Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1990 (97. évfolyam, 19. szám)

1990-05-13 / 19. szám

Filippi István: A FÖLTÁMADÁS ÖRÖK Elmúltak az évenként viszszatérő fenséges húsvéti ünnepek, az utolsó vacsora magasztos élménye, Krisztus szenvedésének, kereszthalálának kétezer év után is megrázóan fájdalmas tragédiája, majd a reménytelenség sötétjét villámcsapásként kettészakító feltámadás csodája és a harangzúgással teli örömnapok: vasárnap, hétfő. (Míg Európa országaiban a húsvét kétnapos ünnep, addig Amerika csak egy napot szentel a kereszténység legnagyobb ünnepének. Szerk.) Szürke hétköznapok következnek a soha nem pihenő idő parancsa szerint. Most itt ülök a kis családi hotel hatalmas erkélyén és gyönyörködöm az elém táruló természetben. Kétoldalt az Odenwald erdőkkel borított dombjai ölelik körül a távoli síkság felé siető patak völgyét. Napfényben csillogó templomtornyokkal koronázott falvacskák bukkannak fel a messzeségben, majd eltűnnek egy-egy esőt szállító felhő árnyékában. Gyorsan változik az időjárás, talán így szebb is a környék: isteni színjáték. Valójában az erdőben vagyok itt is, az időnként permetező esőtől felüdülten illatozó növények között. Előttem kis asztalkán két újság hever: az egyik a közeli templomok előcsarnokában kapható, a másik Svájc egyik legnagyobb napilapja, a ,,Neue Züricher Zeitung". Lássuk először a katolikus ifjúsági folyóiratot, melynek címlapjáról egy nyelvet nyújtó leányzó virít. „MI VOLNA, HA JÉZUS MA PAP LENNE?" — kérdezi vastag betűkkel nyomtatva a vezércikk, majd így folytatódik:: „Hogyan viszonyulna Jézus jelenlegi egyházunkhoz, keresztény erkölcseinkhez és hagyományainkhoz? Mit akarna megváltoztatni és mit javasolna nekünk? Írjátok meg véleményeiteket prózában vagy versben. A beküldött válaszok legjobbjai között hat külföldi utazást sorsolunk ki. ” Bevallom, hogy nem akarok díjat nyerni, de nem is kapnék, mert — véleményem szerint — aki ilyen kérdésekkel fordul az ifjúsághoz egy katolikus újságban, az nem hiszi Krisztus kereszthalálát és feltámadását. Jézus nem köznapi értelemben vett pap, nem Aféta, hanem Isten Fia vor és marad az idők végezetéig. Csak egyszer támadt fel, de véglegesen; azóta köztünk van a kenyér és bor színében. Nem szólna bele napjaink egyházközségeinek vezetésébe és erkölcseibe, mert katolikus keresztény anyaszentegyházunkat első apostolunk, Szent Péter utódja, II. János Pál pápa a Szentlélek erejével, Jézus Krisztus nevében irányítja. Nem Istennek kell viszonyulnia teremtményeihez, de nekünk kell elfogadnunk Jézus tanításait, melyek eléggé világosan olvashatók az evangéliumokban. A nyelvét nyújtogató ifjú „hölgy” fényképe viszont nem alkalmas Jézus Krisztus „kiértékeléséhez”! Most olvassuk el a „materialista” Svájc legnagyobb napilapjának húsvéti vezércikkét rövidített, de értelemszerű magyar fordításban. „Húsvét a teremtés újrakezdése, a keresztre feszített Megváltó győzelme az anyag felett. Húsvét ereje kétezer év után is életet ad. Urunk feltámadása végtelenül több az üres sírnál, mert nem az élettelen anyagot, hanem egész lényünket tölti meg Isten jelenlétével. Jézusnak fel kellett támadnia, hiszen erre utal Lázár, a naimi ifjú és Jairus leányának életre keltése, Beteszda nyomorultjainak gyógyulása. Eggyé forrad itt az élet és szabadság, a bűneiben fetrengő vámos és az agyonkövezésre ítélt nő lelki felszabadítása. Közel kétezer év múltán, gyilkos szenvedélyek, pénzimádat és hatalmi őrület lavinái alá temetve, halálfélelemben gyötrődve keressük nyomorult életünk értelmét. Ébredjünk fel halálos álmunkból, nyissuk meg elzárkózott lényünket Isten és embertársaink előtt, hogy ismét szó legyen a szó és szeretet a szeretet. Húsvét több lehet, mint az egyház legnagyobb ünnepe, több lehet az örökérvényű bib-Folytatás a 4. oldalon MEGLEPETÉS A magyarországi parlament első napján — május 2-án — Antall József, az MDF elnöke bejelentette, hogy egyezményt írtak alá az SZDSZ-szel. Ennek lényege, hogy az SZDSZ igényt tartott a parlamenti elnökségre, de ezért cserében az SZDSZ támogatja az MDF azon javaslatát, miszerint ne kelljen kétharmados többség az alkotmány módosításához. Ez azt jelenti, hogy a meglévő 51 százalékos többség elegendő az alapvető törvények elfogadásához. Az egyezmény értelmében Göncz Árpád SZDSZ-es képviselő lett a parlament elnöke, aki egyben hazánk ideiglenes köztársasági elnöke. Szabad György MDF-es képviselő lett a parlament alelnöke, egyben a parlament ideiglenes elnöke. Az új szabad magyar parlament első törvénye: 1956-ban népi-nemzeti magyar szabadságharc és forradalom volt. Ennek értelmében október 23-a magyar nemzeti ünnep. A képviselők ugyanakkor egyhangúlag megszavazták a kérelmet az Európa Tanácshoz és az Európa Parlamenthez, amelyben kérik a Magyar Köztársaság felvételét e két testületbe. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselői a budapesti Szent István bazilikában szentmisén való részvétellel kezdték első parlamenti napjukat. Dr. Varga László: ZSENGE DEMOKRÁCIÁNK Március 25-én demokráciánk megfogamzott, április 8-án megmozdult, az országgyűlés megnyitásakor életjelet ad, a kormány alakításakor már formát ölt, de megszületni csak akkor fog, amikor az új belügyminiszter a nemzet érdekét szem előtt tartva, a polgárok jogait tisztelve, a rendőri, közbiztonsági, egyéb erőszakszervezeteknek a néphez fűzött köldökzsinórját elvágja. Ebben a pillanatban demokráciánk megszületett, a polgárok felsóhajthatnak, mert a vállukról egy nyomasztó teher leesett és tudják, hogy a telefonjaikat nem hallgathatják le, leveleiket nem bonthatják, fel, a munkahelyén nem figyelik, megjegyzéseit nem jegyzik, mert a besúgók és hasonló léhűtők eltűntek; ha rendőrt lát, érzi, hogy az a jogait védi és nem sérti, röviden: tudja, hogy végre felszabadult. Ezzel a biztonsági érzéssel megszűnik — ha még volt benne — félelme, szorongása és remélhetőleg az óvatossága is. A hosszú elnyomásnak egyik legrettentőbb jelensége az óvatos ember, akiből az őszinteség kimenekült, mindig mást mond, mint amit gondol és inkább csak létezik, mint él. A nép biztonsági érzésével a nemzeti öntudatát is visszaszerzi és a polgárokban máris buzog az alkotó, vállalkozó munkakedv és demokráciánk gyenge lépésekkel, elindul a vágyott úton. De merre? Ez attól függ, hogy a fe- elősség zsenge demokráciánk útitársa lesz-e vagy sem. A szabadság ugyanis felelősség nélkül zűrzavar, ahol a közjót a párt és az egyéni érdekek elnyomják. A nép csalhatatlanul megérzi, hogy vezetőiben a közjó szolgálata lüktet-e, vagy egyéni, önző, idegen érdekek. Az előbbi esetben a nép önkéntesen, azonnal kiveszi a részét a felelősségből, az utóbbinál közömbösséggel felel. Ezért az országgyűlés csak akkor lesz a nemzet „Tisztelt Ház”-a, ha az elavult retorikát félreteszik és a nemzet ügyintéző helye lesz, így az ellenzék ne csak egy nagy mínusz jellel ékeskedjék, hanem a kormány közjót szolgáló intézkedéseit felelősséggel támogassa, de ugyanígy a kormány az ellenzék hasznos javaslatait segítse. A felelősség halálosellensége a demagógia, amely fiatal demokráciánk fejlődését erősen meggátolhatja. Tudnunk kell, hogy demokráciánk csak akkor marad meg a két lábán, ha úgy lépked Nyugat felé, hogy Keletről nem lökik fel. Ezért minden olyan handabandázás, ami Moszkvát sérti, felesleges és káros. Aki ezt nem hiszi el, ajánlom, hogy olvassa el Deák Ferencnek az — Alkotmány visszaállításakor — 1867. február 17-én elmondott beszédét, ahol többek között — a népszerűtlen, sőt gyűlölt — Ferenc József felé ezt mondta: „Köszönjük, hogy Őfelsége jogos kéréseinket meghallgatja és teljesíti.” A felelősség jövőnk alapja, különösen most, amikor egy olyan korszakba lépünk, amely egy békés honfoglalással is felér, hiszen a nép fegyver és véráldozat nélkül visszaszerezte jogait, nemzeti öntudatát, hitét, vagyis hazáját újra elfoglalhatja. Jan 1.93 »R JOHN JONAS RT 2 BOX 236 HEADONS OF DAN V* ?ilS0 A Szentatya üdvözlő szavai a magyarokhoz Pozsonyban II. János Pál pápa április 22-én, vasárnap Pozsonyban misézett. A szentmise befejező momentumaként — miután meghatottan mondott köszönetet a szlovákiai meghívásért — a Szlovákiában élő nemzeti kisebbségek, magyarok, ukránok és németek anyanyelvükön köszöntötték a Szentatyát. Válaszában kiemelte a pápa az ifjúság szerepét az utóbbi hónapok változásaiban és bíztatta őket: keressék a hitet és becsüljék meg az általános emberi értékeket, a szeretetet és a hűséget. Üdvözölte a nemzeti kisebbségeket és ezen belül külön is a magyarokat, akiket anyanyelvükön köszöntött. II János Pál pápa üdvözlő szavai így hangzottak: „Szeretettel köszöntöm a szlovákiai magyarokat és a magyarországi zarándokokat. Most, hogy visszanyertétek szabadságotokat, fokozatosan neveljétek az ifjú nemzedéket a katolikus hitre. Törekedjetek a testvéri együttélésre és a szeretetre. Viszontlátásra jövő nyáron hazátokban! * A beszéd rövid és hatásos üzenetét nem kell magyarázni. Különösen jóleső érzés tapasztalni, hogy foglalkozik a kisebbségek sorsával is. Január 1-i, békenapi beszédében hangzott el a következő mondat: „Ha akarjátok a békét, tiszteljétek a kisebbségeket!” Ezzel a pápa jelezni akarta az egyháznak a Szentszék elkötelezettségét a kisebbségek védelmében. Azóta is ennek a mondatnak szellemében nyilatkozik és mintegy jelszavának tartja. Milyen jó lenne, ha a nagy és segítőkész népek legalább meghallanák. . . és eszerint viselkednének! „ANYÁM, ÉDESANYÁM...’’ Köszöntő és köszönő szavak ANYÁK NAPJÁRA, anyáknak, minden édesanyának. . . Akik élnek és velünk együtt vannak, akik talán távol élnek tőlünk, akiket már magához hívott az Úr, vagy akiket most áld majd meg az anyaság szent feladatával. Ünnepeljük ennek az istenadta szent kötelességnek szépségét. Ünnepeljük itt is az Isten szent gondolatát, annak egyedülálló voltát, mélységeit, az anyaság elidegeníthetetlen jogait, az egész emberiséget, az egész társadalmat tiszteletre kötelező voltát. Ünnepeljük az anya méltóságát. Kötelességeket említünk, kéréssel köszöntünk: Isten áldását kérjük minden anyára, de kérjük is őket, hogy legyenek és maradjanak azok, akikké az Isten áldása tette, avatta őket! Köszöntsünk mindahányan mindegyikünk drága édesanyját! Ha nyelvem nem is akad a költők ihletett szavainak mondására, ha csak egyszerűen a „köszönöm, köszönöm, Édesanyám” amit mondani tudok, szívem szólt és a köszönet eltalál édesanyám szívéhez. Ezek a szavak túllépik az idő, a tér korlátait, talán nem is az én köszönetem miatt, hanem azért, mert az anya szeretete alig ismeri a tér vagy az idő megkötöttségét. Amikor édesanyánk szeretetéről beszélünk, nem használjuk a múlt idő tagjait, és tudjuk, hogy amíg ember lesz a földön, él az anyai szeretet. Köszönjük minden anyának a kötöttségektől mentes anyai szeretetet! Köszöntöm az édesanyámat, akit Isten negyvenegy éve Anyák napján szólított magához. Haláláról csak másnap értesültem, így a sors minden napomat az emlékezés anyák napjává tette, szeretetét sem idő, sem távolság nem szürkítette. Köszönet és hála Istennek az édesanyákért. Köszönet azoknak az édesanyáknak, akik szavaikkal, szorgalmukkal, szeretetükkel tanítják nekünk az Isten szeretetét. Teszik ezt életünk első napjától. Köszöntjük azokat az anyákat is, akik egyedül maradtak, akik férjet temettek, akik gyermekük sírját ápolják. A sír mellett ők a nem hervadó virág, az imádságban ők a folytonosság, ők az áhítat, az ő imáik egeket ostromló ima. Köszöntjük azokat az anyákat is, akiket a mostoha élet vihara próbál: szétesett család, az elválás, a megnemértés, a hálátlanság, az emberi rosszaság ezerarcú baja sújt. Köszöntésünk legyen a részvét szava, a megosztott „fele bánat” kifejezése, és egyúttal mégis a vállalt anyai hivatásuk tiszteletet kiváltó megbecsülése. A hivatás a maga szépségével, annak elfogadása a maga erejében elkötelezettség: nem lehet úgy ünnepelni, hogy ne kíséreljük megérteni ezt az elkötelezettséget valamivel jobban, így tudjuk csak jobban értékelni azok életét, akik vállalták az anyaságot. Volt idő, amikor a családot és benne az édesanyát a társadalom jobban becsülte és védte, méltóan értékelte. Ma a társadalmi juttatások ún. modern világában talán több a törvény, de kevesebb a tisztelet, amely megilletne minden édesanyát. Több a gondozó hivatal, de kevesebb a lélek, amely jobbá tenné a társadalmat. Ma a juttatások mellett a jóságot, a hivatalok helyett a hűséget, a törvények helyett a türelmet, tisztességet, a tisztaságot, a számok helyett a szeretetet újra a család lenne hivatott megmutatni a társadalomnak. Nagyon-nagyon kellene, hogy mindezeket az értékeket a családban az anyai szív otthont építő ösztöne és gyengéd jósága tanítsa meg, nevelje szí- Folytatás a 2. oldalon P. Mustos István sch.P.: