Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1953 (60. évfolyam, 20-51. szám)
1953-05-17 / 20. szám
Vol. 60 évf. No. 20 szóm Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Catholic Hungarians9 Sunday - POSTACÍM: 4160 LORAIN AVENUE, CLEVELAND 13, OHIO EGYES SZÁM ÁRA 10 CENT KANADÁBAN ÁRA 12 CENT Only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the United States / 1953 MÁJUS 17 Az osztályharc nem a dolgozók érdekeit szolgálja Rómából jelentik. A Szentatya május elsején négyezer munkást fogadott, akik Olaszország minden részéről gyűltek egybe és a napot a munka keresztény ünnepnapjául jelentette ki. — Ki adhatna helyesebb jelentőséget, mélyebb értelmet e napnak (május elsejének) — mondotta a Szentatya — mint az igaz keresztény? Számára oly nap, melyen tiszteletet ad az Istenembernek, az tír Jézusnak és imádkozik Hozzá, hogy mintaképünk, vigaszunk és megszentelünk legyen. Aki életének nagyobb részét kézműves iparral, mint egyszerű munkás töltötte le. A Szentatya tagadta, hogy az osztályharc a dolgozó tömegek érdekeit szolgálná és kiemelte, hogy az európai egyesítésre irányuló törekvések a munkanélküliség problémájának a megoldását szolgálják. — Az Egyház — mondotta a Szentatya — a munkás mellett áll, ha igazságtalan munkaegyezmény miatt szenved, ha a kollektív munkaszerződéseket nem tartják be, vagy ha a munkás jogi, gazdasági és társadalmi viszonyain nem javítanak, holott ez mások jogainak sérelme nélkül megvalósítható volna. A munkanélküliség problémája napjainkban még nagyobb jelentőségű lett és kölcsönösen érinti Európa valamennyi országát. Az Európa egységére irányuló mostani erőfeszítések a gazdasági fejlődés új lehetőségeinek megteremtését is célozzák. Tévedés azt gondolni, hogy az osztályharc régi módszerei a munkások érdekeit szolgálják. Moszkvai beszéd és gyakorlat A szovjet urainak lelkiségéből származik az a boszszúvágy, amellyel állandóan üldözik azt, aki egyszer kiszabadult kezeik közül. Érthető. Minden ember, aki megmenekült a kommunista rendőrség hatalmából, élő tanúja annak, hogy valójában mit jelent a kommunizmus. Ez magyarázza meg azt a szívós küzdelmet, amelyet Moszkva kínai tárgyalóin keresztül folytat azokért a kínai és észkakoreai hadifoglyokért, akiknek elegük van a politrukokból. Május 6-án a kommunisták nyolc pontból álló, újabb javaslatot terjesztettek elő, amelynek legfontosabb pontja, hogy elállnak a foglyoknak az ellenőrző semleges ország területére való átszállításától. Másik engedmény, hogy azon időtartamot, amely alatt a kommunisták a hazatérni nem akarókat szándékuk megváltoztatására rábeszélhetik, kilenc hónapról négy hónapra szállítják le. A javaslat mellőzi Pakisztánt, mint semleges ellenőrt s helyette öttagú ellenőrző bizottságot javasol, amelynek Svájc, Svédország, Csehszlovákia, Lengyelország és India volnának a tagjai. E bizottság Korea területén őrizetébe venné a foglyokat és ellenőrizné a kommunisták “rábeszélő” kísérleteit. A fegyverszünet után politikai konferencia határozna a kommunistákhoz vissza nem tért foglyok sorsa felett. Washingtonnak nem tetszik az ajámat. Nyugaton már megvan a kialakult kép, hogyan “ellenőrizné” a cseh és lengyel “semleges” katonaság a moszkvai, “rábeszélő” ügynökök működését. Legyen szabad emlékeztetni arra a halvány eseményre, hogy a lengyelek nyakára egy szovjet tábornokot ültettek. És még hány más moszkvai ügynök működik úgy Cseh-, mint Lengyelországban. Most ezek a cseh és lengyel katonák biztosítanák a Moszkvával szembeszálló, hadifogolytáborokban tartott szerencsétlen kisemberek “rábeszélését”, hogy térjenek bűnbánóan vissza Moszkvához? Svájc és Svédország — még ha élesen szembe is mernének szállni a cseh és lengyel túlzásokkal — egyensúlyozódik s marad az amúgy is bizonytalan és Moszkva barátságát kereső India. Micsoda remek, vörös incidenseket teremthetne Moszkva ezekben a táborokban. Az emberéletekkel való politikai