Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1965 (72. évfolyam, 9-49. szám)

1965-02-28 / 9. szám

Amerika egyetlen i-toii!TM Catholic Hungarians’ Sunday magyar lapja ■"i............ ■ - ■ ■ ........ 1 ' Egyes szám ára: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 20 cent 517 South Belle Vista Ave., Youngstown, Ohio - 44509, USA. — Telefon: 799-1888 The only Catholic Hungarian Newspaper in the United States Impersonal: VILÁGZSARNOKSÁG ELNYOMOTTAI EGYESÜLJETEK! A LITHUANIAN AMERICAN COUNCIL New­ Jerseyben február 7-én határozatot hozott, amely így szólt: “Mivel 47 évvel ezelőtt, 1918 február 16-án Litvániát formálisan szabad és független államnak nyilvánította Litvánia Tanácsa és mivel a Litván Köztársaság mindaddig, amig a Szovjetunió 1940 június 15-én meg nem szállta, független létét élte és mivel ettől a naptól kezdve az ország és népe a kommunizmus zsarnoki járma alatt szenved és mivel a Szovjetunió álnok képmutatással, min­den népnek a függetlenségét követeli és a gyar­mati uralom minden formájának megszüntetését sürgeti, de közben folytatja Litvánia és más euró­pai rabnépek megszállását és elnyomását és mivel az amerikai litvánok örökségükként őr­zik azt a reményt, hogy Litvánia ismét visszanyeri emberi és nemzeti szabadságának jogait mint szu­verén nemzet, ennélfogva bízunk abban, hogy kormányunk képviselői erőteljesen folytatják és fenntartják politikájukat, amely nem ismeri el Litvánia Szovjetunióba való bekebelezését és elhatároztuk, hogy a vlágbéke és szabadság programjának a kifejlesztésében különleges szük­ség az, hogy a balti államok rabnépeinek a felsza­­badítását minél előbb végre kell hajtani, továbbá elhatároztatott, hogy ennek a határozatnak a példányait eljuttatják a USA elnökéhez, Lyndon B. Johnsonhoz, a külügyminiszterhez, Dean Rushhoz, a UN amerikai nagykövetéhez Adlai Stevenson­­hoz, valamint New­ Jersey szenátoraihoz és képvi­selőihez." Ez a litván deklaráció fejezte be február 16-án a kongresszusban felvonuló amerikai törvényhozók egymásután következő, sorozatos felszólalását, a­­melyben valamennyien Litvánia felszabadításáról szóltak. VOLT A LITVÁN SZABADSÁGÉRT SZÓ­LÓ BESZÉDÉNEK egy különösen örvendetes sajátossága, amíg Litvániáról beszéltek. Magyar­­országról volt szó, amint a­rabország Litvánia sza­badságát követelték a magyar nép szabadságát sürgették és Magyarország nevét is nem egyszer említették. A koexisztencia és az attól távolodó, vagy ahhoz közeledő fordulatok közepette észre kell venni, hogy bármi is történik, a rabnépek igazsága már kialakult. Az a tény, hogy ha Litvániáról be­szélnek, a magyar nép szabadságáról is szólnak, az elkövetkező szebb jövő egyik biztosítéka. A rab­népek szenvedése és a rabnépek szabadföldön élő fiainak állhatatos és áldozatot vállaló munkája elér­te ezt a valóban világraszóló eredményt. Lehet, hogy vannak ma még politikai alkalmak és politikai alkatok, amelyek nem kívánnak szólni a rabnépek­ről. De ha valaki megszólal és bármilyen alka­lommal is megszólal a rabnépekről, az egész igazság tárul fel azonnal, azaz nem lehet ma már csak az egyik nép szabadságáról szólni, ma már nem lehet a zsarnokság elleni küzdelmet egy nép területére korlátozni, azonnal a kérdés teljessége, valamennyi rabnép ügye emelkedik fel. AZ ERKÖLCSI VILÁGRENDÉRT KÜZDŐ, FÖLDÖNFUTÓ EMIGRÁNSOKNAK ez nagy győzelme. Nem az ő eredményük, ha az ő győzel­mük is. Mert ehhez a győzelemhez a rabországban élő népek állhatatos és hősi magatartása kellett, amellyel elutasították a zsarnokságot, közeledett legyen az feléjük akár a műhelyekben, a könyv­tárakban, akár az irodákban, akár az egyetemeken, akár a határban, akár az elemi oktatásban. Ez az