Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1953 (60. évfolyam, 20-51. szám)

1953-05-17 / 20. szám

Vol. 60 évf. No. 20 szóm Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Catholic Hungarians9 Sunday - POSTACÍM: 4160 LORAIN AVENUE, CLEVELAND 13, OHIO EGYES SZÁM ÁRA 10 CENT KANADÁBAN ÁRA 12 CENT Only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the United States / 1953 MÁJUS 17 Az osztályharc nem a dolgozók érdekeit szolgálja Rómából jelentik. A Szentatya május elsején négy­ezer munkást fogadott, akik Olaszország minden ré­széről gyűltek egybe és a napot a munka keresztény ünnepnapjául jelentette ki. — Ki adhatna helyesebb jelentőséget, mélyebb ér­telmet e napnak (május elsejének) — mondotta a Szentatya — mint az igaz keresztény? Számára oly nap, melyen tiszteletet ad az Istenembernek, az tír Jézusnak és imádkozik Hozzá, hogy mintaképünk, vigaszunk és megszentelünk legyen. Aki életének na­­­gyobb részét kézműves iparral, mint egyszerű mun­kás töltötte le. A Szentatya tagadta, hogy az osztályharc a dol­gozó tömegek érdekeit szolgálná és kiemelte, hogy az európai egyesítésre irányuló törekvések a munka­­nélküliség problémájának a megoldását szolgálják. — Az Egyház — mondotta a Szentatya — a mun­kás mellett áll, ha igazságtalan munka­egyezmény miatt szenved, ha a kollektív munkaszerződéseket nem tartják be, vagy ha a munkás jogi, gazdasági és társadalmi viszonyain nem javítanak, holott ez mások jogainak sérelme nélkül megvalósítható volna.­­ A munkanélküliség problémája napjainkban még nagyobb jelentőségű lett és kölcsönösen érinti Európa valamennyi országát. Az Európa egységére irányuló mostani erőfeszítések a gazdasági fejlődés új lehetőségeinek megteremtését is célozzák. Tévedés azt gondolni, hogy az osztályharc régi módszerei a munkások érdekeit szolgálják. Moszkvai beszéd és gyakorlat A szovjet urainak lelkiségéből származik az a bosz­­szúvágy, amellyel állandóan üldözik azt, aki egyszer kiszabadult kezeik közül. Érthető. Minden ember, aki megmenekült a kommunista rendőrség hatalmá­ból, élő tanúja annak, hogy valójában mit jelent a kommunizmus. Ez magyarázza meg azt a szívós küz­delmet, amelyet Moszkva kínai tárgyalóin keresztül folytat azokért a kínai és észkakoreai hadifoglyokért, akiknek elegük van a politrukokból. Május 6-án a kommunisták nyolc pontból álló, ú­­jabb javaslatot terjesztettek elő, amelynek legfonto­sabb pontja, hogy elállnak a foglyoknak az ellenőrző semleges ország területére való átszállításától. Másik engedmény, hogy azon időtartamot, amely alatt a kommunisták a hazatérni nem akarókat szándékuk megváltoztatására rábeszélhetik, kilenc hónapról négy hónapra szállítják le. A javaslat mellőzi Pakisz­tánt, mint semleges ellenőrt s helyette öttagú ellen­őrző bizottságot javasol, amelynek Svájc, Svédország, Csehszlovákia, Lengyelország és India volnának a tagjai. E bizottság Korea területén őrizetébe venné a foglyokat és ellenőrizné a kommunisták “rábeszélő” kísérleteit. A fegyverszünet után politikai konfe­rencia határozna a kommunistákhoz vissza nem tért foglyok sorsa felett. Washingtonnak nem tetszik az ajámat. Nyugaton már megvan a kialakult kép, hogyan “ellenőrizné” a cseh és lengyel “semleges” katonaság a moszkvai, “rábeszélő” ügynökök működését. Legyen szabad