Kárpáti Igaz Szó, 2015. április (11. évfolyam, 49-63. szám)

2015-04-11 / 53. szám

2015. április 11., csütörtök HÁGÓN, HATÁRON INNEN KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3 „Miért nem jön haza apa?” Az ugocsai Verbőc is be­került a gyászoló kárpát­aljai települések sorába. Március tizenharmadikán helyezték örök nyugalom­ra Márkusz Viktort, aki a debalcevei pokolból törté­nő kivonuláskor vesztette életét.­ ­ A mozgósítások kezde­tén láttam rajta, nem igazán vágyik a szolgálatra - kezdi a beszélgetést Márkusz Ani­ta, az elesett özvegye. Csendben morzsoljuk a szavakat a verbőci családi házban. Az ebédlőasztalnál a legkisebb, első osztályos Viktória is helyet foglal. Míg ő festeget, rajzol, addig az asztalnál egy szomorú tör­ténet bontakozik ki. - Augusztus végén kapta meg a behívóját. -Nem próbált meg kibúj­ni alóla? - Szerintem szégyell­­te volna magát a bujkálás miatt. Ráadásul útlevele sem volt, májusban pedig bejegyzés történt a katona­könyvébe, amivel ellehetet­lenült az okirat igénylése, így jelentkezett a hadkiegé­szítőnél. Viktor krónikus térdprob­lémával küszködött, azonfe­lül nem sokkal behívása előtt kisebb balesetet szenvedett, és bedagadt lábbal járt ügyet intézni.­­ Haladékot akart kérni, de a munkácsi laktanya egész­ségügyi részlegére irányítot­ták, mondván, majd meg­gyógyítják. Végül megfor­dult ott, de rá se hederítettek, pedig valós volt a probléma. Látta a rossz körülményeket, a lepusztult helyiségeket, hogy nem törődnek vele, ezért fogta magát, elvette a katonakönyvét és hazajött. A felháborodásnak más oka is volt: ő szakácsként szolgált az NDK-ban (a berlini fal leomlása idején), de a kato­nakönyvébe azt írták, hogy irányzó tüzér (navidnik). Amikor kérdőre vonta őket, letudták azzal, hogy majd ott megtanulja... Nem telt el sok idő, a katonai ügyészség kezd­te keresni. Végül október 15-én vissza kellett mennie, s akkor egyből befeküdt a munkácsi kórházba közel három hétre.­­ „Kiderítették” azt, amit már eddig is tudtunk: operál­ni kell, mert letört valami a térdéből. Még csak Lember­­get is megjárta saját költsé­gén, ahol megerősítették a korábbi diagnózist. - Mi szerepelt a papírok­ban? - Korlátozottan alkal­masnak minősítették. Ezzel együtt lehetőség nyílt arra, hogy idővel - mivel sok a hadirokkant és súlyos sé­rült - megműtik. A másik lehetőség az volt, hogy saját felelősségére az akkori álla­potában vállalja a szolgála­tot. Utóbbit választotta. - Mi lett volna, ha... - .. .ha nem úja alá a papí­rokat? Talán még ma is élne. Az igazat megvallva a mai napig nem tudom felfogni, miért döntött így, hiszen ő is tisztában volt azzal, hogy ez lehetőség a halasztásra. Akkor úgy ment el itthonról, hogy műtétet akar. Minderre no­vemberben került sor, akkor már Munkácson kezelték, de hétvégenként hazajöhetett, így teltek a napok egé­szen december közepéig. A beszélgetés közben festege­­tő Viktória beül édesanyja ölébe. Ott folytatja művét, hol abbahagyta. Mintha nem figyelne... - Közeledett a karácsony. A közös hétvégén mondtam neki, hogy vágja le a ház előtt álló fenyőfa csúcsát karácsonyfának, ami amúgy is zavart. Megígérte, hogy majd hazajön szombaton és elintézi. De erre már nem került sor. Többé nem en­gedték haza... Márkusz Viktor - néhány napos artemivszki várako­zás után - december 15- én került a kelet-ukrajnai Debalceve várostól délre fekvő utolsó ellenőrző pont­ra (blokposzt). - Semmit nem tudott elő­re, nekem legalábbis nem említette. Később gyakran emlegette a telefonban, hogy ha majd minden véget ér, ha­zajönnek a fiúkkal és rendet raknak. Szerintem átverték őket. - Volt rendes felszerelése? - Elmondása szerint a Munkácson kiadott fegy­verek közül egyik rozsdá­­sabb volt, mint a másik, bár a lőszerutánpótlással nem volt probléma. A kiadott formaruha viszont két hét alatt tönkrement a csapa­dékos időjárásban. Végül a Lembergben élő nővére jut­tatott el hozzá német ruhát és bakancsot, mindezt 2500 hrivnyáért. - Akkor tartották a kap­csolatot. -Napi szinten beszéltünk. Mindig ő hívott engem, álta­lában délelőtt beszélgettünk. Eleinte én is kezdeményez­tem hívásokat, de gyakran hallottam lövéseket, ő pedig nem akarta, hogy aggódjak. Engem csak biztatott, igye­kezett tréfálkozni. Soha nem mondta, hogy fél. Nem volt egy félős férfi. Inkább a bátyjának öntötte ki a szívét. Lassan teltek a hetek. Az ellátás kielégítő volt, az ön­kéntesek is hozták ezt-azt, és a helyiekkel is tartották a kapcsolatot.­­ Az öregek kéregettek tőlük, a közeli faluban lakó gyerekek pedig szaladgáltak körülöttük. Mondtam, hogy ne vegyenek el semmit, de megnyugtatott. Egy kislány mindig fánkokat vitt nekik­­ átlátszó zacskóban... Ezekben a hetekben fotók is készültek a családapáról. A katonatársak elküldték őket Anitának. Ezek az utol­só felvételek Viktorról. Közben Viktória elhagyja a helyiséget... - Eljött a kivonulás ideje. Nem voltak tisztában a hely­zettel, azzal, hogy katlanban vannak. Magasabb rangú tisztek alig fordultak meg arrafelé, olyan volt, mintha elfeledkeztek volna róluk. Emlékszem, február 15-én a kihirdetett fegyverszünet felől kérdeztem. Szakadatla­nul lőtték a környéket. Hét­főn délelőtt is beszéltünk, azt mondta, nagy a mozgo­lódás az ellenőrző ponton, előkészítik a járműveket, ő pedig siet összepakolni, hogy később ne kelljen kap­kodnia. Többé nem hallotta a hangját. - Este már nem hívott. Vártam, nem tudtam aludni. Visszagondolva, a kutyánk nagyon vonított. Korábban nem volt példa hasonlóra. Lehet, hogy megérezte... Anita másnap az összes katonatársát felhívta. An­­nyit mondtak, hogy elér­ték Debalcevét, majd éjjel, a nyugati úton a világítás nélkül vonuló menetoszlop­ra pokoli tüzet zúdított az ellenség. - Reméltem, hogy fog­ságba esett. Elmentem Mun­kácsra, de semmi okosat nem tudtak mondani. Jártunk az SZBU-nál, Bernadettől, a kö­zépső lányomtól DNS-mintát is vettek azonosítás céljával. Ők mondták, hogy Dnyip­­ropetrovszkban száz­ezer­­számra vannak azonosítatlan tetemek. Végül március ki­lencedikén értesítést kaptam, hogy valószínűleg megtalál­ták. Mint kiderült, a Fekete Tulipán nevű civil szervezet bukkant rá a tetemére, miután a lembergi rokonok feltették a képét a humanitárius misz­­szió weboldalára (naidy.org. u­a). Ha nem az ő elszántsá­guk - még a jelöletlen sírokat is felnyitják (!) -, talán meg­fe leljük... Önzetlen önkéntesek hoz­ták haza Dnyipropetrovszk­­ból, teljesen ingyen, ráadá­sul minden papírt elintéz­tek. Százak kísérték utolsó útjára. - Van önben harag? - Nem tudom megérteni a katonai vezetés dönté­sét, hogy otthagyták őket a katlanban. Annyi családot megcsonkítottak, tönkretet­tek a semmiért. Az önkéntes segítők azt mondják, közel 3500-an estek el Debalceve térségében. Kérdem én, mi­ért? - Milyen az élet Viktor nélkül? Csend. Anita eddig tartot­ta magát. - Reménykedtünk, de sej­tettük a legrosszabbat. Még csak most kezdjük felfogni, hogy ő, aki pótolhatatlan, nincs többé - tör ki köny­­nyeivel küszködve. - Nem múlik el nap, hogy ne né­zegetném a képeit a telefo­nomon. A legkisebb lányom nem is érti, hogy meghalt. Nem tudja feldolgozni, min­den nap kérdezi, miért nem jön haza apa? Olyan kérdés, amire nem tudok válaszol­ni... A temetőbe sem megy, „mert apát elvárták”. A felkavaró beszélgetés után ellátogattunk a verbőci sírkertbe. És feladva korábbi ellenkezését, Viktória