Kárpáti Igaz Szó, 2004. október-december (85. évfolyam, 145-196. szám)
2004-10-09 / 148-149. szám
2004. október 9., szombat Kultúra • Oktatás KÁRPÁTI і IGAZ SZÓ 5 A képzőművészek napja elé »A szép mindig vonzotta az embereket« Holnap méltatjuk a képzőművészek országos napját. Ezzel kapcsolatosan egy rövid beszélgetésre kértem Borisz Kuzmát. -Viszonylag új keletű országos szakmai ünnep ez - mondta a megyei képzőművész-szervezet elnöke hiszen csak néhány éve vezették be. Örülünk neki, hogy államunk vezetői gondolnak ránk, hogy figyelem nyilvánul meg irántunk. De van ennek egyéb, konkrét bizonyítéka is... —г Nevezetesen mire gondol? - Arra, hogy hosszas huzavona után az idén májusban teljesen felújították a szervezetünk otthonát. Korszerű bútorokat, számítógépeket kaptunk, berendeztünk egy társalgót stb. Ha úgy tetszik, kicsit közelebb kerültünk Európához. Szükség is volt erre, hiszen a nagy múltú kárpátaljai festőiskola gyökereivel az európai művészetbe kapaszkodik. Elég talán, ha itt Erdélyi Bélára, az ő munkásságára utalok, amely nemzedékekre hatott ki. - Sikerül-e folytatni a szép tradíciókat? - Nagy felelősség hárul ránk, hogy méltóan folytassuk. Nem az én tisztem megítélni, mennyire sikerül ez, viszont kétségtelenül törekszünk rá. Megyei szervezetünk, amely 85 tagot számlál, meglehetősen sokrétű alkotói gárda. Festőkből, grafikusokból, szobrászokból, iparművészekből áll, akik természetesen különböző anyagokba öntik elképzeléseiket, más és más műfajt képviselnek, eltérő felfogásban, stílusban dolgoznak. De valahol mégis egységes csapat ez - kárpátaljai... -Manapság, a harmadik évezred elején mutatkozik-e igény az esztétikai értékekre? - Hát hogyne, akárcsak a civilizáció minden időszakában. A szép mindig vonzotta az embereket, noha az is igaz, hogy korunkban megfigyelhető egy bizonyos érzelmi elsivárosodás. Egyre jobban előtérbe kerülnek az anyagiak. Ennek dacára a kiállításokon sokan megfordulnak, ami mégiscsak jelzésértékű. - Ha már itt tartunk: az idén hány kiállítást rendeztek? - Közel húszat, beleértve a személyi és a csoportos kiállításokat. A legutóbbi megyei tárlat pedig október 1 -jén nyílt meg a szakmai ünnepünk jegyében. Rendhagyó módon ezúttal két helyen tekinthető meg: a festmények a Kárpátaljai Megyei Boksay Szépművészeti Múzeum két termében, a többi műalkotás - grafika, iparművészeti munka, szobor - az Uzsgorod Galériában várja az érdeklődőket. Barát Mihály A megye vezetői köszöntik a képzőművészeket mai ünnepük alkalmából Ivan Rizak, a megyei állami közigazgatás elnöke és Mikola Andrusz, a megyei tanács elnöke. Mint a köszöntőben hangsúlyozzák, a képzőművészetnek nagy hordereje van az ország társadalmi életében, a szellemi értékek gyarapításában. Az alkotói szövetségek támogatása az ukrán kormány eltökélt szándéka, amelyet állampolitikai szintre emelt Kárpátalja gazdag a tehetségekben. Az európai kultúrák metszéspontjában fekvő vidékünk művészetét mindig sokszínűség jellemezte és jellemzi ma is. Világszerte ismert a kárpátaljai festőiskola, s ennek ma méltó folytatói vannak. A megye vezetői erőt, egészséget, gazdag alkotói fantáziát kívántak minden kárpátaljai képzőművésznek. Bábfesztivál - 2004 Az egriek remekeltek Október 1-7-e között ismét Ungvár adott otthont a Vili. nemzetközi bábfesztiválnak, melyre huszonöt társulat, köztük tizenöt külföldi bábcsoport nevezett be. hableány című meséjével. A darabot Kelemen József rendezte, zenéjét Darvas Ferenc írta. A magyarországi társulat most is remekül szerepelt, szép díszletekkel emelve az előadás színvonalát. Ezt a