Kárpáti Igaz Szó, 1997. október-december (78. évfolyam, 147-194. szám)

1997-10-02 / 147. szám

1997. október 2., csütörtök Hazai körkép Kárpát­ Igaz Szó 3. NYÍLT LEVÉL Göncz Árpád úrnak, a Magyar Köztársaság elnökének Horn Gyula miniszterelnök úrnak Gál Zoltán úrnak, a Magyar Országgyűlés elnökének Tisztelt Elnök Úr! Szövetségünket megelége­déssel tölti el, hogy az anya­ország kiterjesztette a kárpótlá­si törvényeket a határon túl élő, egykori magyar állampolgá­rokra és leszármazottaikra is, ami nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is sokat jelent a helyi lakosságnak. Nemzetközi mér­cével mérve is példaértékű, hogy a törvény nem tesz kü­lönbséget magyar és nem ma­gyar nemzetiségű között. Ennek pozitív hatása remélhetőleg a kisebbségbe szorult magyarság számára is érzékelhető lesz. Értetlenül állunk ugyanakkor a hadigondozottakról szóló törvény előtt, amelynek új, 1997-ben elfogadott módosító rendelkezései sem terjednek ki a II. világháborúban megrok­kant, de jelenleg Magyarország határain túl élő egykori magyar katonákra, hadiözvegyekre és hadiárvákra. Számunkra rend­kívül sértő, hogy a törvényho­zók úgy alkották meg a törvé­nyeket, mintha tudomásuk sem lett volna azokról a magyar hazáért életüket áldozó vagy megrokkant katonákról, akik önhibájukon kívül Magyar­­ország határain kívülre kerültek. Az anyaországnak ez a kirekesz­tő, a segélyben bízó öreg em­bereket az utolsó reménytől megfosztó magatartása érthe­tetlen számunkra. Ezúton szeretnénk felhívni Elnök Úr figyelmét arra a tényre, hogy a kényszerűségből a Szovjetunióhoz került kár­pátaljai magyar hadirokkan­takkal ellenségesen bántak a szovjet hatóságok. Míg a Vörös Hadsereg veteránjai kiemelt anyagi és erkölcsi megbecsülés­ben részesültek, addig a hadi­­gondozásra szoruló egykori magyar katonákra több évti­zedes nélkülözés, a társadalom­ból való kitaszítottság várt. A kárpótlási törvények megszü­letésekor azonban ezek a re­ményvesztett emberek újra bíz­ni kezdtek benne, hogy a ma­gyar törvényalkotók figyelme rájuk is kiterjed. Tisztelt Elnök Úr! Ön, po­zíciójánál fogva, sokat tehet a még élő kárpátaljai hadirokkan­takért, a háborúban elesettek özvegyeiért és árváiért. Kérjük Önt, tegye meg a szükséges lépéseket mind a magyar kor­mánynál, mind a magyar or­szággyűlésnél, hogy a hadigon­dozási segélyt terjesszék ki a ha­táron túl élő jogosultakra is. Mi a magunk részéről biz­tosítjuk Elnök Urat, hogy Szövetségünk, ugyanúgy, ahogy a kárpótlásra jogosultak esetében, a kárpátaljai hadigon­dozásra jogosultak esetében is készen áll a segítségnyújtásra, hiszen alapszervezeteink 1993 óta foglalkoznak a hadirokkan­tak, hadiözvegyek és hadiárvák nevének összegyűjtésével. Ungvár, 1997. szeptember 23. Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke Egy óra Szerhij Uszticcsal Szociális kérdésekről - őszintén (Befejezés) Szerhij Usztics fontosnak tartja a nyugdíjreform mielőbbi véghezvitelét. A mostani ala­mizsna-összeg, amit nyugdíj­ként fizetnek, s az, hogy ugyan­annyit kap a több évtizedes munkaviszonnyal rendelkező dolgozó és az, aki egyetlen na­pot sem dolgozott, kritikán alu­li. Egyébként a nyugdíjak terén az adósság 27 millió hrivnya. És 12 millióra rúg az, amivel a gyerekes családoknak tartozik az állam. A tavalyi adósságnak a felét a közelmúltban sikerült törleszteni, s remélhetőleg a hát­ralék már a napokban tovább csökken, Leonyid Kucsmától ugyanis ígéretet kaptak arra, hogy 5-6 millió hrivnya dotá­ciót átutalnak Kárpátaljának a gyermeknevelési segélyek kifi­zetésére. Az elnök megjegyez­te: szívfájdító, hogy a sokgyer­mekes