Katedra, 2017. szeptember - 2018. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
2017-12-01 / 4. szám
KODÁLY-EMLÉKÉV Kodály Zoltán (1882-1967) neve és alkotómunkássága széles körökben ismert. E kiváló mester születésének 135. és halálának 50. évfordulójára emlékezünk tisztellettel ez évben, akit kétség kívül a 20. századi zene egyik legnagyobb és legmeghatározóbb személyiségének, alakjának tekintünk. Mint ismeretes, Kodály munkásságának középpontját a népzene alkotta, annak gyűjtése, lejegyzése, szisztematizálása, tudományos vizsgálatai és népszerűsítése. Kodály továbbá a múlt század ének-zene oktatásának reformátora, a kórusmozgalom elindítója, az „éneklő ifjúság” odaadó mozgatórugója. Izig-vérig pedagógus és nevelő volt, a szó legnemesebb értelmében. Szinte lg egész életét és életművét a nevelői szándék irányította. A népzenére épített zenepedagógiai elveit és koncepcióját idehaza és külföldön is sikerrel adaptálták az oktatásba. Célja: minél szélesebb tömegeket bevonni a zenélésbe, éneklésbe, együttmuzsikálásba, beleértve a legkisebb korosztályt és a hivatásos zenészeket is. Ebben rejlett életének mottója, életművének küldetése: „legyen a zene mindenkié!” Mert a zenélésben, éneklésben annak jótékony hatását látta. „Zenével nemcsak zenélni tanulunk. Az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít, koncentrál, testi-lelki diszpozíciót javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre, fegyelemre szoktat. Egész embert mozgat, nemcsak egy részét.” Kodály életműve szlovákiai körökben is ismert. Az érdeklődés középpontjában mindenekelőtt zenepedagógiai munkássága és koncepciója áll. Ezzel ellentétben Kodály szlovákiai kapcsolatairól, vonatkozásairól kevés szó esik. Ezért most épp ezeket az összefüggéseket, információkat elevenítjük fel. KODÁLY GYERMEKKORA GALÁNTÁN ÉS DIÁKÉVEI NAGYSZOMBATBAN Kodály nem származott a Felvidékről, mégis Galántát tartotta szülőföldjének. „Félig-meddig galántai vagyok magam is, ott töltöttem gyermekkorom legboldogabb hét esztendejét” - olvashatjuk Kodály Zoltán hátrahagyott írásaiban. Három évesen került Galántára, pontosan 1885. november 20-án, amikor apját, Kodály Frigyest a MÁV ebbe a városba helyezte szolgálatba. A galántai népiskola tanulója 1888. szeptemberében lett. Mint ezt az imént idéztük, Kodály Galántán gyermekkora legszebb hét esztendejét töltötte, amelyeket élete folyamán élő emlékként őrzött. Nagy hatást gyakoroltak rá az itt töltött évek. Mindenekelőtt a galántai cselédek, Rozi és Ágnes énekei, az iskolatársai, vagyis a „mezítlábas pajtások”, akikre emlékezve később a Bicinia Hungarica c. művét írta. A következő meghatározó élményt a „cigánysor” és a cigányzene megismerése jelentette, illetve a „galántai banda”, Mihók prímással az élen. „Híres volt akkor is még a galántai banda. A három emberöltő előtti táncaikból ugyan már egyet sem tudtak. De ez volt az első zenekar, amit hallanom adatott [...] Egy névnapi vacsorán, az előszobában muzsikált egy négytagú cigány banda (a galántai állomásfőnöknek akkoriban tellett az ilyesmire). Közelről hallgattam és néztem őket, sőt egy szünetben fölmásztam a bőgőre.“3 A Kodály család hét évet töltött Galántán. 1892-ben változás állt be a család életében, az édesapát ezúttal a történelmi múltú városba, Nagyszombatba helyezték át. Az itt töltött évek szintén nagy hatással voltak Kodályra. Tíz évesen, pontosan 1892. május 10-én a nagyszombati Érseki Főgimnázium diákja lett. A gimnáziumban elismert tanárok oktatták, és itt ismerkedett meg és kötött barátságot a kiváló szlovák zeneszerzővel, Mikulás Schneider-Trnavskyval is. Az ifjú Kodály a gimnáziumi évek alatt kezdte meg zenei tanulmányait, nagyrészt önművelőként. Megtanult gordonkázni, alapfokon zongorázni, valamint hegedűn és brácsán is játszott. Mindenekelőtt a házi kamaramuzsikálásban és a gimnáziumi zenekar munkájában vett részt. A gimnáziumi évei alatt születtek meg első ifjúkori kompozíciói is. Még CSEHI ÁGOTA KODÁLY ZOLTÁN ÉLETÉNEK ÉS ALKOTÓMUNKÁSSÁGÁNAK SZLOVÁKIAI VONATKOZÁSAI 7