játék újabb fejezetét készíti elő a moszkvai diplomácia, amely Sztálin halálát csak felhasználja, de módszereiben a legmerevebben ragaszkodik a sztálini rendhez. Van még egy másik elrejtett csapdája a kínai pincérek által átnyújtott moszkvai főzetnek. Az a bátor ember, aki a cseh és lengyel “pártatlan” ellenőrzés közben is azt meri mondani a “rábeszélő” kommunistának, hogy nem tér vissza Moszkvához, teljesen bizonytalan sorsnak néz elébe, mert szabadon bocsátásáról majd a fegyverszüneti tárgyalások után összehívandó politikai konferenciákon dönthetnek. Hogy Moszkva milyen hosszúlejáratú konferenciákban gondolkozik, arra a legjobb példa az osztrák békeszerződés ügye. Addig hadifogolytáborokban élni? Évek után, még évekig. Nyilvánvaló a moszkvai terv, az emberek a hadifogság lélekölő bizonytalansága helyett inkább választják akár a biztos halált és visszatérnek a kommunista világba, amelyről eddig is — több mint 250 ülésen — csak külügyminiszter helyettesek és külügyi megbízottak tárgyaltak. Washington az osztrák béke nyélbeütését tartja olyannak, mint ami a Szovjet békeszándékai komolyságának nem csupán üres szavakban, de tettekben megnyilvánuló bizonysága volna. A Szovjet azonban eddig is szabotálta az osztrák békét, mert Magyarország és Románia kiürítésének esedékességét vonná maga után. James Reston, a N. Y. Times új washingtoni szerkesztője szerint “washingtoni hivatalos körök álláspontja ez: ha nem tárgyalhatunk Ausztria kiürítéséről, nem lehet remény a Németország egyesítésére vonatkozó tárgyalások sikerében sem.” Edmund Stevens, a “Christian Science Monitor” bécsi tudósítója terjedelmes cikkben fejti ki, hogy “felelős nyugati és ausztriai megfigyelők rámutatnak arra, hogy az osztrák békeszerződés ügye ma semmivel sem áll jobban, mint Sztálin idején. Az osztrák békeszerződés nyomán Magyarország és Románia kiürítésének kérdése napirendre kerülne s a Szovjet most legkevésbbé volna hajlandó lazítani igájukat, ellenkezőleg, keményebb elnyomással igyekszik azokat kezében tartani.” Stevens szerint józan osztrák politikusok tisztában vannak azzal, hogy osztrák békeszerződésre aligha van másként kilátás, mint egy Németországgal és más keletközép- és keleteurópai országokkal kapcsolatos általános rendezés keretében és tudják, hogy ehhez még hosszú utat kell megtenni. * Egyébként — amint ezt John P. Leocacos, — az egyik amerikai napilap párisi tudósítója fejezte ki – igen találóan, Nyugateurópában már jelentkeznek az orosz béketrükk mérgezésének a szimptómái. Az orosz miután felhasználta Sztálin halálát, hogy elhitesse a Nyugattal, mennyire megváltozott, olyan színjátékot rendez, amelynek a hatásai hamarosan jelentkezni fognak a francia politikában. Amint a múlt héten beszámoltunk róla, a meggyengült indokínai francia védelem (állítólag a magyar és más, háború után belépett idegenlégiósok öt esztendős szolgálati ideje lejárt) megingott. Cho Chi Minh felkelő kommunista vezér hat, kínai instruktorok által kiképzett és orosz hadianyagokkal bőségesen felszerelt divíziója Vo Nguyen Giao, Kínában kinevelt tábornok vezérlete alatt tíz mérföldre közelítette meg az Indokínai Szövetséges Államok Laos királyságának fővárosát. Több napon át a főváros kapujában álltak, de nem kezdték meg az ostromot és egy részük elkanyarodott Sziám ország irányába, majd az a jelentés jött, hogy Giap csapatai hátrább vonták állásaikat a fővárostól és több helyütt visszavonulóban vannak. Kommentárok a Moszkvából ideiglenes fékezésre kapott utasításokat veszik kombinációba. Dulles kijelentette a bizottságban, hogy a Sziám irányába való előnyomulás egész Délkelet-Ázsiát is veszélyezteti. Indokina ügyében közölte, hogy a kérdésnek az Egyesült Nemzetek elé vitele megfontolás alatt van. A francia kormány ezt jegyzék útján ellenezte, de Dulles tovább foglalkozik ezzel a gondolattal. * Érdekes előadás hangzott el a francia hadifőiskolán, ahol egy magasrangú