Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976 (83. évfolyam, 1-50. szám)

1976-01-11 / 1. szám

197er jusiou­s is. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Nehéz küzdelem: Erdély és Bánság emberi és nemzeti jogaiért (Folytatás az első oldalról) két túllépnék követelésükkel. A kijelentés két­­élűségében veszély is és fenyegetés is rejtőzik. Később ezt mondja a diktátor:­­ elérendő a teljes egység hazánk állampolgárai között. ..” Hogy ezt a teljes egységet hogyan akarja a dik­tátor elérni, az tisztán tőle függ. Majd azt is kijelentette, hogy a nemzeti probléma csak egy kiindulópontból vizsgálható: „egység tekintet nélkül a nemzeti, társadalmi és történelmi előz­ményekre ...” A dicséret is ezen az előfeltételen alapul. Ami­kor a dolgozók önzetlenségét dicséri, megálla­pítja annak általánosságát, — tekintet nélkül a nemzetiségre. — Beismeri, hogy szellemi téren vannak hiányosságok, de védekezik, — ez nem nemzetiségi, hanem általános eredetű. „Kifeje­zetten felhívom a figyelmet arra, hogy a nehéz­ségek és hiányosságok az anyagi és értelmiségi igények kielégítésében az ország általános fejlő­désével vannak kapcsolatban.” Hangoztatta: el­ve a méltányosság és jogosság. Azonban ismét következett a burkolt fenyegetés: „A megoldás ezekben a kérdésekben csak egyetlen nyelven oldható meg és ez a nyelv a munka, az egység és a küzdelem beszéde. És­pedig a kommunista párt vezetésével történhet csak, hogy all. kong­­resszus programját teljesítsük .. A nemzeti probléma megoldásának lényege: fejleszteni a termelés erőit, minden nép társadalmi tevékeny­ségét, és akkor leszünk képesek igazi egyenlő­ségről és igazságos nemzeti politikáról beszélni.” Ami magyarul annyit jelent, ha a párt szem­pontjából kielégítően dolgozol és a párt igényei­nek megfelelően politizálsz, akkor veszünk csak egyenlő számba. Ezt a gondolatot folytatva mondja: „Ennélfog­va a magyar és német nemzetiség tanácsainak odaadással emelni kell felelősségüket, lelkiisme­retességüket, valamint cselekvő és közvetlen részvételüket . . ” És ez bizony már egyenesen rossz illatú, mert ez már vád, hogy a magyarok és németek Romániában ma a párt szempontjá­ból nem tarthatók megbízhatóknak, lelkiismere­tesnek, sőt passzívak, és nem­ hajlandók, közvet­len részvételre a szocializmus építésében. Ehhez tette hozzá: „Előfeltétel a párt körüli egység állandó erősítése .. Azért létesítettük a Szocialista Egységfrontot, amelynek feladata, hogy jobb kooperációt létesítsen társadalmunk minden testülete között.” • VÉGRE AZ AZ UTALÁS, amelyben lgkö­zelebb jutott a hat pont elismeréséhez, így hang­zott: „Tudom, hogy a mai megbeszéléseken a problémák bizonyos számát kiemelték. Ezek a közoktatás, a kultúra, művészi szabadság és szo­cialista nevelés, és kapcsolatosak a nemzetisé­gek egyikének vagy másikának a nyelvhaszná­latával. Nem kétséges, hogy a nemzetiségi prob­léma marxi-lenini megoldásában jelentős prob­­léma a különböző n­ézetiségek anyanyelvének használata a társadalmi tevékenység­­ kivitele­­­zésében . . Jó eredményeket értünk el a közok­tatásban, a kulturális és művészi tevékenység terén és a szocialista nevelésben” — bizonyko­dik a diktátor és ezután következik beszédének legfontosabb része, Ceausescu