Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1984 (91. évfolyam, 1-50. szám)

1984-01-08 / 1. szám

4. oldal Vízkereszt Olvasmány Izajás próféta könyvéből (60, 1-6) Készülj fel, gyújts örömfényeket. Jeruzsálem! Eljött világosságod: az Úr dicsősége ragyog fölötted. A földet sötétség borítja, a népeket homály fedi, de fölötted felragyog az Úr, és dicsősége látható lesz benned. Népek jönnek világosságodhoz, királyok a benned tündöklő fényességhez. Nézz körül, és lásd: mind összegyűlnek, és eljönnek hozzád. Fölkerekednek fiaid a messzeségből és lányaid minden tájról. Ha majd látod, boldogság tölt el: szíved csodálkozástól és örömtől remeg, mert tengernyi sokaság özönlik feléd. Karavánok lepnek el, tevék érkeznek délről és keletről. Eljönnek mindnyájan: aranyat, tömjént hoznak, és az Úr dicsőségét hirdetik. Ez az Isten igéje. Zsoltár (71. 2, 7-8, 10-11, 12 — 13) Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Isten, ítéletedet add át a Királynak, igazságodat királyi Fiadnak! Igazságban ítéli ő a népet, igaz mértékkel mér a szegénynek. Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Napjaiban az igazság világa nyíljék, és teljes béke legyen a világ végéig! Uralkodjék tengertől tengerig, a folyamtól a föld­nek széléig! Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Távoli k­irályok és a szigetek lakói ajándékokat hoznak néki. Hódoljon néki a föld minden királya, legyen szol­gája minden nemzet! Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Megmenti a hatalmastól a szegényt, az ü­gyefo­­gyottat kímélni fogja. Megkönyörül a szegényen és az árván, a szűköl­­ködőn, akit nem segít senki. Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden királya! Szentlecke Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből (3, 2 —3­, 5 — 6) Testvéreim! Bizonyára hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem. Ki­nyilatkozásból ismertem meg Krisztus titkát, amelyről a korábbi időben nem tudtak az emberek. De most a Szentlélek a apostoloknak és a prófétáknak kinyilat­koztatta. Eszerint: Jézus Krisztusban a pogányok is társ­örökösök, tagjai az egy testnek, és az evangélium által részesei Isten ígéreteinek. Ez az Isten igéje. Alleluja, alleluja, alleluja! Láttuk napkeleten csillagát, és eljöttünk, hogy hó­doljunk az Úr előtt. Alleluja, alleluja, alleluja! Evangélium Szent Máté könyvéből (2, 1-12) Miután Jézus megszületett Heródes király ural­kodása idején a judeai Betlehemben, bölcsek jöttek nap­keletről Jeruzsálembe. ..Hol van az újszülött Messiás király? — kérdezték. Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki." Ennek hallatára zavarba jött Heródes király és vele együtt egész Jeruzsálem. Összehívta tehát mind a papi vezetőket és a nép írásmagyarázóit. Tudakozó­dott tőlük, hol születik a Messiás. Ők azt mondták: ,,Te, Betlehem, Juda földje, nem vagy a legkisebb Juda jelentős városai között, mert belőled származik a Fejedelem, aki kormányozni fogja népemet." Erre Heródes titokban magához hívatta a bölcse­ket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megje­lenésének idejét, majd ezzel küldte őket Betlehembe: ,,Menjetek, kérdezősködjetek tüzetesen a Gyer­mek felől! Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek, és hódoljak neki!" A bölcsek meghall­gatták a királyt, és útra keltek. A csillag pedig, amelyet napkeleten láttak, továbbvezette őket, míg végül oda­ért a hely fölé, ahol a Gyermek volt. Ott megállapo­dott. A csillag láttára nagyon megörültek. Beléptek a házba, és ott találták a Gyermeket anyjával, Máriával. Leborulva hódoltak előtte. Aztán felnyitották kincses­ládájukat, és ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Álmukban figyelmeztetést kaptak, ne­m men’ertek vissza Heródeshez. Ezért más úton tértek haza orszá­gukba. Ezek az evangélium igéi. KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Hiába imádkozom! Nagyon sokan elkeserednek, amikor kitartó, buzgó imá­jukat látszólag nem hallgatja meg az Isten. Pedig olyasvala­miért imádkoznak, amiről biztosra veszik, hogy jó, és Istennek úgy kellene meghallgatni őket, amint ők kérik, éspedig gyor­san­ kérik egy rossz útra tévedt gyermekük megtérését, beteg családtagjuk felgyógyulását, munkanélküli apa állásba jutá­sát stb. Mi lehet az oka annak, hogy Isten mégsem hallgatja meg őket? Az, hogy elfelejtettek valamit hozzátenni kérésükhöz. Ha ezt hozzáteszik, biztosra vehetik, hogy minden kérésük meg­hallgatásra talál, ha nem is akkor és úgy, amint ők azt jónak tartják, de akkor és úgy, amint Isten azt JOBBNAK tartja. Ez a hiányzó mondat megtalálható a Szentírásban az Úr Jézus imájában, amelyet elfogatása előtt a Getszemáni kertben mon­dott: „de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te”. (Mt 26, 39) Olyan fontos ez az Isten akaratában való meg­nyugvás, hogy még háromszor feljegyezték az evangélisták: „legyen akaratod szerint” (Mt 26, 42). „De ne az én akara­tom teljesüljön, hanem a tied” (Lk 22, 42, és az első szöveg­gel azonos szavakkal Mk 14, 36). Sőt, az Úr Jézus belevette mindennapos imánkba is: „Legyen meg a te akaratod!” Kifejezhetjük ezt az Isten akaratával való megegyezést saját szavainkkal is, pl.: „Uram, ha kérésem a te nagyobb di­csőségedre és lelkem (vagy az illető lelke) nagyobb javára válik, kérlek, teljesítsd!” Vagy bővebben: „Uram, ezzel a ké­réssel alá akarom vetni magamat imádandó akaratodnak. Csak azért kérem, mert feltételezem, hogy tetszik neked. Egyébként ne hallgass rá, és szüntesd meg még gondolatát is bennem.” Ebből is látható, hogy a Szentírásban található ígéreteket nem szabad mesterségesen kiragadnunk, a Szentírás többi ré­szétől elszigetelten „szó szerint” értelmeznünk, hanem helyes megértéséhez fel kell használnunk a másutt szereplő hasonló tárgyú szövegeket is. A józan ész szavát szintén meg kell hallgatnunk a Szent­írás értelmezésénél. Ha valaki úgy fogná fel Jézus ígéretét: „Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok” (Mt 21, 22), hogy valóban „bármit” kérhet, és szárnyat kérve magá­nak, leugorna a tizedik emeletről, hamarosan megtapasztalná, hogy a Szentírást nem lehet mindig „szó szerint” vennünk! Az is benne van ugyanis: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” (Mt 4, 7). Csodát kérhetünk ugyan, de csak józanul, ha em­beri megoldás nincs nehézségünkre, és akkor is mindig Isten szeretetébe és bölcsességébe vetett hittel, aki jobban tudja, mi válik igazán javunkra, mint mi. Ez az a „hegyeket mozgató hit”, amit Jézus megkíván tőlünk, mint az ima teljesedésének egy másik feltételét (Mt 21, 21; Lk 17, 5—6). Nem elég tehát a pusztán Isten mindenhatóságába vetett hit! Ezek után megértjük Szent János apostol buzdítását, és ha így imádkozunk, már előre hálát is adhatunk Istennek imánk teljesítéséért: „Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, odafigyel szavunkra. Ha pedig tudjuk, hogy akármilyen kéréssel for­dulunk is hozzá, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk” (1 Jn 5, 14—15). Jézus példát adott nekünk erre az előzetes hálaadásra