Kárpáti Igaz Szó, 1992. április-június (73. évfolyam, 47-97. szám)

1992-04-03 / 48. szám

AZ UKRAJNAI LEGFELSŐBB TANÁCS HATÁROZATA A FÖLDREFORM ÉS A FÖLD PRIVATIZÁLÁSÁNAK MEGGYORSÍTÁSÁRÓL Ukrajna Legfelsőbb Taná­csa abból a célból, hogy meg­gyorsítsa a földreformot, el­határozza: 1. Kötelezni kell a népkép­viselők nagyközségi és városi tanácsait, hogy 1992. május 1-ig mérjék fel a városok és a városi típusú nagyközségek lakosainak földigényeit a ma­gánerős építkezéshez, gyü­mölcstermesztéshez, illetve zöldségtermesztéshez és az ez­zel kapcsolatos javaslataikat terjesszék fel a területi álla­mi közigazgatáshoz, hogy ki­­dolgozzák a szükséges részle­gek sémáját. 2. A népképviselők területi tanácsainak ez év május 1-ig meg kell oldaniuk a föld újra­elosztásának kérdését, a nép­­képviselők járási tanácsainak pedig ezen időpontig azt a kér­dést, hogy a meglevő tartalék­­földekből részlegeket adnak in­tézményeknek és szervezetek­nek kollektív zöldségtermesz­­tésre. 3. Kötelezni kell Ukrajna Miniszteri Kabinetjét, a Krím Köztársaság kormányát, a nép­­képviselők területi, kijevi és szevasztopoli városi tanácsát, hogy­ az idei év június 1-ig dol­gozzák ki és hagyják jóvá az állami, köztársasági területi (városi) földreform-programot az 1992—-1995-ös évekre. E programban évekre lebontva elő kell irányozni a földre­form szervezési-jogi, káder-, tudományos, anyagi-műszaki biztosítását, továbbá a refor­mok megvalósításához szüksé­ges összegeket és azok fede­zésének forrásait. 1992. május 15-ig állítsák össze azon mezőgazdasági vál­lalatok és szervezetek listáját, melyek földjeit 1992-ben kol­lektív és magántulajdonba adják át. Azon gazdaságok lis­­táját, melyek földjeit az azt követő években adják tulajdon­ba, az új év előtt legalább egy hónappal össze kell állítani. 4. A népképviselők helyi tanácsainak 1992. május 15-től meg kell kezdeni a föld átadá­sát Ukrajna állampolgárainak Ukrajna Földkódexe 52., 56., 57., 67. cikkelyében megálla­pított rendben és mennyiség­ben. 5. Megállapítandó, hogy az ezen határozat 3. pontja máso­dik részében előirányzott me­zőgazdasági vállalatok és szer­vezetek földjeinek denaciona­­lizálása és privatizálása 1992. május 15-től kezdődik azon terveknek megfelelően, ame­lyeket ezen vállalatok és szer­vezetek vezetőségei (adminiszt­rációi) dolgoznak ki szakem­berek és az állami földrendező szervezetek részvételével, s melyeket elfogadnak a dolgo­zó kollektívák, illetve a köz­ségi (nagyközségi) tanács be­terjesztésére jóváhagynak a járási (városi) tanácsban. Uk­rajna Miniszteri Kabinetjé­nek 1992. május 15-ig ki kell dolgoznia és jóvá kell hagy­nia javaslatait ezen tervek összeállításáról. 6. Megállapítandó, hogy a földtartalékok kérdéseivel és a földviszonyok reformjával foglalkozó Ukrajnai Állami Bizottság normatív okmányai és utasításai, amelyek nem mondanak ellent Ukrajna tör­vényeinek, kötelező érvényűek a helyhatósági szervek és fő­osztályok, földtulajdonosok és földhasználók számára, függet­lenül a tulajdonformájuktól és hivatali hovatartozásuktól. 