Kárpátalja, 2013. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

2013-08-30 / 35. szám

HÉTVÉGI KALENDÁRIUM Karpatalja 2013. augusztus 30. Híres magyarok A XVIII. századot a fel­világosodás századának is nevezik. Az említett eszme­­áramlat gondolkodói az em­beri értelem nagyszerűségét hirdették, mint olyan képes­ségét, melynek révén az ember megértheti világunk működését, jobbá teheti élet­körülményeit valamint a tár­sadalmat. A felvilágosodás következetes hívei fontosnak tartották a vallási türelmet a törvénykezés emberségessé tételét az oktatás fejleszté­sét, valamint az államrend demokratikussá tételét. S jóllehet az eszmeáramlatnak voltak túlzásai, mint egyes fi­lozófusok vallásellenessége, egészében véve a haladás ügyét szolgálta. A felvilágo­sodás az irodalomba is be­vonult s nem egy magyar költő, író, drámaszerző is a nevezett eszmerendszer szellemében alkotott Közü­lük Csokonai Vitéz Mihály emelkedett a legnagyobb irodalmi magasságokba. Armális nemesek iva­­déka Hősünk Cokonai Vitéz József borbély és seborvos (akkoriban a borbélyok kisebb sérüléseket is el­láttak) és az irodalomkedvelő Dió­szegi Sára gyermekeként 1773. november 17-én, Debrecenben látta meg a napvilágot. Édesany­ja Diószegi Mihály szőcsmester lánya volt míg apai ágon armális nemesi ősökre tekintett vissza. Az ún. armális nemesekről tud­nunk kell, hogy olyan polgári vagy paraszti származású személyek voltak, akik háborúkban, illetve a „török világ” végvári harcaiban ta­núsított vitézségük elismeréseként nemeslevelet kaptak, ám birtokot nem adományoztak nekik, s ne­mesi kiváltságokban (például adó­­mentességben) sem részesültek, így életkörülményeik semmiben sem különböztek a kézművesek, kiskereskedők, jobbágyok életkö­rülményeitől. Csokonai Vitéz Mihály szü­lővárosa egyedi színfolt volt a korabeli Magyarországon: nagy hírű református kollégiuma révén sok művelt emberfővel büszkél­kedhetett, diákjai - mint minden intelligens fiatal - ugyancsak fo­gékonyak voltak az új eszmék iránt, míg a cíviseknek nevezett kézművesek, kiskereskedők erős polgári öntudattal rendelkeztek, helyzetükből fakadóan hűbéri­ségellenesek voltak, s mindez kedvező feltételeket teremtett ah­hoz, hogy megannyi debreceni lakos elfogadja a felvilágosodás tanításait A leendő költő, drámaszerző is a kollégium diákjaként élte le gyermekével és ifjúsága jó részét Korán magáévá tette a felvilágoso­dás eszmerendszerét, s személyes ismeretséget is kötött a felvilá­gosodás több hazai képviselőjé­vel. Több tanulótársát maga köré gyűjtve megszervezte a kollégium első önképző körét, hogy annak tagjai önmagukat és egymást is megismertessék a korabeli európai literatúra műveivel. Mindegyik diák más-más nyelv tanulását vál­lalta, hogy eredetiben olvassák a különböző irodalmi alkotásokat. Csokonai az olaszt választotta, el is sajátította a nyelvet, majd elmélyedt az itáliai irodalom ta­nulmányozásában. Olvasottsága és személyes kapcsolatai révén fiatalon átlátta a túlhaladott hű­béri rend nyűgeit nyögő magyar társadalom bajait, s emelett széles rálátást nyert a világra. Ókori min­ták alapján, de a korabeli politikai harcok képviselőit kipellengérez­ve, már tizennyolc évesen megírta Homérosz Iliászának paródiáját a Békaegérharcos A népköltészettel is megismerkedett, s tolla alól kikerült az első magyar népies műdal, Estve jött a parancsolat címmel, melyet 1802-ben átköl­­tött, s ekkor nyerte el új címét. Szegény Zsuzsi, a táborozáskor. Már húszévesen megfogalmazta költői hitvallását A vidám termé­szetű poéta (átdolgozása után: Az én poézisom természete) c. versében. A boldogság költője akart lenni, elutasítva magától a bús gondolatokat megfogalmazó szerzők világát Mint egy későbbi értekezésében