Kárpátalja, 2009. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
2009-12-04 / 49. szám
HÉTVÉGI KALENDÁRIUM Múltunk tárgyai Az első tenyérnyi, homályos képernyőket és a szobafalnyi, HD minőségben sugárzó monstrumokat alig nyolcvan év választja el egymástól, de talán csak egy-két évtizednek kell még eltelnie ahhoz, hogy valamennyi tévé ugyanabban a múzeumban kössön ki a kiállítási tárgyak szerepére kárhoztatva. Ugyan Paul Nipkow Németországban már 1884-ben feltalálta a képfelbontás elvét a róla elnevezett pásztázótárcsával, azonban az első, nagy távolságra vezetéken továbbított televíziós adásra csak 1926-ban került sor London és Glasgow között John Logie Baird skót feltaláló jóvoltából. A katódsugárcsövet Karl Ferdinand Braun fejlesztette ki 1897-ben. Tihanyi Kálmán nevéhez fűződik a teljesen elektronikus, töltéstároló típusú televíziós rendszer feltalálása még 1924-ből. 1929-ben Anglia kezdte el a kísérleti műsorszolgáltatást a BBC fennhatósága alatt. Az Amerikai Egyesült Államokban az NBC 1939-ben sugározta első televíziós adását. A kezdetekkor nem sokan gondolták volna, hogy ez a találmány egykoron meghatározó tömegkommunikációs eszközzé válik. 1926-ban, a tévé első bemutatóján több kiváló tudós is megkérdezte, mire jó ez a szerkezet. Valóban el kellett telnie egy kis időnek, hogy kitalálják, mire is jó tulajdonképpen a tévé, de attól kezdve feltartóztathatatlan volt a térnyerése. Az első helyszíni tudósításra még 1937 novemberében, VI. György angol király koronázásakor került sor. Ezzel együtt a harmincas-negyvenes években a tévé csak a rádió szegény rokona volt. A műsorkészítést nagyon szerény anyagi keretekből kellett az akkori tévéseknek megoldaniuk. Ennek ellenére hangversenyeket, balett- és színházi előadásokat, interjúkat is közvetítettek már. A második világháború idején a legtöbb országban szünetelt a műsorszolgáltatás. Angliában például a nézőknek hét évet kellett várniuk, hogy az akkor játszott Miki egér rajzfilmsorozat sugárzását befejezzék. A technika fejlődése a háború ellenére tovább folytatódott, s 1945 után az Egyesült Államokban és Angliában is rohamléptekkel terjedt a televíziózás. A világ csak az ötvenes években zárkózott fel a tévézés e két nagyhatalmához. A televíziózás klasszikus korszaka sokak szerint 1953. június 3-án kezdődött II. Erzsébet angol királynő megkoronázásával. Az eseményt mindenki látni akarta, így vásárlási láz tört ki a brit birodalomban, mindenki tévékészüléket akart. A nevezetes napon hét ország nézhette a BBC által készített adást. A Szovjetunióban 1954-től, Magyarországon 1957-től kezdődött a tévéműsorok rendszeres sugárzása, ebben az időben azonban még igen kevés volt az adás vételére alkalmas készülék. 1960-ban már heti 4-5 napon sugároztak tévéadást a régióban, de Kárpátalján ekkorra legfeljebb néhány ezren rendelkeztek tévékészülékkel. Azon a nyáron élőben közvetítették a római olimpia eseményeit. A kárpátaljai nézők különlegesen kedvező helyzetben voltak, hiszen a szovjet tévéműsor mellett a határ menti övezetben a magyar, Ungváron és környékén pedig a csehszlovák televízió adását is foghatták. Egy-egy különösen érdekes műsor megtekintésére szinte az egész utca összegyűlt abban a házban vagy lakásban, ahol volt tévékészülék. A legnézettebbek a hatvanas évektől kezdve a magyar televízió műsorai voltak a helyi magyarság körében: a szovjet Vremja, Utrennyaja pocsla, V mire zsivolnih című műsorok nem vetélkedhettek a Ki mit tud?-dal, a Bors vagy A Tenkes kapitánya c. filmsorozatokkal, a Híradóval. A fejlődés ütemére jellemző, hogy 1968-ban a Szovjetunióban már a hét minden napján volt adás, s 1969-ben sugározták az első színes adást. 1970- ben átlagosan minden 3-4. család rendelkezett tévével a Szovjetunióban. A tévével ekkoriban nemcsak az volt a probléma kezdetben, hogy sokáig hiánycikknek számított, de az ára is meglehetősen borsos volt. Az első készülékek 250-350 rubelbe kerültek, azaz „egy disznó árába”, miközben az átlagfizetés a száz rubelt sem igen érte el. Később, a hatvanas évek közepétől-végétől már részletfizetésre is lehetett készüléket vásárolni, ami nagyban meggyorsította a tévé elterjedését. Amikor a hetvenes évek közepén végre a Szovjetunióban is elterjedtek a színes tévékészülékek, ugyancsak drágák voltak. A 700-800 rubeles ár sokak számára egészen a rendszerváltásig megfizethetetlen maradt. A tévékészülék külalakját és „béltartalmát” tekintve is jelentős átalakuláson ment keresztül az évek során, bár e tekintetben a szovjet ipar állandó lemaradásban volt a Nyugathoz viszonyítva. A mifelénk legnépszerűbb Rekord, Belarusz, Leningrád, Rubin stb. típusú készülékek képernyőjének átmérője még a hatvanas évek közepén is legfeljebb 35 cm volt, s igazi áttörésnek számított, amikor az évtized végén, a hetvenes évek elején sorra jelentek meg a 40-45 centiméteres képernyővel rendelkező Latis, Szlavutics, Kaszkad, Csajka stb. típusok. A színes televíziókkal együtt terjedtek el az 50 és 55 centiméter képernyő átmérőjű készülékek. A színes készülékek minőségére azonban mi sem volt jellemzőbb, mint hogy gyúlékonyságuk miatt hosszú ideig a lakástüzek egyik leggyakoribb okozójának számítottak. A színes tévé szovjetunióbeli gyártásának kárpátaljai vonatkozásai is vannak, amennyiben a lembergi Elektron gyárnak két beszállító üzeme is működött Nagyszőlősön, illetve Volócon. A nyugatitól állandóan lemaradó szovjet tévégyártás a rendszerváltás pillanatában azonnal megadta magát: az elavult gyárak sem minőségben, sem termelékenységben, sem árban nem tudták állni a versenyt a Samsunggal, a Panasonickal, a Philipsszel és a többiekkel, amelyek fokozatosan meghódították a posztszovjet térséget. Azóta már csak elvétve találkozhatunk egy-egy háztartásban olyan még működő tévématuzsálemmel, amely a szovjet korszakra emlékeztetne. A rendszerváltás óta olyan technológiai változások tanúi lehettünk, melyek a folyadékkristályos vagy plazmaképernyők megjelenése révén nem csupán a külalakot, a működési elvet illetően változtatták meg gyökeresen a televízióval kapcsolatos elképzeléseinket, de maga a televíziózás fogalma is gyökeres átalakuláson megy keresztül. Fokozatosan összeolvadnak a televíziós műsorszolgáltatás és a számítástechnika kínálta eszközök és lehetőségek, s a szemünk láttára egy olyan új minőség van kialakulóban, amely végérvényesen a múzeumokba száműzi azt az egyszerű képernyőt, amelyet ma még csak bámulni lehet. pszv A tévé tündöklése és elavulása Az egyházmegye legnagyobb adventi koszorúja Rahón Templomaink dísze adventi időszakban a négy gyertyát tartó jellegzetes fenyőkoszorú. Hála Istennek, hogy az elmúlt években már nemcsak templomainkban, hanem híveink otthonaiban is jelzi az adventi koszorú a karácsony közeledtét, a külsőségeken túl a belső, lelki készülődést is. Még nagyobb öröm, hogy egyre több egyházközségben gyűlnek össze advent első vasárnapját megelőző szombaton, kicsinyek és nagyok, fiatalok és idősek, hogy elkészítsék adventi koszorújukat. Így volt ez idén, immáron második alkalommal a rahói és a kőrösmezői egyházközségekben is. A délelőtti órákban fenyőágakkal, díszekkel, gyertyákkal felszerelkezve érkeztek a lelkes hívek, hogy közösen készíthessék el az advent jelképét. Rahón 60, Kőrösmezőn 20 szebbnél szebb, díszesebbnél díszesebb koszorú talált otthonra egyházközségeink hívő családjainak házaiban. Rahón a plébánia udvarán egy 2 méter nagyságú adventi koszorút helyeztek el, amely így már nemcsak templomunk, otthonaink, de városunk ékességévé válik, és minden előtte elhaladó ember számára jelzi a virrasztó és imádságos időszak beálltát. Ezt a szatmári irgalmas nővérek és az ifjúsági hittanosok által készített óriási koszorút nyugodtan mondhatjuk egyházmegyénk legnagyobb adventi koszorújának. Bízunk benne, hogy egyházközségünk hívei legalább ilyen nagy buzgósággal készülnek lelkiekben karácsony szent ünnepére. Rahói római katolikus plébánia Versajánló Az 1780-as évek közepén írt költemény a nyelv akkori állapotáról is tudósítja a mostani olvasókat. Az „öszvedűl”, a „madari”, a „prédáié” és ehhez hasonló formák mellett sokkal nehezebb egy-egy korabeli szófordulat mai jelentését felfednünk s kimondanunk „maiul”. Ám ezek ellenére mégis öröm elolvasnunk Csokonai Vitéz Mihály korai költői korszakából való versét. Hiszen abban ott a tél, a költeményben ott található a téli évszak jellegzetes szépsége és bája, abban ott a természet, az állatvilág is felvillan, hogy aztán a legvégén az ember mutassa meg egyik jellegzetes arcát. Mégpedig azt, amikor „Bakhus ünnepét szenteli”, és „kulacs az oldalán, tokajival teli”. Igen, a borozgató ember képe jellegzetes Csokonai „motívum”, miközben abban felismerjük azt a magyar embert, akit így láttatnak többen az irodalomban, és akiben nem túl nehéz felismerni mai önmagunkat. Még ha nem is hordunk tokajival teli kulacsot az oldalunkon... Penckófer János ! Elérkeztél hát, óh didergő december, Mert decembert vett rá minden okos ember. Mormoló szelei a hideg északnak A ház ereszére jégcsapokat raknak. A vizekre, ámbár a vízi istenek Haragusznak, márvány hidat építenek. A sík mezőségen hóhalmok épülnek, Bár tavasszal vízzé válnak s öszvedűlnek. Elmegy a víg hajnalt köszöntő pacsirta, Melynek köszöntőjét a Teremtő írta. Csokonai Vitéz Mihály Átél Sötét üregibe a mély barlangoknak Búvóhelyt keresnek a vadak magoknak. A farkas, a róka együtt hébe-hóba Az erdőre mennek együtt prédáiéba. A bagoly a fagyos fa hideg odvában ! Keservesen huhog szüntelen búvában. A varjak, e télnek madar, a tornak Örülvén, mihozzánk a városba forrnak. Az ember a Bakhus innepét szenteli. Kulacs az oldalán, tokajival teli, így, noha truccára a kegyetlen télnek. Az emberek öröm s nyájasság közt élnek. Kárpátalja 18 Megbízott főszerkesztő: Riskó György Munkatársak: Radó Zsolt, Baráth József, Fischer Zsolt, Kacsur Gusztáv Szerkesztőségi titkár: Olasz Éva Tördelőszerkesztő: Molnár Ferenc Szedés és tördelés: Tóth Viktória . LAPUNK MEGJELENÉSÉT A SZÜLŐFÖLD ALAP TÁMOGATJA fi Címünk: Beregszász, Korjatovics u. 3/2. Levélcím: 90202 Beregszász, Pf.: 38. Tel ./fax: 2-32-77. E-mail: karphetlap@azm.uz.ua Lapunk internetes változatának címe: www.karpataljalap.net www karpatalja.com.ua/index2.html Lapengedély száma: 3T Ne: 209 Lapalapító és kiadó: Kárpátalja Kft. Ungvári járás, Szűrte, Rákóczi út 43. Igazgató: Sepella Erzsébet Készült: Kárpátaljai Lapkiadó Vállalat Rt. Ungvár, Gagarin u. 42/1. Ofszetnyomás. Példányszám: 15600 Rendelési szám: 963. Terjeszti a Kárpátalja Kft. A lapunk címére beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, azok recenzálását, visszaküldését, továbbítását és megválaszolását nem vállaljuk. A címünkre beérkező levelek szerkesztésének és rövidítésének jogát fenntartjuk. 1 A publikációkban közölt tényekért minden esetben a szerző viseli a felelősséget. KapnaTOJifto (na yropcbKÍü mobí) H « 3aciioRiiHK i Bn/iaBem>: TOB “KapRaTOJiHo” 1'aieTa 3acHOBatia 18. 12. 2000 p. PeccTpauiiiHe cbíjioutbo 3T JVjí 209 bíji 25. 12. 2000 p. I Tajera BijuipyKOBaHa y BAT “BiijiaBiiHtiTBo “3aKapnaTTH” 1 ||88011 m. y>Kropofl, Byji. íaiapiiia, 42/1, 3axapnaTCi>Koi oöji. YicpaiHH.É If HoMep 3aMOBJiennn: 963 (0<|>c. Jipyic. Ymob. apyx. apx. 4.) Tnpaac: 15600 H