Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1954 (61. évfolyam, 1-51. szám)
1954-12-12 / 49. szám
Vol. 61 évf. — No. 49 szám Amerika egyet ’’tolikus magyar h Jop-^p ' a ----------------------- Catholic Hungarians9 Sunday POSTACÍM: 4160 LORAIN AVENUE, CLEVELAND 13, OHIO EGYES SZÁM ÁRA: 10 CENT KANADABAN 12 CENT í ■•v ' Eltemettük Father Láni Mátyást November 19-én, déli fél egykor íróasztala mellől szólította magához az Úr. A los angelesi Szent István egyházközség megalapítóját, felépítőjét, plébánosát, a híveknek nemcsak lelkipásztorát, de vezetőjüket és atyai jóbarátjukat és segítőjüket siratják, gyászolják Páter Lániban. Huszonhét évvel ezelőtt kezdte meg munkáját, hogy templomot építsen a magyaroknak, hogy legyen, ahova összegyűjtse őket, magyar imára, magyar szóra és magyar énekre. Hatalmas munkát végzett Páter Láni életében, templomot épített, híveit összetartotta és sok ezer DP hálás szívvel fog örökké Páter Lánira gondolni, aki által ki tudott jutni Amerikába és Páter Láni segítségével új életet, új otthont építeni és munkát találni. Hívei hálás szívü rajongással szerették és akármilyen messze is voltak a templomtól, de bejártak a vasárnapi misékre, nemcsak Los Angelesből, hanem a környékről is. Szivettépő zokogás volt a templom, amikor a vasárnapi misén Páter Nagy József elcsukló hangon kihirdette, hogy Páter Láni elhunyt. Ezren és ezren keresték fel ravatalát a halottasházban. Hétfőn visszahozták koporsóját a Szent István templomba, ünnepélyes püspöki gyászmise volt, s itt minden nemzet, aki egyházközségéhez tartozott. Magyarok, németek, spanyolok, mindnek egyformán fájt a szive és hullott a könnye a mindig mindenben segítő lelki atyáért. Tudtuk, hogy milyen nagyon beteg és sokan kértük, menjen szabadságra, de Páter Láni a munkának és híveinek élt, válasza az volt: “Ha mennem kell, akkor az oltár elől megyek!” Nem kímélte magát, folyton csak dolgozott és másoknak segített. Folyton tervezett és épített. Legutolsó álma, terve, tervrajzban fekszik és az új templom lett. Szülőfalujának templommása itt Los Angelesben felépítve. Ugyanúgy, ahogy Módoson állt karcsú, fehér tornyával az ég felé mutatva. Kedden reggel tíz órakor volt a temetése. Oly hatalmas és impozáns volt, hogy Los Angeles történetében egyedülálló. Püspökök és száz pap vett részt a temetési szertartásban, 3500 híve és hétszáz autó kísérte el utolsó útjára, órákig le kellett állítani a forgalmat a temetőhöz vivő úton. Sírját virágerdő borította. A búcsúbeszédek zokogásba fulladtak." Mindenki számára kimondhatatlan nagy veszteség jó Páterünk halála. Hiányzik életünkből az a tudat és mondat, hogy majd Páter Láni segít. Kint nyugszik a Kálvária temetőben, de szelleme köztünk él és mindig-mindig hálás szívvel gondolunk rrajd rá imáinkban, ha belépünk az ő általa épített és meglévő menedékünkbe és vigaszunkba, a Szent István kicsi magyar templomba. Köszönjük Páter Láni a segítséget,oltalmat, irányítást és szeretetet, amit mindenkinek egyformán juttatott és adott. Emléke örökké élni fog szívünkben! Lázár Rita. 1954 DECEMBER 12 11 Only Catholic Hungarian Weekly L Newspaper jn the United States A tárgyalás kapitulációnak tekinthető AZ OROSZ KÜLPOLITIKA nagy dobpergetéssel összehívta Moszkvába a szerencsésen középeurópai rabországok ügynök-kormányait és tüntetést rendeztetek velük. Közös beadványt szerkesztettek a kremlini diktatúrához és kérték, vegyék fel őket egy közös haderőbe, fegyverezzék fel Kelet-Németországot, és az egésznek a parancsnoka legyen valamelyik dicső’ orosz generális. Hiába, Moszkvában is megcsinálták a NATO ellenszervezetét, de persze, csak az orosz kaptafa szerint tudták