7. A Krím Köztársaság Leg­felsőbb Tanácsának, a terüle­ti, a kijevi és szevasztopoli vá­rosi tanácsoknak meg kell ha­tározniuk azon földek állam­polgárok magántulajdonába adásának végső határidejét, melyeket 1992. április 15-i ál­lapotok szerint használtak. 8. Megállapítandó, hogy azon állampolgároknak, válla­latoknak, intézményeknek, szervezeteknek, akik, illetve amelyek a megállapított rend­ben földterületeket kaptak örökölhető vagy állandó tulaj­­donba, Ukrajna Földkódexé­nek megfelelően, joguk van használni ezeket a földterüle­teket a tulajdonjogról vagy földhasználatról szóló bizonylat kézhezvételéig. 9. A Krím Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának, a te­rületi, kijevi és szevasztopoli városi tanácsoknak negyed­évenként, a negyedévet köve­tő hónap 5-ig tájékoztatni kell Ukrajna Legfelsőbb Tanácsát ezen határozat teljesítésének menetéről. 10. Ukrajna Miniszteri Ka­binetjének. 1992. június 1-ig be kell terjesztenie Ukrajna Legfel­sőbb Tanácsához azokat a mó­dosító és kiegészítő törvényja­­vaslatokat, amelyeket Ukrajna új szerkesztésű Földkódexe tesz szükségessé; 1992. augusztus 1-ig el kell készíteni az ukrán kormány határozatát Ukrajna Földkó­dexének megfelelően. I. Pljuscs, Ukrajna Legfelsőbb Taná­csának elnöke Kijev, 1992. március 13 FÖLDOSZTÁS DERCENI MÓDRA Öreg cigányasszony áll a Dercenbe vivő be­kötőút szélén. Sötét színű vászonlepedője most még üres. Az asszony egyik kezével — biztos csak megszokásból — annak csücskeit szorítja melléhez, a másikkal hevesen integet a nagyné­­ha feltűnő járművek vezetőinek. Eleddig hiába. Szép tavaszias az idő. Mondom: vágjunk ne­ki együtt gyalog a háromkilométeres útnak. Közben beszélgetünk mindenféléről: cigaretta­árakról, utazásokról, megélhetésről. Már majd­nem a község nemlétező névtáblájához érünk, amikor megkérdem: — Mondja csak néném, hogy is van az, hogy ilyen szép faluban, mint ez is, a fajtájukból sen­ki sem telepedett meg? Nincs itt semmiféle víz, amely mellett a sze­gény vályogvető megkapaszkodhatott volna, a legközelebbi erdő is Fom­os határában húzódik — hámozom ki a lényeget magyarázatából. Sze­gény purdék megfagynának, mire a szülő haza­vánszorogna azzal a kötegnyi rőzsével. De az emberek azért jók errefelé, nyugtat meg. Még sosem jött hiába. AMI IGAZ, az igaz, a­­ mindenkori hatalomnak a derceniekkel mostanáig sem­mi gondja nem volt. Ügyes nép lakja a falut. A munkácsi vállalatoknál, valamint a hely­beli gazdaságban dolgozó falu­siak jövedelmüket a háztájiban megtermelt, eladott áru bevé­telével egészítik ki régóta. A munkácsi és a szolyvai piac pultjaira kerülő szamóca, vi­rág, burgonya, hagyma fólia­házi primőr jó részét az itte­niek kínálják megvételre. Nagy becse van erre a föld­nek. Emiatt is szabadultak el azon az emlékezetes februári falugyűlésen az indulatok. — Még azt hinné a kívülál­ló, hogy nálunk oly gyakran kérik ki a község lakóinak vé­leményét a tanácsi vezetők — meséli az előzményeket Fodor Ferenc nyugdíjas tanár, KMKSZ-aktivista. — Mosta­náig legfeljebb a tavaszi csordásválasztásra hívták ösz­­sze a gazdákat. Ezt nevezték el aztán — természetesen utólag — falugyűlésnek. Szó­val, a mostani összejövetelt is mi