Kapu, 2017. szeptember (29. évfolyam, 9. szám)

INTERJÚ/RIPORT/DOKUMENTUM - Gy. Pap Zsolt: Egy nagyvállalat tündöklése, vergődése ..., és kimúlása

oum­entum­ rítert adok Amennyib­en ma már iparszerű gyártást sem engedé­lyeznének, akkor kiváló elhelyezési lehetőséget kínálna a jelenleg és még évtizedig „hontalan­ná” vált Közlekedési Múzeumnak és nagy­méretű, értékes gyűj­teményének. (Erre vonatkozó javaslatot a Főigazgatónak megküldtem!) A másik, szintén a MICHE­LIN tulajdonába került­­ a 60-as évek­ben „zöldmezős” beruházásként létesült nyíregyházi gyár , amely a fővárosban megszűnésre, lebontásra ítélt PALMA gyár nevét és eredetileg annak gyártás- és termékprofilját vitte tovább. Majd (1979-től) - licence alapján - a nyuga­ti piacon is keresett nagyméretű, mező­­gazdasági abroncsköpenyek gyártása mellett egyéb járműipari gumiterméke­ket (légrugó, csuklós­ harmonika, stb.) gyártott. Az új tulajdonos azonban itt is igyekezett a nem abroncs termékek­től megszabadulni, így azok gyártását a PHOENIX cégnek adta el, amely idő­vel továbbadta ezeket részben a CON­TINENTAL, részben a HÜBNER cég­nek. Az előbbi a régi gyártelepen működik, az utóbbi pedig új területen építette fel az üzemét, így a gyárnak csak azt a részét tartotta meg, amely a nagyméretű, mezőgazdasági gépekhez és targoncák­hoz használt abroncsköpenyeket gyár­totta. A gyártást azonban később áthe­lyezte (2004) egy külföldi gyárába és a helyén személy abroncsköpeny gyártást alakított ki (2005). Jelenleg különle­ges, különösen nagyteljesítményű, felső kategóriájú — sport, négykerék­ meghajtású, terepjáró — gépkocsik (Porsche, Land-Rover, Volvo, stb.) első szerelésére használt köpenyeket gyártanak. A harmadik, szintén vidéki, Szegedi Gumigyár — amely annak ide­jén, a 60-as években szintén a vidéki ipartelepítési program keretében, zöld­mezős beruházásként jött létre - 1965- ben két főtermékének — szállítóheve­der és a műszaki tömlők gyártásával — tovább működött, mintegy 30 évig, a privatizációig. Az 1985-ben nyugalomba vonult gyárigazgatót - aki 20 évig sikere­­sen vezette a gyárat­­ követők sűrűn vál­tották egymást az igazgatói székbe, egé­­szen a privatizáció (1996). '91 -től ugyan­­is itt is nehéz évek következtek, de végül sikerült úrrá lenni rajtuk. Ezt vitte be a privatizációba, amelyet szinte azonnal (mindössze egy­napos birtoklás után) — valószínűleg előzetes megállapodás alapján - átadott a PHOENIX cégnek. Ennek vezetősége hol egyesítette, hol szétvá­lasztotta a két telephelyen (Szeged, Makó) gyártott termékcsaládokat. Közben „profiltisztítást” és fejlesztést hajtott végre. Folytatták a már előző években megkezdett nagyhosszúságú tengeri olajkitermelő tömlők gyártási lehetőségének megteremtését. És jelentősen bővítették a szállítóhevede­­rek gyártó kapacitását. Végül eladta az egészet a CONTINENTAL cégnek (2005), amely folytatta az elődje által megkez­detteket. Ez különösen a szállítóheve­­der gyártókapacitását érintette, amely­nek eredményeként Európa egyik leg­nagyobb heveder gyárává vált. Megszüntették a hidraulika tömlőgyártást! Felkészültek viszont a legkü­lönbözőbb, különleges köve­telményeknek is megfelelő, ezért igen értékes, de sajnos csak korlátozott mennyiség­ben keresett nagynyomású­, nagyátmérőjű­, nagyhosszúsá­gú, felszíni és tengeralatti olajkutatásban, kitermelésben és szállításban használt műsza­ki tömlőket. Bevezették a gépkocsikhoz használt üzemanyag, fűtő­hűtő, szellőző alakos tömlők, ill. csövek gyártását. 2005- ben az egész gyárat átvette a CONTINENTAL és a heve­­dergyárását Európa egyik leg­­nagyobbjává fejlesztették. A múlt évet ünnepelte a gyár fennállásának 50. — amelyből az első 25 év, a létesülés és kiépülés az OGV-ben, ill. a Taurusban történt­­ évfordulóját. Az országos nagyvállalat többi részét, a Budapesti (TAURIS) Műszaki Gumigyárat csakúgy, mint a Váci (HEURÉKA) Gumigyárat már előzőleg (spontán) vegyes vállalattá alakították. Az utóbbiból vált ki a kau­­csuk alapú ragasztókat gyártó HENKEL üzem, amely időközben áttette székhe­lyét Tatabányára, ahol jelenleg is működik. A gyárt többi részét lebon­tották és a közelben a CONTINEN­TAL épített egy korszerű profilszalag­­gyártó üzemet. Összegezve a történteket,­­az állami magyar gumiipar tulajdonával együtt a piacát is megszerző privatizáció óta eltelt 20 évben az elsődleges vevő, a MICHELIN felosztotta és továbbadta az egyes gyártásokat a gyáregységekkel együtt. Majd idővel, részben elsorvasz­totta a magyarországi tulajdonát is. A másod­ Vevő PHOENIX tíz év után adta át az érdekeltségeit az eredetileg alul­maradt ajánlattevő vevőnek a CON­­TINENTAL-nak, amely felvirágoztat­ta azokat. Érdekes és ugyanakkor tanul­ságos is az, hogy míg a legfőbb magyar privatizálónak, a szoc.­lib. Horn-kor­­mánynak nem volt érdemes megtartani magyar állami kézben a stratégiai fon­tosságú gumiipart, akkor vajon miért érte meg a nagy, nemzetközi ismertségű ázsiai gumiabroncsköpenyt gyártóknak (Hankook, Brigedstone, Apollo) itt gyárat telepíteni? Lehet, hogy csupán az EU-n belülre kerülés vezette volna őket? Ugyancsak érdekes, hogy a magyarországi gyártás négy európai gyártónak (Michelin, Continental, Phoenix, Hübner, Henkel) is megérte. Ma számottevő magyar tulaj­donú gumigyár nincs Magyarországon, így magyar fejlesztés sincs és szaktudás­ra sincs többé szükség. A beruházó ezt is hozza magával, amit csak engedelme­sen és pontosan végrehajtani kell! Az eMeRGé-t, majd OGY­­TAURUS-t alapító SCHOTTOLA Ernő sírja a Fiumei úti temetőben gon­dozatlanul gazosodik. Reménykedjünk azonban abban, hogy ismét kerülhet magyar kézbe gumigyár? Lesz még magyar gumiipari feltámadás? MTJ / X­X­X . évfolyam , 2017.09.

Next