Kárpáti Igaz Szó, 1993. április-június (74. évfolyam, 37-73. szám)

1993-04-01 / 37. szám

«•г-тмійтадіїм і піт—і—і—гтпїгтп—гггггііміїйі^таадааьаьі, чіііішлшшшії ' ■ііііііііііііііііііі.іМ.’і.и іігіішПшш.ушт7^ 37. (14 813.) szám # 1993.«ÁPRILIS L. CSÜTÖRTÖK ♦ Ara 20 kupon . ...................................—......' '...............*ш——ттттттт­~——шштттттшттмштт~ттттттттшт.т*~шттттттттш~—шшттт. MINDENKI NYUGODTAN ÜNNEPELHETI A HÚSVÉTOT Az utóbbi időben a helyha­talmi szervek az egyházme­gyék vezetőségeivel és a társa­­dalmi szervezetekkel egyetem­ben sokat tettek a felekezeti viszony szabályozása érdeké­ben. Az egyházi központoknak és vallási szervezeteknek pénz­beli segélyt, anyagi-műszaki eszközöket, építőanyagokat utalnak ki. Azonban a görög­­ katolikus és a pravoszláv hí­­vők közötti viszony továbbra is feszü­lt. Különösen heves vita folyik a pravoszláv és a görög kato­likus egyházközségek között a templomok és a templomi vagyon tulajdonlásának kérdé­sében. Figyelembe véve a kiala­kult helyzetet, a legszebb ta­vaszi keresztény ünnep — a húsvét — közeledtét, a hívők azon szóbeli és írásbeli kérel­mét, amelyek arra vonatkoz­nak, hogy teremtsenek megfe­lelő körülményeket a húsvét megünnepléséhez és a templo­mok mellett a pászkaszentelés­hez. Mihajlo Krajilo, Ukrajna elnökének megyei megbízottja március 25-én úgy rendelke­zett, hogy a járási elnöki meg­bízottak, az Ungvári Polgár­mesteri Hivatal, a Munkácsi Városi Végrehajtó Bizottság, a népképviselők községi, nagy­községi tanácsai végrehajtó bizottságainak és a városi, va­lamint a járási belügyi osztá­lyok képviselői találkozzanak a felekezetek képviselőivel, és foganatosítsanak konkrét in­tézkedéseket annak érdekében, hogy szavatolják valamennyi felekezet hívői számára a templomok környéki pászka­­szentelést és a megfelelő köz­rendet valamennyi településen. A rendelkezés javasolja a vállalatoknak, intézményeknek és szervezeteknek, hogy a szak­­szervezeti bizottságokkal egyeztetve vitassák meg annak lehetőségét, miszerint a válla­latoknál az április 12-i, hétfői munkanapot április 3-ra, szom­batra, illetve az április 19-i hétfői munkanapot április 24- re, szombatra helyezzék át. /VI­­Á­R KORÁBBAN is bolonddá tettek. Szerencsétlen fejem! Mennyit bifláztam a nagy »klasszikus szentháromságúr félé­se­m­і gaz műveit. Egy kisvezér trilógiáját is elolvastatták velem. Kis naiv, bevettem a dumát, hogy klasszikus, meg csúcs és ilyenek. Pedig az igazi csúcs az volt, amikor a sírba ejtették. Mekkorát zu­hant az a koporsó! És bolondot csináltak belőlem későbben is. Először olyasmiből tettem tudományos államvizsgát, ami nem is létezik. Kikacagtak, amikor ez kiderült. Rászedtek, hogy szavazzak. Lesz majd nekem függetlenségem meg szabad gazdasági övezetem, s talán még autonó­miám is. Ez utóbbiról lebeszéltek. Csak a mézesmadzagot húz­ták elém. Pedig azt hittem, már észnél vagyok. A valóságban azonban csupán egy másfajta butítás lépett a régi helyébe. A különbség csak annyi köztük, hogy ez már a bőrömre megy. És mégis bedőlök újra és újra. Elhittem, hogy takarékba kell tennem a rubeljaimat, ha kuponom tesz, jobban fogok élni. De csak úgy jártam, mint a kutya, melynek hosszabbra