Kárpáti Igaz Szó, 2004. október-december (85. évfolyam, 145-196. szám)

2004-10-09 / 148-149. szám

2004. október 9., szombat Kultúra • Oktatás KÁRPÁTI і IGAZ SZÓ 5 A képzőművészek napja elé »A szép mindig vonzotta az embereket« Holnap méltatjuk a képzőmű­vészek országos napját. Ezzel kap­csolatosan egy rövid beszélgetésre kértem Borisz Kuzmát. -Viszonylag új keletű országos szak­mai ünnep ez - mondta a megyei kép­zőművész-szervezet elnöke hiszen csak néhány éve vezették be. Örülünk neki, hogy államunk vezetői gondolnak ránk, hogy figyelem nyilvánul meg irán­tunk. De van ennek egyéb, konkrét bi­zonyítéka is... —г Nevezetesen mire gondol? - Arra, hogy hosszas huzavona után az idén májusban teljesen felújították a szervezetünk otthonát. Korszerű búto­rokat, számítógépeket kaptunk, beren­deztünk egy társalgót stb. Ha úgy tet­szik, kicsit közelebb kerültünk Euró­pához. Szükség is volt erre, hiszen a nagy múltú kárpátaljai festőiskola gyö­kereivel az európai művészetbe ka­paszkodik. Elég talán, ha itt Erdélyi Bélára, az ő munkásságára utalok, amely nemzedékekre hatott ki. - Sikerül-e folytatni a szép tradíciókat? - Nagy felelősség hárul ránk, hogy méltóan folytassuk. Nem az én tisztem megítélni, mennyire sikerül ez, viszont kétségtelenül törekszünk rá. Megyei szervezetünk, amely 85 tagot számlál, meglehetősen sokrétű alkotói gárda. Festőkből, grafikusokból, szobrászok­ból, iparművészekből áll, akik ter­mészetesen különböző anyagokba öntik elkép­­zeléseiket, más és más műfajt kép­viselnek, el­térő felfo­gásban, stí­lusban dol­goznak. De valahol még­is egységes csapat ez - kárpátaljai... -Manap­ság, a har­madik év­ezred elején mutatkozik-e igény az esztétikai értékekre? - Hát hogyne, akárcsak a civilizáció minden időszakában. A szép mindig vonzotta az embereket, noha az is igaz, hogy korunkban megfigyelhető egy bizonyos érzelmi elsivárosodás. Egyre jobban előtérbe kerülnek az anyagiak. Ennek dacára a kiállításokon sokan megfordulnak, ami mégiscsak jel­zésértékű. - Ha már itt tartunk: az idén hány kiállítást rendeztek? - Közel húszat, beleértve a személyi és a csoportos kiállításokat. A legutób­bi megyei tárlat pedig október 1 -jén nyílt meg a szakmai ünnepünk jegyében. Rendhagyó módon ezúttal két helyen tekinthető meg: a festmények a Kár­pátaljai Megyei Boksay Szépművészeti Múzeum két termében, a többi műalko­tás - grafika, iparművészeti munka, szobor - az Uzsgorod Galériában vár­ja az érdeklődőket. Barát Mihály A megye vezetői köszöntik a képzőművészeket mai ünnepük alkalmából Ivan Rizak, a megyei állami közigazgatás elnöke és Mikola Andrusz, a megyei tanács elnöke. Mint a köszöntőben hangsúlyozzák, a képzőművészetnek nagy hordere­­je van az ország társadalmi életében, a szellemi értékek gyara­pításában. Az alkotói szövetségek támogatása az ukrán kor­mány eltökélt szándéka, amelyet állampolitikai szintre emelt Kárpátalja gazdag a tehetségekben. Az európai kultúrák met­széspontjában fekvő vidékünk művészetét mindig sokszínűség jellemezte és jellemzi ma is. Világszerte ismert a kárpátaljai fes­tőiskola, s ennek ma méltó folytatói vannak. A megye vezetői erőt, egészséget, gazdag alkotói fantáziát kívántak minden kárpátaljai képzőművésznek. Bábfesztivál - 2004 Az egriek remekeltek Október 1-7-e között ismét Ungvár adott otthont a Vili. nemzetközi bábfesztiválnak, melyre huszonöt társulat, köztük tizenöt külföldi bábcsoport nevezett be. hableány című meséjével. A darabot Kelemen József rendezte, zenéjét Darvas Ferenc írta. A magyarorszá­gi társulat most is remekül szerepelt, szép díszletekkel emelve az előadás színvona­lát. Ezt a szakmai zsűri is kellően értékelte, hiszen a fesztivál díszoklevele