em­lékeztetni arra a halvány eseményre, hogy a lengye­lek nyakára egy szovjet tábornokot ültettek. És még hány más moszkvai ügynök működik úgy Cseh-, mint Lengyelországban. Most ezek a cseh és lengyel kato­nák biztosítanák a Moszkvával szembeszálló, hadifo­golytáborokban tartott szerencsétlen kisemberek “rá­beszélését”, hogy térjenek bűnbánóan vissza Mosz­kvához? Svájc és Svédország — még ha élesen szembe is mernének szállni a cseh és lengyel túlzásokkal — egyensúlyozódik s marad az amúgy is bizonytalan és Moszkva barátságát kereső India. Micsoda remek, vörös incidenseket teremthetne Moszkva ezekben a táborokban. Az emberéletekkel való politikai játék újabb fejezetét készíti elő a moszkvai diplomácia, amely Sztálin halálát csak felhasználja, de módsze­reiben a legmerevebben ragaszkodik a sztálini rend­hez. Van még egy másik elrejtett csapdája a kínai pincérek által átnyújtott moszkvai főzetnek. Az a bá­tor ember, aki a cseh és lengyel “pártatlan” ellen­őrzés közben is azt meri mondani a “rábeszélő” kom­munistának, hogy nem tér vissza Moszkvához, telje­sen bizonytalan sorsnak néz elébe, mert szabadon bo­csátásáról majd a fegyverszüneti tárgyalások után összehívandó politikai konferenciákon dönthetnek. Hogy Moszkva milyen hosszúlejáratú konferenciák­ban gondolkozik, arra a legjobb példa az osztrák béke­szerződés ügye. Addig hadifogolytáborokban él­ni? Évek után, még évekig. Nyilvánvaló a moszkvai terv, az emberek a hadifogság lélekölő bizonytalan­sága helyett inkább választják akár a biztos halált és­­ visszatérnek a kommunista világba, amelyről eddig is — több mint 250 ülésen — csak külügyminiszter helyettesek és külügyi megbízottak tárgyaltak. Washington az osztrák béke nyélbeüté­sét tartja olyannak, mint ami a Szovjet békeszándé­kai komolyságának nem csupán üres szavakban, de tettekben megnyilvánuló bizonysága volna. A Szov­jet azonban eddig is szabotálta az osztrák békét, mert Magyarország és Románia kiürítésének esedékességét vonná maga után. James Reston, a N. Y. Times új washingtoni szer­kesztője szerint “washingtoni hivatalos körök állás­pontja ez: ha nem tárgyalhatunk Ausztria kiürítésé­ről, nem lehet remény a Németország egyesítésére vonatkozó tárgyalások sikerében sem.” Edmund Stevens, a “Christian Science Monitor” bécsi tudósítója terjedelmes cikkben fejti ki, hogy “felelős nyugati és ausztriai megfigyelők rámutatnak arra, hogy az osztrák békeszerződés ügye ma semmi­vel sem áll jobban, mint Sztálin idején. Az osztrák békeszerződés nyomán Magyarország és Románia ki­ürítésének kérdése napirendre kerülne s a Szovjet most legkevésbbé volna hajlandó lazítani igájukat, ellenkezőleg, keményebb elnyomással igyekszik azo­kat kezében tartani.” Stevens szerint józan osztrák politikusok tisztában v­annak azzal, hogy osztrák békeszerződésre aligha van másként kilátás, mint egy Németországgal és más keletközép- és keleteurópai országokkal kapcso­latos általános rendezés keretében és tudják, hogy ehhez még hosszú utat kell megtenni. * Egyébként —­ amint ezt John P. Leocacos, — az egyik amerikai napilap párisi tudósítója fejezte ki – igen találóan, Nyugateurópában már jelentkeznek az orosz béketrükk mérgezésének a szimptómái. Az orosz miután felhasználta Sztálin halálát, hogy elhitesse a Nyugattal, mennyire