Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1956 (63. évfolyam, 1-51. szám)
1956-01-01 / 1. szám
JAN 54 MARTON HORVATH 451 LANZA AVE GARFIELD NJ Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja k- ■ " - Catholic Hungarians1 * * * * * * * 9 Sunday POSTACÍM. 4160 LORAIN AVENUE, CLEVELAND 13, OHIO EGYES SZÁM ARA. 10 CENT KANADABAN 12 CENT 1956 JANUÁR 1 Vol. 63 évf. — No. 1 szóm Only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the United States Magyar karácsonyfa a Fehér Ház szomszédságában Washington. — Ritka és nagy élményben lesz része december 29-én, csütörtökön a washingtoni magyarságnak a Fehér Ház mögötti “Ellipse” téren. Este 18 órakor magyar karácsonyfa ünnepély kerül bemutatásra a 8,000 villanylámpával kivilágított és 85 láb magas dakotai karácsonyfa mellett lévő színpadon. Ebben az évben történik először, hogy a wasingtoni magyarság is szóhoz jut az amerikai főváros nemzetközi karácsonyi ünnepségeinek sorában. Washington székesfőváros a kereskedelmi kamara és a külföldi követségek rendezésében változatos műsor keretében✓mutatja de a különböző népek karácsonyi szokásait, pásztor játékait. A magyarság részére csütörtök estét jelölték ki. Gyülekezés december 29-én, este 7.45 órakor a Fehér Ház mögötti “Ellipse” térség közepén felállított színpad mögött. Színpadra vonulás 8 óra előtt 5 perccel. Műsor a következő: 1. Magyar karácsonyi énekek amerikai kórusok előadásában. A művészi hangszalag felvételeken Ligonier, South Bend, Cleveland, McKeesport, New York, Passaic, Woodbridge részben katolikus, részben református vagy evangélikus énekkarai szerepelnek. 2. Távirati üdvözlet Szántay Dezső, az Amerikai Magyar Szövetség országos elnökétől. 3. Magyar Himnusz. Énekli a színpadon elhelyezkedett washingtoni magyarság. 4. A Hunyadi Jubiláns Év bejelentése, a budai Mátyás templom harangjainak zúgásával. Ez lesz az első eset, hogy a magyarság szóhoz jut a Fehér Ház karácsonyi ünnepségein. Rendkívül fontos tehát, hogy ha nem is rendelkezünk énekkarral és eredeti színpadi műsort nem tudunk ezidén bemutatni, legalább a színpad ne tátongjon az ürességtől a mindössze negyedóráig tartó magyar szereplés folyamán. A magyar rész után skótok, olaszok, franciák, görögök és törökök szerepelnek ugyancsak csütörtök este. A szabadtéri színpadot meleg levegővel fűtik. A színpadon helyet foglalók gépkocsijai számára a színpad mögött ingyenes parkolóhely áll rendelkezésre, bejárat az Ellipse útvonalától. A szereplők részére az Amerikai Vörös Kereszt forró kávét osztogat a színpad mögötti “lacikonyhán”. Ez alkalom módot nyújt Washington magyarságának arra, hogy tiltakozzék egyúttal a piros-fehér-zöld lobogó sarló-kalapácsos változatának a new yorki Egyesült Nemzetek palotáján való kifüggesztése ellen. A színpadon ezért kiállítjuk a magyar címert, Koszorús Gabriella festőművésznő külön erre a célra készült alkotását. Nehogy az óhazát jelenleg rab-bilincsben tartó kommunista uralom képviseletet nyerhessen a Fehér Ház karácsonyfájához vezető “Béke ösvénye” mellett, az Amerikai Magyar Szövetség teremtette elő a szükséges összeget, hogy ilyen feliratú fa emlékeztesse az amerikai látogatókat a magyar tragédiára: “FROM THE PEOPLE OF ENSLAVED HUNGARY.” Legyünk tehát jelen minél többen a csütörtök esti magyar karácsonyfa-ünnepségen. Nándorfehérvár után 500 esztendővel hadd szálljon az “Isten áldd meg a magyart . . .” az Egek Urához a Fehér Ház mellől! A 24 méter magas, Dakotából küldött óriásfenyő 8,000 lámpája hadd gyújtson szövetnéket a magyar éjszaka sötétjében — tengerentúlon is, mindenütt, ahol