mellett különdíjban is részesültek. Az előadás után Kmecz Judittal, az egri társulat gazdasági igazgatójával vál­tottunk néhány szót. -Társulatunk 1998-ban alakult és működik önálló intézményként. Tavaly veze­tőváltás történt, de a tagok maradtak a régiek - mon­dotta - Tulajdonképpen csak a háttérmunkában történt je­lentős változás. Legsikeresebb A seregszemlén elsőként a Csernyiv­ei Megyei Bábszínház lépett fel Milne Micimackó c. művével. Őket a harkivi bábszínház és a mikolajivi társulat követte. Utóbbiak egy vidám, színes, karneváli hangulatot idéző városi ko­médiát adtak elő. A Belgrádi Pinokkió Bábszínház egy misztikus, allegorikus bábjelenetet adott elő, amely meleg fogadtatásra talált a kis nézők részéről. A lengyelországi Maszk társulat Ander­sen Borsószem hercegkisasszony c. meséjével lépett a közönség elé, míg a Szarajevói Fórum Bábszínház társulata egy vidám mesejelenetet adott elő »Honnan jöttem?« címmel. A Hamburgi »Einfache Baune« Báb­színház egy klasszikus darabot, Cse­hov Három nővér c. drámáját vitte szín­padra. Az előadásra a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színház­ban került sor és elsősorban a felsős tanulóknak szánták megtekintésre. Szű­­kebb pátriánkat a megyei bábszínház képviselte Dmitro Keselja Málészájú a Betlehemből c. mesejátékával. Szerdán délután az Egri Harlekin Bábszínház lépett fel Andersen A kis darabunk a Többsincs királyfi, amely­­lyel nagyon sok külföldi turnén vettünk már részt és a gyerekek nagy sze­retettel fogadták mindenütt. Új dara­bokkal is turnézunk, ilyen A kis ké­ményseprő c. meseopera, a Csöröm­pölők és a Babszem Jankó c. mesejá­ték. Két hete érkeztünk haza Kolozs­várról, most Ungváron vagyunk és készülünk egy spanyolországi turnéra. A beszélgetésbe bekapcsolódtak a bábszínészek is. Daróczi Ilona minde­nekelőtt azt emelte ki, hogy a fesztivál alatt jutott idő egy ungvári sétára is, aminek nagyon örült az egész társulat. Felkeresték az ungvári várat, a skan­zent és a megyeszékhely templomait, megtekintették a város köztéri szobrait. A bábfesztivál csütörtökön délután zárult. Ekkor kerültek kiosztásra a fesztiváldíjak és a különdíjak is. A legjobb rendezői díjat Olekszandr Kucik, az Ungvári Megyei Bábszínház főrendezője nyerte el. A legjobb szín­padi kosztüm kategóriában Sulla Zsol­tot, a nagybányai Papucs gyermekszín­ház társulatának tagját díjazták. A közönségdíjat a Luganszki Megyei Bábszínház Az ökör és a csillag c. mesejátékával nyerte el. A legjobb női alakítás díját Natalja Oresnyikova, az Ungvári Bábszínház bábművésze nyerte el. A fesztivál nagydíját a hor­vátországi rijekai »Dominó« Városi Bábszínház társulata nyerte a Damijano tava c. produkcióval. Fedők Anita A szerző felvételei Leonyid Popov, a zsűri elnöke átadja a díjat Olekszandr Kucik főrendezőnek. Hullámvölgyek Arad, október 6-án a vár előtti térségen. Szuronyos puskás katonák négyszög alakban felálló sorfala, gyász­feketén az égre meredő akasz­tófák sora, a halállal utoljára farkas­szemet néző, zsinóros atillát viselő tábornokok nyugodt arca, a Földön túli messzeségbe suhanó tekintete, bosszúvágy diktálta, rideg parancs­szavak, dobpergés, halál. Arad, október 6-án, a vár sáncában, illetve Pesten, a börtönné lett kaszárnya, az Újépület udvarán. »Kegyelem­ből« az akasztófák helyett a falhoz állított főtisztek, valamint a parla­mentnek felelős első magyar minisz­terelnök puskacsövek torkolatára meredő szeme, dobpergés, megvilla­nó kardok, sortüzek, halál... Valahogy így emlékezünk október 6-ra, a császári bosszúvágy véres »ünnepére«, történelmünknek erre a hullámvölgyére, ahonnan már csak felfelé vitt, csak felfelé vihetett az út. »Most tél van és csend