Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1968 (75. évfolyam, 14. szám)

1968-04-07 / 14. szám

Amerika egyetlen katolikus Catholic Hungarians’ Sunday magyar lapja rr-t■■.■.■tzv .. "" . -------- --- -------................. 1968. — VOL. 75. ÉVF. APR. 7. - VASÁRNAP - 14. SZ. Egyes szóm óra: 20 cent KIADÓHIVATAL: — EDITORIAL OFFICE: Price of one copy: 20 cent 517 South Belle Vista Ave., Youngstown, Ohio - 44509. USA. — Telefon 799-1888 The only Catholic Hungarian Newspaper in the United States Impersonal: ★ AZ EGYIK AMERIKAI LAP KARIKATU­RISTÁJA találó kis jelenetben sűrítette össze azt a kérdést, amely ma az elnökválasztásra készülő a­­merikai szavazókat foglalkoztatja. A karikatúrán látható, amint McCarthy szenátor, a galamb, visz­­szaérkezik és csőrében zöld levelű olajfa-ágat hoz­ván jelenti Kennedy Noénak, hogy a Johnson-árviz már eltakarodóban van és a bárkából már ki lehet a földre szállni „Ekkor megérte Kennedy Noé, hogy a Johnson-vizek megszűntek a földön ...” Akik Johnson elnök gyakorlati politikában ta­nult fogásait ismerik, ellenkező véleményen vannak. Nem hiszik el, hogy McCarthy Robert Kennedy szenátor ujját egyengette, amikor példátlanul ko­rán és egyedül elindult ellenzéki jelöltként az elő­választásokon, hogy megszerezze azoknak a demok­rata delegációknak a szavazatait, amelyek elége­detlenek Johnson elnökkel. A washingtoni és john­­soni trükkök ismerői, ellenkezőleg, úgy gondolják, hogy a minnesotai szenátor, Eugene McCarthy a­­kiről úgy tudják, hogy Johnson egyik legjobb ba­rátja és akiről az a hír járta, hogy Johnson jobban szerette volna alelnökének, mint Humphrey szená­tort, tulajdonképpen Johnson érdekében indult első­nek a mezőnyben. ★ EZ A CINIKUS SPEKULÁCIÓ abból indult ki, hogy McCarthy tulajdonképpen nem esélyes je­lölt. A háborúellenes program, amit hirdet, melléje állíthatja az amerikai fiatalság egy részét és azokat az idősebbeket, akik úgy érzik, hogy a vietnami háború erkölcstelen. (Hiszen a kommunista veszély valódi központjával nem mernek szembe nézni, sőt azzal üzletelnek). Azonban McCarthy szenátor sem olyan szervezettel, mint az elnök, akinek kezében van a demokrata párt hivatalos organizációja, sem olyan szervezettel, mint Robert Kennedy, aki kezé­ben tartja bátyjának, John F. Kennedynek a meg­választását kivivő szervezetet, nem rendelkezik. McCarthynak pénze sincs, mint Johnson elnöknek vagy a Kennedy családnak. Ha pedig egyik sincsen, hogyan akar győzni ebben a választási hadjáratban, amelyről David Lawrence, a szókimondóan egye­nes amerikai közíró állapította meg: „Amerika poli­tikai rendszerében komoly gyengeségek találhatók. A közhivatalokra pályázó jelölteknek a választási költségeinek fedezésére nagyösszegű pénzeket kell előteremteni... A beszédek közül sok bér-srók mű­ve és a politikai helyzetet a vezérkar tagjai értéke­lik ki, nem a jelölt. .. ” És ez is „csak” pénzkérdés. Ilyen versenyben a volt college-tanár nem esé­lyes versenytárs. És hát így ő maga nem számíthat arra, hogy győzni fog a másik kettőnek ebben a versenyében a jelölő konvención , de igen hasznos lehet indulása a két jelölt közül valamelyiknek. Igen, Kennedy esetében lehetett volna az a szerepe, hogy kikémleli a talajt, vájjon az árvíz lehúzódott-e és ki lehet-e szállni Noé bárkájából? De még hasznosabb lehet korai indulása John­son elnöknek, aki pontosan és jól tudhatta, hogy a vietnami háború, az arany válság, a belső ellentétek napjaiban bizonyosan kap demokrata ellenjelöltet. De ha az ellenzéki hangulatot jóelőre egy megbíz­ható barátja vonja magára, akkor az, aki később belép a versenyben és valóban meg akarja verni a konvención, az elégedetlen demokrata delegátusok­nak már csak hányadát kaphatja meg. Azok, akik erre gyanakszanak, arra utalnak, hogyha három versenyző fu­t egy versenypályán, akkor ha kettő egyetért, az aki nem akar, vagy nem tud győzni, ahhoz elég erős lehet, hogy a másik esélyest, aki nem barátja, lekeresztezze, leblokkolja, hogy a ba­rátja bizonyosan győzhessen. Azt mondják, hami­sítatlan Johnson trükk lenne. És mivel McCarthy egyik beszédében azzal támadta meg Kennedy szenátort, hogy örökösödési jogon akar beülni a Fehér Házba, a jelen körülmé­nyek között inkább ezt a magyarázatot tekintik va­lószínűnek. Ez a támadás ugyanis nemcsak a Ken­nedy tábort, hanem magát a Kennedy családot is igen érzékeny pontján érte. Ezt már nem lehet mű­­fogisnak tartani. ★ A MÁSIK PÁRTBAN, a republikánus pártban eddig úgy látszik, hogy a newyorki liberálisok leg­tüzesebb unszolásának is ellentáll Rockefeller kor­mányzó. Az egyetlen lehetőség, amivel rá lehetne venni arra, hogy induljon a választásokon, az lenne, ha a republikánus párt konvenciója mint elnökje­löltet meghívná — anélkül, hogy előválasztásokon részt venne. Ez azonban, tekintve azt, hogy Gold­­water erők igen mélyen beágyazták magukat a re­publikánus delegációkba, nem valószínű, hogy be fog következni. És mivel Nixont támogatja a párt 1964-es elnökjelöltje, Goldwater, ennek következ­tében Nixon kapja meg a párt konzervatívjainak támogatását, ami főként a délen igen jelentős, de megkapja a hivatalos pártszervezet támogatását or­szágszerte is, hiszen a párt vezetői nem feledték el, hogy Nixont aránylag csak kis többséggel tudta John F. Kennedy megverni, így hát ma úgy veszik, hogy ha valami egészen váratlan esemény és egé­szen erős fordulat nem következik be, Nixon meg­kapja a republikánus párttól a jelölést a konvención és a választáson szembeszállhat a demokrata jelölt­tel és pedig nem rossz kilátások mellett. ★ AZ ELNÖK­VÁLASZTÁS KÖZÉPPONT­JÁBAN a vietnami háború kérdése áll, akár elmond­ják ,ezt a jelöltek, akár nem. Azonban a jelöltek e­­gyike sem jutott még el az őszinte beszédig. Sem az elnök, aki újabban harcias, kommunista ellenes póz­ban beszél, sem Nixon, aki szereti felemlegetni, ho­gyan vitatkozott Kruscsevvel a Szovjetunióban, h . Carthy a békegalamb, sem Kennedy nem jó..Kiom­lani, hogy a kommunizmussal nem le­het Vietnamban szembeszállni és egy olyan futball­­pálya háborút folytatni, ahol a két szemben álló fél (Folytatása a hatodik oldalon) AZ ELNÖKVÁLASZTÁS ÉS AZ EURÓPAI MÁRCIUS MAGYARORSZÁGON: A LÉLEK GYŐZ KÖZÉP - EURÓPÁBAN Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök végrendelete A január 21-én elhunyt főpásztor két végrende­letet hagyott hátra. Az egyiket papjaihoz, a másikat a hívekhez intézte. Mindkettő arról tanúskodik, hogy Shvoy Lajos püspök papjainak és híveinek egyaránt atyja maradt a nehéz időkben. Szerette papjait és híveit. Épült papjai és hívei áldozatkészségén és megköszöni nekik, hogy a nehéz időkben nemcsak anyagilag, hanem lelkiekben is segítettek felépíteni az egyházmegyét. „Tartsátok életetek legnagyobb kincsének, hogy katolikusok vagytok.” A REGNUM MARIANUMRÓL „Mindenekelőtt hálát adok a jó Istennek”, írja végrendelete elején a székesfehérvári püspök, „hogy szent kegyelmével a Katolikus Anyaszent­­egyházba meghívott, áldott jó szüleim gondjára bí­zott, akik nagy szeretettel és sok áldozattal isten­félelemre, kötelességtudásra és becsületességre ne­veltek.” A főpásztor a továbbiak során kedves szavak­kal emlékezik meg gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspökről és Prohászka Ottokár székesfehér­vári főpásztorról, akik nevelői voltak. „Különös hálával köszönöm meg a jó Istennek — folytatja, — hogy mindjárt fölszentelésem után a Regnum Marianumba vezetett, ahol lelkes, aláza­tos, kiváló papok környezetében papi hivatásom el­mélyült, s ahol közel három évtizeden át életemet a drága magyar ifjúság vallásos nevelésének szen­telhettem.” Ez a Regnum Marianum jelentette Magyar­­országon a katolikus megújhodás egyik központját. Kongregációi, cserkészcsapatai, hittanárai a két vi­lágháború között újjáéledő magyar katolicizmus friss levegőjét árasztották szét az országban. A kom­munisták első romboló cselekedetei közé tartozott a Regnum Marianum templom lebontása és az ifjú­sági központ államosítása. De ezzel a Regnumot nem sikerült kiirtaniok a lelkekből. Szinte minden papi perben a vádlottak padjára ültetik a Regnum atyái­nak néhány képviselőjét, de főleg a központ szelle­mét. Shvoy püspök sohsem csinált titkot belőle, hogy élete végéig regnumistának tartotta magát. A Reg­­numban elsajátított építő szellemben látott hozzá a kommunizmus első éveiben egyházmegyéje újjáépí­téséhez. AZ ÉLŐ-ELEVEN EGYHÁZKÖZSÉGEK ELLENÁLLTAK „Egyházmegyénket viselte meg hazánkban leg­jobban a front. Templomaink nagy része súlyosan megsérült, vagy elpusztult. Hogy ezt a szörnyű csa­pást oly gyorsan kihevertük és újjáépítettük egy­házmegyénket, azt a már régóta elevenen megszer­vezett egyházközségek lelkes munkájának köszön­jük”. Ez a munka foglalta le az elhunyt főpásztor idejének és erejének nagy részét. A kommunisták mindent elkövettek, hogy munkájában megakadá­lyozzák. A békepapok vezetői hosszú éveken ke­resztül ostromolták állami támogatással az egyház­megyét, de nem tudták megvetni a lábukat. Az egy­házmegye papjai püspökük példáját követve nem a meddő politizálásra, hanem a lelkipásztorkodásra fordították erőiket. NEM MARADT PUSZTA IGEHIRDETÉS NÉLKÜL „Szorgalmasan látogattam a pusztákat”, írja a püspök végrendeletében, „a filiákat és épültem otta­ni híveim buzgóságán, hithűségén. Csak meghatva tudok a ti áldozatos munkátokra gondolni , mi­lyen nehéz körülmények között két-három szent­misét mondtatok, jártátok a puszták és filiák fene­ketlen sarát és tengernyi porát. Boldog vagyok, hogy egyházmegyénk legtöbb pusztáján és filiáján nemcsak hirdettétek az evangéliumot, de egymás után alapítottátok az új lelkészségeket, építettétek nagy anyagi erőlködéssel és csodálatos lelkesedéssel a filiák templomait, kápolnáit, oltárfülkéit, plébániá­it .. . Szeressétek egymást és támogassátok az új lelkészségeket és legyen gondotok rá, hogy minde­gyik plébánia lehessen.” A halálra készülő főpász­tor arra kéri papjait, hogy legyenek híveik hűséges pásztorai és mélyítsék el hitüket, ápolják az Oltári­­szentség iránti szeretetüket. A KATOLIKUS ÉLETMÓD HITVALLÁS A hívekhez szóló végrendeletében arra kéri ő­­ket, hogy katolikus hitüket tartsák életük legna­gyobb kincsének. „Számotokra az Egyház a ti plé­bániátok és egyházközségetek, a ti templomotokká ti lelkiatyátok. Szeressétek templomotokat, legyen az lelketek meleg, édes otthona. Legyetek lelkia­tyátok hűséges, odaadó hivei, s kapcsolódjatok bele lelkesen az egyházközség életébe, munkájába. Nem elég, ha hivő ember vagy, s magadban akár napon­ként is imádkozol. Katolikus életed hitvallás, ha vasárnap részt veszel a szentmise áldozat bemuta­tásán, lehetőleg plébániatemplomodban és magad és családod áldozatosan kiveszi részét az egyház­­község munkájában, életében.” CSAK A JÓ PÁSZTOR HALÁLA UTÁN TÁMADTÁK MEG A NYÁJAT Shvoy püspök végrendeletének idézett szaka­szai arról tanúskodnak, hogy főpásztori hivatásá­nak élt. Ezért volt elviselhetetlen szálka az állam szemében. A kommunista vezetők nem egyszer han­goztatták: magas korának köszönheti, hogy nem bánnak el vele. Ahol lehetett azonban, kellemetlen­kedtek neki. De elhurcolni nem merték, mert attól tartottak, hogy halálát okozhatják és világbotrány lesz belőle. Halála után azonban gondoskodtak róla, hogy közismert békepap kerüljön az egyházmegye élére Potyondi Imre személyében. ÁLLAMTITKÁR LETT AZ EGYHÁZÜGYI HIVATAL ELNÖKÉBŐL Az állami egyházüldöző hivatal vezetőjét, Prantner Józsefet államtitkárrá nevezték ki és egy­ben meghatározták jogkörét is. Eszerint Prántner a jövőben „kötelező rendelkezéseket bocsáthat ki tevékenységi területén.” Eddig csak végrehajtó szerv volt. A jövőben rendeleteket adhat ki a püs­pököknek. Egy lépéssel újra közelebb jutottak a sztá­linizmushoz Magyarországon. Prantner közismerten képzetlen, de annál veszélyesebb a helyettese, Mik­lós Imre, aki a sztálinizmus sötét korszakának egyik legdurvább képviselője. A hivatal élén az elnökök változtak, de helyettesük, Miklós Imre mindig ma­radt. Faragatlan, durva modora országszerte is­mert. Ritkán beszél, de annál kellemetlenebb. Sza­­vajárása: „Ha nem paríroznak, elbánunk velük!” — már az egyháziakkal. Nem kétséges, hogy a Prant­­nernek adott hatalommal ki fog a jövőben élni! CSEHSZLOVÁKIÁBAN: SZABADSÁGOT AZ EGYHÁZNAK Berán bíboros és a többi erőszakkal eltávolí­tott püspök, pap, szerzetes és világi katolikus vezető (Folytatása a második oldalon.) Végvári Vazul atya imájával kezdődött az Egyesült Államok Képviselőházának március 14-i ülése Március 14-én az 1848-as magyar szabadságharc