Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1957 (64. évfolyam, 1-31. szám)

1957-01-06 / 1. szám

JAN 57 KARTON HORVATH 451 LANZA AVE GARFIELD NJ Amerika egyetlen katolikus magyar hetilapja Catholic Hungarians9 Sunday POSTACÍM. 4160 LORAIN AVENUE, CLEVELAND 13, OHIO EGYES SZÁM ARAi 10 CENT KANADABAN 12 CENT í$57 JANUÁR 6 Vei, 64 évf. — Ne. 1 szóm Only Catholic Hungarian Weekly Newspaper in the United States Csak magyar szabadság ad magyar termést AZ ELMÚLT HÉT LEGJELENTŐSEBB ESEMÉ­NYE a moszkvai tanácskozás volt, amelyen a krus­­csevi diktatúra, amely nehezen rejtheti el lólábát a magyar forradalom óta, riadtan tanácskozott. A ta­nácskozáson nagy birkózás folyt a molotovi és krus­­csevi csoport között, amelyet mint még kialakulatlan harmadik, nézett a vörös hadsereg. Szovjet szokás szerint ennek a tanácskozásnak az anyaga csak ké­sőbb fog kiszivárogni. Az orosz diktatúra négy lehe­tőség előtt áll: 1. Visszatérni a legkegyetlenebb esz­közökhöz, tehát a sztálinizmushoz. 2. A központi dik­tatúra változatlan céljait különböző jóléti jelszavak­kal elleplezni, tehát kruscsevizmus. 3. A kremlini központi diktatúrát több fiókkal ellátni, tehát a szov­jet diktatúrát a világuralmi célok elismertetése mel­lett decentralizálni, ami a titóizmus lényege. 4. Ideig­lenes belenyugvás abba, hogy az elszakadni kívánó népek kiválnak, ami a világforradalmi célokat gyen­gíti, sőt lehetetlenné teszi, de magát a Szovjetet jobb időkre megtartja. Magyarországon a munkások újabb követeléseiket azzal tették le a Kádár kormány asztalára, hogy ha nem teljesíti, akkor visszatérnek a legkeményebb harci módszerekhez. A Kádár kormány viszont 200. 000 munkás munkanélküliségével fenyegetőzik. Az élelmiszerellátás kihagy, az éhínség, bent gr­asszál Budapest utcáin. Magyarország ma gazdasági szem­pontból súlyos tehertétele a kremlini Vasfüggöny gaz­dasági szerkezetének és egyelőre el sem tudják kép­zelni ,ezt a rést a szovjet által létrehozott, egymást etető és egymást kizsákmányoló, csak a szovjetnek adózó gazdasági rendszeren hogyan tudnák betömni. A múlt hét közepén felröppent híradás szerint még nyugati kölcsönre is gondoltak, még az átkos kapi­talista államoktól is elfogadnának 100 millió dolláros kölcsönt, csak ismét üzembe állíthatnák Magyaror­szágot s a rést ily módon betömhetnék. Közben a legnagyobb csendben három UN meg­figyelő érkezett ki Magyarországról. Ez alkalommal először számoltak be arról, hogy állítólag az orosz csapatok egyharmadát bejelentés nélkül kivon­ták Magyarországról. Ugyanakkor felbukkant egy másik híradás is, amely Budapestről ugyancsak azt jelentette, hogy három orosz hadosztályt kivontak Magyarországról. Továbbá a múlt héten ismét és is­mét felvetették, hogy Tildy Zoltán belép Kádár János kormányába, amelyben­,a Független Kisgazdákat képviselné. A híradások arról tudósítanak, hogy részt vesz a kibővített Kádár kormányban a szociáldemo­krata és a Parasztpárt képviselője is. A TÁVOLRÓL LÁTHATÓ JELENSÉGEK arra mu­tatnak, hogy a munkásság és főkép a bányászok el­lenállása megbénította a magyar ipart. Abban a pil­lanatban, amikor Magyarország nem hajlandó a Vas­függöny birodalom szolgaegyüttesében a neki kijelölt kremlini munkát elvégezni, tehát etetni Kelet-Né­­metországot és ipari termékeivel fizetni az orosz vi­láguralmi tervekért a széles világ elmaradott terü­letein, sőt egyáltalán nem hajlandó dolgozni