kifejtette: „Éljünk vidáman és minél kevesebb gond­dal, mert egyszer meghalunk.” Talán örökletesen gyenge tüdeje is hozzájárult e szenvedélyes bol­dogságvágy kialakulásához. Több verse is napvilágot látott a részben Kazinczy által szerkesz­tett, Kassán megjelenő irodalmi folyóiratban, a Magyar Museum­­ban. Már ekkor kivételes költői formakincs és zeneiség jellemezte poézisét, s ezért diáktársai a Cim­balom becenévvel „ajándékoz­ták meg". A jóízű diákhumorban bővelkedő költemények mellett gondolati lírája két mélyen szántó alkotása is a kollégiumi évekhez köthető. Az estve (este -LM.) cí­műben szembeállította egymással a természet, konkrétan az alkonyba forduló táj harmóniáját a társadal­mi, vagyoni egyenlőtlenségekre épülő emberi világ diszharmóniá­jával. A Konstancinápoly (Kons­tantinápoly - L M.) c. műve az oszmán főváros színes leírásával indul, majd a mecsetek sokasága kapcsán rátér az iszlám fanatiz­musára, s ennek kapcsán elítéli az emberek közt falakat emelő vallási gyűlölködést és vakbuz­góságot. Ugyanekkor írta első, szatirikus hangvételű drámáját, A méla Tempefőit, melynek költő főhőse képtelen irodalmi műveiből megélni a poézist lekicsinylő, nem értő, provinciális gondolkodású főurak által uralt korabeli Ma­gyarországon. Mintha csak a saját jövőjét írta volna meg... Kicsapatás, szerelem, csalódás, vándorévek ■ Professzorai felfigyeltek ta­nítványuk kivételes műveltségére, így 1794 tavaszán rábízták az egyik gimnáziumi osztály okta­tását. Korát meghaladó, kitűnő pedagógus volt, új módszereket vezetett be az oktatásban, mint például a diákjaival való szemé­lyes foglalkozásokat. Újításaival és a fegyelmezetlenségig szabad szellemével ellenérzéseket vál­tott ki az idősebb tanárokból, ám mindaddig nyugodtan taníthatott, míg ugyanebben az esztendőben le nem lepleződött a Martinovics­­összeesküvés, s le nem tartóztatták a szervezkedésben részt vett barát­ját, irodalmi pártfogóját, Kazinczy Ferencet Bár a„ magyar jakobinu­soknak” nevezett összeesküvők egyáltalán nem akartak bevezet­ni hazájukban a franciaországi jakobinus diktatúrához hasonló terroruralmat sokak szívében el­uralkodott a forradalomtól való félelem. A Kazinczyval való kap­csolata miatt gyanússá vált Csoko­nai körül „megfagyott a levegő”, fegyelmi eljárásokat indítottak ellene, s 1795-ben kizárták a kol­légiumból. Egy évig a Sárospataki Református Kollégiumban tanult, ám ő csak a költészetnek akart élni, így elhagyta a tanintézetet, s Pozsonyba utazott, ahol akkor országgyűlést, vagy ahogy ebben az időben latinosan mondták, dié­tát tartottak (diétának nevezték a vármegyék, szabad királyi városok országgyűlési képviselőinek a na­pidíját). Diétái Ma­gyar Múzsa címmel irodalmi folyóiratot szerkesztett, mely hetente egyszer, majd kétszer jelent meg, azt gondolva, hogy a küldöttek felfigyelnek a lapra, és vásárolni fogják azt (ebben az időben még évekig elhúzód­tak az országgyűlé­sek, s így esztendők­re szóló megélhetési lehetőséget remélt), reményeiben azon­ban csalatkozott, lapját érdektelenség fogadta, vásárlók hi­ányában nem tudta azt fenntartani, s a folyóirat tizenegy lapszám után megszűnt létezni. 1797 tavaszán Komáromba utazott, a franciák ellen készülő­dő nemesi felkelői bandériumok zászlóavató ünnepségére. Nyájas Múzsa címmel egy újabb irodalmi lapot akart szerkeszteni, s bár terve nem vált valóra, megismerkedett élete nagy szerelmével, a jómódú komáromi kereskedő, Vajda Pál lá­nyával, Juliannával. Vallomására a lány igennel válaszolt, s kilenc hó­napig Csokonai is megismerhette a boldog szerelmet Ekkor születtek szerelmi lírája legszebb alkotásai, a Lilla-dalok (verseiben Lillának nevezte Juliannát), melyekből a megélhető boldogság reménye csendül ki. Apró