Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1973 (80. évfolyam, 1-50. szám)

1973-04-08 / 14. szám

8. oldal (Ez év január elsején múlt 150 éve annak, hogy a nagy magyar költő, Petőfi Sándor megszületett.) Petőfi Sándor szülőháza Petőfi Sándor szülőháza Kiskőrösön a korabeli, hivatalos anyakönyv szerint „zsellér állományú ház volt, udvarral, 130 négyszögöl területtel”. Kósa Csaba volt az első magyar újság­író, aki a kiskőrösi házról riportot írt. Kósa, a szabad, magyar sajtó első látogatója a Budapesten megjelenő Fővárosi Lapok kiküldött munkatársa volt, aki 101 évvel ezelőtt, tehát 1872- ben és kerek 23 esztendővel a költő halála után utazott Kis­kőrösre felidézni — a születést. A korabeli riporter többek kö­zött, így írja le, hogy milyennek találja és mit talál Petőfi szülő­házában. „Szomorú látvány! A padlásnyílásból csepübéklyó csüng alá, annak jeléül, hogy mostani tulajdonosa (Martinovics Pál) kötélverő. Amint első tekintetre látszik, évtizedek óta alig tör­tént valami lényeges változás a házon ... Belépve az udvarba a kis kert, egy különálló pincegábor vonta magára a figyelmet. Úgy mondják, hogy a pincében játszott sokszor bújósdit a kis «Sándor gyerek». A ház maga összesen két szobából s egy konyhából áll. Mennyire tartja ezt a házat? — kérdem a tulajdonostól oly hangon, mintha pénz lett volna a zsebemben. Csak megmérhet nyolc-kilencszáz forintot — nyerem vá­laszul. Fogja-e még láthatni a jövő évtized ezt a házat a maga eredeti alakjában? Nem tudom. Rajtunk áll, hogy láthassa ... ” Pontosan száz évvel ezelőtt, 1873 tavaszán Pest vármegye közgyűlése — vételi szándékkal — bizottságot küld Kiskörösre. „Az épület maga, mely 130 négyszögölnyi területet fog­lal el, elég tiszta állapotban van” — teszi meg írásban jelentését a kiküldött bizottság, „de meglehetősen sok javítást igényelne. Az épület fala sár, alul kevés terméskő, a teteje nád. A falrész, valamint a gerendák jól fenntartott állapotban vannak, de a nádtető kissé rozzant.” Hét évvel később, 93 évvel ezelőtt, „nyolcszáz osztrák forint értékű vételárért" végül is az ÍRÓK és MŰVÉSZEK TÁRSASÁGA vásárolta meg Petőfi Sándor szülőházát. Az ünnepélyes átvételen Jókai Mór beszélt; ekkor készítette ceruza­­rajzát, amely megőrizte a ház egykorú képét. Egy évszázada tehát annak, hogy aki, magyar ember, a kiskőrösi szülőházba belépett és belép, azt emberi áhítat fogja el. Petőfi szülőháza előtt pedig mindennél mélyebb a főhajtás. Mikor a szabadságszerető magyar belép ebbe a nádfedeles kis­kőrösi épületbe, s megáll a barnás-szürke bükkfa ágy előtt, úgy érzi, hogy itt nemcsak Petőfi születik meg újra és újra, hanem az is, aki ide belép. (Dámik) A "Russky Golos" orosz vörösujság házából indulnak propaganda körútra Petőfit ünneplő hazai mű­vészkü­ldöttek (Folytatás az első oldalról) A nagyarányú művész-invázió egybeesik egy másik, szin­tén hat tagú küldöttség Washingtonban kilincselésével. Az utóbbi delegáció a Kádár kormány magasrangú kabinettagjai­ból, mint Vályi Péter helyettes miniszterelnök, Nagy János h. külügyminiszter, Szalay Béla h. külkereskedelmi miniszter, Fe­kete János, a Nemzeti Bank h. elnöke és két beosztott titkárból, illetőleg tolmácsból áll. Ezek a szentkorona kiadásától kezdve dollárkölcsönökig 10 napon át tárgyaltak a State Department­­ben. A Petőfi ünnepségeken való fellépésre kiérkező hazai mű­vészek nem kimondottan szekértolói a kommunista pártnak, bár mint az állami operaház és színházak szerződéses tagjai, egye­nesen megélhetésük, mindennapi kenyerük függ attól, hogy mennyiben vetik alá magukat az uralkodó rendszer kénye­­kedvének. Valamennyien kitűnő erők lehetnek, hiszen vezető pódiumokon lépnek fel és nagyszerű magyar színi- vagy zenei főiskolák végzettjei. Az sem kétséges, hogy olyanokat enged csak ki a kommunista párt, akik nem fognak disszidálni, hanem alkalmazkodóak... A kivándorolt magyarság eddig is bizonyos tartózkodással fogadta a hazulról hivatalosan kiküldött művészeket, előadó­kat. Még akkor is, ha itteni szereplésüket nem kommunisták, hanem jóakaratú műpártolók készítették elő. Olyan hírek is keltek szárnyra, miszerint újabban nagyon is vigyáznak arra, hogy a párt­kapcsolatokkal rendelkezőket ne küldjék ugyan­annak a közönségnek a nyakára , amelynek dollárjait kíván­ják meghódítani. Éppen ezért bombaszerűen hatott, hogy az „Országos Petőfi Bizottság” rendezésében megannyi magyarlakta ameri­kai városban fellépni szándékozó hat hazai énekes és színmű­vész egyenesen kommunista, sőt orosz égisz alatt fog szerepelni. Az évtizedek óta a ‘ RUSSKY GOLDS” nyomdájában előállí­tott és ily módon szovjet szubvencióval megjelenő „AMERIKAI MAGYAR SZÓ” a meghívók szétküldője — ami már egyma­gában elegendő arra, hogy ez a Sztálint, Rákosit dicsőítő sajtó­termék megkapja honfitársaink válaszát: tartsuk magunkat ezektől távol! KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA 1973. április 8. Nem mi mondjuk — ők maguk írják . . . A "tulajdonosi érzést pótolni aligha lehetséges" NEMZEDÉKVÁLTÁS címen a Magyar Nemzet­ben (1973. február 7) Nánási László foglalkozik a kolhozgazdálko­dásban mutatkozó katasztrófa előjeleivel: „A nemzedékváltás okozta gondok közé tartozik, hogy magatartás és szemléletbeli különbség van az idősebb és fiata­labb termelőszövetkezeti tagok között. A fiatalok — tegyük hozzá: jogosan — jóval igényesebbek az idősebbeknél, s leg­több fiatal tag a termelőszövetkezetet csupán munkahelynek, saját magát csak munkavállalónak tekinti . .. Termelőszövetkezeteinkben a nemzedékváltás gondjai nem kizárólagosan érzelmi okokból erednek. A más jellegű okok le­küzdése sem egyszerű feladat. Az érzelmi okok azonban a leg­fontosabbak közé tartoznak, s szerepük még jó ideig megma­rad. Annak a bizonyos tulajdonosi érzésnek a mezőgazdasági termelésben, a termelőszövetkezetek gazdálkodásának eredmé­nyességében még éveken át meg lesz a húzóereje. Pótolni ezt az erőt teljesen, aligha lehetséges.” Dehát — ha mégis kell a föld megműveléséhez a tulajdo­nosi érzés — miért verték ki belőle a földbirtok-reformmal meg­jutalmazott magyar gazdát? Még utóbb bevallják, hogy a kol­­hozosítás hiba volt és a magyar földet vissza kell adni a ma­gyar embernek, hogy tulajdonának érezze és így művelje... Kommunista hiba, hiábavalóság: mire volt jó a kegyetlenkedés? A korrupt párt Az „ÚJ ÍRÁS” ezévi, februári számában írja meg Mester­házi Lajos, hogy milyen hívei a magyarok a diktatúra állami rendjének. Egy svéd kommunistát idéz a cikkben, aki gyakran megfordul Magyarországon. A svéd kommunista tanúság sze­rint ennyire tisztelik Kádár János rendszerét a magyarok, még a párttagok is. „Egy Magyarországon gyakran megfordult svéd nő mond­ta a következőket: «Furcsa emberek maguk, magyarok. Látja, kérem, én a hazámban ellenzéki vagyok, vörösnek számítok, ellene vagyok a királyságnak, a tőkés gazdálkodásnak, az egész társadalmi berendezkedésnek. Azon dolgozom, hogy az forra­dalmi úton megváltozzék. Viszont mint állampolgár, tisztib­ben tartom az ország törvényeit. Eszembe sem jutna például, hogy amikor innen hazamegyek, és a vámtisztviselő megkér­dezi tőlem, mit hoztam magammal, akár egy üveg pálinkát, akár egy csomag cigarettát, bármit letagadjak. Ahogy az sem jutna eszembe, hogy a jövedelmemből az adóhivatalban egy koronát letagadjak. Ezzel szemben mit tapasztalok maguknál? Itt mindenki lelkes híve a rendszernek, akivel csak beszélek, az utca emberétől föl a miniszteriális tisztviselőig, mindenki lelkesedik a fennálló rendért, s ha Kádár nevét kiejtem, min­den szem fölcsillan. Ezzel szemben úgyszólván nincs eset rá, az utca emberétől föl a miniszteriális tisztviselőig, hogy ne kér­nének tőlem illegálisan valutát, hogy ne ajánlanának nekem föl forintot, annak ellenében, hogy valamit a részükre odakint megvásároljak, vagy hogy valamelyik bécsi bankhoz a leg­közelebbi külföldi útjukra valutát utaljak. Vagyis úgy látom, itt csupa lojális ember van, aki azonban megszegi a törvénye­ket. Szemben velem és svéd elvtársaimmal, akik egyáltalában nem vagyunk lojálisak a rendszerrel, de a törvényeket meg­tartjuk. Meg tudná magyarázni nekem, miért van ez így?»”. A magyarázat — akár tetszik, akár nem — nem tisztelik azok a Kádár-rendszer törvényeit, akik megszegik... Nem mi mondjuk — ők maguk írják. 11:Orosz csapatok kizárólag a magyar belső rend fenntartásáért tartózkodnak Magyarországon" - Moszkva állítása szerint A Christian Science Monitor neves és nagyrabecsült bos­toni, nemzetközi jelentőségű újság jelentette február 27.-i szá­mában, hogy Eric Bourne, bécsi különtudósítója beszámol az orosz követelésről, mely meg kívánja Magyarországot fosztani a Kölcsönös Katonai Erők Csökkentésének­­— az MBFA-nak — bécsi előkészítő konferenciáján attól, hogy teljesjogú tagként vehessen részt a nemzetközi konferencián. Nyugat ragaszkodik Magyarországhoz, mert 40,000 orosz katona állomásozik az or­szágban, noha elutasították Románia kérelmét teljesjogú tagság iránt, miután Romániában nem állomásozik szovjet katonaság. Most az oroszok — jelentik Bécsből — Magyarországot is, Romániához hasonlóan, csak megfigyelői minőségben — de szavazat nélkül — kívánják az MBFB konferencián látni, mert, — mint Moszkva mondja — „a magyarországi szovjet csapatok kizárólag a magyar belső rend fenntartása céljából tartózkod­nak Magyarországon!!!” A hír nagy feltűnést keltett, miután a Szovjet most ugyan­azt mondja, amit a magyar emigráció 1956 óta állít: Magyar­­országot csak a szovjet katonai erő tartja a csatlósok sorában. Arról nincs hír, hogy a szovjet követelés miatt amúgy is za­­varbajött budapesti kormány mit szól ehhez a szovjet magya­rázathoz? Néha a vak tyúk is talál szemet és néha Moszkva is mond igazat... Gazdasági feudalizmus a legmagasabb fokon (Folytatás az első oldalról.) lex szovjet integrációs program”. Aki az engedé­lyezetteken kívül álló munka, termelés, vagy hiva­tás­ágazat iránt érez tehetséget vagy kedvet, annak el kell hagyni hazáját, Magyarországot és abba az államba kell kivándorolnia, ahol a Kremlin által megrajzolt „komplex integrációs program” ezt en­gedélyezte. Mi lesz a népünket jellemző sokszínű, sokágazatú alkotásra vágyó magyar tehetségekkel? A Kremlin és az Európa-csatorna Jellemző a szovjet mohóságra vagy a kremlini hatalomféltésre, hogy a Duna-kérdést is felvetették a moszkvai ülésen. Ugyanis — amint lapunk más helyén jelentjük — Nyugat-Európában nyilvános­ságra hozták: az 1980-as években elkészül az egész Európát átfogó édesvízi csatorna, víziút, amelynek főrésze a Duna lesz. A szovjet már most le akarja fogni a Dunát. Vályi Péter jelentette, hogy erre is gondoltak Moszkvában: „A végrehajtó bizottság a Dunával kapcsolatos vízügyi együttműködés programját is jóváhagyta. Mint ismeretes, az 1980-as évek elején a Rajnát a Dunával összekötő csatorna segítségével rend­kívüli mértékben tovább nő a Duna jelentősége, s így elengedhetetlen az érdekelt országok együtt­működése e fontos vízi út kihasználásában.” • A KGST ma divatos a Szovjetben Körültekintéssel és a nagyhatalom katonai fe­nyegetésével így építi ki Moszkva az újkolonializ­­mus folytatólagos hűbéruralmának és kizsákmányo­lásának biztosítását. Míg a ma már jelentéktelen régi gyarmatosítás ellen szaval és a határok védel­mét követeli, add:­ olyan újfeolonializmust erősza­kol a szerencsétlen rabnépekre, amely beleszegényíti őket a Szovjetbe s ráadásul a csatlós pártfőnökök révén önkiszolgáló gyarmatot is teremt. És megint a csatlós diktátorok segítségével mindezt az állam­­szerződések kulisszái mögött úgy rendezi, hogy az új feudalizmusba döntött és kizsákmányolt nép ne nagyon láthassa, hogy mi történik, ha a bőrén érzi is. És míg a Kremlin a határok érintetlenségét hir­deti, a kínai határból elrabolt, cári zsákmányterüle­tek visszaadásáról hallani sem akar. Amint nem akar hallani arról sem, hogy a Magyarországot meg­szálló orosz csapatokat, amelyekkel állandóan meg­sérti a magyar határokat, vonja vissza a maga határai mögé. A Szovjet gyarmatosít és kizsákmányol, hogy hűbéresei tartsák fent költséges katonai hatalmát. Ennek ma legdivatosabb eszköze a KGST. Bécs, 1973. március. Láthatár Az „Ópium Nagy Hadgyakorlata" Korzikában (AJACCIO, Korzika­) A szi­geten nagy, mondhatni kínos feltűnést keltett a párisi L’Ex­­press hetilap leleplező riport­ja. A riportban olvasható, hogy mi volt a magyarázata a korzi­kai hatóságok botrányt keltő intézkedésének. A történet a következő: Ajaccio város ifjú­sági kultúrháza meghívta Ca­therine Lamour újságírónőt, aki nemrég könyvet jelentetett meg a kábítószerfogyasztás ve­szélyeiről AZ ÓPIUM NAGY HADGYAKORLATA címmel. Az újságírónő azonban — mint a L'Express francia folyóirat írja — noha elment Ajaccióba, nem tudta megtartani kábító­szer-ellenes előadását. Ugyanis az előadótermet a hatóságok bezárták. Közel ezer fiatal, aki eljött, hogy meghallgassa, kénytelen volt kinn ácsorogni. Az összes hivatalos szemé­lyek, akikhez az újságírónő fordult, visszautasították, hogy bármilyen magyarázattal szol­gáljanak. Az Express azonban készsé­gesen szolgált magyarázattal. Idézte, hogy :,,Az Ópium Nagy Hadgyakorlata című könyv 39. oldalán Catherine Lamour és Michel R. Lamberti egy 1971 májusában megjelent amerikai jelentést idéznek, amely egy Korzikában székelő kábítószer­csempész társaságot vádol, a­­kiket szoros szálak fűznek egyes politikusokhoz...” Jóleső örömmel kell olvasni, hogy korunknak ez ellen a leg­szörnyűbb rombolása ellen, a­­mely fiatal életek ezreit mérge­zi meg, ilyen hatásos az ameri­kai küzdelem, hogy a sokfelé ágazó amerikai kábítószer el­leni harcnak a távoli Korziká­ban is jelentkezik jótékony ha­tása. AUSZTRÁLIÁBAN KIVITELRE IS JUT HÚS (WASHINGTON, D. C.