Katholikus Néplap, 1863. július-október (16. évfolyam, 27-53. szám)

1863-11-26 / 48. szám

PEST, NOVEMBER 26. 48. szám. II. FÉLÉV. 1863. Megjelenik minden csütörtökön. Szer­kesztő lakása(kegyesrendüek épülete 35. sz.) Ügynöki hivatal. (Lipót utcza 8. sz.) Evang. Jelek lesznek a napban és holdban. (Luk. 21, 25—33.) 27. Virgil. 28. Nov. 29. VilL. I. Advent. 30 András. December. 1. Eli­gius. 2. Bibiana. 3. Xav. Ferencz. Előfizetés : helyben félévre 1 frt 31 kr egész évre 2 frt 62 kr ; vidékre félévre 1 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. Advent, vagy Urjövet. ^/Adventnek, vagy Urjövetnek nevezik a keresztények ősidőktől fogva a Jézus Krisztusnak e világra szüle­tése évnapját, vagy nagy­ karácsont megelőző négy he­tet, s az anyaszentegyház e négy hét első vasárnapjá­val kezdi meg az új egyházi évet, melynek folytán Jé­zus Krisztusnak, nemünk Megváltójának, az emberi­nem története s élete sarkpontjának, az idők Urának életére vonatkozó hittitkokat egyenként tünteti hívei­nek szemébe a nyilvános isteni­ tisztelet által. Mert a szent­ irás szavaiként Jézus Krisztus, a bűnös emberi­nem Megváltója „a törvény iránya minden hivő ember­nek megigazulására“ (sz. Pál a rom. 10,4), miután „a tör­vény ugyan Mózes által adatott, de a kegyelem és igaz­ság Jézus Krisztus által szereztetik“ (Jan. 1, 17). En­nél fogva méltán kezdi az anyaszentegyház az alapító­jára vonatkozó hittitkok ünnepkörét az adventtel, vagy Úrjövettel, melynek folytán a hajnali szent­mise az oltárokon és egyházi öltözeteken látható kék szín a vezeklés és bűnbánat színe, maguk az egyházi nép­énekek, a szent­mise alatti könyörgések, szent leczkék és evangéliumi szakaszok figyelmeztetik a kereszténye­ket, hogy az egyházi életben új időszak állt be. Mivel pedig az Üdvözítő titok teljes élete azon nagyszerű jövendölések és ígéretek teljesedése vala, melyeket az Istentől ihletett próféták mindenike, kivált Izsaiás próféta följegyzett, Írván: „íme a földnek min­den határáig hirdeti az Ur : Szion leánykának mondjá­tok meg : íme jó Üdvözítőd; vele jutalma, előtte visz­­szafizetése“ (62,11); és „Mondjátok a félénkeknek: biz­­zatok és ne féljetek; ime Istenetek el jő, ő maga jő el és megszabadít titeket“ (35, 4). Ezen jövendölés, ezen Ígéret teljesültében­ hittől áthatottan nem mulaszthatja el Isten egyháza emlékeztetni hiveit az Üdvözítőnek megváltásuk miatt történt eljövetelére , valamint azon drága váltságdíjra, melyet érettek adott, és a megvál­tás nagy munkájára, melyet e földön végrehajtott, hogy mindezen általok soha eléggé meg nem hálálható ke­gyelmek emlékét Isten folytonos dicsőitésével üljék meg. De ha az Üdvözítő eljövetelére vonatkozó jöven­dölések és ígéretek teljesültének megünneplése tárgya az egyházi évnek, méltán képezi az ezen jövendölések­és íg­éretekre­ emlékezés az egyházi év kezdetét. Mert minél nevezetesebb és jelentékenyebb a jövendölés és ígéret teljesedése, annál fontosabb maga a jövendölés és ígéret. Hiszen az emberi­ nem 4000 év bosszant­i jö­­vendölésekre és ígéretre alapította minden jobb jövő iránti reményét, annyira, hogy a pogány bölcsek leg­­jelesbjei is nyíltan megvallották, miszerint az isteni és szellemi tárgyakról, Isten lényéről és létezéséről csak úgy, mint az ember eredetéről és rendeltetéséről semmi bizonyost sem tudhatnak, míg Isten maga, vagy valamely küldöttje el nem jó ezek iránt fölvilágosítani az embereket; de főleg Izrael fiai csak és egyedül ezen jövendölésekből és ígéretből merítették minden remé­­nyöket és megnyugvásukat, vallási és társadalmi szer­­kezetöket. Nem csodálható tehát, hogy Krisztusnak ama szentegyháza, mely az ó frigy örököse s mely azt, mit az ó frigyben sóvárogva vártak az emberek, egész ter­jedelmében birja, a népek oly hosszú várakozásának emlékére a küldendő Szabaditóról Istentől nyert jöven­dölések és ígéretek teljesedésén­ örömnek,a megígért Sza­baditó utáni sóvárgásnak fölélesztésére évenkint négy­heti ajtatosságot rendelt és tart az egyházi év elején. Az adventi,­­vagy útjöveti ájtatosság tárgya tehát Iz­rael népének várakozása, mely valamennyi, Krisztus előtti népek várakozását foglalja magában, valamint a népek hő­vágya és fohászkodása a megigért Szabaditó eljövetele után, melyet az anyaszentegyház a hajnali szent­mise elején naponkint ismétel, Izsaiás próféta e szavaival esedezvén: „Egek, harmatozzatok onnan fe­lülről , fellegek csepegjétek az Igazat, nyiljék meg a föld és támadjon üdvösség s vele együtt sarjadozzon igazság“ (45, 8). És ezért a hajnali szent mise a latin ,Rorates (harmatozzatok) igével kezdődvén, közönsége­sen ,Rorate-nak neveztetik, s igen magasztos és szivre­­ható. Mert mig a téli hosszú, gyakran zordon éjek haj­nalán sötétség terül el mindenfelé, vagy a hold hal­vány s a csillagok szende fénye terjeszt csak némi világ 48

Next