katonai vezető komoly érvekkel alátámasztva fejtette ki, hogy Tito nem más, mint a Kreml ötödik hadoszlopa, akit régi fogással csempésztek be a Nyugat soraiba. Úgy francia, mint olasz forrásból mind erősebben hangzanak el figyelmeztetések, hogy most számolni kell Tito újabb taktikai helyezkedésével. Malenkovhoz való csatlakozása, Tito mai helyzetét tekintve, Malenkov béketerveinek elfogadása mellett jelenthet nyomást a nyugatiakra. Az időnyerés taktikáját így szolgálhatja Tito ötödik hadoszolpának ismételt pálfordulása. Churclell,akinek kormányához fűződik az a történelemi^''* bajosan elhalványuló érdem, hogy kommunista diktátort ültetett az angol királyok asztalához, a U. S. News and World Report jelentése szerint azzal a gondolattal játszik, hogy Moszkvába repül. Azt hiszi, hogy személyes beszélgetések útján kipuhatolhatja, hogy a szovjet béke szándéka komolye? Churchill minden kételye dacára lehetségesnek tartja, hogy az orosz politikában alapvető változás történthet? Dr. James B. Conant, Amerika főbiztosa Németországban, nem osztja Churchill várakozását. Figyelmeztetést intézett a nyugathoz az orosz békeszólamok és zavart keltő taktika leleplezésével. Hiszékeny embernek nevezte azokat, akik felülnek az orosz lapok cenzorainak. Ugyanez a véleménye Omar N. Bradley tábornoknak, az egyesített vezérkarok főnökének, aki ugyancsak figyelmeztet: “A háború fenyegető veszélye jelen van. A Szovjet atomfegyverei gyors fejlődésben vannak.” Úgy a panmunjomi, koreai tárgyalások csapdái, mint az európai helyzet, valamint a színes népek izgatása egy óriási új szovjet offenzíva elködösíteni kívánt körvonalait vetítik elénk. Ma már csak azok veszik komolyan Moszkva szavait, akik egyáltalán nem hiszik, hanem csak szolgálják ezeket a kijelentéseket. Moszkva elkésett. Túl sokszor csapták be a Nyugatot. ■s. Az osztrák békekötés konferenciájának ötletét az angolok ismét felvetették. A N. Y. Times értesülése szerint az angol kormány jegyzéket intézett Washingtonhoz és négyhatalmi összejövetelt ajánlott. A washingtoni jólértesültek úgy látják, hogy Dulles külügyminiszter nem tartja időszerűnek semmiféle négyhatalmi konferencia megtartását, amíg a nyugateurópai hadsereg ügye tető alatt nincs. Ez azonban nem vonatkozik az osztrák békeszerződés ügyére. A Vasárnap sajtóestje Youngstownban örömmel jelentjük, hogy a Vasárnap műsoros sajtóestjét Youngstownban is megrendezik május 31-én este 6 órai kezdettel, amikor az Oltáregylet és a Rózsafüzér Társulat a sajtóest vendégeit vacsorán látja vendégül. A Vasárnap sajtóestjén a helyi műsorszámok mellett clevelandi előadók és művészek is szerepelnek. A műsor öszeállítása folyamatban van és következő számunkban közöljük a Vasárnap youngstowni sajtóestjének részletes és pontos műsorát. Jegyezzük elő és legyünk ott valamennyien youngstowni és környékbeli magyarok, a legnagyobb amerikai-magyar hetilap műsoros sajtóestjén május 1-én, este 6 órakor a youngstowni “Magyarok Nagyasszonya” egyházközség (545 NI. Belsevista) nagytermében. ÜZEMET AZ EMIGRÁCIÓBA ORSZÁG HÁZA irta: VÖRÖSMARTY MIHÁLY (Legnagyobb és leggazdagabb költőnk. Lírája nemzeti költészet, amely nagy erővel fejezi ki Széchenyi István korának eszme és érzés világát. Hazafias költészete sohasem szakad el az általános emberi eszményektől és a magyarságot mindig az emberiség nagy egységében látja. A legegyetemesebb magyar költő, akár a maga belső világát, akár külső világ képeit tükrözteti, éreztetni tudja a nagy emberi, sőt kozmikus egységet, ami a mondanivaló mögött van. Üzenete megdöbbentően mai, mintha ma írta volna.) A HAZÁNAK nincsen háza, Mert fiainak Nem hazája; Büszke fajnak Küzdő pálya, Mellyen az magát rongálja, Kincsnek vérnek rossz gazdája És oh szégyen! rosszra jóra Még szavazni jár dobszóra. Ura s rabja millióknak Kik gyűlölnek és dacolnak; Zsarnok, szolga egy személyben Ki magával sincs békében. S vas eszével Jég szivével Fölmerül a külfaj árja, A meleg vért áltatjárja, És a nemzet áll fagyottan Tompa, zsibbadt fájdalomban. Nincsen egy szó Összehangzó Honfiaknak ajakáról, Nincsen egy tett Az eggyé lett Nemzet élete fájáról. _A HAZÁNAK nincsen háza. Miért? Volt idő, midőn nővére Fölkelének, s amit kére Nem keresvén cifra szóban, Ami a szív legmélyén van, Adtak drága bért, Adtak érte vért. MOST MIDŐN leszállt a béke S a vérontó harcnak vége, S a hazának, Mint anyának, Aki gyermekei körében Áll ragyogva örömében, Földerülne boldog napja, Most fejét szenny s gyász takarja. Földön futva, Bujdokolva, Mint hivatlan vendég száll be A szegény s kaján telekbe, Hol nevét fut ferdítésben Ismerik csak átokképen. NEVE: szolgálj és ne láss bért. Neve: adj pénzt és ne tudd mért. Neve: halj meg más javáért. Neve szégyen, neve átok: EZZÉ LETT magyar hazátok. Vasárnaptól vasárnapig kereskedelem a kommunistákkal Joseph McCarthy wisconsini republikánus szenátor, a kommunisták elleni harc amerikai vezetője a Senate Government Operations Subcommittee elnöke, e bizottság ülésén május 2-án felhívta a State Departmentet, foglaljon állást Amerika szövetségeseinek a kommunista országokkal folytatott kereskedelme kérdésében. Dulles külügyminiszter e felhívásra célozva, egy közös kongresszusi bizottság előtt, amely a külföldi segélyprogrammot tárgyalta, kijelentette, nincs amellett, hogy a szövetséges kormányokat a kommunistákkal való mindennemű kereskedés beszüntetésére kényszerítsék. Akik, mondotta, a tilalmat nemhadianyagokra is kiterjeszteni kívánják, egyben a vámok felemelése és a külföldi katonai segélyek leszállítása mellett vannak. Ha minden kereskedelem eltiltásához ragaszkodunk, úgymond Dulles, az Egyesült Államok el fog szigetelődni és történelmének legnehezebb helyzete elé kerül. (Angol hivatalos jelentés szerint Anglia az 1953-as év alsó negyedében tízszer annyi árut, főként textilárukat és vetőmagot szállított a vörös Kínának, mint az előző év ugyanezen időszakában s a forgalom összege hét millió dollárral emelkedett. Kétszázötven, hadianyagnak számító árucikk szállítási tilalmát, mondja a jelentés, szigorúan ellenőrizték.) Durles május 6-i kihallgatásán a bizottság előtt azzal egészítette ki nyilatkozatát, hogy a vörös Kínával szemben, amely támadó harcot visel, a hadianyag-szállítás tilalmát és minden lehető más szállítási korlátozást fenn kell tartani s ebben a hajós nemzetek együttműködnek az Egyesült Államokkal. Nehru indiai miniszterelnök az indiai szenátusban kijelentette, hogy fejleszteni kell a vörös Kínával való kereskedelmet, akár tetszik ez — úgymond — egyes külföldi köröknek, akár nem.” Hangoztatta azt is, hogy kormánya sohasem helyeselte az Egyesült Nemzetektől a vörösök ellen szorgalmazott hadianyagszállítási bojkottot. Kettős járom alatt (Most hozta nyilvánosságra a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya a Free Europe-hoz intézett nyílt levelét, amelynek egyes részeit közöljük.) “1952 szeptemberében az önök által fenntartott Szabad Csehszlovákia Tanácsa “Hlas Ceskoslovenska” c. hivatalos lapjában egy cikk jelent meg a következő címmel: “A csehszlovákiai magyarok különös tevékenysége az Egyesült Államokban.” Ebből idézzük a hozzánk szóló következő részletet: “Így képzelik ők el a kommunizmus elleni harcot és az európai együttműködésre való előkészületet.” Ez a kihívás megfelelő választ követel. Számbelileg a magyar nemzet a legerősebb a Dunavölgy népei között s egyedül tekinthet vissza ezer éves önálló állami létre. A külföldi megfigyelőket félrevezetik az új népességi kimutatások, amelyek nem tüntetik fel azt, hogy a magyarság nemcsak a mai Magyarország területén él, hanem az első világháború óta — az önrendelkezési jog megcsúfolásával — hat államban, erőszakkal szétszakítva. Állításunkat igazolja az 1918 előtti statisztikai kimutatások összehasonlítása azokkal, amelyeket később az utódállamok adtak ki. Szembeszökő, hogy csökkentették papiroson a magyarság számát évről-évre. A magyarság papiros-irtása egészen 1945-ig tartott, amikor azt durva erőszak követte. A St. Germain-en-Layeban vállalt kötelezettségei alapján Csehszlovákiának egyforma jogokat és szabad nyelvhasználatot kellett biztosítania minden nemzetiségének, köztük a Szlovákia 3 millió lakosából 1,200,000-t kitevő magyarnak is. Csehszlovákiának azonban soha sem volt szándékában eleget enni nemzetközi kötelezettségének. Bizonyítéka ennek az 1920-as, első alkotmánytörvény. Ezt a törvényt nem egy szabadon megválasztott nemzetgyűlés hozta, hanem kinevezett képviselők, és ezért egy igazi demokratikus államban nem is bírna érvénnyel. Azonban Csehszlovákia soha sem volt valóban demokratikus állam, s ebbeli hírét csak kitűnő propagandájának köszönheti. Első alkotmányát kinevezett képviselőkkel kényszerítette a határain belül élő népekre. Ebben az alkotmányozó nemzetgyűlésben a magyaroknak, németeknek, lengyeleknek és ruthéneknek egyetlen képviselőjük sem volt. Túlnyomólag csehekből állott, noha a cseh nemzet a felét sem tette ki az újonnan létesített állam lakosságának. De a szlovákok sem voltak kellő számban képviselve, mert a részükre fenntartott tagságból is többet a csehek töltöttek be. Már ez az első alkotmány félrevezette a szabad Nyugatot, mert nem biztosította a kisebbségek szabad életét. Magyarország ezer éven keresztül szabad ,és független állama volt Középeurópának. Nyugat és Kelet érdekeinek ütközőpontján mindig megőrizte saját államiságát, ha kellett, fegyveres erővel és olyan áldozatokkal, amilyeneket más nép nem tud felmutatni. Ugyanakkor Magyarország mindig mintaképe volt a vallási és polgári szabadságjogoknak. Ezzel szemben Csehszlovákia rövid két évtizedes fennállása alatt kétszer volt létében fenyegetve s egyszer sem védte meg függetlenségét fegyverrel. Csehszlovákia vezető politikusai 1948-ban minden ellenállás nélkül adták át a hatalmat a kommunista kormánynak. Eddig az ideig a Köztársaság kommunista pártjában egy magyar sem volt. Az állam kormányzó népei nem állíthatják ezt magukról. A magyarok közül senki sem segítette a kommunistákat a hatalom átvételében, a kommunista kormánynak senki sem szavazott bizalmat és senki sem üdvözölte a Gottwald-kormányt megalakulásakor. A Szabad Csehszlovákia Tanácsában azonban nyüzsögnek a kollaboránsok, a segédkezők, a bizalmat szavazók és üdvözletet küldők. S most ezek az urak mernek hozzánk felhívást intézni, hogy hogy képzeljük el a kommunizmus elleni harcot! őszintén megmondjuk: nem úgy, mint ők! S nem velük! ők nem harcolnak szívvel és lélekkel a kommunizmus ellen! őket akkor küldték el hazulról, amikor szolgálataikra már nem tartottak számot. S önöknél kötöttek ki, a munka nélküli jó megélhetésért, hogy önöket félrevezessék.” (Kettős Járom alatt.) Peenemünde, az oroszok atomtelepe Az oroszok hatalmas bázist tartanak fenn a németországi megszállási zónájukban lévő Peenemündén. Jelentések arról számolnak be, hogy ott nagy laboratóriumok és rakéta-gyártelepek állnak fenn és atomkísérletek is folynak. Peenemündet még Hitler idején rendezték be VI és V2 rakéták gyártására s már akkor folytak ott kísérletek az atombomba előállítására. A második világháborúban ezt a telepet az amerikai repülők összebombázták és az oroszok óriási költség-befektetéssel építették újra és tökéletesítették. Peenemünde a Balti-tenger bejáratánál fekszik, melyet a Szovjet “orosz tengerré” akar tenni. A Szovjet innen szemmel tudja tartani nemcsak az aránylag közel fekvő Berlint, de egész Nyugat-Németországot. Nagy orosz hajóépítő és légi bázisok vannak Rostockban és Wismarban is. Amikor a Szovjet most Németország egyesítése és a kiürítés eszméjével taktikázik Amerika ellen, sokan már azért is kétlik e kívánságai őszinte voltát, mert nem hiszik, hogy a mérhetetlen költséggel létesített peenemündei telepet, Rostockot és Wismart fel akarná adni. ★ ★ ★i