Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1978 (85. évfolyam, 1-50. szám)

1978-01-08 / 1. szám

1978. jan. 8. NYISZTOR ZOLTÁN: ROVÁS • Mint a szülő, aki egyetlen fiát siratja, olyan fájdalommal és aggodalommal jegyzem fel, hogy a külföldön működő magyar papság legnagyobb oszlopa dőlt ki a küzdők sorából Fábián Károly­­yal, akit váratlanul a legsúlyosabb agyvérzés ért. Ez az aránylag még fiatal ember már rég­óta pótolhatatlan szerepet töltött be az emigrá­ció életében. Ő volt a müncheni Szabad Európa Rádió egyházi vonalának a vezetője, a hazai ka­tolikus élet legnagyobb ismerője s bátor bíráló­ja, a külföldi, főként francia és német sajtó fél­revezetett híreinek azonnali helyreigazítója, fé­lelmetes erejű publicista, cserkészparancsnok magyar ifjak tanulmányainak mecénása, kris­tálytiszta jellem, talpig férfiú. Kimaradása az emigráció küzdőporondjáról a legnagyobb csa­pás, ami bennünket érhetett. Egy Giancaolo Zizzola nevű olasz újságíró aki nagy vatikanista hírében áll, könyvet írt, amelyben sok minden mellett az utolsó pápavá­lasztások lefolyását is leleplezi. Ellenőrizni ter­mészetesen nem tudjuk, az akták 50 év előtt nem is kerülhetnek nyilvánosságra, azért lelke rajta, hogy valóban úgy történt minden, ahogy ő leírja. Zizzola szerint XII. Pius pápa megválasztása a harmadik scrutiniumnál (szavazás) történt 48 szavazattal. Viszont XXIII. János pápa all. sza­vazással lett megválasztva 38 szavazattal, ami azt jelenti, hogy a bíborosok előtt távolról sem volt annyira papabilis, mint ahogy hívei utólag feltüntetik. VI. Pál pápa a 6. szavazásból kerül ki győztesen, azáltal, hogy Lercaro bíborosn­ak az első scrutiniumnál 21 szavazatot kapott, át­terelte szavazóit Montini bíborosra, aki még így sem érte el a kétharmad többséget és 53 helyett 50 szavazattal lett pápa. Az olasz író azonban tovább megy, s követ­keztetéseket akar levonni a legközelebbi pápa választásokra. Azzal kezdi, hogy XII. Pius pápá­val lezárult egy korszak, a pápák világi dicső­ségének korszaka. De János pápával is lezárul­ egy­ korszak, mely merész kezdeményezésekkel akart utat törni az egyházüldöző államok, ne­vezetesen a kommunizmus felé. VI. Pál pápa gyakori ellentmondások tüze alatt akart a II Vatikáni Zsinatnak érvényt szerezni, és az egy­házat a korszellemh­e alkalmazni. Ez is magá­ban álló korszak, mely vele lezárul. S utána? Ki vagy mi következik? A szerző azt gyanítja, hogy a pápaválasztó bíborosok vissza fognak térni Szent Péter após­télfejedelem alapjára, aki nem ok nélkül kérte keresztre feszíttetését fejjel lefelé. Hogy a szerző mit ért ezalatt, az nem tűnik ki világosan a sze­reltet­ésn, hogy nagy változások küszö­bén áll a pápaság is, mélyen elgondolkoztató hit az ima,a találgatások birodalmába tartozik is. Gyakran elgondolom, s a szívembe markol hogy milyen hálátlanok vagyunk mi, katolikusok nagyjainkkal szemben! Különösen szembeszökő ez az évfordulók megemlékezésénél. A napokban volt például Franco halálának második évfordu­lója. Még a pápai félhivatalos, az Osservatore Romano is hallgatással ment el fölötte. Nyilván mert diktátor volt, ami ma megbélyegző jelző de azt jelenti, hogy mi, katolikusok az ítéletün­­k­t a napi politikától tesszük függővé. Franco diktatúráját lehet bírálni vagy elítél­ni, de ne felejtsük el, hogy annak idején Mus­solini, Salazar és Franco diktatúráját örömuj­jongással fogadta az egész világ. De most nem erről van szó! Hanem arról, hogy Francót hit­valló és hitét gyakorló katolikus nagyjaink kö­zött kell nyilvántartani. Nemcsak azért, mert hazáját az egyháziak nagybani lemészárlásától mentette meg, s a nemzetközi kommunizmusnak Európa szívében gátat vetett, hanem, mert egyé­nileg is egy példás,­ katolikusan élő és hitvalló férfiú volt, akit sokan — többek között gyónta­tója is — a kanonizálandók lajstromába sorol­nak. Ilyen férfiak mellett nem szégyen kiállni: Szadat egyiptomi elnök jeruzsálemi látogatása alkalmával az odasereglett újságíróknak feltűnt, hogy homloka közepén valami kemény kidudo­­rodás van. Egyesek azt gondolták, hogy az olyas­valami, mint a hinduknál a piros Shiva-jel, de tévedtek. Szadat hithű mohamedán, aki vallása előírásait híven betölti. Napjában többször imád­kozik, s mindig térden állva, homlokával a kö­vet súrolva. Ezt a gyermekkorától híven köve­tett szokást egész életén át megtartotta, s onnan származik a bőrkeményedés a homlokán. S ha az imája időpontja elkövetkezik, félbeszakítja a kihallgatásokat vagy tanácskozásokat, s térdre ereszkedve imádkozik. Mi volna, ha egyszer va­lamelyik nagy katolikusunk is Szadat példájára „vetemednék”?! Egy Wrezsinszki nevű francia pap mozgalmat indított az elhagyottak megsegítésére. Hozzáve­tőleges számítása szerint egyedül Nyugat-Euró­­pában számukat 10 millióra teszi. Ide sorolja mindazokat, akik iskolázás, lakás, egészségápo­­lás, elismert munka és fizetés nélkül lézengenek a legnagyobb kultúrvilágban. A mozgalom már hét országra terjed ki, és az emberiségnek ezt a tömegét a „negyedik világnak” nevezi. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA MOSONYI ÁKOS: Csak az igazat.­ ­ III. RÉSZ A táblázat után olvassuk: „Ezenkívül voltak még elit egységek is. A legkiválóbb s talán a ’ leghíresebb az egész légi háború folyamán a 5 Luftwaffe JG—52 (Jagd Geschwader) egysége. Négy évig tartó légi harcokban a keleti fronton közel 10 000 légi győzelmet aratott, összehason­­­­lításul a legjobb amerikai egységével, a 4. Figh­­er Group »Debden Eagles«-ével, amelynek az európai hadszíntéren 1016 légi győzelme volt.” Igen, az előbbi táblázat 6 német repülője te­hát 1580 győzelmet aratva, ötszáznál többel fe­lülmúlta a legjobb amerikai vadászrepülő egy­séget! Itt kell megemlékeznünk a legjobb német vadászrepülőről, E. Hartmannról. 1945-ben szovjet hadifogságba esve, a genfi nemzetközi Vöröskereszt egyezményének sutba dobásával, háborús bűnösként halálra ítélve halt meg, a győztesek „lovagiasságát” bizonyítva... Ugyanezen az oldalon áll még ez: „Más spe­cialisták is feltűntek, mint pl. Hans Ulrich Ru­del, a közismert zuhanóbombázó (szukázó), aki 4 év során 2500 bevetést repülve — ami körül­belül napi két bevetést jelent! — 550 szovjet páncélost kilőve, a legjobb harci repülők dicső­ségében osztozhat. Helmut és Heinz-Wolfgang Schnaufer 110, illetve 121 éjszakai vadászgyő­­zelmükkel szintén említésre méltók.” Ugyanilyenek lennének a fiatal Marseille fő­hadnagy és Mölders ezredes, aki egy, a légierők­nél szolgáló „ellenálló”, volt jezsuita páter „jó­voltából” szabotált géppel a Balti-tengerbe zu­hanva lelte halálát. Harminckét évvel ezen ese­mények után mind a tűzvonalban harcolt kato­­nák, mind a terrorbombázásokat átélt polgárok, meghajtva fejüket, kegyelettel adóznak azoknak­­ „napfénybe öltözött ifjú sasoknak”, akikhez már nem érnek el szennyet fröcskölő propagan- taszólamok... NÉHÁNY SZÓ A LÖKHAJTÁSOS REPÜLŐGÉPEKRŐL A most ismertetett könyv 152. oldalán „a jöv­­ő keserű előíze” című fejezet tárgyalja a lök-­j­­ajtásos repülőgép-típusokat. A háború befeje­ j­­ése után több ízben műszakilag magasan kép­­j­t­ett angol, francia és amerikai szakemberek biz­­onyos „propaganda” hatására kétségbe vonták a németek e téren végzett kutatásait. Kétségbe­­ vonták azt is, hogy a németek voltak ez elsők, akik először repültek vadász bevetést lökhajtású gépeken a szövetséges bombázókötelékek ellen. Ezért ismét „csak az igazságot” szell­mében, vessünk egy pillantást az e fejezetben írtakra, íme: „1930-ban Németország már rakétákkal ki-­í­sérletezett. 1935 végén Ernst Heinkel egyetemi­­i tanár egy fiatal mérnök, Wernher von Braun­­ • segítségével rakétamotorral ellátott egy Heinkel­­, He.112-es típusú gépet. A magas vezetőkörök , és a legfelsőbb hadvezetőség nem látta értelmét­­ a kísérletek további folytatásának. Az említett­­ gép először 1937 nyarán repült. Heinkel ezután­­ rakétamotorral hajtott repülőgépet tervezett. Ez­­­t volt a He-1-176-os. A Walter-rakétával ellátott , gép egy percig működött Hitler és Göring jelen­­­­­étében 1939. július 3-án. A bemutató kísérlet , semmiben sem tudta befolyásolni a Luftwaffe­­ elutasító érdektelenségét.” I­­ E kutatással párhuzamosan mások is futot-­­ tak, amiről ezt olvassuk: „Nem volt nyomós ok­­ arra, hogy ezen az elutasító állásponton változ-­­ tassanak Heinkel más irányú kutatásával szem- jé­ben sem, aki 1936-tól kezdve egy fiatal fizikus­­s ra, von Ohainra bízta egy lökhajtásos motor ki- ' kísérletezését. A motor 1937 szeptemberére el is * készült, és 1939 nyarán a Heinkel He—178 mó­­­­dosított alakban készen állt. Udet és Milch repü­­­­lőtábornokok jelenlétében 1939. augusztus 29-én­­ — öt nappal a lengyel—német ellenségeskedés­­ kitörése előtt — a próbarepülés sikerrel végző­­­­dött. Göring másirányú elfoglaltsága miatt nem­­ vett részt a bemutatón, s így Heinkel a magas f­ő katonai körök további bizalmatlanságával találh­­­ta magát szemben. Különben is, a repülésügyi­­ minisztérium Heinkelt kizárólag a bombázók fej­lesztésével és gyártásával akarta foglalkoztatni, -­ nem pedig egymotoros repülőgépekkel. (Végül is Junkersék a motor, Messerschmitték a­ sárkány­­ tervezésére kaptak megbízást.”­­ Ekkor Messerschmitték megkezdték a lökhaj­­g­­ásos repülők kísérleti és fejlesztési programját,­­ amelynek keretében a delta szárnyú, farokrész­­ nélküli vadászgép tervezése a mérnökök komoly­­ mérlegelését képezte. A mérlegelést kísérletek követték különböző vitorlázó gépekkel és moto­rokkal, így született meg a Messerschn­litt 163. ■ Sziluettje nagyjából nyílhegyre emlékeztetett.­­ Ez a típus 1941. május 10-i próbarepülésekor 1004 km óránkénti sebességet ért el, ,egyben eddig ismeretlen műszaki bonyodalmakat ered­ményezve. Ugyanis a gép profilja a hangsebes­séghez közel álló sebességével keletkezett erős légnyomásnak nem tudott ellenállni. Több, sú­lyos balesettel járó próbarepülés során a gép­típust többször módosították, míg végül Me— 163-B ,,komet”-ként (csúfnevén: lökhajtásos to­jás) hadirepülőgép alakjában kihozták. Ez a gép 25 másodperc alatt 13 000 méter magasságot el­érve, 2 db 30 mm-es ágyújával és 24 db R4M rakétájával nem váltotta be légiharcban a hoz­záfűzött reményeket. Legnagyobb gyengéje a csak 8 percig működő motorja, és leszállás utáni­­ mozgásképtelensége volt. Ez utóbbi hátrányát az­­ I ellenséges vadászgépek gyakran kihasználták. A német repülőgépipar a Messerschmitt-cégge párhuzamosan különböző lökhajtásos géptípuso­kon kísérletezett, így az Áradó gyár AR—234­ E „Blitz” lökhajtásos gyorsbombázói a Staffel 9 Kampfgeschwader 76 keretében Achmerben ál­lomásoztak. Kevéssel a háború befejezése előtt a Heinkel-cég He—162 A-2 Volksjäger (népva­dász) vadászrepülő egységei a Staffel 3. Jagd­geschwader 1. Leckben, Schleswig-Holsteinben, a dán határ mentén már 1945. áprilisában vár­ták a bevetési parancsot. A Messerschmitt-cég a már említett Me—163­­ B ,,komet”-jével egyidőben egy kétmotoros lök­hajtású vadászgépen is kísérletezett. E szenzá­ciósan úttörő gépnek, Me–262-esnek a sorsá­t szintén magas állású vezetők pecsételték meg . Mire tévedésük tudatára ébredtek, a jóvátehe­­­tetlen kár, a háborúvesztés, már küszöbön állt ! Pedig ezt a repülést forradalmasító, kiváló ka­­­rakterisztikájú lökhajtásos vadászgéptípus, ha a háború kimenetelét már nem is, de legalább a béke feltételeit gyökeresen megváltoztathatta volna. A Me—262 kiérett, végső alakjában 1942. jú­lius 18-án végezte bemutató próbarepülését. Ek­kor a gép még a szabványosított farok alatti fu­tószerkezettel volt ellátva. Ez a felszálláskor­­ pilótát a 180 km-es sebesség határánál a futó­pályán gurulás közben hirtelen fékezésre kény­szerítette, hogy így a gép farkát felemelve, biz­tosítsa a levegőbe emelkedést. F. M. Milch, a repülőgépipar-termelés minisz­tere a tapasztalt nehézségek miatt nem látott el kér nagy jövőt a Me—262-esnek. Mégis, 1942 ben elfogadták a gyártási elvet, és szériaszén termelését havi 20 egységgel megindították - de csak 1944-től kezdve... Időközben e típust illetőleg nem történt lénye­gesebb elhatározás, amíg Adolf Galland, a va­dászrepülő-egységek tábornoka a Me—262-es­nek 1943 májusában történt kipróbálása után gépben rejlő, nagy kihatással bíró eshetőségeke felfedezve, késedelem nélküli szériaszerű gyá­tását ajánlotta. Hitler ezzel szemben a Me—262 est bombázónak szánta. Amikor az ellenkezés sikerült megtörni, már közelgett a vég. A köz­ben bevetett Messerschmitt lökhajtású vadász­gép az egész háborút forradalmasító eszköznek bizonyult. A „tévedhetetlenségéről” közismert szövetsé­ges hírszerzés a Me—262-ről azt állította, hogy egy lökhajtásos motorral nem képes repülni Azonban hamarosan az ellenkezőjéről kellet meggyőződniük. A Me—262-est sem feltartóztat­ni, sem üldözni, egyetlen addig ismert gép sem tudta. Sebessége pedig biztosította a radar­állo­mások megfigyelése és bemérése ellen. Egyedül támadási lehetőséget az ellenfélnek a zuhanón­pülés nyújtott. Ugyanekkor a repülőtereik vé­delmére sűrűn felállított légvédelmi lövegei tűzfüggönye miatt meghiúsult minden alacson támadás a leszálló Me—262-esek megsemmisí­tésére. Ellentétben a médiák hírverésével, a ném­­ek mögött közvetlenül az angolok következni a lökhajtásos repülőgépek úttörői között. Fran White volt az első, aki 1941-ben egy Gloster Whittle G—40 (E 28/39) gépet lökhajtásos m­torral felszerelt próbarepülésre. A Gloster gyá ekkor kétmotoros lökhajtású gép tanulmányo­zásába fogott, jóllehet ugyanekkor más, égetve szükséges típusok tervezésével és kipróbálásá­val foglalkozott, így a Gloster Gladiator és Me­teor gépével, amit azelőtt Thunderboltnak ne­veztek. A kísérletek a Halford H—1 és Metro­­­ick F—2-vel, a Rolls Royce Derwent 1 centri kigális lökhajtású motor kifejlesztésével érte véget. A Meteor Mark III vadászgép ezzel a mo­torral felszerelve, 860 km óránkénti sebességgé­­épült 10 000 méter magasságban, s ennek mó­dosítása, a Mark I 4 db 20 m/m-es Hispano gél ágyúval szerelve, a R. A. F. 16. századában hat­­olt 1944 júliusáig. Első harci feladatai közé tartozott a Hawke­remost Mark V-tel a RAF leggyorsabb dugatt­yús motoros gépével együtt a V—1 repülőbom­bák lelövése. Később a Mark III-ast irányítottá­k Me—262-es leküzdésére. Sajnos, e két repülő­géptípus összecsapására vonatkozó részletekre is eredményükről a könyvnek nincs tudomása ezt a hiányt talán kész örömmel betöltik a hír­közlő szervek fantáziadús tollnokai. (FOLYTATJUK) Tűzveszélyes villanyvezetékek A gyártmányok minőségét és használati biz­tonságát ellenőrző bizottság jelenleg 26 gyártó üzemet perel olyan régi technológia szerint le­gyártott alumíniumvezetékek miatt, amelyek 1960-tól 1970-ig legalább 1,5 milió lakos által kerültek felvásárlásra. Ez a régi technologia szerint legyártott alumínium elektromos vezetés részint gondtalan szerelési okok miatt, részint az alumínium kimaradás okozta károsodása miatt komoly tűzeseteket és haláleseteket okozott. Az ellenőrző bizottság a jövőben nem engedélyez régi technológiával gyártott alumínium elektro­mos vezetékek forgalomba hozását, árusítását és bármely célra való felhasználását. 3. oldal Egy hét a diktatúrából (FMH) A szocialista kereskedelem is készül a karácsonyi vá­sárra. Egy ezzel kapcsolatos figyelemreméltó cikk az egyik pesti lapból: „Mondják: az eddigi legnagyobb já­­­­tékválaszték karácsonyra.” Hogy kik mondják, és lehet-e­­ azoknak hinni, nem derül ki a cikkecskéből, aminthogy ’ azt sem tudjuk meg: mihez viszonyítottan lesz a legna­­­­gyobb az idei játékválaszték? Mindez úgy hangzik, mint­ : ha az újságíró némi gúnnyal eleve megkérdőjelezte vol­­­­na a bejelentés komolyságát. Jellemző az alcím is: „Lesz­­ farmer, parfüm és kvarcóra is!” Istenem, micsoda kará­­­­csonyi csemegék: farmer és parfüm! Amikhez máskor­­ csak a pult alól vagy a feketepiacon jut hozzá a dolgozó.­­ A kvarcóra pedig, ami nyugaton már tucatárunak szán : mit, otthon még nagy szenzáció — és ehhez igazodik az­­ ára is. A cikkből egyébként megtudjuk, hogy ősszel már t­­öbb tízezer brazil és uruguayi (!) farmernadrágot imp­­­rortált Magyarország, de ez a szállítmány azóta már az u­­tolsó szálig elfogyott. (Pedig nem is volt eredeti „Levis” m­­árka, ami a nyugati farmerért megkergült magyar tiz­­­zenévesek álmainak netovábbja...) Ülést tartott december 1-én az MSZMP Központi Bizottsága. .A december 3-i magyarországi lapok közlik az erről kiadott hivatalos jelentést. Ebből megtudjuk, hogy a Kádár János elnökletével lefolyt ülés két kérdés­sel foglalkozott. Az egyik Győri Imre jelentése volt a Nagy Októberi Forradalom évfordulójának megünneplé-­­ léről, a másik Németh Károly beszámolója az 1977. évi n népgazdasági terv eddigi teljesítéséről, és az 1978. évi érv előkészítéséről. Az ülés első részére kár időt fecsé­­elni, mert ott nem történt más, mint dagályos szóla­­mokkal dicsőítették a Szovjetuniót, és megállapították: ,A Nagy Október eszméi elevenen élnek népünkben ”( ?...), a második részben pedig az ugyancsak szokásos,,­lenőrizhetetlen statisztikai adatokkal bizonygatták, hogy minden tervszerűen, azaz a legjobban megy. No, persze,­­ Ezért vannak még hibák, elvtársak, de — ahogy egy másnapi vezércikk írja — „mindent összevetve, 1977 si-k­­eres esztendőnek minősül.” Tipikus kommunista fogai­,, nazás: azt nem írhatják, hogy sikeres esztendő volt, de a­­ párt olyannak minősíti, tehát akkor „annak minősül”. „Köztársaság tér, 1956” címmel november utolsó­ lapjaiban háromrészes dokumentumjátékot közvetített a­ Kossuth-adó. A rádiójáték a Köztársaság téri pártház őst­ t­omát elevenítette fel — természetesen ellenforradalmi­­kegyetlenkedésnek tüntetvén fel az ott történteket. Hely-i­­iány miatt nem tudjuk az egész ismertetést közreadni,a­mit a Magyar Nemzetben olvastunk a dokumentumjá­t­ékról, csak jellemzésül az utolsó pár mondat: „Nem a” z­ászlók és jelszavak, hanem a tények határozzák meg v­alóságot. Újra hallhattuk a rádióban Nagy Imrét és Mindszenty Józsefet is, a Szabad Európa Rádió kéthetes lonstop műsorának eredeti felvételeivel együtt. Novem­ber 4-én pedig már Kádár János szólalt meg a rádióban. A tények, a cselekedetek határozzák meg a valóságot.”” Íme a dialektikus marxista gondolkodás iskolapéldája:­ nem a nép vágyai, a nemzet akarata — „zászlók és jel-* szavak” — szentint történt, ami történt, hanem a tények — a szovjet tankok orvtámadása — és a cselekedetek, — Kádárék árulása — döntötték el az ország sorsát, — vagy dialektikusan: „határozták meg a valóságot”. * Ceausescu és Tito december 4-én találkoztak az Al- Dunánál, és ünnepélyesen megnyitották a „Vaskapu” vízierőmű és hajózási rendszer építési munkálatait, ame­lyek közös román—jugoszláv erőfeszítéssel fogják átala­kítani a Duna itteni szakaszát. A Vaskapu és a Kazán­­szoros hajózhatóvá tétele magyar mérnökök nevéhez fű­z­ődik, de az erről tanúskodó emléktáblát már eltüntették:­­ sziklafalról, aminthogy víz alá került a régi Orsóvá és a Jókai Ada Kaleh szigete is... •; ★ K A Vörös Újság 1918. december 7-i első számának.’ emlékére 1948 óta ez a nap a Magyar Sajtó napja a kom­munista Magyarországon. Idén is ünnepséget rendeztek, e napon a Magyar Sajtó Házában, ahol megjelent a párt-s­­ajtó minden vezetője. ­z elnökválasztáson jól szavaztam A magyar korona kiszolgáltatásával jutott ez megint­­ az eszembe. Miután ugyanis Rockefeller a New York-i liberális s­zavazatokkal Ronald Reagant a republikánus elnökjelölő választáson kibuktatta, azon gondolkoztam, kire szavaz­tak: Fordra vagy Carterre? ,, Az előbbiről már tudtuk, hogy kicsoda: hetente, Son— Jenfeldt-doktrina, továbbá a Ford—Carter televíziós szembesítésből, hogy mit tud a kelet-európai orosz meg­szállásról és politikai befolyásról stb. Carter volt előttem az ismeretlen, de én nem bízom a­­bban az embertípusban, aki örökké betanult,,famosolyt” erőltet magára, és igen gyakran — hogy ne lehessen a­­szemébe nézni — sötét szemüveget visel. Szóval — a fenti okok miatt — a következőképpen­­ szavaztam: Elnöknek IDI(óta) AMIN-t (így: kis és nagy betűs­­ kombinációban) írtam be. A megválasztott a megválasz­­tók tükörképe. És — hogy a New York-i szélsőliberális­­­sok is meg legyenek elégedve — alelnöknek pedig (no-­­­men est omen) Bella ABZUG-ot írtam be. Baranyai Őrs TUZEX IKRA GYÓGYSZER Tel.: 226-8868 és 521-3520 Erdélyi csomagol NÁDAS GYULA lemez, könyv, kerámia, stb. Magyar, angol betűs írógépek: Herendi porce­lán, tape recorder, 1425 Grace Avenue, LAKEWOOD (Cleveland) Ohio 44107

Next