Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)

1960-02-07 / 10. szám

Amerika egyetlen katolikus magyar lapja Egyes szám ára: 10 cent Catholic Hungarians9 Sunday KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 10 cent 517 South Belle Vista Ave-, Youngstown 9, Ohio, USA — Telefon: SWeetbriar 9-1888 1960 — VOL 67. IVF. FEBRUÁR 7. — VASÁRNAP — 10. SZ. The only Catholic Hungarian Newspaper in the United States Impersonal: Az a nagy csatazaj, amelyet a Szovjetunió a nemzetközi piacokon mindenütt kifejt a csúcs­konferencia előtt, majdnem teljesen feledtette a január 14-i moszkvai lapokban megjelent alig tízsoros kis híradást. A jelentés arról szólt, hogy Alexej Kirichenko a párthatalom vezető trojká­jának egyik tagja elveszítette Kruscsev kegyeit, és degradálva száműzték a rosztovi kerület párt­­titkári állásába. A hírt különbözőképpen kom­mentálták. A jámborabb tudósítók készpénznek vették azt, amit Kruscsev belső használatra je­lentett ki még december 25-én a Kremlinben, mondván: “A barátság, barátság, de a szolgálat, szolgálat...” Ezek szerint a tudósítók szerint,­­ a sztálinista csoport felett győzedelmeskedő Kruscsev miután befejezte a sztálinisták teljes szétszórását, uralmának második szakaszába lé­pett és most a saját sorai között teremt rendet és mindazokat, akik a “szolgálatban” nem felel­nek meg, nem elég jó szakemberek, leváltja és kicseréli... MEGBUKTATTÁK KRUSCSEV ÁRNYÉKÁT Ez a magyarázat egy kissé sántít. Kirichen­ko ugyanis sohasem volt szakember, inkább párt­bizalminak lenne nevezhető. Az ötvenegyéves pártfunkcionárius nevét sem lehetett hallani Sztálin haláláig. A háború befejezése után 1949- ig az odesszai kerületben volt párttitkár. Ami­kor Kruscsevet 1949-ben Ukrajnából Moszkvába rendelték, hogy 42 milliós ukrajnai domíniumát ne adja fel teljesen, bizalmasát Kirichenkot második párttitkárnak tette meg Ukrajnában. 1953 viharos tavaszi hónapjaiban még dúlt a harc Béria ellen, Kirichenko, mint teljesen meg­bízható Kruscsev ember, első párttitkárként Uk­rajna élére került. Ezután a központi bizottság­­ tagja lesz, majd 1954-ben a párt elnökségébe je­lölik. Mint az árnyék úgy követi Kruscsevet az uralom emelkedőjén. 1955-ben a párt elnökségé­nek teljes jogú tagja lesz és 1957-ben már eléri a hatalom teljét jelentő központi bizottsági titkár­ságot. De a válságokban is megmarad Kruscsev mögött olyan hűségesen, mint az árnyék. Az 1957-es gazdasági reformok ügyében, és a pártel­lenes csoport 1957 nyarán történő felszámolásá­ban, majd Zsukov marsal ősszel bekövetkező elsüllyesztésében Kirichenkonak jelentős szere­pe volt, amit mindig Kruscsev rendezői utasítá­sainak pontos betartásával játszott meg. KIRICHENKO A VASFÜGGÖNY BIRODALOM SZEMÉLYZETI FŐNÖKE VOLT Amint mondottuk bizalmi ember volt és nem szakember. A párt legbelső hatalmi köz­pontjában ült. A káderkérdések tartoztak hoz­zá legfelsőbb fokon. Ez azt jelentette, hogy az egész Szovjetunióban, sőt mondhatjuk nyugod­tan, hogy az egész vasfüggöny mögötti terüle­ten, végső fokon ő döntötte el, melyik szovjet ve­zető milyen állásba és hatalomba kerül, illető­leg, melyik poszt kinek a zsákmánya lehet. A kommunista hatalom személyzeti főnökének mondhatjuk. Ezt a hatalmát egyformán gyako­rolta az igazgatási — kormányzati és a párt — uralmi helyek betöltésénél. Kegyvesztésének tehát igen kevés köze lehet szaktudásához. 