Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1962 (69. évfolyam, 11-51. szám)
1962-03-18 / 11. szám
JAN 1-63 ISSQR JAMES LENGEN 25 CLIFF ST SOUTH NORWALK CONN Amerika egyetlen katolikus Catholic Hungarians- Sunday magyar lapja ■■ -------- —■ ..... ...... Egyes szám ára: 20 cent KIADÓHIVATAL: EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 20 cent 517 South Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio, USA. — Telefon: 799-1888 The only Catholic Hungarian Newspaper in the United States 1962 március 15-én idézzük: LEHAJTOTT FEJJEL FÜGG A KERESZTFÁN A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS. Századok haladásának, vergődésének, szenvedésének országába mellett emelkedik fája; mellette vonul el, aki küzd, szenved, fárad. Hitünk, reményünk azt a nagy szót írta föl e fára: Redemptor mundi. DE HÁT MEG VAN-E MÁR VÁLTVA A VILÁG? Nem nézünk-e mi is békét s boldogságot kereső tekintettel az égre? Szét vannak-e már törve a békák, melyek szenvedésbe, nélkülözésbe, nyomorúságba lánczolják az emberiséget? Eltűnt-e már oldalunk mellől az árny, mely Mefisztóként neveti az ember erőlködéseit? Föl vagyunk-e már szabadítva? Legbensőbb érzésünk ellentmondani látszik. Népek, nemzetek törtetve járnak a szabadság nyomában. Megváltót keresnek. Megváltót bűnből, kárhozatból, halálból. Megváltót földi nyomorból, szenvedésből, vergődésből. “Mindnyájan vétkeztek,” mondja erre nézve szent Pál, “s nélkülözik az Isten dicsőségét.” (Rom. 3, 23.) Az apostol e szava fejezi ki a világ végleges rászorulását Krisztusra. LELKÜNK AZ ISTEN KOLDUSA, KEGYELEMBŐL ÉL. Az Isten kegyelmének napja lealkonyodott a világnak; nélkülözzük a fényt, a kegyelem világosságát; nem látunk; elborult lelkünk látóhatára; sötét van; sok fáklyát gyújt a tudomány s mégis és van. Megváltót keresünk, a ki ránk hozza az igazság napját. “Mindnyájan vétkeztünk” s az a vétek bennünk hagyta mérges fullánkját; a vérünk tőle lázas s akaratunk gyönge lett. Érthetetlen harc és meghasonlás uralkodik bennünk: az apostoli*. sir, hogy rab, hogy idegen törvény igája alatt áll. Lélek-szabadság! Ki ad téged nekünk? Ezt a Megváltót keressük. AZ EMBERISÉG SZENVEDÉSÉNEK OKA A BŰN, A ROMLÁS E GYÖKERÉNEK KÉT HAJTÁSA VAN: A TUDATLANSÁG ÉS AZ ÖNZÉS. Az egyik az észnek, másik a szívnek lett zsarnoka. Mindkettő alatt nyögünk, de egy is elég ahhoz, hogy szerencsétlenek legyünk. A legelső zsarnok a tudatlanság; eleme a sötétség; kioltja a kettős fényt: a hitet s a tudást, megtéveszt s számtalan bajba sodor. Életünk a célok megtestesülése; ha jól igazodunk el feléjük, boldogságra ébredünk; ha nem értünk hozzá, céltévesztett exisztenciák vagyunk. Az örök cél iránt való tudatlanságból hitetlenség lesz; a földi célok föl nem értéséből bajok, forradalmak, osztályharcok támadnak. Az életcéloktól fáj a világ feje; nem ismeri az örök célt, mert hitetlenkedik; félreérti az ideiglenes valót s azért rabságban siklik. Aki ebből megszabadít, az a mi Megváltónk. Ez iránt megegyeznek a világbölcsek és sietnek megváltást szerezni. Quesnay kimondja: “A tudatlanság fölér a bűnténnyel, az képezi közönségesen szerencsétlenségünk forrását; a tudatlanság a legméltatlanabb álláspont a teremtővel, a végtelen értelem örök világosságával szemben.” Igen, “örök világosság”, ez a lelkek világa, ez szabadít föl. A tudomány révén pirkad mindenfelé az igazság fölismerése, s amily mértékben haladunk, annyiban szabadulunk. Számtalan betegségnek vagyunk alávetve, de a gyógyíthatatlan betegségek száma csökken; a tudomány fölszabadít. A természet erői nem respektálják az embert, mint a teremtés koronáját; a tenger elsöpri, a villám leüti, minden gomba, spóra harcol ellene; a Szentírás szava, “dominamini”, a Mammuth korszakban vajmi szerény érvényesülésnek örvendett; de az ember kiterjeszti uralmát a tudomány által. DE HOL MARAD A TUDOMÁNYTÓL AZ “ÖRÖK VILÁGOSSÁG”? örök világosság! Ez lesz a mi Megváltónk! Száz évvel öregebbek lettünk s íme az örök világossághoz közelebb nem értünk; mialatt földi létünket a tudomány, a technika, a komfort szolgálja, addig a legtöbb ember a tudomány nevében Megváltóját az agnózisban, a lemondásban, a nihilizmusban, tehát a tudatlanságban kereste. Az emberi ész a világrejtélyek hét szfinxével körülzárt templomot épített magának s ráírta hitvallását: ignorabimus. E templom küszöbén kuporodik a csalódott, elcsigázott ember; a koldusok lépcsőjén ül s ha mégis kedve volna betérni a templomba imádkozni, csak egy oltárt találna ott benn, a kételynek oltárát. Ez előtt imádkozni nem lehet; a szkepsis Medusa feje megdermeszti a szivet, kioltja érzelmeit s lelkére a lemondás éle borul. Ez évben a kételkedők egy része tombol s győztesnek tartja magát és hitvallásának a nihilizmust fogadja el; a másik fél pedig szenved és sír. Lemondani mindenről, ami nagy, szent és fenséges, erre az emberi szív nem képes. Unalomból, undorból, utálatból, lemondásból meg nem él. Ez a halál érzelemköre. Ebbe a millióbe be lehet a lelket rövid időre sodorni; de ez csak elszenderedés; mihelyt fölébred benne az élet ösztöne s megszállja őt az alkotás vágya, mihelyt megcsapja őt a halhatatlanság szele, fölébred mámorából s romokat látván maga körül szomorkodik és sir. Valóban sir! Mintha temetési dalt, halotti éneket hallanánk, mely az elpuszult szentélyek körül zokog. Mélységes melankólia vesz erőt a század vezérszellemein; csodálatos fölháborodás váltja föl a dekadens hangulatot: újra hinni, Istent szeretni akarnának; valami ismeretlen új után epednek, ami kiemelné szivüket a kétségbeesésből. “Szabadíts meg, Uram, a gonosztól s adj lelkemnek erőt, hogy fölemelkedhessek hozzád.” Ez a filozófia Miatyánkra a XIX. szám POKLOT CSINÁLTAK A SZIVÜKBŐL s kétségbeesve kiáltottak segélyért, melyet senki sem adhatott nekik. Hitetlenek valának, de gyűlölték a hitetlenséget; őrült vágy marcangolta a szívüket; mély meghatottság nélkül nem olvashatjuk a filozófia jajkiáltásait, melyek akár(Folytatása a második oldalon.) KI A MI SZABADÍTÓNK? Irta: PROHÁSZKA OTTOKÁR. BERLIN: AZ OSTROMLOTT NYUGATI ÉLET BERLIN (saját tudósítónktól): Berlin még mindig a Kennedy látogatás lázában ég. Alig pár napja, hogy a fiatal amerikai igazságügyminiszter elhagyta az egykori birodalmi fővárost, melyet egycsapásra sikerült meghódítania; az emberek még mindig róla, és nyilatkozatairól beszélnek. A berliniek új reményre kaptak, érzik a Kennedy által képviselt nagy szövetséges támogatását és újult erővel néznek szembe az Ulbricht által emelt szégyenletes fallal. ISMÉT A KOTNYELES KROLL. A kedvezően alakult