Kárpáti Igaz Szó, 1996. október-december (77. évfolyam, 111-155. szám)

1996-10-01 / 111. szám

Röviden Van den Broek figyelmeztetése Ankarának Az EU nem akarja elszi­getelni Törökországot, de a jelenlegi körülmények kö­zött nem könnyű számára elmélyítenie kapcsolatait Ankarával — fejtette ki Hans van den Broek új­ságíróknak nyilatkozva, miután New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés színhe­lyén megbeszélést folytatott Tansu Ciller török külügy­miniszterrel. A találkozón elhangzottakról, illetve az Európai Bizottság külpoli­tikai biztosának értékelésé­ről a brüsszeli Agence Eu­rope legfrissebb kiadása számolt be. Menekülés Kabulból Az afgán főváros lakos­ságának csaknem negyede, azaz mintegy 250 ezer em­ber, menekült már el az »isz­lám törvénykezéstől«, a sá­rijától félve, melyet a fő­várost pénteken elfoglaló tálibok vezettek be — je­lentette az ITAR-TASZSZ. Burmai letartóztatások A Mianmari Államszö­vetség (Burma) tisztségvi­selői tagadták, hogy a a múlt héten 500 ellenzéki akti­vistát vettek őrizetbe. Ugyanakkor hangoztatták, hogy az eddig letartóztatot­takat egyelőre nem engedik szabadon és fenntartják San Suu Kyi ellenzéki vezető­nek, a Nemzeti Liga a De­­mokráciáért (NLD) elnöké­nek lakhelyéhez vezető útvonalakon emelt torla­szokat. Újabb észak-koreai behatoló lelövése A dél-koreai hadsereg katonái egy újabb észak-ko­reai behatolót lőttek agyon. Ezzel 22-re emelkedett azoknak­ az állítólagos észak-koreai ügynököknek a száma, akik életüket veszítették azóta, hogy ten­geralattjárójuk a hónap ele­jén megfeneklett a dél-ko­reai partoknál — jelentette a Reuter a dél-koreai védel­mi minisztérium egy tiszt­jére hivatkozva. Santer rendet csinál Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke — annak, érdekében, hogy hatékonyabbá és népszerűbbé tegye a vezetése alatt álló testületet — átható reformokat, köztük biztosok menesztését fontolgatja. A luxemburgi politikus egye­bek mellett felülvizsgálná azt a rendszert, hogy minden EU- tagország rendelkezzen bizott­sági (lényegében EU-minisz­­teri) poszttal, és a tagállam sa­ját joga legyen a biztos jelölése. A European Voice című­ heti­lap pedig arról ír, hogy Santer vezető döntéshozó szervvé kí­vánja emelni a bizottságot, amelynek mozgástere jelenleg jócskán fü­gg a tagországok minisztereit magában foglaló tanácstól és az Európai Parla­menttől. Az egyik legfontosabb re­formelképzelés szerint a bizottság éves munkaprogramja politikai tartalommal töltődne fel, és a jövőben mintegy EU-kormány­­programként működne, így Santer és munkatársai szerint megteremt­hetnék az összhangot az EU jelen­leg meglehetősen laza szálakkal kötődő vezető szervei között, biztosíthatnák, hogy a bizottság a jelenlegi 40 százaléknál jóval na­gyobb arányban teljesítse cél­kitűzéseit, és javíthatnának a testület, illetve vele együtt az »egyesült Európa« megítélésén is. Az izraeli miniszterel­nök, Benjamin Netanjahu és Jasszer Arafat palesztin elnök e hétre tervezett washingtoni találkozója dönti majd el, hogy a béke­­folyamatot egyáltalán meg lehet-e még menteni, s ha igen, milyen áron. Az újság szerint az Egyesült Államoknak tel­jes súlyát latba kellett ven­nie, hogy egyáltalán le­hetővé tegye a találkozó összehívását. Jasszer Ara­fat ugyanis bármiféle csúcs megrendezésének előfel­tételeként a válságot kirob­bantó jeruzsálemi alagút bezárását követelte, Netan­jahu viszont ezt katego­rikusan kizárta, s a maga részéről azt szabta előfelté­telnek, hogy a palesztin területeken szűnjenek meg a zavargások. — Végül mindketten csökkenteni kényszerültek igényüket — szögezi le a Libération. Az újság egyébként úgy véli, hogy Arafat minden­képpen megerősödve ke­rült ki az elmúlt hét válsá­gából, méghozzá mind a belpolitika, mind a diplo­mácia terén: a palesztin ve­zető ugyanis az »alagút­­háború« révén rákénysze­rítheti Izraelt, hogy vessen véget a békefolyamat sza­­botálásának, s eközben sa­ját népe számára is bizo­nyította, hogy kész a hatá­rozott fellépésre az izrae­liekkel szemben — már­pedig ezzel még belső el­lenzékét is sikerült saját táborába tömörítenie. Végül ami Washington akcióját, a csúcs össze­hívását illeti, a Libération rámutat, hogy mostanában az amerikaiak izraeli be­folyása kisebb mint vala­ha, s Clinton, illetve Ne­tanjahu személyes kapcso­lata is igen hűvös, — így azután az amerikai elnököt valóban fenyegeti az a veszély, hogy az izraeli— palesztin találkozó kudarc­cal ér majd véget, ami pedig szavazatvesztést je­lenthet számára a novem­beri elnökválasztáson — írja a lap, magyarázatként hozzátéve, hogy az ameri­kai választópolgárok 4 százaléka a zsidók közül kerül ki... A jeruzsálemi alagút megnyitását követő véres összecsapások után első ízben izraeli—palesztin megbeszélésre került sor a washingtoni csúcstalálko­zó előkészítése céljából — jelentette az izraeli rádió adását idézve az AP. Dore Gold, Benjamin Netanjahu izreali kormányfő tanács­adója és Mahmud Abbasz, Jasszer Arafat helyettese találkoztak egymással, hogy kidolgozzák a csúcs napirendjét. Az izraeli ál­lami rádióadó jelentését hi­vatalos helyről azonban nem erősítették meg. Felboríthatja a hét végén tapasztalt viszonylagos nyugalmat egy szélsőséges zsidó csoport bejelentése, mely szerint tagjai a zsidó szűköt (sátoros ünnep) napján megkísérelnek be­lépni a jeruzsálemi Óváros fő iszlám szent helyére, a Templomhegyre. Jóllehet Izrael a hatnapos háború idején elfoglalt palesztin lakosságú Kelet-Jeruzsá­­lemet 1980-ban annektál­­ta, a Templomhegy válto­zatlanul a muszlim papság ellenőrzése alatt áll, és zsidók nem imádkozhat­nak ott — emlékeztet az AP. A szélsőséges zsidó csoport által kiadott nyilat­kozat felszólít a »Temp­lomhegy felszabadítására az idegen megszállás alól« és az egykori, a rómaiak által Kr. u. 70-ben lerom­bolt templom helyreállí­tására a muzulmán Szik­latemplom és az al-Aksza mecset helyén. A sátoros ünnep a zsidó vallás nagy őszi ünnepeinek egyike, amelyen a hívők a zsidók pusztai vándorlásáról em­lékeznek meg. 1990 októberében 19 pa­lesztin halálát okozó sú­lyos zavargásokat váltot­tak ki azok a híresztelések, hogy zsidó szélsőségesek le akarják rombolni az isz­lám szent helyeket a Temp­lomhegyen. A hat évvel ezelőtti összecsapások ugyancsak szűköt ünnepén robbantak ki. Az amerikai hírügynök­ség beszámolt arról is, hogy Bill Clinton elnök telefonon beszélt az izraeli és a palesztin vezetőkkel, és kitartott amellett, hogy a washingtoni csúcstalál­kozó sikeres lesz. Az izrae­li televízió tudni véli, hogy Arafat a csúcson ígéretet tesz majd az erőszak be­szüntetésére, és nem ki­fogásolja többé az alagút megnyitását, cserébe Ne­tanjahu beleegyezését adja a jövőbeni béketárgyalá­sok időrendjéhez és a heb­­roni kivonulás végleges időpontjához. Az izraeli rádió idézte Ami Ajalont, az izraeli belső elhárítás, a Sin Bét főnökét, aki beismerte, hogy az általa vezetett tit­kosszolgálat alábecsülte azokat a következménye­ket, amelyeket az alagút megnyitása kiváltott. Aja­­lon közölte, hogy vizsgála­tot rendelt el a tévedés okainak felderítésére, mondták, hogy már mintegy 220 személy kárpótlási kérelmét re­gisztrálták. A kérelmeket még a szervezet kárpótlási bizottsága is megvizsgálja, majd továbbítják őket az illetékes állami szervekhez. A németek bíznak abban, hogy az elbírálás pozitív lesz. Mint ismeretes, a I. világháború után az akkori prágai kormány az országban lakó minden németet és magyart kollektív módon háborús bűnösnek nyilvánított, megfosztot­ta őket állampolgári jogaiktól és elkobozta minden vagyonukat A cseh határvidékről, az úgynevezett Szudétákról pedig több mint há­rommillió németet