1958 február 25-én, amikor ötvenedik születésnapját ünnepelte, Kruscsev még kegyének teljes sugár­zását bocsátotta személyzeti főnökére. Kirichen­ko ekkor megkapta a Lenin rend díszét és kitün­tetését és mi ennél is többet jelentett a párt hivatalos lapjában, a “Pravda”-ban első oldalon közölték, megelégedetten öntudatos, felnagyított mellképét. A Lenin renddel feldíszítve. Akkor még a­ lap tanúsága szerint, “kimagasló előhar­­cosa a kommunista pártnak és a szovjet állam­nak.” A nagy trojka, ahogyan a politikai trium­virátust orosz szóval jelölhetjük, ezidőben Krus­­csevból, és a két koronahercegéből, örököseiből, Kirichenkoból és Kozlovból állott. VISZÁLY A HÁROM “K”-AS TROJKÁBAN Azonban a diktatúra koron­ah­e­r­c­eg­eitVelí­liái meg vannak a maguk gondjaik. Kozlov és Kiri­chenko sem azért jutottak örökösi helyzetükbe Kruscsev mögött, mert jámborul ringatóztak a párt parancsolt hullámain. Mindkettő sok ke­mény és öldökllő személyi küzdelmet hagyott maga mögött, amelyekben megtanulták, vagy ők győzik le versenytársaikat, vagy azok végeznek velük. És amikor Kruscsev mögött egyenlő rang­ban és kettesben maradtak, tudták, hogy a dik­tatúrának ez a törvénye fokozott mértékben áll a diktátor örököseire is, és valamelyiküknek előbb-utóbb el kell buknia. KIRICHENKO UKRAJNÁT VÁLASZTOTTA Kirichenko annyira Kruscsev — ember volt, hogy ebben a helyzetben is Kruscsev példáját követte. Meg akarta szervezni a maga párt­­bázisát. Kruscsev ugyanis, amikor Malenkovval szembe kellett szállnia, szorosan kézbentartotta a moszkvai pártot és második lépésnek Malen­kov ellen meg tudta nyerni a leningrádi pártot is. Ebben viszont Kruscsevet az segítette, hogy még a Sztálin örökségéért folytatott versengés­ben az akkori két pártherceg, Malenkov és Zsda­­nov közötti belső pártharcban Leningrád volt a döntő csata területe. És Malenkov, hogy le­győzhesse Zsdanovot, a leningrádi pártszerveze­tet, amely Zsdanov fellegvára volt olyan vére­sen megtisztogatta és annyira megrémítette, hogy Zsdanov védelem nélkül maradt, elbukott Malenkovval szemben. Bukása után a diktatúra játékszabályai szerint hamarosan meg is halt. Malenkov alattomos húzását azonban a véres tisztogatással megrémített leningrádi pártszer­vezet nem felejtette el és mikor Malenkov hata­lomból való kibuktatására került a sor, a pa­lotaforradalom során a leningrádiak Kruscsev mellé álltak és Malenkov sorsa ezzel megpecsé­telődött. Kirichenko Kruscsev példáját akarta követ­ni és a 42 milliós Ukrajnát akarta megnyerni a maga bázisának a Kozlov elleni belső harcban. Kulcspozíciójánál fogva ez elérhetőnek is lát­szott, hiszen a maga embereit — mint személy­zeti — akadálytalanul ültethette bele az u­kr­­evn k­ulcspozícióba. ' ) j i * Azonban az ukrán Kirichenko és a lening­rádi Kozlov között a győzelem mégis Kozlové lett. Hogy Kirichenko hol hibázott és mivel ve­szítette el Kruscsev bizalmát, ez ma még a szov­jet párt központi bizottsága titkárságának jól megőrzött, sötét rejtélye. A benfentes tudósítók szerint a küzdelmet Mikojan döntötte volna el. (Folytatása a harmadik oldalon.) MEGINDULT A HARC KRUSCSEV ÖRÖKSÉGÉÉRT ,­ ­ LEHET, HOGY AZ EURÓPAI EMBER ÉBEREBBEN REAGÁL arra a sokféle kísérletre, amellyel most meg akarják bontani a nyugati egységet, vagy talán túlságosan érzékenyek va­gyunk, mivel a megosztott nyugatra leselkedő veszélyt mi már megismertük? Egy bizonyos: jobban érezzük, hogy a kommunista ötödik had­i oszlopok még soha ilyen lázas buzgalommal nem igyekeztek szétbontani a szabad társadal­makat és belülről meggyengíteni, aláaknázni ellenséges hangulattal körülvenni a nyugati szabad nemzeteket. Események jelzik, hogy mennyi és milyen sokféle szövetségesei vannak ennek a bomlasztó, támadásnak. Ha az ember azt nézi, hogy melyik esemény kinek használ, akkor néha olyanoknál is rájön a háttérben mozgató kremlini rugóra, akiről ezt nem téte­lezte volna fel, és talán olyanoknál is, akik mint beugratott, tudatlan tettestársak végzik a szov­jet­ rendezők kiosztott munkáját. A MÁSIK TAPASZTALAT, AMIT NEM SZABAD FELEDNI, hogy ma nem elég csak a magunk