Kassai Hirlap, 1921. január-június (18. évfolyam, 2-135. szám)

1921-05-08 / 94. szám

XVIII. évfolyam, 94. szám. Szerkesztőség és ki­­adóhivatal: Kosice, Hlavná (Fő)­utca 60. szám­, I. emelet 331 Telefonszém­: 184. Vasárnap, Košice, 1921. május 8. Megjelenik minden* nap délután 4 órakorKASSAI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP előfizetési Arak- Egy egész évre 2 lé korona, félévre 108 korona, negyedévre 84 korona, egy hó­­napra 18 korona 3. Egyes szám­ára hely­ben és vidéken 1 kor. A magyar béke az angol felsőházban. Lord Carson intelme Magyarországhoz. A Habsburg restauráció ellenzése. London, május 6- Az angol felsőház a második felolvasásban jóváhagyta a Magyarországgal kötött békeszerződés ratifikációját. A vita folyamán Harms­­worth külügyi államtitkár kijelentette, hogy az antant Magyarország belügyi­nek tekinti az államforma megállapí­tását, a királyválasztást, csak a Habsburgok restaurálását ellenzi. Lord Carson államtitkár védelmébe vette a nyugati határokat, amelyek a nemzetek szövetsége alapelvein nyug­szanak. A magyar nemzet bűne a háború felidézésében nem kisebb, mint bűntársaié. Ha pedig a jóvétételi bizott­ság éppen olyan szellemben tárgyal Magyarországgal, mint Ausztriával, Ma­gyarország barátainak nem lehet okuk panaszra. Több mint valószínű, hogy Ausztriával szemben a jóvátételi klau­zulák nem voltak végrehajthatók. jóvátételi bizottság Magyarország ügyé­­­ben minden szempontot figyelembe vesz, de a szerződés jóvátételi klau­zuláit elejteni lehetetlen, mert ez azt jelentené, hogy Magyarország nem részes a háborúért való felelősségben. Magyarország sokkal jobb helyzet­ben van, mint Ausztria s jelentékeny segélyforrások feLtt rendelkezik. Lord Cuison elismerte a magyar kormány álláspontját Károly excsászár vissza­térésére vonatkozólag. Angolország hajlandó a magyar kor­mányt oly mértékben támogatni, ahogy megérdemli s befolyásolni fog töre­kedni Magyarország szomszédjait oly irányban, hogy több alkalmazkodást tanúsítsanak Magyarországgal szemben és békülékenyebb álláspontra helyez­kedjenek. Lord Carson egyben felszólította Ma­gyarországot, hogy tartózkodjék minden politikai intrikától, ápolja a jó szomszédi viszonyt és fej­lessze segélyforrásait. Newton, lord Bryce és lord Phili­­mors bírálták az új határokat. Kegyet­lenül igazságtalanoknak mondották a békeszerződés rendelkezéseit Magyar­­országgal szemben. Követelték, hogy a kormány ne forszírozza a jóvátételi klauzulákat. Peltttös szarkasztó, LÁSZLÓ BÉLA. Sok küldöttség jár mostanában Prágába, ami annak a jele, hogy nincs mindenütt rendben a dolog. Igaztalanság, méltánytalanság buk­kan föl mindenfelé s mivel a helyi ható­ságok nem tudnak segíteni a bajokon, az ügyes-bajos ember a legmagasabb fórum előtt keres igazságot. Szlovenszkónak és Ruszinszkónak minden vidékéről mentek már küldöttségek Prágába. Ezek kezdet­ben Bratiszlavában kopogtattak, de mint­hogy ott egyáltalában nem nyertek sem­mit sem, most Szlovenszkó fővárosát teljesen kikapcsolták terveikből és a köz­társaság fővárosában, a kö­társaság kor­mányánál és elnökénél kopogtatnak, hogy kérelmüket a legmagasabb és legilletéke­­sebb helyen terjesszék elő. A deputációknak rendesen azt a választ adják, hogy „semmit sem tudnak azok felől az állapotok felől, amelyeket ott ecsetelnek.“ Mi lehet ennek az oka ? Józan ésszel csak azt gondolhatjuk, hogy nin­csenek kellőképen informálva a helyzet felé­, ami­ azután nem a legfelsőbb körök hibája. Ők cselekesznek, úgy gondolkoznak és úgy amint informálják őket. Amikor az elbocsátottak küldöttsége meg­jelent az elnökhelyettes-kancellár előtt és elmondotta, hogy ezer meg ezer család kenyér nélkül maradt, hogy ezek már két év óta házi berendezésűk és ruhájuk el­adásából tengetik életüket, a Hradzsinban a legnagyobb csudálkozással vették ezt tudomásul s azt mondották, hogy ez álla­potok felől addig még tudomással nem bírtak. Pedig nem egy ízben tettek már Szlovenszkón és Ruszinszkón inspekciós körutat a kormány tagjai. Hogyan lehet­séges tehát, hogy nem volt tudomásuk a dolgok igazi állapota felől s miért mutat­kozik szüksége annak, hogy állandóan deputációk menjenek Prágába ? Ezek az inspekciós körutak tehát nem szolgálták azt a célt, amelyet szolgálniok kellett volna. Ruszinszkóban is jártak mi­niszterek, maga Cerny kormányelnök is végigjárta az egész vidéket és most mégis harmadfélszáz tagú deputációnak kellett fölutaznia Prágába azért, hogy a ruszinszkói magyarságnak igazát keresse. Amikor a miniszterelnök a szlovenszkói teljhatalmú miniszter társaságában nálunk járt, megírtuk, hogy körútjának csak az esetben lesz meg a kívánt eredménye, ha közvetetlenül érintkezik mindama körök­kel, amelyeknek kívánni-kérnivalójuk van a köztársaság kormányától, mert ellen­kező esetben megint nyitott seb marad minden, ami orvoslást kíván. Így is tör­tént. A különböző nemzetiségek, osztá­lyok, csoportok, egyének azóta még sűrűbb rajokban keresik föl a köztársaság fővá­rosát, mint azelőtt, mert hiszen alig mú­lik el nap, hogy az újságok hírt ne ad­nának a deputációk megjelenéséről. Ha a kormány tagjai itt jártukkor tényleg érint­kezésbe léptek volna azokkal, akikkel szükséges volt, akkor sok szegény em­bernek ügye elintézést nyert volna már és sok, nyomorban sinylődő embernek zsebében maradt volna az az egypár korona, amit a deputációk utazása föl­emésztett. A kormányférfiakat, pártokat és más fórumokat nem érné nap-nap mellett újabb molesztálás, mert másnak már igazán nem nevezhetjük a sok kül­döttségjárást. A parlamenti szünet és kormányválság most már végéhez közeledik. A rendes alkotmányos élet újra megindul, szóba kerül, tárgyalás alá jut sok mindenféle dolog. Nem szabad a kormánynak meg­feledkeznie arról, hogy a deputációk nem apró-cseprő dolgokkal, hanem valóban életbevágó kérdésekkel ostromolják a leg­felsőbb fórumokat s ezeket a kérdéseket a köztársaság jól fölfogott érdekében sür­gősen meg kell oldani, hogy rend legyen az egész vonalon. Most már tiszta képet alkothatnak maguknak a vezető politiku­sok és kormánykörök az itteni állapotok felől. S ha ismerik a bajokat, gondos­ iiilkiihilliyblklkálikliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiÉiiiÉiiáilKliiiiiiiiiiiiiBiiaiiiákikiiiilllkililiillllÉiiikBiBiiiiiiiiiiiÉlillíliiii kodhatnak azok orvoslásáról. Eddig a?t ' orvoslást. Béke, nyugalom és rend csak mondották, nem volt tudomásuk az álla- akkor következhetik be, ha mindenkinek po­ ok félő), tehát nem intézkedhettek; jogos igénye kielégülés? nyer s mindenki most tudnak mindent, tudják, mit mi- élvezi