pillanatképek so­ra, felszabadult játékosság és kivé­teles zeneiség jellemzi e műveket (Az alvó Lillára, A boldogság, Az esküvés stb.). Később ugyancsak a Lilla-dalok versciklusához csatolta egyik legszebb szerelmes versét, az Egy tulipánthoz (tulipán - L M.)c. költeményt, mely a későbbi átdolgozás során a Tartózkodó kérelem címet kapta. A műben ötvöződik a népdal jellegzetes szóhasználatával, a klasszicizmus az ókori mitológiából vett kifeje­zésekkel, a szigorú versszerkezeti renddel, az ember és a természet harmóniájának lefestésével, vala­mint a rokokó stílus az érzések és gondolatok megszólaltatásával, derűs hangvételével. A vers csupa költői kép, jelző, elevenség, já­tékosság, emellett a költő formai bravúrral építette fel alkotását, mely egyszerre időmértékes és magyaros hangsúlyos. Feleségül kívánta venni Ju­liannát, s belátva, hogy egyedül a költészetből nem tud megélni, állást keresett, tanárnak jelent­kezett az első magyar mezőgaz­dasági akadémiára, a keszthe­lyi Georgikonra, ám kérvényét elutasították, Lillát pedig szülei férjhez adták Lévai Istvánhoz, a gazdag dunaalmási kereskedőhöz. A költőt mindkét csalódása letör­te, s ismerősöktől ismerősökhöz vándorolt a Dunántúlon. 1798-ban Sárközy Istvánnak, Somogy vár­megye alispánjának és a Csurgói Gimnázium segédgondnokának a közbenjárására egy évre szóló helyettesítő tanári állást kapott a nevezett oktatási intézményben. Jó pedagógusnak bizonyult, aki gondolkodva és tanítványait gon­dolkodásra nevelve oktatott, s A magyar versírásról közönsége­sen (általánosan­­ L M.), illetve Magyar költészettan címekkel irodalmi tanulmányokat írt diákjai számára. Itt szerezte, s diákjaival elő is adatta Az özvegy Kamyóné és a két szeleburdiak c. vígjátékát, az első magyar abszurd drámát, melyben groteszkül humoros ala­kok jelennek meg a színen, akik közt a süketek párbeszéde folyik: mindenki csak mondja a magáét, s oda sem figyel, mit mond a másik. Ugyancsak a dunántúli tartóz­kodása idején született a népoktatás fontosságát hangsúlyozó költemé­nye, a Jövendölés az első oskoláról (iskoláról -LM.) a Somogyban c. verse, valamint utolsó színműve, a Dorottya, avagy a dámák dia­dala a Farsangon (farsangon - L­M.) c. vígeposz, melynek főhőse, egy több mint hatvan éves, ám még szerelemtől álmodó aggszűz, Dorottya a kaposvári Festetics­­kastélyban zajló farsangi mulatság idején - hozzá hasonlóan pártában maradt barátnőivel együtt - elra­bolja az őt vénlányságában meg­sértő Opoct, a mulatságot levezető Karnevál herceget, akinek viszont az időközben kitört tűzvész során sikerül megszöknie. Majd megje­lenik a színen Venus, a szerelem római istennője, s gyönyörű, fiatal nővé varázsolja Dorottyát, akit Opor végül feleségül vesz, így válik a Dorottya a visszaperelt boldogság jelképévé. A végzetes gyászszer­­tartás xxxxxxxxxxi 1800-ban Csokonai hazatért Debrecenbe, özvegy édesanyjá­hoz. A Magyar Hírmondó szer­kesztői tisztségéért folyamodott, ám hiába. Szűkös körülmények között élt, s költészete egyre jobban elkomorodott. Ekkor ke­rült ki tolla alól a társadalomból kitaszított, ott helyét nem lelő, boldogtalan, s a boldogság remé­nyét is elvesztett ember fájdalmát megjelenítő, A tihanyi Ekhóhoz és A Reményhez című költeménye. Azután mintha kezdett volna ki­kapaszkodni a gödörből. Sikerült kiadatnia a Dorottyát, valamint a Tavaszi dalok című verseskötetet, s a Lilla-dalok megjelentetése is kézzelfogható közelségbe ke­rült. 1804 áprilisában azonban felkérték, hogy mondjon verses búcsúztatót gróf Rhédey Lajosné nagyváradi temetésén. Eleget téve a felkérésnek, megírta A lélek hal­hatatlansága c., filozófiai tárgyú versét, melyben a lét és a nem­lét problematikáját elemzi, arról elmélkedve, hogy a halott teste anyagi elemeire bomlik, s visszatér a természetbe, lelke viszont tovább él. A hideg időben hajadonfőtt sza­valta el a temetőben a koporsónál a költeményt, átfázott, s legyengült szervezete már nem tudta leküz­deni a hűlést. Tüdőgyulladást ka­pott, ami a penicillin feltalálásáig gyógyíthatatlan kórnak számított. Tüdőgyulladásomról címmel még megírta utolsó versét, melyben szinte klinikai pontossággal írt betegségéről. 