nemzeti közéletére figyelni. Aki azt hi­szi, hogy mindaz, ami most Algériában kavarog, csak Franciaországot érinti közelről, nagyon té­ved. De különös figyelmet érdemelnek azok a hírek is, amelyek Kubából érkeznek. Mi a való helyzet Kubában? A hírek riasztóak. A tömeges és mutatványos perek, tárgyalások ijesztően hasonlítanak a bolseviki módszerekre és az egész átláthatatlan izgatás állandóan arra figyelmez­tet, mi is lesz, ha a moszkvai kommunisták vala­melyik délamerikai államban teret tudnak nyer­ni és megvethetik lábukat? Érdekes hozzávetni ehhez azt, hogy legutóbb, a Magyarországon megtartott pártkongresszus alkalmából Budapesten járt a kubai kommunis­ta párt egyik, központi bizottsági tagja, Eladio Ladislao Carbajal “elvtárs”, aki Budapesten nyi­latkozott és mivel ez a nyilatkozat bizonyosan nem jutott el Amerikáig, érdemes lesz, ha ennek néhány részét idézzük — figyelmeztetésként. A globális támadásnak, amibe a kommunista, bomlasztó szervek a csúcskonferencia előtt bele­fogtak, egyik része ez is. Eladio Ladislao Carba­jal többek között ezeket mondotta a kubai hely­zetről — Budapesten: — A kubai forradalom nem hátrált meg, ahogy ezt a támadások elindításakor ellenségei várták, ha­nem ellenkezőleg, újabb lépést tett előre. A támadá­sok és az árulások nem gyöngítették meg a kubai forradalmat, amely, éppen ellenkezőleg, csak tovább erősödött az összeesküvők eltávolításával, valamint azzal a döntéssel, hogy megkezdik a munkások és a parasztok katonai kiképzését. Az imperialistáknak a kubai­ forradalom ellen irányuló stratégiáját pillanat­nyilag a következőkben lehet megrajzolni: Folytatni az alantas támadást a kubai forradalom és vezetője, Fidel Castro ellen. —Bár Castro kormánya forradalmi és népi koalícióra épül, amelyet nem szabályoz semmilyen szerződés, gyakorlatilag megvalósul az egység a fel­kelő fegyveres erők sorainak tevékenységében, a szakszervezeti irányzatok összefogásában, a nőszer­vezetekben, az ifjúsági, a szakmai szervezetekben, a polgári bizottságokban stb., még akkor is, ha a kor­mányban ma nem jutnak arányos képviselethez mindezek az erők. — A kormány és elnöke, Fidel Castro — foly­tatta nyilatkozatát a kubai kommunisták kiküldöt­te — ismételten kijelentette, hogy ha a kubai cukor árfolyama esik az Egyesült Államok piacán, akkor a cukrot szabad piacon adjuk el bármilyen vevőnek, te­kintet nélkül arra, hogy a vásárló országban milyen rendszert áll fenn. A Szovjetunió két ízben is vásárolt cukrot Kubától. Az egyik esetben több mint 100.000 tonna cukrot vásárolt, aminek következtében a cukor fontonkénti ára 3,10 centaróra emelkedett, később pedig ismét vásárolt 300.000 tonnát. Ily módon meg­szilárdult a cukor ára és sikerült eladni a felhalmo­zódott tartalékokat. Ezután a kubai kommunista párt központi bizottságának a tagja arról beszélt, milyen a párt befolyása a mai, politikai helyzetben. Budapes­ten igen őszintén nyilatkozott E. L. Carbajal. — A Népi Szocialista Párt, a kubai­ kommunis­ták pártja, minden politikai és anyagi segítséget és támogatást megadott a zsarnokság elleni fegyveres harcnak. Tagjaink és követőink nagy része megtalál­ható a fegyveres felkelő csapatok soraiban. Sokan kö­zülük kitüntetéseket, elismerést, dicséretet kaptak bátorságukért, hősi magatartásukért. Egyes helyeken kifejezetten a mi kezdeményezésünkre alakultak meg harcoló egységek, amelyeket Fidel Castro parancsnok­ságának rendelkezésére bocsátottunk. Pártunk támo­gatja a kormányt és azon dolgozik, hogy mind po­litikai, mind gazdasági és szociális téren a forrada­lom további­ lépéseket tegyen előre. Alapvető felada­tunk megvédeni és előbbre vinni a forradalmat. Azért harcolunk, hogy forradalmunk szakadatlanul fejlőd­jék. — mondotta