Kárpáti Igaz Szó, 1996. október-december (77. évfolyam, 111-155. szám)
1996-10-01 / 111. szám
Röviden Van den Broek figyelmeztetése Ankarának Az EU nem akarja elszigetelni Törökországot, de a jelenlegi körülmények között nem könnyű számára elmélyítenie kapcsolatait Ankarával — fejtette ki Hans van den Broek újságíróknak nyilatkozva, miután New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés színhelyén megbeszélést folytatott Tansu Ciller török külügyminiszterrel. A találkozón elhangzottakról, illetve az Európai Bizottság külpolitikai biztosának értékeléséről a brüsszeli Agence Europe legfrissebb kiadása számolt be. Menekülés Kabulból Az afgán főváros lakosságának csaknem negyede, azaz mintegy 250 ezer ember, menekült már el az »iszlám törvénykezéstől«, a sárijától félve, melyet a fővárost pénteken elfoglaló tálibok vezettek be — jelentette az ITAR-TASZSZ. Burmai letartóztatások A Mianmari Államszövetség (Burma) tisztségviselői tagadták, hogy a a múlt héten 500 ellenzéki aktivistát vettek őrizetbe. Ugyanakkor hangoztatták, hogy az eddig letartóztatottakat egyelőre nem engedik szabadon és fenntartják San Suu Kyi ellenzéki vezetőnek, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) elnökének lakhelyéhez vezető útvonalakon emelt torlaszokat. Újabb észak-koreai behatoló lelövése A dél-koreai hadsereg katonái egy újabb észak-koreai behatolót lőttek agyon. Ezzel 22-re emelkedett azoknak az állítólagos észak-koreai ügynököknek a száma, akik életüket veszítették azóta, hogy tengeralattjárójuk a hónap elején megfeneklett a dél-koreai partoknál — jelentette a Reuter a dél-koreai védelmi minisztérium egy tisztjére hivatkozva. Santer rendet csinál Jacques Santer, az Európai Bizottság elnöke — annak, érdekében, hogy hatékonyabbá és népszerűbbé tegye a vezetése alatt álló testületet — átható reformokat, köztük biztosok menesztését fontolgatja. A luxemburgi politikus egyebek mellett felülvizsgálná azt a rendszert, hogy minden EU- tagország rendelkezzen bizottsági (lényegében EU-miniszteri) poszttal, és a tagállam saját joga legyen a biztos jelölése. A European Voice című hetilap pedig arról ír, hogy Santer vezető döntéshozó szervvé kívánja emelni a bizottságot, amelynek mozgástere jelenleg jócskán függ a tagországok minisztereit magában foglaló tanácstól és az Európai Parlamenttől. Az egyik legfontosabb reformelképzelés szerint a bizottság éves munkaprogramja politikai tartalommal töltődne fel, és a jövőben mintegy EU-kormányprogramként működne, így Santer és munkatársai szerint megteremthetnék az összhangot az EU jelenleg meglehetősen laza szálakkal kötődő vezető szervei között, biztosíthatnák, hogy a bizottság a jelenlegi 40 százaléknál jóval nagyobb arányban teljesítse célkitűzéseit, és javíthatnának a testület, illetve vele együtt az »egyesült Európa« megítélésén is. Az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu és Jasszer Arafat palesztin elnök e hétre tervezett washingtoni találkozója dönti majd el, hogy a békefolyamatot egyáltalán meg lehet-e még menteni, s ha igen, milyen áron. Az újság szerint az Egyesült Államoknak teljes súlyát latba kellett vennie, hogy egyáltalán lehetővé tegye a találkozó összehívását. Jasszer Arafat ugyanis bármiféle csúcs megrendezésének előfeltételeként a válságot kirobbantó jeruzsálemi alagút bezárását követelte, Netanjahu viszont ezt kategorikusan kizárta, s a maga részéről azt szabta előfeltételnek, hogy a palesztin területeken szűnjenek meg a zavargások. — Végül mindketten csökkenteni kényszerültek igényüket — szögezi le a Libération. Az újság egyébként úgy véli, hogy Arafat mindenképpen megerősödve került ki az elmúlt hét válságából, méghozzá mind a belpolitika, mind a diplomácia terén: a palesztin vezető ugyanis az »alagútháború« révén rákényszerítheti Izraelt, hogy vessen véget a békefolyamat szabotálásának, s eközben saját népe számára is bizonyította, hogy kész a határozott fellépésre az izraeliekkel szemben — márpedig ezzel még belső ellenzékét is sikerült saját táborába tömörítenie. Végül ami Washington akcióját, a csúcs összehívását illeti, a Libération rámutat, hogy mostanában az amerikaiak izraeli befolyása kisebb mint valaha, s Clinton, illetve Netanjahu személyes kapcsolata is igen hűvös, — így azután az amerikai elnököt valóban fenyegeti az a veszély, hogy az izraeli— palesztin találkozó kudarccal ér majd véget, ami pedig szavazatvesztést jelenthet számára a novemberi elnökválasztáson — írja a lap, magyarázatként hozzátéve, hogy az amerikai választópolgárok 4 százaléka a zsidók közül kerül ki... A jeruzsálemi alagút megnyitását követő véres összecsapások után első ízben izraeli—palesztin megbeszélésre került sor a washingtoni csúcstalálkozó előkészítése céljából — jelentette az izraeli rádió adását idézve az AP. Dore Gold, Benjamin Netanjahu izreali kormányfő tanácsadója és Mahmud Abbasz, Jasszer Arafat helyettese találkoztak egymással, hogy kidolgozzák a csúcs napirendjét. Az izraeli állami rádióadó jelentését hivatalos helyről azonban nem erősítették meg. Felboríthatja a hét végén tapasztalt viszonylagos nyugalmat egy szélsőséges zsidó csoport bejelentése, mely szerint tagjai a zsidó szűköt (sátoros ünnep) napján megkísérelnek belépni a jeruzsálemi Óváros fő iszlám szent helyére, a Templomhegyre. Jóllehet Izrael a hatnapos háború idején elfoglalt palesztin lakosságú Kelet-Jeruzsálemet 1980-ban annektálta, a Templomhegy változatlanul a muszlim papság ellenőrzése alatt áll, és zsidók nem imádkozhatnak ott — emlékeztet az AP. A szélsőséges zsidó csoport által kiadott nyilatkozat felszólít a »Templomhegy felszabadítására az idegen megszállás alól« és az egykori, a rómaiak által Kr. u. 70-ben lerombolt templom helyreállítására a muzulmán Sziklatemplom és az al-Aksza mecset helyén. A sátoros ünnep a zsidó vallás nagy őszi ünnepeinek egyike, amelyen a hívők a zsidók pusztai vándorlásáról emlékeznek meg. 1990 októberében 19 palesztin halálát okozó súlyos zavargásokat váltottak ki azok a híresztelések, hogy zsidó szélsőségesek le akarják rombolni az iszlám szent helyeket a Templomhegyen. A hat évvel ezelőtti összecsapások ugyancsak szűköt ünnepén robbantak ki. Az amerikai hírügynökség beszámolt arról is, hogy Bill Clinton elnök telefonon beszélt az izraeli és a palesztin vezetőkkel, és kitartott amellett, hogy a washingtoni csúcstalálkozó sikeres lesz. Az izraeli televízió tudni véli, hogy Arafat a csúcson ígéretet tesz majd az erőszak beszüntetésére, és nem kifogásolja többé az alagút megnyitását, cserébe Netanjahu beleegyezését adja a jövőbeni béketárgyalások időrendjéhez és a hebroni kivonulás végleges időpontjához. Az izraeli rádió idézte Ami Ajalont, az izraeli belső elhárítás, a Sin Bét főnökét, aki beismerte, hogy az általa vezetett titkosszolgálat alábecsülte azokat a következményeket, amelyeket az alagút megnyitása kiváltott. Ajalon közölte, hogy vizsgálatot rendelt el a tévedés okainak felderítésére, mondták, hogy már mintegy 220 személy kárpótlási kérelmét regisztrálták. A kérelmeket még a szervezet kárpótlási bizottsága is megvizsgálja, majd továbbítják őket az illetékes állami szervekhez. A németek bíznak abban, hogy az elbírálás pozitív lesz. Mint ismeretes, a I. világháború után az akkori prágai kormány az országban lakó minden németet és magyart kollektív módon háborús bűnösnek nyilvánított, megfosztotta őket állampolgári jogaiktól és elkobozta minden vagyonukat A cseh határvidékről, az úgynevezett Szudétákról pedig több mint hárommillió németet Németországba telepítettek ki. A Csehországban maradt német kisebbség első ízben 1968-ban, a Prágai Tavasz idején hallatott magáról és alakította meg első képviseleti szervezetét A rendszerváltás után a németek igyekeznek elérni, hogy Prága ítélje el a kollektív bűnösség elvét, s ők is vagyoni kárpótlást kaphassanak. Alagútválság Egyéni kárpótlást kaphatnak a németek? A csehországi németeket a hatályos törvények szerint nem lehet kárpótolni a második világháború után elkobzott vagyonukért, mert a kárpótlási törvény visszamenőleges határideje 1948. február 25-e. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a németek egyéni kérelem alapján mégis vagyoni kárpótlást kapjanak, amennyiben be tudják bizonyítani, hogy korábban nem fejtettek ki Csehszlovákia-elenes tevékenységet, s így a benesi dekrétumok alapján 1945—1948 közötti őket ért vagyonelkobzás jogsértés volt Egyebek között erre az álláspontra jutottak annak a szakmai és politikai vitafórumnak a résztvevői, amelyet a hét végén tartott Lumperkben a Cseh- és Morvaországi, valamint Sziléziai Németek Közössége, a cseh kormány Nemzetiségi Tanácsa és az olmützi Palacky Egyetem jogi kara. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a jelenleg hatályban lévő cseh kárpótlási törvény, éppen az említett határidő miatt kizárja a kárpótlásból a német kisebbség tagjait, akiknek vagyonát szinte kivel nélkül 1948 előtt kobozták el a hírhedt benesi dekrétumok alapján. Ezt diszkriminációnak lehet tekinteni, mert ezek a személyek később csehszlovák állampolgárságot kaptak, tehát az akkori hatóságok is elismerték, hogy nem vétettek a csehszlovák állam ellen. Tekintettel arra, hogy a kárpótlási törvényt már nem lehet módosítani, a németeknek egyéni úton kellene kérelmezniük a vagyoni kárpótlást. Az ötvenezres német nemzeti kisebbség szervezeteit tömörítő Cseh- és Morvaországi, valamint Sziléziai Németek Közösségének vezetői a tanácskozáson el- Maradnak a nemzetközi erők? A zágrábi Vjesnik szerint néhány hónappal meghosszabbítják annak a nemzetközi fegyveres kontingensnek a mandátumát, amely a még szerb ellenőrzés alatt álló, de Horvátországhoz tartozó Duna menti területeken állomásozik, s az eredeti horvát elképzelésekhez képest csaknem fél évvel később csatolják vissza Horvátországhoz ezt a térséget. A lap arról adott hírt, hogy már megszületett az egyeztetett időrend Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség visszacsatolásáról az anyaországhoz, s a menetrendet már minden érdekelt fél elfogadta, ám a végső szót az ENSZ BiztonságiTanácsa mondja ki. Az újság nem hivatalos forrásokra hivatkozva azt írta: a legvalószínűbb döntés az lesz, hogy a horvát Duna menti területeken csak a jövő év március 15-én tartanának helyhatósági választásokat, a nemzetközi UNTAES-erők mandátuma április 15-én járna le, s a terület június 15-től kerülne horvát fennhatóság alá. A horvát kormány még a közelmúltban is azon az állásponton volt, hogy a választásokat ez év december 15-ig megkell tartani, az 5000 fős UNTAES-kontingensnek 1997. január 15-ig szólna a megbízatása, s ezt követően Kelet-Szlavóniát, Baranyát és Nyugat-Szerémséget visszakapná Horvátország. Ivan Kostovic miniszterelnök-helyettes néhány nappal ezelőtt felvetette, hogy a nemzetközi erők mandátumát legfeljebb 3 hónappal, s csak a kivonás megszervezésére és lebonyolítására lehetne meghoszszabbítani, míg Jacques Klein amerikai tábornok, a térség ideiglenes igazgatásának vezetője 6 hónapos hosszabbítás mellett kardoskodott. Egyelőre nem tudni, hogy mi lesz a Horvátország más vidékeiről e térségbe települt, mintegy 60000 szerb menekült sorsa. Zágrábban többször is leszögezték, hogy nem akarnak politikai autonómiát biztosítani a visszacsatolt horvát területeken élő szerbeknek. І