Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1964 (71. évfolyam, 1-48. szám)

1964-01-05 / 1. szám

Amerika egyetlen katolikus magyar lapja Catholic Hungarians: Sunday The only catholic Hungarian­ ­ ....... ' ■— Newspaper in the United States Egyes szám ára: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: 517 South Belle Vista Ave., Youngstown, Ohio - 44509. USA. Price of one copy: 20 cent Telefon: 799-1888 Impersonal: A HITEL POLITIKAI KAPCSOLATOT JELENT AZ AMERIKAI KÖLTSÉGVETÉSBEN SZE­REPLŐ KÜLÜGYI SEGÉLY vitája a kongresszus­ban együtt folyt a kommunista államokkal kötendő búza ügyletek és arra adandó kereskedelmi hitelek megvitatásával. A kritikus kérdés az volt, hogy eze­ket a búza­szállításokat garantálhatja-e a kormány az amerikai adófizetők pénzéből? A két kérdés ösz­­szevetése elkerülhetetlenül megtörtént és rendkívül furcsa idé találó megállapításokra vezetett. Az amerikai külügyi segély megvitatása után,­­ amikor arról folyt a beszéd, hogy érdeke-e Ame­rikának súlyos összegekkel támogatni hidegháborús barátait és szövetségeseit, azoknak katonai készült­ségét, — következett a másik vita: megadhatja-e Amerika az oroszokkal üzletelő cégeknek azt a ked­vezményt, hogy az állami Export-Import Bank ga­rantálja a búza szállításokat? Tehát ha a muszkák és helytartóik valamilyen oknál fogva nem fizetnék ki a megvásárolt kenyérgabonát, a kommunistákkal üzletelő cégek követeléseit az amerikai adófizetők­nek kell majd kifizetni. A vita éles volt és a vita során természetesen folyton idézték a Szovjetunió eddigi magatartását. Az oroszok eddig kifizetetlen első és második világháborús óriási adósságai a bankok vezetőit érthetően arra az álláspontra kény­­szerítették, hogy amennyiben az állami Export- Import Bank nem vállalja az orosz búza­ügyletek garantálását, — amint az IRVING TRUST CO. elnöke kijelentette, — csak készpénz fizetés ellené­ben vállalják a­­búza ügylet lebonyolítását, mert a politikai kockázatot fenyegetőnek tartják. A new­­yorki bank elnöke Mr. August Maffrey arra a kér­désre, mit tart fenyegető politikai kockázat­nak, őszintén kijelentette: azt, hogy a USA és a Szovjetunió közötti kapcsolatok megromlanak, eset­leg a Szovjet megszakítja a USA-val a diplomáciai kapcsolatokat, ami azzal járna, hogy fizetési köte­lezettségeik teljesítését egyszerűen megtagadnák, a politikai okokra hivatkozva. A MANUFACTU­RERS HANOVER TRUST CO. elnöke ugyanezen a véleményen volt és szintén igen komoly, politikai kockázatról beszélt. (A vita során felvetették azt is, hogy miként járt Amerika a Japánnak szállított ócs­kavassal. Akkor is azt hangoztatták, hogy az ócska­vas eladása azért érdeke Amerikának, mert nem tud vele mit tenni. És amikor Pearl Harbornál megtör­tént az amerikaiak elleni japán támadás, megérthet­ték, hogy mit jelentett Japánnak az az ócskavas, amivel Amerika nem tudott mit kezdeni...) A VITA SORÁN HUMPHREY SZENÁTOR ELISMERTE, hogy tulajdonképpen nemcsak búza­­ügyletre vonatkoznék a törvényhozás által enge­délyezett Export-Import Bank garancia, hanem min­den más szállításra, és pedig nemcsak Oroszország­ba, hanem minden más vasfüggöny mögötti államba irányuló kereskedelem esetében. Humphrey szená­tor, aki a kommunistákkal