Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)
1960-02-07 / 10. szám
Amerika egyetlen katolikus magyar lapja Egyes szám ára: 10 cent Catholic Hungarians9 Sunday KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 10 cent 517 South Belle Vista Ave-, Youngstown 9, Ohio, USA — Telefon: SWeetbriar 9-1888 1960 — VOL 67. IVF. FEBRUÁR 7. — VASÁRNAP — 10. SZ. The only Catholic Hungarian Newspaper in the United States Impersonal: Az a nagy csatazaj, amelyet a Szovjetunió a nemzetközi piacokon mindenütt kifejt a csúcskonferencia előtt, majdnem teljesen feledtette a január 14-i moszkvai lapokban megjelent alig tízsoros kis híradást. A jelentés arról szólt, hogy Alexej Kirichenko a párthatalom vezető trojkájának egyik tagja elveszítette Kruscsev kegyeit, és degradálva száműzték a rosztovi kerület párttitkári állásába. A hírt különbözőképpen kommentálták. A jámborabb tudósítók készpénznek vették azt, amit Kruscsev belső használatra jelentett ki még december 25-én a Kremlinben, mondván: “A barátság, barátság, de a szolgálat, szolgálat...” Ezek szerint a tudósítók szerint, a sztálinista csoport felett győzedelmeskedő Kruscsev miután befejezte a sztálinisták teljes szétszórását, uralmának második szakaszába lépett és most a saját sorai között teremt rendet és mindazokat, akik a “szolgálatban” nem felelnek meg, nem elég jó szakemberek, leváltja és kicseréli... MEGBUKTATTÁK KRUSCSEV ÁRNYÉKÁT Ez a magyarázat egy kissé sántít. Kirichenko ugyanis sohasem volt szakember, inkább pártbizalminak lenne nevezhető. Az ötvenegyéves pártfunkcionárius nevét sem lehetett hallani Sztálin haláláig. A háború befejezése után 1949- ig az odesszai kerületben volt párttitkár. Amikor Kruscsevet 1949-ben Ukrajnából Moszkvába rendelték, hogy 42 milliós ukrajnai domíniumát ne adja fel teljesen, bizalmasát Kirichenkot második párttitkárnak tette meg Ukrajnában. 1953 viharos tavaszi hónapjaiban még dúlt a harc Béria ellen, Kirichenko, mint teljesen megbízható Kruscsev ember, első párttitkárként Ukrajna élére került. Ezután a központi bizottság tagja lesz, majd 1954-ben a párt elnökségébe jelölik. Mint az árnyék úgy követi Kruscsevet az uralom emelkedőjén. 1955-ben a párt elnökségének teljes jogú tagja lesz és 1957-ben már eléri a hatalom teljét jelentő központi bizottsági titkárságot. De a válságokban is megmarad Kruscsev mögött olyan hűségesen, mint az árnyék. Az 1957-es gazdasági reformok ügyében, és a pártellenes csoport 1957 nyarán történő felszámolásában, majd Zsukov marsal ősszel bekövetkező elsüllyesztésében Kirichenkonak jelentős szerepe volt, amit mindig Kruscsev rendezői utasításainak pontos betartásával játszott meg. KIRICHENKO A VASFÜGGÖNY BIRODALOM SZEMÉLYZETI FŐNÖKE VOLT Amint mondottuk bizalmi ember volt és nem szakember. A párt legbelső hatalmi központjában ült. A káderkérdések tartoztak hozzá legfelsőbb fokon. Ez azt jelentette, hogy az egész Szovjetunióban, sőt mondhatjuk nyugodtan, hogy az egész vasfüggöny mögötti területen, végső fokon ő döntötte el, melyik szovjet vezető milyen állásba és hatalomba kerül, illetőleg, melyik poszt kinek a zsákmánya lehet. A kommunista hatalom személyzeti főnökének mondhatjuk. Ezt a hatalmát egyformán gyakorolta az igazgatási — kormányzati és a párt — uralmi helyek betöltésénél. Kegyvesztésének tehát igen kevés köze lehet szaktudásához. 1958 február 25-én, amikor ötvenedik születésnapját ünnepelte, Kruscsev még kegyének teljes sugárzását bocsátotta személyzeti főnökére. Kirichenko ekkor megkapta a Lenin rend díszét és kitüntetését és mi ennél is többet jelentett a párt hivatalos lapjában, a “Pravda”-ban első oldalon közölték, megelégedetten öntudatos, felnagyított mellképét. A Lenin renddel feldíszítve. Akkor még a lap tanúsága szerint, “kimagasló előharcosa a kommunista pártnak és a szovjet államnak.” A nagy trojka, ahogyan a politikai triumvirátust orosz szóval jelölhetjük, ezidőben Kruscsevból, és a két koronahercegéből, örököseiből, Kirichenkoból és Kozlovból állott. VISZÁLY A HÁROM “K”-AS TROJKÁBAN Azonban a diktatúra koronahercegeitVelíliái meg vannak a maguk gondjaik. Kozlov és Kirichenko sem azért jutottak örökösi helyzetükbe Kruscsev mögött, mert jámborul ringatóztak a párt parancsolt hullámain. Mindkettő sok kemény és öldökllő személyi küzdelmet hagyott maga mögött, amelyekben megtanulták, vagy ők győzik le versenytársaikat, vagy azok végeznek velük. És amikor Kruscsev mögött egyenlő rangban és kettesben maradtak, tudták, hogy a diktatúrának ez a törvénye fokozott mértékben áll a diktátor örököseire is, és valamelyiküknek előbb-utóbb el kell buknia. KIRICHENKO UKRAJNÁT VÁLASZTOTTA Kirichenko annyira Kruscsev — ember volt, hogy ebben a helyzetben is Kruscsev példáját követte. Meg akarta szervezni a maga pártbázisát. Kruscsev ugyanis, amikor Malenkovval szembe kellett szállnia, szorosan kézbentartotta a moszkvai pártot és második lépésnek Malenkov ellen meg tudta nyerni a leningrádi pártot is. Ebben viszont Kruscsevet az segítette, hogy még a Sztálin örökségéért folytatott versengésben az akkori két pártherceg, Malenkov és Zsdanov közötti belső pártharcban Leningrád volt a döntő csata területe. És Malenkov, hogy legyőzhesse Zsdanovot, a leningrádi pártszervezetet, amely Zsdanov fellegvára volt olyan véresen megtisztogatta és annyira megrémítette, hogy Zsdanov védelem nélkül maradt, elbukott Malenkovval szemben. Bukása után a diktatúra játékszabályai szerint hamarosan meg is halt. Malenkov alattomos húzását azonban a véres tisztogatással megrémített leningrádi pártszervezet nem felejtette el és mikor Malenkov hatalomból való kibuktatására került a sor, a palotaforradalom során a leningrádiak Kruscsev mellé álltak és Malenkov sorsa ezzel megpecsételődött. Kirichenko Kruscsev példáját akarta követni és a 42 milliós Ukrajnát akarta megnyerni a maga bázisának a Kozlov elleni belső harcban. Kulcspozíciójánál fogva ez elérhetőnek is látszott, hiszen a maga embereit — mint személyzeti — akadálytalanul ültethette bele az ukrevn kulcspozícióba. ' ) j i * Azonban az ukrán Kirichenko és a leningrádi Kozlov között a győzelem mégis Kozlové lett. Hogy Kirichenko hol hibázott és mivel veszítette el Kruscsev bizalmát, ez ma még a szovjet párt központi bizottsága titkárságának jól megőrzött, sötét rejtélye. A benfentes tudósítók szerint a küzdelmet Mikojan döntötte volna el. (Folytatása a harmadik oldalon.) MEGINDULT A HARC KRUSCSEV ÖRÖKSÉGÉÉRT , LEHET, HOGY AZ EURÓPAI EMBER ÉBEREBBEN REAGÁL arra a sokféle kísérletre, amellyel most meg akarják bontani a nyugati egységet, vagy talán túlságosan érzékenyek vagyunk, mivel a megosztott nyugatra leselkedő veszélyt mi már megismertük? Egy bizonyos: jobban érezzük, hogy a kommunista ötödik hadi oszlopok még soha ilyen lázas buzgalommal nem igyekeztek szétbontani a szabad társadalmakat és belülről meggyengíteni, aláaknázni ellenséges hangulattal körülvenni a nyugati szabad nemzeteket. Események jelzik, hogy mennyi és milyen sokféle szövetségesei vannak ennek a bomlasztó, támadásnak. Ha az ember azt nézi, hogy melyik esemény kinek használ, akkor néha olyanoknál is rájön a háttérben mozgató kremlini rugóra, akiről ezt nem tételezte volna fel, és talán olyanoknál is, akik mint beugratott, tudatlan tettestársak végzik a szovjet rendezők kiosztott munkáját. A MÁSIK TAPASZTALAT, AMIT NEM SZABAD FELEDNI, hogy ma nem elég csak a magunk