Kassai Hirlap, 1921. január-június (18. évfolyam, 2-135. szám)

1921-04-08 / 69. szám

Xyill. évfolyam. KOSICe, I9bi. npiaiuO. * W». W«B Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kosice, Fő­ utca 60. sz. felelős szerkesztő . Előfizetési árak: Egész évre 216 K, félévre 108 K, negyed-Telefonszám: 184. Megjelenik naponta d. u. 4 órakor. LÁSZLÓ BÉLA. évre 54 K, egy hóra 18 K. Egyes szám ára 1 korona. Károly megérkezett a svájci határra. Bern, április 6. Károly volt császár ma érkezik a svájci határra, ahol a szövet­ségi hivatal képviselői értésére adják, minő feltételek m­elett maradhat meg ideiglenes tartózkodási helyén. Wien, április 6. Az excsászárt vivő különvonat 4 óra 55 perckor elérte a svájci határt, ahol Károlyt a svájci szövetségtanács delegátusa fogadta. Károly excsászár az utat Innsbruckból Buchs határállomásig minden incidens nélkül tette meg. Elült az izgalom, amely körülbe­ül két héten át foglalkoz­tatta az egész világ közvéleményét. Olya­n jelenség volt ez, mint mikor az ember testén egy kis fekély támad s az helyi elváltozásokat idéz csak elő, de ezért érzi az egész szervezet. A világ — an­­­nyira amennyire — megnyugodott a mai helyzetben s ha vannak is m­ég olyan dolgok, amelyek végleges elintézést vár­nak, azok talán minden nagyobb emóciók nélkül el is intézhetők. A lezajlott világ­háborút uralkodók csinálták, a békekö­tésbe azonban ezek már be nem folytak. A mostani béke ügye tehát teljesen a népek kezében van s ha hibák fordulnak elő, azokért tisztán csak a népek felelő­sek. Az a néhány uralkodó, aki még megmaradt, örül, hogy él s nem vesznek részt semminemű kérdés tárgyalásánál, mert tartanak attól, hogy az esetleges újabb hibákért őket teszik felelősekké s akkor azután nincs erő és hatalom, mely megtarthatná őket a trónokon, mivelhogy a sok szurony és ágyú ma már inkább a népek, mint az uralkodók parancsára lép aktivitásba. A most lezajlott események — mint megállapítást nyert — tulajdonképen há­rom elcsapott és egy visszatért uralkodó­nak machinációiból származtak, de egy­úttal véget is értek olyformá­n, hogy a három elűzött uralkodónak még reménye sem lehet arra, juthatnak a földi hogy valamikor vissza­paradicsomba. Ezután majd jobban ügyelnek a népek a „reme­ték“ minden lépésére, hogy holmiféle puccstervekkel meg ne zavarhassák a világ békéjét. A nemzetek között fönnálló ellenséges viszony engedett már feszült­ségéből, a baráti jobb minél gyakrabban előkerül a zsebekből s így kilátás van a béke megalapozására és biztosítására. Nem tulajdonítunk ugyan valami nagy állandóságot egyik békeszerződésnek sem, annyit azonban várunk, hogy legalább egyelőre mégis csak rendeződnek annyira a viszonyok, hogy a háborúban kifáradt népek visszanyerik erejöket és eszméletö­­ket s tovább dolgozhatnak — nem új háború előkészítésén. Ita nem — azoknak a nagy problémáknak megoldásán, ame­lyektől az emberiség boldogulása függ. E problémák megoldásánál ü­tkoznak majd ki a békeszerződésekbe csúszott hibák és ezeket a saját kárukon okult népek nem öldöklő fegyverekkel, hanem békés egyet­értéssel fogják kiküszöbölni.? Valamikor az uralkodók hatalmi vágyai intézték a világ sorsát, a háborúnak és békének korlátlan urai voltak ők, most pedig a népek akarata diktál, gazdasági kérdések vezetik a béke után vágyódó ember­iséget a térkép megrajzolásánál és ezektől a tényezőktől sokkal többet vár­hatunk, mint a trón magasságában gon­dolkodni nem tudó uralkodóktól. Hiúság, büszkeség, önzés van a népekben, nem­zetekben is, de e tulajdonságok máskép nyilatkoznak meg a tömegekben, mint az uralkodókban. Az uralkodók elsősorban is a saját és családjaik érdekeit, nézték s ezekért mindig képesek voltak a­gyobb könnyelműséggel háborúkat fogna­elő­idézni. Egy-egy családnak örökösödési ügyei mindig fontosabbak voltak, mint a nemzetek dolgai s ezer, meg millió ember szenvedett azért, hogy egy-egy család trónt szerezhessen magának, esetleg uj trónokat biztosíthasson az atyafiság ré­szére. S a népek vakon rohantak vesz­tükbe. Az elűzött uralkodók abban a hitben vannak, hogy még mindig a régi nóta járja, hogy egyszerű fölhívásukra megint kaszát - kapát ragad a nép, csakhogy tirannusokat emelhessenek maguk fölé. Ezek az idők lejártak. Utódaink majd Budapest, ápr. 6. A nemzetgyűlésen a miniszterelnök bejelentette, hogy a volt király tegnap délután 4 órakor át­lépte a magyar határt A király (Beniczky képviselő közbekiált: A király őfelsége!) egy kísérővel érkezett az ország terüle­tére. Megállapíthatta, hogy a terv kül­földön született s nem Magyarországról indult ki. A Szombathelyen megejtett vizsgálat kiderítette, hogy azok között, akik a tanácsot adták Károlynak, egyet­len magyar sem v­ett részt. A király megérkezése a legnagyobb meglepetést keltette mindenkiben- Károlyt félreve­zették s nem világosították fel arról, hogy ma már más az ország bel- és külpolitikai helyzete. A külföldi sajtó valótlan híreket terjesztett a magyaror­szági helyzetről és Károly szándékairól­­így jelentették, hogy 15 ezer ember készül Pest ellen vonulni- Magam győ­ződtem meg, hogy Szombathelyen oly kevés volt a katona, hogy az őrszolgá­lat ellátására külön intézkedést kellett tenni. Miután Károlyt felvilágosítottam, ő maga határozta el, hogy­ elhagyja az országot, amely talpraállva fokról fokra akar előre­haladni s nem szabad igyekezetében váratlan fordulatokkal zavarni. Teleky felolvassa a nagyköveti tanács jegyzékét. (Nagy zaj, közbekiáltások: inkább arról beszéljen az ántánt, mi lesz Pécscsel és Baranyával!) A miniszterelnök folytatta : — Károly saját jószántából utazott ki. Ami a külső nyomást illeti, nem tartom jogosultnak, megfelelőnek, sem a békeszerződésnek Ez a belügyeinkbe való avatkozást jelenti, ami ellen elsősorban tiltakoztunk. A teherpróbát a kormány és a nemzet kiállotta- Az ország kon­szolidációja olyan mértékben halad előre, hogy már meg nem ingatható- Az osztrák kormány kötelezettséget vál­lalt, hogy a király visszautazása zavar nélkül történik meg. Hírt kaptunk azon­ban, hogy a vonat Bruckban incidens folytán késett Ebből is látható, men­­nyivel konszolidáltabb a mi országunk, mint más ország, ahol a kormány ígé­retét képtelen beváltani. Végül ezt jegyezte meg:­­- Azok, akik arra számítottak, hogy ebből a helyzetből ellentétek és a nemzet kebelében viszálykodások me­rülhetnek fel, nagyon elszámították magukat. Kérem nyilatkozatom tudó­­másulvételét. Gratz külügyminiszter a képviselők koszúságának viharos megnyilatkozásai között sorolta fel hosszú beszédében a magyar kormánynál tett lépéseket. A kisantánt megállapodásra lépett a Habsburgok visszatérése ellen s mikor Károly megjelent Magyarországon, a kisantánt képviselői sorra jegyzéket intéztek a kormányhoz. A román követ kijelentette, hogy Románia érdekeivel ellentétesnek tekinti a Habsburgok visszatérését. Március 28-én az olasz követ és a jugoszláv kormány hason­lóan nyilatkoztak. A prágai kormány kijelentette, hogy esetleg kényszereszkö­zökhöz lesz kénytelen nyúlni. A magyar kormány megállapította, hogy a szomszéd államok nem álltak volna meg a puszta fenye­getésnél és így fájdalom, nem volt fentartható a királynak Magyarországon való mara­dása. (Nagy zaj) — A király megérkezésekor kijelentette, hogyha meggyőződik arról, hogy Ma­gyarországot súlyos veszedelmek fenye­getik ittléte által, azonnal elhagyja az országot. (Az egész közép és baloldal élteti a királyt.) — A nagyköveti tanács határozata után a király késznek nyilatkozott az országot elhagyni. A magyar trón betöl­tésének joga a magyar nemzet belső ügye. Jogilag egyedül a magyar nem­zet, hivatott elbírálására. Idegen kor­mányok fenyegetései nem kényszerít­­hetnek olyan államot, amelynek függet­lenségét ők maguk iktatták szerződésbe. Nem kényszeríthetnek valakit, akinek mint magyar embernek joga volt Ma­gyarországon tartózkodni, hogy a fenn­álló törvények ellenére magyar földről eltávolíttassék. A csehszlovák és jugo­szláv kormány sürgette a legerősebben a király eltávolítását, egyidejűleg lépé­­seket tettek a svájci kormánynál, hogy a király visszatérését svájci területre megakadályozzák. — Benes külügyminiszter a szená­tusban nyilatkozott, hogy Magyar­­országra rá kell kényszeríteni, amit ő demokráciának nevez­ (Óriási zaj.) Amit ők hirdetnek, arculcsapása a demokráciának. (Éljenzés, taps.)Ugyanaz az elmélet ez, amelyet a bolsevisták hirdetnek. Hivatkozik az angol és francia fel­fogásra, hogy a belügyekbe való avat­kozás visszaélés a hatalommal és szembenáll a jog fogalmával­ A nép­szövetségi okmány kizár minden hábo­rús fenyegetést. Nem felelhet meg a civilizációnak, hogy egy kis nemzetet lefegyverezzenek, azután megfosszák annak lehetőségétől, hogy szűkreszabott otthonát maga rendezze be. A korona egysége, elválaszthatatlan­­sága a nemzet fejlődésének egyetlen biztosítéka, belső rendünknek igazi alapja. (Taps, éljenzés, minden oldalról üdvöz­­lik Gratzot­) csak a mesékből ismerhetik meg ezeket ! maguk ügyeinek elintézésével foglalkoz­­az időket, mert a történelem is máskép­p hatnak és nem zavarják meg őket isr El­­fogja tárgyalni az eseményeket. A mosz­­­kodók privát viszonyai. A népek kinőttek elült izgalom után tehát újra fölvehető a békés tárgyalások fonala, a népek csak a privát viszonyai. A népe már a gyermekkorból és nem szorulnak a szuerte trónok támogatására. Bizalmatlansági indítvány a magyar kormány ellen Ki a hibás a Károly-puccsban ? — Teleky és Gratz referáltak a magyar nemzetgyűlésnek. A bizalmatlansági indítvány, Gratz beszéde után megindult a vita Teleky jelentése felett. Raffay (kis­gazda) képviselő a kormány intézkedé­seiről részletes jelentést vár. A nemzet­­gyűlésnek kötelessége felelősségre vonni azokat, akik a királyt az országba hoz­ták és a nemzetgyűlés megkérdezése nélkül a közvéleményt kész dolog elé akarták állítani. Ezek felségsértést követtek el ezáltal. Megemlíti Erdődy grófot s azokat, akik a volt királyt Budapestre hozták A kormánynak ki kellett volna jelente­nie, hogy a királykérdés nem intézhető el a nemzetgyűlés akarata nélkül. Horthy nyilatkozata a „Petit Párisien" számára azt a látszatot keltette, hogy a kormányzó legitimista. Már­pedig kizártnak tartja, hogy a kor­mányzó ilyen nyilatkozatott tehetett volna s ezért szeretné, ha megcáfolnák a nyilatkozatot, amelyet különben egye­nesen a puccsra való felhívásnak lehet tekinteni­ _ v Kérdi Raffay,­­nem voltak-e a kor­mánynak Pranginsban politikai ügynö­kei s vajjon tudja-e a miniszterelnök, hogy egyes képviselők különféle európai államokban Habsburg-propagandát folytatnak ? Károly már szombat este Szombathe­lyen volt, de erről a kormányzó csak vasárnap d. u., 2 órakor szerzett tudo­mást. Miért ? És a miniszterelnök miért nem akadályozta meg a volt királynak Pestre való utazását? A miniszterelnök így hárította a fele­lősséget a kormányzóra, aki esküjé­hez hű maradt. A miniszterelnök hibát követett el a nemzettel szemben is. Hogy Károly ex­­király már nincs az ország területén, ez nem a kormány érdeme, hanem a rossz uralom következménye. A nemzetgyűlés is felelős és biztosí­tania kell magát, hogy­ ily esetek a jö­vőben ne ismétlődjenek meg. Végül határozati javaslatot­ terjesz­tett elő: — Szavazzanak bizalmatlanságo a kormánynak. Küldessék ki 9 iagy vizsgáló bizottság, mely 30 nap alat jelentést tegyen a nemze­tgyűlésr­e­ az előkészített intézkedésekről. Egy másik 9 tag,a bizottság is küldessél ki az alkotmányszöveg elkészítés céljából. A vitát holnap folytatják. Az újságírók Otthonáéit­ ­ A közönség különös figyelmébe A helybeli magyar újságírás mán­kásai több mint egy éve élik már sze­rezeti életüket. A magyar újságírók­­ társadalma azonban eddig nem sok hallathatott magáról. Ennek oka a viszo­nyok nehézségeiben rejlett, amelye csupán annyit engedtek meg, hol egyes saját kari érdekeket érintő ké­résekben mint erkölcsi testület emel fel szavát. S ha megállapítjuk, hogy­­ több-kevesebb sikerrel járt, máris oda van az újságírók szervezete életképe­ségének elismerése. A napisajtó munkásainak kis társ­dalma eddig nem kapcsolódhatott e v­rős társadalmi éle­tbe másként, mint napi idegölő munka révén, amelly mindig küzdenek azért, ami szép és

Next