anyák, akiknek egyetlen jövedelmük a segély, ezt a cse­kélyke összeget sem kapják meg, s nem tudnak kenyeret venni a gyerekeiknek. Ugyanak­kor azt sem titkolta: vannak kö­zöttük olyanok, akik — noha már minden lehető segítséget megkaptak — különböző erő­szakos módszerekkel újabb és újabb támogatásokat csikarnak ki. Főként a tereszvaiak kaptak rá arra, hogy havonta egyszer menetrendszerűen megjelennek a megyei adminisztrációban a gyerekekkel együtt, s addig nem hajlandók hazamenni, míg se­gélyt nem kapnak. Ugyanakkor mások egyszer sem jutnak hoz­zá ahhoz. Az adásban szó volt arról is, mit adott a hegyvidéki státusról szóló törvény a kárpátaljaiak­nak (a többi között tavaly pót­lólag 23 millió hrivnyát a köz­ponti költségvetésből), milyen foglalkoztatási problémák van­nak a megyében, s hogyan akar rendet teremteni a megyei ve­zetés azoknál az állami vagy részben állami vállalatoknál, melyeknek élén tehetetlen ve­zetők állnak. A nézők kérdései, az azokat tolmácsoló Volodimir Marin­­civszkij tévériporter (aki egy ideje a közigazgatás elnökének sajtótitkára) segítségével Szer­hij Uszticsnak sikerült csaknem teljes képet adni a megyei veze­tés szociális politikájáról. Hogy annak eredményességével ma még nem lehetünk maradékta­lanul elégedettek — ezt maga az interjúalany is elismerte. Az őszinte válaszok, az, hogy egyetlen kérdést sem került meg, s hogy ígérete szerint min­den telefonáló megjegyzésére, kérésére reagálnak, azt bizonyí­tották: a műsornak van létjogo­sultsága. Baksa Lujza Csalók a szakiskolában Egy szervezett bandát lep­lezett le a napokban az ung­vári milícia szervezett bűnö­zés ellenes csoportja. A bűn­társulás tagjait egy helyi szakiskolában vették őrizet­be. A bandatagok az iskola diákjait csapták be azzal a szöveggel, hogy megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fe­jében megszerzik számukra a középfokú végzettségről szóló bizonyítványt. II Öngyilkosságok, melyekre nincs magyarázat Az ügyészség nyomozói eddig nem találtak kézenfel- Kriminális­­ vő magyarázatot arra, miért választotta öngyilkossága színhelyéül egy 52 éves munkácsi munkanélküli nő Kolcsino községet. Az asz­­szony holttestét a helyi víz­gyűjtő mellett fedezték fel. Mivel nem voltak nála ira­tok, személyazonosságának tisztázása is sok időt vett igénybe. Nem volt viszont különö­sebb nehézségük az azono­sítással a belügyiseknek Mizshirján, amikor saját ott­honában felfedezték a helyi állami közigazgatás jogászá­nak holttestét. A 49 eszten­dős férfi felakasztotta magát, de tettének okát sűrű homály fedi. Bacsa Piaci árak A Megyei Statisztikai Főosztály legfrissebb adatai szerint Kárpátalja nagyobb településeinek piacain a következő fogyasztói árakon vásárolhatók meg egyes termékek A termék neve Ungvár Munkács Beregszász Nagyszőlős Huszt Marhahús 5.00 5.00 5.00 4.50 3.50 Disznóhús 7.75 7.50 7.50 6.50 6.00 Friss szalonna 4.00 3.20 4.00 3.50 3.50 Tej 0.65 0.50 0.40 0.40 0.40 Túró 2.00 1.60 1.60 1.50 2.00 Tejföl 3.00 3.00 2.80 2.50 2.50 Tojás (tíz darab) 1.80 1.70 2.00 1.80 2.00 Étolaj 2.50 2.40 2.20 2.30 2.40 Burgonya 0.42­­ 0.35 0.30 0.40­­ 0.40 Káposzta 0.45 0.35 0.30 0.50 0.30 Fokhagyma 4.00 2.50 3.00 3.50 . 