nemzeti közéletére figyelni. Aki azt hiszi, hogy mindaz, ami most Algériában kavarog, csak Franciaországot érinti közelről, nagyon téved. De különös figyelmet érdemelnek azok a hírek is, amelyek Kubából érkeznek. Mi a való helyzet Kubában? A hírek riasztóak. A tömeges és mutatványos perek, tárgyalások ijesztően hasonlítanak a bolseviki módszerekre és az egész átláthatatlan izgatás állandóan arra figyelmeztet, mi is lesz, ha a moszkvai kommunisták valamelyik délamerikai államban teret tudnak nyerni és megvethetik lábukat? Érdekes hozzávetni ehhez azt, hogy legutóbb, a Magyarországon megtartott pártkongresszus alkalmából Budapesten járt a kubai kommunista párt egyik, központi bizottsági tagja, Eladio Ladislao Carbajal “elvtárs”, aki Budapesten nyilatkozott és mivel ez a nyilatkozat bizonyosan nem jutott el Amerikáig, érdemes lesz, ha ennek néhány részét idézzük — figyelmeztetésként. A globális támadásnak, amibe a kommunista, bomlasztó szervek a csúcskonferencia előtt belefogtak, egyik része ez is. Eladio Ladislao Carbajal többek között ezeket mondotta a kubai helyzetről — Budapesten: — A kubai forradalom nem hátrált meg, ahogy ezt a támadások elindításakor ellenségei várták, hanem ellenkezőleg, újabb lépést tett előre. A támadások és az árulások nem gyöngítették meg a kubai forradalmat, amely, éppen ellenkezőleg, csak tovább erősödött az összeesküvők eltávolításával, valamint azzal a döntéssel, hogy megkezdik a munkások és a parasztok katonai kiképzését. Az imperialistáknak a kubai forradalom ellen irányuló stratégiáját pillanatnyilag a következőkben lehet megrajzolni: Folytatni az alantas támadást a kubai forradalom és vezetője, Fidel Castro ellen. —Bár Castro kormánya forradalmi és népi koalícióra épül, amelyet nem szabályoz semmilyen szerződés, gyakorlatilag megvalósul az egység a felkelő fegyveres erők sorainak tevékenységében, a szakszervezeti irányzatok összefogásában, a nőszervezetekben, az ifjúsági, a szakmai szervezetekben, a polgári bizottságokban stb., még akkor is, ha a kormányban ma nem jutnak arányos képviselethez mindezek az erők. — A kormány és elnöke, Fidel Castro — folytatta nyilatkozatát a kubai kommunisták kiküldötte — ismételten kijelentette, hogy ha a kubai cukor árfolyama esik az Egyesült Államok piacán, akkor a cukrot szabad piacon adjuk el bármilyen vevőnek, tekintet nélkül arra, hogy a vásárló országban milyen rendszert áll fenn. A Szovjetunió két ízben is vásárolt cukrot Kubától. Az egyik esetben több mint 100.000 tonna cukrot vásárolt, aminek következtében a cukor fontonkénti ára 3,10 centaróra emelkedett, később pedig ismét vásárolt 300.000 tonnát. Ily módon megszilárdult a cukor ára és sikerült eladni a felhalmozódott tartalékokat. Ezután a kubai kommunista párt központi bizottságának a tagja arról beszélt, milyen a párt befolyása a mai, politikai helyzetben. Budapesten igen őszintén nyilatkozott E. L. Carbajal. — A Népi Szocialista Párt, a kubai kommunisták pártja, minden politikai és anyagi segítséget és támogatást megadott a zsarnokság elleni fegyveres harcnak. Tagjaink és követőink nagy része megtalálható a fegyveres felkelő csapatok soraiban. Sokan közülük kitüntetéseket, elismerést, dicséretet kaptak bátorságukért, hősi magatartásukért. Egyes helyeken kifejezetten a mi kezdeményezésünkre alakultak meg harcoló egységek, amelyeket Fidel Castro parancsnokságának rendelkezésére bocsátottunk. Pártunk támogatja a kormányt és azon dolgozik, hogy mind politikai, mind gazdasági és szociális téren a forradalom további lépéseket tegyen előre. Alapvető feladatunk megvédeni és előbbre vinni a forradalmat. Azért harcolunk, hogy forradalmunk szakadatlanul fejlődjék. — mondotta Carbajal elvtárs Budapesten — és jó lenne, ha szavait gondosan mérlegelnék azok, akik nem hiszik, amit Carbajal nyíltan kimondott. A kubai kommunista vezetőnek Magyarországon elhangzott nyilatkozata minden állításával a USA-t vádolja és a USA ellen izgat. Ismétlem: a budapesti pártkongresszus minden bizonnyal nem az a fórum, ahol ennek a kérdésnek helye lenne. Azonban a szovjet agitprop nem is a magyar ember kedvéért mondatta el mindezt a budapesti pártkongresszuson. Hanem a jelenlévő pártdelegátusok fejébe akarta beleverni azt a tételt, hogy Kubában a kommunisták közreműködésével győzött a Castro-uralom, hogy a USA a legengesztelhetetlenebb ellensége Fidel Castronak és hogy a Fidel Castro uralmát a gazdasági összeomlástól Moszkva mentette meg és hogy a forradalom még nem fejeződött be. A kommunisták mindenüvé beférkőztek — és harcolnak tovább ... AKI ISMERI A KOMMUNISTA MÓDSZEREKET, nagyon jól tudja, hogy mindezt nem véletlenül, nem is a Kuba iránti rokonszenv, de nem is emberbaráti érzés mondatta el a kommunista agitprop gépezettel Budapesten. A kubai kérdés Budapesten való hangoztatásának csak egy magyarázata van: a szovjet érdek. A szabad földön közönségesen tudott dolog, hogy a Szovjet azért vásárolt Kubában cukrot, mert cukorrépában a szovjet termelés visszaesett és, íme, a moszkvai ügynök ma már arról beszél, hogy ezt azért tette Moszkva mert Kubát meg akarta menteni a USA imperialista, gazdasági nyomásától ... (Folytatása a második oldalon.) A KUBAI KOMMUNISTA BUDAPESTI NYILATKOZATA Peking tárgyalásra készül... Pekingben a kínai kommunisták arra számítanak, hogy az 1960-as évben Vörös-Kína fontos nemzetközi tárgyalásokon fog résztvenni. Éppen ezért arra gondolnak, jelentik egyes nyugati megfigyelők, hogy a kormány vezetését ismét Mao Tae-tung veszi át Csu En-lajtól. Mao Tzetung ugyanis a nagy ideológiai ugrás előtt, amikor Vörös Kína létrehozta a kommunákat, elhagyta kormányfői helyét, hogy ennek a fontos ideológiai “ugrásnak” a munkáját végezze. Az ugrás ugyanis nem volt kis dolog. Mao Tzetung kellett hozzá, mert nem kevesebbről volt szó, mint a Szovjetunió megelőzéséről. A Szovjet ideológia kiagyalói szerint, amíg a közép és keleteurópai kommunista államok a szocializmust még csak építik, addig a Szovjet már előttük jár és befejezvén a szocializmus építését, most már a kommunizmust kezdi építeni. Ezt a kremlini elképzelést aztán Mao Tie-tung alaposan felborította, mert egyszerűen bejelentette, hogy ők viszont a Szovjet előtt vannak, hiszen a kommunák elrendelésével már meg is építették a kommunizmust... Az ideológiai elsőbbség kérdése még ma sem tisztázott. Most azonban úgy látszik Mao Tze-tung tekintélyére a tárgyalóasztalnál is szükség lesz és ezért, amint jelentik Mao Tze-tung át fogja venni ismét a kínai, kommunista kormány vezetését. A hírrel kapcsolatos legizgalmasabb kérdésre: ideológiai vagy nemzetközi tárgyalásra számítanak-e? — senki sem tudja a választ... Egy megindító jelenet , ami mögötte rejtőzik Csikágóban január 28-án többszáz főre menő tömeg gyűlt össze a repülőtéren. A tömeget olyan emberek alkották, akiknek közeli hozzátartozói, házastársuk, gyermekeik vagy szüleik élnek a vasfüggöny mögött. A repülőgépen ugyanis egy 20 éves litván leány és egy 17 éves litván fiú érkezett Oroszországból. Regina Leonas és Thomas Leonas a világháború utolsó napjaiban, 1944-ben szakadtak el szüleiktől, amikor azoknak az újból benyomuló szovjet csapatok elől, puszta életüket mentve, menekülni kellett. A szülők azóta küzdöttek szakadatlanul azért, hogy gyermekeikkel ismét egyesüljenek. Azonban mindeddig sikertelenül. Aszovjet hatóságok nem voltak hajlandóak a két gyermeket kiadni Amerikába