Kassa-Eperjesi Értesitő, 1861 (Jahrgang 23, nr. 1-101)
1861-03-27 / nr. 25
i selőül megválasztott közszeretet-tiszteletben álló polgármesterünk báró Luzsénszky Pál ö mltga, mint közgyűlési elnök érzékeny bucsuüt vett a közönségtől, és távolléte idejére az elnökséggel és polgármester teendőivel legidősb közigazgatási tanácsnok Antalfy Flóris ur az 1848. 23-ik tczikk 29-dik szakasza értelmében megbizatott. Gyülés után a városi tisztikar bucsúzott el Szeretek elnökétöl; több tisztviselő és számos képviselő pedig éjfél felé a vasuti indóházba kiment a reggeli vonattal Budára ment megpróbált jellemű derék követének még egy szivbeli , Isten hozzád“ot mondandó. ZZ. Városi szemle." WEEK. Mig a rég óhajtott nemzeti szintársulat rendes működéséről részletes tudósitásunkban szólhatunk , melynek ernyedetlen buzgalmu igazgatója előleges jelentésében már is azon szép reménynyel kecsegtet minket, hogy városi közönségünk méltányos igényeit nemcsak mindenkor szem előtt tartandja, hanem egyszersmind minden kitelhető módon a közönség meleg pártfogolásával szemben, kielégiteni törekvendik, — addig jótékony czélra tartott műkedvelői szinelőadások foglalják el a közönség figyelmét. Folyó hó 16-án a helybeli kath. államgymnasium ifjusága hölgyeink néhánya szives közreműködésével Bernát G. ,Ki a vivát?" czimü népszinművét a zenede tanteremében szinre hozta. A nemesen érző, s hazafias szellemtől áthatott ifjuság e bárcsak magán jellemű, de dicséretet mindig kiérdemlő vállalatát annálinkább elismerő felemlítésre méltónak találjuk, mivel hazánk eme fiatal sarjadéka ez által a magyar irodalom egyik legkitünőbb bajnoka iránt tartozó kegyelet adóját némi részben leróvhatni vélte, és a tiszta jövedelmet hallhatlan költőnk Petőfi Sándor szobrára szánta. Az ifjuság által telhetőleg szépen elrendezett teremben városunk a hazaszeretet nemes lángjától hevülő közönsége majdnem minden osztálya képviselve volt, annyira, hogy a szorongásig betelt terem a később érkezőket már be sem fogadhatta. *) Bezikk helyszüke miatt a mult számból kimaradt. Az előadást elnéző kimélettel sikerültnek mondhatjuk. A közreműködő hölgyek, névszerint: Dlask aszság., Mehelyi J., Fleischhacker L., s Ruszt J. kisasszonyok elég hü játékukkal a közönség tapsban kitörő méltányos elismerésével találkoztak, nemkülönben a férfi-szerepek is: nagyrészt helyesen betöltettek. A szép zenét a zene-egylet buzgó tagjainak köszönhetjük. A tapasztalt hőpártolás következtében egybegyűlt pénzösszeg a költségek levonása után mintegy 79 o. é. forintra rug. Ily nemes törekvés által felhíva érezzük magunkat, szivbeli igaz elismerésünket szavazni a nemeskeblű ifjuságnak, s általa a t. pártolók szives hajlamának. B y. Hazai hirek. — Az országgyűlésre eddig megválasztott követeknek névsora. (folyt.) Pozsony városi: gróf Dessewffy Emil, Hauser Ernő, Buda városi: báró Eötvös József, Balássy pesti ügyvéd. Miskolcz városi: Palóczy László, Vadnai Lajos. Pécs városi: Plainer Antal. Komárommegyében ócsai v. k. Zámory Kálmán. Versecz városi: gróf Bethlen József. Marmarosban : Szaplonczay Jószef, Várady Gábor. Hevesmegyében : Németh Albert, gróf Keglevich Gyula, Almásy Sándor. Tolnamegyében: Ürményi József, Perczel Vincze, Szluha Bencze. Pápa v. : Szabó