rabszol­­gaállapotban és az oroszok eltávozását követeli, ez gyógyíthatatlan sebet jelent. És veszélyes sebet, mert az, orosz katona előtt megmutatja, hogy a rabszolgák munkája nélkül éhezik maga a rabszolgatartó dik­tátor is. De veszélyes ez a többi Vasfüggöny állam belső rendjére nézve is, mert a keletnémet munkás nem hajlandó dolgozni anélkül a minimális magyar élelem nélkül, amivel eddig eltartották. És a kelet­német munkás ipari termékei nélkül talán éppen az orosz munkás nem hajlandó dolgozni. (Folytatás a második oldalon) Nagy napok kis eseményei is nagyok ÚJPESTRE MEGYÜNK HARCOLNI ! Budapesten egy északkoreai diákcsoport tanult. Az északkoreai kommunisták küldték őket Budapestre, hogy majd a magyar diákok között alapos kommu­nista kiképzésben részesülnek. Hát túlságos bizalom­mal nem fogadta őket a budapesti egyetemi ifjúság. Hm — morogtak maguk közt a pesti diákok — ezek ugyancsak hétpróbás kommunisták lehetnek, ha a kommunista kormány őket válogatta ki. De meg kell mondani, az északkoreaiak is igen tartózkodóan visel­kedtek. Ki tudhatta, mit forgattak tí­vajukban? )­­ . Mikor a szabadságharc kitört, kiderült, hogy mit gondoltak magukban, ők azt pusmogták egymás kö­zött, hogy ezek a pestiek ugyancsak nagy kommu­nisták lehetnek ha ide küldtek minket tanulni, tehát óvatosság ajánlatos. Mikor aztán szólni mertek őszin­tén, kiderült, egyiknek sem kell a kommunizmus és az északkoreaiak is fegyvert ragadtak a magyar sza­badságért. De a magyar nyelvet nem ismerték. Egyik nap üzenetet kaptak, hogy azonnal ki Újpestre, mert ott orosz tankok támadnak. Igen ám, de nem volt, aki tolmácsként kísérje, vezesse őket. Mégis elindultak. A Körúton vonultak végig. Elől egy papírtáblát emeltek, amin ez állott: “Megyünk Újpestre harcolni. Kérjük a szíves kö­zönség útbaigazítását, merre kell mennünk ...” AMIKOR A PÚPOS IS ELDOBTA PÚPJÁT A Vajdahunyad utcánál, a Mária Terézia, illetőleg kommunista neve szerint a Kilián laktanya előtt tör­tént. A küzdelem rendkívül heves, mert a laktanyát az orosz tankok ostromolják, Maléter Pálék védekez­nek bent és az orosz gyűrűt hátba támadta a szabad­ságharcosok csapata. A golyók veszettül sivítanak, vijjognak és pattognak az üllői­ úton. Ekkor feltűnik egy púpos, görbe kisfiú. Beteg le­het, mert csak támolyogva, tántorogva tud járni az utcán. Rongyos, vézna­pesti gyerek, lehet tizenkét­tizenhárom éves, a szörnyű púpját rossz nézni. Talán sebesült is, hiszen alig vonszolja magát. A pincékből kileskelődők óva intik, figyelmeztetik, hívják: — Vigyázz, gyerek! Eltalálnak! Gyere be ide! Jaj, ne menj tovább! De a gyerek csak botladozik előre. Átmegy az orosz vonalon is és eljut a magyarokig. Akkor hirtelen meg­áll, ledobja kabátját. Hátán nem púp, hanem egy nagy köteg kézigránát, és olyan szálegyenes,­ mint a sugár. Csak a lőszer tette púpossá. És nincs annak kutyabaja sem. Pattan máris tovább . -tél! NA, JÓSKA, MOST LEVEREM A BÉKEKÖLCSÖNT A Sztálin-szobrot október 23-án éjjel döntötték le. Aztán elvonszolták ,a volt Keszeg, most Színház ven­déglő elé. Ott a nép megrohanta, óriási kalapácsolás, reszelés és pörölycsattogás támadt. Mindenki akart magának egy darabot a despota szobrából. Az egyik lelkes kalapácsoló így kiáltott fel, magánkívül örö­mében: — No, Jóska, most leverem rólad az első békeköl­csönömet . . . A tömeg pedig ott hullámzott, sorbaállt, nem lehe­tett a szoborhoz közel férni. Hátul az egyik pesti azt mondá türelmetlenül az előtte állónak, aki már túl sokáig gyönyörködött a szoborban: — Engedjen már engem is előbbre, hiszen maga már köpött . . . A Sztálin-szobor talapzatán, amelyet a lerombolt Regnum Marianum helyébe állítottak fel a sztálini “felszabadítást” dicsőítő, muszkavezető politikusok, nem maradt más, csak Sztálin két csizmája. Ez a két csizma jobb képe volt Sztálinnak, mint az egész em­lékmű. Mert ez bemutatta azt, ami a legfontosabb az orosz “dicső felszabadításban”: a két katonacsiz­mát, amely eltaposta a magyar szabadságot. Az oro­szok hamarosan rájöttek a csizmák jelentőségére és ágyúval ellőtték a talapzatról a két csizmát. Egyébként a pesti humornak is volt mondanivalója a Sztálin-szoborról. Azt kérdezi a pesti: Tudod-e, ho­gyan lehetett végül is a Sztálin-szobrot ledönteni, amikor sem kötél, sem a vontatók, sem az olvasztó­­láng nem használt és a szobor még mindig állt? Hát egyszerűen úgy, hogy mindenki Sztálin háta mögé állt. És­­akkor letettek eléje egy órát. Erre Sztálin hir­telen lehajolt, hogy “elhappolja” az órát, ami iránt minden orosz ellenállhatatlan sóvárgást érez. Ezért öltek, raboltak és ezt gyűjtötték a legmohóbban, ^tsamikor Sztalii^hirtelen lehajolt az óráért — hxudBg ... 'akkor r*as!V­­rno^Jxillet­t billenteni hátulról ...” EGY CSERÉP MUSKÁTLI A frarcok után Budapest utcáin feküdtek temetet­­lenü­l a szabadságharcos hősök holttestei. Még nem is lehetett intézkedni temetésükről, mert a harcok foly­­­­tak. A lakók előjöttek. És a halottak fejéhez egyszerre­­ csak cserepes virágok kerültek. Az ifjú szabadsághar­­­cos szeme feltekintett az égbe. Homlokán vékony kis érből még folyt a vér. Teste még meleg volt. És fejénél állt egy cserép muskátli . . . A KOSZORÚ ÁRA A Városi Színház előtt történt. Két egyetemi hall­gató ment át az utón és a tetőről lövöldöző ÁVH-s az egyiket agyonlőtte. Lehanyatlott az utca kövére és mire társa fölébe hajolt, az már halott volt. A másik sírva fakadt. Aztán körülnéz. Nem messze egy virág­kereskedés. Elhagyottan, betört ablakkal. Odamegy, a kirakatban egy művirág koszorú. Kiveszi és oda­viszi s barátjának a mellére teszi, összeteszi társának a kezét is. És amikor elhagyja barátját, megáll a vi­rágkereskedés mellett és kiveszi tárcáját. A könnyek­től alig lát, de húsz forintot tesz be a kirakatba. A koszorú árát. A nagy napok apró jelenségei is nagyok. Magyar összekötő kapocs és magyar képviselet Január 23-án és 26-án nyomják először a Vasárnap heti kétszer megjelenő számait. Már befejezéshez kö­zelednek a Vasárnap nyomdai üzemében folyó átala­kítási munkálatok, hogy aztán a krisztusi lélek és magyar szellem szolgálatában álló 63 éves Vasárnap hetenként kétszer szólhasson a szabadföldi magyar­sághoz. Amint már jelentettük, a Vasárnap kiadói, az er­délyi ferences atyák negyedévi próbaidőre hetenként kétszer jelentetik meg a Vasárnapot, hogy ezzel szol­gálják a rendkívüli időket és feladatokat a magyar szabadságharc dicsőséges eseményei után. A Vasár­nap, amely mindenkor összekötő kapocs volt a már ittlévő és ideérkező magyarok között, — hiszen ezt parancsolta a krisztusi lélek és a magyar szellem szolgálata, — most is elsőrendű feladatának tartja, hogy az újonnan érkező testvéreinket összekösse azokkal, akik már itt élnek Amerikában és akiknek testvéri segítő jobbja olyan készségesen nyúl a sza­badságharc