­) Míg az amerikai háziasszonyok országszerte az elnök biztatá­sára hússztrájkkal válaszoltak a húsárak és elsősorban a mar­hahús-árak emelésére, addig az ausztrálok megelégedéssel je­lentik, hogy húskivitelük nőtt. Az ausztráliai hústanács köz­lése szerint az 1972-es évben az ország húsexportja 779 ezer tonnára nőtt, az előző évi 615 ezer tonnáról. Minden jel arra vall, hogy a folyó pénzügyi év végére, júniusra még jobbak lesznek az ausztráliai húskivi­tel eredményei. Az 1972-es naptári évben marhahúsból 497 ezer, birkahúsból 185,400, bá­rányhúsból pedig 35,200 tonnát szállítottak külföldre. Különö­sen örvendetes — állapítja meg a hústanács — a fagyasztott marhahús exportjának emelke­dése. A tavaly külföldre szállí­tott 18,300 tonnából (ami 10 ezer tonnával több a tavaly­­előttinél) 16 ezer tonnát Japán vásárolt. Érdekes... VASFÜGGÖNY SÓHAJ ★ Miért kell nálunk azt ün­nepelni, ami unalmas és azt ti­lalmazni, ami érdekes? MHBK teadélután (MHBK tudósító jelenti:) A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGE clevelandi csoportjának ifjúsága március 25.-én délután tartotta ez évi első teadélutánját a volt West­ Lake Hotel nagytermében. A rendezőség legnagyobb örömére az érdeklődés vára­kozáson felüli volt, pótasztalokat kellett behelyezni a terembe, hogy az állandóan érkező újabb vendégeknek ülőhelye legyen. Feldíszített terem, gazdag büfé asztal, megszervezett ven­dégfogadás első benyomásai már jó alapot adtak ahhoz a han­gulathoz, melyet a kiváló zenekar játékával elért. A gondosan összeállított műsor, a tervszerűség, a rendezők szervezett és jól végzett munkáját bizonyították. Pék Ágnes, Ewendt Andrea, Ferenczy Zsuzsanna, Halmo­­si Erzsébet, Stiasny-Csáklány Marina, Szarka Eszter és Csekő Éva Mária teljes mértékben megérdemlik az elismerést. A rendezők kiváló szereplése bizonyítja azt is, hogy az idei bálbizottság igen jól választott, amikor a rendezőség­ fent felsorolt tagjait MHBK ifjúsági tisztségre alkalmasnak tartotta. A műsort Pék Ágnes 1973. évi bálkirálynő üdvözlő szavai­val nyitotta meg, felkérte a vendégeket, hogy kezdjék el a táncot. Büfé nyitás után Pék Ágnes az ifjúság nevében üdvözölte Kálnoki-Kis Tibor MHBK, földrészvezetőt és gratulált új tisztségéhez. Köszöntötte Dávid Gyula új főcsoportvezetőt azzal az ígérettel, hogy az ifjúság munkájában támogatni fogja. Kálnoki-Kis Tibor néhány mondattal megköszönte a jó­kívánságokat és kérte a fiatalságot, hogy álljanak az új fő­­csoportvezető mellé hasonlóan, mint ahogy az ő munkáját tá­mogatták.­­ „Legyetek büszkék mindig arra, hogy magyarok vagy­tok, de legyetek olyan magyarok, hogy arra büszkék lehesse­tek” — fejezte be a földrészvezető köszönő beszédét. Dávid Gyula főcsoportvezető szintén köszönetet mondott az ifjúságnak a közvetlen szavakért és kérte lelkes munkájuk folytatását. A tea műsorába tartozott a báli fényképek és film­felvéte­lek bemutatása is. A bemutatást Pék Pál és Molnár János ren­dezték, melyet a vendégek nagy érdeklődéssel néztek végig. Tíz óráig tartott a tánc, az MHBK ifjúságának első tavaszi összejövetele. A tea­délutánt a rendezőség eredetileg 18.