véreink még élnek . . . Esetleg szükséges további felvilágosítással készséggel szolgál az Amerikai Magyar Szövetség Mills Blog., a 17-ik utca és a Pennsylvania Avenue sarkán. Telefon: National 8-6470. A "Déli Harangszó 99 pályázati hirdetménye A Vasárnap újévi számával lépünk a nándorfehérvári győzelem jubiláris, ünnepi évébe. Ennek az ünnepi évnek, amelynek két törökverő történelmi hőse, Hunyadi János és Kapisztrán Szent János ferences atya, a bevezetésére szolgált a Vasárnapban folytatólagosan közölt tanulmányunk, amely a nándorfehérvári nagy csatának, külpolitikai előkészületeinek, a keresztes hadsereg Magyarországon folyó toborzásának (mivel a nyugateurópai nemzetek nem voltak hajlandók megfelelő segítséget adni és Rómán kívül senki sem állt a veszélybe jutott magyar nemzet mellett) valamint magának a katonai győzelemnek a leírását tartalmazza. Hunyadi János és Kapisztrán Szent János győzelméért könyörgő déli harangszó ötszázadik évfordulója ünnepi évvé teszi a jövő esztendőt. Olyan ünneppé, amelyen a szabadföldi magyarságnak kellő módon kell kifejezésre juttatni az új pogány veszélyben való helytállását. Többször írtuk már, hogy minden nemzeti ünnepen elsősorban azokra a magyarokra kellene gondolni, akik a nemzeti érzés, a hagyomány és a kultúra fényét szolgálatukkal előbbre viszik a haladás útján, sokszor meg nem értve, magukra hagyatva és legtöbbször egyéni életük jelenét, a maguk jövendőjét feledve és elhanyagolva. A száműzetésben dolgozó, valamint a Magyarországon élő és elnémított alkotóinkra gondoljunk a nándorfehérvári győzelem alkalmából. Erre gondolt Father Pintér Sándor, a toledói Szent István egyházközség plébánosa is, amikor példát nyújtva, három iper 100 dolláros pályadíjat tűzött ki és ezeket írta kisérő levelében: “Sürgetés ez az alkalom, hogy emlékezzünk kellő módon nagy elődeink áldozatára ötszáz év távlatából. Magyarország a nándorfehérvári győzelem alkalmából áll a világ szeme előtt legkifejezettebben, mint a kereszténység védelmezője a pogánysággal szemben.” “Mivel úgy érzem, hogy a példa mindennél buzdítóbb beszéd, a következőket ajánlom fel. Három 100- 100 dolláros pályadíjat tűzök ki összesen 300 dollár összegben.” “Javaslom, hogy a pályázat kirását vállalja el a Katolikus Magyarok Vasárnapja, amelynek publicitása az egész szabad földön élő magyarságra kiterjed. Viszont javaslom, hogy a pályázat lebonyolítását, a bíráló bizottság felállítását, majd a pályázat eredményeinek kihirdetését a Dunai Intézet végezze, amely az első szabad földön kiírt irodalmi pályázat, a Vasárnap jubiláris pályázatának teendőit olyan példásan látta el.” A Dunai Intézet elnöke, Taskó János clevelandi ügyvéd, az amerikai magyarság fiatal és rokonszenves vezető egyénisége és dr. Somogyi Ferenc pécsi egyetemi tanár, az intézet kulturális főtitkára az ünnepi év küszöbén, 1956 újévén tették közzé a “Dél harangszó” pályázat hirdetményét. A “Déli harangszó” pályázat hirdetménye Főtisztelendő Pintér Sándor úr, a toledói Szent István egyházközség plébánosa főtiszt. Takács Gábor OFM úrhoz, a Katolikus Magyarok Vasárnapja főszerkesztőjéhez intézett s az említett lap 1955 augusztus 14-i számában közzétett levelében három, egyenként 100 dolláros pályadíjat tűzött ki: 1. olyan irodalmi értékű kisregény jutalmazására, amelynek tárgya a nándorfehérvári győzelem, vagy azzal kapcsolatos esemény. A kisregénynek a nándorfehérvári győzelem, illetőleg annak kivívásáért könyörgő déli harangszó 500 éves jubileuma alkalmából a magyarságnak a kereszténység védelmében a pogányság ellen vívott