megváltozott, olyan színjáté­kot rendez, amelynek a hatásai hamarosan jelentkez­ni fognak a francia politikában. Amint a múlt héten beszámoltunk róla, a meggyengült indokínai francia védelem (állítólag a magyar és más, háború után belépett idegenlégiósok öt esztendős szolgálati ideje lejárt) megingott. Cho Chi Minh felkelő kommunista vezér hat, kínai instruktorok által kiképzett és orosz hadianyagokkal bőségesen felszerelt divíziója Vo Nguyen Giao, Kínában kinevelt tábornok vezérlete alatt tíz mérföldre közelítette meg az Indokínai Szö­vetséges Államok Laos királyságának fővárosát. Több napon át a főváros kapujában álltak, de nem kezdték meg az ostromot és egy részük elkanyarodott Sziám ország irányába, majd az a jelentés jött, hogy Giap csapatai hátrább vonták állásaikat a fővárostól és több helyütt visszavonulóban vannak. Kommentárok a Moszkvából ideiglenes fékezésre kapott utasításokat veszik kombinációba. Dulles kijelentette a bizottságban, hogy a Sziám irányába való előnyomulás egész Délkelet-Ázsiát is veszélyezteti. Indokina ügyében közölte, hogy a kér­désnek az Egyesült Nemzetek elé vitele megfontolás alatt van. A francia kormány ezt jegyzék útján elle­nezte, de Dulles tovább foglalkozik ezzel a gondolat­tal. * Érdekes előadás hangzott el a francia hadifőisko­lán, ahol­ egy magasrangú katonai vezető komoly ér­vekkel alátámasztva fejtette ki, hogy Tito nem más­, mint a Kreml ötödik hadoszlopa, akit régi­­ fogással csempésztek be a Nyugat soraiba. Úgy francia, mint olasz forrásból mind erősebben hangzanak el fi­gyelmeztetések, hogy most számolni kell Tito újabb taktikai helyezkedésével. Malenkovhoz való csatlako­zása, Tito mai helyzetét tekintve, Malenkov béketer­veinek elfogadása mellett jelenthet nyomást a nyu­gatiakra. Az időnyerés taktikáját így szolgálhatja Tito ötödik hadoszolpának ismételt pálfordulása. Churclell,­­akinek kormányához fűződik az a tör­ténelemi^''* bajosan elhalványuló érdem, hogy kom­munista­ diktátort ültetett az angol királyok aszta­lához, a U. S. News and World Report jelentése sze­rint azzal a gondolattal játszik, hogy Moszkvába re­pül. Azt hiszi, hogy személyes beszélgetések útján kipuhatolhatja, hogy a szovjet béke szándéka komoly­­e? Churchill minden kételye dacára lehetségesnek tartja, hogy az orosz politikában alapvető változás történthet? Dr. James B. Conant, Amerika főbiztosa Németor­szágban, nem osztja Churchill várakozását. Figyel­meztetést intézett a nyugathoz az orosz békeszólamok és zavart keltő taktika leleplezésével. Hiszékeny em­bernek nevezte azokat, akik felülnek az orosz lapok cenzorainak. Ugyanez a véleménye Omar N. Bradley tábornok­nak, az egyesített vezérkarok főnökének, aki ugyan­csak figyelmeztet: “A háború fenyegető veszélye je­len van. A Szovjet atomfegyverei gyors fejlődésben vannak.” Úgy a panmunjomi, koreai tárgyalások csapdái, mint az európai helyzet, valamint a színes népek iz­gatása egy óriási új szovjet offenzíva elködösíteni kí­vánt körvonalait vetítik elénk. Ma már csak azok ve­szik komolyan Moszkva szavait, akik egyáltalán nem hiszik, hanem csak szolgálják ezeket a kijelentéseket. Moszkva elkésett. Túl sokszor csapták be a Nyugatot. ■s. Az osztrák békekötés konferenciájának ötletét az angolok ismét felvetették. A N. Y. Times értesülése szerint az angol kormány jegyzéket intézett Wash­ingtonhoz és négyhatalmi összejövetelt ajánlott. A washingtoni jólértesültek úgy látják, hogy Dulles külügyminiszter nem tartja időszerűnek semmiféle négyhatalmi konferencia megtartását, amíg a nyu­gateurópai hadsereg ügye tető alatt nincs. Ez azon­ban nem vonatkozik az osztrák békeszerződés ügyére. A Vasárnap sajtóestje Youngstownban örömmel jelentjük, hogy a Vasárnap műsoros saj­tóestjét Youngstownban is megrendezik május 31-én este 6 órai kezdettel, amikor az Oltáregylet és a Ró­zsafüzér Társulat a sajtóest vendégeit vacsorán látja vendégül. A Vasárnap sajtóestjén a helyi műsorszá­­mok mellett clevelandi előadók és művészek is szere­pelnek. A műsor öszeállítása folyamatban van és kö­vetkező számunkban közöljük a Vasárnap youngs­­towni sajtóestjének részletes és pontos műsorát. Je­gyezzük elő és legyünk ott valamennyien youngs­­towni és környékbeli magyarok, a legnagyobb ame­rikai-magyar hetilap műsoros sajtóestjén május 1-­én, este 6 órakor a youngstowni “Magyarok Nagy­asszonya” egyházközség (545 NI. Belsevista) nagy­termében. ÜZEMET AZ EMIGRÁCIÓBA ORSZÁG HÁZA irta: VÖRÖSMARTY MIHÁLY (Legnagyobb és leggazdagabb költőnk. Lírája nem­zeti költészet, amely nagy erővel fejezi ki Széchenyi István korának eszme és érzés világát. Hazafias köl­tészete sohasem szakad el az általános emberi esz­ményektől és a magyarságot mindig az emberiség nagy egységében látja. A legegyetemesebb magyar költő, akár a maga belső világát, akár külső világ képeit tükrözte­ti, éreztetni tudja a nagy emberi, sőt kozmikus egységet, ami a mondanivaló mögött van. Üzenete megdöbbentően mai, mintha ma írta volna.) A HAZÁNAK nincsen háza, Mert fiainak Nem hazája; Büszke fajnak Küzdő pálya, Mellyen az magát rongálja, Kincsnek vérnek rossz gazdája És oh szégyen! rosszra jóra Még szavazni jár dobszóra. Ura s rabja millióknak Kik gyűlölnek és dacolnak; Zsarnok, szolga egy személyben Ki magával sincs békében. S vas eszével Jég szivével Fölmerül a külfaj árja, A meleg vért áltatjárja, És a nemzet áll fagyottan Tompa, zsibbadt fájdalomban. Nincsen egy szó Összehangzó Honfiaknak ajakáról, Nincsen egy tett Az eggyé lett Nemzet élete fájáról. _A HAZÁNAK nincsen háza. Miért? Volt idő, midőn nővére­­ Fölkelének, s amit kére Nem keresvén cifra szóban, Ami a szív legmélyén van, Adtak drága bért, Adtak érte vért. MOST MIDŐN leszállt a béke S a vérontó harcnak vége, S a hazának, Mint anyának, Aki gyermekei körében Áll ragyogva örömében, Földerülne boldog napja, Most fejét szenny s gyász takarja. Földön futva, Bujdokolva, Mint hivatlan vendég száll be A szegény s kaján telekbe, Hol nevét fut ferdítésben Ismerik csak átokképen. NEVE: szolgálj és ne láss bért. Neve: adj pénzt és ne tudd mért. Neve: halj meg más javáért. Neve szégyen, neve átok: EZZÉ LETT magyar hazátok. Vasárnaptól­ vasárnapig kereskedelem a kommunistákkal Joseph McCarthy wisconsini republikánus szenátor, a kom­munisták elleni harc amerikai vezetője a Senate Government Operations Subcommittee elnöke, e bizottság ülésén május 2-án felhívta a State Departmentet, foglaljon állást Amerika szövet­ségeseinek a kommunista országokkal folytatott kereskedelme kérdésében. Dulles külügyminiszter e felhívásra célozva, egy közös kon­gresszusi bizottság előtt, amely a