Kárpáti Igaz Szó, 1992. április-június (73. évfolyam, 47-97. szám)
1992-04-03 / 48. szám
AZ UKRAJNAI LEGFELSŐBB TANÁCS HATÁROZATA A FÖLDREFORM ÉS A FÖLD PRIVATIZÁLÁSÁNAK MEGGYORSÍTÁSÁRÓL Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa abból a célból, hogy meggyorsítsa a földreformot, elhatározza: 1. Kötelezni kell a népképviselők nagyközségi és városi tanácsait, hogy 1992. május 1-ig mérjék fel a városok és a városi típusú nagyközségek lakosainak földigényeit a magánerős építkezéshez, gyümölcstermesztéshez, illetve zöldségtermesztéshez és az ezzel kapcsolatos javaslataikat terjesszék fel a területi állami közigazgatáshoz, hogy kidolgozzák a szükséges részlegek sémáját. 2. A népképviselők területi tanácsainak ez év május 1-ig meg kell oldaniuk a föld újraelosztásának kérdését, a népképviselők járási tanácsainak pedig ezen időpontig azt a kérdést, hogy a meglevő tartalékföldekből részlegeket adnak intézményeknek és szervezeteknek kollektív zöldségtermesztésre. 3. Kötelezni kell Ukrajna Miniszteri Kabinetjét, a Krím Köztársaság kormányát, a népképviselők területi, kijevi és szevasztopoli városi tanácsát, hogy az idei év június 1-ig dolgozzák ki és hagyják jóvá az állami, köztársasági területi (városi) földreform-programot az 1992—-1995-ös évekre. E programban évekre lebontva elő kell irányozni a földreform szervezési-jogi, káder-, tudományos, anyagi-műszaki biztosítását, továbbá a reformok megvalósításához szükséges összegeket és azok fedezésének forrásait. 1992. május 15-ig állítsák össze azon mezőgazdasági vállalatok és szervezetek listáját, melyek földjeit 1992-ben kollektív és magántulajdonba adják át. Azon gazdaságok listáját, melyek földjeit az azt követő években adják tulajdonba, az új év előtt legalább egy hónappal össze kell állítani. 4. A népképviselők helyi tanácsainak 1992. május 15-től meg kell kezdeni a föld átadását Ukrajna állampolgárainak Ukrajna Földkódexe 52., 56., 57., 67. cikkelyében megállapított rendben és mennyiségben. 5. Megállapítandó, hogy az ezen határozat 3. pontja második részében előirányzott mezőgazdasági vállalatok és szervezetek földjeinek denacionalizálása és privatizálása 1992. május 15-től kezdődik azon terveknek megfelelően, amelyeket ezen vállalatok és szervezetek vezetőségei (adminisztrációi) dolgoznak ki szakemberek és az állami földrendező szervezetek részvételével, s melyeket elfogadnak a dolgozó kollektívák, illetve a községi (nagyközségi) tanács beterjesztésére jóváhagynak a járási (városi) tanácsban. Ukrajna Miniszteri Kabinetjének 1992. május 15-ig ki kell dolgoznia és jóvá kell hagynia javaslatait ezen tervek összeállításáról. 6. Megállapítandó, hogy a földtartalékok kérdéseivel és a földviszonyok reformjával foglalkozó Ukrajnai Állami Bizottság normatív okmányai és utasításai, amelyek nem mondanak ellent Ukrajna törvényeinek, kötelező érvényűek a helyhatósági szervek és főosztályok, földtulajdonosok és földhasználók számára, függetlenül a tulajdonformájuktól és hivatali hovatartozásuktól. 7. A Krím Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának, a területi, a kijevi és szevasztopoli városi tanácsoknak meg kell határozniuk azon földek állampolgárok magántulajdonába adásának végső határidejét, melyeket 1992. április 15-i állapotok szerint használtak. 8. Megállapítandó, hogy azon állampolgároknak, vállalatoknak, intézményeknek, szervezeteknek, akik, illetve amelyek a megállapított rendben földterületeket kaptak örökölhető vagy állandó tulajdonba, Ukrajna Földkódexének megfelelően, joguk van használni ezeket a földterületeket a tulajdonjogról vagy földhasználatról szóló bizonylat kézhezvételéig. 9. A Krím Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának, a területi, kijevi és szevasztopoli városi tanácsoknak negyedévenként, a negyedévet követő hónap 5-ig tájékoztatni kell Ukrajna Legfelsőbb Tanácsát ezen határozat teljesítésének menetéről. 10. Ukrajna Miniszteri Kabinetjének. 