menekültjei felé. A Vasárnap mindenkor a kommunizmus elleni küzdelemnek volt hordozója, Mindszenty József, Magyarország e zord időkben egyetlen méltó vezetője szellemében. Éppen ezért szükségesnek tartja a Vasárnap a heti kétszeri megjelenést, hiszen az amerikai közéletben a nemzetiségi lapok jelentik a nemzetiség politikai képviseletét is. És amikor a szabadságharc vérrel megváltott nagy eredményeinek őrzéséről és tovább­viteléről van szó, akkor ezeréves hagyományaink sze­rint és az új szabadságharc elhatározása szerint is legfontosabb kérdés, hogy ez a képviselet a krisztusi lélek és a magyar szellem jegyében történjék. Ennek­­ a magyar képviseletnek kívánunk immár hetenként kétszer hangot adni. Ezenkívül szükség van a heti kétszeri megjelenésre azért is, hogy be tudjunk számolni arról a megduz­zadt és csodálatos tevékenységről, amely az amerikai magyar életet jellemzi most. A testvérsegítés olyan felbuzdulásának vagyunk tanúi e napokban, amely az egész amerikai életet mozgósította. Ennek a te­vékenységnek megörökítése és közlése, hogy egymás­ról tudjunk és hogy az események egymást buzdítsák és kiegészítsék, ugyancsak szükségessé tette ezt az elhatározást. Mindez azonban csak tervezgetés, ha olvasóközön­ségünk és azok a magyarok, akik a krisztusi lélek és a magyar szellem szolgálatát maguk is végzik, nem csatlakoznak a terv megvalósításához előfizeté­sükkel és jóakaratukkal. A Vasárnap igyekszik a le­hető legkisebbre szabott előfizetéssel elvégezni a ma­gának feltett szolgálatot. A Vasárnap már hosszú idő óta nem emelte előfizetését, bár­­a papír és más szük­séges kellékek árának emelkedése miatt több laptár­sunk megtette ezt. A heti kétszer megjelenő Vasárnap évi előfizetési ára csak 9 dollár lesz. Külföldi előfize­tés 10 dollár. Aki két évre kíván előfizetni, annak 16 dollárért küldjük két éven át a hetenként kétszer megjelenő Vasárnapot. Tehát a heti kétszer megjelenő Vasárnap befelé magyar összekötő kapocs, kifelé magyar képviselet. Úgy egymás között, mint kifelé, mint összekötő ka­pocs és mint képviselet, a Vasárnap továbbra is a krisztusi lélek és a magyar szellem igaz jegyében fog­ja működését folytatni. Hogy meddig tehetjük, azt olvasó közönségünk előfizetései szabják meg. A Va­sárnap független volt eddig s az marad a jövőben is, nincs más támogatása, jövedelme, csak előfizetőinek támogatása. A Vasárnap színvonalát olvasóink jól ismerik és még ellenfeleink is elismerik. Ennek a szín­vonalnak a megtartásáért kell munkálkodnunk egy­más között és ennek a színvonalnak a hírére és be­csületére kell vigyáznunk, amikor a magyarságot képviseljük. A Vasárnapot a kiadóhivatal az Amerikában letelepedő és a kezdet nehézségeivel elfoglalt új bevándorlók számára ingyen küldi 2 hónapig. Aki a címét bejelenti, ingyen kapja kézhez 2 hónapig a Vasárnapot. Nagy áldozattal a Vasárnap sokszáz pél­dánya eljut az európai táborokba, ahol ma a szabad­ságharc hősei és menekültjei élnek. Azonban máris sokan kérik új menekültek Ausztriából, Németország­ból és Olaszországból is a Vasárnapot egyéni címeik­re. Ha ez a kérés növekedni fog, a postai költség olyan megterhelést jelent, amit nem tudunk egyedül visel­ni. Ezért, amikor előfizetsz, gondolj arra, hogy némi segítséget adj ahhoz, hogy az Európában rekedtek számára is küldhessük a Vasárnapot. A Vasárnap heti kétszer megjelenő első számait te­hát január 23-án és 26-án