatizációba, amelyet szinte azonnal (mindössze egynapos birtoklás után) — valószínűleg előzetes megállapodás alapján - átadott a PHOENIX cégnek. Ennek vezetősége hol egyesítette, hol szétválasztotta a két telephelyen (Szeged, Makó) gyártott termékcsaládokat. Közben „profiltisztítást” és fejlesztést hajtott végre. Folytatták a már előző években megkezdett nagyhosszúságú tengeri olajkitermelő tömlők gyártási lehetőségének megteremtését. És jelentősen bővítették a szállítóhevederek gyártó kapacitását. Végül eladta az egészet a CONTINENTAL cégnek (2005), amely folytatta az elődje által megkezdetteket. Ez különösen a szállítóheveder gyártókapacitását érintette, amelynek eredményeként Európa egyik legnagyobb heveder gyárává vált. Megszüntették a hidraulika tömlőgyártást! Felkészültek viszont a legkülönbözőbb, különleges követelményeknek is megfelelő, ezért igen értékes, de sajnos csak korlátozott mennyiségben keresett nagynyomású, nagyátmérőjű, nagyhosszúságú, felszíni és tengeralatti olajkutatásban, kitermelésben és szállításban használt műszaki tömlőket. Bevezették a gépkocsikhoz használt üzemanyag, fűtőhűtő, szellőző alakos tömlők, ill. csövek gyártását. 2005- ben az egész gyárat átvette a CONTINENTAL és a hevedergyárását Európa egyik legnagyobbjává fejlesztették. A múlt évet ünnepelte a gyár fennállásának 50. — amelyből az első 25 év, a létesülés és kiépülés az OGV-ben, ill. a Taurusban történt évfordulóját. Az országos nagyvállalat többi részét, a Budapesti (TAURIS) Műszaki Gumigyárat csakúgy, mint a Váci (HEURÉKA) Gumigyárat már előzőleg (spontán) vegyes vállalattá alakították. Az utóbbiból vált ki a kaucsuk alapú ragasztókat gyártó HENKEL üzem, amely időközben áttette székhelyét Tatabányára, ahol jelenleg is működik. A gyárt többi részét lebontották és a közelben a CONTINENTAL épített egy korszerű profilszalaggyártó üzemet. Összegezve a történteket,az állami magyar gumiipar tulajdonával együtt a piacát is megszerző privatizáció óta eltelt 20 évben az elsődleges vevő, a MICHELIN felosztotta és továbbadta az egyes gyártásokat a gyáregységekkel együtt. Majd idővel, részben elsorvasztotta a magyarországi tulajdonát is. A másod Vevő PHOENIX tíz év után adta át az érdekeltségeit az eredetileg alulmaradt ajánlattevő vevőnek a CONTINENTAL-nak, amely felvirágoztatta azokat. Érdekes és ugyanakkor tanulságos is az, hogy míg a legfőbb magyar privatizálónak, a szoc.lib. Horn-kormánynak nem volt érdemes megtartani magyar állami kézben a stratégiai fontosságú gumiipart, akkor vajon miért érte meg a nagy, nemzetközi ismertségű ázsiai gumiabroncsköpenyt gyártóknak (Hankook, Brigedstone, Apollo) itt gyárat telepíteni? Lehet, hogy csupán az EU-n belülre kerülés vezette volna őket? Ugyancsak érdekes, hogy a magyarországi gyártás négy európai gyártónak (Michelin, Continental, Phoenix, Hübner, Henkel) is megérte. Ma számottevő magyar tulajdonú gumigyár nincs Magyarországon, így magyar fejlesztés sincs és szaktudásra sincs többé szükség. A beruházó ezt is hozza magával, amit csak engedelmesen és pontosan végrehajtani kell! Az eMeRGé-t, majd OGYTAURUS-t alapító SCHOTTOLA Ernő sírja a Fiumei úti temetőben gondozatlanul gazosodik. Reménykedjünk azonban abban, hogy ismét kerülhet magyar kézbe gumigyár? Lesz még magyar gumiipari feltámadás? MTJ / XXX . évfolyam , 2017.09.