elképzelni. És pedig, csakis, orosz “specialista” generális vezetése mellett. A haderő központja Csehországban lesz és pedig az átkos, burzsoá monarchia divatos üdülőhelyén, Karlsbadban. Az orosz generálisok is tudják, hogy hol jó élni. Az angol külügyi hivatal szószólója száraz humorral kijelentette: “Nem vagyunk túlságosan megilletődve ettől a bejelentéstől . . . ’ Ami igazság is. Kelet-Németországot eddig is felszerelték, hiszen eddig is orosz irányítás alatt állt ezeknek a rabországoknak két és félmilliót kitevő, kényszerített katonasága, amelyet rabszolgatartóinak hatalmáért akarnak szükség esetén harcba vetni. MCCARTHY SZENÁTOR körüli izgatott vita végül is döntéshez érkeeztt a szenátusban és amint azt Washingtonban már tudták, McCarthyt Zwicker generális kihallgatásakor történt kijelentéseiért nem “cenzúrázták” meg. A szenátus olyanhatározatot hozott, hogy hibáztatja McCarthy szenátort, amiért régebben és a jelenlegi szenátusi vizsgáló bizottsággal szemben erős kifejezéseket használt. A határozatból a cenzúra szó kimaradt. A végső szavazás előtti napon Jenner szenátor felszólalásában kérdezte, hogy Flanders szenátor, aki egyike azoknak a szenátoroknak, akik McCarthy “megcenzurázását” szorgalmazták, milyen kapcsolatban állott 10 éven keresztül Owen Lattimore-ral és történt-e megbeszélés közte és Lattimore között McCarthy megcenzurázását illetően. Kérdezte, hajlandó lenne-e Flanders nyilatkozni arról, hogy mi volt a kapcsolata Harry Dexter White-tel, Harold Glasserrel és Frank W. Coe-vel? A három névről azt állítják, hogy szovjet ügynökök, illetőleg olyanok voltak, akik megtagadták a tanúvallomást kémkedési ügyben. A határozat meghozatala után a tudósítások szerint Flanders szenátor engedélyt kért, hogy a szenátus jegyzőkönyveiből bizonyos kijelentéseit törölhessék. Jenner szenátor kijelentette, hogy a kommunisták fognak egyedül örülni ennek az egész határozatnak. Mundt szenátor hozzátette, hogy a moszkvai propagandagépezet most azt hajtogatja, hogy Amerika szenátusa megenyhült a bolsevizmus iránt. Flanders halkan azt mondotta: kiterjeszti bocsánatkérését a szenátusra és az ifjabb wisconsini szenátorra, (McCarthyra). McCarthy kijelentette, hogy örül, hogy ennek az egész “cirkusznak” most már vége van és folytathatja munkáját, a kommunisták kipiszkálását rejtekhelyeikről. A jövő héten már az egyik ipartelepen folytatja kihallgatásait. A Chicago Daily Tribune megjegyzi még, hogya McCarthy ellen kiküldött bizottság elnöke Watkins szenátor és utahi szenátortársa Bennet, aki újabb vádakat igyekezett tartalékolni McCarthy ellen, a mormonok vezetői és “meglepték társaikat azzal, hogy szinte ‘vallásos buzgósággal’ követelték, hogy McCarthyt megrovásban részesítsék.” McCarthy szenátort a határozat egy régebbi vizsgáló bizottsággal szemben tanúsított magatartásáért és a mostani bizottságról tett kijelentéseiért hibáztatta. Azonban egy szó sem esett Zwicker tábornokról, akinek a kihallgatásakor használt modor miatt indították meg a McCarthy elleni eljárást. Tehát ha a Watkins bizottságot nem küldik ki, akkor McCarthy nem tehette volna meg a Watkins bizottság elleni kijelentéseket és nem hozhattak volna határozatot ... És ha a Zwicker-ügyben nem volt semmi "megcenzurázni"avaló, akkor miért küldték ki a cenzúra-bizottságot? A MAGYARORSZÁGRÓL ÉRKEZŐ JELENTÉSEK, amelyek mutatják, mit jelent a kommunizmussal való “békés együttélés” és hogy milyen mérhetetlen nyomorúságnak néz elébe ezen a téren a szenvedő magyarság, többször juttatta eszébe az embernek azt a kérdést, hogy vajjon milyen viszonyok uralkodnak Oroszországban? Most aztán megszólalt a legilletékesebb ember, az orosz