Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1956 (63. évfolyam, 1-51. szám)

1956-01-01 / 1. szám

JAN 54 MARTON HORVATH 451 LANZA AVE GARFIELD NJ Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja k- ■ " - Catholic Hungarians1 * * * * * * * 9 Sunday POSTACÍM. 4160 LORAIN AVENUE, CLEVELAND 13, OHIO EGYES SZÁM ARA. 10 CENT KANADABAN 12 CENT 1956 JANUÁR 1 Vol. 63 évf. — No. 1 szóm Only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the United States Magyar karácsonyfa a Fehér Ház szomszédságában Washington. — Ritka és nagy élményben lesz része december 29-én, csütörtökön a washingtoni magyar­ságnak a Fehér Ház mögötti “Ellipse” téren. Este 18 órakor magyar karácsonyfa ünnepély kerül be­mutatásra a 8,000 villanylámpával kivilágított és 85 láb magas dakotai karácsonyfa mellett lévő színpa­don. Ebben az évben történik először, hogy a was­­ingtoni magyarság is szóhoz jut az amerikai főváros nemzetközi karácsonyi ünnepségeinek sorában. Washington székesfőváros a kereskedelmi kamara és a külföldi követségek rendezésében változatos mű­sor keretében✓mutatja de a különböző népek kará­csonyi szokásait, pásztor játékait. A magyarság ré­szére csütörtök estét jelölték ki. Gyülekezés december 29-én, este 7.45 órakor a Fehér Ház mögötti “Ellipse” térség közepén felállított színpad mögött. Színpadra vonulás 8 óra előtt 5 perccel. Műsor a következő: 1. Magyar karácsonyi énekek amerikai kórusok előadásában. A művészi hangszalag felvételeken Li­­gonier, South Bend, Cleveland, McKeesport, New York, Passaic, Woodbridge részben katolikus, részben református vagy evangélikus énekkarai szerepelnek. 2. Távirati üdvözlet Szántay Dezső, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnökétől. 3. Magyar Himnusz. Énekli a színpadon elhelyez­kedett washingtoni magyarság. 4. A Hunyadi Jubiláns Év bejelentése, a budai Má­tyás templom harangjainak zúgásával. Ez lesz az első eset, hogy a magyarság szóhoz jut a Fehér Ház karácsonyi ünnepségein. Rendkívül fontos tehát, hogy ha nem is rendelkezünk énekkar­ral és eredeti színpadi műsort nem tudunk ezidén bemutatni, legalább a színpad ne tátongjon az üres­ségtől a mindössze negyedóráig tartó magyar szerep­lés folyamán. A magyar rész után skótok, olaszok, franciák, görögök és törökök szerepelnek ugyancsak csütörtök este. A szabadtéri színpadot meleg levegővel fűtik. A színpadon helyet foglalók gépkocsijai számára a szín­pad mögött ingyenes parkolóhely áll rendelkezésre, bejárat az Ellipse útvonalától. A szereplők részére az Amerikai Vörös Kereszt forró kávét osztogat a szín­pad mögötti “lacikonyhán”. Ez alkalom módot nyújt Washington magyarságá­nak arra, hogy tiltakozzék egyúttal a piros-fehér-zöld lobogó sarló-kalapácsos változatának a new yorki Egyesült Nemzetek palotáján való kifüggesztése el­len. A színpadon ezért kiállítjuk a magyar címert, Koszorús Gabriella festőmű­vésznő külön erre a célra készült alkotását. Nehogy az óhazát jelenleg rab-bi­lincsben tartó kommunista uralom képviseletet nyer­hessen a Fehér Ház karácsonyfájához vezető “Béke ösvénye” mellett, az Amerikai Magyar Szövetség te­remtette elő a szükséges összeget, hogy ilyen feliratú fa emlékeztesse az amerikai látogatókat a magyar tragédiára: “FROM THE PEOPLE OF ENSLAVED HUNGARY.” Legyünk tehát jelen minél többen a csütörtök esti magyar karácsonyfa-ünnepségen. Nándorfehérvár után 500 esztendővel hadd szálljon az “Isten áldd meg a magyart . . .” az Egek Urához a Fehér Ház mellől! A 24 méter magas, Dakotából küldött óriás­fenyő 8,000 lámpája hadd gyújtson szövetnéket a magyar éjszaka sötétjében — tengerentúlon