áldozatkészség párosulva a rabnépek szabadföldön élő fiai és leányai lankadatlan munkájával és ál­dozatvállalásával hozta meg a győzelmet. Egyen­lőre csak a mi győzelmünket, mert csak mi emel­hetjük fel a világ tudatában kialakult változást, csak mi hangoztathatjuk, a vasfüggöny mögötti magyarok és a többi rabnépek ha győztek is, ezt ma még nem hirdethetik. Ma még az ellenség, a zsarnokság kezében vannak. Azonban mi szabad­földön élők meg kell mondjuk, nekünk hirdetnünk kell, a két életforma megváltotta egymást, a vas­függöny mögötti nép magatartása igazolta a számű­­zöttek szabadföldi küzdelmeit a nyugati közvéle­mény megnyeréséért. A szabadföldi magyarok rendíthetetlen képviselete és csatája a vasfüggöny- zsarnokság ellen így nyerte meg olyan nagymér­tékben a nyugati közvéleményt, hogy a rabszolga­ságot enyhítenie kellet a zsarnokságnak a vasfüg­göny mögött is. TÉVEDÉS LENNE AZT HINNI, hogy a szabadföldi magyarok küzdelme áldozat nélküli volt. Míg a vasfüggöny mögötti népek magatartásáért és harcáért, mindannyian tudjuk, milyen áldozat­tal fizettek a szabadságharcosok, a rabnépek sza­­badföldön küzdő, a zsarnokság megszüntetését követelő fiai és leányai ugyanúgy meghozták a ma­guk áldozatát, hogyha erről mindent még itt kint, a szabadföldön sem tudunk. Ezekről az áldozatok­ról is kell beszélni. Igaz ezeknek az áldozatoknak a nyilvánosságra hozatala nagyon sokszor a poli­tikai divat alakulásán múlik. Nem régen jutott nyilvánosságra az a hír, hogy az amerikai kémel­­hárító szervezet a CIA a legnagyobb csendben megkezdte kivizsgálni annak a 150 száműzöttnek a halálát, akik egy-egy rabnemzet fiaiként hűsé­gesen küzdöttek a szabadföldön a maguk népének a szabadságáért, míg hirtelen meg nem haltak. Ed­dig a 150 száműzött halálát természetes halálnak tekintették, azonban most olyan új értesülések bir­tokába jutottak, mondják német közlemények, ame­lyek szükségessé teszik ezt az óriási méretű, utó­lagos bűnügyi vizsgálatot. Valószínűleg része van ebben azoknak az ér­tesüléseknek is, amelyeket Borgan N. Stasinsky orosz merénylő hozott ki a Szovjetből, akit Nyugat- Németországban fogtak el és akinek a beismerésé­ből annyit máris tudunk, hogy a nyom nélkül gyil­koló, ciánt fecskendő pisztollyal ölte meg a kijelölt szám­űzötteket. A vizsgálat és a végső irányító szerv leleple­zése-"r&m ...-Jen politikai érdekesség nélkül való a gyászos és megdöbbentő méretek mellett is, hiszen a kruscsevi korszakban elkövetett külföldi politikai merényletek végső és legfőbb parancsnoka Alexan­der M. Selepin volt. Selepin pedig Kruscsev bu­kása után, mint a KGB, az átfestett nevű Cseka főnöke a Szovjetunió helyettes miniszterelnöke lett. Valószínűleg KGB érdemeinek elismerése lendítette ehhez az ugráshoz. (Folytatása a harmadik oldalon.) A KREMLIN KI AKARJA IRTANI AFRIKÁBÓL A KERESZTÉNY TANÍTÁSOKAT Robert H. Michel Illinois állam egyik képvi­selője a kongresszus képviselőházában, nagy fel­tűnést keltett a fővárosban azzal a beszédével, amelyben leleplezte a kongói atrocitásokat. Cong­ressman Michel beszédében feltárta azokat a jelen­téseket, amelyek elárulják, hogy a Kongóban jelentkező keresztényüldözés, amely főként a ke­resztény papok, szerzetesek ellen követ el szörnyű kegyetlenségeket, a kommunista “béke­harc” vég­célját szolgálja: Afrikából el akarja tüntetni a keresztény befolyást. Az illinoisi képviselő nem habozott és kimon­dotta: a Szovjet és ügynökei úgy érzik, hogy amíg Afrikából nem üldözik el Krisztus igehirdetőit és nem törlik ki a most szervezkedő afrikai társada­lom gondolkozásából Jézus tanításait, céljukat, Afrika kommunizálását nem érhetik el. SZOVJET DIPLOMATÁK A MISSZIONÁRIUSOK ELLEN Moszkva