Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1954 (61. évfolyam, 1-51. szám)

1954-12-12 / 49. szám

2 ik oldest CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY The Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Sunday by the Catholic Publishing Co., Inc. 4160 Lorain Avc., Cleveland 13, Ohio — Phone: ME 1-9338 , Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate — Pastor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKÁCS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT ORGANIZATION SUBSCRIPTION RATES: For two years in the U. S......... For one year in the U. S.......... For six months in the U. S........ Fór two years in Canada ....... For one year in Canada ........... Foreign Countries for one year ■! I ......... .................... - ELŐFIZETÉSI ARAK: $ 9.00 Két évre a U. S.-ben .......... $ 9.00 $ 5.00 Egy évre a U. S.-ben ....... $ 5.00 $ 3.00 Fél évre a U. S.-ben ............... $ 3.00 $10.00 Két évre Kanadában ................ $10.00 $ 5.50 Egy évre Kanadában .............. $ 5.50 $ 5.50 Külföldre egy évre .................. $ 5.50 A legrégibb katolikus magyar hetilap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly, pápai prelátus-plébános A Szent István ferences komisszáriátus mcgbizásából FELELŐS SZERKESZTŐ: FATHER TAKÁCS GÁBOR O.F.M. Entered as Second-Class Matter at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3, 1879. Gondoljunk csak a régi munkatársakra mondotta STIBUÁN TERÉZ­ ­Régi és új amerikások, lelkészek, egyesületek szavai hangzot­tak el azon az estén, amikor a magyarság sorsának, jellemének­­ és jogainak megismertetéséért annyit dolgozó és áldozó Stibián-­ házaspárt köszöntötte a clevelandi magyar társadalom. A va­csora előtt Father Takács Gábor, a Katolikus Magyarok Vasár-­ napjának főszerkesztője mondott bevezető szavakat a munkáról, amely eddig folyt és ami ezután tovább fog haladni célja, a ma­gyarság megismertetése és elismertetése felé. Fekete Bertalan, dr. áldomásmester vacsora után Nagytiszteletű Daróczy Mátyás református lelkészt kérte fel szólásra. Daróczy Mátyás a magyar szívről szólott, amely az itteni magyarokat összeköti az otthoni szenvedéssel. Kovács Gyula az emberi értékről beszélt, a Szibrán­­h­ázaspár magyarságszolgálatát ismertette.. Laskó János a cle­­velandi katolikus magyarság vezető egyénisége az elmúlt idők félreismeréseinek szomorú következményeit idézte emlékezetbe, amelyek a legjobban bizonyították, milyen fontos az a felvilá­gosító munka, amit Stibrán Teréz végzett. Varga Sándor az emigrációs együttműködés oklevelét adta át, az új amerikás ma­gyarok szere­te­tét, köszönetét s háláját tolmácsolva. Focht István a régi amerikás magyarok nevében beszélt és mint az Amerikai Magyar Szövetség clevelandi osztályának a vezetője, nyújtotta át a Szövetség emléktárgyát a Stibrán-házaspárnak. Sirchich László, a CsMNB clevelandi osztálya vezetője köszöntötte a Fel­vidékről származó Stibrán Terézt testvéri melegséggel, Holtky Károly a kárpátaljaiak nevében fejezte ki köszönetét, Monos­­tory László a Délvidék Felszabadító Tanácsa képviseletében szólott. Károlyi Katalin Reményik Sándor szavaival üdvözölte a jubilálókat. Végezetül Nagytiszteletű Brachna Gábor zárta be az egyetértésnek és egységnek ezt a szép estéjét. Dr. Stibrán János magyar- és angolnyelvű beszédében vála­szolt a köszöntésekre. “Hosszú és jó időnk volt — mondotta megilletődve. — Én az orvoslásra váró betegekért dolgoztam, feleségem a meg nem értett honfitársainkért. Munkánk sokban hasonlított, egymásnak