1805. január 28-án pedig ő is elindult a minden élők útján... (Forrás: Wilipédia) Lajos Mihály Aki a boldogság költője szeretett volna lenni Versajánló Az 1906-os Új versek című kötetből való költemény az egyik legismertebb Ady-vers, mely a szerző más műveivel együtt hozzájárult, hogy Adyt mindenféle támadások érjék. Volt ekkor Ady érthetetlen, volt nem­ magyar és minden egyéb is, hiszen e kötet szakítást jelentett a korábban megszokott lírai megszólalás­formákkal. A Szajna partján című költemény elgondolkodtatott: mitől szép és örökbecsű alkotás e mű, ha szerzője saját hazáját lebecsüli benne? Mert a „Duna partját” ez a vers bizony nem látja olyan szépnek, mint a „Szajna partját”. És még az sem tudott felmentést adni a szerzőnek, hogy benne „halottnak” nevezi azt az embert, aki két életet él. Nehéz volt feloldani az ellentétet, ami Párizs felől a szépséget, az örömöt, a muzsikát jelenti e versben, Budapest felől pedig a cédaságot, durvaságot, a bor kínálta má­mort. Ez az ellentét csakis a szerző valamennyi versére kiterjedő vizsgálódásban tudott később feloldódni, abban az elképzelésben, miszerint Ady egész költészete egyetlen hatalmas költemény, mely ellentétekből alkot egységet... Penckófer János I Ady Endre A Szajna partján A Szajna partján él a Másik, Az is én vagyok, én vagyok, Két életet él két alakban Egy halott. A Duna partján Démonok űznek csúfot velem, A Szajna partján álmokba von be Százféle, szűz szerelem. Rákacag Párizs S a boldog Másik visszakacag. Itt röhejes mámorba kerget Vijjogó, éji csapat. Ott szebb vagyok, nemesebb, hősebb, Sejtelem­ csak minden dalom, Szent Cecília hajol lelkemre Álmatagon. A Duna partján Céda lányhoz hajt durva öröm, A bor ad álmot S a poharamat összetöröm. Ott, ring lelkem muzsikás alkony Szent zsivaján S úgy csókolom meg az életet, Mint orchideát a Léda haján. Kárpátalja Megbízott főszerkesztő: Riskó György Munkatársak: Radó Zsolt, Baráth József, Espán Margaréta, Fischer Zsolt, Kacsur Gusztáv, Lajos Mihály Tördelőszerkesztő: Molnár Ferenc Szedés és tördelés: Tóti­ Viktória LAPUNK MEGJELENÉSÉT A BETHLEN GÁBOR ALAP TÁMOGATJA mű­) Címünk: Beregszász, Korjatovics u. 3/2. Levélcím: 90202 Beregszász, Pf.: 38. Tel./fax: 2-50-19, 2-44-32. E-mail: karphetlap@bereg.net.ua Lapunk internetes változatának címe: www. karpata­ljalap.net Lapengedély száma: 3T Ns: 209 Lapalapító és kiadó: Kárpátalja Kft. Ungvári járás, Szűrte, Rákóczi út 43. Igazgató: Sepella Erzsébet­­ Készült: Kárpátaljai Lapkiadó Vállalat Rt. Ungvár, Gagarin u. 42/1. Ofszetnyomás. Példányszám: 15700. Rendelési szám: 355. Terjeszti a Kárpátalja Kft. A lapunk címére beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, azok recenzálását, visszaküldését, továbbítását és megválaszolását nem vállaljuk. A címünkre beérkező levelek szerkesztésének és rövidítésének jogát fenntartjuk. A publikációkban közölt tényekért minden esetben a szerző viseli a felelősséget. KapnaTOjiAo (Ha yropchiciH mobi) JacHOBHHK­­­BHAaneub: TOB “KapnaTOJifto” TaiCTa lacHOBana 18.12. 2000 p. PcccrpauiHHC cbuoutbo 3T JO 209 bía 25.12. 2000 p. Faiéra BiupyKOMHa y I1PAT “BiuaBHMiiTBO “3 »Kapu arra” 88011 m. VxropoA, uyji. TarapiHa, 42/1,3aKapaaTCbKoí odri. yicpaiim. Homcp laMoejKHNfl: 355 (0$c apyic. V'mob. apyic. apic. 4.) Tupax: 15700

Next