Imre. Szombathelyi: Horváth Boldizsár. Czegléd v.: Bobory Károly. Beregmegyében munkácsi v. k. Eötvös Tamás. Biharmegyében: Lovassy Ferencz, Tisza Lajos, Vertán Antal, Ambrus József, Komáromy György, Bika Simon, Csengery Imre, Kelemen Albert, Miskolczy Károly, Papp János, Csanády Sándor, Nagy-Várad városi: Lukács György. Sopron megyében: gróf Széchenyi Béla, gróf Széchenyi Dénes. Ungmegyében : gróf Török Napoleon, Bernáth Zsigmond, Kandó Kálmán, Márkus ügyvéd; Abaujmegyében : gróf Károlyi Ede, Bárczay Albert. Szikszói v. k. Darvas Antal. A szepsi v.k. Szent Imrey György. A gönczi v. k. Gábriel István. Sárosmegyében : Máriássy Ágoston, Piller Gedeon, Bánó József, Bánó Miklós, Hodósy Ede, Dobránszky Adolf, Borsodmegyében: Lónyay László, Kazinczy Gábor, báró Vay Béla, Szathmáry-Király Pál, Prónay József. Szepesmegyében : gróf Csáky Tivadar, Jekelfalusy Emil, Hunfalvy Pál, Sponer Tivadar. Fehérmegyében: gróf Zichy Jenö, Salamon Lajos. Gyula városi: Huszka Mihály. Marmaros megyében : Mihályi Gábor, Seregélyi Sándor, Jura György. Nógrád megyében a szécsényi kerületben a nagy számmal megjelent választók egyhangulag Pulszky Ferenczet választották meg. A megbizó levélül szolgáló választási jegyzőkönyv egyik példánya részére, a választási elnökség általtértivevény mellett, a b. gyarmati postahivatalnal 1) hó 22-én adatott föl hivatalosan egyenesen Turinba utasitva. Kubinyi Ferencz, Madách Imre, Frideczky Lajos, Károlyi János. Nyitramegyében : Tóth Vilmos, Buzna Lajos. Pozsonymegyében : Kaiser József. Veszprémmegyében ugodi v. k. — Jókai Mór, mint a az 1848—9-iki Nagy Ignácz, rala kiadandó „Honved-album“ köv.) , Honvéd-album" megbizott szerkesztője a következő fölhivást intézi irótársaihoz: „A nemzeti kör egy álszerkesztésével engemet bizván meg, melynek kettös czélja: eseményeknek költői formákban tiszta jövedelem által sujat tökéjének növelése; irótársaimat fölszólitani, alól ki hogy az e czélra irt, verses és kötetlen költeményeiket hozzám f. ., ápril 16-ig beküldeni sziveskedjenek, miután a 22—25 ivre terjedő albumnak május végén sajta kell kerülnie, művek kivétel nélkül dijaztatnak járól mindenki rendelkezni tartozik. ma kiadása haladékot nem enged, azt mindnyájan érteni fogjuk , azért ismételve kérem az ideszánt kéziratok minél elébbi beküldő „Hölgyfutär“ban olvashatni; Torontálmegyéből irják ,e megye b. komlósi választó kerülete ifj. Vidats Jánost tisztelte meg követjelölti kitüntetéssel. Ezen derék hazafi élete nyilt könyv, melynek lapjain hazafiuság, kinos szenvedések Salzburg, Józsefstadt és Olaszországban, az ipargazdászat terén szerzett érdemek, zajbüli áldozat készségek, a hó 10-én most keletkezett pesti honvédsegélyező egylet létesitése körüli buzgó fáradalmak, mind megannyi fényes bizonyitványok arra, hogy a megválasztást, mind a két részre szivünkböl óhajtsuk.“ A nagy szalontai ev. ref. egyházközség must tartott gyülésében Arany Jánost, Balogh Pétert és Kossuth Lajost tiszteletbeli presbyterekké választotta. * A Márczius 23-án kijött bécsi huzásnak számai: 31, 64, 10, 40, 18. sét. örökitése. (Folyt. 