Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)
1976-01-11 / 1. szám
197er jusious is. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Nehéz küzdelem: Erdély és Bánság emberi és nemzeti jogaiért (Folytatás az első oldalról) két túllépnék követelésükkel. A kijelentés kétélűségében veszély is és fenyegetés is rejtőzik. Később ezt mondja a diktátor: elérendő a teljes egység hazánk állampolgárai között. ..” Hogy ezt a teljes egységet hogyan akarja a diktátor elérni, az tisztán tőle függ. Majd azt is kijelentette, hogy a nemzeti probléma csak egy kiindulópontból vizsgálható: „egység tekintet nélkül a nemzeti, társadalmi és történelmi előzményekre ...” A dicséret is ezen az előfeltételen alapul. Amikor a dolgozók önzetlenségét dicséri, megállapítja annak általánosságát, — tekintet nélkül a nemzetiségre. — Beismeri, hogy szellemi téren vannak hiányosságok, de védekezik, — ez nem nemzetiségi, hanem általános eredetű. „Kifejezetten felhívom a figyelmet arra, hogy a nehézségek és hiányosságok az anyagi és értelmiségi igények kielégítésében az ország általános fejlődésével vannak kapcsolatban.” Hangoztatta: elve a méltányosság és jogosság. Azonban ismét következett a burkolt fenyegetés: „A megoldás ezekben a kérdésekben csak egyetlen nyelven oldható meg és ez a nyelv a munka, az egység és a küzdelem beszéde. Éspedig a kommunista párt vezetésével történhet csak, hogy all. kongresszus programját teljesítsük .. A nemzeti probléma megoldásának lényege: fejleszteni a termelés erőit, minden nép társadalmi tevékenységét, és akkor leszünk képesek igazi egyenlőségről és igazságos nemzeti politikáról beszélni.” Ami magyarul annyit jelent, ha a párt szempontjából kielégítően dolgozol és a párt igényeinek megfelelően politizálsz, akkor veszünk csak egyenlő számba. Ezt a gondolatot folytatva mondja: „Ennélfogva a magyar és német nemzetiség tanácsainak odaadással emelni kell felelősségüket, lelkiismeretességüket, valamint cselekvő és közvetlen részvételüket . . ” És ez bizony már egyenesen rossz illatú, mert ez már vád, hogy a magyarok és németek Romániában ma a párt szempontjából nem tarthatók megbízhatóknak, lelkiismeretesnek, sőt passzívak, és nem hajlandók, közvetlen részvételre a szocializmus építésében. Ehhez tette hozzá: „Előfeltétel a párt körüli egység állandó erősítése .. Azért létesítettük a Szocialista Egységfrontot, amelynek feladata, hogy jobb kooperációt létesítsen társadalmunk minden testülete között.” • VÉGRE AZ AZ UTALÁS, amelyben lgközelebb jutott a hat pont elismeréséhez, így hangzott: „Tudom, hogy a mai megbeszéléseken a problémák bizonyos számát kiemelték. Ezek a közoktatás, a kultúra, művészi szabadság és szocialista nevelés, és kapcsolatosak a nemzetiségek egyikének vagy másikának a nyelvhasználatával. Nem kétséges, hogy a nemzetiségi probléma marxi-lenini megoldásában jelentős probléma a különböző nézetiségek anyanyelvének használata a társadalmi tevékenység kivitelezésében . . Jó eredményeket értünk el a közoktatásban, a kulturális és művészi tevékenység terén és a szocialista nevelésben” — bizonykodik a diktátor és ezután következik beszédének legfontosabb része, Ceausescu önkritikára kényszerül és beismeri: „Mindazonáltal ezen a téren vannak mulasztások is, amelyek a mi általános közoktatási, kulturális és művészi életünk fejlődése terén mutatkoznak.” Majd sietve hozzáteszi, és azt hisszük, ez volt beszédének lényege: „Természetesen ez az ülés nem helye és ideje annak, hogy ezeket a problémákat megvizsgáljuk. Előkészítünk a következő tavaszra egy kulturális kongresszust .. Ezen a kulturális kongresszuson, magától értetődően le fogjuk vonni a szükséges következtetéseket, hogy mi lesz a teendőnk a jövőre.” • AZONBAN ezután a kijelentés után is elhangzott a fenyegetés: „ nem az számít, hogy a színházban milyen nyelven beszélnek vagy énekelnek, színészkednek vagy írták a mondanivalót. A mondanivaló számít, hogy mit írnak... Természetesen utána kell nézni, hogy a nép olvashassa és hallgathassa saját költészetét, kórusait, színpadi játékát. Azon a nyelven, amelyet a legjobban ért. De első a mi gondolkozásunkban az, hogy közös legyen a forradalmi materialista-dialektikus beszéd, és életfelfogásunkés világnézetünk. Ha különböző nyelven is fejezzük ki magunkat, egyetlen forradalmi és marxi-leniai beszédünk legyen. Ha megfelelő figyelmet fordítunk annak a biztosítására, hogy magyar és német nemzetiségű polgáraink a maguk nyelvén hallgathassák a rádió és televízió programokat, soha egy percre se feledjük el, a kulcsprobléma a forradalmi nevelés, amely állandó és központi gondunk legyen.” • A CEAUSESCU-BESZÉDNEK három címzettje volt. Egyik a nyugatnémet külügyminiszter, másik a magyarországi diktatúra és harmadik az erdélyi és bánsági magyarok és németek. Azt még mindig nem tudtuk megállapítani, kik voltak azok a képviselők név szerint és személy szerint, akik a hat pont előterjesztésének kockázatát vállalták. Egy azonban bizonyos: a hat pont olyan visszhangra talált, hogy a császári Ceausescu kénytelen volt a nemzetiségi tanácsokat külön, majd közös ülésre összehívni. A néhány nap múlva látogató nyugatnémet külügyminisztert, akivel amúgy is volt néhány kényes ellentéte, már az elhangzott beszéd ígéreteivel nyugtatta meg: a Romániában élő németek hat követelését majd tavasszal, külön, erre a célra összehívott megbeszélésen rendezik. És mindent meg fognak kapni, ami nem pártellenes. Genscher nyugatnémet külügyminiszter Macovescuval, a román külügyminiszterrel tárgyalt és fogadta Ceausescu is. A kiadott közös nyilatkozatban az egyetlen kitétel, amely a hat pontot jelentheti, a következő volt: „...a nevelésügyi, kulturális és tudományos együttműködés és csere fejlesztése..Ami nem sok. Ha tehát el is hangzott valami a romániai német nemzetiség nyugatnémet szellemi élettel engedélyezett kapcsolatáról, azt nem tartották szükségesnek kiemelni a hosszú nyilatkozatból, amely a szecskává aprított összes külügyi frázisokat felsorolta, még a ciprusi ügy feletti izgalmukat is. A taktika nyilvánvaló volt: a nagy tömegben elrejteni a lényeget. A Ceausescu-beszéd, valamint a Genscherrel kiadott közös zárónyilatkozat után Macuvescu román külügyminiszter sietve megjelent Budapesten is. A Kádár-diktatúra külügyminiszterével ültek össze. Pója Frigyes, Kádár külügyére és George Macuvescu, Ceausescu külügyére, december 11-én keltették közös nyilatkozatukat.Ebben is a szokásos, semmitmondó protokol-frázisokat használták. De itt már, a pártnyelv zsargonját lefordítva, megtaláljuk a probléma nyomát. Először azt mondja a nyilatkozat: „a vélemények cseréje a kapcsolatról őszinte és nyílt volt”, ami magyarul azt jelenti, hogy az ellentéteket megbeszélték. Később ugyanilyen gyáva nyelven ezt mondják: „A két miniszter megelégedését fejezte ki a tudományos és kulturális együttműködés haladásáról, azonban elismerte a létező problémák megoldásának szükségességét is — további fejlődés mérlegelésével.” ÉRDEMES a dátumokat felsorolni: 1975. november 10-én írták meg Frankfurtban a tudósítást és 11-én közölte a német lap a két nemzetiség hat pontos követelését. December 3-ra Ceausescu összehívatta a magyar és német nemzetiségi tanácsokat, amelyek tulajdonképpen a párt testületét. Itt tavaszra odázta a kérdés konkrét tárgyalását (ha el is ismerte, hogy mulasztások történtek). December 6-án érkezett Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter Bukarestbe, akinek már George Macovescu román külügyminiszter és Ceausescu is azt mondhatták, a probléma megoldásának szükségességét felismerték, tavasszal majd megtárgyalják, tehát csak ártana a két állam közti kapcsolatnak, ha addig bolygatnák ezt a kérdést. Genscher ezt valószínűleg elhitte, legalább is a közös nyilatkozatban a kérdést még csak nem is érintették. December 10-én a román külügyminiszter, Macovescu már Budapesten van, ahol Pója Frigyessel tárgyal. Mindenki fogadja és másnap, 11-én jelenik meg közös nyilatkozatuk, melyben már világosabban beszélnek, de még mindig nem mondják ki, melyek azok a létező problémák, amelyeknek megoldása szükséges .. • EZ AZ IDŐRENDI FELSOROLÁS mutatja, hogy az erdélyi és bánsági mozgalom időpontját a hat pont szerzői jól választották meg. De mutatja azt is, hogy a román ellenlépés is gyors volt. Nyugat-Németország felé Bukarestben, a magyarországi diktatúra felé Budapesten játszották ki Ceausescu beszédét, mondván: ami nem történt eddig meg, azt beismertük, és amit szükséges megtenni, azt majd tavasszal megteszzük. És mivel úgy nyugatnémet mint magyar részről ezt elfogadták, most már visszafordítva a Ceausescu-beszédet nyugatnémet jóváhagyással és a Kádár-diktatúra hozzájárulásával, tavaszig hangsúlyozhatják, hogy sem a német nemzetiség sem a magyar nemzetiség Erdélyben és Bánságban nem számíthat külső támogatásra. Hiszen mindkét lehető érdekeltséget tájékoztatták és kielégítették ígéreteikkel. Ami a legnyugtalanítóbb, az is ebből kerül ki: Ceausescu időnyerésért játszik. Az időnyerésnek pedig csak az lehet a célja, hogy ha még eddig nem látná tisztán, úgy ezután megtudja, milyen mélyről ered ennek a mozgalomnak a lökőereje, és mit kell tegyen, hogy ezt a hajtóerőt megfossza lendületétől. Az nem túlságosan megnyugtató, inkább ismerik be, hogy elmaradtak, tehát nem engedélyezhetnek többet, semmint elismerjék, hogy mit is hajlandók adni?... A jövő felé tekintve pedig egyenesen dermesztő az a megállapítás, hogy hosszú távon minden nyelven egy lehet csak a beszéd, amit az ideológia mond. Azt nem is kellett Ceausescunak mondani, hogy Romániában ma az ideológia nyelve a román. És azt sem kellett kimondani, ha rá kívánják sütni a kezdeményezők, hogy a magyar és német hat pont egységellenes és ideológiaellenes, akkor a román diktatúrának jogában áll majd leszámolni mindenkivel, aki felvetette, terjesztette és azonosította magát a hat ponttal. És ha a román diktatúra úgy látja, hogy sem Nyugat-Németország, sem a mai magyar diktatúra, sem a szabad világ közfigyelme és érdeklődése nem áll erősen a hat pont mögött, és ha úgy látja, hogy az erdélyi magyarok és németek ellenállását meg lehet törni ezeknek a külső tényezőknek a felvonulása és megtorlása nélkül, nos, akkor miért ne lehetne kikiáltani, hogy a hat pont a román állam egysége és a kötelező ideológiai beszéd ellen szól? • EBBŐL VILÁGOSAN LÁTHATJUK a magunk feladatát is. Az erdélyi és bánsági németeknek mindent meg kell tenni, de a Nyugat- Németországban működő magyar emigrációnak is, hogy ebben az értelemben érveljenek és szóljanak Bonnban. A gyáva Kádár-diktatúrát már most felelősségre kell vonni, hogy felelősség térbeli, és ezt nemcsak mi, száműzöttek látjuk, de mindenki látja. A nagyvilág közvéleményét riasztani kell, főként pedig az amerikai politikai életet kell tájékoztatni arról, ami történt és készül most a halasztás időnyerését kihasználó román diktatúra belső köreiben. A forrongás e körül a kérdés körül megindult, Erdély ügye elmozdult a holtpontról. Lapunk más helyén közöljük az eddig hozzánk eljutott nyugati sajtó kommentárjait, amelyek bizonyítják: a szabad világ közvéleménye felfigyelt. A Nyugat-Németországban élő száműzöttek részéről eddig olvashattuk dr. Melegh Gyulának, a Frankfurter Allgemeine december 2-i számában megjelent nyílt levelét Erdélyről. A Közös Magyar KülügyiBizottság pedig deklarációban intette a magyarországi diktatúrát felelősségére. Beszámolónk befejezéseként közöljük a Közös Külügyi Bizottság deklarációját. Az Észak-amerikai Magyar szervezetek és Egyletek Közös Külügyi Bizottságának nyilatkozata. Washington D. C. 1975. december 15. A Frankfurter Allgemeine Zeitung 1975. november 11-i száma hírt adott az erdélyi magyarok és németek képviselőinek a Román Szociaista Köztársaság kormányához intézett felhívásáról, amely az anyanyelv szabad használatának, kulturális autonómiának biztosítását, az elnyomás és megkülönböztetés megszüntetését, alkotmányosan elismert, szabadon választott érdekképviseleti szerv megteremtését és egy, az Egyesült Nemzetek keretén belül működő, Románia kisebbségeinek emberi és nemzeti jogait védelmező külön bizottság felállítását követelte. Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek és Egyesületek Közös Külügyi Bizottsága megállapítja, hogy a Romániában élő magyarság kulturális, nemzeti és emberi jogainak biztosítása elsősorban a Román Szocialista Köztársaság köelessége, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányának aláírásával önként vállalt magára. Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek és Egyletek Közös Külügyi Bizottsága kötelességének érzi, hogy az erdélyi magyarság kezdeményezését minden rendelkezésre álló eszközzel, az erdélyi magyarság nyugaton működő érdekképviseleti szerveivel legszorosabban együttműködve ismertesse és támogassa. Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek és Egyletek Közös Külügyi Bizottsága reméli, hogy egyetemes érdekeink képviseletében a magyarság „nyolcadik törzse” együttesen tud és fog eljárni. Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek és Egyletek Közös Külügyi Bizottsága leszögezi, h hogy az erdélyi magyarság jogos, bátor, bölcs ,időszerű követeléseinek támogatása nemcsak a Magyarországon kívül élő „nyolcadik törzs" köelessége. Erdély magyarjainak követelése egyetemes magyar követelés. Ezért az Észak-amerikai Magyar Szervezetek és Egyletek Közös Külügyi Bizottsága felszólítja a Magyar Népköztársaság kormányszerveit, diplomáciai testületét, mlamint a Magyarországon működő kultúrintézményeket, politikai és társadalmi szervezeteket is ezek vezetőit az erdélyi magyarság elnyomásos románosítás ellen folytatott küzdelmének viágfórumokon való nyilvános és ezért hathatóssmertetésére, független, őszinte és magyarérdekű támogatására. Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek és Egyletek Közös Külügyi Bizottsága Pásztor László Gereben István ■Inök ügyvezető főtitkár , elnök RÓNAI ZOLTÁN: KORFORDULÓ Spanyolország Francóval és nélküle is. » OLVASHATTUK AZT A KÍVÁNSÁGOT: Portugália ne jusson Spanyolország sorsára. Vagyis ne törjön ki polgárháború és ne kerüljön hatalomra autoritárius rendszer. De ugyanígy kívánni kell azt is, hogy Spanyolországban ne ismétlődjenek meg a portugáliai fejlemények: egy tekintélyrendszer megszűntét ne kövesse zűrzavar. Ez talán akkor fenyegetne, ha az új szakasz spanyol politikusai oly kevés reformkedvről tennének tanúságot, mint Marcelo Caetano és társai Portugáliában. Spanyolország mindenesetre azzal a kezdeti előnnyel indul, hogy van egy politikai mozgalmak felett álló, fiatal és modern királyos intézmények, amelyek a változás keretéül és alapjául szolgálhatnak. A királyra nagy szerep vár, Spanyolország esetében nem lehet puszta jelkép. Ezért a klasszikus formulát: „A király nem kormányoz, hanem uralkodik”, egy cikkíró professzor így módosította: „A király uralkodik, nem kormányoz”. Vagyis az uralkodás pozitívumát, nem negatív oldalát állította előtérbe. Nem szabad persze elfelejteni, hogy a falangisták egy része Francótól eltérően, soha nem akart királyt, a szélsőbaloldal már azt mázolja a falakra, hogy János Károly „a kapitalisták királya”; a legitimisták a fiatal király apját, Don Juant, a dinasztia fejét akarják a trónon látni, a karlisták kis csoportjának pedig saját trónkövetelője is van. Talán érdekes megjegyezni, hogy a CAMBIO című hetilap