önkritikára kény­szerül és beismeri: „Mindazonáltal eze­n a téren vannak mulasz­tások is, amelyek a mi általános közoktatási, kulturális és művészi életünk fejlődése terén mutatkoznak.” Majd sietve hozzáteszi, és azt hisszük, ez volt beszédének lényege: „Természetesen ez az ülés nem helye és ideje annak, hogy ezeket a problémákat meg­vizsgáljuk. Előkészítünk a következő tavaszra egy kulturális kongresszust .. Ezen a kulturá­lis kongresszuson, magától értetődően le fogjuk vonni a szükséges következtetéseket, hogy mi­­ lesz a teendőnk a jövőre.” • AZONBAN ezután a kijelentés után is el­hangzott a fenyegetés: „ nem az számít, hogy a színházban milyen nyelven beszélnek vagy énekelnek, színészkednek vagy írták a mondani­valót. A mondanivaló számít, hogy mit írnak... Természetesen utána kell nézni, hogy a nép ol­vashassa és hallgathassa saját költészetét, kó­rusait, színpadi játékát. Azon a nyelven, ame­lyet a legjobban ért. De első a mi gondolkozá­sunkban az, hogy közös legyen a forradalmi ma­terialista-dialektikus beszéd, és életfelfogásunk­­és világnézetünk. Ha különböző nyelven is fe­jezzük ki magunkat, egyetlen forradalmi és mar­xi-leniai beszédünk legyen. Ha megfelelő figyel­met fordítunk annak a biztosítására, hogy ma­gyar és német nemzetiségű polgáraink a maguk nyelvén hallgathassák a rádió és televízió prog­ramokat, soha egy percre se feledjük el, a kulcs­­probléma a forradalmi nevelés, amely állandó és központi gondunk legyen.” • A CEAUSESCU-BESZÉDNEK három cím­zettje volt. Egyik a nyugatnémet külügyminisz­ter, másik a magyarországi diktatúra és harma­dik az erdélyi és bánsági magyarok és németek. Azt még mindig nem tudtuk megállapítani, kik voltak azok a képviselők név szerint és személy szerint, akik a hat pont előterjesztésének kocká­zatát vállalták. Egy azonban bizonyos: a hat pont olyan visszhangra talált, hogy a császári Ceausescu kénytelen volt a nemzetiségi tanácso­kat külön, majd közös ülésre összehívni. A né­hány nap múlva látogató nyugatnémet külügy­minisztert, akivel amúgy is volt néhány kényes ellentéte, már az elhangzott beszéd ígéreteivel nyugtatta meg: a Romániában élő németek hat követelését majd tavasszal, külön, erre a célra összehívott megbeszélésen rendezik. És mindent meg fognak kapni, ami nem pártellenes. Gen­scher nyugatnémet külügyminiszter Macovescu­­val, a román külügyminiszterrel tárgyalt és fo­gadta Ceausescu is. A kiadott közös nyilatkozat­ban az egyetlen kitétel, amely a hat pontot je­lentheti, a következő volt: „...a nevelésügyi, kulturális és tudományos együttműködés és cse­re fejlesztése..Ami nem sok. Ha tehát el is hangzott valami a romániai német nemzetiség nyugatnémet szellemi élettel engedélyezett kap­csolatáról, azt nem tartották szükségesnek ki­emelni a hosszú nyilatkozatból, amely a szecs­kává aprított összes külügyi frázisokat felsorol­ta, még a ciprusi ügy feletti izgalmukat is. A taktika nyilvánvaló volt: a nagy tömegben el­rejteni a lényeget. A Ceausescu-beszéd, valamint a Genscherrel kiadott közös zárónyilatkozat után Macuvescu román külügyminiszter sietve megjelent Buda­pesten is. A Kádár-diktatúra külügyminiszteré­vel ültek össze. Pója Frigyes, Kádár kü­lügyére és George Macuvescu, Ceausescu külügyére, de­cember 11-én keltették közös nyilatkozatukat.