került szüleiknek. Amíg Kruscsev Amerikába nem látogatott. Ekkor az apa módját ejtette annak, hogy Des Moinesben (Ja.) hozzáférkőzzön a diktátorhoz és megrohanta kérésével: adja vissza gyermekeit! Kruscsev látta az ügyben rejlő propaganda lehetőséget és ígéretet tett. Nem tévedett, mert a boldogságában elérzékenyült apa és anya képe és szavai a tévi, a rádió és a lapok közvetítésével egész Amerikát bejárta még Kruscsev amerikai tartózkodása alatt. Amint most is, amikor a két litván gyermek 1944 óta először ölelhette meg szüleit, ismét megtette a hír a maga országos gyűrűzését. A kommunista diktatúra ma sokmillió embert tart, a rabságban. Egénsz nemzetek, elykor büszvp e-a-Matr és s förgetlen nemzetek, kisnépek, egykor szegénységükben és szerénységükben is boldog és gazdag kultúrájú kisnépek szenvedik ezt a rabságot, sokan még sikeresen ellentállnak az állandó, véres purgálásnak és ritkításnak, amellyel nemcsak fegyver, hanem az élet minden vonatkozása által rendszeresen törik és pusztítják a szabadságra, önállóságra és boldogságra igyekvő népi és nemzeti erejüket. És ebből a sokmillió emberből a diktátor kegyesen szabadon bocsátott két fiatal életet. Nem azért, mert ezeknek emberi teremtésükből és természetükből következő joguk az, hogy szüleikkel találkozzanak és azokkal együtt éljenek. Ezeket az emberi jogokat 1944 óta következetesen megtagadta ez a véres diktatúra. Hanem azért, hogy ezzel a két gyermekkel ugyanazon irgalmatlan diktatúra mellett, amely annyi sokmillió ember szabadságát, emberi jogait sőt életét veszi el és amely ezt a két gyermeket 16 éven át elrabolta szüleitől, a szabad ember világában kedvező hangulatot keltsen. A jelenet, a szülők és gyermekek zokogása, a repülőtéren megjelenő mindenféle nemzetiségű amerikai bevándorló sorstársak könnyeinek a látványa valóban megindító. A hatás valóban a szívekre, minden ember szívére appellál. De ha a hit mögé tekint és a jelenet gonoszul kiszámítottcinikus célját nézi a kortárs, akkor leküzdhetetlen, mélyről émelygő megvetést és visszatetszést érez azzal a diktatúrával szemben, amely ezt az emberi természetben rejlő, legtisztább érzést, a szülői és gyermeki szeretetet is a maga hatalmi politikája és törekvései kiszolgálására alázza. ÚJABB EGYHÁZELLENES TERRORPEREK TITOSZLÁVIÁBAN A szerémségi Eszéken Tito egyházellenes üldözése újabb látványos, kirakati perhez vezetett. Amint Belgrádból jelentik hét római katolikus lelkészt és két teológust állítottak a kommunista osztálybíróság elé. A kirakatper feladata, hogy rémületet keltsen az ártatlan lelkipásztorok elítéltetésével. A belgrádi tájékoztatás szerint a lelkészeket “vallási türelmetlenség terjesztéséért” és “államellenes tevékenységgel” vádolják. Azonban tudni kell, a kommunista felfogás szerint a terror annál nagyobb hatású, minél ártatlanabb az elítélt. Mert ha mindenki előtt nyilvánvaló, hogy teljesen ártatlan embereket is elítélhet a kommunista osztálybíróság, akkor ebből az is következik, hogy mindenkinek állandó rémületben és félelemben kell élnie, hiszen senki sem lehet biztos abban, hogy holnap nem ő következik-e? DR. KEREKES TIBOR A BEVÁNDORLÁS KÉRDÉSÉRŐL Dr. Kerekes Tibor a Georgetown University professzora, a US szenátus tanácsadója, menekültügyi kérdésekről nyilatkozott Cincinnatiban. Nyilatkozatában megállapította, hogy a magyar és más menekülteknek csak egy töredéke tudott bevándorolni Amerikába. A US bevándorlási politikája sok menekültben okozott keserű kiábrándulást. „Három ízben — mondotta dr. Kerekes Tibor őszinte és kemény nyilatkozatában — kaptam megbízatást a szenátus igazságügyi bizottságától, hogy tanulmányozzam Európában a (Folytatása a harmadik oldalon )