való kereskedelmet buz­gón pártfogolta, még azt is bizonygatta, hogy a vas­függöny mögötti államok mind több és több füg­getlenségre tesznek szert... Lausche szenátor a vi­tában megkérdezte a kommunistákkal folytatandó kereskedelem híveitől: ha minden kommunista ál­lamnak szállítani fognak, milyen erkölcsi alapon tagadják meg a szállításokat Kubától? LAUSCHE SZENÁTOR AZT IS FELVE­TETTE A VITÁBAN, hogy milyen hatással lesz a vörösökkel való kereskedelem Amerika szövetsége­seire? Kivülről joggal megállapíthatják majd az ame­rikai külpolitikával kapcsolatban, mondotta Lausche szenátor, hogy az amerikai külpolitika már nem tesz különbséget azok között, akik fenyegetik Amerikát és akik Amerika mellett állnak. A vitában idézték Dr. Gerard L. Steibel szakvéleményét. Dr. Steibel az amerikai kutató intézet vezetője. A törvényhozás egyik bizottsága előtt a vitatott kérdéssel kapcsola­tosan: garantálja-e a USA a kommunista búza ügy­letet, a következőket jelentette ki: “Már az olyan üzlet is, amelyet a kommunistákkal készpénz ellené­­ben bonyolítunk le hiba. De legalább némi előnyt jelent. És megérteti a kommunistákkal, hogy kötünk ugyan velük üzletet, azonban azzal a fenntartással, hogy nem bízunk bennük. A készpénz­ügylet azt is kifejezi, hogy a lebonyolított üzlet nem jelent rend­szeres kereskedelmi kapcsolatot, nem jelent folyta­tást. Figyelmezteti az oroszokat, hogy viselkedjenek rendesen, ha tovább is kapcsolatban akarnak velünk állni. És lehetőséget ad arra, hogy a kereskedelmi kapcsolatot akkor szakítsuk meg, amikor azt a mi érdekeink parancsolják. De ha már hitelt is biztosí­tunk, akkor igen messze megyünk el. Például ki­tesszük magunkat annak, hogy felkínálják, fogad­junk el fizetés fejében kommunista termékeiket. És előreláthatóan, a kommunisták természete szerint, 18 hónap múlva ez fog történni. Kijelentik majd, sajnálják, nincs pénzük, de nagyon szívesen adnak olajat vagy krómot, amivel aztán tönkreteszik szö­vetségeseink olaj és krómkereskedelmét, ennek kö­vetkeztében szövetségesi kapcsolatunkat. A VITA SORÁN MUNDT SZENÁTOR a két kérdést, a nyugati szövetségeseknek adandó külügyi segélyt és a kommunista államoknak enge­délyezendő buza-ügyletet összevetve, gúnyosan, és élesen, de találóan mondotta ki: az amerikai külpo­litika ma olyan színezetbe jutott, mintha mindkét hidegháborús tábort, a kommunista zsarnokokat, és a velük szemben álló szabad államokat egyidőben kívánná finanszírozni... Azonban Mundt szenátor találó jellemzésén túl további következtetésre is nyílik lehetőség. A kong­resszusi vita közben mind többször kellett Williams Jennigs Bryan külügyminiszterre gondolni. Mr. Bryan Wilson elnök külügyminisztere volt, amikor az első világháború Európában kitört. Mr. Bryan, mint politikai egyéniség, markánsabb és határozot­tabb volt, mint maga az elnök. Talán előrelátóbb is. Egyike volt a legnagyobb amerikai szónokoknak. William Jennings Bryan mindenképpen meg akarta óvni Amerikát attól, hogy belekeveredjék az első világháborúba. A háborúba való belesodortatás egyik legnagyobb veszélyének azt tartotta, hogy ha a hadviselő felek közül valamelyiknek Amerika köl­csön­­folyósít, Angliáról volt szó. Angliai mindent is in­­d­ol, hogy Amerikát a maga oldalára állítsa a konfliktusban. Bryan tehát a semlegesség megőr­zéséhez feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy a hadviselő Anglia ne kapjon a semleges Amerika nagy bankházaitól háborús kölcsönt, mert az volt a meggyőződése, hogy a kibocsájtott nagyösszegű amerikai kölcsönök megmentése érdekében a USA előbb-utóbb Anglia mellé áll és hadviselővé válik. IGEN KÖNNYŰ FELTÉTELEZNI, hogy a Szovjetunió tanult a Bryan-politika megállapításai­(Folytatása a harmadik oldalon.) JAN1­64 MARTON HORVATH 451 LANDA AVE GARFIELD NJ AZ EURÓPAI SZOVJET GYARMAT MOZGÓSÍTÁSA A NYUGAT ELLEN Írta: SÁRKÁNY GYÖRGY A kommunista párt Budapesten megjelenő el­méleti és politikai folyóiratának, a Társadalmi Szem­lének augusztus-szeptember száma az újgyarmati rendszer szervezeti keretével, a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsával foglalkozva, megállapítja, hogy a KGST-gyarmatosítás mai állapotához és terveihez négy “felsőszintű” tanácskozás vezetett. Az első tanácskozás, amelyen a kommunista pártok főtitkárai és kormányfői először gyűltek össze, 1958- ban történt, majd 1960-ban, 1962-ben és legutóbb ez év nyarán, 1963 júliusában tartottak a párt­funk­cionáriusok csúcsértekezletet. A folyóirat cikkírója, Káplár József, a kommunista párt központi bizott­ságának államgazdasági “felelőse” bejelenti, hogy ezek a “felsőszintű” tanácskozások rendszeresen is­métlődnek majd a jövőben. Ezzel tehát a szovjet gyarmati rendszert intézményesítették és a Szovjet­uniónak ezután rendkívül könnyű lesz a kremlini tervközpont parancsait végrehajtatani a raborszá­­gokban. A parancs kiadó és átvevő szerv létrejött. MAGYARORSZÁG SEMMIT SEM KAPOTT A beszámoló felsorolja, hogy melyik állam mit kapott a KGST révén. Ezek szerint Kelet-Németor­­szág és a Szovjetunió osztották meg a vasfüggöny mögötti vegyipar fejlesztését, Kelet-Németország és Lengyelország kapta felhatalmazást a barnaszén termelésére, a jövő egyik legnagyobb vállalkozásá­ban, a celluloze-kombinát építésében Romániát, Ke­­let-Németországot, Csehszlovákiát és Lengyelorszá­got részesítették. Bulgária és Románia kapta a dunai vízierőművet és a Kruscsev beszéd után olyan nagy­jelentőségű műtrágya gyártást Lengyelország és a Szovjetunió fogják végezni. Maga a kommunista pártlap sem tudott egyetlen olyan kiemelkedő terv­juttatást felemlíteni, amely Magyarország iparának előnyére szolgált volna. Csupán azt állapítja meg a cikkíró, hogy a KGST rendelkezések közül Magyar­­országot közvetlenül érintik a Barátság olajvezeték és a Béke villamos távvezeték felállítása. Ami azt jelenti, hogy az olaj és villamosenergia tekintetében egy bizonyos idő múlva Magyarország a Szovjet­unió függvénye lesz. A KGST KÖZPONTI BANK SZOVJET KÉZBEN A VASÁRNAP már jelentette, hogy a szovjet gyarmatosítás modern béklyói közül legfontosabb, a központi bank, amelyet Moszkvában állítottak fel és amelyen keresztül történik az összes kifizetések csere­berélése, kiutalása és beszámítása. November 12-én a Taszsz jelentette, hogy Moszkvában, a KGST titkárságának épületében megtartotta első ülését a KGST-tagállamok Gazdasági Együttműkö­dése Nemzetközi Bankjának tanácsa. A bank alap­tőkéjét a tagállamok — Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió adják össze. A Szovjet­unió­ kétötöd résszel járul hozzá az alaptőkéhez, a Taszsz jelentése szerint. A nagy kérdés, nem az, hogy a Szovjet mennyi alaptőkét ígér, hanem hogy mennyi hasznot vesz ki a KGST-ből? Először anyagi hasznot, a­rab­országok gazdasági életéből mennyi vándorol a Szovjetunió közgazdaságába, másodszor a világ­kommunizmus uralmi céljaira milyen kemény fegye­lemmel dolgoztatja majd új gyarmatait a Kremlin? Azon az ülésen, amelyiknek a megnyitásáról a Taszsz beszámol,­ a Kremlin már kihirdette, hogy kívánsága szerint megalakult a KGST központi bankjának az igazgatósága, és az igazgatóságban Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, a Kelet-Németország, Románia és a Szovjetunió képviselői foglalnak helyet. Az igaz­gatóság elnöke — természetesen — orosz lett, Konsztantyin Nazarkin, a szovjet külkereskedelmi bank igazgatóságának alelnöke. És ez az utolsó bejelentés, arra a kérdésre, hogy kinek lesz haszna a Bankból, érthető és világos vá­laszt ad. A STATISZTIKAI ELLENŐRZÉS PRÁGÁÉ Az is érthető, hogy a statisztikai ellenőrzés és nyilvántartás ismét a pánszláv mozgalom kedvezmé­nyezett, elsőszámú kisöccsének Prágának jutott. Szovjet jelentés közli azt is, hogy a KGST-nek a statisztika és a nyilvántartás mechanizálásával fog­lalkozó állandó munkacsoport Prágában három­napos tanácskozást folytatott. A statisztika és a nyilvántartás mechanizálása további fejlesztésén kí­vül az állandó munkacsoport megvitatja az 1964. évi munkatervet is ... A NYUGAT SÚLYOS POLITIKAI HIBÁT KÖVET EL A Nyugat súlyos hibát követ el, amikor szó nélkül eltűri, hogy a rabországok minden anyagi és szellemi értékét a Moszkva által hatalomba ültetett helytartók ennek a modern gyarmati rendszernek a révén a szovjet zsarnokság erősítésére fordítsák. Ha figyelmesen elolvassuk azt a varsói jelentést, amely az ott lefolyt KGST tudományos és műszaki gyű­lésről számol be, képet kapunk azokról a méretekről, amelyet Kruscsev a Nyugat elleni gazdasági és ipari háborúban a KGST gyarmati rendszerének a kere­tén belül ki akar építeni. Nincs kevesebbről szó, minthogy a Kremlin az uralma alá került raborszá­gok gazdasági életének minden tudományos és értel­miségi vezetőjét a kommunizmus világuralmi tervei­nek a szolgálatába állítja. A tudósítás, amely jelenti, hogy Varsóban a­rabországok tudományos és mű­szaki összehangolását rendelték el, idézi a bizottság alelnökének a nyilatkozatát. A bizottság alelnöke természetesen szovjet pártarisztokrata dr. Dzsermen Mihajlovics Gvisianyinak hívják, elsősorban a Szovjetunió Tudományos Kutatómunkákat össze­hangoló Állami Bizottságának elnökhelyettese. A sajtónak adott nyilatkozatában a többi között kije­lentette: “A most lezajlott varsói tanácskozáson megbe­szélt tervben érintettük a KGST-országok tudomá­nyos és műszaki fejlődése szempontjából legfonto­sabb komplex kérdéseket. A terv előkészítésében 500 tudományos szakember, köztük több világhírű tudós vett részt. Az egyes témák megoldásával a KGST-hez tartozó országok 300 tudományos kuta­tóintézete foglalkozik majd. (Folytatása az ötödik oldalon.} Erdély három püspöke Az 1963-as év két nagy magyar egyházi férfiú halálának 25-ik évfordulóját jelenti. Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi, gyulafehérvári római katolikus érsek és segédpüspöke Vorb­­ruchner Adolf is 1938-ban halt meg. Utódjukat Márton Áront, aki előbb kolozsvári plébánosként és apostoli kormányzóként működött, 1938 karácsonyára megérkező kézirattal nevezték ki. Majláth gróf strassburgi egyetemi hallgató volt, amikor álmá­ban látta édesapja Majláth György gróf, országbíró megölését. Lemondott világi pályafutásról és papi pályára lépve szelíd jó lelkű idővel minden időkre példát adó főpásztora a Trianont megért erdélyi magyarságnak. Atyai szeretete, kiterjedt más­­vallású, protestáns testvéreinkre is. Az 1936-ban már nagy be­teg Majláth püspök­helyettest kapott öröklési joggal Vorbruch­­ner Adolf nagyszebeni plébános személyében, aki azalatt, míg koadjutorként működhetett, szinte csodát műveit különösen az Erdélyi Katolikus Státus ügyeinek a rendezésével. Apja a hír­hedt aradi várban szolgáló katonatiszt volt, de édesanyja, Szi­lágyi Erzsébet után, izzó magyar hazaszeretetéről adott egész élete és működése folytán tanúbizonyságot. Majláth püspököt hiába akarták a kalocsai érseki sőt az esztergomi érseki székbe kinevezni, a jóakaratot arra használta fel, hogy megmaradhasson Erdélyben. Majláth Gusztáv püspök részt vett azoknak az intézményeknek a megalapításában, me­lyek a "régi hagyományokkal szemben, merészebb kezdeménye­zést jelentették.” Részt vett a “Regnum Marianum”, hitoktató egylet megalapításában, de még ezt megelőzőleg követte Hay­­nald Lajos, kalocsai érsek, Samassa József egri érsek és Va­­szary Kolos esztergomi érsek példáját és alapító tagja lett az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek, az EMKE-nek. Később mint az EMKE igazgatóságába beválasztott tag, köz­ponti megbízásból ő mondja az emlékbeszédet Erzsébet királyné halálakor. Erdélyben a felekezeti békét, annyira elmélyíti, hogy bérmantai valóságos diadalutak. Az 1920 utáni években, amikor a kolozsvári Magyar Egye­temet a románok elveszik, örökös példát állít fel a felekezetközi magyar cselekvésre, Nagy Károly ref. püspökkel és Ferencz József unitárius püspökkel egyetértve felállítja a felekezetközi magyar egyetemet. Ez az oka annak, hogy amikor Kolozsvár 1940-ben újra magyar kézre került, egyik terét “Három Püspök Terének” nevezték el a katolikus, kálvinista és unitárius püs­pökről. Az 1922-ben, illetve 1924-ben megszavazott alkotmány­törvény és Ferdinánd román király koronázásakor, előbb fel­hatalmazást kért a magyar parlamenttől és a Szentatyától s csak azután hajlandó hűségesküt tenni, mert mint mondotta: "Nem árulja el esküjét, amelyet a magyar királynak tett.” Hogy protestáns részről, milyen védelemben részesült, mu­tatja, hogy bár a román törvényhozók tekintélyes részének indítványára, meg akarják fosztani szenátusi tagságától Sándor József a Magyar Párt alelnöke, Sepsiszentgyörgy szenátora és ev. ref. egyházkerületi főgondnok, hatalmas beszédben siet vé­delmére, csakúgy mint Barabás Béla aradi képviselő mandátu­ma megvédését is óriási többséggel éri el, amit mindketten Sán­dort átölelve köszönnek meg. Amikor Majláth püspök 1934-ben súlyos betegségbe esik, aggódva kísértük a fejleményeket. Az isteni gondviselés úgy rendelte, hogy előbb Vorbruchner Adolf, ennek halála után mindnyájunk karácsonyi örömére Márton Áront nevezi ki a Szentatya, Erdély püspökévé.­­ Amit szóval elmond márton püspök, azt tettek követik. Be­szédeiből, csak egy jellemző mondatot ragadunk ki: “Nekünk a falusi bírótól, az országgyűlési képviselőig, a bábaasszonytól az orvosprofesszorig a foltozó vargától a nagy gyárosig, a falusi tanítótól a püspökig, minden ponton a legkiválóbb és felelősségük tudatában lévő emberekre­­ van szükségünk. A népért végzendő munka, minden hivatással együttjáró köteles­ség. Aki a közösségből él, a közösségnek munkával és felelős­séggel tartozik.” Groza miniszterelnökhöz írt levelében felpa­naszolja többek között, hogy a román kormányzat a párisi ki­sebbségi rendelkezések és gyulafehérvári ígéretek ellenére a magyar kisebbséggel szemben az elnemzetlenítés áldatlan po­litikáját alkalmazta”. “Erdély kérdését , a megoldás módoza­tait, az érdekelt nemzetek, sőt Európa jogos igényeinek össze­egyeztetésében kell keresni.” “Isten magyarnak teremtett, faj­testvéreim sorsa iránt nem lehetek közömbös, papi hivatásom erkölcsi mérlegelésre is kötelez, a román uralom alatt élő ma­gyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi kö­vetelményeknek, melyeket az Egyesült Nemzetek alapokmánya rendező elveiként megjelölt. Ha a nemzetek közötti békét őszin­tén akarjuk, úgy gondolom a kibontakozás útját ebben az irányban kell keresnünk”. 1946-ban még védelmére kel a hitoktatásnak, majd nagy beszédet tart Csíksomlyón. 1948 okt. 28-án a püspökök nevé­ben beadott memorandumra a román kormányzat 1949 január 17-ig hozza a választ, s azért tartja azt végül is elfogadhatat­lannak mert Márton Áron megmaradt amellett, hogy az Egy­ház alkotmányának alapvető tételein nem lehet változtatni. A román kormányzat csak hitelvi és dogmatikus kapcsolatot en­gedélyez és törli a Szentatya főségére vonatkozó pontot. Márton Áron 1949 tavaszán indult utolsó püspöki látogató és bérma körútjára és ez a körút 5 hétig tartott, valóságos dia­­dalút volt, egyik község a másikat akarta felülmúlni a püspök iránti szeretet megnyilvánulásában. A Vatikán lapja az OSSERVATORE ROMANO írja ak­kor Márton Áron az utolsó csiksomlyói búcsúra,a lóháton, tel­jes püspöki díszben, négyezer ujjongó imádkozó székelytől kí­sérve vonult be, ahol több, mint százezer zarándoktömeg fogad­ta. S rá nemsokára titkárával Ferenczi Benjáminnál letartóz­tatták. A csiksomlyói diadalút után rögtön következett a kál­vária, mely még ma is tart. E három 25 éves évfordulón, emlékezzünk nagyjainkra, kü­lönösen mi erdélyiek, de minden magyar az öt világrészben illő tisztelettel. Dr. v. Sólyom Fekete István. Európa erősítése és az új elnök új tárgyalásai RÓMA (Olaszország): Az olasz szenátus elnöke, aki or­szágát a washingtoni temetésen képviselte, úgy látja, hogy Johnson elnök, mint Kennedy elnök előtti nemzedék tagja, jobban átérzi annak a hagyo­­mánynak a jelentőségét, amely Amerikát Európához köti. Kü­lönösen áll ez a francia-US viszonylatban. De Gaulle meg­jelenése a temetésen olyan gesztus volt, amely az amerikai francia feszültséget enyhítette. Európa erősítése szigorú elő­feltétele minden tárgyalásnak, amit az új elnök az oroszokkal kezd. --

Next