külföldi segélyprogrammot tárgyalta, kijelentette, nincs amellett, hogy a szövetséges kor­mányokat a kommunistákkal való mindennemű kereskedés be­szüntetésére kényszerítsék. Akik, mondotta, a tilalmat nem­hadianyagokra is kiterjeszteni kívánják, egyben a vámok fel­emelése és a külföldi katonai segélyek leszállítása mellett van­nak. Ha minden kereskedelem eltiltásához ragaszkodunk, úgy­mond Dulles, az Egyesült Államok el fog szigetelődni és törté­nelmének legnehezebb helyzete elé kerül. (Angol hivatalos jelentés szerint Anglia az 1953-as év alsó negyedében tízszer annyi árut, főként textilárukat és vetőmagot szállított a vörös Kínának, mint az előző év ugyanezen idősza­kában s a forgalom összege hét millió dollárral emelkedett. Két­százötven, hadianyagnak számító árucikk szállítási tilalmát, mondja a jelentés, szigorúan ellenőrizték.) Durles május 6-i kihallgatásán a bizottság előtt azzal egészí­tette ki nyilatkozatát, hogy a vörös Kínával szemben, amely támadó harcot visel, a hadianyag-szállítás tilalmát és minden lehető más szállítási korlátozást fenn kell tartani s ebben a ha­jós nemzetek együttműködnek az Egyesült Államokkal. Nehru indiai miniszterelnök az indiai szenátusban kijelen­tette, hogy fejleszteni kell a vörös Kínával való kereskedelmet, akár tetszik ez — úgymond — egyes külföldi köröknek, akár nem.” Hangoztatta azt is, hogy kormánya sohasem helyeselte az Egyesült Nemzetektől a vör­ösök ellen szorgalmazott hadi­­anyagszállítási bojkottot. Kettős járom alatt (Most hozta nyilvánosságra a Csehszlovákiai Magyarok Nem­zeti Bizottmánya a Free Europe-hoz intézett nyílt levelét, amely­nek egyes részeit közöljük.) “1952 szeptemberében az önök által fenntartott Szabad Cseh­szlovákia Tanácsa “Hlas Ceskoslovenska” c. hivatalos lapjában egy cikk jelent meg a következő címmel: “A csehszlovákiai ma­gyarok különös tevékenysége az Egyesült Államokban.” Ebből idézzük a hozzánk szóló következő részletet: “Így képzelik ők el a kommunizmus elleni harcot és az európai együttműködésre való előkészületet.” Ez a kihívás megfelelő választ követel. Számbelileg a magyar nemzet a legerősebb a Dunavölgy népei között s egyedül tekinthet vissza ezer éves önálló állami létre. A külföldi megfigyelőket félrevezetik az új népességi kimuta­tások, amelyek nem tüntetik fel azt, hogy a magyarság nem­csak a mai Magyarország területén él, hanem az első világ­háború óta — az önrendelkezési jog megcsúfolásával — hat ál­lamban, erőszakkal szétszakítva. Állításunkat igazolja az 1918 előtti statisztikai kimutatások összehasonlítása azokkal, ame­lyeket később az utódállamok adtak ki. Szembeszökő, hogy csök­kentették papiroson a magyarság számát évről-évre. A­­ magyar­ság papiros-irtása egészen 1945-ig tartott, amikor azt durva erőszak követte. A St. Germain-en-Layeban vállalt kötelezettségei alapján Csehszlovákiának egyforma jogokat és szabad nyelvhasználatot kellett biztosítania minden nemzetiségének, köztük a Szlovákia 3 millió lakosából 1,200,000-t kitevő magyarnak is. Csehszlová­kiának azonban soha sem volt szándékában eleget enni nem­zetközi kötelezettségének. Bizonyítéka ennek az 1920-as, első alkotmánytörvény. Ezt a törvényt nem egy szabadon megvá­lasztott nemzetgyűlés hozta, hanem kinevezett képviselők, és ezért egy igazi demokratikus