keresztényellenes manőverének be­vezetői a szovjet diplomaták voltak, akik teljes in­tenzitású gyűlölködést szítanak a keresztény egy­házak ellen általában és különösen a keresztény misszionáriusok ellen. A most fellángoló törzsi, belső és államközi, afrikai ellentétek kitűnő tápot adnak a gyűlölet lángragyújtására. Moszkva egyáltalán nem habozott, az alkalmat kihasználta. Az agitáció arról győzi meg az afrikai rebellis törzsek vezetőit, hogy a keresztény szerzetesek, pa­pok, misszionáriusok elleni kegyetlenkedéseket nem kell rejtegetni és letagadni, hiszen az érthető és indokolt. Azért indokolt a moszkvai agitáció sze­rint mert a Vatikán és Csömbe szövetséget kötöt­tek a gyarmatosítás újbóli létesítésére, azonban ez alkalommal a gyarmatosítást papi öltözékben kí­vánják végrehajtani. A KREMLINI AFRIKA-SZAKÉRTŐK LESZÁMOLÁSRA IZGATNAK Az összegyűjtött agitációs anyag arra mutat, hogy a kremlini Afrika-szakértők hosszantartó munkával készítették elő az afrikai keresztény egyházak elleni támadást. Az agitációban a törté­nelmi hazugságok és torzítások több évszázadra visszamenő gyűjteménye megtalálható. WASHINGTONI POSTA ♦ Mi a kommunista béke­harc célja Afriká­ban? — ♦ Kik indították el a gyűlölet-szitást a keresztények ellen? — ♦ Hol készítik elő az afrikai gyűlölet­szítás anyagát? — ♦ Mivel vadítják az afrikai törzseket a keresztények ellen? — ♦ Moszkva szerint mi az amerikai keresztények bűne? — ♦ Mivel bizonyít a kom­munista hódító szándék? — ♦Ki az afrikai Vatikán hadsereg parancsnoka? — ♦ Miért ölették meg a keresztények Lumumbát? — ♦ Mire vall az afrikai keresztény­ellenes uszí­tás? — ♦Ki fog fizetni ezért? — ♦ Mit tud a Kremlin jobban, mint a langyos keresztények? Jellemző az, ismertette Congressman Michel egyik forrását, hogy Afrikában már nem az a szov­jet cél, hogy a kereszténység tanításait megcáfol­ják, vagy Isten létét tagadják, nem atheizmusról van szó, hanem arról, hogy kell lázítani az afrikai embert a keresztény misszionáriusok ellen, azt hir­detve, hogy a keresztény misszionáriusok mind­egyike nyugati ügynök tulajdonképpen, akinek a célja az, hogy újból rabszolgává tegyék az afrikai négert. Éppen ezért, mondja a moszkvai propa­ganda az afrikaiak számoljanak le ezzel az új gyar­matosító szándékkal... A keresztény misszioná­­riusok elleni riadó a szovjet követségeken keresz­tül jut el az afrikai nacionalista vezetőkhöz. És ez többé már nem ateista propaganda, hanem új és vakmerő fejezete az orosz afrikai stratégiának, ál­lapítja meg a képviselő által idézett INTELLI­GENCE DIGEST. TÖMEGGYILKOSSÁGRA VALÓ FELBUJTÁSSAL EGYENLŐ HAZUGSÁGOK A misszionáriusokat a szovjet uszítás úgy ál­lítja be, mint akik a történelem folyamán végig Afrika kizsákmányolók voltak és tulajdonképpen a világi gyarmatosítás első lépcsőjét jelentették. Ma pedig, mondja a kremlini izgatás, láthatóan és nyil­vánvalóan az Új gyarmatosító és imperialista erők ügy­nökei, akik azon dolgoznak, hogy a nemzeti fel­szabadító mozgalmat összezúzzák. A gyarmatosító imperialisták ma még nagyobb súlyt helyeznek az egyház és a misszionáriusok előtörésére.” Az idé­zett folyóirat, az INTELLIGENCE DIGEST által feltárt orosz uszító tervezet ezt állítja a misszioná­riusokról: “A misszionáriusok egész hadserege készíti elő az afrikai földrészre betörő új inváziót. A gyarma­tosítók ezt az erős, jól képzett, gazdagon felszerelt hadsereget, amelynek száma állandóan növekedik az új gyarmatosítás fegyvereként használja.” A KRISZTUSI ÁLDOZATKÉSZSÉG BESÁROZÁSA Congressman Michel az INTELLIGENCE DIGEST februári számára hivatkozott, amely ösz­­szegyűjtötte a Szovjet legújabb afrikai hazugsá­gainak és izgatásának a bizonyítékait. Moszkva ebben