Lázár feltámasztása előtt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a körülöttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te kül­döttél engem. E szavak után hangosan beszólt: Lázár, jöjj ki!” (Jn 11, 41—43). Arra is figyelmeztet minket Jézus, hogy bízzunk benne, mert mennyei Atyánk jobb, mint mi vagyunk, s ha mi jót kérünk, nem fog rosszat adni (Mt 7, 7—11, Lk 11, 9—13). De ha látja, hogy helytelen a kérésünk, nem teljesíti: „Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért, hogy bűnös vágyaitokban elpazaroljátok” (Jak 4, 3). Pl. ha valaki gyógyulást kér maga vagy más számára, de Isten látja, hogy rosszul használná fel életét, nem adja meg neki, hanem inkább a jó halál kegyelmében részesíti. Amikor másokért imádkozunk, az is oka lehet kérésünk látszólagos meg nem hallgatásának, hogy az illető nem hajlandó közreműködni Isten kegyelmével, amit kérünk számára, pl. amikor megtéréséért imádkozunk. De az is lehet, hogy az imán kívül nagy áldozatokra is szükség van, vagy éveken keresztül kell imádkoznunk, hogy oly nagy kegyelmet e­djünk ki az illetőnek, amellyel végül közreműködik. kisbudafai Kalmár Tihamér 1905—1983 Emigrációs magyarságunk ritkuló erdejéből ismét kidőlt egy faóriás. Bácska szülötte, a magyar országgyűlés tagja, Szabadka város képviselője, földbirtokos, a föld szerelmese, melyet széles körű tudással, példamutató etikával szolgált né­pének, hazájának javára. Pár hetes súlyos szenvedés után hunyt el november 3-án az ausztriai Dornbirnben, ahol emigráns életének évtizedeit élte. Beszentelése, helyi búcsúztatása két nappal halála után történt, elhamvasztása Svájcban, temetése, az utolsó áldás és a gyászmise pedig Innsbruckban. Hamvvedre — magyar zász­lóba takartan — a koszorúkkal körülvett sírboltba, édesanyja és nővére mellé került. A gyászoló sereg élén régi barátja, gr. Széchényi Endre mondott szívbemarkoló, könnyes búcsúztatót. Utána, amint a kripta kőlapja lezárult, a magyar himnusz szállt messzi zen­­gően az idegen gyepű, az osztrák temető fölött. Gyászolja: felesége, Peich Magdolna; két fia, András is István; valamint az oldott kévesorsban széjjelszórt barátai, a jobboldal útját járó honfitársai. Isten adjon neki örök nyugodalmat! dr. Szakáts Istvánné Megtört szívvel tudatom mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy életem párja és értelme, dr. Nánay Endrédé (Medvegy Márta) egyedül hagyott, és megtért teremtő Istenéhez. Rák vitte el. Ember veszett el benne, ember, abból a fajtából, amelyikből kevés van. Nyugodjék békében! Nánay Endre Új könyvről . A fARKUcALAPACSOS BtfRTtfNRACSOK TITKAI. A szerző ezzel a könyvével már ötödször ír a sarló­kalapácsos börtönvilágról. Négyévi rabsága igen nagy élmény lehetett számára, hogy nem bír élményeinek kútmélyére érni. A kommunista börtönökről magyarul senki sem írt úgy és annyi oldalról, mint ő, öt kötet! S ebben a könyvében mind az ötöt a kommunizmus mártírjainak dedikálja. Ez is újdon­ság, meglepő, elmulasztott igen nagy kötelességünkre figyel­meztető felkiáltás! A SARLÓ-KALAPÁCSOS BÖRTÖNRÁCSOK TITKAI a szerző börtönélményeinek és ismereteinek a legféltettebben őrzött börtönkincsei. A papír fehér márványába vésett feje­zetei, amiket ilyen vagy olyan okból eddig nem merészelt nyomdába küldeni. És még mindig, mintha rejtegetne valamit kincsesládájában, s várná az alkalmas időt, hogy koronaként ezzel is kijöhessen. A történelemnek igen nagy vesztesége lett volna, ha ezek a kincsek, ha ezek a „titkok” örökre titkok maradnak asztalfiókjában vagy fejében. A SARLÓ-KALAPÁCSOS BÖRTÖNRÁCSOK TITKAI­ban a szerző elsősorban a test, a lélek és a kegyelem titkait mu­tatja be megdöbbentő képekben, lenyűgöző formában, magát kínáló eleven stílusban és lélekbe maró képekkel. Minden fe­jezete gyöngyszem, s csaknem mindegyik olyan témakörben és körülmények között mutatja be a kommunizmust, amilyen­ről eddig nem sokat olvashattunk. A „titkok” között vannak olyanok is, amelyek egy kissé kilépnek a sarló-kalapácsos keretből, amikről eddig csak sej­­tetések jelentek meg, és azok is csak nagyon gyéren. E kilé­pésre a szerzőt előbbi könyvei és olvasói kényszerítették. — Tabuk voltak ezek, és azok ma is, amelyekről írni, azokat szellőztetni, megkérdőjelezni, a hivatalos állásfoglalástól el­térően nyilatkozni, ellenük bizonyítani szentségtörésnek, a tör­ténelem meghamisításának, bizonyos nép meggyalázásának számított, s ez súlyos következményeket jelenthetett és jelent a „merénylő" számára. Ezért, például, amikor a szerző e könyvében a hatmilliós „holocaustot”, a szándékos népirtást a zsidó A. R. Butz egyetemi tanár könyvének címével, A hu­szadik század megtévesztése­­ megkérdőjelezi, bizony nagy lépésre szánta rá magát. Ugyanígy, amikor a „német kérdést” és Libanont emlegeti. E két-három fejezet a könyv puskaporos hordója! Minden sora robbanásra töltött. Ám el kell ismer­nünk, olyan érvekkel és könyvekkel jön elő, amelyeket ed­dig perdöntően nem cáfolt meg senki! A SARLÓ-KALAPÁCSOS BÖRTÖNRÁCSOK TITKAI­nak nem kisebb meglepetése az sem, amit Titóról, a Délvidék ma­gyarjainak és a kisebbségi népeknek véres tragédiájáról, meg a lengyelek sarló-kalapácsos börtönvilágáról fordításban el­mond . .. Mennyi titok, mennyi titok! Mintha korunk alap­pillérei titkok lennének. Más témájú fejezeteiből csak hármat említünk meg, noha mind tollra, dicséretre kívánkozna. HÁROM MÁRTÍR. Megrendítően szép és érdekfeszítő. Le­hetetlen könny nélkül olvasni. A hazaszeretet, az emberszere­tet egységbe olvasztott felejthetetlen megélése. Pszichológia és teológia mesés szövevénye. KOPORSÓBAN MENNYORSZÁG. Csodálatos lélektan. A misztikumok lélektana. A boldogság és boldogtalanság kettős­sége. Új belátás a szenvedés mélységébe. Új sejtetése annak, hogy a szenvedés nemcsak üröm lehet, hanem öröm is! Hogy az Isten a börtönvilágnak legalább ágyrajáró csodatevője. MESEAUTÓVAL KEZDŐDÖTT. Teljesen új kép. Rend­kívül bájos, egyszerű, ragyogó, mosolygó rab. Igazi ferences lélek. Egyszerűségében is nagyszerű küzdelmet vív a sarló­kalapács egyházi és világi hatalmával. Bár a könyv témái és jellegzetes fejezetei kaleidoszkóp­­szerűen váltakoznak, mégis egységes képet adnak a sarló­kalapácsos börtönvilág és korunk vele kapcsolatos titkairól. „Mintha a világ a háború utáni propaganda szédületéből kezdene felocsúdni — írja a szerző. — Mintha a lakatok kezdenének a szájakról lehullani. Mintha a »bűnösök« ártat­lanokká vedlenének, az »ártatlanok« pedig kénytelenek len­nének a vádlottak padjára ülni.” A SARLÓ-KALAPÁCSOS BÖRTÖNRÁCSOK TITKAI a ma­gyar nyelvterületen segítik ennek a folyamatnak az előre­haladását, a köd eloszlatását, az igazság megtalálását. S ez A SARLÓ-KALAPÁCSOS BÖRTÖNRÁCSOK TITKAI­nak elvi­tathatatlan, felbecsülhetetlen értéke. Már csak ezért is méltó, hogy minden magyar asztalára kerüljön! (L. M.) ★ Kapható a szerzőnél: Krupa Sándor P. O. Box 250 DeWitt, Michigan 48820 Ára: puha kötésben 7, kemény kötésben 10 dollár, plusz bel­földre 1, külföldre 1,50 postaköltség. 1984. január 8.

Next