légkört kevésbbé előnyösen befolyásolja azonban Kroll moszkvai német nagykövet széles körben ismertté vált politikai koncepciója, mellyel a német kérdést megoldani kívánja. Krollnak a közelmúltban elvei és különös útjai miatt egy izben már Adenauer kancellárral is nézeteltérései támadtak sőt egyesek tudni véltek arról, hogy visszahívása csak napok kérdése. Állítólag nem volt felhatalmazása, hogy önhatalmú tárgyalásokat folytasson Kruscsevvel, de a hullámok lassan elsimultak és a diplomata visszatérhetett állomáshelyére. KROLL VÉGKIÁRUSÍTÁST JAVASOL. Újabb kijelentései nyomán azonban ismételten vihar tört ki személye körül és a nyugatnémet sajtó, valamint a közvélemény majdnem egyhangúan követeli leváltását. A nemtetszést és felháborodást az váltotta ki, hogy Kroll merőben új elvekkel készült előhozakodni, olyanokkal, melyek az eddig követett politikával szöges ellentétben a reális követelések feladását, a szovjet előtti teljes meghunyászkodást hoznák magukkal. A megalkuvásra hajlamos diplomata akinek megbízatása ezek után már több mint kétséges — ahhoz akarta megnyerni a nyugatnémet vezető köröket, hogy egyszers mindenkorra mondjon le Németország jogos néprajzi határairól, ismerje el hivatalosan a keleti zónát, lépjen Ulbrichtékkal diplomáciai kapcsolatba és az egész ötlet megkornázásaképpen nyújtson 10 milliárd márka hitelt Kruscsevnek tervei megvalósításához. Mindezek fejében természetesen semmit sem kapna, kizárólag a kommunisták húznának hasznot az egész elgondolásból. Még csak biztosítékot sem kapva a jelenlegi “status quo” fenntartására . . . Berlin a vörösök ölébe hullana és Németország kettéosztottsága megpecsételődne. Ilyen megoldásba épeszű ember nem egyezhet bele. ‘'Kroll ne játszon Mikulást a mi számlánkra! — mondják az emberek és a sajtóhangok. Azúj Rapallót előkészítő, álomvilágban élő Kroll ezzel a javaslattal saját pozícióját ásta alá és nem kétséges, hogy a felháborodás vihara el fogja söpörni helyéről. Amikor a nem közvetlenül érdekelt NATO partnerek lelkesen és következetesen kitartanak határozott elveik mellett a német kérdésben, akkor nem engedhető meg, hogy egy felelős német diplomata meggondolatlanságával, gyermekes naivitásával aláássa belülről a nehezen védett vár bástyáit. SZOMORÚ BERLINI SZENZÁCIÓK. Berlin egyébként változatlanul a kisebb-nagyobb, de általában szomorú szenzációk városa. A napokban jelentették be hivatalosan, hogy a február harmadikén a keleti övezetbe látogatóba átment katolikus ifjúsági vezető Nelle nem tért vissza Nyugat-Berlinbe, és ezért elfogatásával kell számolni. Ugyanakkor a dánok egy ártatlan turista diákot keresnek az oroszokon, akinek szintén nyoma veszett ,a fal mögött, és azzal fenyegetőznek, hogyha nem adnak hiteles felvilágosítást sorsáról a kommunisták, akkor bezárják a koppenhágai orosz utazási és jegyirodát, az Inturisztot. Megrázó az a hír, amely arról számol be, hogy a kettéosztott város keleti övezetében a hatóságok több, a földalatti csatornarendszerben megrekedt menekülő után kutatnak különféle műszerekkel, akik kétségbeesett kísérletük során ott lelték halálukat és oszlásnak indult holttesteik már a közegészséget veszélyeztetik. Már néhányat megtaláltak, és kiszivárgott hírek szerint körülbelül harmincra teszik azok