Katholikus Néplap, 1863. július-október (16. évfolyam, 27-53. szám)
1863-11-26 / 48. szám
PEST, NOVEMBER 26. 48. szám. II. FÉLÉV. 1863. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztő lakása(kegyesrendüek épülete 35. sz.) Ügynöki hivatal. (Lipót utcza 8. sz.) Evang. Jelek lesznek a napban és holdban. (Luk. 21, 25—33.) 27. Virgil. 28. Nov. 29. VilL. I. Advent. 30 András. December. 1. Eligius. 2. Bibiana. 3. Xav. Ferencz. Előfizetés : helyben félévre 1 frt 31 kr egész évre 2 frt 62 kr ; vidékre félévre 1 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. Advent, vagy Urjövet. ^/Adventnek, vagy Urjövetnek nevezik a keresztények ősidőktől fogva a Jézus Krisztusnak e világra születése évnapját, vagy nagy karácsont megelőző négy hetet, s az anyaszentegyház e négy hét első vasárnapjával kezdi meg az új egyházi évet, melynek folytán Jézus Krisztusnak, nemünk Megváltójának, az emberinem története s élete sarkpontjának, az idők Urának életére vonatkozó hittitkokat egyenként tünteti híveinek szemébe a nyilvános isteni tisztelet által. Mert a szent irás szavaiként Jézus Krisztus, a bűnös emberinem Megváltója „a törvény iránya minden hivő embernek megigazulására“ (sz. Pál a rom. 10,4), miután „a törvény ugyan Mózes által adatott, de a kegyelem és igazság Jézus Krisztus által szereztetik“ (Jan. 1, 17). Ennél fogva méltán kezdi az anyaszentegyház az alapítójára vonatkozó hittitkok ünnepkörét az adventtel, vagy Úrjövettel, melynek folytán a hajnali szentmise az oltárokon és egyházi öltözeteken látható kék szín a vezeklés és bűnbánat színe, maguk az egyházi népénekek, a szentmise alatti könyörgések, szent leczkék és evangéliumi szakaszok figyelmeztetik a keresztényeket, hogy az egyházi életben új időszak állt be. Mivel pedig az Üdvözítő titok teljes élete azon nagyszerű jövendölések és ígéretek teljesedése vala, melyeket az Istentől ihletett próféták mindenike, kivált Izsaiás próféta följegyzett, Írván: „íme a földnek minden határáig hirdeti az Ur : Szion leánykának mondjátok meg : íme jó Üdvözítőd; vele jutalma, előtte viszszafizetése“ (62,11); és „Mondjátok a félénkeknek: bizzatok és ne féljetek; ime Istenetek el jő, ő maga jő el és megszabadít titeket“ (35, 4). Ezen jövendölés, ezen Ígéret teljesültében hittől áthatottan nem mulaszthatja el Isten egyháza emlékeztetni hiveit az Üdvözítőnek megváltásuk miatt történt eljövetelére , valamint azon drága váltságdíjra, melyet érettek adott, és a megváltás nagy munkájára, melyet e földön végrehajtott, hogy mindezen általok soha eléggé meg nem hálálható kegyelmek emlékét Isten folytonos dicsőitésével üljék meg. De ha az Üdvözítő eljövetelére vonatkozó jövendölések és ígéretek teljesültének megünneplése tárgya az egyházi évnek, méltán képezi az ezen jövendölésekés ígéretekre emlékezés az egyházi év kezdetét. Mert minél nevezetesebb és jelentékenyebb a jövendölés és ígéret teljesedése, annál fontosabb maga a jövendölés és ígéret. Hiszen az emberi nem 4000 év bosszanti jövendölésekre és ígéretre alapította minden jobb jövő iránti reményét, annyira, hogy a pogány bölcsek legjelesbjei is nyíltan megvallották, miszerint az isteni és szellemi tárgyakról, Isten lényéről és létezéséről csak úgy, mint az ember eredetéről és rendeltetéséről semmi bizonyost sem tudhatnak, míg Isten maga, vagy valamely küldöttje el nem jó ezek iránt fölvilágosítani az embereket; de főleg Izrael fiai csak és egyedül ezen jövendölésekből és ígéretből merítették minden reményöket és megnyugvásukat, vallási és társadalmi szerkezetöket. Nem csodálható tehát, hogy Krisztusnak ama szentegyháza, mely az ó frigy örököse s mely azt, mit az ó frigyben sóvárogva vártak az emberek, egész terjedelmében birja, a népek oly hosszú várakozásának emlékére a küldendő Szabaditóról Istentől nyert jövendölések és ígéretek teljesedésén örömnek,a megígért Szabaditó utáni sóvárgásnak fölélesztésére évenkint négyheti ajtatosságot rendelt és tart az egyházi év elején. Az adventi,vagy útjöveti ájtatosság tárgya tehát Izrael népének várakozása, mely valamennyi, Krisztus előtti népek várakozását foglalja magában, valamint a népek hővágya és fohászkodása a megigért Szabaditó eljövetele után, melyet az anyaszentegyház a hajnali szentmise elején naponkint ismétel, Izsaiás próféta e szavaival esedezvén: „Egek, harmatozzatok onnan felülről , fellegek csepegjétek az Igazat, nyiljék meg a föld és támadjon üdvösség s vele együtt sarjadozzon igazság“ (45, 8). És ezért a hajnali szent mise a latin ,Rorates (harmatozzatok) igével kezdődvén, közönségesen ,Rorate-nak neveztetik, s igen magasztos és szivreható. Mert mig a téli hosszú, gyakran zordon éjek hajnalán sötétség terül el mindenfelé, vagy a hold halvány s a csillagok szende fénye terjeszt csak némi világ 48