engedték a láncát, a tányérját pedig odébb rúgták. Úgy kell nekem! Megint nagytam magam csőbe húzni. Röhögtek is rajtam a nagy átveré­sek kitalálói: április bolondja, felmászott a toronyba... És mit tettem én, szegény megcsúfolt, vagyonától megkopasztott, porig alázott szerencsétlen állampolgár? Behúztam a farkamat és birkatürelemmel hagyom, hogy állam bácsi ГАК­at hasogasson a hátamon, ujjal mutogasson rám, fenéken rúgjon, a bolond, bolondot kiabálja és közben nevessen, vihogjon, röhögjön a képembe. Nap mint nap bohócot farag belőlem. Állandó jelleggel április bolondja vagyok. Én, az állam polgára, aki nélkül pedig ő sem létezhetne, akkor ugyan kit tenne hülyévé? A minap is hogy kitolt velem. Álltam a buszmegállóban autó­buszra várva. A végén mégis gyalogolnom kellett. Persze, elkés­tem a munkahelyemről De állam bácsit ez nem rázta meg. Külön­ben értesített volna, hogy nincs busz, mert üzemanyag sincs. Az üzemanyag is egy átverés. Állítólag ezertonna­ számra jut a tiltott helyekre akkor, amikor nekem gyalog kell a hivatalba, gyár­ba eljutnom. Ha meg tényleg nincs az állam bácsinak benzinje, miért nem jön el a szomszédomba a Gazsihoz? Annál még az aranyha­lak is petróleumban lubickolnak... Eszembe jutott egy közmondás. Most ez ad nekem erőt, reményt. Igen, egyszer talán a bolondok is mulathatnak a tréfán. A saját áprilisi tréfájukon. Most még nem én nevetek. Lehet, hogy így van jól? Elvégre az nevet, aki utoljára nevet. Csapi Sándor DIPLOMATA-TANÁCSKOZÁS Március 30-án Kijevben konzultatív tanácskozás kez­dődött Ukrajna nagyköveteinek, valamint ideiglenes külföldi képviseletei vezetőinek részvételével. Az érte­kezleten beszámolót tartott Anatolij Zlenko, Ukrajna külügyminisztere. A nap második felében a diplomáciai képviseletek vezetőivel találkozott Ivan Pljuscs, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának elnöke. A találkozó során a Legfelsőbb Ta­nács elnöke kitért Ukrajna szociális-gazdasági és poli­tikai helyzetének egyes kérdéseire, a Legfelsőbb Tanács törvényalkotó tevékenységére, a gazdasági és politikai reformok további megvalósítására. A találkozón véleményt cseréltek az időszerű kérdé­sekről, valamint Ukrajna külpolitikájáról. Többek kö­zött hangsúlyozták, hogy a külpolitikának elő kell se­gítenie Ukrajnának, mint független, demokratikus ál­lamnak a megerősödését, szavatolnia kell a stabilitást. Szó volt arról is, hogyan vesznek részt a konkrét kül­földi képviseletek Ukrajna külpolitikai irányvonalának a kidolgozásában, illetve megvalósításában. Elhangzott az a kívánság, hogy a külföldi diplomáciai képvisele­teknek aktívan elő kell segíteniük az államok közöt­ti kapcsolatok fejlődését, a kölcsönösen előnyös gaz­dasági kapcsolatokat, tájékoztatniuk kell a külföldet az ukrajnai helyzetről, valamint Ukrajna bel- és kül­politikájáról. A tanácskozás részvevőivel március 31-én találko­zott Leonyid Kravcsuk, Ukrajna elnöke. a megyei Állami közigazgatás sajtószolgálata jelenti A vállalatokat felszámolják, ha nem látnak hozzá konkrét tevékenységhez A vállalkozói tevékenység fejlesztésének elő­segítése, valamint a vállalkozói tevékenység szubjektumai munkájának rendezéséről szóló miniszteri