és hó és halál«-írta Vörösmarty 1849-1850 telén, kilenc lélekharangként kondu­­ló, rövid szóba sűrítve az elbukott forradalom és szabadságharc der­mesztő bénaságába zuhanó magyar­ság életérzését. Mert akkor úgy tűnt, minden összeomlott, akárcsak ko­rábban Muhi, illetve Mohács hős vértől pirosló harcmezején, Nagy­­majtény síkján, valamint később a trianoni palotában vagy 1956 no­vemberében a vér, majd eső áztatta budapesti utcákon. Amikor úgy tűnt, a barbárság elpusztítja a civilizációt, Ázsia magába olvaszthatja Európá­nak ezt a darabját, végleg porba hullanak az Istennel a hazáért és a szabadságért felemelt lobogók, Haynauék keze megmozdíthatatlan gránittömbbel zárja le a polgári haladás és a függetlenné válás útját, a rosszakarat és a tudatlanság békéje végleg és teljes mértékben darabokra töri egy nemzet testét, il­letve, hogy nem lehet kiszabadulni a történelmi vakvágányra vivő tota­litárius diktatúra rabságából. A hullámvölgyek mélyén - átme­netileg - feledésbe merült, hogy en­nek a nemzetnek van ereje az újrakezdéshez. Mert Muhi után meg­lepő gyorsasággal épült újjá a rom­ba döntött, tatárok felperzselte or­szág. A török, tatár, illetve császári seregek által két évszázadon keresz­tül újra és újra végigdúlt haza is képes volt kiemelkedni az irtóza­tosan mély szakadékból, s százados mulasztást pótolni be a reformkor pár évtizede alatt. 1849 véres ősze után Solferino síkján a francia és olasz csapatok, a Königgratz-i csa­tatéren pedig a porosz hadak győ­zelme mutatta meg, mennyire nem legyőzhetetlen a Habsburg Biroda­lom. És az egységes, központosított császárságban gondolkodó, meg­rögzött abszolutista I. Ferenc József­nek, ha fogcsikorgatva is, de nag­­ot kellett lazítania a gyeplőn, utat nyit­va Magyarország nagyfokú önálló­sodása és a polgári demokratikus fejlődés előtt. Később pedig bebizo­nyosodott: Trianonban sem halt meg a magyarság, '56 után pedig négy évtizednek sem kellett eltelnie, hogy összedőljön a népeket a népek nevében elnyomó zsarnokság. Az elnyomó hatalmak is­ csak át­menetileg akaszthatják meg a nemzeti és a társadalmi fejlődés kerekét... Lajos Mihály"S HÉTVÉGI VERS Csokonai Vitéz Mihály A Reményhez Földiekkel játszó Égi tünemény, Istenségnek látszó Csalfa vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának Bókol úntalan.­­ Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. Kertem nárciszokkal Végig ültetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt, L­égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híját esmértem Örömimnek még; Lilla szívét kértem; S megadá az ég. Jaj de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zöld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt.­ ­ Ó, csak Lillát hagytad volna, Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, ó, Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis estemet Érzem: e kétségbe Volt erőm elhagy, Fáradt lelkem égbe, Testem földbe vágy. Nékem már a rét himetlen, A mező kisült.­­ A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. - Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten veletek! Kedvenc versét ajánlja: Junichi Gizella, a Bátyai Középiskola igazgatóhelyettese. Véleményem szerint a legszebb olyan versek egyike ez, melyet egy hölgyhöz írtak. A gyötrő kétkedés, majd a felbukkanó halvány remény, aztán újra a csalódás, sőt a kiábrándultság gazdag érzelmi skáláját vonultatja fel a költő a csodálatos verssorokban. Végül a lemondás, a teljes csüggedés kerekedik felül lelkében, s végső búcsút vesz a Reménytől és hőn szeretett Lillájától. A vers címe A Reményhez, de végeredményben­­a reménytelen szerelem, a csalódott szerelmes ember panaszos szava ez. "

Next