Kárpáti Igaz Szó, 1993. január-március (74. évfolyam, 1-36. szám)
1993-01-01 / 1. szám
Moldo мі esztendőt! HITTEL ÉS REMÉNNYEL Kedves honftársaink! Kedves földijeink! Véget ért országunk történelmének, kárpátaljai szülőföldünk életének még egy éve, amelyet a gazdasági, szociális, politikai nehézségek miatt különbözőképpen lehet értékelni. Még a természet is úgy döntött, hogy megmutatja zordságát. Hallatlan volt a nyári aszály. Hatalmas őszi áradások pusztítottak. Az 1992-es szökőév az elemi csapások esztendejeként kerül be a történelembe. De volt benne sok jó, ragyogó, felejthetetlen is. Hiszen minden nehézséget túléltünk, és ha nem is sikerült mindet véglegesen leküzdeni, mégis mindegyikből becsülettel kerültünk ki. Az ókori bölcsek mondták: »Az arany próbája a tűz, az embereké az élet«.. örülünk és büszkék vagyunk önökre, tisztelt földijeink, kárpátaljaiak, hogy nem dőltek be azok alantas, olcsó felhívásainak, akik kihasználják a nép bánatát, hanem ellenkezőleg, a túlnyomó többség megőrizte és megerősítette az egymás iránti kölcsönös figyelem, a jószomszédság, a kölcsönös segítség hagyományait, vallásra, nemzetiségre, politikai világszemléletre való tekintet nélkül Szeretnénk hinni, jellemünknek ezeket a vonásait és sajátosságait a jövőben is megőrizzük, hogy szellemi örökségünk részeként továbbadhassuk az elkövetkező nemzedékeknek. Visszatekintve az elmúlt évre, látjuk, hogy a közéletnek nincs egyetlen szférája sem, ahol ne lettünk volna kitéve igen komolyy megpróbáltatásoknak. Rengeteg hihetetlenül bonyolult probléma adódott a gazdaságban, a fogyasztási cikkek termelésében, az agráripari szektorban. A privatizáció, a demonopolizáció életünk új, eddig még nem ismert vonásai. A területi állami közigazgatás, a népképviselők tanácsai keresték ezen fájó és időszerű kérdések megoldásának helyes útjait. Az önök támogatásának és segítségének köszönhetően sok mindent sikerült elérni, de még sok minden megoldásra vár. Meggyőződésünk, hogy az új évben még nagyobb lesz közöttünk a kölcsönös megértés, még szorosabb az együttműködés. 1992 — egyike azon éveknek, amelyek az emberiségeta civilizáció mai szintjére juttatták, 1992 az első év a fiatal ukrán állam kialakulásának és építésének útján. Az ukrán nép legkiválóbb fiai láttak hozzá ehhez a nemes ügyhöz, amelynek mi is valamennyien részesei vagyunk. Visszapillantva az elmúlt időre és értékelve mindazt, amit átéltünk, gondolataink és álmaink, törekvéseink és tetteink már az elkövetkező ívvel kapcsolatosak Legyen ez újabb lépés Ukrajna megerősödése terén, a haza felvirágzása nevében végzett közös munkánk, hadd legyen az egész ukrán nép tevékenységének része! Hittel s reménnyel lépve az új, 1993-as évbe, jó egészséget, jólétet, sikeres munkát, kölcsönös megértést és békét kívánunk önöknek, tisztelt földijeink. Mihajlo Krajilo Ukrajna elnökének kárpátaljai megbízottja Dmitro Dorcsinec, a népképviselők területi tanácsának elnöke r. Leonyid Kravcsuk államfő és kárpátaljai megbízottja, Mihajlo Krajilo a megyei közigazgatás központjában, Antall József, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke dolgozószobájában fogadja Fodó Sándort, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét. Nagy az, egyetértés, Jeszenszky Géza magyar és Anatolij Zlenko ukrán külügyminiszter találkozója Beregszászon. TOLERANCIA ÉS TISZTELET EGYMÁS IRÁNT Évek fordulóján — ez már így szokás — terítékre kerülnek sikerek és kudarcok, eredmények és tervek. Mins egy sajátos mérleg megvonására kértük fel Fodó Sándort, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét, a Népképviselők Kárpátaljai Megyei Tanácsának képviselőjét. — Milyen volt a kárpátaljai magyarság, a KMKSZ szempontjából 1992? — Az 1992-es esztendő, úgy érzem, mérföldkő volt számunkra. Szövetségünk életének meghatározó jelentőségű, kiemelkedő eseményeként könyvelhető el a tavaszi közgyűlés, amelyen egy egész sor fontos döntés született, nevezetesen a szövetség szerkezeti felépítésének módosítását illetően. A lényeges strukturális változások eredményeképpen jelenleg egy ütőképes, szakmailag magas fokon kvalifikált politikus gárda kezében van a szövetség kormánykereke. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség — s ezt minden megnyilatkozásomban kiemelem — ma Kárpátalja egyik, de talán a legbefolyásosabb politikai ereje. Nélküle vagy ellenére nem lehet politizálni. Mindezt elismerik itthon is, s a határokon túl is. De ettől függetlenül sok problémával és gonddal kell megküzdenünk. Ezek közül külön is kiemelném a Kárpátalja különleges önkormányzati státusának kérdését. A KMKSZ és a velünk szimpatizáló más társadalmi egyesülések ragaszkodnak a probléma pozitív megoldásához. Hisszük és valljuk, hogy Kárpátalját egy sajátos önkormányzati egységnek kell nyilvánítani. És ezt semmiképpen sem szabad szeparatista törekvésnek értelmezni, hiszen itt évszázadok óta élnek egymás mellett valóban irigylésre méltó egyetértésben különböző nemzetiségek, és teljesen nyilvánvaló, hogy már csak ennél fogva sem lehet megyénket más megyékhez hasonlítani. Itt sajátosak az adottságok, a hagyományok s kialakultak a népek együttélésének a normái. Nos, ezért is ragaszkodunk a sajátos önkormányzathoz. De van még egy hasonló problémánk. A KMKSZ egyöntetűen elkötelezte magát a beregszászi magyar autonóm körzet mellett. Ám ez a kérdés még az előbbinél is súlyosabb akadályokba ütközik. Mindazonáltal nem állunk el szándékunktól. Hiszen a nemzetiségi kisebbségekről hozott ukrán törvény ezt félig-meddig meg is engedi, de csak kulturális autonómiára utal, viszont nagyon remélem hogy a megfogalmazás alatt álló új ukrán alkotmány szabályozza majd. Ettől függetlenül nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy a kárpátaljai magyarság ragaszkodik ehhez, és mindent elkövetünk, hogy a beregszászi autonóm körzet létrejöjjön. Visszatérve a nemzetiségi kisebbségekről hozott ukrán törvényre, kijelenthetem, hogy az európai mércével mérhető. A törvény, annak ellenére, hogy a területi autonómiát kizárja, számunkra mégis többékevésbé elfogadható. Van ugyan néhány megjegyzésünk, amit szóvá is tettünk az illetékes parlamenti bizottságoknál, nemkülönben a megyei tanács legutóbbi ülésszakán. Itt arról van szó, hogy a nemzetiségi jogok gyakorlását nemzetiségi többségtől teszik függővé. Ezt mi helytelenítjük. De vegyünk egy konkrét példát. Egy 600 lélekszámú községben, teszem azt, 299 magyar és 301 nem magyar él. Ez azt jelenti, hogy a magyarok itt nincsenek többségben. A megyei tanács említett ülésszakán kértem is az elnöki megbízottat, Krajilo urat, hogy amellett, miszerint az e kérdésben hozott rendelkezése számunkra kedvező és mi üdvözöljük is, vegyék figyelembe sérelmeinket. Azt kérjük, hogy a »többség« szó helyett az »ahol jelentős számú kisebbség él egy tömbben« kifejezést használják. Ha ezt elfogadják, és én bízom benne, hogy elfogadják, akkor nyugodt szívvel elmondhatom, hogy az 1992-es év számunkra pozitív mérleggel zárult. (Befejezés a 2. oldalon.) A NÉPKÉPVISELŐK TERÜLETI TANÁCSA TIZENEGYEDIK ÜLÉSSZAKÁNAK HATÁROZATA az ukrán nyelvtörvény, illetve az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségekről szóló törvény területi érvényesítésének menetéről A népképviselők területi tanácsa, miután meghallgatta Veress Gábornak, a területi állami közigazgatás nemzetiségi ügyek osztálya vezető jének tájékoztatóját az ukrán nyelvtörvény, illetve az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségekről szóló törvény területen történő érvényesítésének menetéről, elhatározta: 1. A tájékoztatót tudomásul kell venni. 2. Azzal a kéréssel kell fordulni az Ukrajnai Legfelsőbb Tanácshoz, hogy az ukrán nyelvtörvény szövegében az »orosz nyelven« szavakat helyettesítse a »nemzeti kisebbségek nyelvein« szavakkal. Dmitro Dorcsinec, a népi képviselők területi tanácsának elnöke Ungvár, 1992. december 23.