küzdelmével ötszáz évvel eze előtt hozott áldozatát kell bemutatnia; * 2. olyan költői alkotás jutalmazására, amelynek szövege himnusznak megfelelő, zenei feldolgozásra alkalmas és a jubileum áhítatának kifejezésére és elmélyítésére szolgál. Címe éppen ezért: “A déli harangszó himnusza”; 3. olyan zenei mű jutalmazására, amely az előző pályázat díjnyertes szövegét, mint a déli harangszó himnuszát, megzenésíti s ekként egyházi, vagy nemzeti ünnepeken való előadását lehetővé teszi. A pályaművek jutalmát egyenként és külön-külön 100-100 dollárt, a Dunai Intézet bíráló bizottsága ítéli oda a pályázati feltételeknek megfelelő legjobb mű szerzőjének. A bizottság a pályadíjat esetleg meg is oszthatja. A pályaműveket gépírással, vagy könnyen olvasható kézírással a következő címre kell beküldeni: Danubian Institute — Dunai Intézet ’ l'O Lorain Avenue, Cleveland 13, Ohio, USA. A kéziratokat jeligével kell ellátni és csatolni kell hozzájuk a szerző nevét és pontos lakcímét (postai címét) tartalmazó lezárt, jeligés borítékot. A beadás határideje: a déli harangszó himnuszának szövegét illetően 1956 március 14, a kisregény és a zeneművet illetően 1956 július 1. A déli harangszó himnuszának pályadíjnyertes, tehát megzenésítésre váró szövegét a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1956 április 1-i (húsvétvasárnapi) száma közli, a zeneműre készülő pályázók az akkor megjelenő szöveget vegyék tekintetbe. A pályázat eredményét a Dunai Intézet nagyobb jubileumi ünnepély keretében hirdeti ki. Ugyanott kerül sor a jeligés borítékok felbontására és a jutalomdíjak átadására is. Ennek pontos idejét és helyét a Dunai Intézet a Katolikus Magyarok Vasárnapjában és lehetőleg más lapokban is, később közli. A jutalmazott pályaművek joga a Katolikus Magyarok Vasárnapját illeti. Cleveland, 1956. január 1. Dr. Somogyi Ferenc kulturális főtitkár Laskó János elnök Mit hoz az 1956-os esztendő? HOZ-E AZ ÚJESZTENDŐ nekünk magyaroknak megnyugvást? Kivánhatunk-e egymásnak az 1955-ös esztendő végén azzal a nyugodt bizakodással egy szebb, boldogabb újesztendőt, hogy az eljövendő esztendőben, 1956-ban a ránk nehezedő terhek leszakadnak rólunk? Hogy a jóakaratú emberek békéje, az erkölcs és igazság békéje végre kiderül a világ felett és áldásaiban: szabadságban részesíti szülőhazánkat Magyarországot és nem veszélyezteti többé semmi sem fogadott hazánk, Amerika biztonságát? Mit mond a világ képe válaszként erre a kérdésre? A NEMZETKÖZI HELYZET azt mondja, hogy Moszkva diktátorai harciasabbak, mint valaha voltak. Kruscsev és Bulganin körútja Ázsiában a genfi verőfényben elszunyókált aggodalmak riadt talpraszökkenését eredményezte. Igen jellemző képet ad a belső orosz helyzetről Mr. Dean, az angol Observer munkatársa. Mr. Dean szembekerült Beriának az Utódával, az orosz politikai rendőrség mai fejével, Szerov tábornokkal. Az újságíró Mandalayában a repülőtéren fényképezte azt a burmai katonát, aki a Bulganint és Kruscsevet szállító repülőgép megérkezése előtt aknakutatóval vizsgálta át a repülőteret. Egy orosz detektív rohant a beszélgetőkhöz és íldegekkel zavarta el a burmai katonát az angol újságíró közeléből. Szerov amikor értesült erről, követelte, hogy az angol újságíró főnökét hozzák eléje, mert meg akarta fegyelmeztetni az angol újságírót. .. Mr. Deannak ezt mondotta Szerov tábornok: “A szovjetben ezért verést kapott volna ...” A szabad újságírást így képzeli el a Beria-utód. Akiről Mr. Dean a következőket mondja el személyes tapasztalatai alapján: “Orosz kifejezései durvák. Szavai élesek és rövidek. Környezetének alázatát magától értetődőnek tartja. Mindenki fél tőle Bulganin és Kruscsev kivételével. Ehhez a kettőhöz azonban mint egyenlő fél közeledik. A ranguni szovjet követet úgy zavarta ide-oda, mint egy kifutófiút. Helyettesét a nyilvánosság előtt szamárnak nevezte. Az indiai rendőrfőnököt lehordta, mert a háztetőket és az ablakokat nem ellenőriztette. Tombolt és tajtékzott, ha nem úgy ment, mint akarta, például Calcuttában. Nem kellemes dolog Szeron tábornokkal szembekerülni. Még a semleges Burmában sem. Hogy nem nyertem el tetszését, az összes orosz fotográfusok készítettek rólam felvételt és egy orosz állandóan a közelemben tartózkodott és minden szavamat jegyezte gyorsírással ...” Ez az új orosz politika — belülről nézve. Nem kínál sok enyhülést. Nem a számlálatlanul rabszolgasorsba jutó oroszoknak, de nem kínál különb jövőt a Nyugatnak sem. Az már bizonyosnak látszik, hogy Bulganin és Kruscsev indiai útja felbőszítette Angliát és az angol hidegvérű ravaszság, amivel eddig állandóan kikerülték az oroszokat és hagyták, hogy Amerikába ütközzék minduntalan a medve, mintha tűnőben lenne. Az angol polgár — írja az egyik londoni tudósító — egyszerre észrevette, hogy Anglia tyúkszemét tapossák szándékosan és most már jobban megértik az amerikai politikát. A “Krush and Bulge act” mondják az angolok, arra volt jó, hogy a közvéleményben a következő kérdés alakuljon ki: “Váljon azért vonultunk mi ki Indiából, Burmából és Szuezből is, hogy Oroszország vonuljon oda be?” Ez az a kérdés, amit az angol polgár megért. AMERIKÁNAK azért tenne jót, ha Anglia közönsége közelebb látná az orosz kérdést, mert Amerikának külpolitikai partnerre van szüksége. Az amerikai külpolitika határozottabb partnert keres. És talán ennek a határozottabb angol vélekedésnek a kifejezője az a kormányátalakítás, amely a külügyminiszteri székbe a rendkívül határozott, önálló és tehetséges Selwyn Lloydot ültette. Elődje, Harold Macmillan — mondják — áldozata lett a genfi szellemnek . . . 1956-ban új angol kormány veszi át az ügyeket, de nagy kérdés, hogy az angol külpolitikában tapasztalhatóbb lesz-e új és határozottabb vonás? A VILÁGKÖZVÉLEMÉNY nem csekély figyelemmel kíséri az eseményeket, amelyek a legfelsőbb szovjet december 23-i ülésén történnek. A két “M” betű! — mondják Moszkvában és Molotovra, valamint Malenkovra gondolnak. Molotov hátrább van ideológiában mint Kruscsev, mert szerinte a szocializmus alapjait rakják még csak le, tehát nem lehet az elvtársak étvágyával törődni. Malenkov pedig előbbre van, mint Kruscsev, szerinte már megtörtént a szocializmus építése és most a kommunista világot kell kiépíteni, amelyben nincs szükség annyi pártfegyelemre, hanem több ennivalóra és köszükségleti cikkre. Abban azonban — mondják — egyetértenek, hogy Kruscsev kínai politikája megbukott. Kruscsev is érzi, hogy szerű a cipő, mert a Pravdában közzétette Lenin egyik mondását, amely így szól: “Opportunisták, megalkuvók, árulók nem lehetnek részesei a munkásosztály vezetésének.” Hogy még érthetőbb legyen, Kruscsev idézett önmagából is és hozzátette “Nemcsak a tömegek, hanem a vezetők is a pártfegyelem alatt állnak, tekintet nélkül érdemeikre és tisztségükre.” És persze a pártfegyelmet ő gyakorolja, mint pártfőtitkár .... SZÜLŐHAZÁNK, MAGYARORSZÁG FELŐL ősz óta a magyar falu hősies ellenállásáról érkeznek hírek. És újabban arról a keserűségről, amit a genfi szellem és aza NN határozat hozott, amely a magyarság elnyomóit a magyar nép képviselőiként ismerte el és fogadta be a NN-be. ÍGY KÖSZÖNT RÁNK AZ 1956-OS ESZTENDŐ. Nem