Kassai Ujság, 1921. október-december (83. évfolyam, 219-276. szám)

1921-11-26 / 254. szám

LXXXIII. évfolyam, 254. szám Curson lord a washingtoni London, november 25. (Budapesti tud. táv.) Curson lord külügyminiszter a Kereskedők és Üzletemberek Egyesületében nagy beszédet tartott a washingtoni konferenciáról. Beszéd­jében a többi között a következőket mondotta: Washingtonban történtek határozott lépést jelentenek a világbékének vala­milyen formája felé. Egy azonban bizonyos, hogy a tengeri le­szerelésnek semmi haszna sem lehet addig, konferenciáról amíg szárazföldön tovább folytatjuk a fegyve­­reknek tömeges előállítását és halmozását. A fegyverkezés korlátozásának elvét magáévá kell tennie kivétel nélkül az egész­­ világnak. Ha az angolok hajlandók korlátozni tengeri erőiket, akkor tessék megtiltani a többi hatal­maknak is, hogy föntarthassák hadieszközei­ket, gyilkoló gépeiket. Európa békéjét csak va­lamennyi nemzet együttműködésével lehet h­elyreállítani és biztosítani. Akiknek a kálvinisták államsegélye fáj... Nem űzünk sérelmi politikát. Nem szeretjük, mert céltalan. A történelem ugyanis megtaní­tott bennünket arra, hogy amely nemzet min­den erejét a sérelmek állandó hangoztatásába fektette bele, az önmaga emelte azt a gátat, amely miatt nem tudott haladni. Megállt. A sé­relem megakasztotta, a földhöz szegezte és mozdulatlanságában ereje kimerült. Tehetségei parlagon hevertek. Szóval az egész nemzet al­kotásra, haladásra képtelen lett. Irtózunk tehát minden politikától, amely nem tud mást, mint örökösen sírni, keseregni, panaszkodni és örö­kösen szemrehányásokkal s felhánytorgatások­­kal élni. Sajnos, a magyar politikusoknak egy tekin­télyes része éli és örli fel a maga és nemzete erejét a sérelmi politikában. De ebben a hibá­ban szenvednek a szlovákok is, különösen a szlovák néppárt. S érdekes, hogy ők sérelmi po­litikát űznek a magyarok kárára és hátrá­nyára. Nem azt nézik, mi válik Szlovenszkó javára, az összpolgárságnak előnyére; nem ab­ban dolgoznak, hogy a köztársaság keretén be­lül mindnyájan boldogok és megelégedettek le­gyünk, hanem állandóan sírnak, zokognak, ke­seregnek és panaszkodnak, hogy mi mindenük­­ van azoknak a magy­aroknak. És követelik, hogy azt a keveset is, amit az állam a magya­roknak adott, el kell vonni tőlü­k. Nem a ma­guk javára kérik ők mindezt, hiszen nekik megvan mindenük, hanem pusztán azért, mert sérelmesnek találják, ha a magyarság bármit kap. Aki megállapításunk igazságában kételkedik, olvassa el figyelmesen a költségvetési vita al­kalmával elhangzott szlovák beszédeket. Szinte egyforma tartalmúak mind. Nem is tudnak másról beszélni, csak a magyarokról. Mintha a köztársaságban semmi más érdekes téma nem volna, mint az, hogy a magyarok élnek, létez­nek, vannak. Baj, hogy iskolára van a magya­roknak szükségük. Baj, hogy európai kulturá­lis életet akarnak élni. Baj, hogy színház után vágyakoznak. Baj, hogy a politikában, gazda­ságban, szellemi és erkölcsi javakban súlyra törekednek. S most kHiikó képviselő még azt is­ nehezményezi, hogy a kálvinista egyház ma­gyar egyház mer lenni és hogy ennek az a hivatása és feladata, hogy a magyar jelleget és kultúrát megőrizze Szlovenszkón. Bármen­­nyire siránkozik is ezen K­limk­ó nemzetgyűlési képviselő, ebben neki teljesen igaza van. Év­századok óta a kálvinista vallást magyar val­lásnak nevezték, mert elválaszthatatlanul ös­­­szeforrt a magyarság telkével érzésével, gon­dolatvilágával és egyéniségével. A kálvinnista­­ság egyet jelentett a múltban a szabadságért, a függetlenségért, az emberi és nemzeti jogok­ért harccal, küzdelemmel vívott. S ami a múlt­ban volt, ugy­anaz megmarad ma is. F­z nem : titok. Ezt nemcsak Kirakó tudja, hanem tudják az állam vezető férfiai is. S bár tudják, mégis ezévi költségvetésben két millió koronát illesz­tett be számukra a kormány. Mert az nem tehet hiba, bűn és vétek, hogy ma valaki kálvinista és ezzel magyar, hanem hiba, bű­n és v­étek, ha valaki olyan gyűlölettől izzó beszédet mond, mint Ktlmkő. Hiszen a köztársaságnak nincs oly komoly, érdemes és értékes politikusa, aki ismételten és ismételten ne hangoztatta volna, hogy a magyarság olyan egyenjogú és egyenértékű tagja a köztársaság­nak, mint bármely más nyelven beszélő pol­gártársunk. S valószínű, hogy kii­akónak sem az fáj, hogy a kálvinista egyházban a magyarság ol­talma­t, védelmet és támogatást talál az­ elnem­­zetlenedés ellen, hanem az a két millió vir­­dalja oldalát. Ezért ajánlja, hogy ezt a két mil­liót csak feltételesen szavazzák meg. S majd­­ ha a magyar kávioisták jól viselkednek, akkor adják oda a kálvinista egyháznak. Itt jutottunk el kibukó beszédjének tulajdon­képpeni végcéljára. Ezt a segélyt tartja sok­nak, s ezért vág végig a kálvinista magyaro­kon. És a parlamenti beszédet tovább olvasva, szemünk megakad Lukovszky cseh nemzeti demokrata képviselő szavain. És elmélázunk, elábrándozunk rajtuk: „A népek szivébe mély horgonyt vetett az­­­­ a tudat, hogy a mi államunk nemzeti állta itt, s amelyet a békeszerződés biztosított és amely nem zárja ki a többi nemzetiségek sza­bad gazdasági fejlődését. A nemzetiségeknek ez a szabadsága alkotja államunk alappillé­reit és nem helyes ezen alappilléreket meg­rendíteni.“ Mire e sorok végére jutunk, újból Kibukó beszédére gondolunk, felvetve ugyan mi rázza meg inkább ezen a kérdést: pilléreket: Klimkó-e, vagy pedig a kálvinista magyar­ság? Az egyik állandóan panaszkodik, sérelmez a magyarság ellen, míg a magyar imponáló tör­vény tiszteletről és felséges nyugalmáról tesz tanúbizonyságot az egész világ előtt. És ebben a törvény tiszteletében és nyugalmában éppen kálvinista vallása erősíti m­eg, amely arra ta­nítja, hogy minden az Isten akaratából történik s kár az embernek ellene erőlködnie. Ezért nyugodt, törvénytisztelő és Istenben bízó a kálvinista, aki a magyarságához sem le­het hűtlen, mert azt is Istenétől kapta. Bethlen dezignált magyar miniszterelnököt kudarc fenyegeti akik az egységes pártot akarják, egy­ Budapest, n­ov. 25. (Sa­ját tudósítónk távira­ta). A kormányzó tegnap gróf Bethlen Istvánt miniszterelnökké nevezte ki. Bethlen azonnal magához kérette a pártok vezetőit, előbb a kisgazdapárt, majd a kereszténypárt, végül a dissziden­sek képviselőivel tárgyalt, ismertette­ velük röviden programját, mely két részből­ áll. Egyik az általános kormányzati elveket tartalmazza, másik a nemzetgyűlés hátralevő idejének munkarendjét precizírozza. Kifejezte a pártok képviselői előtt Bethlen azon kívánsá­gát, hogy a pártok tagjai kivétel­ nélkül álljanak melléje és támogassák őt. A kisgazdapárt vezetői a miniszterelnökkel folytatott megbeszélés után a pártban bizalmas­­megbeszélésen ültek össze. Elhatározták, hogy a pártot szombat estére értekezletre hívják össze, ahol­­ Bethlen ismertetni fogja program­ját. A kisgazdapártban ma is két áramlat van­­ Egyik csak pártszövetségre hajlandó, a másik pedig hajlandó egységes pártban is résztvenni. A végleges állásfoglalást Bethlen miniszterel­­­­nöknek szem­élyes ésn előterjesztendő program­ja megismerése után hozzák meg. Nagyatádi újságíróknak kijelentette, hogy pártja egységes. Egyetlen lehető megoldás kép­zelhető csak, hogy­szerűen belépnek a kisgazdapártba. A forma nem fontos.­­ A keresztény nemzeti pártban Haller István tájékoztatta a képviselőket azokról a tárgya­lásokról, amelyeket­­ a miniszterelnökkel foly­tatott. A párt szombaton este ülést tart. Az ülésen megjelenik maga Bethlen dezignált mi­niszterelnök is, aki programját fogja majd a párttal ismertetni. A párt állásfoglalását a mi­niszterelnök programjától teszi függővé. Budapest, nov. 25. (Saját tud. táv.) A .­Ma­gyar Hírlap­ jelenti, hogy Bethlen és nagy­atádi Szabó ma hosszabb ideig megbeszélése­ket folytattak. Megegyezés nem jött létre kö­zöttük. Nagyatádi megmaradt ama álláspontja mellett, hogy aki az egységes párthoz akar tartozni, lépjen be a kisgazdapártba. Ezzel Bethlen tervét fölborulás fenye­geti. Ugyancsak a Magyar Hírlap arról is tud, hogy Apponyi Albert a letartóztatott képvise­lők ügyében a Ház legközelebbi ülésén fölszó­lal és indítványozni fogja, hogy a letartózta­tott képviselők a nemzetgyűlés ülésén meg­­jelenftessenek és személyesen is terjeszthessék elő védekezésüket. BÜK L^atS £ U £ 3R' Szombat, 1921 november 26 tommmmmmmmmmmmmamm &* : Ko £ icx>*IV>8&#a • Fednie a 64. ^étffcrückst. (Nemucti zx.i&hojzzal secolImüí.) ‘ frie­boBZ&ni: i&í>. & ix­o­o­o­oo­o Megjelenik nappata. oooooooo FELELŐS SZERKESZTŐ: DR‘ KÖVES ILLÉS Előfizet­ési díjak helyben és vidéken: Egy egén évre. 216 korona, félévre 10S korona, negyedévre 5* korona­, egy hónapra 16 korona. — Egyes szám­ára 1 f korona. Az opcióra vonatkozó jogsza­bá­ly­ok (Sa­ját tudósítónktól.) A sain­t-ger­maria szer­ződés 3­­­>. és a trianoni­ békeszerződéseknek és 64. cikkeinek az optálásra vonatkozó ren­­delkezéseit­ aem a csehszlovák, rmot a magyar törvényhozás és a kormány törvényekben és ren­deletek­ben részletes magyarázat tárgyává­ tette. A csehszlovák köztársaságnak 1920. ápri­lis 9-én 336. sz. alatt kelt alkotmá­nytörv­énye és 1920. október 30-án 601. sz. alatt kelt kor­mányrendelete tartalmm­azza a békeszerződések vonatkozó cikkeinek részletes végrehajtását illető jogszabályokat,­­t­ekintettel arra, hogy Szloveniszkó lakossá­gát főként azok a rendelkezések érdeklik, me­lyek a csehszlovák, illetőkeg a magyar állami polgárságra való optálás előfeltételeit és mó­dozatait szabályozzák, mi csak ezeket fogjik ismertetni. L Magyar állampolgár miként oktálhat a­­ csehszlovák állampolgárságra? Az 1920. évi 236. sz. csehszlovák törvény 21. §-a értelmében 1913. október 28-án kezdődő joghatállyal ipso facto csehszlovák állampol­gárok: 1. akik legkésőbb IMID. január 1-ig volt osztrák-magyar monarchia oly területén a szereztek illetőséget, amelyet a békeszerződés (­sebszk­ Váikián­oz­­ satott; 2. azon volt magyar állampolgárok, akik a csehszlovák köztársaság területén mint olyan magyar állampolgárok gyermekei születtek, akiknek ott községi ille­tőségük volt, még ha nekik nem is volt a tör­vény életbeléptetésének idején községi illető­­sgü­k és 5. a csehszlovák köztársaság tisztvi­selői. Mindazok, akik nem ipso facto csehszlovák állampolgárok, a 4. §. alapján oktálhatnak a csehszlovák állampolgárságra, ha közvetenül azelőtt, mielőtt a volt osztrák-magyar állam más területén szereztek volna illetőséget a je­lenlegi csehszlovák területen bírtak községi ille­­tősé­ggé;­ egy éven belül, ha anyanyelvük vagy fajuk szerint csehszlovákok, 6 hónapon belül s a lenti 2. pontban felsoroltak két éven belül. Ettől mleg kell különböztetni azt az esetet, amikor valaki csupán 1910. január 1-e után 1918. október 28-ig szerzett a csehszlovák köztársaság területén községi illetőséget. Ha az illetőnek előbb a volt osztrák-magyar mon­archia valamely­ más területén volt községi illetősége, 1921. december 31-ig kérvényt ad­hat be a csehszlovák állampolgárság elnyeré­se iránt a községi illetősége szerint illetékes zsupánnál. Ezen kérvényben meg kell jelölni a kérvényező nevét, lakhelyét, foglalkozását, születésének helyét s napját, jelenlegi s előbbi községi illetőségét, felesége s 18 éven felüli gyermekei nevét. Addig, am­íg a kérvény elintézve nin­csen, a kérvényező csehszlovák állam­polgárnak tekintendő. A kérvény felett a 11. fokú politikai hatóság dönt, végzése ellen a belügyminiszterhez lehet felebbezni. 11. Miként optálhat csehszlovák állampol­gár a magyar állam javára? Erre vonatkozólag az anyagi és alaki sza­bályok a következők: A trianoni békeszerződés 61. cikke értelmé­ben mindazok a magyar állampolgárok, akik­nek illetőségi községe csehszlovák fekszik, tekintet nélkül ez idő szerinti területen lakóhe­lyükre, 1921. évi julius hó 26-ig napján eddigi magyar állampolgárságukat elveszítik és min­den honosítási eljárás vagy egyéb hatósági in­tézkedés nélkül csehszlovák állampolgárokká válnak. A 6­ 3. cikk alapján mindazok a magyar ál­lampolgárok, akik magyar állampolgárságukat így el­veszí­tik. jogosultak 1921. évi julius hó 26. napjától számított egy éven belül magyar állampolgárságuk fentartását igényelni. A békeszerződés 64. cikke megadja továbbá tekintet nélkül jelenlegi állampolgárságukra és lakhelyükre azoknak, akiknek a volt birodalmi tanácsban képviselt országokban és tartomá­nyokban (a volt osztrák császárságnak terü­letén), vagy Bosznia-Hercegovinában van ez­­idő szerint községi illetőségük és fajra nézve magyarok, valamint magyar anyanyelvűek, a jogot, hogy 1921. évi július hó 26. napjától szá­mított hat hónapon belül a­ magyar állampol­gárság elnyeréséért opciót gyakorolhassanak. Az optálási jog nemre való tekintet nélkül minden 18. életévét betöltött és nem cselekvő­­képtelen személyt megillet és ezek az opciós nyilatkozatot a maguk nevében teszik meg. A­ 12. életévet betöltött kiskorút az opciós nyilatkozat megtétele előtt meg kell hallgatni. Az oktatással a békeszerződés értelmében­ az a kötelezettség jár, hogy az optalónak az ok­tatásra biztosított időtartam elteltét követő egy éven belül állandó lakherét annak az ál­lamnak területére kell áthelyeznie, amely ál­lamnak az állampolgárságát optálja. Az optálót megilleti az a jog, hogy megtart­hatják kiköltözésük után is az elhagyott állam területén fekvő ingatlanaikat, az azok mivelé­­séhez és használatához szükséges felszerelés­­ekkel egyetemben. Ingó vagyonukat új letelepedési helyükre magukkal vihetik és emiatt sem kilépési, sem­ t»llépési díjakkal vagy illetékekkel nem ter­helhetők. , Magyarország területén kívül lakó optáló Magyarország bármely külképviseleti hatósá­gánál vagy közvetlenül a belügyminiszternél, téliét­ meg optálási nyilatkozatát. * Az opciós nyilatkozatnak tartalmaznia kell:: a) az optáló szüleinek családi és utónevét: b) az optálónak családi és utónevét: ■ c) az optálónak Születési helyét, évét,­­ hó­napját és napját: d) az optáló községi, illetőségi helyét: e) az­ optáló vallását, családi állapotát, fog­lalkozását és állandó lakheyét: i) az optáló feleségének családi és utónevét, születési évét és helyét annak megjelölésével, hogy vele együtt él-e, végül g) az optáló 18­­évesnél fiatalabb gyermekei­nek nevét, születési helyét, évét, hónapját és­ napját. Pasics lemondott Belgrádi, novemb. 25. (Budapesti tud. lát.) A szerb radikális párt viharos ülés után buzimat szavazott Pasicsnak, de ugyanekkor felszólította, hogy az egész korm­­ány adja ki lemondását a királynak. Pas­ct a felszólításnak elege­ lett. A király a lemondást elf­ogadta. Titkos japán-amerikai szövetség Washington, nőtt. 25. (Budapesti lúd. táv.) Nagy feltűnést keltett az a hír, hogy a japán és amerikai meghívottak titkos megbeszéléseket folyrtat­ak egymással. Általános az a vélemény, hogy J»p*s és Amerika titkos egyezményt ké­szülnek egymássá­ kötti.

Next