Kárpáti Igaz Szó, 1993. július-szeptember (74. évfolyam, 74-112. szám)

1993-07-03 / 75. szám

**L 75. (14 851.) szám 1993. JÚLIUS 3., SZOMBAT Ára 60 kupon A MAGYAR ÚJSÁGÍRÓK TALÁLKOZÁSA Lapunkban már beharan­goztuk, s most már múlt időben is leírhatjuk: a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár jó­voltából nagy sikerrel rendez­ték meg Miskolcon a határon túli magyar sajtó regionális konferenciáját, amelyen a kárpátaljai, erdélyi, felvidéki magyar szerkesztőségek mun­katársai mellett jelen voltak az olyan tekintélyes magyar­­országi megyei napilapok ve­zetői, mint a Kelet-Magyarország, Észak- Magyarország, Hajdú-Bihari Napló. Vidékünket a Beregi Hírlap, a Tárogató, a Kárpát­alja, a Hármashatár, a Pán­síp, valamint lapunk munka­társai képviselték. A tanácskozást a határon túli magyar sajtót bemutató kiállítás megnyitása előzte meg. A háromnapos konferen­cián lehetőség volt találkozni Kovács Ilonával, az Országos Széchenyi Könyvtár osztályve­zetőjével, Kommunikáció és régió címen meghallgatni Kiss Gy. Csaba, a Közép-Európa Intézet igazgatójának előa­dását, a regionális kapcsola­tokról, a kárpátaljai, erdélyi, szlovákiai magyar sajtóról szóló korreferátumokat. A szervezők pazar kikapcso­lódási lehetőségekkel fűsze­rezték a konferenciát. Nevezetesen orgonahangver­sennyel a miskolci Avasi Templomban, szerencsi, illet­ve tokaji kirándulással. A tanácskozás részvevői egy memorandumot fogadtak el, melyet különböző magyaror­szági kormányhivatalokhoz, szakmai szervezetekhez juttat­tak el. A memorandum szöve­gét az alábbiakban közöljük, magára a konferenciára pedig egy későbbi lapszámunkban még visszatérünk. Kőszeghy Elemér MEMORANDUM 1993. június 29—július 1. között került sor Miskolcon a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyv­tár szervezésében a »Határon túli magyar sajtó« című regionális konferenciára, amelyen Erdély, Kárpátalja és Felvidék magyar nyelvű lapjainak képviselői vettek részt. Felkért előadók ismertették mindhárom hatá­ron túli régió sajtójának mai helyzetét, a meg­maradás és továbblépés lehetőségeit keresve. Az anyaországi sajtót a Hajdú-Bihari Napló, az Észak-Magyarország és a Kelet-Magyarország képviselte. A résztvevők kiemelték, mennyire fontos az anyaországi és a határon túli magyar sajtó sok­oldalú kapcsolatait szervezetten kiépíteni. Ugyancsak hangsúlyozták a konkrét együttmű­ködés olyan formáinak fontosságát, mint a Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg megyei, a romániai Szat­­már megyei, illetve kárpátaljai illetőségű újság­írók által szerkesztett HÁRMASHATÁR c. lap. A konferencia résztvevői igényelték, hogy a határon túli magyarság sajtójának támogatására képes fórumok hozzanak létre egy olyan céget, amely biztosíthatja a kisebbségi magyar sajtó magyarországi importját, terjesztését, és meg­felelő információs központokba való eljuttatá­sát. Határozott kérésként merült föl, hogy a ma­gyar Országgyűlés által a határon túli magyar sajtó támogatására elkülönített anyagi eszközök felhasználása a nyilvánosság ellenőrzése mellett, az­ülető lapok,­lletve szakmai szervezetek kon­zultálása mellett történjen. Szükségesnek tartják az utánpótlás, illetve az újságíró továbbképzés megszervezését anyaor­szági segédlettel és a helyi érdekek figyelembe­vételével. A konferencia résztvevői köszönettel nyugtáz­zák a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés ama ajánlatát, hogy egy év múlva is biztosítja a támogatást a konferencia megszervezéséhez. A HATÁRON TÚLI MAGYAR SAJTÓ REGIONÁLIS KONFERENCIA RÉSZTVEVŐI KIT KÉPVISEL A KÉPVISELŐ? MINDEN KÖVET MEGMOZGATTAK... 