kitörésé­nek 120. évfordulója akalmából Végvári Vazul atya a Magyar Szabadságharcos Szövetség volt elnöke, (jelenleg a Szabadság­­harcos Szövetség Politikai Bizottságának tagja és a newbruns­­wicki szervezet elnöke), az 1956-os szabadságharc és forrada­lom kiemelkedő alakja mondott imát az Egyesült Államok kép­­viselőházában. Végvári atyát, — akit Horton képviselő ajánlatára Rév. Dr. Edward G. Latch a képviselőház lelkésze hívott meg, erre az alkalomra,­­ ezen a napon, mint a képviselőház lelkészét, (Chaplain of the day for the House of Representatives) külö­nös jogok és kiváltságok illették meg. Az alkalom adta lehetőségeket kihasználva a budai vár körüli harcok vezére Gereben Istvánnal a Magyar Szabadság­­harcos Szövetség washingtoni elnökével együtt a Szabadság­­harcos Szövetség képviseletében megbeszélést folytatott John McCormackkal a Ház elnökével, Derwinski képviselővel a Committee on Armed Services elnökével, Horton és Patten képviselőkkel. A meghitt légkörben lezajlott megbeszélések során a Ma­gyar Szabadságharcos Szövetség képviselői párhuzamot vontak 48 és 56 forradalma között, rámutattak a lengyel és magyar tör­ténelmi események összefüggéseire a két nép közös szabadság­­vágyára. Felhívták a jelenleg Lengyelországban zajló diáktün­tetésekre a figyelmet, annak okára, jelentőségére és tanulságá­ra. A megbeszélések a Magyar Szabadságharcos Szövetség munkásságának, problémáinak, eredményeinek és céljainak is­mertetésével értek véget. Az érdeklődő törvényhozók mindegyi­ke további támogatásáról biztosította a Magyar Szabadsághar­cos Szövetséget és ezen keresztül az amerikai magyarságot.. Végvári atya és Gereben István ezután a Szabadságharcos Szövetség tiszteletbeli tagjaival, Doug Baldwinnal — aki mint amerikai tengerészgyalogos elsőnek jelentkezett az 56-os forra­dalom megsegítésére,­­ William Harrison képviselő irodájá­nak vezetőjével és David Lovenheimmel, Horton képviselő tit­kárával hosszasan tárgyalt a jelenlegi nemzetközi és magyar­­országi helyzetről, a Szabadsáharcos Szövetség praktikus fel­adatairól és az elkövetkező hónapok tennivalóinak taktikai ki­vitelezéséről. Végvári Vazul a nap hátralevő részét a képviselőház ülés­termében, mint a nap kongresszusi lelkésze töltötte el s rövid beszélgetések során számtalan törvényhozóval ismertette a nap jelentőségét magyar szempontból, történelmi tanulságait, fel­­híva a figyelmet a ma Magyarországára, annak szolgasorsot szenvedő népére és kérte a képviselőket, hogy a Magyar Sza­badságharcos Szövetség célkitűzéseinek valóraváltásához nyújtsanak segítséget és támogatást. (M.SZ.T.I.) Miért kell szenvedni? Írta: Jaszovszky József. JÉZUS SZENVEDÉSE ELŐTT többször beszélt arról, hogy minden benne hívő embernek is majd sokat kell szenved­nie. „E világon szoron­gatástok leszen...”, mondotta. A SZENVEDÉS NAGY TITOK. Nagy misztérium, mi­ként Szent Ágoston is megvallotta. Nem tudjuk megmagyarázni értelmét éppen akkor, amikor szenvednünk kell. Okozóját, a bűnt sem értjük. De egyiket sem tagadhatjuk le. Ez a mi mo­dern korunk megpróbálja, és elsiklik a probléma fölött. Orvos tudományával megbénítja magát