segítettünk tulajdonképen. Hálát adunk az Istennek, hogy ezt megtehettük és hogy ennyit is tehettünk. Stibián Teréz is angolul szólott először, a jelenlevő amerikai vendégek felé fordulva. Hivatkozott Mr. Theodore Andrica nem­régen Clevelandban elhangzott előadására, amelyben a Cleve­land Press szerkesztője ismertette, hogy Amerika megértésének milyen nehézségeit találta európai körútja során. Idézte Mr. Phillipp Cumming szavait, aki ugyanerről a kérdésről beszélt. Majd válaszolva a megértés felmerülő nemzetek közötti problé­májára, azt kérte a jelenlevő amerikai hallgatóságtól, hogy te­gyék meg ők is a magukét és ismerjék meg minél jobban a ma­gyarságot. Az amerikai állampolgárnak is van felelőssége a nem­zetközi megértés fejlesztésében “because mutual understanding between nations is not a one way street”. Ezután Stibián Teréz mindazt, ami munkájával kapcsolatban elhangzott, a régi társakra hárított át, akikkel együtt dolgozott­ a 25 év alatt.) — Nehéz feladat egyszerű szavakkal megköszönni ezt a ked­ves estét — mondotta. — Az a baráti szeretet, amely ezt az estét­ lehetővé tette számunkra, melyért oly sokan és sokat fáradozó­­ak. És ennek nemcsak a múltra és a jelenre, de a jövőre is szóló hatása legyen szívünkben. De amikor a múltra gondolok, akkor eszembe jutnak a munkatársak, értve alatta azokat is, akik talán nem közvetlen velem, de velem párhuzamosan dolgoztak­­egy és ugyanazon célért, a mi magyar igazságunkért! Ezen ki­tüntetés tehát minket külön nem illet meg, megilleti mind­azokat, akik bármilyen módon előmozdították az amerikai ma­gyar közélet létét és fennmaradását. Új amerikás testvéreink megérkeztével megerősödtünk. Fölmérhetetlen értéket jelent ittlétük úgy Amerikának, mint nekünk magyaroknak. Bár a je­lenben még nem dicsekedhetünk száz százalékos közreműködés­sel, de úgy hiszem, és minden jel arra mutat, hogy az máris kialakulóban van. Az a magyar egyéni törekvés, avagy új intéz­ményeink munkálkodás­­, amelyre sokan önként vállalkoztak, nem lehet olyan független valami, melyet a saját elgondolása szerint mindenki folytathat. — A régi amerikások üzenetét tolmácsolom akkor, amikor nagyrabecsülésünket és szeretetünket fejezzük ki új amerikás intézményeink irányában. Munkánk színtere a vendéglátó Ame­rika. A világesemények sorozatai oly gyorsan peregnek le sze­meink előtt, hogy minden nap résen kell lennünk. Egy kongresz­­szusi javaslat, egy híradás kizökkenthet a tegnap eltervezett munkából s új felelősséget háríthat ránk. — A múlt hibáit — folytatta csendben Stibián Teréz — csak úgy tehetjük jóvá, ha a jelenben cselekszünk, ha szavunkat a mai határozatoknál hallatjuk, így nem jöhet el ismét egy olyan nap, amikor újra szenvednünk kellene a múltban elkövetett hiányosságokért. A jövő érdekében szólaljunk fel minden egyes megnyilatkozás mellett, de még inkább ne tűrjük szótlanul, ha valaki, valahol újabb hamisítást, merényletet tervezne ellenünk. A jövőre vonatkozólag ígérem a munka folytatását, de egyben kérem szíves megértésüket is. — Az elmúlt huszonöt év alatt találkoztam a diákélet küz­delmeivel, majd jött a házasság, melynek évei alatt — hála Is­tennek — mindketten diákok maradtunk. Minden európai em­ber, aki partra száll Amerikában, először dolgozó munkás lesz és másodszor diák, de ez vonatkozik megfordítva is. Amerikában a diák elsősorban diák, de másodsorban munkás is kell legyen. — Ebben a rohanó világban, ahol nincs idő a barátság kul­tiválására, ez a mai est a baráti szónak a fogalmát sokkal mé­(Folytatás a következő