is, min­denütt, ahol véreink még élnek . . . Esetleg szükséges további felvilágosítással készség­gel szolgál az Amerikai Magyar Szövetség Mills Blog., a 17-ik utca és a Pennsylvania Avenue sarkán. Tele­fon: National 8-6470. A "Déli Harangszó 99 pályázati hirdetménye A Vasárnap újévi számával lépünk a nándorfehér­vári győzelem jubiláris, ünnepi évébe. Ennek az ün­nepi évnek, amelynek két törökverő történelmi hőse, Hunyadi János és Kapisztrán Szent János ferences atya, a bevezetésére szolgált a Vasárnapban folytató­lagosan közölt tanulmányunk, amely a nándorfehér­vári nagy csatának, külpolitikai előkészületeinek, a keresztes hadsereg Magyarországon folyó toborzásá­nak (mivel a nyugateurópai nemzetek nem voltak hajlandók megfelelő segítséget adni és Rómán kívül senki sem állt a veszélybe jutott magyar nemzet mel­lett) valamint magának a katonai győzelemnek a le­írását tartalmazza. Hunyadi János és Kapisztrán Szent János győzelméért könyörgő déli harangszó öt­századik évfordulója ünnepi évvé teszi a jövő eszten­dőt. Olyan ünneppé, amelyen a szabadföldi magyar­ságnak kellő módon kell kifejezésre juttatni az új pogány veszélyben való helytállását. Többször írtuk már, hogy minden nemzeti ünnepen elsősorban azok­ra a magyarokra kellene gondolni, akik a nemzeti ér­zés, a hagyomány és a kultúra fényét szolgálatukkal előbbre viszik a haladás útján, sokszor meg nem ért­ve, magukra hagyatva és legtöbbször egyéni életük jelenét, a maguk jövendőjét feledve és elhanyagolva. A száműzetésben dolgozó, valamint a Magyarorszá­gon élő és elnémított alkotóinkra gondoljunk a nán­dorfehérvári győzelem alkalmából. Erre gondolt Fa­ther Pintér Sándor, a toledói Szent István egyház­­község plébánosa is, amikor példát nyújtva, három iper 100 dolláros pályadíjat tűzött ki és ezeket írta kisérő levelében: “Sür­getés ez az alkalom, hogy emlékezzünk kellő módon nagy elődeink áldozatára ötszáz év távlatá­ból. Magyarország a nándorfehérvári győzelem alkal­mából áll a világ szeme előtt legkifejezett­ebben, mint a kereszténység védelmezője a pogánysággal szem­ben.” “Mivel úgy érzem, hogy a példa mindennél buzdí­tóbb beszéd, a következőket ajánlom fel. Három 100- 100 dolláros pályadíjat tűzök ki összesen 300 dollár összegben.” “Javaslom, hogy a pályázat kirását vállalja el a Katolikus Magyarok Vasárnapja, amelynek publici­tása az egész szabad földön élő magyarságra kiter­jed. Viszont javaslom, hogy a pályázat lebonyolítá­sát, a bíráló bizottság felállítását, majd a pályázat eredményeinek kihirdetését a Dunai Intézet végezze, amely az első szabad földön kiírt irodalmi pályázat, a Vasárnap jubiláris pályázatának teendőit olyan példásan látta el.” A Dunai Intézet elnöke, Taskó János clevelandi ügyvéd, az amerikai magyarság fiatal és rokonszen­ves vezető egyénisége és dr. Somogyi Ferenc pécsi egyetemi tanár, az intézet kulturális főtitkára az ün­nepi év küszöbén, 1956 újévén tették közzé a “Dél harangszó” pályázat hirdetményét. A “Déli harangszó” pályázat hirdetménye Főtisztelendő Pintér Sándor úr, a toledói Szent Ist­ván egyházközség plébánosa főtiszt. Takács Gábor OFM úrhoz, a Katolikus Magyarok Vasárnapja fő­­szerkesztőjéhez intézett s az említett lap 1955 augusz­tus 14-i számában közzétett levelében három, egyen­­ként 100 dolláros pályadíjat tűzött ki: 1. olyan irodalmi értékű kisregény jutalmazására, amelynek tárgya a nándorfehérvári győzelem, vagy azzal kapcsolatos esemény. A kisregénynek a nándor­fehérvári győzelem, illetőleg annak kivívásáért kö­nyörgő déli harangszó 500 éves jubileuma alkalmá­ból a magyarságnak a kereszténység védelmében a pogányság