szorgalmaztuk, mert az em­berek tudni akarták végre, mi az igazság a földosztással kap­csolatban. Ugyanis az a szóbe­széd járta, hogy a tanácselnök és a hozzá közel álló emberek megkaparintották a legjobb földeket, a kolhoz gépeivel ősszel bevetették azokat. Ám másoknak még a gyengébb mocsári részlegről sem akar­nak kihasítani egyetlen kis darabot sem. — Úgy igaz — helyesel a 72. évét taposó Bíró József. — Most is a gyermekeimtől kértem egy kis szénát a te­hénnek, mert az enyém elfo­gyott. Más lenne a helyzet, ha kapnék még egy hektár kaszálót. Mert hiába bővítet­ték ki a háztájit, valamilyen vetésforgót csak be kell tarta­ni: a krumpli sem akar ugyan­azon a helyen hosszú éveken át megteremni. — Adott ugyan a tanács 12 úr kaszálót — kontrázik Bíró Gyula kőműves. — Azért meg több mint félezer rubelt kellett befizetni a községi kasszába. Gondolja, lesz azon annyi széna, hogy megérné azt a pénzt? Máshol meg örülnek, ha az ember jószágot jart. Itt gáncsoskodnak. A tanácson azt válaszolták, ha gazdálkodni akarok vagy hét hektárt vegyek, vagy semmit. Nekem másodmagammal a két hektár igen elegendő lett vol­na. Hasonló igénnyel lépett fel azon a gyűlésen a 73 éves Iván Sándor. A kibővített háztáji — hiába hattagú a család — magyarázza — így sem éri el az egy hektárt, pedig a kaszálón kívül kukori­ca- meg krumpliföld is kelle­ne. Ha a mostani részleget megtold­anák egy vagy két hektárral, gyarapíthatná a jó­szágállományt. De hét hektár neki sem kell. Traktor, lófo­gat nélkül ásóval menjen ne­ki ennyi földnek? Idézhetnénk még sokak vé­leményét, ám ehelyett jobb, ha kereken kimondjuk, amit a derceniek nyíltan hangoztat­nak: a tanács azzal, hogy hét hektárnál kevesebb földet nem ad ki az egyszerű gazdál­kodóknak, olyan embereket juttat előnyös helyzetbe, akik (Befejezés a 2. oldalon.) zn­ A­z­ A fóliaházak, valamint a fóliával takart korai vetemények is jelzik: nem most kezdték a háztáji gazdálkodást Dercenben, a társközség Fornos. Ott egyelőre minden csendes. Fotó: Kovács, Markovics Közéleti napilap NYUGATON SEMMISÍTSÉK MEG і Leonyid Kravcsuk ukrán elnök interjút adott a­­ londoni The Times-nak. Ebben többek között elhang­­zott az a javaslata, hogy nyugati országokban semm­­­misítsék meg a volt Szovjetunióban levő atomfegy- s­zereket. Közölte: nincs meggyőződve arról, hogy і Oroszországban biztonságosan tárolják és megsem­misítik az atomfegyvert. Az ukrán elnök hangsúlyozta, hogy Ukrajna nem szállítja át Oroszország területére a hadászati és harcászati atomfegyvereket megsemmisítés céljá­ból. Ugyanakkor megerősítette azt a korábbi kije­lentését, hogy Ukrajna atomfegyverektől mentes országgá kíván válni. Leonyid Kravcsuk nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogy az Ukrán Fegyveres Erők összetételébe flotta is tartozik olyan mennyiségben, amely elegendő a szuverén köztársaság tengeri ha­tárainak megbízható védelmére. Állásfoglalásában arról biztosított, hogy Ukrajna eleget tesz azoknak a megállapodásoknak, amelyeket a FÁK tagorszá­gok kötöttek a katonák, a leszerelt egyének és csa­­l­­ádtagjaik szociális, illetve jogi garanciáiról.

Next