Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1954 (61. évfolyam, 1-51. szám)

1954-01-03 / 1. szám

2-ik oldal CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Sunday by the Catholic Publishing Co., Inc. 4160 Lorain Ave., Cleveland 13, Ohio — Phone: ME 1-9338 Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate —• Pastor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKÁCS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY EOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: For two years in the U. S......... $ For one year in the U. S......... $ For six months in the U. S....... $ For two years in Canada ....... $ For one year in Canada .......... $ Foreign Countries for one year $ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 9.00 Két évre a LI. S.-ben ............... $ 9.00 5.00 Egy évre a U. S.-ben ............... $ 5.00 3.00 Fél évre a U. S.-ben ............... $ 3.00 10.00 Két évre Kanadában ................ $10.00 5.50 Egy évre Kanadában .............. $ 5.50 5.50 Külföldre egy évre .................. $ 5.50 A legrégibb katolikus magyar hetilap az Egyesült Államokban és Kanadánan Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly, pápai prelátus -plébános A Szent István ferences komisszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: FATTIER TAKÁCS GABOR O.F.M Entered as Second-Class Matter at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3, 1879. Gondoljunk csak az ó- és k­resztes időre LEJÁR AZ 1953 ÉV HOMOKÓRÁJA. Még egy pár nap, még egy pár óra, azután csak percek és az idő nagyórája elüti a ti­zenkettőt és 1953 a múlté. Minde­n búcsú -ál kicsit, így a szív is szó:­orv lesz, hogy el­múlt egy év megint. Szeretnénk az idő kerekét egy kicsit meg­állítani, egy kicsit marasztalni az óévet. Talán a szorongó és félő érzés az is:- e ellen, uj 365 nap előtt küld figyelmeztetést? MC: ..eg ' ' mi életünkről, visszaidézzük búcsúzóul minde:-'n­agyobb eseményét, a jót, a szépet, a szomorút, a meg­vívott harcot, az elért sikert és a be nem teljesült vágyakat, mindent, m­­indent. Mit hozott és mit vitt el az 1953? EGYIKNEK, boldogtalan szomorú órákat, másiknak vidám röpke perceket. Az öröm és boldogság ideje tíz perces látogató. Az oruhufi­ percei, higanya bajna, lessáli. Beszökik az öröm mellé valami furcsa kis érzés, talán a vágy azok után, akik a legdrágábbak voltak számunkra, hogy úgy, mint régen, elmond­hassunk nekik mindent. De jön a hideg, szürke valóság érintése, talán már nincsenek? Messze vannak és nem tudjuk, mi a sor­suk? Kérdések kergetik egymást és a meleg szobában, a dúsan terített asztal mellett, ar a gondolunk, hogy vájjon van-e mit egyenek. Vagy üres az asztaluk és hideg a szobájuk? Fáj, hogy nem tudjuk kenyerünk­et, elért sikerünk megosz­tani velük. " így, év végén leperegnek lelki szemek előtt" az elmúlt boldog szilveszterek. Vidám, boldog emberekkel teli képek. Szemünk előtt van újból a hangulatosan díszített otthon. A színes papír­­szerpentinekkel. Régi kedves arcok tűnnek elő az elmúlt évek emlékeket süllyesztő idejéből. Vissza­idézzük őket. Várjon mi lett velük? Hirtelen rádöbbenünk, hogy évekkel ezelőtt megír­ták otthonról, hogy Pista bácsi, vagy Toncsi néni nincs többé,­­ a legtöbb kedves jóbarátról nem is tudunk semmit. Arcuk, moz­­­gásuk megmaradt színesen, élénken az emlékek tárházában és szomorúvá tesz bennünket, hogy neveiket lassan elfelejtettük. Kihull a név, elsöpri a sok viharos gonddal telített év. Uj nyel­veket, uj neveket kellett megtanulnunk. Uj szokásokat és a régi ünnepek és szokások mégis vissza-vissza visznek és hiába pró­báljuk a régi vidámságot felébreszteni. Nem tudjuk. Mások a szokások, mások az emberek és főleg mások lettünk mi magunk is. A RÉGI IDŐBŐL egyet tudtunk megmenteni. Akármerre, akárhol is jártunk: a templomot. Istenházát. Közel vagy távol, de mindig találtunk és mint otthon, úgy itten, az év utolsó nap­ján belépünk az ajtón. Térdreborulva adtunk és adunk hálát az Urnak, mindazért, amit kaptunk, az erőért, egészségért, hi­tért, reményért és szeretetért. Drágáink életéért, akiket ebben az évben is meghagyott nekünk. A könnyekért, amiket sötét óráinkban ontottunk és amelyeket kegyelme felszántott. A bé­kéért, amely félelem helyett a szívünkbe költözött. Mindent, mindent köszönünk, így lezárjuk újból lelkünkben a múlt könyvét. És az ó-eszten­dőt. És így valahogyan az ismeretlen napok előtti szorongás is eltűnik. Bizalom és remény költözik frissen a szívbe. Amit pedig kérünk, az már nem a régi “Adj Uram boldog új­­esztendőt”, hanem leegyszerűsített emberi szív kérése: adj Uram mindenki számára megelégedett újévet, erővel, jó egészséggel. Védd az otthoniakat és add meg nekik a mindennapi kenye­rüket, és add meg a békét és add, hogy ne csak kifelé mosolyog­janak az emberek, hanem szívük is legyen tele mosollyal. TEMPLOM UTÁN HAZAMEGYÜNK és várjuk az uj esztendőt. öt perccel tizenkettő előtt felcsattannak a lövöldözések és a tűzijátékok durranása. Odahaza régen legelőször a templom harangja kondult meg méltóságteljesen az újévet köszönteni, csak utána következett a taxisok tülkölése, a vonatok füttye, kis malacok visongása. SOK SZÁZEZER MAGYAR SÓHAJA száll majd az újév első percében az ég felé a világ minden tájékáról. Nemcsak Európá­ból, Amerikából, hanem Afrikából, Ázsiából és Ausztráliából. Sokszázezer magyar hang, de nem kívánsággal, hanem csak a régi könyörgéssel. I. ~ ' : : j . i. “Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel Nyújts feléje védő kart, , • Ha küzd ellenséggel Balsors, akit régen tép, Hozz reá vig esztendőt, Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt.” Lázár Rita GYÁSZ ESETÉN HÍVJA Murai A. Károly 4434 LORAIN AVENUE TEMETÉSRENDEZŐT Telefon: Milrose 1­0550 ­­ I A franciáknak dönteni kell Dulles külügyminiszter a National Press Clubban, Washingtonban december 22-én tar­tott beszédében kijelentette, hogy a szovjet tá­madás veszélye kisebb, mint egy-két év előtt s ez főként a NATO növekvő erejének tulajdo­nítható. — De — folytatta — következménye a szov­jet blokk és a jobb életviszonyok közt élő szom­szédos, szabad országok közti különbségből ere­dő, belső nyomásnak és elégedetlenségnek is. Úgy látszik, a Szovjet urainak a saját népük és a csatlós­ népek (rabnépek, Szerk.) elleni ki­zsákmányolása olyan fokot ért el, amely ve­szélyessé tenné számukra, ha általános hábo­rút kezdenének.­­ A júniusi keletném­etországi felkelés fel­tárta azt a mélyen gyökerező elégedetlenséget, amely a csatlós­körzetek munkásai közt fenn­áll. Arra mutat ez, hogy Nyugateurópa fegy­veres megtámadása esetén a Szovjet utánpót­lási vonalai egyáltalán nem volnának bizton­ságosak. Dulles a továbbiakban intette Franciaorszá­got, hogy Amerika “a nyugateurópai közös had­sereg-terv elutasítása esetén az amerikai csa­patokat visszavonná előretolt németországi ál­lásaikból.” A döntés, úgymond, nem halaszt­ható el bizonytalan időre: közeledünk azon idő­höz, amikor a semmittevés ellenakcióval válik egyértelművé. Hangoztatta, hogy állandó felkészültségre van szükség, mert a veszély változatlanul nagy. A franciáknak határozniuk kell, mert “Amerika nem vállalhatja végtelen időkig Németország védelmét, míg a németek csak tétlen szemlélők maradnak.” Ha, mondotta, a franciák nem­ hagyják jóvá a hadsereg-egyezményt, “Amerika más utakon lesz kénytelen elérni a német fegy­verkezést, noha a másik módszernek gyengéi vannak.” Hangoztatta Dulles, hogy a Szovjet “veszé­lyes játékot” űz azzal, hogy a németek és fran­ciák közti bizalmatlanságot kiaknázni törek­szik; a németeket mindinkább idegesíti a hosz­­szu megszállás s ennek jele, hogy Adenauer kancellár legutóbb kénytelen volt felhívni a német népet, hogy ne veszítse el türelmét. A német és osztrák kérdésben Berlinben tar­tandó négyes külügyminiszteri konferenciával kapcsolatban kijelentette Dulles, hogy reméli, “az 1954-es év a nagy döntések esztendeje lesz”. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Az Amerikai Magyar Katolikus Liga köri­ MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁSUNK bebör­tönzésének 5-ik tragikus évfordulója alkalmá­ból a Katolikus Liga felhívással fordult az amerikai püspöki kar tagjaihoz. Az amerikai püspöki kar nagy megértéssel és szeretettel fo­gadta a hozzájuk intézett felhívást. Ebben azt kérte a Liga vezetősége, hogy karácsony utáni vasárnapon az amerikai egyházmegyék papsá­­ga nyilvános könyörgésekben és imádságokban emlékezzék meg a mártírsorsú magyar bíborok­ról. A püspöki kar számos tagja meleghang levelet intézett az Amerikai Magyar Katol­iku Liga elnökségéhez, ezekben buzdítva arra a Katolikus Ligát, hogy tevékenységét széles kör­ben fokozza Mindszenty bíboros szellemében akit ők az küzdő Egyház mintaképeként óhaj­tanak híveik elé állítani. A Csehszlovák Tanács újjászervezése EMLÉKEZETES, hogy amikor a Csehszlovák Tanács szervezkedett és megjelentette új prog­­rammját, a “Vasárnap” volt az első magyar lap, amely kifogásolta a Tanács programmjá­­ban fellelhető demokratikus hiányosságokat. A Vasárnap álláspontját akkor azzal intézték el, hogy az túlzó magyar álláspont. Újabban kü­lönös hírek keltek szárnyra. Ezek szerint még­sem volt tökéletes a Csehszlovák Tanács new yorki személyi összetétele és programm-össze­­állítása. Amelyben egyszerűen­ elfeledtek szólni a Csehszlovákiába akaratuk ellenére bekebele­zett, majd deportációba vetett, mindenükből kiforgatott és otthonaikból kiűzött magyarok­ról és amelyben politikus szerelmi vallomást rebegtek ahhoz a Kárpátaljához, amellyel kap­csolatban viszont elfeledték, hogy a béketár­gyalásokat megelőzően szinte tálcán nyújtot­ták át a nagy cseh rokonnak, Oroszországnak. A “Vasárnap” bírálatát annak idején teljes mér­tékben igazolta a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya által közzétett bizonyító anyag. A CsMNB a részletekbe menően kifogá­solta a tanács személyi összetételét is, hangoz­tatván, hogy olyanok kaptak szerepet a Ta­nácsban, akik felelőseknek tekinthetők az an­nak idején elkövetett nacionalista csehszlovák s kommunista csehszlovák közös kegyetlenke­iv­v­­el . lovák Tanács összetétele és prog­­x úgy látszik, most mégis tatarozásra sorul. Úgy a személyi, valamint a progamra­­n változás következik be. Remél­­, '­­ •!- • .nak a kifejezése lesz, hogy im­­­már elég erősnek tartják magukat a csehek a . . n ' ;eng a : eg' é -o erő akka; bekebele­­tt népek nélkül is. Reméljük, most már nem lesz ukso­guk arra, hogy a harmad- és negyedran­­gú állampolgárként elnyomott magyar és szlá­v valamint­ szudéta parasztok és munkások verítékével adják meg újból a cseh állam ere­jének és életképességének a fényét és színeire, h­e hogy a cseh programra annak a ki­­ejlésével kezdi új szövegezését­, hogy minden mimet ezután képviselje a maga szineit a ma­ga népi erejével és képességeivel és reméljük, hogy a csehek is úgy képzelik már el az uj és szabad Európát, hogy egyik nemzet sem akar ” ••-.pv­.-ft. vi­ni erei Ive) nagyobbna Tibrőr­sebbnek és életképesebbnek tűnni, mím ami­­lyen valójában. Mert ha ezt nem merik nyíltan kimondani, hiába az új személyi összetétel hiába az új programmszerkesztés, igazi Cseh­országról nem lehet szó, sőt bajosan lehet majd Középeurópában Szabad Európáról is beszéln és egy szükséges békés együttműködést kiala­kí­tani. Az elmúlt európai események már min­denkit meggyőzhettek itt Amerikában, még a hatalmi vágyálmokban ringatózó emigráns po­litikusokat is, hogy akarata ellenére valakit egy területrészt, azon egy népet idegen állam keretében tartani börtön és a börtön illata megmarad még akkor is, ha deportálással, va­gyonelkobzással igyekeznek elnémítani a bör­tönre vetett területek és népek ezeresztendős életegységét. MI ÚGY HISSZÜK, hogy ez a véleménye minden magyar embernek. És nagyon szerettük volna, ha a Magyar Nemzeti Bizottmány ugyanolyan kemény harcot folytatott volna ebben a kérdésben, mint ahogyan harcolt a kez­detben lekicsinyelt Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya. Véleményünk szerint a Free Europe-nál folytatott munkát határozhat­ja meg az ottani munkarend, de nem hatá­rozhatja meg egyetlen magyar politikusnak a nemzete iránt érzett felelősségét és elvégzendő munkáját. A Free Europe nem jelenti a hiva­talos amerikai álláspontot és a magyar kérdés­ben még az is lehet helytelenül tájékozott. A­agyar emigrációnak ilyen esetben minden tisz'telete ellenére éppen a jobban ismert igaz­­■­­ kötelezve, vitatni kell a helytelenül . a. u i il a* .pontot, Mi lesz abban az esetben, '••a k d­erül, hogy a szétszakított magyarság va­­• " iofoságu kérdésében a Free Europe fontra helyezkedik, amely elviselhe­ti agyai szempontból? Mi lesz a Nemzeti m­án­yai és mi lesz azzal a magyar fele­ds­éggel, amelyet az emigrációban mindenki s­zállár'­ hord"és amely alól semmi más nem adhat felmentést, csak jól végzett magyar mun­ka és kivívott magyar eredmény. A bolsevizmus ,­át viselt közös harc mellett sohasem szabad •"!éeled­­ünk, hogy­­a szétszakított magyarság ügye, a kettős elnyomatás alatt, a kommunista pusztítás mellett még nacionalista célzatú ir­tásnak is kitett felvidéki, erdélyi és délvidéki magyarság vérző ügye teljesen mássá teszi a magyar problémát, mint a cseh vagy lengyel problémát. Ebből érthetően a magyar kérdés egészen más, mint a cseh, vagy lengyel kérdés. És ebből érthetően a magyar emigrációnak egé­szen más és sokkal súlyosabb feladatai vannak, mint a cseh és lengyel kollégáknak. És ennek következtében a felelőssége is sok­kal több és súlyosabb. A vörös Kína nem ad elégtételt Koreában december 22-én véget ért a 90 na­pos időszak, amely alatt kísérletek történhet­nek, hogy a hazatérni nem akaró hadifoglyo­kat elhatározásuk megváltoztatására beszéljék rá. Az Egyesült Nemzetek főparancsnoksága az utolsó­­­dcipon még öt perces, utolsó felhívást intézett a 22 amerikai katonához, akik nem kí­vánnak visszatérni, de egy sem jelentkezett ha­zatérésre. Legtöbbjük régebben is hajlott a kommunista tévtanokra vagy olyan, aki áruló vallomásokat tett a kommunista tisztek előtti kihallgatásán és büntetéstől fél. A visszatérni nem akarókat az amerikai haderő szabadság nélkül távol maradóknak tekinti (katonaszöke­vényeknek) . A kommunista uralom alá hazatérni nem akaró kínaiak és északkoreaiak legtöbbje az utolsó napon is vonakodott még csak szóba is állni a rábeszélő vörös agitátorokkal, 119 kö­zül mindössze 2 volt hajlandó a hazatérésre. Végeredményben a 22,000 kínai hadifogoly kö­zül csupán nem egészen két százalék változ­tatta meg szándékát, ami a kommunisták rá­beszélő propagandájának csúfos kudarcát je­lenti. Az indiai őrség még január 22-éig a tá­borban marad. E napon valamennyi megma­radt hadifoglyot civilként kell szabadon bocsáj­­tani. A kínai kommunisták az Arthur Dean­ ame­rikai főme­bszott által az Amerika elleni elkö­vetett sértés visszavonására adott határidőt fi­gyelmen kívül hagyták. Fenntartják a vádat, hogy Amerika titokban összejátszott Syngm­an Rhee délkoreai elnökkel, amikor ez 27,000 északkoreai hadifoglyot júniusban szabadon­­bocsájtott s igy “nem látják okát”, hogy a sértő “perfidia” minősítést visszavonják. A koreai konferencia előkészítésére október 26-tól december 12-ig sikertelenül folyt tárgya­lások ily módon teljesen megrekedtek. Mint jelentettük, a Szovjet semleges minőségben való mghívása, amit a kommunisták makacsul kö­veteltek, volt az eredménytelenség legfőbb oka Arthur.­Dean, a Washingtonba visszatért fő­­megbízott december 21-én rádióbeszédben adott beszámolót. Benyomása szerint sem a kína kommunisták, sem a délkoreaiak nem fognal új frontharcokat kezdeni, mégha a békekonfe­rencia nem is jön létre. Azt hiszi, hogy Khei semmi esetre sem fog önálló akciót kezdeni ? Délkorea és az Egyesült Államok közti kölcsö­nös segítségi szerződés szenátusi jóváhagyása előtt. A szerződést a szenátus nem tárgyalja­­ tavasz előtt. Dean utalt arra, hogy a fegyverszüneti szer­ződés nem állapítja meg a fegyverszüneti idő tartamát s a fegyverszünet csak “határozat megszegés” esetén szűnik meg. A konferencia megtartásának kilátásait még mindig nem­ tartja reménytelennek . . . 1954 JANUÁR 3 Újévi levél az elmaradt levelekről Írta: FATHER JASZOVSZKY JÓZSEF MAGYARORSZÁGRÓL EGYRE RITKULNAK A LEVELEK. Az orosz cenzúra nem engedi át. Borzalmas világról irnak azok levelek. Könnyeivel­­öntözi a földet a nép. Panasza az egész­ilágot eltöltő rémületnek a kiáltására jön. Egy levélen ezt írva háltuk: Testvéred olyan már, mint ahhoz a szőlőhöz vezető valogutnak a füve, amelyet adó fejében elvettek tőle, mindenki ipossa. öcséd, mint a puszták pitypangja, a süvitő orkánnal zemben, elhagyva üldözések és embertelen bestialitások renge­­egében. Oly nagy a szenvedése elhagyatottságában, hogy sza­­át sem lehet venni, amellyel elpanaszolná, hogy szenved. — Ezért ritkulnak a levelek Magyarországról. És amikor már egyetlenegy levél sem jön odaátról, amikor tapadnak a sírástól a könnyek és testvéreinket eltapossák az ázsiai hordák, akkor diadalát üli a modern rabszolgaság boz­­almas átka és átcsap ide Nyugatra is! — Borzalmas látomás! Valamikor, nem is olyan régen, úgy háromszáz-négyszáz év­vel ezelőtt, behatolt már egyszer egy ázsiai rabszolga-világnézet Európába. A középkori nagy magyar birodalom lett az ára! Millió számra gyilkolták le a magyar férfiakat és asszonyokat, a gyermekekből janicsárokat neveltek; az el nem hurcoltakat, mint Bornemisza sirámai elsírják, “a Tiszába dobták vala!A szörnyű iszlám világnézet volt oka akkor népünk pusztulásá­nak. Az iszlám tanítását követők ugyanis azt vallották, hogy a gyaurok és a négerek az emberiség azon fajtájához tartoznak, amely szolgaságra és szenvedésre való. Az átkozottak között utolsó a néger. Átmeneti alak. Mindenre felhasználható. Ma ismét egy ilyen világnézet őrültjei száguldanak Európán. Határvonala nyugatabbra van, mint volt a töröké és állandóan hullámzani fog. Nincs nap, hogy a magyar nép fiaival és leányai­­val át ne haladna a Vereckei-szoroson vagy a Tatár-hágón egy­­egy deportált csoport az uráli pokol felé. Mennyi kin­cs fájda­lom, mennyi elvetemedettség vonul el a Kárpátok fenyvesein át a steppék fullasztó sorába, vagy homokjába! Elitéltek jel­telen sírjai jelzik a vörös őrület átkos nyomait. EZÉRT RITKULNAK EGYRE A LEVELEK MA ÓVA por­­SZAGRÓL. Moszkva nagyon jól tudja, hogy a nép szenved. Nem akarja, hogy a szenvedéseket a Nyugat meghallja. Hazug pro­pagandával akarják elhitetni a­ Nyugattal, nagy naiVK lumpen rendben van és az orosz megszállás a nép vágya, semmi közös­séget sem kiván a nyugati rokonokkal, elmenekült szüleikkel,­­fiaikkal . . . MI NAGYON JÓL TUDJUK, mi történik a Vasfüggönyön túl. Tudják ezt Londonban is és Parisban is! New Yorkban és Ottawában! Tudja­indenki, hogy világforradalom vonul végig a világon és ennek a forradalomnak nincs vége. Ez a forra­t- OT' p.y. örökös harc az Isten ellen. Nem tudjuk, hogy valahol máshol is a világűrben van-e ilyen harc az Isten ellen, de itt a soruta anam­uscus tart a vitág kezdete óta. Ma a kommunizmus­ban tombol. A kommunista kormányok mindenhol az isten ta­gadást tették meg államvallásnak. Azt mondják sokan a mai nagy politikusok közül, hogy a kommunizmustól nem kell félni, mert az úgyis kiöregszik. Mi hiszünk abban, hogy minden éle­tet, aktivitást, politikát, kultúrát, szellem irányít. A kommunista uralom kizsákmányolása mindaddig tartani fog, am­íg rossz zellemével szemben nem működtetjük a jó szellemet. Az pedig harcot követel a kizsákmányolás, a rabszolgaság, az emberek­nek osztályok szerint való értékelése és bánásmódja ellen. Nemzedékünk számára tehát adva a tétel: az élet minden vonalán, minden eszközzel, szellemiekkel és anyagiakkal egy­aránt meg kell indítani a nagy harcot a kommunizmussal szem­ben. Az engedményekkel való kisérletező kora lejárt. Moszkva nem a­kar ig^aban megegyezni. Moszkva csa­k szaval a békéről,­­de valójábam háborut­ akar. A világforadalom háborúját. Miért­pénzelné Olaszországban és Franciaországban a kommunista­­ pártot? Miért is szervezte volna meg Amerikában kémhálózatát?­­ Nem a lelkes amerikai hazafiak árulták el Moszkvának az atom­­i titkot, hanem Moszkva ügynökei. Nem is pénzért, hanem életü­­­ket is kockáztatva, a világforradalomért, világhatalmukért. Ne­­­­kik más a törvényük, mint a miénk, ami nekünk becstelenség,­­ (mint a zászlóra tett eskü megszegése), az nekik dicsőség. Mert­­nekik más zászlójuk van: a világforradalom csillagos vörös zász­lója! Éppen ezért az államok alkotmányai meginogtak. Ha sza­­­­bad volt évszázados trónokat megdönteni és bizony ezt tették­­ a szabadkőművesek, ha szabad volt milliókat idegen soviniszta uralmuk alá kényszeríteni, mint azt tették ismét a szabadkőmű­vesek; Poincaré, Clemenceau, Benes és a többiek, ha szabad­­ négy millió magyart odadobni más nemzeteknek a trianoni szer­­­­ződéssel, akkor joggal mondhatták nekünk odahaza a kommu­nisták: miért sírták amiatt, hogy a csallóközi magyarokat a szu­­déta-bányákba deportálták, hiszen az eljövendő nagy kommu­nista birodalomban, amelynek nem lesznek határai, igazán , mindegy lesz az, hogy ki hol él! A KÖZÉPKORI KERESZTESHADJÁRATOKRÓL meg lehet a történet tudósoknak a külön-külön véleményük. Különösen,­­ha eredményeiket nézzük és vizsgáljuk. De egy bizonyos: a ke­reszteshadjáratokat meg kellett indítani. Bárcsak támadna ma­­is valaki, aki oly lángoló szavakkal, mint tette azt annak idején , Clerveaui Szent Bernát, és az akkori pápa, felrázná a világot­­ és ráébresztené a nagy veszedelemre. A kommunizmus világné­zet, tehát azzal szemben csak világnézettel lehet győzni, azaz azzal, hogy rálépünk a kereszténység talajára és életünkben­­megvalósítjuk elveit, körülhordozzuk városainkban és falvaink­­ban az istengyermekség öntudatával és a szent zászlókkal a ke­rtnvák­benn a fülohoi Voll­o­m­ i­tt „­­ ________________ zünkben a felebaráti szeretet nagy parancsát. De a kommuniz­mus is nemcsak világnézetével harcol, azaz támad, hanem vi­lág­forradalmi harcához ellopatta Amerika atomtitkát is! És fegyvereket gyárt és partizánokat szervez a még nem kommu­nista államokban. Légiói vannak már! Az egész világon. Ma a rabszolgákat a Szovjettől nem lehet kiváltani. Az egész Nyugat kevés ahhoz, hogy Mindszenty bíborost kiszabadíthatnák bor­zalmas börtönéből. KEMÉNY BESZÉD EZ, mondják majd a pacifisták, a kom­promisszumra hajlók, a status quo alapján állók. Lehetünk-e pacifisták akkor, amikor háború van már amúgy is, amikor tor­kunkon az ellenség kése? Lehetséges-e ott engedmény, ahol az ellenség kiirtásunkra tör? Akarhatjuk e a status crao-t, amikor a Vasfüggönyön túl megmérgezik az ifjúság lelkét és ellenünk uszítják őket, mint egy modern kor janicsárjait? A kocka el van vetve. A világ legborzalmasabb háborúja már folyik, tombol. Hadüzenet nélkül! És az fog győzni, akinek a fegyvere erősebb, keményebb a halálnál! Ne felejtsük el, hogy a mi fegyverünk­nek nemesnek is kell lennie. Nemes akkor lesz, ha sohasem for­dítjuk egymás ellen, hanem csak az ellenség ellen, amelyik el­­lénünk tör és életünket akarja! A mi fegyverünket győzelem kíséri majd, ha azt, a keresztény szolgálat jegyében egységes nyugati társadalom forgatja kezében. Mert a világforradalom n­­em tud megállani és megtámadja létünk alapjait Nyugaton is. is akkor lágyulnak a szabadságharc tüzei és akkor utolsó fe­­leletünkig harcolni fogunk. EZ A VILÁG NEM TŰRHETI a megosztottság törvényesítését. Ennek a világnak a bolsevista világfogadalomra a lelkek fár­­radalmával kell felelnie, akik az Isten fiainak a szabadságára­­ágynak. Nem elégszenek meg azonban a puszta szóval, a pusz­iba kiáltó szóval, hanem az igazságért, a szabadságért, a be­mért tettekkel küzdenek meg! Az emigrációnak különösképen észt kell majd vennie benne. De nem a már régen letűnt pár­ok és pártprogrammok fel-fel támasztásával és érdekeinek vé­­delmével, hanem új utakon, amelyeken az Isten harcosai vonul­tak, akik az Isten szeretetében összeforrtak. A VILÁG MILLIÓI ERRE VÁRNAK! És arra a napra, amikor majd az első levél Magyarországról azt a hírt hozza, hogy nin­­csenek többé rabszolgák és milliók könnyel áztatott levelei nem kerülnek az orosz bolsevista cenzor papírkosarába Bécsújhelyen.

Next