ellen vívott küzdelmével ötszáz évvel eze­­ előtt hozott áldozatát kell bemutatnia; * 2. olyan költői alkotás jutalmazására, amelynek­­ szövege himnusznak megfelelő, zenei feldolgozásra­­ alkalmas és a jubileum áhítatának kifejezésére és el­mélyítésére szolgál. Címe éppen ezért: “A déli ha­rangszó himnusza”; 3. olyan zenei mű­ jutalmazására, amely az előző pályázat díjnyertes szövegét, mint a déli harangszó himnuszát, megzenésíti s ekként egyházi, vagy nem­zeti ünnepeken való előadását lehetővé teszi. A pályaművek jutalmát egyenként és külön-külön 100-100 dollárt, a Dunai Intézet bíráló bizottsága ítéli oda a pályázati feltételeknek megfelelő legjobb mű szerzőjének. A bizottság a pályadíjat esetleg meg is oszthatja. A pályaműveket gépírással, vagy könnyen olvas­ható kézírással a következő címre kell beküldeni: Danubian Institute — Dunai Intézet ’ l'­O Lorain Avenue, Cleveland 13, Ohio, USA. A kéziratokat jeligével kell ellátni és csatolni kell hozzájuk a szerző nevét és pontos lakcímét (postai címét) tartalmazó lezárt, jeligés borítékot. A beadás határideje: a déli harangszó himnuszá­nak szövegét illetően 1956 március 14, a kisregény és a zeneművet illetően 1956 július 1. A déli harangszó himnuszának pályadíjnyertes, te­hát megzenésítésre váró szövegét a Katolikus Ma­gyarok Vasárnapja 1956 április 1-i (húsvétvasárnapi) száma közli, a zeneműre készülő pályázók az akkor megjelenő szöveget vegyék tekintetbe. A pályázat eredményét a Dunai Intézet nagyobb jubileumi ünnepély keretében hirdeti ki. Ugyanott kerül sor a jeligés borítékok felbontására és a juta­lomdíjak átadására is. Ennek pontos idejét és helyét a Dunai Intézet a Katolikus Magyarok Vasárnapjá­ban és lehetőleg más lapokban is, később közli. A jutalmazott pályaművek joga a Katolikus Ma­gyarok Vasárnapját illeti. Cleveland, 1956. január 1. Dr. Somogyi Ferenc kulturális főtitkár Laskó János elnök Mit hoz az 1956-os esztendő? HOZ-E AZ ÚJESZTENDŐ nekünk magyaroknak megnyugvást? Kivánhatunk-e egymásnak az 1955­-ös esztendő végén azzal a nyugodt bizakodással egy szebb, boldogabb újesztendőt, hogy az eljövendő esz­tendőben, 1956-ban a ránk nehezedő terhek leszakad­nak rólunk? Hogy a jóakaratú emberek békéje, az er­kölcs és igazság békéje végre kiderül a világ felett és áldásaiban: szabadságban részesíti szülőhazánkat Magyarországot és nem veszélyezteti többé semmi sem fogadott hazánk, Amerika biztonságát? Mit mond a világ képe válaszként erre a kérdésre?­­ A NEMZETKÖZI HELYZET azt mondja, hogy Moszkva diktátorai harciasabbak, mint valaha vol­tak. Kruscsev és Bulganin körútja Ázsiában a genfi verőfényben elszunyókált aggodalmak riadt talpra­szökkenését eredményezte. Igen jellemző képet ad a belső orosz helyzetről Mr. Dean, az angol Observer munkatársa. Mr. Dean szembekerült Beriának az Utódával, az orosz politikai rendőrség mai fejével, Szerov tábornokkal. Az újságíró Mandalayában a re­pülőtéren fényképezte azt a burmai katonát, aki a Bulganint és Kruscsevet szállító repülőgép megérke­zése előtt aknakutatóval vizsgálta át a repülőteret. Egy orosz detektív rohant a beszélgetőkhöz és íld­e­­gekkel zavarta el a burmai katonát az angol újságíró közeléből. Szerov amikor értesült erről, követelte, hogy az angol újságíró főnökét hozzák eléje­, mert meg akarta fegyelmeztetni az angol újságírót. .. Mr. Deannak ezt mondotta Szerov tábornok: “A szovjet­ben ezért verést kapott volna ...” A szabad újság­írást így képzeli el a Beria-utód. Akiről Mr. Dean a következőket mondja el személyes tapasztalatai alap­ján: “Orosz kifejezései durvák. Szavai élesek és rövi­dek. Környezetének