szakmai zsűri is kellően értékelte, hiszen a fesztivál díszoklevele mellett különdíjban is részesültek. Az előadás után Kmecz Judittal, az egri társulat gazdasági igazgatójával váltottunk néhány szót. -Társulatunk 1998-ban alakult és működik önálló intézményként. Tavaly vezetőváltás történt, de a tagok maradtak a régiek - mondotta - Tulajdonképpen csak a háttérmunkában történt jelentős változás. Legsikeresebb A seregszemlén elsőként a Csernyivei Megyei Bábszínház lépett fel Milne Micimackó c. művével. Őket a harkivi bábszínház és a mikolajivi társulat követte. Utóbbiak egy vidám, színes, karneváli hangulatot idéző városi komédiát adtak elő. A Belgrádi Pinokkió Bábszínház egy misztikus, allegorikus bábjelenetet adott elő, amely meleg fogadtatásra talált a kis nézők részéről. A lengyelországi Maszk társulat Andersen Borsószem hercegkisasszony c. meséjével lépett a közönség elé, míg a Szarajevói Fórum Bábszínház társulata egy vidám mesejelenetet adott elő »Honnan jöttem?« címmel. A Hamburgi »Einfache Baune« Bábszínház egy klasszikus darabot, Csehov Három nővér c. drámáját vitte színpadra. Az előadásra a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színházban került sor és elsősorban a felsős tanulóknak szánták megtekintésre. Szűkebb pátriánkat a megyei bábszínház képviselte Dmitro Keselja Málészájú a Betlehemből c. mesejátékával. Szerdán délután az Egri Harlekin Bábszínház lépett fel Andersen A kis darabunk a Többsincs királyfi, amelylyel nagyon sok külföldi turnén vettünk már részt és a gyerekek nagy szeretettel fogadták mindenütt. Új darabokkal is turnézunk, ilyen A kis kéményseprő c. meseopera, a Csörömpölők és a Babszem Jankó c. mesejáték. Két hete érkeztünk haza Kolozsvárról, most Ungváron vagyunk és készülünk egy spanyolországi turnéra. A beszélgetésbe bekapcsolódtak a bábszínészek is. Daróczi Ilona mindenekelőtt azt emelte ki, hogy a fesztivál alatt jutott idő egy ungvári sétára is, aminek nagyon örült az egész társulat. Felkeresték az ungvári várat, a skanzent és a megyeszékhely templomait, megtekintették a város köztéri szobrait. A bábfesztivál csütörtökön délután zárult. Ekkor kerültek kiosztásra a fesztiváldíjak és a különdíjak is. A legjobb rendezői díjat Olekszandr Kucik, az Ungvári Megyei Bábszínház főrendezője nyerte el. A legjobb színpadi kosztüm kategóriában Sulla Zsoltot, a nagybányai Papucs gyermekszínház társulatának tagját díjazták. A közönségdíjat a Luganszki Megyei Bábszínház Az ökör és a csillag c. mesejátékával nyerte el. A legjobb női alakítás díját Natalja Oresnyikova, az Ungvári Bábszínház bábművésze nyerte el. A fesztivál nagydíját a horvátországi rijekai »Dominó« Városi Bábszínház társulata nyerte a Damijano tava c. produkcióval. Fedők Anita A szerző felvételei Leonyid Popov, a zsűri elnöke átadja a díjat Olekszandr Kucik főrendezőnek. Hullámvölgyek Arad, október 6-án a vár előtti térségen. Szuronyos puskás katonák négyszög alakban felálló sorfala, gyászfeketén az égre meredő akasztófák sora, a halállal utoljára farkasszemet néző, zsinóros atillát viselő tábornokok nyugodt arca, a Földön túli messzeségbe suhanó tekintete, bosszúvágy diktálta, rideg parancsszavak, dobpergés, halál. Arad, október 6-án, a vár sáncában, illetve Pesten, a börtönné lett kaszárnya, az Újépület udvarán. »Kegyelemből« az akasztófák helyett a falhoz állított főtisztek, valamint a parlamentnek felelős első magyar miniszterelnök puskacsövek torkolatára meredő szeme, dobpergés, megvillanó kardok, sortüzek, halál... Valahogy így emlékezünk október 6-ra, a császári bosszúvágy véres »ünnepére«, történelmünknek erre a hullámvölgyére, ahonnan már csak felfelé vitt, csak felfelé vihetett az út. »Most tél van és csend és hó és halál«-írta Vörösmarty 1849-1850 telén, kilenc lélekharangként konduló, rövid szóba sűrítve az elbukott forradalom és szabadságharc dermesztő bénaságába zuhanó magyarság életérzését. Mert akkor úgy tűnt, minden összeomlott, akárcsak korábban Muhi, illetve Mohács hős vértől pirosló harcmezején, Nagymajtény síkján, valamint később a trianoni palotában vagy 1956 novemberében a vér, majd eső áztatta budapesti utcákon. Amikor úgy tűnt, a barbárság elpusztítja a civilizációt, Ázsia magába olvaszthatja Európának ezt a darabját, végleg porba hullanak az Istennel a hazáért és a szabadságért felemelt lobogók, Haynauék keze megmozdíthatatlan gránittömbbel zárja le a polgári haladás és a függetlenné válás útját, a rosszakarat és a tudatlanság békéje végleg és teljes mértékben darabokra töri egy nemzet testét, illetve, hogy nem lehet kiszabadulni a történelmi vakvágányra vivő totalitárius diktatúra rabságából. A hullámvölgyek mélyén - átmenetileg - feledésbe merült, hogy ennek a nemzetnek van ereje az újrakezdéshez. Mert Muhi után meglepő gyorsasággal épült újjá a romba döntött, tatárok felperzselte ország. A török, tatár, illetve császári seregek által két évszázadon keresztül újra és újra végigdúlt haza is képes volt kiemelkedni az irtózatosan mély szakadékból, s százados mulasztást pótolni be a reformkor pár évtizede alatt. 1849 véres ősze után Solferino síkján a francia és olasz csapatok, a Königgratz-i csatatéren pedig a porosz hadak győzelme mutatta meg, mennyire nem legyőzhetetlen a Habsburg Birodalom. És az egységes, központosított császárságban gondolkodó, megrögzött abszolutista I. Ferenc Józsefnek, ha fogcsikorgatva is, de nagot kellett lazítania a gyeplőn, utat nyitva Magyarország nagyfokú önállósodása és a polgári demokratikus fejlődés előtt. Később pedig bebizonyosodott: Trianonban sem halt meg a magyarság, '56 után pedig négy évtizednek sem kellett eltelnie, hogy összedőljön a népeket a népek nevében elnyomó zsarnokság. Az elnyomó hatalmak is csak átmenetileg akaszthatják meg a nemzeti és a társadalmi fejlődés kerekét... Lajos Mihály"S HÉTVÉGI VERS Csokonai Vitéz Mihály A Reményhez Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárciszokkal Végig ültetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt, Légi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híját esmértem Örömimnek még; Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zöld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Ó, csak Lillát hagytad volna, Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, ó, Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis estemet Érzem: e kétségbe Volt erőm elhagy, Fáradt lelkem égbe, Testem földbe vágy. Nékem már a rét himetlen, A mező kisült. A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. - Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten veletek! Kedvenc versét ajánlja: Junichi Gizella, a Bátyai Középiskola igazgatóhelyettese. Véleményem szerint a legszebb olyan versek egyike ez, melyet egy hölgyhöz írtak. A gyötrő kétkedés, majd a felbukkanó halvány remény, aztán újra a csalódás, sőt a kiábrándultság gazdag érzelmi skáláját vonultatja fel a költő a csodálatos verssorokban. Végül a lemondás, a teljes csüggedés kerekedik felül lelkében, s végső búcsút vesz a Reménytől és hőn szeretett Lillájától. A vers címe A Reményhez, de végeredménybena reménytelen szerelem, a csalódott szerelmes ember panaszos szava ez. "