Állami Főgimnázium, Karánsebes, 1907
6* 83 és madarak jelentőségéről szólott s megbecsülésüket, szeretetüket a fiatalság lelkére kötötte. Utána vidáman labdáztak, énekeltek s egy kellemesen eltöltött délután emlékével értek haza. Az említett alkalmakon kívül még két ízben rándult ki ifjúságunk egy-egy helybeli ipari vállalat megtekintésére. Május 6-án a villamos telepen jártak, hol Gansz Gábor gépészmérnök úr a tanulók szellemi fejlettségéhez mért, népszerű előadásban ismertette a petróleum- víz- és gőzerőre berendezett telep működését. Május 16-án pedig Schwab Károly gőztéglagyárát látogatták meg, hol az üzemi munkáról szintén szakszerű felvilágosítást kaptak, majd a figyelmes tulajdonos bő uzsonával vendégelte őket. Fogadják e helyen is a nevezett urak iskolánk őszinte köszönetét és háláját szíves előzékenységükért és ifjúságunk iránt tanúsított szeretetükért. Tanulmányi kirándulás E kisebb kirándulások folyama alatt az intézet igazgatósága már megtette az előkészületeket egy hosszabb tanulmányi kirándulásra, melynek célja volt az Alduna, Orsova, Adakaleh, Herkulesfürdő megtekintése. Tekintettel tanulóink meglehetősen gyenge anyagi viszonyaira, az igazgatóság célszerűnek látta a Vagyonközség, a városi tanács és helybeli pénzintézetek megkeresését némi anyagi támogatás megadása iránt. A mondott testületek szívesen hozzájárultak a nemes cél érdekében az ifjúság anyagi segélyezéséhez, amiért magunk s az ifjúság nevében őszinte, benső köszönetet mondunk nekik ,s kérjük őket, hogy iskolánk iránt való szíves hajlandóságukat és jóindulatukat továbbra is tartsák meg. A segélyezés mértékét különben beszámolónk végén adjuk közre. Ámbár azon az útón, melyet mi megtettünk, akárhány középiskola ifjúsága végighaladt már s ők is beszámoltak róla értesítőjük keretében, mi mégis kívánatosnak tartjuk ennek a kirándulásnak részletes leírását, hogy tanulóink emlékébe frissen fölidézzük e kellemes és tanulságos napokat. A körültekintő előkészületek megtétele után jún. 13-án, szombaton délelőtt útra készen állott a 67 főből álló csapat, melyet az intézeti igazgató, Elekes Pál és Weigl Géza tanárok vezettek. Pergő dobszóval vonultak ki az állomásra s a személyvonat két, számukra fenntartott kocsiját rendben elfoglalván, csakhamar harsogó énekkel búcsúztak el Karánsebestől. Gyönyörű idő, felhőtlen, tiszta ég kedvezett utazásunknak. Tanulóink közül nem egy akadt, aki most ült először a vonaton s bizonnyal szorongó érzéssel repült végig a hegyi patakok felett magas ívben emelkedő hídon s a sötét alagutakon át. De az erről a vidékről való pajtások jókedve, vidámsága s a tájék szépsége őket is magával ragadta.