nyomjuk. Legyetek vala­mennyien gondolatban, amikor a krisztusi lélek és a magyar szellem szolgálatában 63 évet küzdő Va­sárnap új számaival megindul a régi nyomógép. ­ Vasárnaptól­ vasárnapig önhítt várakozás és keserű csalódás XII. PIUS PÁPA karácsonyi szózatában mai zavaros világunk előtt tisztán és világosan ismertette a követendő utat. A mai nemzedéket, mely hosszú szenvedések után borul le karácsony ünnepén a Kisded jászola elé, igy írja le Szentatyánk: “ A hu­szadik század emberét tomboló ellentét súlya nyomasztja, mint­ha túlzott kevélységében sújtaná. Egyik oldalon önhitt várako­zás, a második technikai forradalom divattervezői és tanúi vall­ják, hogy olyan világot tudnak teremteni, amely dúskálni fog javakban és gazdagságban, amely meg fog szabadulni a szegény­ségtől és a bizonytalanságtól. Másrészről ott a keserű valóság, a szenvedés és a pusztítás hosszú éves félelemmel tetézve, amely az utóbbi hónapokban mind erősebb lesz és azzal a nyilvánvaló csőddel, hogy az összhangnak és tartós békének még csak igen mérsékelt kezdetét sem sikerült megteremteni.” MI A KERESZTÉNY EMBER KÖTELESSÉGE ebben a kor­ban, amelyben az ember mindenhatónak tartja, magát? — kér­dezte a Szentatya. “Első, hogy sem rendszeres pesszimizmussal, sem pedig alaptalan optimizmussal ne tekintsük az emberi ter­mészete­t. ’ Cs­ak a keresztény vallás tesz képessé arra, hogy az ellentmondásokat olyan megvilágításba helyezhessük, amelyben az igazságot meg lehet különböztetni a hamisságtól. Tehát a vallástól való szabadulás nem lehetővé, hanem lehetetlenné teszi az ellentmondástól való szabadulást. Tévedés az is, hogy olyan vadonatúj társadalmat lehet alkotni, amelyben nem veszik figyelembe sem történelmi valóságát, sem szabad akaratát, sem vallását az embernek. Nem tudják megadni a magukban bízó realisták a biztonságot sem, amely után ma a legnagyobb a sóvárgás.” Szabadság, személyes felelősség, sajátosan rendezett társadalmi viszonyok, helyesen felismert fejlődés, ezek a valódi emberi értékek, amiért az ember hat és dolgozik, amiket kiér­demelni óhajt. De ezek egyaránt vallásos és isteni értékek is ere­detüket tekintve. És éppen a Nyugaton — folytatta a Szentatya — tapasztalható olyan erőfeszítés, amely támadja és ki akarja küszöbölni a modern társadalomból ezeknek az értékeknek az alapját. Az a különös helyzet adódott, hogy némely közszerep­lők, akik nem rendelkeznek erős vallásos meggyőződéssel, készül­nek és kötelesek a közjó megóvása érdekében ezeknek az alap­vető értékeknek a védelmére, amelyek eredete csak a vallásból és­­Istentől származik.” “MI — MONDOTTA A SZENTATYA — mint az Egyház feje, ezideig is elkerültük azt, hogy a kereszténységet keresztes had­járatra szólítsuk. De felhívhatunk mindenkit annak a megérté­sére, hogy ahol a vallás élő örökség, az emberek keresztes had­járatnak tekintik azt a küzdelmet, amelyet igazságtalanság kényszerített rájuk.” “Mi szorosan megmaradunk a béke ügye mellett és csak Isten tudja egyedül, mennyire vágyunk arra, hogy a karácsonyi an­gyalok szavával hirdethessük a békét. De meggyőződésünk az is, hogy szemben egy olyan ellenséggel, amely minden népre valamilyen módon rá akarja kényszeríteni különleges és leírha­­tatlan életmódját, csak mindazoknak egységes és bátor maga­tartása őrizheti és fogja megőrizni a békét, akik szeretik az igaz­ságot.” “A MAI VISZONYOK, amelyekhez hasonló a múltban nem