Németország­ba telepítettek ki. A Csehország­ban maradt német kisebbség első ízben 1968-ban, a Prágai Tavasz idején hallatott magáról és alakí­totta meg első képviseleti szerve­zetét A rendszerváltás után a né­metek igyekeznek elérni, hogy Prá­ga ítélje el a kollektív bűnösség elvét, s ők is vagyoni kárpótlást kaphassanak. Alagútválság Egyéni kárpótlást kaphatnak a németek? A csehországi németeket a hatá­lyos törvények szerint nem lehet kárpótolni a második világháború után elkobzott vagyonukért, mert a kárpótlási törvény visszamenő­leges határideje 1948. február 25-e. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a németek egyéni kérelem alapján mégis­ vagyoni kárpótlást kapjanak, amennyiben be tudják bizonyítani, hogy korábban nem fejtettek ki Csehszlovákia-elenes tevékenységet, s így a benesi dek­rétumok alapján 1945—1948 kö­zötti őket ért vagyonelkobzás jog­sértés volt Egyebek között erre az álláspontra jutottak annak a szak­mai és politikai vitafórumnak a résztvevői, amelyet a hét végén tar­tott Lumperkben a Cseh- és Mor­vaországi, valamint Sziléziai Né­metek Közössége, a cseh kormány Nemzetiségi Tanácsa és az olmützi Palacky Egyetem jogi kara. A résztvevők egyetértettek ab­ban, hogy a jelenleg hatályban lévő cseh kárpótlási törvény, éppen az említett határidő miatt kizárja a kárpótlásból a német kisebbség tagjait, akiknek vagyonát szinte kiv­el nélkül 1948 előtt kobozták el a hírhedt benesi dekrétumok alapján. Ezt diszkriminációnak le­het tekinteni, mert ezek a szemé­lyek később csehszlovák állam­­polgárságot kaptak, tehát az akko­ri hatóságok is elismerték, hogy nem vétettek a csehszlovák állam ellen. Tekintettel arra, hogy a kár­pótlási törvényt már nem lehet módosítani, a németeknek egyéni úton kellene kérelmezniük a va­gyoni kárpótlást. Az ötvenezres német nemzeti kisebbség szervezeteit tömörítő Cseh- és Morvaországi, valamint Sziléziai Németek Közösségének vezetői a tanácskozáson el- Maradnak a nemzetközi erők? A zágrábi Vjesnik szerint néhány hónappal meghosszab­bítják annak a nemzetközi fegyveres kontingensnek­­ a mandátumát, amely a még szerb ellenőrzés alatt álló, de Horvátországhoz tartozó Duna menti területeken állomásozik, s az eredeti horvát elkép­zelésekhez képest csaknem fél évvel később csatolják vissza Horvátországhoz ezt a térséget. A lap arról adott hírt, hogy már megszületett az egyezte­tett időrend Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség visszacsatolásáról az anyaor­szághoz, s a menetrendet már minden érdekelt fél elfogadta, ám a végső szót az ENSZ Biz­tonsági­­Tanácsa mondja ki. Az újság nem hivatalos for­rásokra hivatkozva azt írta: a legvalószínűbb döntés az lesz, hogy a horvát Duna menti területeken csak a jövő év már­cius 15-én tartanának hely­­hatósági választásokat, a nem­zetközi UNTAE­S-erők man­dátuma április 15-én járna le, s a terület június 15-től kerül­ne horvát fennhatóság alá. A horvát kormány még a közelmúltban is azon az állásponton volt, hogy a választásokat ez év december 15-ig meg­kell tartani, az 5000 fős UNTAES-kontingens­­nek 1997. január 15-ig szólna a megbízatása, s ezt követően Kelet-Szla­vóniát, Baranyát és Nyu­gat-Szerémséget vissza­kapná Horvátország. Ivan Kostovic miniszter­elnök-helyettes néhány nappal ezelőtt­ felvetette, hogy a nemzetközi erők mandátumát legfeljebb 3 hónappal, s csak a kivo­nás megszervezésére és lebo­nyolítására lehetne meghosz­­szabbítani, míg Jacques Klein amerikai tábornok, a térség ideiglenes igazgatásának ve­zetője 6 hónapos hosszabbítás mellett kardoskodott. Egyelőre nem tudni, hogy mi lesz a Horvátország más vidékeiről e térségbe települt, mintegy 60000 szerb menekült sorsa. Zágrábban többször is leszögezték, hogy nem akar­nak politikai autonómiát biz­tosítani a visszacsatolt horvát területeken élő