helyettes miniszterelnök, Maxim S. Saburov, aki mint az állami tervező bizottságelnöke (hiszena kommunizmus alatt tervezni is csak a kommunista vezetőknek szabad) nyilatkozott. Bár óvatosan beszélt, egy-két megállapítása mégis elárulta azt, amit nem akart elmondani. Kijelentette, hogy a nehézipari termelést 1940 óta 3-4-szeresére emelték. Ez 3-4-szer több rabszolgamunkát jelent. Viszont a tömegszükségleti cikkek előállításáról már csak igen óvatos általánosságban nyilatkozott, mondván, hogy ez a jelen évben “figyelemreméltó emelkedést” mutat. A textiliparban a gyapjúnemű gyártása 7 százalékkal és a selyemárué pedig 30 százalékkal emelkedett az 1953 termeléséhez képest. Viszont, hogy 1953- ban mennyivel volt kevesebb, mint amennyi kellett volna, azt a miniszter óvatosan elhallgatta. Bejelentette a miniszter, hogy ebben az évben óriási új területeket törtek fel és vetettek be. Azonban mozdulási terméseredményt ez alig változtatta meg. Hogyan lehetséges ez? Az állattenyésztéssel baj van, mert a mezőgazdasági kolhozokban erre eddig nem vetettek súlyt, sem takarmányt nem szántak erre, sem istállók nincsenek megfelelő mennyiségben. Ez a mentegetőzés a húshiány miatt. De a miniszter vádat és fenyegetést is helyezett el beszédében, mert kijelentette, hogy az állatok ellátásával nem törődtek eddig és még nagyobb lesz a hiány, ha nem sikerül még ez őszön (!) takarmányt szerezni . . . A KÍNAI KOMMUNISTÁK rendkívül otromba és az amerikai társadalmat igen fájdalmasan sértő eljárása nem túlságosan alkalmas arra, hogy emelje a “békés együttélés” iránti hangulatot a Nyugaton és ezt tudták a kommunista vezérek, amikor ezt a hírt közzétették. Azamerikai hadifoglyokkal való cinikus elbánás nemcsak arra mutat, hogy a kommunistákkal való igazi együttélést csak az ismeri meg, aki egyszer fogságukba került, hanem arra is, hogy a kommunisták egészen másra készítenek terveket. A békés együttélésből tehát egyelőre csak együttélés, újabban együttélés készenlétben lett. “Az orosz bizonykodás az együttélés mellett, mind arra irányul, hogy megállítsák a Nyugatot és megakadályozzák éppen annak az erőnek a kiépítését, amely nélkül valóban nem lehet az oroszok mellett életben lenni. Amíg a párisi egyezményeket a nyugati államok parlamentjei nem fogadják el, addig minden tárgyalás, amit az oroszokkal kezdünk, tulajdonképen kapitulációnak tekinthető.” (The Economist.) A magyar munkás szabadságharca A világ közvéleményében mind erősebbé válik az a meggyőződés, hogy a parasztság olyan méretű paszszív ellenállását igyekeznek a kommunista vezetők eloszlatni, amilyennel talán még eddig nem találkoztak a szomorú történetű kommunista uralom alatt. Az őszi terméseredmények, valamint a mindenfelől érkező hírek a szovjet élelmezés nehézségeiről, rámutatnak arra, hogy sem a parasztember, sem a munkás ember nem adja verítékét a kommunista uralmi célokért. .Mind élesebben jelentkezik ez most az ipari munka terén is. Bizonyíték rá maga a kommunista sajtó, amelyben a közhangulat erejével akarják megszégyeníteni, több munkára és nagyobb gondosságra kényszeríteni a munkapadhoz láncolt dolgozót, akiből a szabad munka lehetőségének az elvételével eltűnt a munkakedv és a felelősségérzet is. Hibás acéltengelyek, csákánnyal fúró helyett . . . Amikor a munkásban nincs meg a szeretet munkája iránt, ez történik: “Elkeserítő látvány, ami a Ganz Vagongyár vasforgácsolójában történik. Egyrészt bizonyos ‘tettesek’ a bronz-, acél-, réz-, aluminium- és szürkeöntvény forgácsot gyakran összekeverik, amiből hibás acéltengelyeket öntenek. De vannak ennél szomorúbb esetek is. Megtörténik, hogy új ládáknak, amiken lyukat kellene fúrni