fordult elő, mindenki előtt világossá kell tegyék, nincs helye további kételynek, hogy milyen célokat és módszereket szolgál­nak a­ tankok, amikor hangos csörtetéssel törnek át határokon, h­alált és* putisztulást*szórva. A cél az, hogy a polgári lakosságot olyan életmódba kényszerítsék, amelyet azok kifejezetten megvetnek és utálnak. Nincs helye a kételynek, amikor a tár­gyalások és közvetítés lehetőségét azzal semmisítik meg, hogy atomfegyverekkel fenyegetőznek. És mindez azért, mert bizo­nyos követeléseket akarnak elérni, nem törődve azzal, hogy a követelések igazságosak vagy nem.” “Világos — folytatta a Szentatya karácsonyi szózatát — a jelen körülmények között, amikor egy nemzet mindent hiába követett el, hogy elkerülje a háborút, a háború hatásos önvé­delem céljából és abban, a reményben, hogy az igazságtalan tá­madástól szerencsésen szabadulhat, nem tekinthető törvény­­ellenesnek.” “HA TEHÁT EGY NÉP törvényhozó testülete és kormány­zata, amelyeket szabad választásokon választottak meg, a végső veszély idején, a belpolitika és külpolitika alkotmányos eszkö­zeivel védelmi elővigyázatosságból olyan terveknek a kivitelét határozza el, amelyeket szükségesnek lát, ez nem történik az erkölcs ellen és így a katolikus állampolgár nem hivatkozhat lelkiismeretére abból a célból, hogy visszautasítsa a szolgálatot és elutasítsa azoknak a kötelezettségeknek teljesítését, amelye­ket a törvény rászab.” “Vannak aztán olyan alkalmak és idők a nemzetek életében, amikor csupán a magasabb princípiumokhoz való folyamodás tudja világosan megértetni a határvonalat a jó és a rossz között, aközött, hogy mi a törvény és mi az erkölcstelen, és a lelkiisme­ret csak ezekhez való igazodással talál békét a súlyos döntések idején.”­­ EZUTÁN A SZENTATYA ARRÓL BESZÉLT, hogy a UN mi­ként taposta meg a saját alapeszméit. “Senki sem kíván lehetet­lent — állapította meg XII. Pius pápa — még a UN-től sem. De mindenkinek megvan az a joga, hogy legalább annyit várjon el a UN-től, hogy tekintélyének súlya legyen. Legalább is annyi, hogy megfigyelői révén ott lehessen, ahol az ember vitális ér­tékei a legnagyobb veszélyben vannak. A NN alapelvét, hogy az emberek és a nemzetek jogainak megsértését elítéli, érdemes elismerni ,azonban éppen ezért mindenki megkívánhatja, hogy ugyanazon jogok sérelme esetén azoknak az államoknak, ame­lyek még a megfigyelők kiküldését sem engedélyezik, tagsági jogait megtagadják, hiszen ezek az államok eljárásukkal kimu­tatták, hogy az államról alkotott fogalmuk magának a NN-nek alapjait fenyegeti. A nemzetközi szervezetnek jogot kellene adni arra is, hogy elébe vágjon minden idegen katonai beavatkozás­nak, és hogy olyan erőt szervezhessen, amely mint alkalmas rendőrhaderő, megvédhesse annak az államnak a rendjét, ame­lyet támadással fenyegetnek ...” A leszerelésről szólva a Szentatya a légi ellenőrzés gondolatát előnyösnek tartotta, mert áttekintést nyújt anélkül, hogy ide­gen katonaság jelenlétére szükség lenne. A Szentatya kifejezte azoknak a dicséretét, akik az elnyomott magyarság segítségére sietnek és a magyar nép szenvedésein segíteni óhajtanak. “És végül — mondotta a Szentatya — mindazokra, akik hall­gatnak, de különösen azoknak, akik szenvednek, a megalázot­­taknak és szegényeknek, azoknak, akik az igazság ügyéért ül­döztetést szenvednek, szálljon apostoli áldásom, mint az isteni kegyelem ígérete.”

Next