Carbajal elvtárs Budapesten — és jó lenne, ha szavait gondosan mérlegelnék azok, akik nem hiszik, amit Carbajal nyíltan kimon­dott. A kubai kommunista vezetőnek Magyaror­szágon elhangzott nyilatkozata minden állítá­sával a USA-t vádolja és a USA ellen izgat. Is­métlem: a budapesti pártkongresszus minden bizonnyal nem az a fórum, ahol ennek a kérdés­nek helye lenne. Azonban a szovjet agitprop nem is a magyar ember kedvéért mondatta el mindezt a budapesti pártkongresszuson. Hanem a jelenlévő pártdelegátusok fejébe akarta bele­verni azt a tételt, hogy Kubában a kommunis­ták közreműködésével győzött a Castro-uralom, hogy a USA a legengesztelhetetlenebb ellensége Fidel Castronak és hogy a Fidel Castro uralmát a gazdasági összeomlástól Moszkva mentette meg és hogy a forradalom még nem fejeződött be. A kommunisták mindenüvé beférkőztek — és harcolnak tovább ... AKI ISMERI A KOMMUNISTA MÓDSZE­REKET, nagyon jól tudja, hogy mindezt nem véletlenül, nem is a Kuba iránti rokonszenv, de nem is emberbaráti érzés mondatta el a kommu­nista agitprop gépezettel Budapesten. A kubai kérdés Budapesten való hangoztatásának csak egy magyarázata van: a szovjet érdek. A szabad földön közönségesen tudott dolog, hogy a Szov­jet azért vásárolt Kubában cukrot, mert cukor­répában a szovjet termelés visszaesett és, íme, a moszkvai ügynök ma már arról beszél, hogy ezt azért tette Moszkva mert Kubát meg akarta menteni a USA imperialista, gazdasági nyomá­sától ... (Folytatása a második oldalon.) A KUBAI KOMMUNISTA BUDAPESTI NYILATKOZATA Peking tárgyalásra készül... Pekingben a kínai kommunisták arra számítanak, hogy az 1960-as évben Vörös-Kína fontos nemzetközi tár­gyalásokon fog résztvenni. Éppen ezért arra gondolnak, je­lentik egyes nyugati megfigyelők, hogy a kormány veze­tését ismét Mao Tae-tung veszi át Csu En-lajtól. Mao Tze­­tung ugyanis a nagy ideológiai ugrás előtt, amikor Vörös­ Kína létrehozta a kommunákat, elhagyta kormányfői he­lyét, hogy ennek a fontos ideológiai “ugrásnak” a munká­ját végezze. Az ugrás ugyanis nem volt kis dolog. Mao Tze­­tung kellett hozzá, mert nem kevesebbről volt szó, mint a Szovjetunió megelőzéséről. A Szovjet ideológia kiagyalói szerint, amíg a közép és keleteurópai kommunista államok a szocializmust még csak építik, addig a Szovjet már előttük jár és befejezvén a szocializmus építését, most már a kommunizmust kezdi építeni. Ezt a kremlini elképzelést aztán Mao Tie-tung ala­posan felborította, mert egyszerűen bejelentette, hogy ők viszont a Szovjet előtt vannak, hiszen a kommunák elren­delésével már meg is építették a kommunizmust... Az ideológiai elsőbbség kérdése még ma sem tisztázott. Most azonban úgy látszik Mao Tze-tung tekintélyére a tárgyalóasztalnál is szükség lesz és ezért, amint jelentik Mao Tze-tung át fogja venni ismét a kínai, kommunista kormány vezetését. A hírrel kapcsolatos legizgalmasabb kérdésre: ideoló­giai vagy nemzetközi tárgyalásra számítanak-e? — senki sem tudja a választ... Egy megindító jelenet , ami mögötte rejtőzik Csikágóban január 28-án többszáz főre menő tömeg gyűlt össze a repülőtéren. A tömeget olyan emberek alkot­ták, akiknek közeli hozzátartozói, házastársuk, gyermekeik vagy szüleik élnek a vasfüggöny mögött. A repülőgépen ugyanis egy 20 éves litván leány és egy 17 éves litván fiú érkezett Oroszországból. Regina Leonas és Thomas Leonas a világháború utolsó napjaiban, 1944-ben szakadtak el szü­leiktől, amikor azoknak az újból benyomuló szovjet csapa­tok elől, puszta életüket mentve, menekülni kellett. A szü­lők azóta küzdöttek szakadatlanul azért, hogy gyermekeik­kel ismét egyesüljenek. Azonban mindeddig sikertelenül. A­­szovjet hatóságok nem voltak hajlandóak a két gyermeket kiadni Amerikába