alázatát magától értetődőnek tartja. Mindenki fél tőle Bulganin és Kruscsev kivé­telével. Ehhez a kettőhöz azonban mint egyenlő fél közeledik. A ranguni szovjet követet úgy zavarta ide-oda, mint egy kifutófiút. Helyettesét a nyilvános­ság előtt szamárnak nevezte. Az indiai rendőrfőnököt lehordta, mert a háztetőket és az ablakokat nem el­lenőriztette. Tombolt és tajtékzott, ha nem úgy ment, mint akarta,­­ például Calcuttában. Nem kellemes dolog Szeron tábornokkal szembekerülni. Még a sem­leges Burmában sem. Hogy nem nyertem el tetszését, az összes orosz fotográfusok készítettek rólam felvé­telt és egy orosz állandóan a közelemben tartózko­dott és minden szavamat jegyezte gyorsírással ...” Ez az új orosz politika — belülről nézve. Nem kínál sok enyhülést. Nem a számlálatlanul rabszolgasorsba jutó oroszoknak, de nem kínál különb jövőt a Nyu­gatnak sem. Az már bizonyosnak látszik, hogy Bul­ganin és Kruscsev indiai útja felbőszítette Angliát és az angol hidegvérű ravaszság, amivel eddig állandóan kikerülték az oroszokat és hagyták, hogy Amerikába ütközzék minduntalan a medve, mintha tűnőben lenne. Az angol polgár — írja az egyik londoni tu­dósító — egyszerre észrevette, hogy Anglia tyúksze­mét tapossák szándékosan és most már jobban meg­értik az amerikai politikát. A “Krush and Bulge act” mondják az angolok, arra volt jó, hogy a közvéle­ményben a következő kérdés alakuljon ki: “Váljon azért vonultunk mi ki Indiából, Burmából és Szuez­ből is, hogy Oroszország vonuljon oda be?” Ez az a kérdés, amit az angol polgár megért. AMERIKÁNAK azért tenne jót, ha Anglia közön­sége közelebb látná az orosz kérdést, mert Ameriká­nak külpolitikai partnerre van szüksége. Az amerikai külpolitika határozottabb partnert keres. És talán ennek a határozottabb angol vélekedésnek a kifeje­zője az a kormányátalakítás, amely a külügyminisz­teri székbe a rendkívül határozott, önálló és tehet­séges Selwyn Lloydot ültette. Elődje, Harold Mac­millan — mondják — áldozata lett a genfi szellem­nek . . . 1956-ban új angol kormány veszi át az ügye­ket, de nagy kérdés, hogy az angol külpolitikában tapasztalhatóbb lesz-e új és határozottabb vonás? A VILÁGKÖZVÉLEMÉNY nem csekély figyelem­mel kíséri az eseményeket, amelyek a legfelsőbb szov­jet december 23-i ülésén történnek. A két “M” betű! — mondják Moszkvában és Molotovra, valamint Ma­­lenkovra gondolnak. Molotov hátrább van ideológiá­ban mint Kruscsev, mert szerinte a szocializmus alapjait rakják még csak le, tehát nem lehet az elv­társak étvágyával törődni. Malenkov pedig előbbre van, mint Kruscsev, szerinte már megtörtént a szo­cializmus építése és most a kommunista világot kell kiépíteni, amelyben nincs szükség annyi pártfegye­lemre, hanem több ennivalóra és köszükségleti cikk­re. Abban azonban — mondják — egyetértenek, hogy Kruscsev kínai politikája megbukott. Kruscsev is érzi, hogy szerű­ a cipő, mert a Pravdában közzétette Lenin egyik mondását, amely így szól: “Opportunis­ták, megalkuvók, árulók nem lehetnek részesei a munkásosztály vezetésének.” Hogy még érthetőbb le­gyen, Kruscsev idézett önmagából is és hozzátette “Nemcsak a tömegek, hanem a vezetők is a pártfe­gyelem alatt állnak, tekintet nélkül érdemeikre és tisztségükre.” És persze a pártfegyelmet ő gyakorol­ja, mint pártfőtitkár .... SZÜLŐHAZÁNK, MAGYARORSZÁG FELŐL ősz óta a magyar falu hősies ellenállásáról érkeznek hí­rek. És újabban arról a keserűségről, amit a genfi szellem és az­­a NN határozat hozott, amely a ma­gyarság elnyomóit a magyar nép képviselőiként is­merte el és fogadta be a NN-be. ÍGY KÖSZÖNT RÁNK AZ 1956-OS ESZTENDŐ. Nem