szerbeknek. І IFOR-katonák egymás közt NÉPSZAVA - fotó Szerbiai ellenzéki összefogás A választási győzelem után elfogadom a szövetségi mi­niszterelnöki posztot, s miután rendbe tettem az országot, visszatérek korábbi helyemre, a központi bank elnöki székébe — jelentette ki Dragoslav Avramovic, aki vasárnap hi­vatalosan is beleegyezett abba, hogy a november 3-i választá­sokon ő álljon az »Együtt« (Zajedno) pártszövetségbe tömörült szerbiai ellenzéki djfek­tek választási listáinak az élén A Nasa Borba című belgrá­di napilapban megjelent nyi­latkozatban Avramovic hang­súlyozta: első és egyetlen cé­lom, hogy Jugoszlávia vissza­térjen Európába, s úgy tűnik, hogy erre csak akkor nyílik le­hetőség, ha sikerül megszerez­ni valamennyi demokratikus erő támogatását. A nyár elején leváltott bankelnök, aki azután vált népszerűvé, hogy 1994 elején véget vetett a hiperinf­lációnak, azt is elmondta: a je­lenlegi vezetést nem tartja al­kalmasnak arra, hogy meg­szüntesse az ország válságát. »Én szavatolom, hogy a koa­lícióban minden úgy fogd működni, ahogyan kell« mondta az idős gazdasági szakember, s hozzátette: a részt vevő pártok egyeztették a koa­líció programjának vala­mennyi pontját. Avramovic derűlátó nyilat­kozata ellenére úgy tűnik, hogy nem minden halad a tervek szerint: a Szerb Demokrata Párt (DSS), amely Avramovic közlése szerint vasárnap csat­lakozott az ellenzéki koa­lícióhoz, már cáfolta a végle­ges megállapodásról szóló híreket, s a párt szóvivője be­jelentette: az, hogy a DSS elnöke, Vojislav Kostunica részt vett az Avramovic és a koalíció tagjai által tartott vasárnapi sajtóértekezleten, nem jelenti, hogy a párt már véglegesen elhatározta magát a csatlakozás mellett. A DSS attól tart, hogy a többi párt — a Szerb Megújhodási Mozga­lom, a Demokrata Párt és a Szerbiai Polgári Szövetség — ki akarja játszani a Kostunica vezette szervezetet. Kinkel az európai közös külpolitika hiányáról Az Európai Unió még nagyon messze van az elengedhetetlenül szükséges közös kül- és biztonságpolitika kialakításától — ál­lapította meg Klaus Kinkel német külügyminiszter. A Die Welt című lapban megjelent cikkében Kinkel úgy véle­kedik, hogy a maastrichti szerződés végrehajtásában ugyan nagy eredményeket sikerült elérni, de számos területen nagyon lassú a fejlődés az unióban. A délszláv válság eddigi története és a legutóbbi iraki válság arról tanúskodik, hogy közös kül- és biztonságpolitikáról­ egyáltalán nem beszélhetünk— fogalma­zott a miniszter. Hozzátette, hogy az unió messze elmarad a kívánatos szinttől a bel- és igazságügyi együttműködésben is. Emellett sürgős szükség van a közösség intézményeinek áta­lakítására is. Elismerte, hogy a megoldandó kérdésekkel foglalkozó kor­mányközi konferencia munkája nagyon akadozik. Reménye sze­rint azonban a kormányfők és a külügyminiszterek október ötödi­­ki dublini tanácskozásán sikerül előrelendíteni az egyeztetést. Bejelentette, hogy a dublini tanácskozás, előkészítéseként Párizsban találkozik francia kollégájával, Hervé de Charette-tel és egy német—francia közös kezdeményezést készítenek elő az ír fővárosban tartandó csúcsértekezletre. Szavai szerint nem ar­ról van szó, hogy a két ország akarja igazgatni az egész uniót, de a közösség többi tagállama is Párizstól és Bonntól várja az európai mozdony lendületbe hozását. Ha a német—francia mo­tor akadozik, ez árt az egész uniónak — fogalmazott Kinkel. Megerősítette, hogy a bonni kormány az eddigi általános egyöntetűség helyett a többségi szavazás bevezetését sürgeti és mielőbb szeretné létrehozni a kül- és biztonságpolitikai kérdések összehangolásával foglalkozó, a külügyminisztereknek felelős­séggel tartozó főtitkár posztját. Szorgalmazta, hogy a Nyugat- Európai Unió (WEU) egy több szakaszból álló folyamat ered­ményeként váljon az EU részévé.

Next