kívánhatunk egymásnak a régi, boldog időkhöz hasonló újévet. De nem is erre van ma szükségünk Az elpocsékolt és lemorzsolódott tíz évi száműzetés után újjászületésre kell vágyódnunk. Hogy azt a sok és súlyos tennivalót, amit a fordulatok után és közben Magyarország felszabadításáért el kell végeznünk, becsülettel, egymás támogatásával, csak erre az egyetlen célra tekintve, el tudjuk látni. Hogy a jól végzett munka fáradtságában találjuk meg örömünket és boldogságunkat, az újjászülető szabad magyar jövendőben megnyugvásunkat. Amiért dolgozni nem szűnhetünk meg, mi szabad földön élő magyarok, akármilyen borús a ránkköszöntő újév hajnala, az IMPERSONAL. Vasárnaptól a vasárnapig PÉCS — SZEGED — DEBRECEN JELENTI: A magyar parasztság nem adja fel a küzdelmet Az orosz “közösben termelés”, a kommunista párt által irányított termelőcsoportok, amelyek elnyelik a gazda földjét, állatállományát és gazdasági felszerelését, hogy valamelyik kommunista kezébe adják, nem kell a magyar gazdálkodónak. És bár Rákosi és Gerő a kommunista elnyomás minden súlyával a fenyegetés és adóztatás, a beszolgáltatás és a segélyezés minden fortélyát és prését igénybevéve, szorítják a magyar parasztot a kolhozba, a kommunista tsz.-be, a magyar falu nem és nem adja fel a küzdelmet. A vidéki lapok támadó cikkeiből tűnik ki ennek a harcnak általános, széles, egész országot felölelő frontja. Elszorult szívvel olvassuk ezeket a híreket szabad földön. Mindennapi kenyér helyett mindennapi küzdelem az otthon élő magyarok sorsa. És nap-nap után elbukó áldozat. A pécsi “Dunántúli Napló” vezeti be az elégedetlen, támadó hangú cikkek sorát. Ezeket írja az önállóságért küzdő magyar gazdálkodó ellen izgatva: A KARÁSZI TESTVÉREK ÉS SZÉLIG JÓZSEF “A kuláktevékenység első számú céltáblája ma a termelőszövetkezeti mozgalom. Cserdiben az előkészítő bizottság elnökének megfenyegetésétől kezdve annak a sok embert megzavaró rémhírnek terjesztésével, hogy tizenötezer forintot, kap a tsz. megszervezője , hónapokon keresztül sikerült megakadályozniok a termelőszövetkezet megalakulását. Cserdiben csak akkor sikerült változást elérni, amikor a Kárászi testvéreket kupeckedés miatt letartóztatták és elvitték a faluból ... Székelyszabaron Szélig József kulák nemzetiségi ellentétek szitásával gátolta a helyi tsz-ek egyesülését, másutt a közös vagyon elprédálására serkentve bomlaszt a kulák . . .” A Kárászi testvérek elhurcolása volt a fő cél. Mert hogy a magyar paraszt nem kupeckedik, azt mindenki tudja. Ugyanígy el kellett némítani Szélig Józsefet is. A rettegés, a Kárászi fivérek sorsa és Szélig József sorsa most már ott lebeg a két falu, Cserdi és Székelyszabar felett. Az elvtársak remélik, hogy most már eredményesebben alkalmazhatnak nyomást a hallgatag falusi magyarságra. Be a kolhozba, a tsz.-be, vagy ki akar a Kárászi fivérek és Szélig József sorsára jutni? . . . “A KIS- ÉS KÖZÉPPARASZTOK MAKACSUL HANGOZTATJÁK . . A szegedi “Délmagyarország” sem marad el a “Dunántúli Napló” mögött. A szerkesztő szinte vége-hossza nélküli feljelentést ír a magyar falu ellen. A kommunista “Délmagyarország” szerint Felső- vagy Alsóvároson a párt népnevelői többször tapasztalták, hogy kis- és középparasztok makacsul hangoztatják: “az egyéni gazdaságok is termelnek annyit, mint a szövetkezet, minek akkor háborgatni a megszokottat”. Majd így folytatja a lap: “Bár a kulákok a begyűjtés, az állami gabonafelvásárlás megakadályozásáért is mindent elkövetnek, amit csak tudnak, legfőbb erejüket a tsz.