a szenvedést, a bűnt s lénye­gét átértékeli. Nincs bűn, csak kellemetlen dolgok vannak. Ezt állítja. De az emberi élet alkonyán a lelki szenvedések a leg­égetőbben mégis kínozzák. S kiújulnak a testi szenvedések is. Rémséges szorongatás vonul át az egész életen át. Tudás, va­gyon, siker, hatalom, hírnév nem tudja legyőzni, de még eny­híteni sem. Csupán ideig-óráig ... A SZENVEDÉS MEGOLDÁSÁT, elviselésének lehető­ségét csak az örök élet perspektívájában lehet keresni és meg­találni. Anélkül a lélek halálig szomorú marad. Nincs nagyobb tragédia az életben, mint a halálig szomorú lélek. Egész öntu­datos lelki világa összeomlik. Elhagyja reménye, ereje, életked­ve. Egy hitves hűtlenségének a tudata. A gyermek hálátlansá­ga, a jóbarát árulása. Mind megannyi sok csalódás gyöngíti érzéseit, idegeit, egészségét. A bűntudat aztán betetőzi a má­sok okozta lélek-összeomlást. Mint pusztító úr elönti a lelket a szomorúság. Honnan vegye az erőt a leküzdésére? PÁRATLAN ÉS VIGASZTALÓ MEGVILÁGÍTÁST, értelmet kap a szenvedés, a szomorúság, a szorongatás, ha a lé­lek tud hinni. Tud a végtelenbe nézni. Tudja a szomorú lélekbe bekapcsolni az isteni Gondviselés e világra való kihatásait. Az erő az Istentől való és a keresztény kinyilatkoztatás világánál a szenvedő, majd győzedelmes Krisztustól. Ha hiszek Istenben, ha hiszek a megváltásban, ha hiszek a lélek halhatatlanságában, ha hiszek az örök boldogságban, az elernyedést erő váltja fel, a szomorúságot öröm követi. Nagy lélekátalakulás jár a szen­vedések hősi vállalásával és elviselésével. El tudom viselni ma­gát a szenvedést is, abban valóban megváltást érzek. ENNEK A LÉLEKÁTALAKULÁSNAK világjelentőségű fázisai vannak. Bekövetkezik először is a legéletbevágóbb érzés­­változás. A lelket utálat és undor­ taszítja a bűntől, a könnyel­mű világtól, az alávaló érzésektől. A bűnt bűnnek érzi. Rémülve érzi annak terhét, nyomását. Hiába kínál az élevett bűvös ital­lal, mámora többé nem tud hódítani. Szentség ,tisztaság ra­­gyogtatja fényeit és attól lesz derűs, illatos lelki világa. Szive hevesen dobog. De többé már nem a világ piszkos szennyözö­­nében, hanem a kegyelem tavaszi friss fugalmától. Többé már „nem megkötözött rab patkányok és százlábúak és élősdiek kö­zé dobva”, hanem szárnyaló sas a végtelen szentség és a tiszta lelkek világa felé. Többé nem lesz szószólója az ideálok, az eszmények lerombolásának, hanem prófétája akkor is, ha száz­ezrek képtelenek azokat megvalósítani önmagukban és a vi­lágban; ha ifjaink és leányaink elvesznek a rossz irányt mutató nemi felfogás útvesztőiben, ha a divat a nőt úgy állítja ki a vi­lág szemei elé, hogy ingerelje az ösztönöket. A természetes és egészséges felfogás szemében mindez nevetséges s groteszk tűzi­játék, mely megégeti a testet és összezsugorítja a csontvázat. Mi lesz az emberből? Meghal bálványaival együtt. De él az eszményi lélek! Felkiált: „A mélységből kiáltok Hozzád, Uram, Istenem! Hallgasd meg szómat és irgalmazz nekem!” MÉLY HITTEL ÉS HÁLÁVAL az Üdvözítő nagy szen­vedései iránt a szorongatott lélek ezután megtanul imádkozni. (Folytatása a második oldalon.)

Next