2.50 Uborka 1.20 0.80 0.90 0 60 • -' 0.70 paradicsom 1.00 • 0.90 1.00 0.70 1.00 Alma 0.35 0.40 0.40 0.30 0.40 Fejlődő ukrán-cseh kapcsolatok Az együttműködés előmozdí­tását szolgálta Andrij Ozodovs­­kynak, a Cseh Köztársaság uk­rajnai rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetének kétnapos kárpátaljai látogatása. A nagykövet találkozott a me­gye vezetőivel. Szerhij Usztics, a megyei állami közigazgatás és a megyei tanács elnöke tájékoz­tatta a magas rangú vendéget ar­ról, mi történik a Kárpátalja és Csehország közötti szorosabb gazdasági, kereskedelmi és kul­turális kapcsolatok megterem­tése érdekében. E téren előtér­be kerül a mezőgazdasági ter­mékek feldolgozása, az Akna­­szlatinai Sóbánya lehetőségei­nek kihasználása, a gyógyhatás­­sal rendelkező jód- és fluortar­talmú só termelése, de befekte­tésekre lenne szükség. A találkozón szó volt arról is, hogy a cseh vállalkozók egye­lőre késlekednek a kölcsönösen előnyös szerződéskötésekkel, és tevékenységük a kereskedelmi szférára korlátozódik. Sajnos, az ukrán—cseh vegyesvállala­tok hatékonysága is elmarad a várttól. Mint rámutattak, a kul­turális és politikai kapcsolatok erősítésére is szükség van. Kü­lön szó esett a kárpátaljaiak csehországi munkavállalásáról, illetve jogi és szociális védel­mükről. A vendégek találkoztak me­gyénk üzletembereivel is. •A­­­nnepi közgyűlés szombaton Október 4-én, Ungváron megalakulásának 5. évforduló­ja alkalmából ünnepi közgyű­lést tart a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége. A ren­dezvényen Dupka György elnök és a társelnökök tartanak beszá­molót. A MÉKK elnöksége a rendezvényre mintegy 2000 meghívottat vár. Az ünnepi fó­rumon való részvételét jelezte a Határon Túli Magyarok Hiva­tala, a Művelődési Miniszté­rium, az Anyanyelvi Konferen­cia, a Magyar Írószövetség és más anyaországi, illetve hatá­ron túli társadalmi szervezet de­legációja. Az ünnepi gyűlésre szomba­ton 10 órai kezdettel kerül sor a Petőfi tér 14. sz. alatt, délután pedig a megyei könyvtárban a Kárpátaljai Magyar Könyvna­pok megnyitójával folytatódik a program. .. Az Ukrán TV Kárpátaljáról Gyönyörű tájak, egyedi gyógyforrások Az Ukrán TV 1-es csatorná­jának jóvoltából 6 napon át es­téről estére országszerte érde­kesebbnél érdekesebb dolgokat láthattak-hallhattak a nézők Ra­­hóról és környékéről. A ripor­terek megtalálták a módját, hogy az 550 éves múltra vissza­tekintő város fejlődésének sza­kaszairól, eseményekben bővel­kedő múltjáról, gondoktól ter­hes jelenéről úgy számoljanak be, hogy a turisták, az egzoti­kus tájakat kedvelők, a gyógyu­lásra vágyók a látottak és hal­lottak nyomán az év minden szakában kedvet érezzenek a mindig vonzó város és a járás turistatelepei, üdülői, gyógy­szállói felkeresésére. Jóleső érzés volt hallani, mi­lyen páratlan lehetőségekkel, adottságokkal rendelkezik Ra­­hó és Kárpátalja általában, me­lyeket nemcsak ki lehetne, ha­nem feltétlenül ki is kell hasz­nálni a város, a járás, Kárpátal­ja, sőt egész Ukrajna érdekében. (F. E.) Az elválás mindig nehéz, fájdalmas. A búcsúzás elszomorító. Csendben elkö- Bucsu szőnünk az MTV 2-es csator­nájától. Ez az, amit fellőttek a műholdra, s ezután már csak a parabolás elit élvezheti a kiváló magyar labdarúgást, követheti nyomon Onedinék sorsának alakulását. Hal­lom, hogy a Dallas (nagyanyám csak így mondja: ha­­lesz) is az utolsókat rúgja. Én nem is tudom, mi lesz velünk ekkora kultúravesztés után... (még szerencse, hogy vannak áramszünetek, így kevésbé fájóak vesz­teségeink.) Egyébként mi ez ahhoz képest, hogy a széles olva­sóközönség már rég megfosztatott a friss magyaror­szági újságoktól, a könyvvásárlásnak is csak emléke sejlik fel bennünk. Szerencsésen alkottatott az ember. A veszteségek, a hiányok csak ideig-óráig fájnak. Aztán mindent eny­hít, gyógyít a jótékony feledés. Ki siratja már az elmaradó lapokat? Könyvre meg úgysem futná... Annak már az emléke sem sejlik fel bennünk, hogy valaha, az idők mélyén, voltak olyan vonatok, me­lyekkel átszállás