hasábon) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: 149 Malk­loft Avenue, New York ifi, n. y. A KATOLIKUS LIGA TAGSÁGI JEGYEI átvehetők a magyar egyházközségek vezetőinél, az angol plébániákon működő magyar lelké­szeknél vagy a Liga központi irodája küldi meg írásbeli kérésre. Az évi tagdíj, mint ismeretes, mindössze $1.20. SPELLMAN CARDINÁLIS személyes levelet intézett Father Kiss Gyulához, a Katolikus Li­ga elnökéhez, melyben sajnálatát fejezte ki, hogy távolléte miatt nem vehet részt a Liga jótékonysági bálján január 8-án New Yorkban. A cardinálist, aki abban az időben a Távolke­leten és Európában fogja az amerikai csapa­tokat meglátogatni, előreláthatólag egyik se­gédpüspöke fogja képviselni. MINDSZENTY JÓZSEF hercegprímásunk martíriumára kívánja felhívni a Katolikus Liga az amerikai közvéleményt a Hercegprímás arc­képével ellátott gomblyuk-jelvényekkel. A jel­vényeken a következő felirás olvasható: ‘‘Lest we forget — Cardinal Mindszenty”. A gomb­lyukjelvények a magyar egyházközségekben lesznek kaphatók, mindössze 15 centes árban. Ugyancsak készséggel megküldi a Katolikus Liga központi irodája is. AZ U. S. KORMÁNY (Foreign Administra­tion) megbízottja vezetésével a katolikus nem­zetiségi szervezetek “Resettlement worker”-jei az assurance gyűjtési akcióval kapcsolatban november 23-án az NCWC központjában meg­beszélést tartottak. A Katolikus Liga részéről Father Péter és Dr. Czikann-Zichy Móricz vet­tek részt. , Az ülésen az assurance gyűjtéssel kapcsolatban felmerülő problémák kerültek megvitatásra, majd a bevándorlással kapcsola­tos egyes részletek megbeszélésére került sor. Amint ismeretes, december 31-ig­ be kell nyúj­tani mindazok számára az aláírt assuranceket, akiket az U. S. E. P. (United States Escapee Program) keretébe felvettek és útiköltségüket az amerikai kormány fizeti. 1955 év első felében azok számára kell a nemzetiségeknek assur­­ancet biztosítani, akiket időközben az U. S. E. P. felvesz programmjába. Az U. S. kormány ezen akciójával kapcsolatban ugyanolyan ked­vezményben óhajtja részesíteni azon menekül­teket, akik később hagyták el hazájukat, mint azokat, akik már 1945-ben elmenekültek és az IRO költségén jöhettek az USA-ba. SZENÁTOROKNAK és főleg amerikaiaknak­­ küldendő karácsonyi levelekre tegyünk Mind-­­szenty hercegprímást ábrázoló záróbélyegeket hogy ezzel is felhívjuk az amerikai közvélemény figyelmét a mártír magyar kardinálisra. Mind­­szenty, valamint “Ut regnet” (hogy a kereszt uralkodjék) levélzáró emlékbélyegek beszerez­hetők a Katolikus Liga központi irodájában Levélbeli értesítésre postafordultával megküld­jük. FATHER VIGLÁS GYULA, a Fairport Har­­bor-i magyar egyházközség plébánosa bekül­­dötte az egyházközség egyleteinek adományát a Charity Balra. A jótékonysági bált megörökítő emlékkönyv a nagy katolikus magyar egységet fogja bizonyítani Amerikában. A Columbus Lo­vagok szervezetének egységességét mi sem bi­zonyítja jobban, mint az évi nagy new yorki charity báljukról beszámoló hatalmas emlék­könyv. A KARÁCSONYI SEGÉLYEK TOVÁBBÍTÁ­SÁT öreg és beteg magyar menekültek, vala­mint gyermekek számára az európai főlelkészek ajánlásai alapján végzi a Liga. Karácsonyi se­gélyre szánt adományokat kérjük mielőbb be­küldeni a Liga központi irodájába, hogy idejé­ben továbbíthatók legyenek. Minden adományt nyugtázunk. A Liga központi irodája készség­gel küldi meg európai magyar beteg és öreg menekültek címeit, továbbá sokgyermekes csa­ládok cím­eit, azok részére, akik közvetlenül óhajtanak csomagokat ezen