Kárpáti Igaz Szó, 1993. január-március (74. évfolyam, 1-36. szám)

1993-01-01 / 1. szám

Moldo­ мі esztendőt! HITTEL ÉS REMÉNNYEL Kedves honftársaink! Kedves földijeink! Véget ért országunk történelmének, kárpátaljai szülő­földünk életének még egy éve, amelyet a gazdasági, szo­ciális, politikai nehézségek miatt különbözőképpen lehet értékelni. Még a természet is úgy döntött, hogy megmu­tatja zordságát. Hallatlan volt a nyári aszály. Hatalmas őszi áradások pusztítottak. Az 1992-es szökőév az elemi csapások esztendejeként kerül be a történelembe. De volt benne sok jó, ragyogó, felejthetetlen is. Hiszen minden nehézséget túléltünk, és ha nem is sikerült mindet vég­legesen leküzdeni, mégis mindegyikből becsülettel kerül­tünk ki. Az ókori bölcsek mondták: »Az arany próbája a tűz, az embereké az élet«.. örülünk és büszkék vagyunk önökre, tisztelt földijeink, kárpátaljaiak, hogy nem dől­tek be azok alantas, olcsó felhívásainak, akik kihasználják a nép bánatát, hanem ellenkezőleg, a túlnyomó többség megőrizte és megerősítette az egymás iránti kölcsönös figyelem, a jószomszédság, a kölcsönös segítség hagyo­­mányait, vallásra, nemzetiségre, politikai világszemlélet­re való tekintet nélkül Szeretnénk hinni, jellemünknek ezeket a vonásait és sajátosságait a jövőben is megőriz­zük, hogy szellemi örökségünk részeként továbbadhassuk az elkövetkező nemzedékeknek. Visszatekintve az elmúlt évre, látjuk, hogy a közélet­nek nincs egyetlen szférája sem, ahol ne lettünk volna kitéve igen kom­olyy megpróbáltatásoknak. Rengeteg hi­hetetlenül bonyolult probléma adódott a gazdaságban, a fogyasztási cikkek termelésében, az agráripari szektor­ban. A privatizáció, a demonopolizáció életünk új, eddig még nem ismert vonásai. A területi állami közigazgatás, a népképviselők tanácsai keresték ezen fájó és időszerű kérdések megoldásának helyes útjait. Az önök támogatá­sának és segítségének köszönhetően sok mindent sikerült elérni, de még sok minden megoldásra vár. Meggyőző­désünk, hogy az új évben még nagyobb lesz közöttünk a kölcsönös megértés, még szorosabb az együttműködés. 1992 — egyike azon éveknek, amelyek az emberiséget­­a civilizáció mai szintjére juttatták, 1992 az első év a fiatal ukrán állam kialakulásának és építésének útján. Az ukrán nép legkiválóbb fiai láttak hozzá ehhez a ne­mes ügyhöz, amelynek mi is valamennyien részesei va­gyunk. Visszapillantva az elmúlt időre és értékelve mindazt, amit átéltünk, gondolataink és álmaink, törekvéseink és tetteink már az elkövetkező ívvel kapcsolatosak Le­gyen ez újabb lépés Ukrajna megerősödése terén, a haza felvirágzása nevében végzett közös munkánk, hadd le­gyen az egész ukrán nép tevékenységének része! Hittel s reménnyel lépve az új, 1993-as évbe, jó egész­séget, jólétet, sikeres munkát, kölcsönös megértést és békét kívánunk önöknek, tisztelt földijeink. Mihajlo Krajilo Ukrajna elnökének kárpátaljai megbízottja Dmitro Dorcsinec, a népképviselők területi tanácsának elnöke r. Leonyid Kravcsuk államfő és kárpátaljai megbízottja, Mihajlo Krajilo a megyei közigazga­tás központjában, Antall József, a Magyar Köztársaság minisz­terelnöke dolgozószobájában fogadja Fodó Sándort, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnö­két. Nagy az, egyetértés, Jeszenszky Géza magyar és Anatolij Zlenko ukrán külügyminiszter találko­zója Beregszászon. TOLERANCIA ÉS TISZTELET EGYMÁS IRÁNT Évek fordulóján — ez már így szokás — terítékre kerülnek si­kerek és kudarcok, eredmények és tervek. Mi­ns egy sajátos mér­leg megvonására kértük fel Fodó Sándort, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, a Népképviselők Kárpátaljai Megyei Tanácsának képviselőjét. — Milyen volt a­ kárpátal­jai magyarság, a KMKSZ szempontjából 1992? — Az 1992-es esztendő, úgy érzem, mérföldkő volt számunkra. Szövetségünk éle­tének meghatározó jelentősé­gű, kiemelkedő eseményeként könyvelhető el a tavaszi köz­gyűlés, amelyen egy egész sor fontos döntés született, neve­zetesen a szövetség