ama jogokat, amelyek­et meg­­fasztoltak, mit hibáztak, várjuk tehát az is eük­ tetik az angolokkal szemben, min Apponyi. hangoztatta, Andrássy az előző ülésen hogy az angol kormány szeretettel nyilatkozott a magyar nem­zetről Kívánja az elszakított területeken élő magyarság jogainak épségéhez való ragaszkodást. Magyarország azon állam felé orientál, amely legjobban támogatja az integritás visszaszerzésében anélkül, hogy felborulna az európai béke. Apponyi is rendületlenül hisz a jobb jövőben és reméli, megéri azt az időt, amikor a kedvező hangulat a ma gyar ok iránt előbb-utóbb utat tör. Budget vita a magyar nemzetgyűlésben. Apponyi és Andrássy a békeszerződésről. — Apponyi a belügyi kérdésekről. Budapest, május 6. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) A nemzetgyűlés mai ülésén Apponyi szólalt fel. Támogatja a kormányt, amely összeállításánál, pro­­gramm­jánál fogva a konszolidáció terén haladást jelent. Külügyi szempontból azt mondja Apponyi, hogy a központi hatal­mak közül egyikre sem erőszakoltak olyan kegyetlen békét, mint Magyarországra. Ebből azt lehetne következtetni, hogy Magyarország a leginkább bűnös a vi­lágháború felidézésében. Ez azonban nem áll azon tény miatt, mert mikor a döntés megtörtént, az érde­­dekelt államok között Magyarország volt a legkevésbbé független. Teljes bizonyossággal megállapítható, hogy Tisza volt miniszterelnök ellenezte mindazon lépéseket, amelyek a háborút előidézték. Ismerteti Apponyi az angol felsőháznak a magyar békéről való vitáját és hangoz­tatta, hogy Magyarország kifejezetten azon feltétellel írta alá a békét, hogy a béke­­szerződést kisérő iratban foglalt ígéretek valóra válnak. Népszavazást követeltek, birákul elfogadták azokat, akiket állítólag elnyomtak, de ezt visszautasították. A béke­­szerződést kisérő levél számol azzal, hogy a határokat nem mindenütt állapították meg az etnikai s gazdasági követelmé­nyeknek megfelelően. Most mentegetőz­nek. A tökéletlenséget majd a jövő mu­tatja meg. Rámutat Apponyi, hogy az elszakított területeken közel két millió magyar él kompakt egységben. Még kevésbbé indo­kolt a nagy városok elszakítása, ami nem­csak a magyar, hanem az európai kultur­­érdekeket is sérti. A románokhoz csatla­kozott szászok elenyésző kisebbségben vannak a délvidék összes németjeihez ké­pest, akik tiltakoztak az elszakítás ellen. A Jugoszláviához csatolt területeken sem a szlávoké a többség. A parlamentben Thomson, aki a legkevésbbé rokonszen­vez Magyarországgal, különösen Romániát mentegetve mondotta, hogy Románia még nem bír ama mennyiségével az intellek­tuális elemeknek, különösen hivatalnokok­nak, hogy eredeti területénél nagyobbat elláthasson. Ezen védelemnél erősebb el­ítélését egy oly kus turbünnek elképzelni sem lehet, mint amelyet Magyarország ellen elkövettek. Folytatólag Apponyi a zsidókérdésről beszél. Ezt nem kívánja a jogegyenlőség megbontásával érinteni. A zsidókérdés nyitja az, hogy a keresztény társadalmat kell belevinni a gazdasági életbe. Helyesli a királykérdés teljes kikap­csolását. Egyetért a miniszterelnökkel abban is, hogy a munkásságon ne akarjanak bos­­­szút állani a vezetők egy részének hibá­jáért. Számolni kell azzal, hogy a szo­­ciá­demokráciának van világszervezete, melybe a magyar