nélkülöző magyar családok részére küldeni. A KATOLIKUS LIGA JÓTÉKONYSÁGI BÁL­JÁNAK (1955 január 8, New York City) meg­hívói kiküldését megkezdte a rendező bizott­ság. A Charity bál iránti hatalmas érdeklődést az mutatja, hogy eddig Washington, Cleveland, Fairport és Buffalóból jelentették be részvéte­lüket meghívottak. Meghívó igénylést a magyar egyházközségek vezetőinél kérjük bejelenteni. A Charity bál minden adományozójának neve (egyletek és magánszemélyek) bele­kerül a bál emlékkönyvébe, melynek egy példányát az ado­mányozónak a Liga meg fog küldeni. A Charity bálra adományokat a név és pontos cím meg­jelölésével kérjük mielőbb beküldeni. Az aranyjubileum nevében köszönet! Aranyjubileumi nagysikerű ünnepségeink lezárultával, úgy érzem, hogy kötelességem megjelenni a nyilvánosság előtt, hogy mind­azoknak köszönetet mondjak, akik a maguk áldozatával és munkájával lehetővé tették, hogy ezt a fényes, szép napot megérhettük és méltó módon megülhettük. Elsősorban azokat keresték fel köszöntő gondolataink, még a jubi­leumon, akik előttünk járva, dolgozva, munkál­kodva a Szent Imre Egyházközségért, a a mun­kát nekünk átadták. Aztán egyházközségünk­nek azokat a tagjait köszöntjük, akik több vagy kevesebb munkával hozzájárultak az emlékezés szép ünnepéhez. Külön is meg kell említenem a közösség áldozatos együttműködő munkás­sága mellett Bodnár Lajost és nejét, akik min­dig velünk vannak és most is részt kértek az ünnepségből, de nemcsak annak öröméből, ha­nem a törődésből, előkészítésből is és pedig az­által, hogy vállalták az egész bankett költségei­nek a fedezését. Hála és köszönet érte. Mind­untalan megköszönjük, de sohasem tudjuk eléggé köszönni azoknak a háziasszonyainknak a segítségét, akik a konyhában a munka leg­nehezebb részét vállalták. Nem is lehet eléggé megköszönni fáradozásukat. A kurátoroknak is köszönetet kell mondanunk, hiszen legköze­lebbi munkatársai az egyházközségnek Az el­határozás, a kivitel gondja elsősorban az övék. Legyen a köszönet is. Meg kell köszönni a két ünnepi szónoknak Fricke Valérnak és Donald Emersonnak a közreműködését." Az ünnepség rendezettsége és sima lefolyása a felszolgáló háziasszonyainknak az ügyességén múlott. Hogy ezt a zsúfolásig megtelt teremben sikerrel biztosították és pedig mindenkinek a legtelje­­­sebb megelégedésére, az példás, jó munkára­­ mutat, amely — tudjuk — rengeteg fáradtsá­got jelent. Köszönet érte­ nekik is és a bárten­dereknek is, akik ugyanilyen­ figyelmesen és ügyesen tevékenykedtek. Az előkészület mun­kájából vették ki részüket azok, akik otthon előre elkészített süteményeiket adták a jubi­leumi ebéd asztalára. És azok is, akik az ebéd­jegyeket jóelőre elhelyezték, úgy, hogy ponto­san rendben, mindenki megtalálta a maga he­lyét és mindenki joggal érezhette azt, hogy hazajött a Szent Imre egyházközség bankett­jére. Köszönet is érte azoknak, akik eljöttek haza, közénk, örvendező szívvel és megosztották velünk a jubilánsok örömét. Díszvendégeinknek és lelkiatyáinknak, akik együtt ültek velünk a mi családi asztalunknál, helye van a mi szí­vünkben is. Ugyanígy azoknak az egyleteink­nek, akik a mi nagy katolikus és magyar csa­ládunkba tartoznak és akik eljöttek, hogy er­ről biztosítsanak bennünket­ megjelenésükkel. Egyleteik a mi rokonságunk és ennek megfelelő szeretettel láttuk őket. De ilyen rokoni szere­tettel öleltünk meg mindenkit, aki az ötven év nehéz útja után hozzánk jött, hogy velünk ör­vendezzen. A jubileumon minden alapító tagnak arany rózsafüzért adtunk át. Azonban a legszorgo­sabb