kabineti határozat teljesítése céljából Mihajlo Krajilo megyei elnöki megbízott ren­delkezést adott ki a megyében folyó vállalkozói tevékenység fejlesztéséről. Ez többek között ki­mondja, hogy a járási állami adminisztrációknak, az Ungvári Polgármesteri Hivatalnak és a Mun­kácsi Városi Végrehajtó Bizottságnak: március folyamán elemezniük kell a hozzájuk tartozó te­rületen vállalkozói tevékenységet folytató szub­jektumok munkáját azzal a céllal, hogy kiderít­sék azokat, amelyek hosszú ideje nyomós ok nélkül nem kezdték meg tevékenységüket vagy a jogi személy státusát álcázásul használják fel arra, hogy az állam által nem ellenőrzött jöve­delmekre tegyenek szert, és felszámolásukkal kapcsolatban a megállapított rendben intézkedé­seket kell tenni. A rendelkezés rámutat a vállalkozói tevékeny­ség prioritásos fő irányaira: — másodlagos erőforrásokból háztartási cik­kek termelése; — számítástechnikai eszközök előállítása; — helyi nyersanyag kitermelése és feldolgo­zása; — fogyasztási cikkek termelése; — mezőgazdasági termékek termesztése és feldolgozása; — építőanyagok előállítása; — javító-építő munkálatok végzése; — a megye energiaszükségletének biztosítása. A gazdasági bizottságnak a bankok megyei tanácsával közösen javasolták, hogy elsősorban a vállalkozói tevékenység elsőbbséget élvező irányai számára utaljanak ki hiteleket. A rendelkezés rámutat, a helyszíneken milyen eszközök révén hoznak létre kedvező feltétele­ket a vállalkozás fejlesztéséhez. Ezek a követ­kezők: — a kis üzleti vállalkozás kategóriájába tar­tozó vállalatok elsősorban a privatizációja; — a kis üzleti tevékenységhez tartozó válla­latok bekapcsolása az állami megrendelés rend­szerébe a törvény által megállapított rendben; — kisgépek előállítása és a kisgép-kölcsönzők megszervezése; — üzleti alapon beruházó cégek és innová­ciós alapok létrehozása; — vállalkozók képzése a meglevő rendszer alapján; — a megyei foglalkoztatási központ pénzesz­közeinek felhasználása a termelési vállalkozói struktúráknak a tudományos és kísérleti-konst­ruktőri szervezetekkel való integrációja érde­kében a fogyasztási cikkek termelésének növelé­se és a mérnöki-műszaki dolgozók munkába való elhelyezése céljából; — a kisvállalatok termelési szükségleteinek a megye erőforrás-potenciálja révén történő ki­elégítése. A népképviselők tanácsainak javasolják: ku­tassák fel annak lehetőségét, hogy a vállalkozói szubjektumokat azon adóösszegen belül mentsék fel a jövedelemadó alól, amelyet a helyi költség­­vetésbe utalnak át. A megyei állami közigazgatás gazdasági bi­zottsága köteles gyakorlati segítséget nyújtani a kis tudományos termelési vállalatoknak. A megyei állami közigazgatás külkapcsolatok főosztályának és gazdasági bizottságának ere­jükhöz mérten elő kell segíteniük a megye vál­lalkozói struktúráinak a külföldi beruházókkal és a külföldi bankokkal való kapcsolatai kiépítését. Az elnöki megbízott rendelkezése arra köte­lezi a megyei állami közigazgatás gazdasági bi­zottságát, hogy készítse elő annak a levélnek a tervezetét, amelyet Ukrajna kormányához, illet­ve Állami Vagyonalapjához intéznek azzal a ja­vaslattal, miszerint a megye területén levő álla­mi vállalatok