-ek ellen irányítják. Ásotthalom községben például a tsz. előkészítő bizottság elnökét megverték ... A szegedi járásban több helyen előfordult, hogy a kulákok mértéktelen háztáji gazdaság követelését javasolgatták a szövetkezeti tagoknak, mert ebben felfedezték a munkaerő-gond megnövekedését, és a közös föld terméshozamának csökkenését.” AMITŐL IGAZÁN MEGDÜHÖDNEK A KOMMUNISTÁK De a legérdekesebb fordulatot a Debrecenben megjelenő “Néplap” árulja el. A magyar falu — tűnik ki ebből a tudósításból — egységes lett. A magyar falu nyíltan kimutatja, nem kér az osztályharcból. És ez nemcsak felháborodást, hanem dühöt és mögötte nem kis rémületet okoz a kommunistákban, akik csak addig tudnak törpe kisebbségükkel uralkodni, amíg az osztályharc maszlagával megetetett népek egymással szembeállnak. Íme, a magyar falu bölcs magyarjai már régen átláttak a szitán. Egyformán parasztok vagyunk — mondják — és társadalmi békét, sőt egységet hirdetnek. Békét egymás között és a kommunizmus ellen. A lap hangja, amikor erről ír, tajtékzó, de izgalomtól remegő is. A durva kifejezések mutatják legjobban, a kommunista uralom a társadalmi békétől rémül meg leginkább. Amint a magyarság egyetért, a kicsiny, Moszkvából behozott ügynökhad csak az orosz szuronyokra támaszkodhat. És az orosz szuronyok hatalma sem tart örökké. Ezt a debreceni Néplap szerkesztője is tudja és kommunista felháborodással, valamint rémülettel nyúlva a tollhoz, elárulja magát: “Léptennyomon találkozunk olyan véleményekkel, hogy ‘mindnyájan egyformán parasztemberek vagyunk’, hogy a ‘parasztoknak egy az érdekük’, vagyis olyan nézetekkel, amely nem tesz különbséget a dolgozó parasztok és az embernyúzó, kupeckedő kulákok közt. Ez az osztályok feletti politika, az osztálybéke hirdetése, az ellenséggel való megbékélés nagy károkat okozott már eddig is a megyénkben . . . Fokozódik a kulákság aknamunkája a tsz.-ek ellen. Megyeszerte találkozunk olyan hírekkel, hogy ‘aki belép a tsz.-be, azt megverik’ vagy ‘agyonütik’. A kulákság végső elkeseredésében és tehetetlenségében a legdurvább, legaljasabb eszközökhöz, a megfélemlítéshez, a fenyegetőzés eszközéhez folyamodik . . Szegény kommunisták. Mintha nem is az ő kezükben lenne az uralom minden eszköze, fegyvere, hatalma. Vagy lehet, csupán a társadalmi egység hangjai ilyen élesen keltik fel bennük az elkövetkező jövő képét? A magyar paraszt megtalálta a kommunizmusellenszerét. Várjon az európai, a nyugati hatalmak államférfiai nem értik, nem hallják, nem tanulnának tőle? Az orosz-hindu rövid együttélés utóhangja? Anglia éles támadása Indiában, az angol Commonwealth egyik tagállamában, nehéz helyzetbe hozta Nehrut. A nagy ünnepségek után eljött a kedvetlen rendezgetés ideje és Nehru a következő nyilatkozattal próbálta rendezni az angol-hindu viszonyt. “Három csoportba osztottam az oroszok beszédeit — mondotta Nehru. — Az első csoportba tartozókat szívesen hallgattam, a második csoportba tartozókkal nem törődtem, a harmadik csoportba tartozó beszédek pedig elképesztettek. Különös kifogásom van — mondotta Nehru — azok ellen a beszédek ellen, melyek bizonyos államokat bíráltak és különösen sajnálom, hogy az a beszéd elhangzott, amelyben kifejezetten Angliát támadták. Az orosz vezetők — jegyezte meg Nehru — nyugatellenes beszédeikben elferdítették a történelmet . . .” Íme, így nyilatkozik még Nehru is az oroszokkal való rövid együttélésről. Amely nem vezetett éppen a nemzetközi béke felé. A krisztusi lélek és a magyar szellem szolgálatában áldásos és kegyelemteljes új esztendőt kivont minden előfizetőjének, olvasójának, munkatársának, hirdetőjének és barátjának a