2.) a begyült a honvédsegélyző tárbátor vagyok Pest 1861. márczius 6-án." — Mint a — , st. A és irói diHogge nél Feuilleton. Der Sträfling. Vor der Nhede von Toulon, auf dem westlichen Abhange der Bergkette, welche den Pic von Coudan mit ben Schluchten von Ollioules verbindet, findet man auf jeder abgeflachten Bergspitze die reizendsten Landhäuser. Alle gewähren dieselbe Aussicht : die Rhede, das Meer, die Schiffe , das heißt das lachendste und wechselvollste Bild. An den Abenden der schönen Jahreszeit versammeln sich die Familien auf deu Terrassen dieser. fleinen Villas und entschädigen sich für die Hilze des Tages durc< die erquickende Kühle, welche bei Annäherung der Nacht von dem Meere aufsteigt. Die ersten Sterne der Nacht vor dem St. Johannistage des Jahres 183* erhoben sich über dem grauen, nackten Gipfel von Coudan, als die Stille der Landschaft plößlich -durch einen Kanonens<huß unterbrodjen wurde, dessen Edjo sic) an den Höhen von Lamalgun hinzog und ín den Tiefen des Thales von Ollioules erstarb. Eine elektrische Regung des Schre>ens begleitete das Echo und störte die kürzeste und schönste Sommernacht. Ueberall hörte man auf den Terrassen , wo die jungen Leute: mit einander plauderten, den Angstruf: „Ein Galeerenzüchtling ist entsprungen !" Und nun schien es, als erwarte jede einzelne Familie, “in ihre Mitte einen Tiger mit menschlihem Antliß stürzen zu sehen, der großen Menagerie des Arsenales von Toulon entsprungen. Hätte ein Beobachter im Fluge der ganzen Kette des Entsetens folgen können, das sim auf allen Gesichtern malte, so würde ihn der ruhige Ernst überrascht haben, welchen eine einzige Familie bewahrte , die unter einer Weinlaube zwischen der Rhede und dem Berge Six-Fours saß. Diese Sicherheit einiger wenigen Personen in Mitte des allgemeinen Schreckens war indeß leicht zu erklären. Seit ein Paar Tagen erst waren Frau von Mellan und ihre Tochter aus New-York in Toulon angekommen , um eine sehr wichtige Familienangelegenheit zu beendígen; sie hatten ein hübsches Landhaus in geringer Entfernung von der Rhede und. der großen Landstraße gemiethet, Ein alter Diener und zwei creolische Kammerfrauen saßen auf der. Terrasse bei den beiden Damen , als der Kanonenschuß ertönte. Niemand konnte den Fremden eine Aufklärung dieses Alarmzeichens geben; sie betrachteten es daher als ein sehr natürliches Ereigniß in einer Festung und ließen ihr Gespräch dadur< nicht unterbrechen. Der blinde Zufall over, richtiger gesagt, der verständige Führer: das Verhängniß! — leitete die Schritte des entsprungenen Galeerenzüchtlings nach: der Richtung des Landhauses, das von Frat von Mellan bewohnt- wurde. Es war ein Mann, der in den Annalen des Verbrechens einen berühmten Namen hinterlassen hat; Cardan, verurtheilt wegen Bigamie und Fälshung. Er hatte zwei Monate darauf verwendet, den Eisenring zu durcfeilen, der ihn an seinen Genossen schmiedete, und als dieser eines Tages auf der Werfte Mourillon in der Sonne schlief, zerbrach Cardan den leßtein Splitter- des Eisenringes und entfloh. Nad einem kurzen Sklafe, “der der Wachsamkeit des Aufsehers abgestohlen war, fand der erwächende Kamerad sich allein und versteckte sich zwischen einen Vorrath von Balken und Bretern, um au seinerseits die Gelegenheit zur Flucht zu erlauern. Er wurde hier am nächsten Tage entde>t, vo< die Fluc<ht Cardan's bemerkte man erst mit anbre<hender Naht, Fortsezung folgt.)