felhasználásuk végett, egyesek csákánnyal esnek neki és olyan lyukat mérnek rájuk, hogy beszakad az oldaluk ...” A budapesti kommunista “Népszava” írta június 27-én. Már a sztahanovistákkal is baj van . . . Ezt is a kommunista “Népszava” írja augusztusi 18-án: “A Sztálin Vasmű mechanikai üzemében az utóbbi időben elharapózott a fegyelmezetlenség. A Zsandarova brigád egyik tagja, Knechtl Nándor részegen jelent meg az üzemben és amíg a brigád tagjai szorgalmasan dolgoztak, ő elment aludni az öltözőbe. Varga Ferenc és Gál Ferenc köszörűs munkaidő alatt a kocsmában italoztak. Szentandrási Gyula esztergályos pedig figyelmeztetés ellenére hét napig távol maradt az üzemből. A mechanikai üzem dolgozói röpgyűlésen megbélyegezték a rendbontókat és Knechtl Nándort megfosztották sztahhanovista címétől, majd a többi társával együtt fegyelmi bizottság elé utalták őket, ahol mind a hármukat elbocsátották.” És ebből a cikkből kitűnik, hogy a munkahelyéről senki sem maradhat el. Ha elmarad, utánuk mennek, hogy mit csinálnak, sőt fegyelmi bíróság elé kerülnek. És a kényszermunka, vagy munkakényszeralól nem kivétel a sztachanovista élmunkás sem. S nem kivétel az alól sem, hogy már a sztachanovista munkásember, akit pedig dédelgettek, torkig lakott az úgynevezett kommunista munkafegyelemmel. Nem horthyista ex-főszolgabirókró !. . . A kényszermunkás nem érezhet felelősséget. Hiszen nem vállalta a munkát, hanem kényszerítették. A kommunista “Népszava” panaszolja június 12-én és 24-én, hogyan bánnak a külföldről hozott értékes anyaggal: “A gépiparban egyre több a szerszámtörés. A technológiai fegyelem különösen a forgácsoló üzemekben laza. Egyes dolgozók csak mennyiségi eredményre törekedve, Hübele Balázs módjára ‘meg-, eresztik a gépeiket. Van úgy, hogy többszáz forint érítékű szerszámot tesznek tönkre naponta. Nagyon sok az eltört, elégett vagy kicsorbult élű szerszám. Különösen azért okoz nagy kárt a szerszámtörés, mert legnagyobb részük külföldről jön be.” — “Naprólnapra mennek tönkre a Hollandiából és Franciaországból importált fehér és krémszínű bőrök. A máladozó betonpadló csikorog a portól és a drága, kényes bőrök piszkosak és porosak.” És azt is elárulja a Szabad Nép augusztus 17-én, hogy kikkel van baja a kommunista gyárosnak: “Fiatal szakmunkásokról van szó — nem holmi horthyista vezérőrnagyokról, vagy ex-főszolgabirókról. Ezeket a fiatalokat jócskán megmételyezte az a felfogás, hogy ‘úgyis mindenkié, tehát elviszem’ és így nem becsülika közvagyont. Ezenkívül nagyon gyakori náluk az anyaggal való pazarlás, a selejtgyártás, a gépek törése, az anyag sűrűn tapasztalható pocsékolása.” Amikor a kommunista állam a gyáros, a rendőr, a bíró, a börtönőr és a sirásó, mert mindent államosítottak, akkor ezek a panaszok komoly bajokra vallanak. A magyarsággal nem tudtak olyan könnyen elbánni, mint ahogyan hitték. A kommunista gyárigazgatók tehetetlenül nézik, ami folyik. Azt a tudatlanságot, amit a vezetők hoztak a gyárakba, eddig kiegyensúlyozta a magyar munkás tudása. Azonban ennek vége. A magyar munkás megálljt mondott a moszkvai ügynököknek. Csak ügyesen forgassa a passzív rezisztenciát. Hogy azért megéljen és éljen, éljen, mert új, szabad magyar munka és új, szabad magyar feladatok várnak ránk a felszabadult magyar hazában. ’Vasás fia alól-vasárnapi^erih **/ imádkozzunk a Szentatyáért valamennyien! Vatikánvárosból jelentették, hogy a Szentatya, XII. Pius pápa betegsége ismét kiújult. Szívgyengeség lépett fel és orvosai aggódva vették körül betegágyát. A Szentatya 78 éves és életében sohasem kímélte magát. A héten ismét visszatért betegsége, amely a múlt télen súlyos gyomorpanaszokat