szociáldemokrácia is be van kapcsolva. Hasonló világorganizmusa más társadalmi osztálynak is van, sőt a legnagyobb ilyen világinternacionalizmus a katholicizmus. Ez nem irányul a nem­zeti eszme ellen. Szeretetet, megértést kell tanúsítani a munkások iránt a nemzet javára. Magyarország nem tisztán mezőgazda­­sági állam, vitális érdeke a kereskedelem és ipar ápolása. A választójognál olyan megszorítások kellenek, amelyek eliminálják a demagó­gia felé hajló tömegeket. Az egészséges át alakulásnak első feltétele a nemzet összes erőit egye­síteni. Apponyi beszédét nagy tapssal, éljen­zéssel fogadták minden oldalon. Giesswein képviselő kijelentette, hogy a kormánnyal szemben már összetételénél fogva sem viseltethetik bizalommal és a költségvetést visszautasítja. Andrássy nagyobb bizalommal visel­ a szlovenszkói és ruszinszkói magyar szinpizíoiú egyesület megalakulása. Mint tudjuk, a szlovenszkói és ru­szinszkói magyar színpártoló egyesület városunkban e hó 15-én alakul meg. Tisztában vagyunk azzal, mit jelent a magyar kultúra ápolása szempontjából ez a hatalmasnak ígérkező egyesülés és ezért a legnagyobb reményekkel né­zünk a megalakulás elé. Az előkészítő­ bizottság a megalakulást megelőzően a következő meghívót bo­csátotta ki: T. Cím ! A magyar kultúrának fentartása, ápo­lása és fejlesztése Szlovenszkó terü­letén egyedül és kizárólag az itteni ma­gyarságnak feladata és kötelessége. Ezt a feladatot és kötelességet pedig csak úgy teljesítheti, ha azt az irányító- és vezetőszerepet, amelyet az uralkodó nemzet kultúrája érdekében az állam tart a kezében, a saját kultúrája tekin­tetében — mint nemzeti kisebbség — maga gyakorolja. Mert bármilyen mes­­­szemenő támogatást is van jogunk várni az államtól számára, azt a magunk és kultúránk semmiesetre sem vár­hatjuk és követelhetjük, hogy a magyar kultúra irányításának, vezetésének és megszervezésének a feladatát is az államhatalom vegye magára A magyar kultúrának különösen egyik ága, nevezetesen a színművészet az, amelyik Szlovenszkó területén megfe­lelő egységes vezetés, kezelés ,­és irá­nyítás hiányában értékének és rendel­tetésének megfelelően működni nem­csak nem képes, hanem magára ha­gyatva a teljes elértéktelenedés, lezüllés és megsemmisülés veszélyének van kitéve. A szlovenszkói magyar társadalomnak nemcsak joga, hanem kötelessége is tehát a szlovenszkói magyar színmű­vészet képviseletét, vezetését és irányí­tását a saját kezébe venni,és ily módon annak kulturális értékét megőrizni, mű­vészi irányát megszabni, érdekeit a hatóságokkal szemben és a Szlo­venszkó területén működő színtársu­latok irányában képviselni. Ennek a feladatnak a megvalósítá­sára óhajtjuk megalakítani a szlo­­venszkói és ruszinszkói egész magyar társadalom bevonásával Kassán — a magyar színművészet bölcsőjében és évszázados otthonában — a Szlo­venszkói és Ruszinszkói Magyar Szín­­pártoló Egyesület­et, amely megala­kulása esetén a szlovenszkói és ru­szinszkói magyar színművészet hivatalos képviselőszerve gyanánt lesz hivatva működni és a magyar kultúrának ezt a legértékesebb ágát vezetni, irányítani és úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogatni. Az egyesület alakuló­ közgyűlését folyó évi május hó 15 én délelőtt 11 órakor Kassán, a Schalkhér­­szálló nagytermében

Next