kívánhatunk egymásnak a régi, boldog időkhöz hasonló újévet. De nem is erre van ma szükségünk Az elpocsékolt és lemorzsolódott tíz évi száműzetés után újjászületésre kell vágyódnunk. Hogy azt a sok és súlyos tennivalót, amit a fordulatok után és köz­ben Magyarország felszabadításáért el kell végez­nünk, becsülettel, egymás támogatásával, csak erre az egyetlen célra tekintve, el tudjuk látni. Hogy a jól végzett munka fáradtságában találjuk meg örömünket és boldogságunkat, az újjászülető szabad magyar jövendőben megnyugvásunkat. Ami­ért dolgozni nem szűnhetünk meg, mi szabad földön élő magyarok, akármilyen borús a ránkköszön­tő újév hajnala, a­z IMPERSONAL. Vasárnaptól a vasár­napig PÉCS — SZEGED — DEBRECEN JELENTI: A magyar parasztság nem adja fel a­­ küzdelmet Az orosz “közösben termelés”, a kommunista párt által irá­nyított termelőcsoportok, amelyek elnyelik a gazda földjét, ál­latállományát és gazdasági felszerelését, hogy valamelyik kom­munista kezébe adják, nem kell a magyar gazdálkodónak. És bár Rákosi és Gerő a kommunista elnyomás minden súlyával a fenyegetés és adóztatás, a beszolgáltatás és a segélyezés min­den fortélyát és prését igénybevéve, szorítják a magyar parasz­tot a kolh­ozba, a kommunista tsz.-be, a magyar falu nem és nem adja fel a küzdelmet. A vidéki lapok támadó cikkeiből tűnik ki ennek a harcnak általános, széles, egész országot felölelő frontja. Elszorult szívvel olvassuk ezeket a híreket szabad föl­dön. Mindennapi kenyér helyett mindennapi küzdelem az ott­hon élő magyarok sorsa. És nap-nap után elbukó áldozat. A pécsi “Dunántúli Napló” vezeti be az elégedetlen, támadó hangú cikkek sorát. Ezeket írja az önállóságért küzdő magyar gazdálkodó ellen izgatva: A KARÁSZI TESTVÉREK ÉS SZÉLIG JÓZSEF “A kuláktevékenység első számú céltáblája ma a termelőszö­vetkezeti mozgalom. Cserdiben az előkészítő bizottság elnökének megfenyegetésétől kezdve annak a sok embert megzavaró rém­hírnek terjesztésével, hogy tizenötezer forintot, kap a tsz. meg­szervezője , hónapokon keresztül sikerült megakadályozniok a termelőszövetkezet megalakulását. Cserdiben csak akkor si­került változást elérni, amikor a Kárászi testvéreket kupeckedés miatt letartóztatták és elvitték a faluból ... Székelyszabaron Szélig József kulák nemzetiségi ellentétek szitásával gátolta a helyi tsz-ek egyesülését, másutt a közös vagyon elprédálására serkentve bomlaszt a kulák . . .” A Kárászi testvérek elhurcolása volt a fő cél. Mert hogy a ma­gyar paraszt nem kupeckedik, azt mindenki tudja. Ugyanígy el kellett némítani Szélig Józsefet is. A rettegés, a Kárászi fi­vérek sorsa és Szélig József sorsa most már ott lebeg a két falu, Cserdi és Székelyszabar felett. Az elvtársak remélik, hogy most már eredményesebben alkalmazhatnak nyomást a hallgatag falusi magyarságra. Be a kolh­ozba, a tsz.-be, vagy ki akar a Kárászi fivérek és Szélig József sorsára jutni? . . . “A KIS- ÉS KÖZÉPPARASZTOK MAKACSUL HANGOZTAT­JÁK . . A szegedi “Délmagyarország” sem marad el a “Dunántúli Napló” mögött. A szerkesztő szinte vége-hossza nélküli feljelen­tést ír a magyar falu ellen. A kommunista “Délmagyarorszá­g” szerint Felső- vagy Alsóvároson a párt népnevelői többször ta­pasztalták, hogy kis- és középparasztok makacsul hangoztatják: “az egyéni gazdaságok is termelnek annyit, mint a szövetkezet, minek akkor háborgatni a megszokottat”. Majd így folytatja a lap: “Bár a kulákok a begyűjtés, az állami gabonafelvásárlás megakadályozásáért is mindent elkövetnek, amit csak tudnak, legfőbb erejüket a tsz.-ek ellen irányítják. Ásotthalom községben például a tsz. előkészítő bizottság elnökét megverték ... A sze­gedi járásban több helyen előfordult, hogy a kulákok mérték­telen háztáji gazdaság követelését javasolgatták a szövetkezeti tagoknak, mert ebben felfedezték a munkaerő-gond megnöve­kedését, és a közös föld terméshozamának csökkenését.” AMITŐL IGAZÁN MEGDÜHÖDNEK A KOMMUNISTÁK De a legérdekesebb fordulatot a Debrecenben megjelenő “Nép­lap” árulja el. A magyar falu — tűnik ki ebből a tudósításból — egységes lett. A magyar falu nyíltan kimutatja, nem kér az osztály­harcból. És ez nemcsak felháborodást, hanem dühöt és mögötte nem kis rémületet okoz a kommunistákban, akik csak addig tudnak törpe kisebbségükkel uralkodni, amíg az osztály­harc maszlagával megetetett népek egymással szembeállnak. Íme, a magyar falu bölcs magyarjai már régen átláttak a szi­tán. Egyformán parasztok vagyunk — mondják — és társadal­mi békét, sőt egységet hirdetnek. Békét egymás között és a kom­munizmus ellen. A lap hangja, amikor erről ír, tajtékzó, de iz­galomtól remegő is. A durva kifejezések mutatják legjobban, a kommunista uralom a társadalmi békétől rémül meg legin­kább. Amint a magyarság egyetért, a kicsiny, Moszkvából be­hozott ügynökhad csak az orosz szuronyokra támaszkodhat. És az orosz szuronyok hatalma sem tart örökké. Ezt a debreceni Néplap szerkesztője is tudja és kommunista felháborodással, valamint rémülettel nyúlva a tollhoz, elárulja magát: “Lépten­­nyomon találkozunk olyan véleményekkel, hogy ‘mindnyájan egyformán parasztemberek vagyunk’, hogy a ‘parasztoknak egy az érdekük’, vagyis olyan nézetekkel, amely nem tesz különb­séget a dolgozó parasztok és az embernyúzó, kupeckedő kulákok közt. Ez az osztályok feletti politika, az osztálybéke hirdetése, az ellenséggel való megbékélés nagy károkat okozott már eddig is a megyénkben . . . Fokozódik a kulákság aknamunkája a tsz.-ek ellen. Megyeszerte találkozunk olyan hírekkel, hogy ‘aki belép a tsz.-be, azt megverik’ vagy ‘agyonütik’. A kulákság végső elkeseredésében és tehetetlenségében a legdurvább, legaljasabb eszközökhöz, a megfélemlítéshez, a fenyegetőzés eszközéhez fo­lyamodik . . Szegény kommunisták. Mintha nem is az ő kezükben lenne az uralom minden eszköze, fegyvere, hatalma. Vagy lehet, csu­­pán a társadalmi egység hangjai ilyen élesen keltik fel bennük az elkövetkező jövő képét? A magyar paraszt megtalálta a kommunizmus­­ellenszerét. Várjon az európai, a nyugati hatalmak államférfiai nem értik, nem hallják, nem tanulnának tőle? Az orosz-hindu rövid együttélés utóhangja? Anglia éles támadása Indiában, az angol Commonwealth egyik tagállamában, nehéz helyzetbe hozta Nehrut. A nagy ünnepsé­gek után eljött a kedvetlen rendezgetés ideje és Nehru a követ­kező nyilatkozattal próbálta rendezni az angol-hindu viszonyt. “Három csoportba osztottam az oroszok beszédeit — mondotta Nehru. — Az első csoportba tartozókat szívesen hallgattam, a második csoportba tartozókkal nem törődtem, a harmadik cso­portba tartozó beszédek pedig elképesztettek. Különös kifogásom van — mondotta Nehru — azok ellen a beszédek ellen, melyek bizonyos államokat bíráltak és különösen sajnálom, hogy az a beszéd elhangzott, amelyben kifejezetten Angliát támadták. Az orosz vezetők — jegyezte meg Nehru — nyugatellenes beszédeik­ben elferdítették a történelmet . . .” Íme, így nyilatkozik még Nehru is az oroszokkal való rövid együttélésről. Amely nem ve­zetett éppen a nemzetközi béke felé. A krisztusi lélek és a magyar szellem­­ szolgálatában­­ áldásos és kegyelemteljes új esztendőt kivont minden előfizetőjének, olvasójának, munkatársának, hirdetőjének és barátjának a

Next