­­Ebben is a szokásos, semmitmondó protokol-frá­­zisokat használták. De itt már, a pártnyelv zsar­gonját lefordítva, megtaláljuk a probléma nyo­mát. Először azt mondja a nyilatkozat: „a véle­mények cseréje a kapcsolatról őszinte és nyílt volt”, ami magyarul azt jelenti, hogy az ellen­téteket megbeszélték. Később ugyanilyen gyáva nyelven ezt mondják: „A két miniszter megelé­gedését fejezte ki a tudományos és kulturális együttműködés haladásáról, azonban elismerte a létező problémák megoldásának szükségességét is — további fejlődés mérlegelésével.”­­ ÉRDEMES a dátumokat felsorolni: 1975. november 10-én írták meg Frankfurtban a tudó­sítást és 11-én közölte a német lap a két nem­zetiség hat pontos követelését. December 3-ra Ceausescu összehívatta a ma­gyar és német nemzetiségi tanácsokat, amelyek tulajdonképpen a párt testületét. Itt tavaszra odázta a kérdés konkrét tárgyalását (ha el is is­merte, hogy mulasztások történtek). December 6-án érkezett Hans-Dietrich Genscher nyugat­német külügyminiszter Bukarestbe, akinek már George Macovescu román külügyminiszter és Ceausescu is azt mondhatták, a probléma meg­oldásának szükségességét felismerték, tavasszal majd megtárgyal­ják, tehát csak ártana a két ál­lam közti kapcsolatnak, ha addig bolygatnák ezt a kérdést. Genscher ezt valószínűleg elhitte, leg­alább is a közös nyilatkozatban a kérdést még csak nem is érintették. December 10-én a román külügyminiszter,­­ Macovescu már Budapesten van, ahol Pója Fri­gyessel tárgyal. Mindenki fogadja és másnap, 11-én jelenik meg közös nyilatkozatuk, melyben már világosabban beszélnek, de még mindig nem mondják ki, melyek azok a létező problémák, amelyeknek megoldása szükséges .. • EZ AZ IDŐRENDI FELSOROLÁS mutatja, hogy az erdélyi és bánsági mozgalom időpontját a hat pont szerzői jól választották meg. De mu­tatja azt is, hogy a román ellenlépés is gyors volt. Nyugat-Németország felé Bukarestben, a magyarországi diktatúra felé Budapesten ját­szották ki Ceausescu beszédét, mondván: ami nem történt eddig meg, azt beismertük, és amit szükséges megtenni, azt majd tavasszal megtesz­­­zük. És mivel úgy nyugatnémet mint magyar részről ezt elfogadták, most már visszafordítva a Ceausescu-beszédet nyugatnémet jóváhagyás­sal és a Kádár-diktatúra hozzájárulásával, tava­szig hangsúlyozhatják, hogy sem a német nem­zetiség sem a magyar nemzetiség Erdélyben és Bánságban nem számíthat külső támogatásra. Hiszen mindkét lehető érdekeltséget tájékoztat­ták és kielégítették ígéreteikkel. Ami a legnyugtalanítóbb, az is ebből kerül ki: Ceausescu időnyerésért játszik. Az időnyerésnek pedig csak az lehet a célja, hogy ha még eddig nem látná tisztán, úgy ezután megtudja, milyen mélyről ered ennek a mozgalomnak a lökőereje, és mit kell tegyen, hogy ezt a hajtóerőt meg­fossza lendületétől. Az nem túlságosan megnyug­tató, inkább ismerik be, hogy elmaradtak, tehát nem engedélyezhetnek többet, semmint elismer­jék, hogy mit is hajlandók adni?... A jövő felé tekintve pedig egyenesen dermesztő az a meg­állapítás, hogy hosszú távon minden nyelven egy lehet csak a beszéd, amit az ideológia mond. Azt nem is kellett Ceausescunak mondani, hogy Romániában ma az ideológia nyelve a román. És azt sem kellett kimondani, ha rá kívánják sütni a kezdeményezők, hogy a magyar és német hat pont egységellenes és ideológiaellenes, akkor a román diktatúrának jogában áll majd leszámolni mindenkivel, aki felvetette, terjesztette és azo­nosította magát a hat ponttal. És ha a román diktatúra úgy látja, hogy sem Nyugat-Németor­­szág, sem a mai magyar diktatúra, sem a szabad világ közfigyelme és érdeklődése nem áll erősen a hat pont mögött, és ha úgy látja, hogy az er­délyi magyarok és németek ellenállását meg le­het törni ezeknek a külső tényezőknek a felvo­nulása és megtorlása nélkül, nos, akkor miért ne lehetne kikiáltani, hogy a hat pont a román állam egysége és a kötelező ideológiai beszéd ellen szól? • EBBŐL VILÁGOSAN LÁTHATJUK a ma­gunk feladatát is. Az erdélyi és bánsági néme­teknek mindent meg kell tenni, de a Nyugat- Németországban működő magyar emigrációnak is, hogy ebben az értelemben érveljenek és szól­janak Bonnban. A gyáva Kádár-diktatúrát már most felelősségre kell vonni, hogy felelősség tér­beli, és ezt nemcsak mi, száműzöttek látjuk, de mindenki látja. A nagyvilág közvéleményét ri­asztani kell, főként pedig az amerikai politikai életet kell tájékoztatni arról, ami történt és ké­szül most a halasztás időnyerését kihasználó ro­mán diktatúra belső köreiben. A forrongás e körül a kérdés körül megindult, Erdély ügye elmozdult a holtpontról. Lapunk más helyén közöljük az eddig hozzánk eljutott nyugati sajtó kommentárjait, amelyek bizonyít­ják: a szabad világ közvéleménye felfigyelt. A Nyugat-Németországban élő száműzöttek részé­ről eddig olvashattuk dr. Melegh Gyulának, a Frankfurter Allgemeine december 2-i számában megjelent nyílt levelét Erdélyről. A Közös Ma­­gyar­ Kü­lügyi­­Bizottság pedig deklarációban in­­tette a magyarországi diktatúrát felelősségére. Beszámolónk befejezéseként közöljük a Közös Külügyi Bizottság deklarációját. Az Észak-amerikai Magyar szervezetek és Egyletek Közös Külügyi Bizottságának nyilatko­­zata. Washington D. C. 1975. december 15. A Frankfurter Allgemeine Zeitung 1975. no­vember 11-i száma hírt adott az erdélyi magya­­rok és németek képviselőinek a Román Szocia­­ista Köztársaság kormányához intézett felhívá­sáról, amely az anyanyelv szabad használatának, kulturális autonómiának biztosítását, az elnyo­­más és megkülönböztetés megszüntetését, alkot­­mányosan elismert, szabadon választott érdek­­képviseleti szerv megteremtését és egy, az Egye­sült Nemzetek keretén belül működő, Románia kisebbségeinek emberi és nemzeti jogait védel­mező külön bizottság felállítását követelte. Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek és Egyesületek Közös Külügyi Bizottsága megálla­pítja, hogy a Romániában élő magyarság kultu­­rális, nemzeti és emberi jogainak biztosítása el­sősorban a Román Szocialista Köztársaság kö­­elessége, amelyet az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányának aláírásával önként vállalt magára. Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek és Egyletek Közös Külügyi Bizottsága kötelességé­nek érzi, hogy az erdélyi magyarság kezdemé­nyezését minden rendelkezésre álló eszközzel, az erdélyi magyarság nyugaton működő érdek­­képviseleti szerveivel legszorosabban együttmű­ködve ismertesse és támogassa. Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek és Egyletek Közös Külügyi Bizottsága reméli, hogy egyetemes érdekeink képviseletében a magyar­­ság „nyolcadik törzse” együttesen tud és fog eljárni. Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek és Egyletek Közös Külügyi Bizottsága leszögezi, h hogy az erdélyi magyarság jogos, bátor, bölcs ,i­dőszerű követeléseinek támogatása nemcsak a Magyarországon kívül élő „nyolcadik törzs" kö­­elessége. Erdély magyarjainak követelése egye­temes magyar követelés. Ezért az Észak-ameri­kai Magyar Szervezetek és Egyletek Közös Kül­­ügyi Bizottsága felszólítja a Magyar Népköztár­saság kormányszerveit, diplomáciai testületét, mlamint a Magyarországon működő kultúrintéz­­ményeket, politikai és társadalmi szervezeteket is ezek vezetőit az erdélyi magyarság elnyomás­os románosítás ellen folytatott küzdelmének vi­­ágfórumokon való nyilvános és ezért hathatós­smertetésére, független, őszinte és magyarérde­­kű támogatására. Az Észak-amerikai Magyar Szervezetek és Egyletek Közös Külügyi Bizottsága Pásztor László Gereben István­­ ■Inök ügyvezető főtitkár , elnök RÓNAI ZOLTÁN: KORFORDULÓ Spanyolország Francóval és nélküle is. » OLVASHATTUK AZT A KÍVÁNSÁGOT: Portu­gália ne jusson Spanyolország sorsára. Vagyis ne törjön ki polgárháború és ne kerüljön hatalomra autoritárius rendszer. De ugyanígy kívánni kell azt is, hogy Spanyol­­országban ne ismétlődjenek meg a portugáliai fejlemé­nyek: egy tekintélyrendszer megszűntét ne kövesse zűr­zavar. Ez talán akkor fenyegetne, ha az új szakasz spa­nyol politikusai oly kevés reformkedvről tennének tanú­ságot, mint Marcelo Caetano és társai Portugáliában.­­ Spanyolország mindenesetre azzal a kezdeti előnnyel in­dul, hogy van egy politikai mozgalmak felett álló, fiatal és modern királyo­s intézmények, amelyek a változás ke­retéül és alapjául szolgálhatnak. A királyra nagy szerep vár, Spanyolország esetében nem lehet puszta jelkép. Ezért a klasszikus formulát: „A király nem kormányoz, hanem uralkodik”, egy cikkíró professzor így módosította: „A király uralkodik, nem kor­mányoz”. Vagyis az uralkodás pozitívumát, nem negatív oldalát állította előtérbe. Nem szabad persze elfelejteni, hogy a falangisták egy része Francótól eltérően, soha nem akart királyt, a szélsőbaloldal már azt mázolja a fa­lakra, hogy János Károly „a kapitalisták királya”; a legi­timisták a fiatal király apját, Don Juant, a dinasztia fejét akarják a trónon látni, a karlisták kis csoportjának pe­dig saját trónkövetelője is van. Talán érdekes megjegyez­ni, hogy a CAMBIO című hetilap nyárelejei felmérése sze­rint a lakosság 6­1 százaléka tartotta az akkor még herce­get feladatára alkalmasnak, és csak 13 százaléka nem. Bár a fővárosban a nemleges válaszok voltak előtérben (45 százalék). # NEM SOK KÉTSÉG FÉR HOZZÁ, hogy a lakos­ság túlnyomó többsége változást, politikai fejlődést akar, de nagyobb megrázkódtatások nélkül.­­ Ez pedig azzal egyenlő, hogy a változás nem jelenthet szakítást a múlt­tal. Ilyen irányban tették meg az első lépéseket Cortes, a parlament új elnökének a kinevezésével, és a kormány­­­nöknek hivatalában való megerősítésével. A tényeket ugyan többféleként lehet értelmezni. — Volt vezércikk, amely „az alkotmány győzelméről” beszélt: a parlamenti elnöknek mennie kellett, mert hatéves mandátuma le­járt (bár a képviselőket fél évvel meghosszabbították, még Franco megbetegedése előtt), a kormányelnök pe­dig maradt, mert az ő kinevezése öt évre szólt, belőle még három hátra van, s mert az államfő személyének a változása nem követeli meg a kormányelnök lemondá­sát. Az új kormány megalakulása sokakat nem fog kielé­gíteni. Nagy közigazgatási reformokról beszélnek, váltó­ak a minisztériumok száma is, de munkatársait Arias Mavarrónak a Franco-rendszer különböző szakaszaiban szerepet játszók között kellett keresnie.­­ MINT BEL- MINT KÜLFÖLDÖN hangsúlyozták, hogy a királynak és a kormányzónak egy-két évi bizalmi, ürelmi időt kell megszavazni. Ennyire szükség lesz, hogy a­ legfontosabb reformokat fokozatosan végrehajtsák. So­kan azonban nem akarnak addig várni. A Franco-rend­­szer alapvető tételei közé tartozott­ a politikai pártok el­vetése. A liberalizálás és demokratizálás folyamatát a ,politikai egyesülések” volnának hivatottak előbbre vinni. A­egalakulásukhoz 25 000 aláírás összegyűjtésére van szükség tizenöt tartományra elosztva. Egy évvel a szabá­­yozó törvényes rendelkezés után azonban még csak egyet hagytak véglegesen jóvá (a Spanyol Népi Uniót), 12 van alakulóban, háromnak a kérését pedig elutasították. Azok, akik reményeket fűztek hozzájuk, nincsenek a megala­kulások ütemével megelégedve. Másrészt nem akarnak a politikai porondra lépni ilyen keretekben a keresztény­demokraták és a szocialisták, akiknek részvételére nagy szükség volna. Az aláírások gyűjtése meg a legtöbb eset­ben nagyon lassan halad. Például Katalóniában és Anda­­úziában az emberek igen kevés hajlandóságot mutattak, hogy így elkötelezzék magukat. Aligha lehet majd a párt­­rendszer bevezetését elkerülni. S talán ezt is meg lehet tenni a múlttal való szakítás nélkül. A nemzeti mozga­lomnak a politikai pártokat elítélő tételét lehetne elve­ a­ múltban levitézlett pártrendszerre vonatkoztatni és új kí­sérletet tenni. Hiszen a „politikai egyesülések” sokak szerint pártok név nélkül, vagy legalább „párt-embriók”. # FELVETŐDÖTT AZ A KÉRDÉS, hogy a jövő spa­nyol demokráciájában helyet kap-e majd a kommuniz­mus vagy más marxista ihletésű mozgalom. Nyári prog­rambeszédében Carlos Arias Navarro kizárta őket, mert „a tapasztalat nem képes felmutatni egyetlen olyan ese­tet sem, amikor a kommunisták részvétele a demokrati­kus játékban őszinte lett volna. Mindig csak ugródesz­kául szolgált a hatalom meghódítására...” # PROBLÉMÁKBAN nincs és nem lesz hiány. Bele kell tanulni a nagyobb szabadság kihasználásába, meg­­találni az utat a változtatni nem akarók és a türelmet­­enkedők között. A szélsőbal és a szélsőjobb sok kárt okozhat és felelős lehet, ha a liberalizálás és demokrati­zálás nehezebben és lassabban halad. Egy jogász bará­­tom véleménye szerint az amnesztia is szélesebb lett vol­­na, ha kidolgozása alatt nem történik baszk földön egy újabb politikai gyilkosság. OCEAN TRAVEL 1071 Bathurst St., Toronto, Canada M5R 3G8 Tel.: 534-2874 & 534-1347 OLCSÓ UTAZÁSOK IDŐ LEVEL - VÍZUM _ AUTÓBÉRLET - BIZTOSÍTÁS FORDÍTÁS - ROKONOK KIHOZATALA IKKA — TUZEX — COMTURIST — IBUSZ GYÓGYSZER — VIRÁG KÜLDÉSE 2. oldal

Next