kutatás és hirdetés után sem tudtuk több alapító tagnak a hollétét és nevét megállapí­tani, csak nyolcét. A banketten 16 jelent meg. Mi azonban csak nyolc rózsafüzért szereztünk be. Viszont az, hogy megkétszereződött a szá­muk, csak örömünkre szolgál. És ezért ezúton is arra kérem azokat az alapító tagokat, akik a banketten jelentkeztek, de már nem tudtuk átadni nekik az arany rózsafüzért, juttassák el hozzánk címüket, az elmaradt jubileumi arany rózsafüzért megküldjük nekik. Még csak azt jelentem be, hogy a jubileumi évkönyvünket január hónap végén a hívek pos­tán fogják megkapni. És még egyszer köszönet és öröm, aminek az érzésével maradjon meg szívünkben a Szent Imre egyházközség 50 éves aranyjubileumának az emlékezete: Father Mundweil János. "Szabad" sajtó a moszkvai konferencián Molotov Moszkvába összehívta a csatlós­kormányokat, hogy még hevesebb fegyverke­­­­zésre ösztönözze őket. A moszkvai helytartók megjelentek, nagy lelkesedéssel hallgatták és helyeselték, amit a Kremlin szócsöve elmon­dott. A híradások szerint Molotov a párisi és londoni egyezményt, azaz a német újjáfegyver­­kezést idézte a csatlóskormányok szeme elé és ezzel rémí­tette őket, hogy újabb erőfeszítésekre sarkalják a Vasfüggöny mögötti szerencsétlen kisállamok dolgozó népeit. Közben a franciák javaslatot tettek az oro­szoknak arra, hogy amint a német fegyverke­zést az összes érdekelt államok parlamentjei elfogadták, üljenek össze négyes értekezletre. A francia jegyzék józanul megnevezte­, hogy melyek azok a követelmények, amelyeknek a teljesítése esetén a megbeszélések valóban ered­ményesek is lehetnek. Elsősorban — mondja a francia jegyzék — az osztrák államszerződés megkötése (mely után 90 nappal az oroszoknak el kellene hagyniuk Magyarországot), azután szabad német­­választások, de a német egyesü­lés előtt, tehát az egyesülésbe nem csempész­heti bele Moszkva a maga egylistás, kényszer­szavazással és választás lehetősége nélkül ki­jelölt kormányát, mint a keletnémet nép kép­viseletét. A francia feltételek nem keltettek túlságosan nagy lelkesedést Moszkvában. A jelenlegi mosz­kvai tárgyalásoknak nem is az a céljuk, hogy a Nyugat véleményével foglalkozzanak. A nyu­gati megfigyelők azt várják, hogy Kelet-Német­­országot még szorosabban hozzá fogják kap­csolni a moszkvai érdekekhez. A moszkvai csatlóskormány találkozó legjel­lemzőbb eseménye az volt, hogyan bántak el a sajtóval. Ez rámutatott arra, hogy az oroszok hogyan értelmezik a sajtószabadságot. A kon­gresszusra meghívták a sajtót is. És aztán öt percre bevezették a sajtó igen tisztelt képvise­lőit a kongresszus termébe. — Most tessék meg­nézni a delegátusokat, hogy valóban itt ülnek a helyükön, tehát a konferencia nem csalás, nem ámitás. És a kongresszus tagjai valóban ott ültek a helyükön kísérteties csendben. Az öt perc leteltével az újságírókat ismét összete­relték és kivezették őket a tanácskozások ter­méből,­­ mert a moszkvai konferencia meg­kezdődött. Hogy azon a sajtónak is jelen kel­lene lenni? Ki hallott ilyent? Hiszen megnéz­hették a kongresszus tagjait. Várakozzanak tü­relemmel. Mert hogy mit kell írni, azt majd a Kremlin kiosztja mindenkinek. • (Gondoljunk csak . . . folytatása) iyebb értelműnek rajzolta meg az én szótáram­ban. És ezen az estén erre emlékezem, a barát­ságra, arra a sok és lelkes magyarra, akikkel együtt dolgoztunk az egyetlen célért, a szabad, független, csonkítatlan magyarságért, amely­nek tökéletes egységében — és mivel ez az egy­ség feledhetetlenül él a szívemben — így mond­hatom szívembe zártan van a Felvidék, Kárpát­alja, Erdély és Délvidék, a magyar szabad nem­zet egésze, amelynek bujdosó képviselői ma szóltak hozzánk. Erre emlékezzünk, ezt sohase feledjük, mert ez a szólítás munkára hív ben­nünket. A NEW YORKI HÁZIASSZONYOK, FIGYELEM! Tudja-e Ön, hol lehet finom német gyártmányú, szépen hímzett porcellán tárgyakat kapni jutányos áron? A Schmidt Importer Co.-nál konyhaedények, fali dísztányérok, virágvázák, mindenféle 8 ajándéktárgyak. — Karácsonyfa diszitések és sok másféle 8 parcellán és üveg tárgyak. a 1625 SECOND AVENUE NEW YORK 28, N. Y. St a 84 és 85 utcák között Telefon: Trafalgar 9­0290 8 1934 DECEMBER 12 Az újjáépített new yorki görög katolikus templom felszentelése Írta: FÁY ZOLTÁN A new yorki 82-ik utca északi oldalán magyar görög katolikus templomot szenteltek fel, olyan ünnepség keretében, amely bol­dog emlékként sokáig élni fog a résztvevő hívek lelkében. Amikor távol a magyar hazától, keresztény magyar templom épül, ab­ban nemcsak az Isten házát, de a magyar­ nyelv, a magyar kul­túra ápolóját, erős várát is látjuk és ünnepeljük. Ezért ennek a görög katolikus templomnak a felszentelése nem volt csak katolikus ünnepély, ez egy olyan keresztény ma­gyar esemény volt, ahol eltűntek a felekezeti válaszfalak és a hit, remény, szeretet jegyében, mint a Mindenható Istennek egyenlő gyermekei találkoztak azok, akik rendületlenül hisznek az örök Istenben, az ő Megváltó Fiának tanításaiban és meg­alkuvás nélkül hisznek a magyar feltámadásban. A felszentelési ünnepély délután 4 órakor kezdődött, de már a déli órákban tömegben állt a közönség a piros-fehér-zöld zász­lókkal feldíszített bejárat előtt. A járókelő közönség kíváncsian érdeklődött és amikor megtudták, hogy katolikus templomszen­telés lesz, sokan féltérdre ereszkedve, keresztet vetettek és úgy mentek tovább. Ivanchó Dániel görög katolikus püspök, papjai által követve, magyar ruhába öltözött asszonyok és fiatal leányok sorfala kö­zött vonult be a gyönyörűen feldíszített templomba, és fényes papi segédlettel végezte el a templom felszentelését. Az egyházi szertartás után az ünneplő közönség ugyancsak a 82-ik utcában lévő római katolikus Szent István templom termében ünnepi vacsorára gyűlt össze. Két emberről akarok megemlékezni, akiket a new yorki magyarság szeretettel zárt a szívébe. Az egyik Németh János görög katolikus plébános, a most felszentelt Szent Kereszt templomnak a plébánosa, aki tetőtől-talpig magyar ember. Az önmagára keveset adó, hitéért, híveiért, hazájáért élő magyar papnak a mintaképe, aki meg­győződésből hiszi és tanítja, hogy a keresztény vallás és Szent István birodalma elválaszthatatlan. Ettől a görög katolikus pap­tól tanulhatnak — és ha ezt megteszik, talán jobb meggyőző­désre fognak jutni — azok a magyarok, akik hajlandók lemon­dani és avval a kitalálással próbálják kicsinyíteni a szentistváni gondolatot, hogy a Szent Korona nem is szent, nem is magyar és a múzeumba kell küldeni. A másik magyar testvér, aki megérdemli, hogy megkülönböz­tetett elismeréssel emlékezzünk meg róla, Juharos István fiatal magyar festőművész, aki a most felszentelt templom oltár- és faliképeit mesteri kezekkel festette meg. Juharos István neve ma még nem eléggé ismert, de nem sokáig fog az ismeretlenség homályában maradni. Amerika, hazánk, az első azok közt az országok között, ahol az igazi tehetséget elismerik és bőségesen jutalmazzák. Az összegyűlt közönség zsúfolásig megtöltötte a Szent István templom nagytermét. Az asztali ima elmondása után magyar ruhába