is ve­lünk tartott... Téglási István Viktória is kilátogatott a temetőbe Zánkó Barnabás felvétele Viktort korlátozottan alkal­­masnak­?) minősítették ES­EM­ÉN­Y MO­RZSÁ­N• Robert Brovdi a kilépéséről Közösségi oldalán kommentálta a vitát kiváltott cse­­­­lekedetét, a Népi Front frakciójából és a képviselői testületből történt távozását Robert Brovdi. A megyei tanács volt képviselője már rég eldöntötte, visszaadja a mandátumát. Mint közölte, Kijevbe költözött, ott él és dolgozik, s bár nézetein nem változtatott, visszalé­pett a politizálástól. A híresztelések, melyek szerint felsőbb utasításra kellett távoznia, valótlanok. Mint megjegyezte, a politikában és az élet más fontos dol- і gaiban mindig önállóan döntött. Most is ezt tette. A transkarpatia.net értesülése szerint Brovdin kívül Andrij­­ Maszla is visszaadta mandátumát. Cselekedetükkel két másik személynek akarnak helyet biztosítani a testületben. Az elnökhöz fordult a megyei tanács Ukrajna Legfelső Tanácsához, Miniszteri Kabinetjé-­­­hez és elnökéhez intézett nyílt levelet a megyei tanács. A képviselői testület a növekvő szociális feszültségre hívta fel a kijevi hatalom figyelmét. A bajokat a költség-­­­vetési szférában felhalmozódó bérhátralék okozza. A­­ testület szerint csak az áprilisi fizetések folyósításához 3,4 millió hrivnya hiányzik. A teljes adósság törleszté­sére, a lakosság körében növekvő feszültség enyhítésére a képviselők 76,2 millió hrivnyát kérnek. Ideiglenes „kormány” Ungváron? Meneszteni kell a megyeszékhely regnáló vezetését , és ideiglenes kormányzást kellene bevezetni, jelentette ki Volodimir Csubirko. A megyei tanács elnöke szerint hatalmi válság alakult ki az önkormányzatban. A kép­viselői testületben nincsenek pártfrakciók, azok tagjai személyes érdekeltség alapján álltak össze. Ezen erővo­nalak mentén osztogatják a telkeket, ingatlanokat. Mi­vel a megyei vezetés nem szólhat bele a város dolgaiba, Csubirko javasolja, hogy a helyhatósági választásokig ideiglenes „kormány” vegye kezébe Ungvár irányítását. Áldatlan állapotok a Dédai tavon Az utóbbi időben egyre felkapottabb üdülőövezetté válik a Beregdéda határában lévő bányató a bel- és külföldi turisták körében. A hatalmas vízfelület köré ka­otikusan, engedélyek és tervek nélkül épülő ingatlanok azonban veszélyeztetik a tavat és élővilágát. Mint arról Igor Car, a járási Köjál főorvosa beszámolt, a fokozódó károsanyag-kibocsátás miatt rohamosan romlik a víz minősége. Az ingatlanokból ugyanis rendre a mederbe vezetik a háztartásokban keletkező fekáliát, szenny­vizet. A főorvos szerint a tó könnyen a Vérke sorsára juthat, sőt fertőző betegségek gócpontjává válhat, ha az­­ illetékesek sürgősen nem tesznek a bajok ellen. Rendőrök indultak a NATO-ba A napokban újabb kárpátaljai rendőri különítmény indult a terrorellenes művelet alatt álló területre. Az egység tagjai a háborús övezetben tartózkodó kollé­gáikat váltják fel. Az ünnepélyes búcsúztatón Szerhij Saranics, megyei rendőr-főkapitány fontos küldetésnek nevezte a keleti eseményekben való részvételt és sok sikert kívánt kollégáinak. Törvény a hármas határról 286 igen szavazattal a Legfelső Tanács elfogadta az ukrán- magyar-román hármas határ találkozási pont­járól szóló jogszabályt. Mint arról Viktor Nazarenko, az állami határvédelmi szolgálat elnöke beszámolt, a három ország mezsgyéinek találkozási pontját egy­­egy HU, RO és UA feliratú vasbeton oszlop jelöli. Az államok illetékes szervei a helyszíni szemlék során megállapították, a jelzőoszlopok környékét erősen alá­mosta a Túr, ezért a metszéspontot más, biztonságos helyen kell kijelölni. 14 KISZ­-összeállítás !

Next