számát, akik a csatorna útvesztőiből nem találtak kiutat. A CSEHEK FELSZÁMÍTJÁK A TURISTÁKNAK A BÖRTÖNT IS ... Nyugat-Berlinbe érkezett egyébként két turista, egy angol és egy svájci, akik hetekkel ezelőtt tűntek el a német-cseh határ közelében. Séta közben eltévedtek, a cseh határőrök elhurcolták őket, majd pár hetes fogvatartás után minden vagyonuktól megfosztva átadták őket a nyugati hatóságoknak. A náluk lévő pénzt és értékeket ellátási költségeik fejében tartották vissza .. . KOMMUNISTA PROPAGANDA AZ AMERIKAI, ANGOL HELYŐRSÉG BOMLASZTÁSÁRA. Nyugat-Berlin amerikai helyőrsége változatlan helytállással látja el feladatát a frontvárosban és nem engedi zavartatni magát semmiféle kommunista propaganda praktikától. Furcsán hangzik talán,de jólétükről nemcsak a nyugati hatóságok gondoskodnak. Néhány hónap óta nem kizárólag az AFN (American Forces Network) rádióállomása sugároz az angolszáz legénység épülésére és indulására műsort. Ha a legvadabb amerikai tánczenét akarják fogni a GJ-k, akkor egy középhullámú állomásra hangolnak, amely esti 23.50-től 0.10 óráig Dixie Landdel, Elvis Presleyvel, Louis Armstronggal és Duke Ellingtonnal traktálja hallgatóit. Sőt fűszerezett közbeszólásokkal fokozza a hangulatot. Az adó teljesen az AFN stílusát utánozza, és 1961 augusztus közepe óta működik azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy konkolyt hintsen a búza közé, hisz stúdiója a falon túl van, Ulbrichtéknál. Ez az egyetlen adó amelyen egyébként a zóna lakossága is büntetlenül hallgathatja az “átkos kapitalista, imperialista, plutokrata” tánczenét. A lemezeket jól kevert mézes mázba csomagolt mérgező hírek szakítják meg, és optimista közlemények a berlini kérdés küszöbönálló megoldásáról. Ulbricht bemondói nyugati honfitársaikat mocskolják az amerikai és angol szövetséges katonái előtt. Arra biztatják a berlini helyőrség tagjait, kérdezzék meg német kollégáiktól, ugyan mit csináltak a háború alatt.. . Az amerikai és angol katonákra azonban nem sok hatással vannak az olyan célzatos méregfalánkok, hogy: “Miért fogsz kezet apád gyilkosával, miért véded fattyait?” ... és hasonlók, hasonlóan fenkölt, moszkvai stílusban. Az amerikai városparancsnok sem tiltja meg katonáinak a dühös kis adó hallgatását és nem kap büntetést az a katona sem, akire a túloldalról ráolvasták, hogy előző este őrségben egy helyes kis szőkével szemezett.. . Mert ezt is megfigyelik a kommunisták távcsöveikkel. A katonák egyenruhájáról el kellett távolítani a nevüket feltüntető pántot, mert előfordult az is, hogy a kommunista rádió név szerint molesztálta az amerikai őrség tagjait. Az amerikai parancsnok mindezek ellenére azon a véleményen van, hogy hadd hallgasssák csak fiai a műsort, legfeljebb kevesebb gondja van a hétvégi kabaréműsort összeállító hadseregszínháznak. Megelégedésére szolgál, hogy eddig egyetlen ízben sem fordult elő, hogy amerikai katona kívánságlemez kéréssel fordult volna a vörös stúdióhoz, holott nyugodtan megtehetné és naponta biztatják is a túloldalról. Azt mondani sem kel , hogy arra 15 év alatt nem volt példa, hogy a helyőrség amerikai katonája keletre szökött volna, ellenben az elmúlt hat hónapban nem kevesebb mint 600 Volkspolizist kért nyugaton menedékjogot. Teljes fegyverzetben . .. . . . impersonal: A magyar szabadság védelmezői és a márciusi ünnep A MAGYAR SZABADSÁG ÜNNEPÉRE KÉSZÜLŐ, MEGINDULT HANGULATBAN szívmelegítő olvasmány az a híradás, amely Spellman bíboros most megjelenő életrajzáról szól. A könyv címe: “THE CARDINAL SPELLMAN STORY.” írója Father Róbert Gannon, S.J., a Fordham egyetem volt elnöke. Az életrajz egyik fejezete ugyanis Roosevelt elnök és Spellman bíboros közötti beszélgetést tárja az olvasó elé. Spellman bíboros, akkor még érsek, 1943 szeptember 3-ánátogatta meg Roosevelt elnököt a Fehér Házban. A beszélgetés anyagát Spellman bíboros foglalta jegyzeteibe. Roosevelt elnök Spellman bíboros előtt már ebben az időben kijelentette, hogy: ‘‘A világot érdekszférákra kell osztani, éina kapja a Távol-Keletet, a USA a Csendes-óceánt, Anglia és Oroszország pedig Európát és Afrikát... Sztálin kapná bizonyosan Finnországot, a Balti államokat, Lengyelország keleti részét és Beszarábiát. Nincs értelme annak,” — fejtegette Roosevelt elnök az érsek előtt, — “hogy ellenkezzünk Sztálin kívánságával, amikor megvan a hatalma, hogy mindezt megszerezze. Jobb, ha kegyesen átengedjük neki.” Spellman érsek ekkor egyenesen ezt a kérdést szögezte az elnöknek: Vájjon Ausztria, Magyarország és Horvátország nem kerül-e valamelyes orosz védnökség alá, ha így fejlődnek az események? Roosevelt válasza világosan “igen” volt. A USA és Anglia, érvelt, nem harcolhatnak az oroszok ellen. Ő, Roosevelt, abban bízik, hogy a USA, Anglia és Oroszország között a kényszerű barátságból hamarosan kialakul a valódi és tartós barátság. Az Európai népeknek egyszerűen el kell viselni az orosz uralmat abban a reményben, — mondotta, — hogy tíz vagy húsz év munva képesek lesznek jól élni az oroszokkal. Roosevelt máskor kijelentette Spellman érsek előtt, hogy a Szentatya túlságosan aggodalmaskodó a kommunizmus miatt. Ugyanakkor Roosevelt elnök kifejezte rokonszenvét “a nagy szovjet demokrácia iránt... “Oroszországnak,” mondotta egyik este, amikor vacsora után beszélgettek, “szüksége van védelemre. Amint tudja, kétszer támadták meg. Ezért kell neki adni Lengyelország egy részét és Lengyelországot Németország egy részével kell kártalanítani...” Az érsek tiltakozott, írja az életrajz, és ezeket mondotta: “Azonban az önök döntése még nem teszi Lengyelország egy részét Oroszországgá, csak abban az esetben, ha a népet is elűzik a földjéről. És az ellene van minden erkölcsnek, hogy ily módon egy népet megfosszanak földjétől, otthonaitól, templomaitól, sőt még talán temetőitől is.” Amikor Roosevelt 1943-ban a teheráni konferenciába indult, Spellman érsek óva intette őt, hogy ne tárgyaljon a vörös diktátorral annak az udvarában. Roosevelt csak mosolygott. “Én tudom, hogy kell Sztálinnal beszélni,” mondotta. “Sztálin gyakorlati ember, aki csak békére és gyarapodásra vágyakozik. Az érsek tiltakozott. “Nem bízhat benne,” mondotta. “Sztálin sohasem fog együttműködni ...” ( érvekes, hogy a könyv megjelenésével EGYIDŐBEN AZ OSZTRÁK PUBLICISTÁK EGYIK LEGNAGYOBBJA ROBERT INGRIM, aki angolul megjelent könyvében a magyar kérdés és a magyar nép megértéséről olyan bensőséges tanúságot adott, ugyancsak idézte Rooseveltnek ezt az óriási tévedését. Ingrim idézi Roosevelt, 1942 augusztus 30-án írott levelét amelyet az elnök William Bulthez intézett, moszkvai követéhez: “Az a sejtésem, Sztálinnak nincs más kívánsága, mint az, hogy biztonságot szerezzen országának. Úgy gondolom, ha mindent megadok neki, amit csak meg tudok adni és semmit nem kérek ellenszolgáltatásként, ez esetben a “noblesse oblige” alapján semmit sem fog tenni, hogy önmagát megszégyenítse, hanem dolgozni fog egy olyan világért, amelyben a demokrácia és a béke lesz az úr ...” ÉRDEMES MEGVIZSGÁLNI, HOGY EZEK A FIGYELMEZTETŐ SZAVAK, amelyek az újabbkori történelem egyik legóriásibb politikai tévedésére mutatnak rá, mikor hangzanak el. Kruscsov most akarta rávenni a nyugati kormányfőket egy újabb csúcskonferenciára és csak az amerikai elnök kétséget nem tűrő, határozott állásfoglalása után vonult vissza és egyezett bele abba, hogy a leszerelési tárgyalások külügyminiszteri konferenciával kezdődjenek. A figyelmeztetés elhangzásakor kerül a közvélemény elé a szovjet-kínai válság, amelynek kiéleződése ugyancsak nagy óvatosságra int, mert mindinkább növekszik azoknak a megfigyelőknek a száma, akik állítják, hogy habár az ellentét és válság a kommunista táborokon belül zavarodást és gyengülést okoz, ez a kommunista veszély természetét, jelentkezzék ez Kruscsev vagy Mao Czetung programjában, egyáltalán nem változtatja meg. Érdekes ez a figyelmeztetés azért is, mert akkor hangzott el, amikor Kruscsev becsapta a Nyugatot a hosszan előkészített és váratlanul robbantott, levegőben folyó atombomba kísérletekkel. A hosszú ideig folyó atomtilalmi tárgyalásokban bizakodó Nyugat, nem vitás, egy kísérleti ütemmel elmaradt. Most pedig kísérletezése esetén, Kruscsev már bejelentette, újabb atomrobbantási kísérletekkel válaszol majd a Szovjet. POLITIKAILAG AZONBAN A LEGÉRDEKESEBB AZ, hogy ezek a figyelmeztetések akkor hangzanak el, amikor Sztálin valódi természetrajzának leleplezését és azoknak az igazolását, akik a Sztálinnal való tárgyalásoktól óva intettek, nem kisebb szakértő végezte el, mint maga Kruscsev. Azok után a leleplezések után, amelyeket Kruscsev a XXII.-ik pártkongreszszuson, Moszkvában előadott Sztálinról, lehet csak valóban felmérni Spellman bíboros éles ítélőképességét. Valamint azt a szörnyű tévedést, amibe Roosevelt elnököt tájékoztatói, tanácsadói és barátai belevitték. Bármilyen szerény is fórumnak a mi lapunk, a VASÁRNAP, mégis meg kell szólaltatni ezen a fórumon is a magyarság köszönetét, amivel szívünkből adózunk Spellman bíborosnak. A Spellman életrajz adatai között feljegyzett Roosevelt kijelentések lesújtóak. Azok a népek, amelyek most már valóban tíz és nemsokára húsz éve óta szenvedik a szovjet irgalmatlan, pusztító, jogfosztó, nemzetgyilkoló uralmát, tanúsítják vértanúik és menekültjeik révén, hogy milyen kétségbeejtően tévedett az ő szempontjukból Roosevelt, amikor azt állította, hogy ezek a népek “képesek lesznek” tíz-húsz év múlva “jól élni az oroszok kal...” Milyen kevés bölcseséggel kormányozzák a világot! — kiálthatunk fel ezeknek a kijelentéseknek az olvasása után, ha az amerikai elnök feltételezte, hogy az orosz életszínvonal felett magasan, ezeresztendős, nemzeti önállóságukban kifejlődött és kialakult szabad népek a tíz, esetleg húszéves sztálini uralom után képesek lesznek az oroszokkal “jól élni”. Sok (Folytatása a harmadik oldalon.)