1991 őszén két dolog tartotta lázban Kárpátalját: milyen lesz a leszámolás a kommunistákkal és kitűzik-e a nép­szavazást az autonómiáról. Miközben a munkaegyüttesekben aláírásokat gyűjtöttek, hogy a helyi referendumot a köztársaságival egy napon, december 1-jén tartsák meg, a megyei tanács maratoni, hetedik ülésszakán a képvi­selők egy maroknyi csoportja minden módon igyekezett megakadályozni azt, hogy ez a kérdés napirendre kerüljön. Érdekes, hogy épp azok ágáltak meg­vitatása ellen, akik demokratáknak tar­tották magukat, s úton-útfélen a nép nevében nyilatkoztak. Mégsem voltak kíváncsiak a nép véleményére, talán, mert már akkor sejtették, hogy az nem egyezik az övékével. Másfél évvel ezelőtt, persze, az au­tonómiát ellenző tanácstagok még bár­mit mondhattak. És most? Mint ma­gánembereknek, természetesen, lehet különvéleményük, s azt szabadon ki­fejthetik. Képviselőként azonban már nem kardoskodhatnak amellett, hogy Kárpátaljának nem kell a különleges önkormányzati státus, hiszen az urnák­hoz járult állampolgárok 78 százaléka ezt megszavazta. Ezért több mint fur­csa, hogy közülük egyesek azóta is minden követ megmozgatnak a kérdés pozitív elbírálásának megakadályozása érdekében. S amint látjuk, nem eredménytelenül. A különleges önkormányzati admi­nisztratív területről szóló törvényter­vezet, mely nem sokkal a referendum után elkészült, máig sem került a par­lament elé. Hogy ebben nem kis sze­repük van »jóakaróinknak«, akik azt szajkózzák, hogy Kárpátalja el akar szakadni Ukrajnától, s az önkormány­zati státus megszerzése az első lépés ezen az úton, azt aligha kell bizony­gatni. Nem állíthatom, persze, hogy ez tel­jes mértékben az ő fantáziájuk szüle­ménye, hiszen vannak olyan emberek, akik a határok revíziójában remény­kednek, s ebből nem is csinálnak titkot. Csakhogy nem a szélsőséges megnyil­vánulások a meghatározóak, nem azok jellemzik Kárpátalja népét, hanem az, hogy tisztában van és számol a reali­tásokkal. És amikor arra szavazott, hogy a megye megkapja a különleges önkormányzati státust, egyúttal amel­lett is állást foglalt, hogy Ukrajna kö­telékében marad. Hogy, hogy nem, ez utóbbiról előszeretettel megfeledkez­nek azok, akik szakadároknak igye­keznek feltüntetni bennünket. Ki győzze meg a kijevi vezetést, s Ukrajna más vidékeinek lakosait arról, hogy nem vagyunk azok? Ki járjon el az érdekünkben? A válasz egyértelmű: a képviselők, akik tőlünk kapták a mandátumot. És azért kapták azt, hogy bennünket, a mi érdekeinket képviseljék, Kárpátalja lakosságá­nak akaratát juttassák érvényre. Miért van az, hogy egyesek közülük pont az ellenkezőjét teszik annak, mint amire felhatalmazásuk van? (Befejezés a 2. oldalon.)-J A LEGFELSŐBB TANÁCSBAN A Legfelsőbb Tanács ülésszakának július 1 -jei délelőtti plenáris ülése azzal kezdődött, hogy megvitatták a betakarítás menetét. Volodimir Demjanov miniszterelnök-helyettes felszólalása, a számtalan kérdésre adott válasza, a betakarítással kapcsolatos érdemi vita lehetőséget adott konkrét határozathozatalra, misze­rint nem engedélyezik a hús- és a tejtermékek árának emelését, azaz július—szeptember folyamán meg kell őrizni a jelenleg fennálló rendet, vagyis a hús- és a tejtermékekre vonatkozó állami dotációt és engedélyezni kell a Nemzeti Banknak, hogy a Miniszteri Kabinet