szerkezeti felépítésének módosítását ille­tően. A lényeges strukturális változások eredményeképpen jelenleg egy ütőképes, szak­mailag magas fokon kvalifi­kált politikus gárda kezében van a szövetség kormánykere­­ke. A Kárpátaljai Magyar Kul­turális Szövetség — s ezt minden megnyilatkozásomban kiemelem — ma Kárpátalja egyik, de talán a legbefolyá­sosabb politikai ereje. Nél­küle vagy ellenére nem lehet politizálni. Mindezt elismerik itthon is, s a határokon túl is. De ettől függetlenül sok problémával és gonddal kell megküzdenünk. Ezek közül kü­lön is kiemelném a Kárpátalja különleges önkormányzati stá­tusának kérdését. A KMKSZ és a velünk szimpatizáló más társadalmi egyesülések ragasz­kodnak a probléma pozitív megoldásához. Hisszük és vall­juk, hogy Kárpátalját egy sa­játos önkormányzati egység­nek kell nyilvánítani. És ezt semmiképpen sem szabad sze­paratista törekvésnek értel­mezni, hiszen itt évszázadok óta élnek egymás mellett va­lóban irigylésre méltó egyetér­tésben különböző nemzetisé­gek, és teljesen nyilvánvaló, hogy már csak ennél fogva sem lehet megyénket más me­gyékhez hasonlítani. Itt sajáto­sak az adottságok, a hagyo­mányok s kialakultak a népek együttélésének a normái. Nos, ezért is ragaszkodunk a sajá­tos önkormányzathoz. De van még egy hasonló problémánk. A KMKSZ egy­öntetűen elkötelezte magát a beregszászi magyar autonóm körzet mellett. Ám ez a kér­dés még az előbbinél is sú­lyosabb akadályokba ütközik. Mindazonáltal nem állunk el szándékunktól. Hiszen a nem­zetiségi kisebbségekről hozott ukrán törvény ezt félig-med­­dig meg is engedi, de csak kulturális autonómiára utal, viszont nagyon remélem hogy a megfogalmazás alatt álló új ukrán alkotmány szabá­lyozza majd. Ettől függetlenül nyomatékosan szeretném hang­súlyozni, hogy a kárpátaljai magyarság ragaszkodik ehhez, és mindent elkövetünk, hogy a beregszászi autonóm körzet létrejöjjön. Visszatérve a nemzetiségi kisebbségekről hozott ukrán törvényre, kijelenthetem, hogy az európai mércével mérhető. A törvény, annak ellenére, hogy a területi autonómiát ki­zárja, számunkra mégis többé­­kevésbé elfogadható. Van ugyan néhány megjegyzésünk, amit szóvá is tettünk az illeté­kes parlamenti bizottságoknál, nemkülönben a megyei tanács legutóbbi ülésszakán. Itt arról van szó, hogy a nemzetiségi jogok gyakorlását nemzetiségi többségtől teszik függővé. Ezt mi helytelenítjük. De ve­gyünk egy konkrét példát. Egy 600 lélekszámú község­ben, teszem azt, 299 magyar és 301 nem magyar él. Ez azt jelenti, hogy a magyarok itt nincsenek többségben. A me­gyei­ tanács említett üléssza­kán kértem is az elnöki meg­bízottat, Krajilo urat, hogy amellett, miszerint az e kér­désben hozott rendelkezése számunkra kedvező és mi üd­vözöljük is, vegyék figyelem­be sérelmeinket. Azt kérjük, hogy a »többség« szó helyett az »ahol jelentős számú ki­sebbség él egy tömbben« ki­fejezést használják. Ha ezt el­fogadják, és én bízom benne, hogy elfogadják, akkor nyu­godt szívvel elmondhatom, hogy az 1992-es év számunkra pozitív mérleggel zárult. (Befejezés a 2. oldalon.) A NÉPKÉPVISELŐK TERÜLETI TANÁCSA TIZENEGYEDIK ÜLÉSSZAKÁNAK HATÁROZATA az ukrán nyelvtörvény, illetve az Ukrajnában élő­ nemzeti kisebbségekről szóló törvény területi érvényesítésének menetéről A népképviselők területi tanácsa, miután meghallgatta Veress Gábornak, a területi állami közigazgatás nemzetiségi ügyek osztálya vezető­­ jének tájékoztatóját az ukrán nyelvtörvény, il­letve az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek­ről szóló törvény területen történő érvényesí­tésének menetéről, elhatározta: 1. A tájékoztatót tudomásul kell venni. 2. Azzal a kéréssel kell fordulni az Ukraj­nai Legfelsőbb Tanácshoz, hogy az ukrán nyelv­törvény szövegében az »orosz nyelven« szava­kat helyettesítse a »nemzeti kisebbségek nyel­vein« szavakkal. Dmitro Dorcsinec, a népi képviselők területi tanácsának elnö­ke Ungvár, 1992. december 23.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék