Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972 (79. évfolyam, 1-50. szám)

1972-01-02 - 1972-01-16 / 1-3. szám

4. oldal KATOLIKUS MAGYAROK­ VASÁRN­AP­JA Bácska-bánáti misszió Mikor Ausztráliából, illetve Kanadából eljöttünk, mind­kettőnket megkértek, hogy küldjünk beszámolót missziós mun­kánkról. Viszont ígéretet kaptunk, hogy imáikkal, áldozataikkal barátaink is támogatnak minket és így továbbra is megmarad köztünk a lelki kapcsolat. Nagy erősség forrása volt számunkra ez az ígéret. Többször hivatkoztunk is rá a missziók alatt. De mi sem feledkeztünk meg imáinkban azokról, akik értünk imád­koztak, áldozataikkal segítettek. Ketten a Délvidéken Augusztus végén érkeztünk mindketten Európába. Azóta több mint egy esztendő telt el. Vájjon mi volt a legcsodálato­sabb élményünk ez idő alatt? Isten jóságának és szerető Gond­viselésének a megtapasztalása. Első jelét már abban láttuk, hogy szinte csodálatos módon, de kettőnket bízták meg a bács­ka-bánáti missziós munkával. Nehéz kellőképpen érzékeltetni, milyen nagy erőt jelentett ez a tény. Egész más arculatot, színt, lendületet és erőt kapott vállalkozásunk azáltal, hogy ketten voltunk, nem pedig egyikünk egyedül. Tájékoztatásul említjük meg, hogy a Bácskában több mint 300,000, a Bánátban 100,000-en felüli a magyar katolikusok száma. Az itteni hitéletre jellemző, hogy évente megjelenik a Kincseskalendárium, havonta a Hitélet c. folyóirat. Vallásos könyveket is adnak ki. Itt jelent meg magyarul a Képes Biblia 10,000 példányban, ami teljesen elfogyott. Szabadkán van kis­­szeminárium középiskolások számára. A paphiány mégis nagy. Vannak tízezres községek egy pappal. Itt érezni igazán. ..Nagy az aratás, kevés a munkás”. Szent István-év A Bácskában csak úgy, mint Magyarországon, 1970. aug. 20-tól 1971 aug. 20-ig ünnepelték a magyarság megkeresztel­kedésének ezeréves évfordulóját. A jubileumi évet a bácskai egyházmegyében a négy főesperesi kerület székhelyén — Sza­badkán, Zomborban, Moholon és Újvidéken — a székesegy­háznak is beillő templomokban nagy ünnepélyességgel, püspöki nagymisével és minden esetben több ezer hívő jelenlétében nyi­tották meg. Ez alkalommal keresztelések voltak, és a keresztségi fogadalom megújítása. A felajánlási körmenetben az ifjúság népi viseletben a vidék termését és ipari termékét hozta az ol­tárra. Emlékképet is adtak ki: Benczúr Gyula művét, Vajk megkeresztelésének képét, nagy, keretezhető és kis szentkép­­formában. Az egész év a lelki megújhodás jegyében állt. Ebbe a keretbe kapcsolódott be a mi munkánk. Mohoson és Újvidé­ken már P. Békési volt az ünnepi szónok. Közben alkalmi beszédeket és háromnapos előkészítő beszédsorozatokat tartot­tunk. Majd ahogy beköszöntött az Advent a három nagy tiszamenti plébánián (Ada, Mohol és Péterréve), sorra kerül­tek a missziók. Népmissziók A népmissziókat próbáltuk olyan ünnepélyessé tenni, a­­mennyire csak lehetett. A megnyitás bevonulási körmenettel történt. Az egyházközség vezetői vitték a missziós keresztet, utána egy nagy Szentírást és Jézus Szíve-képet. Mindez a szentélybe került. Lelki megújhodást jöttünk hirdetni, mondot­tuk, és ez csak a kereszt által történhetik meg. Az út hozzá az Isten szava, ezért a Szentírás. Ez pedig hirdeti, hogy Isten a szeretet, ezért a Jézus Szíve-kép. Beszédek voltak: reggel, a főbeszéd este a mise keretében, utána állapotbeli oktatás nőiknek, férfiaknak, ifjúságnak. Csü­törtökön az Oltáriszentség megünneplése, pénteken kibékülés, családfelajánlás, misszióskeresz­t csókolás, szombaton kereszt­ségi fogadalom megújítása, pápai áldás. A befejező szentmisét legtöbb esetben maga Zvekanovic bácskai megyéspüspök mon­datta. Volt, ahol ezen a misén kereszteltünk is. Célunk az volt, hogy a zsinat szellemében megerősítsük az ősi hitet, reményt ébresszünk, erőt és biztatást vigyünk a csüggedőknek. Szépen jöttek a hívek, bár igaz, voltak helyeik és voltak esetek, amikor többeket szerettünk volna látni. Álta­lában azt mondhatjuk, nem volt eredménytelen a munkánk, — amennyire ezt emberi szem megítélheti. Sokhelyütt 1960-ban voltak utoljára missziók, amit maga az egyházmegyei papság tartott, máshol 1932-ben: akkor jártak itt ferences atyák. Min­denütt éreztük mind a papok, mind a hívek szeretetét. Hogy egy kis ízelítőt adjunk: Csantavéren, tízezres községben ezren felül voltak a férfiak a számukra tartott beszéden. Temerinben — 9000-es község — a befejező szentmisén 1600-an áldoztak. Sokszor voltak a templomok annyira tele, hogy többen már nem fértek volna be. 17 helyen tartottunk nyolcnapos nép­missziót, 8 helyen négynaposat, 12 helyen háromnapos meg­újhodást, kilencedet a székesegyházban Szabadkán, azonkívül számos ünnepi és alkalmi beszédet. Lelkigyakorlat volt: 6 apáca, 3 ifjúsági, egy papi és lel­kinapok. Bácska — Bánát — Baranya Két eseményt szeretnék megemlíteni az ezeréves jubileumi ünnepségekkel kapcsolatban. Az egyik volt a bácskai és bá­náti magyarság találkozója az aracsi XI. századbeli bencés apát­ság romjainál. Délelőtt Beodrán kétszer megtelt a nagy, szé­kesegyháznak is beillő templom. Délután a romoknál volt az ünnepély. A másik volt a baranyai magyarság ünnepsége július 18-án Vörösmarton. Háromnapos előkészület után — a falvak­ban a bácskai papok prédikáltak — szombaton este virágdíszes ablakok között, a hívek sokaságától kísérve körmenetben vit­ték fel a Kálvária hegyire az Oltáriszentséget. Vasárnap ugyan­csak a Kálvárián volt szentmise, délután ünnepi program. Együtt ünnepelt a katolikus és református magyarság. Ifjúsági nap Emlékezetes marad a topolyai ifjúsági nap. Eleinte arra gondoltunk: jó, összejön majd 20—30 fiatal, de hamarosan ki­derült, hogy Topolyán már hagyományos ez a lelki nap, s erre az egész Vajdaságból, Bácsika-Bánátból jönnek a fiatalok. A vendégeket a helybeliek látják el szállással és étkezéssel. Való­ban vagy 28 helyről jöttek a fiatalok, akik a helybeliekké együtt 350-en felül voltak szombat este az első elmélkedésen. De még utána is érkeztek vidékiek. A második elmélkedés va­sárnap reggel 8-kor volt, 10 órakor a harmadik. Ezt kérdés­­felelet követte, s eltartott majd délig. Délután 2-kor magán- és csoportszámokkal léptek fel a fiatalok. Énekeltek, szavaltak, zeneszámokat mutattak be. 4 — 5-ig vagy tíz pap gyóntatott. 5-kor a püspök úr mondotta a misét, ezen a fiatalok nagy­­része megáldozott. Voltak vagy 500-an a templomban. Elgon­dolkoztunk, miért ne lehetne ezt máshol is megvalósítani. Na­gyobb magyar központokba összehozni a szórvány-ifjúságot találkozásra, ismerkedésre, lelki megújulásra. A Szent István-év befejezése Szabadkán volt augusztus 22-én délután 4-kor. Hasonló ünnepségekkel, mint a megnyitás. Új Pünkösd, ifjúság, család Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, egy pár gondo­latot szeretnénk még megörökíteni az év tapasztalatai alapján. Valóban új pünkösdöt élünk. Isten szeretete szétáradt a hívek szívébe. Megkeresztelkedésünk ezredik évének megün­neplése csakugyan kegyelmi idő. Talán megfogytunk, sokan tájékozatlanok, nem tudják, hol tartanak, mit tegyenek. Mások félnek. A társadalmi kereszténység ideje elmúlt. A szokáske­reszténység erőtlen és üres. Az emberekben ébred az öntudat, az aggódó szeretet, a felelősség egymásért, önmagunkért. Az igaz a hitből él. Ezt a hitet kell megerősíteni. Ez volt legfőbb törekvésünk. Rádöbbentemi a híveket, hogy milyen nagyszerű, milyen boldogító tudat kereszténynek, megváltottnak. Isten gyermekének, testvéreknek lenni. Úgy érezzük, Isten kegyelme volt munkánkkal. Azt tapasztaltuk, hogy az ifjúság legjobbjaiban őszinte ér­­deklődő van, bár nem lát egészen tisztán. Vágyódnak az igazi keresztény élet után, és ha megfelelő irányítást kapnak, igazi kovász lehetnek a jövő számára. Döntő jelentősége van a keresztény családnak. Akkor, ha valóban otthon van benne az Isten, ha a családtagokat eggyé kovácsolja nemcsak a vérségi kötelék, hanem a közös hit és felelősségtudat egymásért. Ha valóban megélik, hogy ahol az Úr nevében vannak együtt, ő velük van. Ha a Szentírás gya­kori táplálék, ha párbeszéd tud kialakulni a család tagjai kö­zött, és ha a közös ima, ha csak egyszer is napjában, ha csak az étkezésnél is, de egybekapcsolja a család tagjait. A missziós beszédek keretében ilyen irányban próbáltunk hatni a csalá­dokra. “ Felejthetetlen élményt jelentettek a misszió folyamán az esti szentmisék. A hét nap alatt valahogy jobban beleszoktak (Folytatása az ötödik oldalon.) Évközi első vasárnap Olvasmány Izajás próféta könyvéből (49, 3. 4—5) Az Úr szólt hozzám: Szolgám vagy te, Iz­rael, rajtad mutatom meg dicsőségemet. És most így szól az Úr, ki anyám méhétől fogva szolgájának alkotott engem, hogy vissza­vezessem hozzá Jákobot, és hozzá gyűjtessék Izrael, és így dicsővé lettem az Úr szemében, és Istenem lett az erőm. És mondotta: Kevés az, hogy szolgám légy nekem Jákob törzseinek helyreállításában és Izrael maradékának vissza­térítésében, íme a nemzetek világosságává tet­telek, hogy üdvösségem légy a föld széléig. Zsoltár (40, 2 — 10) Uram, íme itt vagyok! — Jöttem, hogy akaratodat teljesítsem! Várva-vártam az Urat, s ő figyelmét felém fordította. Meghallgatta könyörgésemet, és szájamba új éneket adott, Istenünket dicsérő szózatot. Uram, íme itt vagyok! — Jöttem, hogy akaratodat teljesítsem! Vágóáldozatot, ételáldozatot nem kívánsz, hanem készségessé tetted fülemet. Égő­ és bűnért való áldozatot nem köve­telsz, ezért mondom: ím eljövök! Uram, íme itt vagyok! — Jöttem, hogy akaratodat teljesítsem! A könyv élén az van írva felőlem, hogy akaratodat teljesítsem. Ezt akarom, én Istenem, törvényed itt van szivemben. Uram, íme itt vagyok! — Jöttem, hogy akaratodat teljesítsem! Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságo­dat, íme nem tartom vissza ajkamat. Uram, te tudod! Uram, íme itt vagyok! — Jöttem, hogy akaratodat teljesítsem! Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiak­­hoz írt első leveléből (1, 1—3) Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából meghívott apostola, és Szosztenész testvér, Is­ten korintusi egyházának, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a meghívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik ott vagy itt vagy bár­hol segítségül hívják a mi Urunk Jézus Krisztus nevét. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól. Evangélium Szent János könyvéből (1, 29-34) Amikor János látta, hogy Jézus közeledik feléje, megszólalt: "Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűnét. Ő az, akiről mondtam. Utánam jön egy férfi, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem. De azért jöttem, és ezért keresztelek vízzel, hogy meg­ismertessem Izraelben." János aztán így foly­tatta tanúságát: "Láttam a Lelket, amint galamb képében leszállt az égből és rajta maradt. Én nem ismertem őt, de aki küldött, hogy vízzel ke­reszteljek, megmondta: Akire látod, hogy rá­száll a Lélek és rajta marad, ő az aki Szentlélek­kel keresztel. Én láttam és tanúskodom róla: Ő az Isten Fia.” 1972. január 16 HIT ÉS ÉLET Megújulás a CSALÁD MEGMENTÉSÉVEL (Újévi komoly feladatunk) Romboljátok le a családokat és győzni fogtok! Ez a modern vallás ellenes, istentelen mozgalmak jelszava. E sátáni cél érdekében folyik ma minden propaganda a túlnépesedés rémületkeltésével. Ezért törvényesítik az abor­­tust és népszerűsítik a fogamzást meggátló vegyszereket, ezeknek ezer és ezermilliárdos hasznot hajtó gyártásával és kínálatával. Modern világunkban egyedül az Egyház emelte fel szavát ez ellen a modern sátáni terv ellen. Már 1844-ben hárman: egy katona, egy szabómester és egy céhbeli ember megala­pítják a szentcsalád társaságát. Ezen és más hasonló mozgalmak hatására XII. Leó pápa elrendeli a názáreti szentcsalád liturgikus meg­ünneplését. XV. Benedek pápa 1921-ben el­rendeli az egész keresztény világra, hogy min­den család helyezze magát a Szentcsalád oltal­ma alá. Az új liturgikus előírások magának a­­Szentcsaládnak nyilvános megünneplését a Karácsony szent ünnepe után való vasárnapra rendelték. Az Egyház a liturgián keresztül szintén kiadta a maga jelszavát: Tegyétek a keresz­tény családokat a modern társadalmi megúju­lás erős fellegváraivá. Van hozzá eszménye­tek. Ez a názáreti Szentcsalád. Utánozzátok életét a magatok családi életének a kialakításá­ban! Tudjuk a kinyilatkoztatásból, hogy Mária Jézus születése után sem ismert férfit. Szent József tiszta életével csupán védelmezője ma­radt a názáreti kis családnak. Felmerül a kér­dés: Miképpen lehet Mária és József kolos­tori életközössége a család mintaképe? A ke­resztény házasság prototípusa? Názáret két isteni kiválasztottját nem emésztette a gond, nem rettentette a félelem a gyermek nevelésé­ben; jövőjüket illető anyagi és lelki problémák. Szívük mélyén a titkok tudatában voltak. El­csodálkoztak a tizenkét éves gyermek bölcses­ségén. Igaz, hogy Máriát kétségek zavarhat­ták. Az angyali jelenések, a betlehemi éjszaka évek múltával elmosódtak jelentőségükben. É­­vek múltával minden mély titok maradt. A rendkívüli gyermek férfiúvá serdült. Nem tör­tént semmi általa, vele és körülötte. Harminc éves koráig csupán engedelmes volt nekik. József ugyan már előbb meghalt. Anyja, Mária sokáig csak nézett és szemlélődött Fia után; a műhely ablakából, ha dolga akadt az emberek között. Egy napon aztán a műhely ablaka örökre bezárult. A Férfiú Jézus messze vidé­kekre ment és tanított. Betegeket gyógyított; csodáinak a híre terjedt a nép között. Egyszer Mária utána ment. Megtalálta a nép között. Üzent neki, hogy keresi. S a Fiú azt válaszol­ta: Mindenki, aki hallgatja az Isten igéjét, az ő anyja, testvére, barátja. Mária megértette, hogy ezen a földön ő elvesztette Fiát. Kezdett visszaemlékezni annak az öreg Simeonnak a jövendölésére, aki évekkel azelőtt a jeruzsálemi templomban mondta: Tőr járja át majd szíve­det! ... De már a Fiú is tizenkét éves korá­ban mondott valamit, ami a család természetes légkörét megzavarta: Nem tudjátok, hogy Atyám házában kell lennem?! ... A kánai me­nyegzőn az édesanya végre szerette volna lát­ni, hogy Ő, a Fiú végre kinyilatkoztatja, ami azon a karácsonyi éjszakán történt ... De Ná­­záretben semmi rendkívüli dolgot nem tett. . . S mit felel a Fiú? Anyám, nem a te dolgod meg­határozni az időt, hogy mikor nyilatkoztatja ki a mennyei Atya akaratát. Az én órám még­­ nem jött el... S mikor eljött! Ó, az nagyon­­fájdalmas volt. Ott a kereszt alatt! A feszült­ség, a simeoni tőr által jelzett golgota­járást csak a Húsvét hajnala tudta elfeledtetni! Akkor már sietett a Fiú édesanyjához, hogy megvi­gye az örömhírt: Az én órám itt van! Az örök­élet hajnala rád virradt Anyám! Názáretben nem történtek rendkívüli dol­gok. De éppen ezért a három kiválasztott esz­ménye lett a világnak egy emberi családi kö­zösségben a minden keresztény és nem keresz­tény család mintaképe! Mária és József meg­valósították a legszebb keresztény s emberi erényeket. Azokat az alaperényeket, amelyek­ről Szent Pál olyan szépen ír: Azok az eré­nyek formálják a családot erőssé, megbízható intézménnyé, és boldoggá teszik ... A házas­sági s családi közösségnek isteni hivatása van. Azt élni kell a mindennapi szürke életkörül­mények között is! Élni és láthatóvá tenni! A családban példát kell adni a hűségről, a gyer­mek szeretetéről, az engedelmességről: a gyer­meket isteni félelemre és szeretetére kell nevelni. A családban gyakorolni kell az önfegyelmet, kerülni a léhaságot és kerülni mind olyan dol­gokat, amelyek miatt szétbomlik a közösség, és ha a családi közösség felbomlik, akkor abba belerendül az egész társadalom, abban elpusz­tulnak népek, nemzetek, szellemi és politikai közösségek. S a názáreti család meg is adta és élte mindazokat az erényeket, amelyek által minden kor emberi közösségeinek a példaképe lett. A Fiú engedelmes volt, de isteni termé­szetének öntudatában. Mária és József meg­hajoltak az Isten akarata előtt. Önzetlen szere­tettel szolgálták és nevelték a Fiút, a mennyei Atya Fiát. . . Életük rejtett volt. De a mások által is követhető példaadással, imádság, ön­fegyelem hatotta át a hármas közösséget: Az anya, a gondviselő atya és a Gyermek egymás­hoz való viszonyát. Az Isten Lelke! S mert a család az Isten jelenlétének a tudatában élt, egy pillanatra sem adta át magát a kénye­lemnek. Az időfecsérlés ismeretlen volt a kis názáreti házban. A mindennapi szorgos mun­kának csak a halál és a Fiú életében megtes­tesülése céljának a beteljesítése vetett véget. Akkor, amikor a műhely ablakán át többé nem világított be a hajnali napsugár és a Fiú mosolya nem könnyítette meg a munkát, elér­kezett az ideje annak, hogy a Fiú a szegények­nek hirdesse az Evangéliumot. A názáreti családot az az isteni erő tar­totta össze. Arra a világ végezetéig minden családnak szüksége lesz. S arra nemcsak fel­hívta a figyelmet az anya, a nevelő atya, az örök Atyának a Fia, hanem adja is azt a világ végezetéig. Az anya közbenjár — miután be­vonult az örökkévalóságba, minden édesanyá­ért. A nevelő József földi alázatossága immá­ron a történelem eszménycsillaga lett. A Fiú az Atya dicsőségében a botladozó emberi ter­mészet megújulásának az örök szakramentu­­ma. A ma válságba jutott keresztény családok nem is menthetők meg üres és hideg hivatali programokkal, lélek nélküli intézményekkel a ma dúló erkölcstelenség viharában. Azokban a szadista őrülettel tobzódó gonosz lélek az el­­kárhozott lelkekből fon korbácsot s azzal sújt­ja a modern ifjúságot. Mennyből sugárzó fény­re és energiákra van szükségünk. Azokat a gondviselő Isten meg is adja, ha azokat ko­molyan kérjük. A kérésnek valóban komolynak kell lennie. Az Egyház liturgiáján keresztül ünnepélyes felajánlással kell megtörténnie, így lesz a názáreti szentcsalád valóban példaké­pünk, erőnk, védelmünk. Egy boldogabb jövő ígérete és garanciája. Örök biztosítéka! . . . Jaszovszky József Egyházközségi hírek «mmimiiutHitiifiiiiuiiiiiiiiitiiiiMiitiimiimiiinmiimiiiiiiniiiiiiiHiai» NEW YORK, N. Y. Szent István róm. hat Egyházközség Father SZLEZAK IMRE plébános 414 East 82nd Street, Telefoni (212) 861-8500 Jan. 16. Reggel 6:15 órakor szentmise a plébánia híveiért. 8- kor Chepiga Mihály és neje szándékára, kéri Mitró Ferenc. 9- kor Orosz József és felesége szándékára, házasságuk 40-ik évfordulóján. 10 órakor magyar szentmise elhunyt Teklits Er­zsébetért, szolgáltatja férje. Mise alatt a Harmadik Rend tagjai áldoznak, a­­ 2-kor­­m­eg­­halt Miller Istvánért, szolgál­tatják Kurtz Ferenc és neje. Délután 3 órakor konferencia a Harmadik Rend tagjainak és tavi gyűlés. Jan. 17. Este 7 órakor szent­mise elhunyt Miller Istvánért, szolgáltatja veje, József. Jan. 18. 9 órakor szentmise meghalt Vereckei Kálmánért, kéri Varga Erzsébet. Este 18- kor Szent Antal ájtatosság az új kilenced első keddjére. Jan. 19. 8 órakor szentmise elhunyt Vereckei Kálmánért, szolgáltatja Ocsonay Erzsébet. Jan. 21. Délután 16 órakor szentmise Kovács Kálmán és neje szándékára, házasságuk 50-ik évfordulóján. Este 7-kor Grabarits Ferenc és neje szán­dékára, házasságuk évforduló­ján, kérik gyermekeik. 38-kor Jézus Szíve ájtatosság szentsé­gi áldással s novéna imák Szent Annához. Jan. 22. 7 órakor szentmise Waskovich Teréziáért, szolgál­tatja édesanyja. Jan. 23-án, vasárnap magyar mozi előadást tart az Anyák Klubja a Fehér Teremben. Színre kerül Fedák Sári egyet­len filmje, ,Tokaji Aszú" cím­mel. Kísérő film a ,,Mese a 12 Találatról” című vígjáték. Ez alkalommal csak egy bemutató lesz, délután 3 órai kezdettel. Jegy ára felnőtteknek 2,50 dol­lár, gyermekeknek 1,00 dollár. ­ KÖSZÖNET­NYILVÁNÍTÁS Jó barátoknak, ismerő­söknek, akik boldogult bátyám, Molnár József (Buffalo, N. Y.) elvesz­tése miatti fájdalmamban osztoztak — szentmise mondatással, virággal és egyébként emlékeztek, — hálás köszönetemet feje­zem ki. Molnár Erzsébet, 230 East 88. St. #2E New York, N. Y. 10028 KERESTETÉS Németh György gyógysze­részt Csornáról keresi Alina Stefanicka. Értesítést kér Dr. Alina Wrech­a, Dept. of Patho­logy, Buffalo, General Hospi­tal, 100 High St., Buffalo, N.Y. 14203 USA címre.

Next