-ára tervezte, azért tette át még idejében március 25.-re, hogy ne rendezze egy napon az Egyesült Egyletek március 15.-i ünnepélyével. A rossz idő miatt a március 15.-i ünnepély egy héttel eltoló­dott, így a két rendezés mégis egy napra esett, melyen már változtatni nem lehetett. A Magyar Harcosok Bajtársi Közös­ségének vezetősége külön köszönetét fejezi ki azoknak, akik a helyzetet megértették és mindkét helyen részt vettek. Nincs nagyobb sportnemzet , mint a Szovjetunió Nyertesevszkij mint a nyíl, úgy száguldott az ezerméteres futóverseny salakpályáján a cél felé, rekordidőre számított, mert már úgy látszott, senki sem tudja behozni, amikor mögötte lihegve megszólalt Pucoljevics, aki másodiknak futott a pályán: — Egy percre figyelj csak rám, drága kamrád, csak egy pillanatra! Nyertesevszkij lassított és Pucoljovics így lihegett a há­ta mögül: — Ugye, már kaptál lakást dicső pártunktól? — Az Olimpia után. Állást, lakást. Három szoba, kony­ha, fürdőszoba az első emeleten — saját balkonnal! Pucoljovics valósággal szűkött futás közben: — Látod! Én meg csak egyetlen szobát kaptam, azt is egy közösségi tanyán és a negyedik emeleten — vízvezeték nélkül! Nyertesevszkij visszakiáltott: — Nem volt szerencséd, sporttársam! — és újból vág­tázni kezdett. — Megállj! — sikoltotta Pucoljovics. De a tanácselnök, most megígérte, hogy ha első leszek ezen a versenyen, akkor a lakásigénylők élére helyez, a lakáslistán az első helyre! — Sajnálom — szilajodott a futásnak Nyertesevszkij, ezen én nem tudok segíteni! — De tudsz — köhögte Pucoljovics. — Engedj engem előre, elsőnek és lesz lakásom. Neked már úgy sem adnak semmit, minek maradjon az a lakás a bőrükben, amit nekem kell adniok. — Ez igaz — ismértle be Nyertesevszkij és lassított. Pucolj be elsőnek Pucoljovics kamrád, vedd el tőlük az első lakást! De alig fut néhány métert másodiknak Nyertesevszkij, amikor utána kiált a harmadik helyen futó Startovszkij: — Nyertesevszkij, ne rohanj, hallgass meg! Nyertesevszkij rossz érzéssel lassít: — Mi az, te is lakásért startoltál, Startovszkij? Startovszkij hörögve tudott csak szólni az erőlködésről: — Abban a tudományos intézetben, ahol dolgozom, most tűztek ki egy könnyű tárgyat, amihez nem kell sok munka és ész és doktorátust hoz. Megígérték, ha legalább második leszek, én kapom meg. Nyertesevszkij komrád, miért ne vegyük el a bürokraták kezéből ezt a doktorátust, engedj engem másodiknak befutni. Nyertesevszkij mozgott, de aztán fékezett és így szólt: — Igaz is, nekem nem ígértek meghatározott helyre doktorátust. Szaladj, Starovszkij, vidd el a doktorátust! De alig futott a harmadik helyen, mikor a negyedik hely­ről sírva kiabálni kezdett feléje Buzgolnoff, a diákfutó: — Nyertesevszkij bajnok elvtárs, magának mindegy, de ha én a harmadik helyen végezhetnék, szilárdságtanból át­engednének az alapvizsgámon, pedig egyébként bukásra ál­lok. Drága Nyertesevszkij bácsi, engedjen előre... Nyertesevszkij előre engedte Buzgolnoffot is. — Rugólkodj hát, Buzgolnoff komrád! És míg a nézők elképedésére negyedikként cammogott be a célba, büszkén tekintett maga körül. Nincs még egy ország a kerek nagyvilágban a Szovjetunión kívül, ahol ilyen hatalma van a sportnak és egyetlen futóverseny dönti el egy kényelmes lakás, egy doktorátus és egy alapvizsga sor­sát. Hiába mindenkinél nagyobb sportnemzet a Szovjetunió! _(csUI)

Next