tulajdonformáinak megváltoztatá­sával kapcsolatos akciókat egyeztetni kell a me­gyei állami közigazgatással. »KÉT HÉT MÚ­LVA FELADNA AZ EGÉSZET« A TUDOMÁNY ÖSSZEKÖT A napokban hivatalos munkalátogatáson tartózkodott Ungváron SZUTER LÁSZLÓ, a Miskolci Egyetem fizika tanszékének veze­tője, a Miskolci Kárpátalja Alapítvány kuratóriumának elnöke. Ez alkalomból készült vele az alábbi beszélgetés. — Kárpátalján jól ismerik önt fizikus körökben, hisz kö­zülük indult, itt bontogatta szárnyait. Mondana néhány szót erről? — 1940-ben születtem Be­regszászon. ’62-ben végeztem az Ungvári Állami Egyete­men. Utána egy évig Nagy­­dobronyban tanítottam fizi­kát. Nagyon érdekes év volt. Ungvárra kerültem vissza, s az egyetemen szolgáltam a tu­dományt egészen 1977 nyará­ig. Laboránsként kezdtem, s tudományos főmunkatársként kértem elbocsátásomat, mivel Magyarországra települtem át. És itt kérdés nélkül szeret­ném megjegyezni, hogy nagy lelkifurdalást éreztem és ér­zek most is távozásom miatt. Épp ezért lettem a Kárpátal­ja Alapítvány kuratóriumá­nak elnöke, ami bizony, nem kevés munkával jár. — Lelkifurdalás ide vagy oda, azért gondolom, nem bán­ta meg a távozást. — Ami az egzisztenciát il­leti, egyáltalán nem bántam meg. De a szívem, az fáj. Mert nem mondhatom, hogy az elnyomatás miatt kellett elmennem. Nem voltam el­nyomva. Sőt, a volt kollégák is szeretettel vesznek körül, s én is szívesen jövök ide. S csak azért nem esünk egymás nyakába, mivel meglehetősen gyakran találkozunk. Egy másik síkon is próbál­tam ezt a belső sajgást tom­pítani. Perényi Dénes akadé­mikussal, a Magyar Tudomá­nyos­­Akadémia helyettes el­nökével közösen sikerült lét­rehozni egy intézményesített tudományos kooperációt. Ez szerződésbe foglaltan most is létezik. A napi kapcsolattar­táson túlmenően van ennek az együttműködésnek egy iga­zán fontos eredménye. Van egy úgynevezett há­romszög-szeminárium az ato­mi ütközésekről. Ez olyan sze­minárium-sorozat, amit válta­kozó helyszínekkel Debrecen­ben, Miskolcon és Ungváron tartunk? Legutóbb éppen Ung­­vár volt a házigazda. — Térjünk el egy kicsit a tudománytól és beszéljünk az alapítványról. Nálunk is van egy Kárpátalja Alapítvány, amit az emberek gyakran té­vesztenek össze az anyaorszá­gival. Van-e közöttük vala­milyen rokoni kapcsolat? — Tulajdonképpen a célja­ink közösek, mégis van egy aszimmetria. A Miskolci Kár­pátalja Alapítvány feladata kívülről segíteni anyagiakkal, eszközökkel é­s mindennel, ami­re szükség van. Az Ungvári Kárpátalja Alapítványnak is ez a célja, de belülről történő segítségnyújtással. A két alapítvány nem azo­nos, teljesen független bejegy­zésűek. Csak nevükben egyez­nek. Olykor valóban zavaro­kat okoz a névazonosság, de engem személy szerint egyál­talán nem zavar. A mi alapszabályunk ki­mondja, hogy segítenünk kell az Ukrajnában élő magyaro­kat. A segítség általaiban kul­turális jellegű. Foglalkozunk például magyar gyerekek anyaországi üdültetésével, sajtótermékek kiadásának tá­mogatásával, a kárpátaljai magyar képzőművészek ma­gyarországi bemutatásával is. — Befolyással lehet-e éle­tünk, helyzetünk alakulására a tudományban folytatott együttműködés? (Befejezés a 2. oldalon.)

Next