célhiteleket kapjon a termelőkkel való el­számolásokra. A mezőgazdasági termelés és a termékfeldolgozás ösztönzése céljából a pótlólagos adókedvezményekkel kapcso­latban módosításokat eszközöltek egyes jogszabályokban. Az esti ülésen a képviselők elfogadták a kollektív szerződésekről és megállapodásokról szóló törvényt és a törvény hatályba lép­tetéséről szóló határozatot. A Legfelsőbb Tanács július 2-і délelőtti ülésén meghallgatták a lakosság gyógyszerellátásáról tartott beszámolót. Jurij Szpi­­zsenko egészségügyi miniszter katasztrofálisnak nevezte a hely­zetet. A Legfelsőbb Tanács megbízta a Nemzeti Bankot, vizsgálja meg, van-e lehetőség kedvezményes hitelt adni arra, hogy gyógy­szereket vásároljanak a FÁK-országokban. 1 MILLIÁRD KARBOVANEC AZ ÁRVÍZKÁROK FELSZÁMOLÁSÁRA Az 1992 őszén történt áradás óta 8 hónap telt el. Az elemi csapás mindössze néhány órán át tartott, viszont az árvíz következményeinek felszámolásával kapcsolatos munkák még ma is folynak. Mellesleg az árvízzel kapcso­latban szerzett tapasztalatok nem bizonyultak hiábavaló­nak. Az árvízvédelmi munkálatok egész komplexumát dol­gozták ki. Már sok mindent elvégeztek, ám ahhoz, hogy teljesíthessék a betervezett munkálatok egész terjedelmét, jelentős összegekre van szükség. Mihajlo Krajilo megyei elnöki megbízott úgy rendelkezett, hogy erre a célra egymilliárd karbovanecet kell kiutalni. Ebből az összegből azok a főosztályok és egyesülések részesülnek, amelyek az árvízvédelmi munkálatokkal fog­lalkoznak, valamint az Ungvári Polgármesteri Hivatal, a Perecsenyi Járási Állami Közigazgatás, hogy helyreállítsák az árvíz során összeomlott magánházakat. Az adott ren­delkezés pénzeszközöket irányoz elő azoknak a károknak a megtérítésére, amelyeket az árvíz okozott a Szineviki állami nemzeti parkban. TELJESÍTIK A SZOCIÁLIS VÉDELMI PROGRAMOT Mihajlo Krajilo megyei elnöki megbízott rendelkezést írt alá arról, miszerint pénzeszközöket kell kiutalni, hogy anyagi segélyben részesíthessék az alacsony jövedelmű nyugdíjasokat és az egyedülálló, valamint az idős embereket. Az okmány értelmében 15 millió karbovanecet utaltak ki a nyugdíjalap megyei főosztálya kereskedelmi tevékenységéből származó pénzeszközökből. Most a lakosság alacsony jövedelmű rétegei szociális védelmével foglalkozó megyei alapon a sor, amelynek számlájára ezt az összeget átutalták. A Megyei Állami Közigazgatás Sajtószolgálata /--------------------------------------------------------------------------------ч TŐZSDENAPOT TARTOTTAK Június 29-én a Kárpátaljai Értéktőzsdén a hitelforrások nyílt licitá­lásán a következő eredmények születtek: Hitelösszeg ktb. A hitel határideje (hónap) Kikiáltási ár (évi ka­mat) Végleges ár (évi ka­mat) 25 000 0003 270 300 30 000 0002 270 310 30 000 0003 270 275 Az Ukrán Értéktőzsde Kárpátaljai Fiókintézete felszólítja a megye lakosait, hogy vegyenek részt a licitáláson, akik legalább 500 ezer karbovanec összegű hitelt vehetnek fel. A következő licitálás július 6-án lesz Ungváron, a Szobránc utca 90. szám alatt. Telefon: 3-53-01, 4-27-82, 4-23-44. Fax: 4-27-88. Az Ukrán Értéktőzsde Kárpátaljai Fiókintézetének analitikai szolgálata. ---------------------------------------------------------------------------------­ A BETÉTTULAJDONOSOK FIGYELMÉBE! A hivatalos szervek úgy döntöttek, hogy a takarékpénztári betétekre szóló 200 száza­lékos kompenzáció felszámolásának határi­dejét ez év augusztus 1-jéig hosszabbítják meg.

Next