okozott. Nem tud élelemet venni magához. Ágynak dőlt és betegsége úgy látszik, erősen megviselte a szívét is. Csütörtökön érte a szívattak és órákig súlyos aggodalom nehezedett a Vatikánra. És amikor híre ment a Szentatya betegségének, az egész világ Róma felé fordult aggódó szeretettel. Éjszakákon át a Szent Péter Bazilika előtti tér megtelt térdeplő emberekkel, akik a Szentatyáért imádkoztak. A Vatikán generális vikáriusa, Clement Vicara kardinális a világ 425 millió római katolikusát kérte, hogy imádkozzanak a Szentatyáért. Washingtonban Eisenhower elnök, amikor a Szentatya betegeségéről értesült, annak az óhajának adott kifejezést, hogy a Szentatya bár minél előbb visszanyerné egészségét. Római jelentések szerint a Szentatya nem tud résztvenni a Mária-év ünnepélyes befejező szertartásain. Lapzártakor érkezett távirat szerint a Szentatya éjszaka valamit pihent, azonban helyzete még mindig súlyos.Szent Péter utóda, Krisztus földihelytartója ismeri a szenvedések útját. A jó pásztor önfeláldozó hivatásával járt ezen az után papi szolgálatának 55 éve alatt. De ismert a mai világ is,, amelynek megjavulásáért annyit aggódott és imádkozott Szentatyánk. És mint elődei, akik a katasztrófák előtt megműtötték a világnak a kivezető és a borzalmas vérengzéseket elkerülő utat, szakadatlanul könyörögtek, hogy múljon el az emberiség felől ez a megpróbáltatás, úgy könyörgött és imádkozott értünk a jó Istenhez XII. Pius pápa. Most pedig 425 milliónyian imádkozunk érette. 425 millió katolikus. Imádkozzunk valamennyien. Azért, aki eddig valamennyiünkért imádkozott. Édesanyám koszorúi a Mária-év befejezésére Mellettem ég az adventi koszorú első piros gyertyája. Édesanyámra, gondolok, Mária volt a neve. A boldogságos Anya iránti szeretőtben, tiszteletben élt. Az iránta való bizalma életének minden évét Mária évvé tette. A karácsonyba hajló adventi időkben többször érzem közelségét. Mintha most is ébresztene, mint annyi adventi hajnalon, amikor együtt mentünk a rojátékra. A megfagyott hó csikorgótt lépteink alatt s felettünk a hold bágyadt fényében ragyogtak a csillagok. Mily jó, hogy Mária mennybe ment. Inyen szép utána nézni a csillagok közé, ő is lát bennünket. Ha eltemették volna, akkor a föld felé kellene tekintenünk, mondotta útközben édesanyám. Lelkünkön át mindég elérhetjük őt, hisz így nincsen röghöz kötött határ, földi mérték. Máskor így szólt: Valakitől hallottam, hogy a legjobb bankbetét egy Üdvözlégy Mária. Ez így igaz. Azóta többször gondolok vissza, hogy mekkora is lehetett az ő lelki bankbetétje, mert ismét és ismét érzem ennek, a Mária zsámolyához helyezett könyörgések ki- és átsegítő kamatait. Ő bizonyosan szorgalmas gyűjtő volt és még most is juttat nekünk kincseiből. Már fiatalon részt vett az egyik vízivárosi zárdatemplom Oltáregyletének a megalapításában és azóta hoszszú évtizedeken át tartotta karban, javítgatta az oltárteritőket, miseruhákat. Legszívesebben új csipke oltárteritőt horgolt. Minden gyermekéért (nyolcan voltunk testvérek) hálából új csipketerítő került az oltárra. Készült azonban sok jubileumi oltárterítő is, amikor millió és millió horgolt szem öntődött művészi mintákba. (Az a terítő, amelyben nem volt egyetlen horgolási hiba sem, az Mária oltárterítő lett.) Igaz volt az öröme egy-egy újmisés papnak, ha az első szentmiséjére új miseinget kapott, vagy egy gazdagon, hímzett fehérlila stólát ölthetett magára. Fél évszázadot töltött el édesanyám ebben a hű oltár-szolgálatban s amikor az ötven éves jubileumon az Oltáregylet, mint akkor még élő alapító tagnak virágcsokrotakart átnyújtani, akkor édesanyám a magyar ruhás kislányt a díszteremben lévő