Katholikus Néplap, 1857. január-június (10. évfolyam, 2-25. szám)
1857-04-08 / 14. szám
Az istenkáromlásáról. (Vége.) ettegjetek tehát az istenkáromlástól, hogy lelketeket megmentsétek ama rettenetes isteni ítélettől és büntetéstől. Ne kecsegtesse senki magát avval, hogy a káromlás nem lehet oly igen rémületes bűn, milyennek rajzoltatik, pedig azon okból, mivel az Isten azt csodálatosan nem bünteti. Ő szerencsétlen, esztelen teremtmény! E gaz nemzetség jelt kiván, úgymond Krisztus: ha csak jeleket, és csodákat nem láttok, nem hisztek? Nem elég számtalan és világos csodák-e, melyek szent hitünk erősítésére végrehajtottak? Nem elég nyilványos parancs-e, hogy Istennek nevét híjába ne vegyed? Nem elég értelmes tanítás-e Krisztustól az Úr imádságában, szenteltessék a te neved? Nem elég rémítő rendelet-e Istentől, hogy a káromló halállal haljon meg, kövekkel dobáltassék agyon az egész nép által? Még ennél is többet és újabb csudákat kívánsz meggyőződésedre? azt akarod-e, hogy az Isten nyelvedet azonnal elszáritsa ? vagy megnémitsa? vagy hogy villámával mindjárt agyon sújtson? amire ugyan az Isten elég hatalmas, te pedig mindenkép érdemes volnál; de ez is kinek válnék nagyobb kárára, és pedig testi lelki kárára, egyébenmagadnak? mert számodra kedvező és kegyesen megtérítő csudát káromlásod miatt nem érdemelsz azon bölcs Istentől, a kinek fontos, és szent ok nélkül szükségtelen csudát tenni, nem illik, nem szabad. Az pedig, hogy a káromlókat azonnal csudálatosan és szembetünöleg nem bünteti, minek jele? mit gondolsz? Az Istennek megtéréstekrei hoszszas várakozása és türelmessége, mely szerint szabadon úszni enged, mig elmerültök; annak jele, és tanúsága, hogy itt a földön nincs elég nagy és örökös büntetése számotokra, és hogy nem is vagytok méltók az isteni okosító példás fenyítékre, s azért fentartja büntetéstöket más világra, ahol aztán örökön örökké, folyvást, szünet nélkül fog titeket meglakoltatni. Hogy pedig erről jobban meggyőződjél, káromló képzeld magadat olyan helyzetbe, melyben te magad más által szüntelen sértetnél, bántalmaztatnál, káromoltatnál; ugyan mit fognál tenni? eltűrnéd-e békével? Teszem azt, ha volna olyan fiad, akit te nemzettél, gondosan neveltél, eltartottál, minden szükségletekkel elláttál és mindenkép boldogítására törekedtél, és ezen fiad téged szüntelen szidna, gyalázna, csúfolna, káromolna, ugyan kérlek, mondd meg: mit fognál cselekedni vele? megtartanád-e mind a mellett atyai szeretetedt?