1992. június 1-ig be kell terjesztenie Ukrajna Legfelsőbb Tanácsához azokat a módosító és kiegészítő törvényjavaslatokat, amelyeket Ukrajna új szerkesztésű Földkódexe tesz szükségessé; 1992. augusztus 1-ig el kell készíteni az ukrán kormány határozatát Ukrajna Földkódexének megfelelően. I. Pljuscs, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának elnöke Kijev, 1992. március 13 FÖLDOSZTÁS DERCENI MÓDRA Öreg cigányasszony áll a Dercenbe vivő bekötőút szélén. Sötét színű vászonlepedője most még üres. Az asszony egyik kezével — biztos csak megszokásból — annak csücskeit szorítja melléhez, a másikkal hevesen integet a nagynéha feltűnő járművek vezetőinek. Eleddig hiába. Szép tavaszias az idő. Mondom: vágjunk neki együtt gyalog a háromkilométeres útnak. Közben beszélgetünk mindenféléről: cigarettaárakról, utazásokról, megélhetésről. Már majdnem a község nemlétező névtáblájához érünk, amikor megkérdem: — Mondja csak néném, hogy is van az, hogy ilyen szép faluban, mint ez is, a fajtájukból senki sem telepedett meg? Nincs itt semmiféle víz, amely mellett a szegény vályogvető megkapaszkodhatott volna, a legközelebbi erdő is Fomos határában húzódik — hámozom ki a lényeget magyarázatából. Szegény purdék megfagynának, mire a szülő hazavánszorogna azzal a kötegnyi rőzsével. De az emberek azért jók errefelé, nyugtat meg. Még sosem jött hiába. AMI IGAZ, az igaz, a mindenkori hatalomnak a derceniekkel mostanáig semmi gondja nem volt. Ügyes nép lakja a falut. A munkácsi vállalatoknál, valamint a helybeli gazdaságban dolgozó falusiak jövedelmüket a háztájiban megtermelt, eladott áru bevételével egészítik ki régóta. A munkácsi és a szolyvai piac pultjaira kerülő szamóca, virág, burgonya, hagyma fóliaházi primőr jó részét az itteniek kínálják megvételre. Nagy becse van erre a földnek. Emiatt is szabadultak el azon az emlékezetes februári falugyűlésen az indulatok. — Még azt hinné a kívülálló, hogy nálunk oly gyakran kérik ki a község lakóinak véleményét a tanácsi vezetők — meséli az előzményeket Fodor Ferenc nyugdíjas tanár, KMKSZ-aktivista. — Mostanáig legfeljebb a tavaszi csordásválasztásra hívták öszsze a gazdákat. Ezt nevezték el aztán — természetesen utólag — falugyűlésnek. Szóval, a mostani összejövetelt is mi szorgalmaztuk, mert az emberek tudni akarták végre, mi az igazság a földosztással kapcsolatban. Ugyanis az a szóbeszéd járta, hogy a tanácselnök és a hozzá közel álló emberek megkaparintották a legjobb földeket, a kolhoz gépeivel ősszel bevetették azokat. Ám másoknak még a gyengébb mocsári részlegről sem akarnak kihasítani egyetlen kis darabot sem. — Úgy igaz — helyesel a 72. évét taposó Bíró József. — Most is a gyermekeimtől kértem egy kis szénát a tehénnek, mert az enyém elfogyott. Más lenne a helyzet, ha kapnék még egy hektár kaszálót. Mert hiába bővítették ki a háztájit, valamilyen vetésforgót csak be kell tartani: a krumpli sem akar ugyanazon a helyen hosszú éveken át megteremni. — Adott ugyan a tanács 12 úr kaszálót — kontrázik Bíró Gyula kőműves. — Azért meg több mint félezer rubelt kellett befizetni a községi kasszába. Gondolja, lesz azon annyi széna, hogy megérné azt a pénzt? Máshol meg örülnek, ha az ember jószágot jart. Itt gáncsoskodnak. A tanácson azt válaszolták, ha gazdálkodni akarok vagy hét hektárt vegyek, vagy semmit. Nekem másodmagammal a két hektár igen elegendő lett volna. Hasonló igénnyel lépett fel azon a gyűlésen a 73 éves Iván Sándor. A kibővített háztáji — hiába hattagú a család — magyarázza — így sem éri el az egy hektárt, pedig a kaszálón kívül kukorica- meg krumpliföld is kellene. Ha a mostani részleget megtoldanák egy vagy két hektárral, gyarapíthatná a jószágállományt. De hét hektár neki sem kell. Traktor, lófogat nélkül ásóval menjen neki ennyi földnek? Idézhetnénk még sokak véleményét, ám ehelyett jobb, ha kereken kimondjuk, amit a derceniek nyíltan hangoztatnak: a tanács azzal, hogy hét hektárnál kevesebb földet nem ad ki az egyszerű gazdálkodóknak, olyan embereket juttat előnyös helyzetbe, akik (Befejezés a 2. oldalon.) zn Az A fóliaházak, valamint a fóliával takart korai vetemények is jelzik: nem most kezdték a háztáji gazdálkodást Dercenben, a társközség Fornos. Ott egyelőre minden csendes. Fotó: Kovács, Markovics Közéleti napilap NYUGATON SEMMISÍTSÉK MEG і Leonyid Kravcsuk ukrán elnök interjút adott a londoni The Times-nak. Ebben többek között elhangzott az a javaslata, hogy nyugati országokban semmmisítsék meg a volt Szovjetunióban levő atomfegy- szereket. Közölte: nincs meggyőződve arról, hogy і Oroszországban biztonságosan tárolják és megsemmisítik az atomfegyvert. Az ukrán elnök hangsúlyozta, hogy Ukrajna nem szállítja át Oroszország területére a hadászati és harcászati atomfegyvereket megsemmisítés céljából. Ugyanakkor megerősítette azt a korábbi kijelentését, hogy Ukrajna atomfegyverektől mentes országgá kíván válni. Leonyid Kravcsuk nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogy az Ukrán Fegyveres Erők összetételébe flotta is tartozik olyan mennyiségben, amely elegendő a szuverén köztársaság tengeri határainak megbízható védelmére. Állásfoglalásában arról biztosított, hogy Ukrajna eleget tesz azoknak a megállapodásoknak, amelyeket a FÁK tagországok kötöttek a katonák, a leszerelt egyének és családtagjaik szociális, illetve jogi garanciáiról.