került szüleiknek. Amíg Kruscsev Ame­rikába nem látogatott. Ekkor az apa módját ejtette annak, hogy Des Moinesben (Ja.) hozzáférkőzzön a diktátorhoz és megrohanta kérésével: adja vissza gyermekeit! Kruscsev látta az ügyben rejlő propaganda lehetőséget és ígéretet­­ tett. Nem tévedett, mert a boldogságában elérzékenyült apa és anya képe és szavai a tévi, a rádió és a lapok közvetíté­sével egész Amerikát bejárta még Kruscsev amerikai tar­tózkodása alatt. Amint most is, amikor a két litván gyer­mek 1944­ óta először ölelhette meg szüleit, ismét megtette a hír a maga országos gyűrűzését. A kommunista diktatúra ma sokmillió embert tart, a rabságban. Egénsz nemzetek, elykor büszvp e-a-Matr és s för­­getlen nemzetek, kisnépek, egykor szegénységükben és szerénységükben is boldog és gazdag kultúrájú kisnépek szenvedik ezt a rabságot, sokan még sikeresen ellentállnak az állandó, véres purgálásnak és ritkításnak, amellyel nem­csak fegyver, hanem az élet minden vonatkozása által rend­szeresen törik és pusztítják a szabadságra, önállóságra és boldogságra igyekvő népi és nemzeti erejüket. És ebből a sokmillió emberből a diktátor kegyesen szabadon bocsátott két fiatal életet. Nem azért, mert ezeknek emberi teremté­sükből és természetükből következő joguk az, hogy szüleik­kel találkozzanak és azokkal együtt éljenek. Ezeket az em­beri jogokat 1944 óta következetesen megtagadta ez a vé­res diktatúra. Hanem azért, hogy ezzel a két gyermekkel ugyanazon irgalmatlan diktatúra mellett, amely annyi sok­millió ember szabadságát, emberi jogait sőt életét veszi el és amely ezt a két gyermeket 16 éven át elrabolta szüleitől, a szabad ember világában kedvező hangulatot keltsen. A jelenet, a szülők és gyermekek zokogása, a repülő­téren megjelenő mindenféle nemzetiségű amerikai beván­dorló sorstársak könnyeinek a látványa valóban megindító. A hatás valóban a szívekre, minden ember szívére appellál. De ha a hit mögé tekint és a jelenet gonoszul kiszámított­­cinikus célját nézi a kortárs, akkor leküzdhetetlen, mélyről­­ émelygő megvetést és visszatetszést érez azzal a diktatúrá­­­val szemben, amely ezt az emberi természetben rejlő, leg­tisztább érzést, a szülői és gyermeki szeretetet is a maga hatalmi politikája és törekvései kiszolgálására alázza. ÚJABB EGYHÁZELLENES TERROR­PEREK TITOSZLÁVIÁBAN A szerémségi Eszéken Tito egyházellenes üldözése újabb látványos, kirakati perhez vezetett. Amint Belgrádból je­lentik hét római katolikus lelkészt és két teológust állítot­tak a kommunista osztály­bíróság elé. A kirakatper fela­data, hogy rémületet keltsen az ártatlan lelkipásztorok elítéltetésével. A belgrádi tájékoztatás szerint a lelkészeket “vallási türelmetlenség terjesztéséért” és “állam­ellenes tevékenységgel” vádolják. Azonban tudni kell, a kommunista felfogás szerint a terror annál nagyobb hatású, minél ártatlanabb az elítélt. Mert ha mindenki előtt nyilvánvaló, hogy teljesen ártatlan embereket is elítélhet a kommunista osztály­bíróság, akkor ebből az is következik, hogy mindenkinek állandó rémület­ben és félelemben kell élnie, hiszen senki sem lehet biztos abban, hogy holnap nem ő következik-e? ­ DR. KEREKES TIBOR A BEVÁNDORLÁS KÉRDÉSÉRŐL Dr. Kerekes Tibor a Georgetown University professzo­ra, a US szenátus tanácsadója, menekültügyi kérdésekről nyilatkozott Cincinnatiban. Nyilatkozatában megállapítot­ta, hogy a magyar és más menekülteknek csak egy töredéke tudott bevándorolni Amerikába. A US bevándorlási politi­kája sok menekültben okozott keserű kiábrándulást. „Há­rom ízben — mondotta dr. Kerekes Tibor őszinte és kemény nyilatkozatában — kaptam megbízatást a szenátus igaz­ságügyi bizottságától, hogy tanulmányozzam Európában a (Folytatása a harmadik oldalon )

Next