öltözött fiatal leányok szolgálták fel a kitűnő magyaros ételeket. Mint már az ünnepi vacsorákon szokásos, a vacsora közepén a házigazda, Németh János plébános a mikrofon elé állt, üdvözölte a vendégeket és bemutatta Galambos József ró­mai katolikus plébánost, mint az ünnepi vacsora áldomásmes­­terét. A bemutatás felesleges volt, mert a throopi plébánost ma már két ország — Amerika és Kanada — minden magyar­lakta városában, a keresztény magyarság jól ismeri. Ebben az­­r°s lelkierővel megáldott plébánosban volt elég bátorság ahhoz, hogy egyedül megtette az első lépést egy hazafias irányú napilap megvalósítására. Németh János okosan választotta meg az ál­­lomásmestert. Galambos József nemcsak jó pap, kiváló közíró, kitűnő szónok, de mesteri előadó is. Természetes, közvetlen mo­dorával előadott anekdotáival az egész este folyamán vidám hangulatban tartotta a közönséget. Név szerint bemutatta a vacsorán résztvett ismertebb embe­reket, köztük Ladányi Zsigmond református és Varga László lutheránus lelkészeket, egymásután szólította a mikrofon elé Hites Kristóf bencés tanárt és a Dr. Németh János Szent Benedek rendi paptanárt. Mindkét pap régi, kedves ismerőse a new yorki keresztény magyarságnak. Beszédeikben kiemelték a hazafias gondolkozású magyarság összetartásának fontosságát. Kíméletlen harcot hirdettek a kommunizmus ellen. Meggyőző erővel bizonyították, hogy a hazafias irányú napilapra föltétlenül szükség van és buzdították a­ közönséget arra, hogy tehetségükhöz képest anyagilag is tá­mogassák a napilan hevét. Az ünnepi vacsorának kiemelkedő eseménye volt Ivanchó Dániel pittsburghi görög katolikus püspök, magyar és angol­­ nyelven tartott beszéde. Ivanchó Dániel kis­gyermek korában édesanyjával egy fillér nélkül lépett Amerika áldott földjére de 32 éves korában már püspök volt. Magyarországon született, a magyar nyelvet Amerikában tanulta meg, de a magyar haza iránti szeretetet a szentistváni gondolatot a magyar földről hozta magával. Ez bebizonyosodott, amikor beszédének már első percében megtalálta az utat a magyar szívekhez. Beszélt Szent István birodalmáról, ezer éves küzdelmünkről és a mai magyar­­országi kommunista uralmat ostorozta. Kijelentette, hogy a kommunizmus elleni küzdelemben a templomnak szüksége van a keresztény sajtó segítségére. Kérve kérte a közönséget, hogy szívvel- lélekkel, anyagi áldozattal segítsék megvalósítani a ha­zafias írányú keresztény magyar napilapot. Kérve buzdított minden magyart, hogy ne hagyják elbukni a Galambos József plébános által indított mozgalmat, mert ha a kommunizmus győz, a keresztény Magyarország örökre elveszett. És — mint mondotta — nem fogjuk tudni többé imáinkba venni, hogy Isten áldd meg a magyart. Amikor egyórás beszédét befejezte és kezével búcsút intett, a közönség felállva, lelkesen ünnepelte. Németh János plébános minden akadályt legyőző hitével, gondokkal terhes, nehéz munkájával, egy magyar művész r­es­­teri tudásának segítségével újjáépítette, szebbé, ékesebbé tette a régi templomot. Szívből kívánunk neki erőt, egészséget, ki­tartást ahhoz, hogy papi hivatásának, Amerika és magyar ha­zánk iránti kötelességének még hosszú ideig eleget tehessen. Segíteni fogjuk! A. SAMARITÁNUS A LEGSZEBB AJÁNDÉK! 0 Történeti korrajz az első magyar települők korából. Aján­­d­dékozza meg magát, vagy barátait Karácsonyra vagy Uj­­b­érre ezzel a könyvvel. Nincs szebb ajándék egy jó könyvnél! b Ára a szerzőnél vagy könyvkereskedésben $1.00. Rendelje­­ meg ma: Izsák Gyula 368 Spadina Rd., Toronto, Ont. Can.

Next