államban nem is bírna érvénnyel. Azonban Csehszlovákia soha sem volt valóban demokratikus ál­lam, s ebbeli hírét csak kitűnő propagandájának köszönheti. Első alkotmányát kinevezett képviselőkkel kényszerítette a ha­tárain belül élő népekre. Ebben az alkotmányozó nemzetgyűlés­ben a magyaroknak, németeknek, lengyeleknek és ruthéneknek egyetlen képviselőjük sem volt. Túlnyomólag csehekből állott, noha a cseh nemzet a felét sem tette ki az újonnan létesített állam lakosságának. De a szlovákok sem voltak kellő számban képviselve, mert a részükre fenntartott tagságból is többet a csehek töltöttek be. Már ez az első alkotmány félrevezette a sza­bad Nyugatot, mert nem biztosította a kisebbségek szabad éle­tét. Magyarország ezer éven keresztül szabad ,és független állama volt Középeurópának. Nyugat és Kelet érdekeinek ütközőpont­ján mindig megőrizte saját államiságát, ha kellett, fegyveres erővel és olyan áldozatokkal, amilyeneket más nép nem tud fel­mutatni. Ugyanakkor Magyarország mindig mintaképe volt a vallási és polgári szabadságjogoknak. Ezzel szemben Csehszlo­vákia rövid két évtizedes fennállása alatt kétszer volt létében fenyegetve s egyszer sem védte meg függetlenségét fegyverrel. Csehszlovákia vezető politikusai 1948-ban minden ellenállás nélkül adták át a hatalmat a kommunista kormánynak. Eddig az ideig a Köztársaság kommunista pártjában egy magyar sem volt. Az állam kormányzó népei nem állíthatják ezt magukról. A magyarok közül senki sem segítette a kommunistákat a ha­talom átvételében, a kommunista kormánynak senki sem sza­vazott bizalmat és senki sem üdvözölte a Gottwald-kormányt megalakulásakor. A Szabad Csehszlovákia Tanácsában azonban nyüzsögnek a kollaboránsok, a segédkezők, a bizalmat szavazók és üdvözletet küldők. S most ezek az urak mernek hozzánk fel­hívást intézni, hogy hogy képzeljük el a kommunizmus elleni harcot! őszintén megmondjuk: nem úgy, mint ők! S nem ve­lük! ők nem harcolnak szívvel és lélekkel a kommunizmus el­len! őket akkor küldték el hazulról, amikor szolgálataikra már nem tartottak számot. S önöknél kötöttek ki, a munka nélküli jó megélhetésért, hogy önöket félrevezessék.” (Kettős Járom alatt.) Peenemünde, az oroszok atom­telepe Az oroszok hatalmas bázist tartanak fenn a németországi megszállási zónájukban lévő Peenemündén. Jelentések arról szá­molnak be, hogy ott nagy laboratóriumok és rakéta-gyártelepek állnak fenn és atom­kísérletek is folynak. Peenemündet még Hitler idején rendezték be VI és V2 rakéták gyártására s már akkor folytak ott kísérletek az atombomba elő­állítására. A második világháborúban ezt a telepet az amerikai repülők összebombázták és az oroszok óriási költség-befektetés­sel építették újra és tökéletesítették. Peenemünde a Balti-tenger bejáratánál fekszik, melyet a Szovjet “orosz tengerré” akar tenni. A Szovjet innen szemmel tudja tartani nemcsak az aránylag közel fekvő Berlint, de egész Nyugat-Németországot. Nagy orosz hajóépítő és légi bázisok vannak Rostockban és Wismarban is. Amikor a Szovjet most Németország egyesítése és a kiürítés eszméjével taktikázik Amerika ellen, sokan már azért is kétlik e kívánságai őszinte voltát, mert nem hiszik, hogy a mérhetetlen költséggel létesített peenemündei telepet, Rostockot és Wismart fel akarná adni. ★ ★ ★i

Next