a lázító és tömeggyilkosságot szító féktelen hadjáratában különösen az amerikai misszionáriu­sok ellen igyekszik az afrikai törzsek bosszúszomját felgyújtani. A moszkvai izgatás az amerikai misszio­náriusokról ezeket mondja: “Jellemző tény, hogy az elmúlt tíz év alatt, különösen a háború utáni idő­szakban, az ameri­kai papság és az amerikai szerzetesrendek, misz­­szionáriusok mind jelentősebb és jelentősebb sze­repet játszottak az afrikai hithirdetésben. És a ke­resztény misszionáriusi működés maga is mind jobban és jobban a USA monopolisták pénzén dol­gozik. Ma 35.000 amerikai misszionárius van itt, “mondja a moszkvai uszítás”. Ezek nem szüntet­ték be intrikáikat és bomlasztó tevékenységüket egyetlenegy napra sem. Joggal mondhatjuk azt, hogy az elmúlt években a felszabadító mozgalom során egyetlenegy olyan jelentősebb esemény nem volt, amelyben a keresztény misszionáriusok helyes viselkedést tanúsítottak volna.” Ez az uszítás, amely Congressman Michel és az INTELLIGENCE DIGEST szerint Moszkvá­ban készült szöveg, a mai felizgatott afrikai han­gulatban szörnyű eseményekre vezetett. HAMISÍTOTT BIZONYÍTÉK A TUDATLANOK ELVAKÍTÁSÁRA Moszkva azonban nem elégszik meg az uszító feltételezéssel, hanem bizonyítékot is hamisít. A követségek által kiosztott anyagban szerepel az egyik szerzetesnek a Vatikánhoz intézett és 1956- ban keltezett “titkos riportja” (amit a Kremlinben találtak ki.) A riportot Jacques Meyer küldötte (Folytatása a hetedik oldalon) LÖVÉTE BÁLINT: Tüntettem a budapesti amerikai követség előtt... A BUDAPESTI AMERIKAI KÖVETSÉG ELŐTT REN­DEZETT KOMMUNISTA TÜNTETÉSRE a Magyar Sza­badságharcos Világszövetség társelnöke aláírásával a kö­vetkező táviratot küldték Frank Lausche szenátorhoz, a külügyi bizottság tagjához a Szenátus informálása cél­jából: “A budapesti amerikai követség elleni tüntetés vilá­gosan megerősíti legutóbbi nyilatkozatunkat, vagyis azt, hogy a Kádár rezsim teljesen alá van rendelve szovjet gazdáinak, az Egyesült Államok ellen elkövetett barát­ságtalan cselekedetek esetleges következményei mérsék­lésére tett erőfeszítései ellenére. Kérjük azonban annak tudomásulvételét, hogy a tüntetést nem magyarok, hanem ázsiai és afrikai diákok hajtották végre. Kérjük, hogy a szenátust szíveskedjék informálni: biztosak vagyunk, hogy Magyarország népét megbotránkoztatta és felbőszí­tette ez a szégyenteljes tüntetés. A kommunista terror által még mindig némaságra kény­szerítettek helyett és azoknak a magyar származású amerikaiaknak a nevében akik nem felejtették el az 1956-os szabadságharcot, megvetésünket és utálatunkat fejezzük ki ezzel a példátlan, ellenséges cselekménnyel szemben.” EHHEZ A TÁVIRATHOZ NEM SOK HOZZÁTENNI VALÓM LENNE, mert önmagáért beszél. Mindenesetre Pesten nem zendülés tört ki, nem “rioting brake out” ahogy azt egyes angol nyelvű lapok írták, hanem csak kivezényelt kommunisták teljesítették a szovjet parancsot, vandál módon betörték az ablakokat, bepiszkolták a fala­kat és megmutatták a kommunizmus igazi képét. VOLT EGYSZER A BUDAPESTI AMERIKAI KÖVET­SÉG ELŐTT igazi tüntetés is, ezelőtt nyolc évvel — 1956 október 25-én — amelynek többezred magammal magam is résztvevője voltam. Szükséges, talán a történelem ér­dekében is, hogy elmondjam amit láttam, átéltem. Aznap délelőtt — két nappal a forradalom kitörése után — a parlament előtti téren többezer magyar diák és a kör­nyékbeli hivatalok, vállalatok alkalmazottai gyűltek össze, mert szétfutott a hir: Nagy Imrét nevezik ki miniszter­­­elnökké s beszélni fog az Országház erkélyéről. Orosz tankok vonultak fel a környező utcákon s a Parlament előtt álló tankok mellett fiatalok gyülekeztek s az orosz tankok némelyikén