nélkül el lehetett jutni Ungvárról Nagybocskóra, s félelem nélkül szálhattunk fel a sze­relvényre, mert tudtuk, pontos időben meg is érke­zünk a célállomásra. Mit is érne az ilyen egyhangú utazás? Hol maradna a szorongás, a bizsergető izga­lom? Nem tudom, megfigyelték-e, a kamaszok többsége féltve őrzi egykori játékait, s bár már eszébe sem jut, hogy elővegye a kirakó kockákat, a csilingelő tűzoltó autót, mégsem dobja ki. Mert a búcsú nehéz. Úgy érezné, hogy a tárggyal együtt múltjának egy darabjá­tól válna meg. A felnőtté válás egyik biztos jele az, hogy sokkal könnyebben le tudunk mondani az egykoron oly fon­tosnak, nélkülözhetetlennek vélt dolgokról. . Félő, hogy sokunkra már kellemetlen meglepetés­ként zúdulna, ha a csapból egyszer csak folyni kezde­ne a meleg víz. Programok robbannának szét, őrült kavarodás keletkezne, ha a vonat a menetrendben meg­határozott időpontban tényleg elindulna. Egész világ­nézetünk átértékelésére kényszerítene, ha az egy ki­logrammnak vett cukor, liszt odahaza a mérlegen va­lóban egy kilónak bizonyulna. Szerintem mindenki arra gondolna: elromlott a házi mérleg... Lemondások korát éljük. De ez nem baj, hisz az egyszerűség a szépség maga. Búcsúzom tehát a kedves Bavns kapitánytól, az aranylábú fiúktól, akik az utóbbi esztendőben kapitá­lis vereségeikkel idegbajt csempésztek egysíkú éle­tembe. Búcsúzom a pontosságtól, a kiszámítható hétköz­napoktól (még csak könnycseppet sem ejtek miattuk). Esténként majd gyertyafénynél régi könyveket la­pozgatok, előszedjük, leporoljuk a »Ne bosszankodj, ember« társasjátékot. S esetleg — meghitt téli esté­ken — házimuzsikálunk a zúzmarás radiátorokon. Horváth Sándor Hírháttér ■ A Legfelső Tanács folyosóin olyan elemzést tartalma­zó okmány forog kézen, melyet egy bizonyos »Függet­len, szociológiai felméréseket végző központ« készített elő. Azok az adatok, információk, melyeket a központ tett közzé, homlokegyenest más dolgokról szólnak, mint az, amit igyekeznek a tömegek tudatába betáplál­ni, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy az 1999-es évi elnökválasztáson melyik politikus milyen eséllyel indult a versengésben és mennyire számíthat a győzelemre. A dokumentum készítői leszögezik: ha ma tartanák az elnökválasztásokat, akkor már »az első nekifutásból« Ukrajna elnöke lehetne Olekszandr Moroz, a Legfelső Tanács elnöke. Ebben a furcsa népszerűségvizsgáló felmérésben Leonyid Kucsma jelenlegi elnök mindösz­­sze a 6. helyen szerepel, udvariasan maga elé engedve Moroz házelnökön kívül Jevgenyij Marcsukot, Pavlo Lazarenkót, Viktor Juscsenkót és Viktor Pinzeniket. ■ A Legfelső Tanácsban már arról is hírek keringenek, hogy mintegy félszáz olyan aláírást gyűjtöttek össze, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az alkotmányos bíróságban »felülbírálják« azt a törvényt, amely a népképviselők választásáról szól és a minap fogadtak el. Az ok elsősorban az, hogy a hányatott sorsú, sokat szenvedett törvény megvitatása és a szavazás során a Legfelső Tanács elnöke több alkalommal is megszegte a házszabályokat. Ugyanakkor azt is tudni vélik, hogy a Bankovaja utcán intézkedtek, egyelőre »a panaszt« tartsák vissza. Arról van szó, hogy az elnök legalább egy bizonyos időn belül szeretne együttműködni a parlamenttel. Természetesen »barter« alapon: »én, mint az elnök, aláírom a törvényt. Önök pedig már az új adótörvények alapján fogadják el a jövő évi költség­­vetést.­ Az előzetes adatok szerint a Legfelső Tanács nem hajlandó az alkura. A képviselők döntő többségé­nek nagyon nem tetszik az 1998. évi költségvetés tervezete.

Next