nyárelejei felmérése szerint a lakosság 61 százaléka tartotta az akkor még herceget feladatára alkalmasnak, és csak 13 százaléka nem. Bár a fővárosban a nemleges válaszok voltak előtérben (45 százalék). # NEM SOK KÉTSÉG FÉR HOZZÁ, hogy a lakosság túlnyomó többsége változást, politikai fejlődést akar, de nagyobb megrázkódtatások nélkül. Ez pedig azzal egyenlő, hogy a változás nem jelenthet szakítást a múlttal. Ilyen irányban tették meg az első lépéseket Cortes, a parlament új elnökének a kinevezésével, és a kormánynöknek hivatalában való megerősítésével. A tényeket ugyan többféleként lehet értelmezni. — Volt vezércikk, amely „az alkotmány győzelméről” beszélt: a parlamenti elnöknek mennie kellett, mert hatéves mandátuma lejárt (bár a képviselőket fél évvel meghosszabbították, még Franco megbetegedése előtt), a kormányelnök pedig maradt, mert az ő kinevezése öt évre szólt, belőle még három hátra van, s mert az államfő személyének a változása nem követeli meg a kormányelnök lemondását. Az új kormány megalakulása sokakat nem fog kielégíteni. Nagy közigazgatási reformokról beszélnek, váltóak a minisztériumok száma is, de munkatársait Arias Mavarrónak a Franco-rendszer különböző szakaszaiban szerepet játszók között kellett keresnie. MINT BEL- MINT KÜLFÖLDÖN hangsúlyozták, hogy a királynak és a kormányzónak egy-két évi bizalmi, ürelmi időt kell megszavazni. Ennyire szükség lesz, hogy a legfontosabb reformokat fokozatosan végrehajtsák. Sokan azonban nem akarnak addig várni. A Franco-rendszer alapvető tételei közé tartozott a politikai pártok elvetése. A liberalizálás és demokratizálás folyamatát a ,politikai egyesülések” volnának hivatottak előbbre vinni. Aegalakulásukhoz 25 000 aláírás összegyűjtésére van szükség tizenöt tartományra elosztva. Egy évvel a szabáyozó törvényes rendelkezés után azonban még csak egyet hagytak véglegesen jóvá (a Spanyol Népi Uniót), 12 van alakulóban, háromnak a kérését pedig elutasították. Azok, akik reményeket fűztek hozzájuk, nincsenek a megalakulások ütemével megelégedve. Másrészt nem akarnak a politikai porondra lépni ilyen keretekben a kereszténydemokraták és a szocialisták, akiknek részvételére nagy szükség volna. Az aláírások gyűjtése meg a legtöbb esetben nagyon lassan halad. Például Katalóniában és Andaúziában az emberek igen kevés hajlandóságot mutattak, hogy így elkötelezzék magukat. Aligha lehet majd a pártrendszer bevezetését elkerülni. S talán ezt is meg lehet tenni a múlttal való szakítás nélkül. A nemzeti mozgalomnak a politikai pártokat elítélő tételét lehetne elve a múltban levitézlett pártrendszerre vonatkoztatni és új kísérletet tenni. Hiszen a „politikai egyesülések” sokak szerint pártok név nélkül, vagy legalább „párt-embriók”. # FELVETŐDÖTT AZ A KÉRDÉS, hogy a jövő spanyol demokráciájában helyet kap-e majd a kommunizmus vagy más marxista ihletésű mozgalom. Nyári programbeszédében Carlos Arias Navarro kizárta őket, mert „a tapasztalat nem képes felmutatni egyetlen olyan esetet sem, amikor a kommunisták részvétele a demokratikus játékban őszinte lett volna. Mindig csak ugródeszkául szolgált a hatalom meghódítására...” # PROBLÉMÁKBAN nincs és nem lesz hiány. Bele kell tanulni a nagyobb szabadság kihasználásába, megtalálni az utat a változtatni nem akarók és a türelmetenkedők között. A szélsőbal és a szélsőjobb sok kárt okozhat és felelős lehet, ha a liberalizálás és demokratizálás nehezebben és lassabban halad. Egy jogász barátom véleménye szerint az amnesztia is szélesebb lett volna, ha kidolgozása alatt nem történik baszk földön egy újabb politikai gyilkosság. OCEAN TRAVEL 1071 Bathurst St., Toronto, Canada M5R 3G8 Tel.: 534-2874 & 534-1347 OLCSÓ UTAZÁSOK IDŐ LEVEL - VÍZUM _ AUTÓBÉRLET - BIZTOSÍTÁS FORDÍTÁS - ROKONOK KIHOZATALA IKKA — TUZEX — COMTURIST — IBUSZ GYÓGYSZER — VIRÁG KÜLDÉSE 2. oldal