Mária-szoborhoz vezette és oda tettél vele együtt az ötven éves, önként vállalt munka egyetlen kedves ellenértékét: a virágcsokrot. A dollárgyűjtők talán ki tudják számítani, hogy micsoda hatalmas bankbetét volt az égieknél. A Mária-év lenyűgözött. A mécsesek fényében, a gyertyák lángjában, az oltárokon pompázó virágok között mindig az édesanyámat kerestem. Alig van olyan kegyszer, szentkép, Máriazarándoklat, amely ne idézne fel bennem egy-egy közös, kedves emléket édesanyámmal. Nyolcvanadik születésnapján velem, a nyolcadik gyermekével Mária-Zellbe zarándokoltunk. Mielőtt bementünk volna a bucsusokkal zsúfolásig megtelt kegytemplomba, édesanyám illatos mezei virágokat gyűjtött és abból egy kis koszorút font. Ezt a koszorút helyezte a Mária-kegykép zsámolyához hálájának jeléül. Ez a virágkoszoru talán az ezredik is lehetett , amit édesanyám a Szűzanya tiszteletére kötött. Az egyik szent év májusi rózsafüzéres első litániáján a pap kezében egy kis feszületet tartva vonult az oltárhoz. Erre a feszületre simult édesanyám első kis rózsakoszomja. Attól kezdve azután naponta friss virágkoszorú díszítette a feszületet a májusi ájtatosságokon harminc-, öt éven át. Ebben a zárdatemplomban szokás volt, hogy mindég más-más vendég pap tartottam prédikációt és a litániát. A litánia után örömmel vitték haza ezeket a kis koszorúkat a tisztelendő atyák és helyezték el az imazsámolyuknál. Mindég gyönyörű volt a mi kis házi virágos kertünk májusban. Illatos volt a virág, amikor leszedtük, vagy az olajfa, vagy bazsalikom levél, amit a koszorúkhoz gyűjtöttünk. Mi gyermekek szívesen készítettük a hajlékony fűzfavesszőt és raffia háncsot édesanyánk kezeügyébe és örömmel figyeltük, hogy miként köti koszomba a zsenge virágokat. Amikor kész volt és a templomba vittük, éreztük, hogy az egek harmatja ült a virágokon. Még ma is, mintha itt illatoznának körülöttem a nefelejtsek, árvácskák, pénzecskék, szekfák, rózsák, orgonák koszorú remekei és látom most is a rét virágaiból készült Mária- Zell i utolsó koszorút. Igen, édesanyám Mária-koszorút visznek ma is az áhitat mélyébe, az adventi piros gyertya bágyadt fényénél. Hallom, mintha most is énekelné az Ave Máriát ... Talán rorátéra akar ébreszteni. . . Grátzer Antal Mit akar Peiping az amerikai foglyoktól? Eisenhower elnök sajtófogadásán nyilatkozott a Koreában foglyul ejtett amerikai katonákról és a kínai kommunisták által történt elítéltetésükről. Beszédét az elnök a riói konferenciának a felemlítésével kezdte, ahol a tárgyalások befejeztével az amerikai nemzetek egyetértése még szilárdabb lett, majd ezután arra a körülményre hívta fel a figyelmet, hogy a kínaiak máskét éve kezükben tartják az amerikai katonafiukat. Hogy éppen most tették közzé az elítéltetésükről szóló hírt, annak valami különös oka van. A kommunisták mindent előre kiszámítottan és tervszerűen tesznek. Céljuk az, hogy a nyugati szövetségeseket megosszák. Ha a kegyetlenül börtönre vetett amerikai hadifoglyokért most valami olyan lépésre határozná el magát Amerika, amelynek révén szövetségeseitől elválasztaná magát, akkor nyilván elérnék céljukat a moszkvai és pejpingi kommunisták. Ha például blokádot hirdetne Amerika Kína ellen, akkor arról is gondoskodnia kellene, hogy a blokád valóban hatásos legyen és tényleg semmi se juthasson be Kínába. Az elnök arra figyelmeztetett, hogy döntésbe mindig higgadtan kell belemenni. Nem lehet elhatározások szülője az indulat, mert ellenségeink talán éppen azért keltik fel bennünk az indulatot, hogy érdekeink ellen tegyünk. Ha a kínaiak most kinyilatkoztatták, hogy 15 amerikai hadifoglyot kezükben tartanak, ezt valamilyen szándékkal tették.