magyar zászlót lengetetett a szél. Min­,­den jel arra mutatott, hogy az oroszok tudomásul veszik a nép követelését s a nagyobb szégyen elkerülése céljából békésen kiegyeznek a magyar néppel s a munkásosztállyal, amelynek elege volt uralmukból. S ekkor történt a leg­­szégyenteljesebb esemény. Perceken belül 200 magyar fiatal — tüntető és járókelő — holtteste borította a teret, vérző sebesültek fetrengtek Kossuth Lajos szobrának ár­nyékában, mert az ÁVO a szovjet parancsára a békés ma­gyar nép közé lövetett, órákon át tartott a pokoli gép­­fegyvertűz zenéje s csak kora délután jelentek meg a fe­­hérszínű sebesült-szállító kocsik s a teherautók, hogy az aljas támadás áldozatait elszállítsák. Budapest népe felháborodva és gyászhabopolva vette tudomásul a nap folyamán a történteket, amely arra mu­tatott, hogy az Avo és a szovjet hatalom minden eszközzel a magyar forradalom ellen lép fel. S EKKOR AZ ELKESEREDÉS ÉS GYÁSZ ÓRÁIBAN TÖRTÉNT, délután 4 óra tájban... A belváros felől egy — többszáz, férfiakból és nőkből álló — zárt csoport köze­ledett a Szabadság-tér felé, amely közvetlenül a Parlament előtti mészárlás színhelye, a Kossuth­ tér mellett volt. A többszáz ember — akikhez mind többen és többen csat­lakoztak — a Himnuszt énekelve tartott fegyelmezetten és lassú menetben a tér egyik sarkában álló épület felé, az amerikai követség épülete elé, ott ahol most Mindszenti­ József bíboros önkéntes száműzetését tölti. A rendezett tömeg élén az első sor két nagy magyar zázlószövetet vitt, azzal borítva be önmagukat, a földdel párhuzamosan futó piros, fehér és zöld színekkel. Hogy így nyújtsanak védel­met a zarándoksereg számára, vagy talán azért, hogy a nemzeti zászlókkal borítva haljanak meg az ÁVO újabb sortüzében? NEM TUDOM, DE AZT TUDOM, hogy az 1956 ok­tóber 25-i tüntetésen nem volt ablakkeverés s nem volt szitkozódás. Ott álltunk, valláskülönbség nélkül s leg­többen imára kulcsolt kézzel s elénekelve újra a magyar himnuszt, arra kértük az erkélyre kilépő és láthatóan meg­hatódott amerikai diplomatát, hogy kérjen részünkre se­gítséget. Jelentse haza, Washingtonba, hogy mi történik a magyar néppel! — mondotta az ismeretlen szónok. A diplomata — talán épen egy buckeye-roadi magyar volt a tolmácsa — azt mondotta: “Emberek, én ismerem az önök helyzetét, hiszen itt élek évek óta, de nem tudok mást tenni mnthogy jelentek és várom az utasítást.. A magyarok azóta is várják odahaza, amit akkor 56-ban vártak, s bizony, ha akkor jött volna utasítás és jött volna segítség, akkor most nem történhetett volna meg szovjet parancsra ez a csúnya esemény s talán a vietnami és egyéb nehézségek sem veszélyeztetnék a világ és befogadó hazánk biztonságát. Az angolországi katolikus püspökök "ökumenikus" engedményei Az angolországi katolikus püspökök a régi, szigorú előírá­­sokban komoly engedményeket tettek. Kiemeljük a követke­zőket: Állami tisztviselők állásukból kifolyólag részt vehetnek más vallású szertartásokban. Illendőségből, udvariasságból ka­tolikusok ;részt vehetnek más vallású templomokban tartott esküvőkön, temetéseken; vállalhatják nyoszolyalányok, vő­félyek szerepét. Hasonlóképen részt vehetnek más vallásu szer­tartásokban rendkívüli esetek alkalmával, pl. lelkészek szék­foglalása alkalmával vagy állami ünnepeken. Külön ajánlják, hogy a januári imanyolcadok alkalmával menjenek a másval­lásu templomokban tartott ájtatosságra, melyeken a másvallá­­suakért imádkoznak. Papok és világiak, akiknek külön képe­sítésük van, beszédet tarthatnak más vallású templomokban. Legközelebbi számunkban részletesen emlékezünk meg az Egyházak Világtanácsa nigériai gyűlésükön hozott bölcs, öku­menikus előírásairól.

Next