IFOR-katonák egymás közt NÉPSZAVA - fotó Szerbiai ellenzéki összefogás A választási győzelem után elfogadom a szövetségi miniszterelnöki posztot, s miután rendbe tettem az országot, visszatérek korábbi helyemre, a központi bank elnöki székébe — jelentette ki Dragoslav Avramovic, aki vasárnap hivatalosan is beleegyezett abba, hogy a november 3-i választásokon ő álljon az »Együtt« (Zajedno) pártszövetségbe tömörült szerbiai ellenzéki djfektek választási listáinak az élén A Nasa Borba című belgrádi napilapban megjelent nyilatkozatban Avramovic hangsúlyozta: első és egyetlen célom, hogy Jugoszlávia visszatérjen Európába, s úgy tűnik, hogy erre csak akkor nyílik lehetőség, ha sikerül megszerezni valamennyi demokratikus erő támogatását. A nyár elején leváltott bankelnök, aki azután vált népszerűvé, hogy 1994 elején véget vetett a hiperinflációnak, azt is elmondta: a jelenlegi vezetést nem tartja alkalmasnak arra, hogy megszüntesse az ország válságát. »Én szavatolom, hogy a koalícióban minden úgy fogd működni, ahogyan kell« mondta az idős gazdasági szakember, s hozzátette: a részt vevő pártok egyeztették a koalíció programjának valamennyi pontját. Avramovic derűlátó nyilatkozata ellenére úgy tűnik, hogy nem minden halad a tervek szerint: a Szerb Demokrata Párt (DSS), amely Avramovic közlése szerint vasárnap csatlakozott az ellenzéki koalícióhoz, már cáfolta a végleges megállapodásról szóló híreket, s a párt szóvivője bejelentette: az, hogy a DSS elnöke, Vojislav Kostunica részt vett az Avramovic és a koalíció tagjai által tartott vasárnapi sajtóértekezleten, nem jelenti, hogy a párt már véglegesen elhatározta magát a csatlakozás mellett. A DSS attól tart, hogy a többi párt — a Szerb Megújhodási Mozgalom, a Demokrata Párt és a Szerbiai Polgári Szövetség — ki akarja játszani a Kostunica vezette szervezetet. Kinkel az európai közös külpolitika hiányáról Az Európai Unió még nagyon messze van az elengedhetetlenül szükséges közös kül- és biztonságpolitika kialakításától — állapította meg Klaus Kinkel német külügyminiszter. A Die Welt című lapban megjelent cikkében Kinkel úgy vélekedik, hogy a maastrichti szerződés végrehajtásában ugyan nagy eredményeket sikerült elérni, de számos területen nagyon lassú a fejlődés az unióban. A délszláv válság eddigi története és a legutóbbi iraki válság arról tanúskodik, hogy közös kül- és biztonságpolitikáról egyáltalán nem beszélhetünk— fogalmazott a miniszter. Hozzátette, hogy az unió messze elmarad a kívánatos szinttől a bel- és igazságügyi együttműködésben is. Emellett sürgős szükség van a közösség intézményeinek átalakítására is. Elismerte, hogy a megoldandó kérdésekkel foglalkozó kormányközi konferencia munkája nagyon akadozik. Reménye szerint azonban a kormányfők és a külügyminiszterek október ötödiki dublini tanácskozásán sikerül előrelendíteni az egyeztetést. Bejelentette, hogy a dublini tanácskozás, előkészítéseként Párizsban találkozik francia kollégájával, Hervé de Charette-tel és egy német—francia közös kezdeményezést készítenek elő az ír fővárosban tartandó csúcsértekezletre. Szavai szerint nem arról van szó, hogy a két ország akarja igazgatni az egész uniót, de a közösség többi tagállama is Párizstól és Bonntól várja az európai mozdony lendületbe hozását. Ha a német—francia motor akadozik, ez árt az egész uniónak — fogalmazott Kinkel. Megerősítette, hogy a bonni kormány az eddigi általános egyöntetűség helyett a többségi szavazás bevezetését sürgeti és mielőbb szeretné létrehozni a kül- és biztonságpolitikai kérdések összehangolásával foglalkozó, a külügyminisztereknek felelősséggel tartozó főtitkár posztját. Szorgalmazta, hogy a Nyugat- Európai Unió (WEU) egy több szakaszból álló folyamat eredményeként váljon az EU részévé.